Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
Koszorúzások, kitüntetési ünnepségek felszabadulásunk évfordulóján AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 80. szám Ára: 1,80 Ft 1988. április 5., kedd Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hétfőn koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Szovjet Hősök Szabadság téri emlékművénél és a Magyar Hősök Emlékművénél a Hősök terén. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa névében Németh Károly államfő és Grósz Károly miniszterelnök; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében Kádár János főtitkár és Lázár György főtitkárhelyettes; a társadalmi- és tömegszervezetek koszorúját Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Ispánövits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasisz1™ Ha összefogunk, van esélyünk a sikerre Németh Miklósnak, a Központi Bizottság titkárának rádió- és tévébeszéde Köszöntőm önöket a felszabadulás 43. évfordulóján. A mai napon sorsfordító időkre emlékezünk. 1945. április 4-én véget ért a háború magyar földön és megnyílott az élet újrakezdésének lehetősége. A háborúban romba- dőlt országot népi demokratikus úton járva építettük újjá, majd a szocializmus irányába fordultunk. Azóta a nemzet újjászületett. Az eltelt több mint negyven esztendő alatt kibontakoztak a szocializmus társadalmi-történeti viszonyai, azonban a szocialista társadalom kiteljesedése még előttünk áll. Mi, magyarok szabadságszerető nép vagyunk. Ezt történelmünk során számtalan alkalommal bizonyítottuk. A nagy forradalmi hullámok idején, először 1848-ban, majd 1919-ben is a haza sorsát mindig a haladáshoz kapcsoltuk, méghozzá forradalmi fellépéssel. 1945-ben a nemzeti függetlenség é's a társadalmi haladás összekapcsolásának lehetőségét a szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása teremtette meg és a magyar nép élt a történelmi lehetőséggel. • Ez a nap nem a harsány érzelmeké, hanem a józan értelemé, az önvizsgálaté. Április 4-ére emlékező tekintetünk végigfut az egész magyar történelmen. Ezeregyszáz éve az ország földje majdnem érintetlen természeti talaj volt. A magyarok erre telepedtek rá, és a XX. századra kultúrtalajt hoztak létre. Ezeregyszáz éve itt szántunk- vetünk és aratunk; itt termelünk és művelődünk. Szorgalmas, találékony munkával földjeinket javítottuk, erdőket telepítettünk. Az arany kalásszal ékes rónaságon jó búza és kukorica terem; szépek a falvak, a tanyák, a majorok; szabályozottak a vizek, tervezettek a városok. Fővárosunk ismert a világon. Itt minden a nemzet erejét, népünk munkáját dicséri. Túl tudtuk élni a válságos történelmi pillanatokat és meg tudtuk őrizni magunkat magyaroknak. Az elmúlt ezeregyszáz évben sokféle nép vándorolt vagy menekült ide. Befogadtuk őket országalapító királyunk, Szent István eszméinek jegyében és Széchenyi szavaival „Európa leginkább heterogén nemzete" lettünk. Mi ennek a magyarázata? Miben van a megtartó erőnk? Biztos, hogy nem a faj- és vérközösségben, hiszen elfogadjuk — sőt büszkén vállaljuk - a magyarság sokszínű etnikai eredetét. Erőnk nem a politikai expanzio- nizmus ereje. Ezek a törekvések— a magyar földről indulva - mindig kudarcot vallottak. Ugyanakkor meg akartuk és meg is tudtuk védeni magunkat a külső fenyegetésektől, a kultúra közösségére, történelmi életformánk vonzó erkölcsi értékeire, nyelvünk megtartó erejére támaszkodva. Nincs ez másként most sem! Kultúránkat kell fejlesztenünk, közösségeink életét kell tartalmasabbá, erkölcsösebbé tenni, nemzetünk egységét, nyelvünk tisztaságát kell megőrizni. Ezzel kell tekintélyt kivívnunk a világban, ezzel kell megtartanunk szövetségeseinket, s ezzel kell új barátokat szereznünk. A világtörténelem mozgalmas szakaszában élünk, lélegzetelállító változások tanúi vagyunk. Az új technika forradalmasítja a termelést és a? életmódot. A haladás fonákján azonban a problémák is növekednek. Egyre nagyobb a szakadék a fejlett ipari nemzetek és a fejlődésben levők között. Sok ország eladósodik, fokozódik a pénzügyi zűrzavar, tömeges a munkanélküliség. A fegyverek is- halmozódnak, teTjed az erőszak és a terrorizmus, világszerte szaporodik a menekültek száma. E kétarcú folyamatot szemlélve kétségeink és vívódásaink mélyülnek el. Egyszerre látjuk a biztató perspektívát és a nyugtalanító veszélyeket. Tulajdonképpen merre halad a világ? És hova halad az ember? A családi és a közösségi élet harmóniája, az egyéni boldogság felé vagy az emberi lét felbomlásának tragikus irányába? Olyan megosztott világban élünk, amely a Szovjetunió békekezdeményezései ellenére újratermeli a konfliktusokat és a feszültségeket, A Szovjetunióval szövetségben küzdünk egy olyan világért, amelyben a nemzetközi szolidaritás erősödik a népek közölt. Csak a népek közötti együttműködés, a megértés és a barátság lehet a béke szilárd alapja. Minden nép közös érdeke, hogy Földünk ne váljék közös sírhalommá; a technika eredményei az emberek javára hasznosuljanak; a korrupt diktatúrák romjain demokratikus politikai intézményrendszerek épüljenek fel; a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer segítse az elmaradott térségek fejlődését; a világméretű szervezetek váljanak alkalmassá feladataik ellátására. Sajnos a konfliktus és az erőszak jegyében számos ország n^m tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait, anyanyelvűk, kultúrájuk és az anyaországgal meglevő kapcsolataik ápolását. A magyar szabadság ünnepén felemeljük szavunkat minden sovinizmus, a másik népet lenéző nacionalizmus, a faji és a vallási megkülönböztetés minden formája ellen. Ebben a harcban össze kell fognunk a szomszédságunkban élő népekkel, és szívós következetességgel kell a bizalmat és a kapcsolatokat építenünk. Nem folytathatunk oktalan elszigetelödési politikát. Ezért az európai nemzetek közeledésének, kölcsönös megértésének előmozdításán, a közös ház építésén munkálkodunk. Keressük az összefogás lehetőségeit a többi szocialista országgal, ugyanakkor független, szuverén államként kívánunk tartós gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a tőkés országokkal is. Április 4-e üzenete ma is egyértelmű és tiszta. Elszántságot, erőt. önbizalmat meríthetünk belőle a kibontakozáshoz. 1945-ben olyan fordulat kezdődött, amely á magyar történelemben csak a kereszténység felvételéhez, az európai feudális társadalmak világába történő beilleszkedéshez hasonlítható. A szocialista építés folyamatában nehéz szakaszhoz érkeztünk. Előrehaladtunk a fejlődésben, de a lehetőségeket nem mindig használtuk ki. Eredményeink kétségtelenek, érezzük azonban a lezáratlanságot is. A magyar nép még soha nem élt ilyen színvonalon, új társadalmistruktúra formálódik, ugyanakkor a megélhetés, a szegénység gondjai is nyomasztanak bennünket. A gazdaság, a technika megújult, versenyképességünk azonban még nem kielégítő. Feladataink jelentősek: a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése, a fizetőképesség megőrzése és olyan korszerű struktúraváltás, amely hosszú távon biztosíthatja a népgazdaság felemelkedését. Ehhez nem elegendőek a kényszerintézkedések vagy a felhívások, fejlesztenünk kell az áru-, a pénz- és a piaci viszonyokat, érvényesítenünk kell a jövedelmezőség és az önfinanszírozás elvét. Meg kell teremtenünk a gazdasági alapot ahhoz, hogy a méltányosság és az igazságosság szerint biztosítani tudjuk az emberi életkörülményeket. Á teljesítménnyel arányos bérezés mellett a gazdaság teljesítőképességének fokozása érdekében erősíteni kell a versengést, az üzleti leleményt, a megbízhatóságot. Az önhibájukon kívül lemaradókat, a rászorulókat viszont segíteni kell a méltányosság elve alapján. Bajaink nem csupán anyagi és gazdasági természetűek. A hátrányos helyzetű rétegek, az elmaradt térségek helyzete is nyomasztó teher. Az alkohol emberi személyiséget és családi életet roncsol, és a kábítószer is szedi áldozatait. Terjed az emberi érintkezésben a durvaság, a gyanakvás. A társadalmi szolidaritás erősítésével segítenünk kell a bajba jutottakon, a széthullott, rendezetlen körülmények között levő családok gyermekein, a magányos öregeken. 1968-ban a gazdaságirányítási rendszer reformjával egy második reformkor kezdődött el hazánk történetében. A gazdasági reform ma már velünk élő történelem. Reformpolitikánk figyelmet keltett a világban, agrárszövetkezeti, nemzetiségi és egyházpolitikánkért becsülnek bennünket. A reformeszmék mellett ki kell tartanunk a nehéz, időkben is. Mozgósítani kell a társadalom alkotó- és cselekvő erejét, s erre alkalmassá kell tenni a politikai intézményrendszert. Soha nem volt ennyire szükség a szavak és a tettek egységére, mint napjainkban. Csak a tettek meggyőzőek. A szép szavak legfeljebb pillanatnyi hasznot hajtanak „és a be nem tartott ígéretekért kamatos kamatot kell fizetni”. Az érdekek egyeztetésével a nemzet belső egységéi kell megteremtenünk. Politikánk irányvonala következetes és rugalmas is, a gondolkodás mozgékony, az eszközök a körülményekhez és a célokhoz igazodóak. 1945 örökségének szerves része a népi demokrácia, a nemzetet összefogó, humanista szocializmus. Most a stabilizálás, majd a kibontakozás útján haladva kell új válaszokat és megoldásokat találnunk. Erősítenünk kell a szocialista demokráciát, a meglevő alapokra építkezve és kétfrontos harcot folytatva a konzervatívok és a látszatújítók. valamint a felelőtlen, hangulatkeltő demagógia ellen. Olyan reálpolitikát folytatunk, amely nem nyugszik bele a lényekbe, de nem kerget illúziókat sem. Április 4-e a Magyar Népköztársaság állami ünnepe. Az évfordulón nemcsak hazánk valamennyi lakóját, felnőtt és ifjú polgárát köszöntöm, hanem az ország határain túl, a szomszédos vagy távolabbi államokban élő magyar embereket is. Örök hálával emlékezünk a hős szovjet katonákra, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért. Kegyelettel őrizzük az antifasiszta koalíció harcosainak emlékét is. A bolgár, a jugoszláv, a román katonákét; az amerikai, az angol és a francia elesettekét, akik hazánk szabadságáért is véreztek. Büszkeséggel emlékezünk azokra a magyarokra, akik ellenállóként itthon harcoltak a nemzeti függetlenségért, akik önkéntesen csatlakoztak a hazánkat felszabadító csapatokhoz és akik Európa más hadszínterein küzdöttek a fasizmus ellen. Tisztelettel adózunk a harcok, a terror, a népirtás ártatlan polgári áldozatai emlékének, és hozzájuk hasonlóan gyászoljuk azokat a magyar frontkatonákat, akik a magyar nemzet számára oktalan harcban életüket vesztették. Együtt ünnepelve a mai napot, mindnyájan egyet akarunk: békét és boldogulást népünk számára. Ehhez kéri a,politikai vezetés a társadalóm, minden magyar ember támogatását. Ha összefogunk, van esélyünk a sikerre. A magyar társadalom jobb és többre képes, mint amilyennek a felületes szemlélő látja. Tele van rejtett kincsekkel, a történelmünk során bennünket megőrző és lendítő életenergiákkal. Nem virtuskodásra, vakmerő bátorságára, hanem a tiszteletre méltó élet erkölcsi bátorságára van most szükségünk. Öncélú indulatok, felelőtlen acsarkodások nem vezetnek ki nehéz helyzetünkből. Olyan szilárd önbizalom szükséges, amelyet akaraterő, cselekvőkészség, alkotó felelősség és szervezőképesség alapoz meg. Olyan viszonyok között élünk, amikor a társadalom stabilitását leginkább a dinamikus átalakítás biztosíthatja. Ennek programját bocsátotta vitára pártunk Központi Bizottsága és terjeszti május 20-án az országos pártértekezlet elé E gondolatok jegyében köszöntőm felszabadulásunk ünnepét, kívánok mindnyájuknak erőt és egészséget. ták Szövetségének főtitkára és Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke helyezte el az emlékművön. A szovjet diplomáciai testület, a magyar és szovjet fegyveres testületek képviselői is elhelyezték a megemlékezés virágait. BácsrKiskun megyeszékhelyén szombaton rendeztek koszorúzási ünnepséget. Délelőtt barátságosan szép, tavaszias idő fogadta azt a több száz megémlékezőt, aki a megyeszékhely lakosságának képviseletében eljött a Május 1. téri felszabadulási emlékműnél kezdődött ünnepségre. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után először dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Babinyecz Ferenc titkárra! és dr. Bodóczky Lászlóval, a kecskeméti párt- bizottság első titkárával helyezett el koszorút az emlékműnél. A megyei és a városi tanács vezetése nevében dr. Gajdócsi István, Bács-Kiskun megye tanácselnöke, Tohai László általános elnökhelyettes, Horváth Ignác, a megyei tanács apparátusi pártbizottságának titkára és dr. Adorján Mihály, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke koszorúzott. Őket követte a kegyelet jeléül rendezett ünnepi aktuson Molnár Mihály, a megyei KISZ-bizottság első titkára, dr. Kőrös Gáspár, az SZMT vezető titkára, Terhe Dezső, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, majd a fegyveres testületek képviseletében dr. Fehér Géza rendőr vezérőrnagy, megyei főkapitány, Sad György helyőrségparancsnok és Vízin Miklós, a Munkásőrség megyei parancsnoka. (Folytatás a 2. oldalon.) Kerekegyházi tavasz • Az alsópusztai részen Danics István - pen, — a tengeri alá tárcsáz. • aki 22 éve ül erőgéA Kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezetben a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és, munkagépeket is megvásárolták idejében. Az őszi kalászosok — rozs, búza, árpa—szépen kikeltek. A tavaszi vetés előtti munkák 90 százalékával készen vannak. Az első földbekerülő növény a napraforgó lesz, amit majd a kukorica követ, — mindkettő kétszáz hektárnyi területen. Jelenleg a kukorica alá tárcsázzák a talajt, s egy hónap múlva kezdik vetését. Húsvét utána a napraforgó területén indul a munka — a vetés előtti gyomirtó bedolgozásával, utána hat nappal kerülhet a földbe a magja. Alaptevékenységükben a szántóföldi növénytermesztés mellett szőlőt is termesztenek és szőlő-szaporítóanyagot is előállítanak; kétéves gyökeres vesszőket értékesítenek. Háztáji ágazatukban a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés, tej-, gyümölcs-, zöldség-, dohány- és szárazvirág-termelés a számottevő. Melléktevékenységeik közül a faipari ágazat, a cipőüzem és a szállítási üzem munkája jelentős. Az elmúlt év végén húszmilliós beruházásba kezdtek: húsüzemet építenek. Első részét, a darabolóüzemet, még az idén be is fejezik. Kooperáció keretében a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak fognak dolgozni baromfit darabolnak és csomagolnak majd. (Kép és szöveg: Méhesi Éva • A negyedszázados szőlőket kiszántják, s a magágy-előkészítés után kukoricát vetnek helyébe. A szövetkezet brigádja építi a baromtidaraboló üzemet. Húsvét a világban A húsvéti ünnepek alatt az NSZK-ban mintegy 200 ezer ember vett részt az idén immáron harmincéves hagyományra visszatekintő békemeneteken. Ez alkalommal a nyugatnémet békemozgalom tagjai országszerte összesen háromszáz városban és községben fejezték ki békeakaratukat. Az esti órákban több nagyvárosban, így Majna-Frankfurtban megtartott zárónagygyűléseken az egybegyűltek üdvözölték az Egyesült Államok és a Szovjetunió Washingtonban aláírt KHR-szerződését, mindamellett hangot adtak aggodalmuknak is, hogy ezt a történelmi megállapodást a fegyverellenőrzési erőfeszítések lankadása, vagy esetleg a NA- TO-ban úgynevezett utófegyverkezés, vagyis a rakéták korszerűsítése követi a rövid hatótávolságú atomeszközök területén. A húsvéti békemenetek alkalmával a részvevők idén különös nyomatékkai követelték a fegyverkezési kiadások csökkentését a költségvetésben szociális célokra előirányzott összegek bővítésének javára. (Folytatás a 2. oldalon) Hazánkba látogat Branko Mikulics / Grósz Károlynak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Branko Mikulics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke a közeli napokban hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon.
