Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

Könyvek a piacon Először meglepődtem, amikor a kecskeméti piaccsarnok bejárata közelében letelepedett könyvárus asztala körül egész sereg érdeklődőt láttam. Közelebb lépve, megértet­tem a kíváncsiság okait. Valóban sokféle érdekes könyv csábítgatta az embereket. Megtalálható volt ott minden, a krimitől kezdve a sza­kácskönyvig, az útirajztól a bibliai lexikonig, a Jézus életét leíró könyvtől a Rákosi garázsmestere voltam címmel csalogató írásműve­kig- Ügyes az eladó, tudja, hogy mi kell a népnek. De azért mégiscsak jó dolog, hogy a könyvért is úgy állnak sorba, mint a friss kenyérért, ha némelyik olvasnivaló fajsúlya könnyebb is az átlagosnál. Hátha ez az út vezet a színvonalasabb mű­vekhez, ki tudja ... Nemrég újabb meglepetés ért a zöldségpiac közelében. Ezúttal azt láttam, hogy régi kedves ismerőse­im, a Kossuth Könyvkiadó dolgo­zói álldogáltak egy alkalmi asztal mögött, amelyet jól megraktak könyvekkel. No hiszen, csak nem képzelik, hogy még a politikai könyvek terjesztőinek is terem itt ezen a prózai célokra rendelt helyen — valamiféle babér? De lás­suk csak, miféle könyveket hoztak a piacra? Egy kicsit szokatlan, annyi bizo­nyos, de azért, ha belegondolok, nincs minden összefüggés nélkül, hogy a krumpli és a palánta közelé­ben máris megvehetem a Közgaz­dasági lexikon régebbi kiadását — néhány címszó már elavult benne biztosan —, a jelzés szerinti 175 forint helyett potom 20 forintért. Bizony megdobbant a szívem, ami­kor megláttam Szabó Zoltánnak, a falukutató mozgalom egykori vezéralakjának Cifra nyomorúság című művét. Megvehettem volna a Magyarország megyéi és városai cí­mű kötetet, Szabó Ervin, Huszár Tibor, Hermann István, Szerdahe­lyi István műveit, sőt a Szárszó cí­mű gyűjteményt is — ha még nem lenne meg a könyvespolcomon — ugyanezért az árért. A Szivárvány­könyvek, -kisregények pedig öt fo­rintért kellették magukat. — Böngészde! — mondják a kos- suthosok. Engedélyt kaptak rá, hogy így csináljanak egy kis hírve­rést a kiadványaiknak. Nem üzlet ez, természetesen, a kiadónak sem. Bár némelyik elfekvő könyv eseté­ben még mindig hasznosabb a „kó- tyavetye”, mintha a zúzda fogaske­rekei tépik széjjel a sok munkába kerülő, értékes műveket. Kérdem aztán tőlük a héten, ho­gyan sikerült a böngészde. Kiváló­an, mondják. A 236 kötetből, amit kivittek, alig maradt pár darab. Hogy máskor is kimennek-e, még nem tudják, ez csak próba volt. Egyfajta kísérlet. Azt olvastam nemrég, hogy baj­ban van a könyvkiadás. Az állami segítség alaposan lecsökkent, s ha a kitűzött szép célokat nem akarják föladni, bizony keresniük kell az új utakat, módszereket. Nem hiszem, hogy a zöldségespiac melletti könyvárusítással meg lehet váltani a világot, de talán mégis tanulságos dolog az ilyesmi. A könyvet kézbe kell adni — tud­ták ezt már a régi elődök, a „pony­ván” árulók is. Valahogyan ma is ezt kellene elérni a — bocsánat a hasonlatért — misszionárius lelkü­letű, de az is lehet, hogy csak a realitás talaján álló könyveseknek. F. Tóth Pál r­Opusztaszer kapui nyitva A téli szünet után ismét megnyitotta kapuit az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, amely tavaly mintegy kétszázezer hazai és külföldi turistát fogadott. Az idén az első vendégek a fővárosból és Tatabányáról érkeztek a Csongrád megyei emlékhelyre. (MT1-PRESS) 4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 26. 47-es számú középiskola igaz­gatója ezekkel a szavakkal kezdte a nevelőtestületi értekezletet: — Tisztelt kollégák! Utasítást, jobban mondva tanácsot kaptam . .. A lényeg az, hogy a stressz rossz hatással van a tanulók idegrendsze­rére. Ezért azt kérik, hogy az okta­tási folyamatban csökkentsük a stresszhelyzeteket. Maguk például gyakran adnak elégtelen osztályza­tot. De hisz ez a gyerek számára kész tragédia! Valószínű, észrevet­ték, azok a tanulók, akik elégtelen osztályzatokat kapnak, rendszerint agresszívak. Mindennek az az oka, hogy ők többet idegeskednek az órák alatt, mint társaik. Az osztály­zatok természetesen legyenek igaz­ságosak. De ha elégtelent akarnak adni, erre mindenképpen készítsék fel a tanulókat! Finoman, kímélete­sen . . . Az értekezlet nagy benyomást tett Arkagyij Petrovics Pontyuhovra, a fiatal irodalomtanárra. Az órára igyekezve, a folyóson félelemmel gondolt arra, hogy az igazgató utasí­tását már ma végre kell hajtani. Arkagyij Petrovics szórakozottan Nézőpont viszonozta az osztály köszönését. Ahogy kinyitotta a naplót, megpillantotta a sa­ját kezűleg írt cédulát: „Kaskint felel­tetni!" Vityka Kaskin közismerten rossz tanuló és iskolakerüld volt. Pontyuhov — a megtévesztés kedvéért — lapozgat­ta a naplót, és úgy szólalt meg, mintha még gondolkodna: — Kijön felelni. .. kijön ... Na, le­gyen Kaskin. Kaskin kelletlenül tápászkodott fel az utolsó pádból. A táblához vánszorgott. — Nos — kezdte óvatosan Pontyuhov —, a mai órára el kellett olvasnotok Fonvizintól a Kamasz című komédiát. Tehát Vitya, meséld el nekünk, hogyan vélekedsz a darabról! — Hát, ott, ez ... a fóhős... szóval egyáltalán nem rajongott a tanulá­sért ... de.. . viszont bármikor kész lett volna megnősülni. Az osztály felnevetett, Vitya Kaskin pedig elhallgatott. Pontyuhov megértet­te, végképp. Azért a biztonság kedvéért megkérdezte: — Ez minden? — Ez, Arkagyij Petrovics. Hozzam az ellenőrzőm? FOLYAMATOS ÉS SZÍNVONALAS TEVÉKENYKEDÉS Nemzetiségi klubélet Csávolyon Csávolyon több száz éve élnek egy­más mellett magyarok, bunyevácok, németek. A felszabadulás után létezett és színvonalasan tevékenykedett az a bunyevác klub, melynek sikerén fel­buzdulva 1986. június 11-én nemzetisé­gi klubot hoztak létre a faluban. Ebben a közösségben azóta két szekcióban zajlik az élet, mégpedig a bunyevácok (horvátszerbek) és a németek találkoz­nak rendszeresen. A Hazafias Népfront helyi bizottsága, az Általános Művelő­dési Központ és a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat is segíti munkáju­kat. Otthont az Egyetértés Tsz ad a Nádas étterem különbejáratú épületré­szében. A klub szervezeti és működési sza­bályzat szerint társadalmi testület pat- ronálásával végzi tevékenységét, mely­nek összetételében ügyelnek a nemzeti­ségi képviselet megfelelő arányára — tudtuk meg dr. Mándics Mihálytól, a nemzetiségi klub elnökétől. A bunye­vác szekció élén Mándity István, a né­metén Babitsné Sasvári Erzsébet áll. Lényegében ők gondoskodnak a szer­vezett programokról, kiállításokat ren­deznek, nyelvművelő és egyéb magyar nyelven megtartott nemzetiségpolitikai előadásokat, baráti beszélgetéseket szerveznek. Ezek a találkozók is nyíl­tak, bárki látogathatja a klubfoglalko­zásokat, miután nincs tagsághoz kötve a részvétel. Minden nap betérhetnek az érdeklődők, az előre meghirdetett programokat általában kedden délutá­nonként tartják a bunyevác szekció­ban, a német csoportban pedig szer­dán. A nemzetiségi klubban kialakult már a törzsközönség, a rendezvényeket sokan látogatják. Az elmúlt napokban a klub kétéves tevékenységét értékelték. A megbeszé­lésen jelen volt többek között a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Nemzeti­ségi Lapok Sajtó- és Olvasószolgálatá­nak vezetője, Krizsán Ferenc. Megálla­pították, hogy a csávolyi nemzetiségi klubban színvonalas tevékenység zaj­lik. Nagy segítséget jelent munkájuk­ban, hogy a nemzetiségi lapok mellett a vállalat által kiadott többi folyóiratot is megkapja a klub. Az idén ismét megrendezték a ha­gyományos prélót és a svábbálat. A honismereti, helytörténeti munka ré­sze a klubfoglalkozásoknak. Az érde­kelt nemzetiségi szövetségek közül a délszlávok látogatják gyakrabban a rendezvényeket. A két szekció nemegy­szer közös programot tart. Legutóbb megvitatták a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács tanácsrendeletét, melyben a nem­zetiségi jogok érvényesüléséről is szó esik. A csávolyi klubba ellátogattak már a megyei nemzetiségi bizottság képviselői és külföldi vendégek is meg­fordultak náluk. Megemlékeztek a délszláv szövetség támogatásával a bu­nyevácok letelepedésének háromszáza­dik évfordulójáról. Az ünnepi szónok dr. Mándity Marin főtitkár volt. Meg sem kellene talán jegyezni, hogy az összejöveteleken, az üléseken a Csá­volyon élő nemzetiségek nyelvén törté­nik a beszélgetés. Az anyanyelv ápolá­sáért ily módon is tesznek a faluban. B. T. Kaskinnak nem volt mit veszítenie. Hat elégtelenje volt irodalomból, és mie­lőbb meg akarta kapni a hetediket. Vég­re befejezhetné a torpedót, amit a felelés miatt kénytelen volt abbahagyni. — Várj még azzal az ellenőrzővel! — Pontyuhov megpróbált becézöen néz­ni Kaskinra. — Tegnap, ha nem téve­dek, nagyszerű volt az idő. A fiúk mind focizással töltötték a délutánt. Bizonyá­ra te is, Vitya. — Hát, éppenséggel fociztam. — Na látod, ezért nem tudod ma ötös­re a leckét. Egyetértesz? — Hát, ötöst azt biztosan nem kapok. — Négyest sem lehet adni erre a fele­letre. Ami meg a többi jegyet illeti. . . azok annyira megalázóak, hogy fel sem merem őket ajánlani neked. Kaskin sehogy nem bírta felfogni, mit akar kihozni ebből az egészből Tyűha, (így hívták a fiúk maguk között Arka­gyij Petrovicsot.) Pontyuhov meg csak folytatta. — Ne búsulj, barátom! Őszintén meg­mondom neked, annak idején az iskolá­ban én sem úsztam meg. Ennek ellenére, amint látod, tanár lettem. — Én ugyan nem búsulok — mondta elnézően Kaskin —, minek tenném? fiatalokról - fiataloknak ~A legkisebb Kiss A mikor megláttam Lacit, rögtön az jutott eszembe, hogy alaposan rászolgált a nevére. A vele egykorú (13 éves) társainál jó egy fejjel alacsonyabb, és még sokkal vékonyabb is, mint a többiek. A barátai úgy mutatták be: — Ő a legkisebb Kiss. Ezt természetesen a legnagyobb szeretettel mondták róla, hiszen hamar kiderült, hogy ez az apróka fiú nagy tiszteletnek örvend a srácok, sőt még a lányok között is. Percenként megkeresték, hogy sporttal kapcsolatos tanácsokat kérjenek tőle, vagy csak egyszerűen beszélgessenek vele. Laci pedig megfontoltan, komolyan osztogatta az utasításokat, s nagy lelkesedéssel biztatta az éppen ver­senyző „klubtársait”. Honnan ered ez a nagy megbecsülés? — kérdeztem tőle. Néha én sem értem, hogy az idősebbek is, akik sokkal tapasztaltabbak, mint én, miért fordulnak hozzám problémáikkal. Egyébként a gyermekotthonban csoportvezető vagyok és igyekszem mindenkinek megoldani a gondjait. A saját dolgaimra néha nem is marad időm. — Az otthonban mivel töltőd a szabadidődet? — Van egy bátyám, akit nagyon szeretek. Még sohasem veszekedtünk. Ő nem olyan jó tanuló. Megbukott és most egy osztályba járunk. Sokat gyakorolok vele, hogy sikerüljön befejeznie az iskolát. Ha ezenkívül még marad időm, legtöbbször futballozni szoktam, de nagyon szeretem a gondolkodtató társasjátékokat is. A gyermekotthonban én lettem tavaly a sakkbajnok. Mik a kedvenc tantárgyaid, mit csinálsz majd egy év múlva, a ballagás után? — A magyart és a történelmet szeretem a legjobban. Az általános iskola után ide, Kecskemétre jelentkezem valamelyik szakközépiskolába. Akkor persze átke­rülnék az itteni otthonba. Ez azért is jó lenne, mert nagyon szeretnék már egy ilyen nagy városban lakni. — Mindig gyermekotthonban éltél? — Sajnos, a szüléimét nem ismerem. Volt olyan, hogy egy család befogadott, de mivel nem találkozhattam a testvéremmel, inkább eljöttem tőlük. — Ha felnősz, hogyan képzeled el az életedet? — Majd megházasodom, lesznek gyerekeim. Nagyon vigyázok majd rájuk, becsületes embert faragok belőlük. Olyanokat, akik nem T^mrégiben gyermek- és ifjúsági otthonok sporttalálkozója hagyják el a gyerekeiket, s úgy szeretik a családjukat, ahogy 1 ” 'olt Kecskeméten. A kétnapos versenysorozatra me- én szeretem majd őket mondta Laci. gyénk öt településéről érkeztek az indulók. Itt ismerkedtem Azt hiszem, lapunk összes olvasója nevében kívánhatok meg Kiss Lászlóval, aki Hajóson lakik. Nevelője ajánlotta sok sikert, egészséget és a mostaninál boldogabb életet Kiss figyelmembe, mint különlegesen okos, talpraesett tanulóját, Lacinak és hasonló sorsú társainak. aki ráadásul még az otthon ificsapatának is legügyesebb tagja. Lakosa Zsolt A Kortársak sikere Két hete öt fia­tal zenész boldo­gan tért haza Szolnokról Kecs­kemétre. Nem éreztek fáradtsá­got, csak örömet: a Ki mit tud? te­rületi döntőjén jutottak túl, és így egyedül kép­viselik majd me­gyénket a május 1-jei budapesti országos vetélke­dőn, könnyűzene kategóriában. Az öt zenész alkotja a Kortársak együttest. A ze­nekar ügyeit Nagy Imre intézi, tőle kérdeztem: mióta van együtt a csapat? — Tavaly de­cember óta. Előt­te más néven és más felállásban szerepeltünk. Mind az öten ta­nult zenészek. Bí­ró Zoltán szaxofonon. Lépés Gábor bil­lentyűn, Farkas Imre dobon, Háry Pé­ter basszusgitáron, Kormos Zsolt pedig ritmusgitáron játszik. Ez utóbbi egy­ben énekel is. — Milyen stílust képviseltek? — Igényes zenét játszunk, latinos­angolszász beütéssel. A mai zenei hangzásvilágban mindenképp eredeti­— Na látod, helyes. Remek fickó vagy. De most kérlek, add ide az ellenőrződet! Be kell írnom. Ne is törődj vele, ez csak afféle formali­tás.. . — Ugyan már! Tökéletesen meg­értem. Magának ez a dolga. — Ha megkérhetlek, holnap hívd el a szüléidét! — Rendben, itt lesznek, ne aggód­jon. — Ne félj, nem akarok panasz­kodni rád. Csak beszélgetni szeret­nék velük. Véleményt cserélni. — Akkor inkább maga jöjjön el hozzánk! Anya fóz valami jó ebédel, apa is otthon lesz. — Nem, köszönöm a meghívást, majd inkább máskor. És ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A gyerekek kitódultak az osztályból, és egyikük értetlenül kérdezte:-— Ezzel meg mi történt, srácok? Egész órán csak Kaskint szedette be. — Hát nem érted? — röhögött fel Kaskin. — Tiszta sor, Tyűha ma nem készült az órára, és húzta az időt. Csak most jött rá, hogy az is­kolában nem lehet megúszni. Vlagyimir Szluckij (Horváth Lilla fordítása) • Az öt zenész. nek tűnnek a mi felfogásunkban ját­szott számok. — Hol van lehetőség a próbákra? Az MMG egyik telepén. Elsősor­ban gyakorlással teltek az elmúlt hóna­pok, fellépésünk még ez idáig nem volt. Készültünk a Ki mit tud?-ra. Nagy si­kernek tartjuk, hogy a területi döntőn, ahol öt megye 26 zenekara indult, túl­jutottunk és legközelebb a televízióban való szereplés lesz a tét. Szeretnénk az országos döntőn is jól bemutatkozni, egy amatőr együttesnek roppant nagy lökést jelent a sikeres szereplés. — Távolabbi tervetek?- Ha az említett országos döntőn túljutnánk, az út kiegyenesedne előt­tünk. De ha nem, akkor sem esünk kétségbe, dolgozunk tovább azon, hogy minél nagyobb tábort szerezzünk magunknak, nemcsak a megyében, ha­nem azon kívül is. Demofelvételeket készítünk ezekben a hetekben Kecske­méten, a Komonyi—Vince Stúdiótech­nika közreműködésével, és a legjobba­kat szeretnénk majd nagyobb nyilvá­nosságnak bemutatni. Egyszóval, jó volna, ha a Magyar Rádióban is vi­szonthallhatnánk ezeket... — Mikor léptek fel koncerten? — Április 28-án este 7 órakor Kecs­keméten a kertészeti főiskola nagyelő­adójában. Ekkor mutatjuk be a közön­ség előtt az országos döntőben elhang­zó számainkat. Május elsején lesz miért szurkolniuk a Kortársak híveinek. A KULTURÁLTABB KÖZLEKEDÉSÉRT Autós KISZ­alapszervezet Különös KISZ-alapszervezet műkö­dik immár negyedik éve Kiskőrösön, a KISZ városi bizottságának égisze alatt. Minden egyes tagja autóversenyző. Negyvenhármán vannak az alapszerve­zetben, az átlagéletkor 28 év. Mint Sza­bó Gyula, a titkár elmondta, tagjai Kecskemétről, Tabdiból, Soltvadkert- ről, Páhiból, Nagykőrösről, Kiskunha­lasról és Kecskemétről járnak össze. Mióta együtt van ez a sportoló kis csa­pat, sok autós- és KRESZ-versenyt rendeztek. Ennek köszönhetően sokat javult az utóbbi években a kiskőrösi fiatalok közlekedési morálja, kevesebb a baleset és kevesebb a kellemetlen eset, amelyeknek főleg a motorosok voltak a kiváltói... A KISZ-alapszervezet, amely au­tósszakosztályként is ismert, gyakran rendez KRESZ-ismeretekből és autós­magatartásból előadásokat. Mintegy háromszáz fiatal kötődik éppen emiatt hozzájuk, akik minden rendezvényü­kön rendszeresen megjelennek, sőt se­gítik is a munkájukat. A KISZ-titkár úgy fogalmaz, hogy a labdarúgás mel­lett a második legnépszerűbb sport a városban az autóssport. Tervezik e sportág népszerűsítése érdekében, hogy a jövőben szakmai tanácsadást is tartanak, illetve meghívják az országos hírű versenyzőket egy-egy élménybe­számolóra. Támogatást a KISZ-en kí­vül a tanácstól, a takarékszövetkezet­től, a Budapest Bank RT-től és egy-két helyi vállalattól, szövetkezettől kap­nak; az autóssport a legköltségesebb sportágak közé tartozik. Sokat járnak versenyekre Salgótarjántól Veszpré­mig, Miskolctól Kaposvárig, és általá­ban a legjobbak között szerepelnek. A Garami—Szávolovits páros például válogatott, de a többiek is egyre jobb eredményeket érnek el. A rallye első osztályban szerepel még a Darin—Sza­bó, a Martin—dr. Izsák, a Pivarcsi— Szabó páros, valamint Windecker. A legnagyobb siker részese volt eddig a Garami—Mayer páros, 1985-ben or­szágos bajnokok lettek az egyik kate­góriában. Az alapszervezet legnépsze­rűbb rendezvényét minden év augusz­tus 20-án tartják; a Casco Kupa ver­senyre az ország minden részéből ér­keznek résztvevők és nézők. Ez évben a fiatalok egy 3,5 kilométe­res edzőpályát építettek, de tervük kö­zött szerepel egy rallye crosspálya épí­tése is. Ezzel még nagyobb rangot kí­vánnak kivívni a hazai autóssportélet­ben. (temesi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents