Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. áprilisv25. • PETŐFI NEPE • 5

VÁLTOZÁSOK A LAJOSM1ZSEI ÁFÉSZNÉL

Korszerűsítették a bolthálózatot

KACSANYELV

ÉS ELŐFŐZÖTT CSIRKEMELL

A partner nem csalódhat

Exporttervek a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál

A hazai állati termékek közül a feldolgozott baromfi még mindig tartja világpiaci pozícióját. Hogy ez továbbra is így legyen és a vásárlók ne pártoljanak el a magyar kacsától, csirkétől, ahhoz a termelő vállalatoknak állandóan lépést kell tartaniuk a piaci igényekkel. Kiváló minőség, rugalmasság és alkalmazkodás, ezek az export kulcsszavai a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál is, ahol Tölgyes Zoltán főkönyvelő, gazdasági igazgatóhelyettessel beszélgettünk az elképzeléseikről és a lehetőségekről.

— A terveket az előző év eredményei és tapasztalatai alapozzák meg. Hogyan sikerült Kiskunhalason 1987?

— A vállalat össztermelése 25 ezer tonna vágott baromfi, ennek mintegy 60 százaléka kerül exportra. Tavaly 224 millió forint volt a rubel-, 526 millió a dollárelszámolású értékesítés árbevétele. Nyugati exportunk sok apró ügyletből tevődött össze, főleg Ausztriába, az NSZK-ba és a Közel-Keletre szállítottunk. Az egyik gondot tavaly az jelentette, hogy új külkereskedelmi céggel, a baromfi-feldolgozó üzemek közös vállalataként működő Hun- gavis-szel kellett a tulajdonképpeni első teljes évet végigdolgoznunk. A Hungavis 1986 szeptemberében alakult. Nem a szakértelmükkel volt a baj, inkább azzal, hogy mint új vállalat, kezdetben nem voltak ismertek a külpiacon. Sajnos, az elmúlt évben adódtak kisebb értékesítési gondjaink is. Érdekes a nyugati piac, amelyik termék az egyik évben jól megy, az a következőben hirtelen a perifériára szorul. így jártunk tavaly a csirkecombbal, két éve még nagy volt rá a kereslet, 1987-ben már szinte senkinek sem kellett. A csirkemell viszont „sztár” lett. Mindezzel együtt jól sikerült a tavalyi év, a nyereségünk 109 millió forint lett. Ennek jelentős hányada az exportból származik.

— Az idén tehát kicsit változtatni kell a külpiaci stratégián?

— Úgy van. Az előző év tapasztalataira alapozva próbáltunk némileg alakítani a termelési szerkezetünkön. Ez lényegében abból áll, hogy a jól menő liba és kacsa feldolgozására összpontosítunk, a csirke mennyiségét pedig nem növeljük. A combot belföldön értékesítjük, az úgynevezett „Z” aprólékhoz csomagolva. Az egész csirke ára ma meglehetősen alacsony, és a világpiacon igen nagy kínálattal kell felvennie a versenyt a magyar baromfinak. Ezért a darabolt termékek meny- nyiségének növelésére törekszünk. Tavaly berendeztünk a bá- taszéki kirendeltségünkön egy új, gépi darabolóüzemet, idén a másikat itt, Kiskunhalason. A kacsa értékesítésében várhatóan év végén lesz némi feszültség, túlságosan telítődik a piac. Ez a termék nyugaton nem éves cikk, májustól decemberig tart a szezonja. Bizonyos taktikai készletezéssel próbáljuk megnyújtani ezt az időszakot, a következő év első hónapjaira. Ez iránt a nyugati vevők is érdeklődnek, vagyis hajlandók lennének év elején is vásárolni.

— Új termékkel piacra lepnek?

— Egészen új termékünk tulajdonképpen nincs. Jellemzője vállalatunknak, hogy a kis ügyleteket is megbecsüljük. Éppen ezért olyan, itthon nem ismert, de külföldön keresett termékeket is gyártunk, mint a tisztított libaláb. kacsaláb, libabél vagy a Hongkongba menő kacsanyclv. Növeljük a Mulard kacsa termelésünket, ez a francia és belga piacokon nagyon keresett cikk. A libamáj semmi esetre sem nevezhető új terméknek, újdonság viszont az, hogy ettől az évtől kezdve magunk tisztítjuk, csomagoljuk és szállítjuk exportra. Eddig a szentesi baromfi-feldolgozónak adtuk át. mindezen műveleteket ők végezték el, és természetesen az exportbevétel is őket illette. To- vábbfcldolgozott termékeink közül a libaszalámit visszük kisebb mennyiségben külföldre. Egyik nyugatnémet partnerünk előfőzött csirkemellet kíván vásárolni, egy másik vevőnk óhaja, hogy a mellűiét csíkokra szabdalva szállítsuk. Az ügyfél megtartása érdekében ilyen kívánságoknak is eleget kell tenni.

— Ez év elején számos vállalatnál okozott nehézséget a hitelkorlátozás, néhol még az exportot is veszélyeztetve. Önök hogyan birkóztak meg ezzel?

—- Számlavezetőnk az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kecskeméti szervezete, Kiskunhalason csak a pénzforgalmunk egy részét bonyolítjuk. Hitelezési ügyekben tehát az OKHB a partnerünk. Pénzügyi helyzetünk épp olyan volt, amilyen a többi vállalaté. Január elején a bank fölmondta 51 millió forintos folyószámlahitelünket. Ráadásul ebben az évben alaposan megnyirbálták azt a költségvetési támogatást, amit korábban a jelentős exportot bonyolító vállalatok kaptak. Ez tulajdonképpen előleg, amivel év végén el kell számolni. Mindez együttesen 80-90 millió forintnyi pénzhiányt idézett elő a vállalatnál. Foltozgattunk, próbáltuk a réseket betömni, takarékszövetkezetektől, téeszektől kértünk kisebb-nagyobb kölcsönöket. A helyzetünk most annyiban javult, hogy visszakaptunk 18 millió forint folyószámlahitelt, és talán mégiscsak kaphatunk 40 millió forint exporttámogatást, illetve előleget. Aggodalommal tekintünk a második félév elé a megnövekvő árumennyiség és a

• A bolthálózat korszerűsítésének eredményeként március elejétől új vas-műszaki és barkácsszaküzlet várja Lajosmizsén a vásárlókat.

A Lajosmizse és Vidéke Áfész erősen eltérő körülmények között végzi feladatát a megye többi fogyasztási szövetkezetéhez hasonlítva. A nagyközség ellátásában ugyanis más kereskedelmi és vendéglátó egységek — köztük magán- szektorbeliek is jelentős szerepet töltenek be. A háztáji felvásárlásban pedig nem lebecsülendő versenytársak a mezőgazdasági szövetkezetek.

A fogyasztási szövetkezet részt vesz Lajosmizsén kívül Felsőlajos és Ladánybene áruellátásában is. Az elnök, Bíró Lajos némi iróniával megjegyzi, hogy monopolhelyzetük van a tanyavilágban. Ez utóbbinak az áruellátása ugyanis nehezebb, költségesebb feladat s ezért mások nem vállalják.

Éppen az egyre élesedő versenyhelyzetben vált szükségessé a szövetkezeti üzlethálózat korszerűsítése. Elkészült egy átfogó rekonstrukciós terv, amelyet egyeztettünk a nagyközségi tanáccsal és amelynek megvalósításához a Mészöv elnöksége anyagilag is hozzájárult a megyei fejlesztési alapból. Ennek keretében a korábban veszteséges Kakukk vendéglőből kialakítottunk egy ruházati szaküzletet, valamint egy kisebb vendéglátó egységet és egy cukrászdát. Elkészült az iparcikkszaküzlet is, amelyet március 1 -jén adtunk át — tájékoztat az elnök.

Magyarázólag hozzáteszi:

— A szövetkezet gazdálkodási eredményét éveken keresztül kedvezőtlenül befolyásolta a Kakukk vendéglátó kombinát évi egy-másfél millió forint vesztesége. A rekonstrukció befejezése óta változott a kép. Úgy tűnik, hogy az átalakítással — az egyre erősödő versenyben jobb feltételeket teremtettünk a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz.

A rekonstrukción kívül az új üzemelési formák elterjesztésére is törekedtek. A kiskereskedelemben tavaly az eredmény döntő hányadát a korszerű formában működő egységek adták. A vendéglátásban az utóbbi három évben a szerződéses egységek eredménye csaknem háromszorosára nőtt.

Az elnök megjegyzi, hogy a tagság sokat segített a rekonstrukciós tervek megvalósításában, a részjegyek, célrészjegyek valamint a tagsági kölcsönök mennyisége 3 év alatt több mint a kétszeresére nőtt.

Az idei tervekről így nyilatkozik:

— Az elmúlt években történt intézkedések, az üzlethálózat korszerűsítése révén kedvező starthelyzetből indultunk 1988-ban. Tervezett nyereségünk csaknem 8 millió forint. A Mészöv elnöksége a közelmúltban értékelte munkánkat. A testület újabb kezdeményezésekre, bátrabb vállalkozásokra, takarékosabb gazdálkodásra biztatta szövetkezetünk vezetőségét.

Kereskedő Sándor

• Kiskunhalason növelik a darabolt termékek mennyiségét, az egész csirke világpiaci ára ugyanis meglehetősen alacsony. (Archív felvétel a darabolóüzemről).

víziszámyasok szükségszerű készletezése miatt. Ezek bizonyos aránytalansággal mennek a külpiacra, április-májusban kezdjük a feldolgozást, a kiszállítás fő szezonja viszont szeptemberben van. Lényegében további százmillió forint hitelre lenne szükségünk ahhoz, hogy nagyjából pénzügyi egyensúlyba kerüljünk. A bankban mindössze annyival biztatnak, hogy nyújtsuk be a hitelkérelmünket, és lehetőség szerint segíteni fognak. Ez azonban még nem pénz.

— Visszatérve az exporthoz, új piacok felé nem tekintenek?

— Ez csak a Hungavisen keresztül történhet. Ha új vevőt hoznak, mi hajlandók vagyunk tárgyalni. Persze csak akkor, ha ez a vállalat számára nyilvánvaló előnnyel jár. Kis mennyiségért, még ha magasabb is az ár, de az új vevő ugyanazon a piacon akar értékesíteni, mint a régi, nem érdemes kockáztatni egy tartós, gyümölcsöző kapcsolatot. A régi partner elveszti a bizalmát, nagyon gyorsan továbbáll, és másik szállítót keres. Többnyire olyan külföldi megrendelőink vannak, akikkel évek óta állunk üzleti kapcsolatban. Kétségtelen, hogy nem könnyű a nyugati piacokon boldogulni. Az állandó minőséget

garantálni kell, a határidő pedig szentírás, akkor is, ha netán csak szóban vagy telexen állapodtunk meg. Várakozás nálunk nem lehet, ha ide jön a partner, akkor a neki ígért áru azonnal berakható.

— Ha lehetőségük lenne az önállósodásra — most tekintsünk el attól, hogy a feldolgozott baromfi egyelőre úgynevezett kivételi listás termék, tehát csak külkereskedelmi vállalaton keresztül forgalmazható —, élnének vele? Kilépnének a külpiacra kereskedőként is?

— Nem. Ehhez olyan vállalaton belüli szakapparátust kellene kiépíteni, ami, nem hiszem, hogy Kiskunhalas körzetében öt éven belül létrehozható. Nyelveket beszélő, a külkereskedelemhez értő szakemberek kellenének, minden relációhoz legalább egy. Meggyőződésem, hogy a közös vállalat ezt a tevékenységet lényegesen olcsóbban végzi, mint amennyibe a baromfi-feldolgozó üzemeknek külön-külön kerülne. Arról nem is beszélve, hogy saját, ma még biztos piacainkat tennénk tönkre, ha árban egymás alá ígérnénk. Ott, ahol sok a kínáló és egyre kevesebb a vevő, az önálló külke- reskedés véleményem szerint több veszéllyel, mint eredménnyel járna.

Magyar Ágnes

Ellopták az igazgatót

A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, ennek ellenére kint a folyosón nagy csoportokban ácsorogtak a kíváncsiskodók, és várták a jó szerencsét, hátha valaki rosszul lesz az összepréselődött tömegben, s akkor sikerül majd helyette bejutpi a tárgyalásra. Bár a sajtó nem verte nagydobra a történteket, mégis híre ment a különös esetnek, így aztán óriási érdeklődés előzte meg a bíínpert. Az érdeklődök soraiban szorongtak a fővárosi napilapok tudósítói is, hiszen kétségtelen, ilyen jogi esetet még nem tárgyalt bíróság kis hazánkban.

— Suhajda Béla vádlott, bűnösnek érzi magát? — kérdezte a tanácsvezető bíró.

— Tisztelt bíróság, nem vagyok bűnös— hangzott a határozott válasz, és a hallgatóság felmorajlott vagy ahogyan régen, az országgyűlés tanácskozásairól írták a lapok, élénkség és hangzavar támadt mindkét oldalon, a jobb és bal oldali padsorokban.

— Akkor magyarázza meg, miért lopta, rabolta el a főnökét, vállalatuk köztiszteletben álló igazgatóját, aki mellett maga hosszú évek óta gépkocsi- vezetőként dolgozott!

— Kérem tisztelettel, vállalati érdekből tettem.- Nem részletezné ezt egy kicsit itt a bíróság előtt?

— Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy tavaly novemberben a főmérnök elvtárs hívatott és azt mondta, hogy szigorúan bizalmas ügyről óhajt beszélni velem. Arról van szó, hogy december elején összeül az igazgatói tanács, és olyan fontos kérdésekről dönt, amelyek a vállalat talpon maradását, a kibontakozást szolgálják. Aztán szó szerint így fordult hozzám: „Béluska —- tetszik tudni, mindenki, így szólít a cégnél! —, maga is jól tudja, hogy szakmailag milyen gyenge képességű ember a főnök. Ha ez a pasas ott lesz a tanácskozáson, aztán mindenbe belekotyog, mindent összekever, és megváltoztat, akkor lőttek a talpon maradásnak, a gazdasági felemelkedésnek. Szóval, a tanácskozás idejére az öreget — tetszik tudni, mindenki így hívja a direktort! — ki kell vonni a forgalomból!" Kérem tisztelettel, ezt mondta a főmérnök. Néhány nap alatt a vállalat más vezetői is megkerestek ugyanezzel a kéréssel. Sőt, a főkönyvelő célprémiumot ígért arra az esetre, ha megteszem.

— Na és? — kérdezte a bíró.

— Semmi na és! Megtettem. Azért vagyok itt. A vádirat szerint három

napra elloptam az igazgató elvtársat, a vállalat dolgozói véleménye pedig az, hogy a cég érdekeit szolgáltam cselekedetemmel.

'■— Az előzetes kihallgatása során, vádlott, maga azt állította, hogy minden erőszak nélkül sikerült elrabolnia a főnökét. Igaz ez?

— Kérem, én nem raboltam el. Önként jött velem az igazgató elvtárs.

— Hogy csinálta?

— Egyszerűen. A főnökömnek mindene a vadászat. Vállalatunknak a Balaton északi oldalán van egy üdülője. Télen az igazgató elvtárs ebből az üdülőből kiindulva járja be barátaival a Bakony erdőségeit. Egy mondvacsinált vadászat ürügyén vittem le az üdülőbe. Nem volt nehéz.-— Suhajda Béla, azt magyarázza 'meg, hogyan sikerült három napig ott tartania az üdülőben az igazgatót minden erőszak nélkül?

— Amikor szerdán reggel megérkeztünk, azt mondtam neki, hogy főnök — tetszik tudni, én így szoktam szólítani az igazgató elvtársat! —, itt nincs semmiféle vadászat, kitalálás az egész. A vállalat vezető beosztású értelmisége szervezte ezt az akciót annak érdekében, hogy maga ne legyen ott az igazgatói tanács ülésén, mert mindent csak összekever, okoskodik. Holnap estig itt maradunk, közben lezajlik a tanácskozás, pénteken reggel visszautazunk Pestre, és minden a régi kerékvágásban megy tovább.-— Hogyan reagált erre az igazgató?

— Először csak bámult, lemereVe- dett, gondolom, nagy patáliát akart csapni, de amikor észrevette, hogy beszélgetésünk közben három deltás, életerős fiatalember somfordáit be a szobába, a túlerő láttán csak legyintett egyet, és elkáromkodta magát. Tetszik tudni, e vállalati hadművelet kitervelöi arra az esetre is gondoltak, hogy a- direktor jelenetet rendez, hisztizni kezd. Leküldték hát három embert az üdülőbe szobákat átrendezni, bútorokat ideoda tologatni. Hogy aztán a szállítómunkások közül pont ezt a három izomkolosszust kérték fel a melóra, gondolom, csak a véletlen müve. így aztán békésen elrendeződött minden, este már együtt ultiztunk. Pénteken olyan jó kedve támadt a főnöknek, hogy nem jöttünk haza, hanem kimentünk vaddisznólesre. Lőtt is egy dögöt, teljes volt az öröm.

Kíváncsi mozgolódás támadt a hallgatóság soraiban, minden szem az ajtóra szegezödött, amikor a bíró a sértettet hívatta be a terembe. Dühös, bősz- szút forraló, a vétkesek szigorú meg-- büntetését, önmaga számára pedig teljes anyagi és erkölcsi elégtételt követelő embert vártak, aki drámai hangon adja majd elő megaláztatásának, elrablásának történetét.

A botrányt szimatoló nézősereg azonban tévedett, a látványos dráma elmaradt. Sőt! A személyi adatok ellenőrzése és rögzítése után az igazgató már kezdte is mondókáját:

— Tisztelt bíróság! Volt időm gondolkodni a történteken, ezért arra kérem Önöket, hogy mentsék fel a vád alól a gépkocsivezetőmet, Suhajda Bélát! Mivel a hazai büntető törvény- könyv az emberrablás bűntettét nem rögzíti, személyi szabadság megsértése címen kéne elítélni Suhajdát, de ne tegyék, mert közben minden probléma megoldódott. Az igazgató tanács nélkülem is helyes döntéseket hozott, a vállalat kezd kilábalni nehéz helyzetéből. Az üdülőben történtekért pedig nem haragszom.

Rokonok, kollégák, ismerősök vették körül a tárgyalóteremből kilépő Suhajdát, ismeretlen emberek faggatták, kérdezték, gratuláltak neki, mindenki igyekezett váltani vele néhány kedves szót. A nagy tumultusban egy nő lépett oda hozzá:

— Elnézést uram, a tanácsvezetö bíró várja Önt az irodájában. Ha megengedi, odakísérem.

— Mivel ismerem a most lezajlott per minden apró részletét és tanulságát, rátérek mondandóm lényegére — szólt a bíró, amikor a gékocsivezetö helyet foglalt vele szemben. — A minisztériumi intézményünk tanácsvezető

bíróit jogalkotó munkával bízta meg, hosszú idő óta egy törvénytervezet előkészítésén dolgozunk. Három hét múlva lesz az egyeztető tárgyalás, ott egy sor részletkérdésben döntünk is. Az a gondunk, hogy nekünk is van egy — megpróbálok szolidan fogalmazni - szóval, van egy szellemiekben nem túl gazdag főnökünk, egy kétbalkezes sarlatánunk, aki mindenbe belekotyog, mindent összekever. Ha ez a pasas jelen lesz az egyeztető tárgyaláson, abból botrány lesz.

A bíró hirtelen felpattant a helyéről, ideges léptekkel járkálni kezdett, majd megállt Suhajda elölt:

— Segítsen rajtunk, Béluska! Nem kívánjuk ingyen. A kollégákkal már összeadok óztuk a pénzt. Mindent kiterveltünk, mindent megszerveztünk. Lopja el néhány napra a mi főnökünket is! Érti? Mindössze két motívumban van eltérés az előző esethez viszonyítva. A főnökünk nem vadászni, hanem pecázni szeret, és az üdülő nem a Balaton északi részén, hanem a somogyi oldalon van. A többi stimmel. Szóval, vállalja, Béluska?

Suhajda csak bámult, lemerevedett, aztán amikor tudatára ébredt az ajánlatnak, elhatározta, hogy óriási patáliát csap, mindent visszautasít. De meggondolta magát, mert a beszélgetés közben még három bíró somfordáit be az irodába. így aztán a túlerő láttán csak legyintett egyet, és beleegyezésként elkáromkodta magát.

Kiss György Mihály