Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
ft 1988. április 22. • PETŐFI NÉPE • 3 KB-titkári tájékoztató Egyensúlyban a tőkés áruforgalmi mérleg — Tárgyalások a szovjet szeszesital-importról Kibővített választókörzeti értekezletet tartottak szerdán Izsákon a nagyközségi pártbizottság székházában, amelyen előadást tartott Németh Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára.- Dr. Sztrapák Ferenc, a körzet országgyűlési képviselője köszöntötte a Központi Bizottság titkárát és a megjelenteket, a megye agrárágazatának tekintélyes vezetőit. Bevezetőjében az értekezlet célját is megjelölte: közvetlen tájékozódás arról, milyen jövő előtt állnak az ország és a körzet legfontosabb termékei, az élelmiszerek — közöttük a bor és a pezsgő —, ezek exportpiaci helyzetében várható-e változás? Izsákon Születésnap Németh Miklós előadásának elején arról beszélt, mi történt a stabilizációs és kibontakozási program parlamenti elfogadása óta. Leszögezte: a jó határozatok után azonnali kedvező (tatást várni nem lehet, a kormány sem ígérte, hogy egyik évről a, másikra bekövetkeznek a lakosság számára is érzékelhető kedvező változások. Következetes és meggondolt kormányzati és területi munkára, cselekvésre van szükség. A múlt évi gazdasági helyzethez képest viszont reménykeltő elmozdulások tapasztalhatók. A magyar gazdaság exportorientációja fokozódott (különösen a tőkés piaci értékesítés javult), és szeptembertől havi átlagban 15 százalékkal nőtt az export. A tőkés áruforgalmi mérleg napjainkra egyensúlyba került. Az előadó szólt az adóreform bevezetéséről, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb változások eddigi tapasztalatairól, valamint a feladatokról. Egyebek között szükség van a kereskedelmi bankok rendeltetésszerű és önállóbb munkájára, a fogyasztói és termelői árak jobb összhangjára, valamint nagyobb mozgásteret kell adni a vállalkozásoknak. Ez utóbbival kapcsolatban említést tett arról, hogy folyik a vállalkozói, társasági törvenytervezet kidolgozása, s ennek parlamenti elfogadásával egy- idöben biztosítani kell majd a versenyAz egyetemek és a főiskolák nappali tagozatain az idén 13 900 hallgató fejezi be tanulmányait — nekik a munkáltatók több mint 20 ezer álláshelyet hirdettek meg. A Művelődési Minisztériumban elmondták: az egyetemek visz- szajelzései szerint a pályakezdők iránti igény az elmúlt évekhez képest szinte minden felsőoktatási intézményben mérséklődött, de ez a szakok zöménél főként csak a válogatási lehetőséget csökkentette. Ugyanakkor bővült azoknak a szakterületeknek a köre, ahol a korábbiakhoz viszonyítva nehezebb lesz a fiatalok elhelyezkedése. A végzős szakemberek közül ezúttal háromezren állnak munkába korábbi ösztöndíjas szerződésük alapján, a többieket pedig a tavalyi 26 200-hoz képest idén 20 600 pályázati lehetőség várja. Az elhelyezkedési lehetőségek azonban intézménytípusonként változók. A műszaki egyetemeken és főiskolákon csaknem 1 800 olyan diák végez, semlegességet, az azonos elbírálást és lehetőségeket a gazdasági élet területén. Az indokok között első helyen említette, hogy a magyar gazdaságban a struktúraváltásnak néhány (3-5) éven belül be kell következnie, mert mint mondotta: ez létkérdés. Ehhez pénzre, vagyis tőkére van szükség, amit korlátozó, restriktiv gazdaságpolitikával nem lehet előteremteni. A vállalkozások körében a vegyesvállalatok alapításáról, a külföldi tőke bevonásáról külön is szólt az előadó. Kifejtette: vonzóbbá kell tenni a külföldi tőke beáramlását, egyebek mellett több lehetőséget és nagyobb garanciát nyújtva az üzleti partnereknek. Németh Miklós elemezte a KGST helyzetét és munkáját, beszélt azokról a javaslatokról, amelyek bevezetését hazánk képviselői néhány tagországgal együtt szorgalmazzák. A magyar— szovjet kereskedelemmel foglalkozva szólt a bor- és pezsgőexport lehetőségeiről. Elmondta, hogy ez téma volt a szovjet kormányfővel ezen a héten folytatott tárgyalásokon is. A végleges megállapodásra még nem került sor, a magyar kormány a tervekben szereplő mennyiség növelését és ennek megfelelő áruval történő ellentételezését szeretné elérni. Egyben azt is, hogy a szeszes ital szovjet importjának csökkenése olyan ütemű legyen, amelyet a magyar szőlő és borgazdaság képes elviselni; akinek nincs ösztöndíjas szerződése. Figyelemre méltó, hogy míg 1986-ban 10 000, tavaly pedig 8 600 munkahelyre kerestek műszaki végzettségű diplomást, idén mindössze 5 700 állást hirdettek meg. Változatlanul jelentős az igény gépész- és villamosmérnökök, valamint üzemmérnökök iránt, ugyanakkor az építészmérnöki karon nem éri el a végzősök létszámát az álláskínálat. Erősen csökkent a tervezőirodák, a városépítés, valamint a területrendezés szakemberigénye, s ugyanez jellemző a műszaki főiskolák városgazdálkodási, magas- és mélyépítési, valamint vízgazdálkodási szakára is. A közgazdaság-tudományi egyetemen közzétett álláshelykínálat alapján várhatóan egyik szakon sem okoz nehézséget a mintegy 300 végzős fiatal elhelyezkedése, csakúgy mint a gazdasági főiskolák esetében. A tudomány- egyetemeken végző, nem tanári —jogi és természettudományi — képesítésű módja van az értékesítési gondok áthidalásának, illetve annak, hogy az export erőteljes visszaesése miatt egyes körzetekben a bevételi kiesések ne okozzanak foglalkoztatási és megélhetési nehézségeket. Az egyéb termékek, élelmiszerek külföldi értékesítési lehetőségét az illetékes minisztériumok szakmai csoportjai is kutatják. Dr. Szőke Sándornak, a kiskőrösi Borköv igazgatójának kérdésére válaszolva a piacfeltáró munkával kapcsolatban Németh Miklós szólt az EGK-kapcsolatfelvételről, amelynek időpontja és tartalma még nem tisztázódott. Mint mondotta, a tárgyalások biztatóak, azonban még további egyeztetéseké van szükség. Janik József, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója afelől érdeklődött, hogy a gazdasági és pénzügyi szabályozásban ebben az esztendőben lesz-e olyan változás, amely kedvezőtlenül érinti a vállalatokat, az agrárágazatot? A Központi Bizottság titkára kijelentette, hogy a politikai vezetés nem ért egyet általános és visszamenő jellegű intézkedésekkel (mint amilyenekre tavaly volt példa), nem támogat olyan változást, ami sújtja, illetve nehéz helyzetbe hozza a gazdálkodó szervezeteket. Az értekezleten felszólalt Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára, aki bejelentette: a megye vállalatai, mező- gazdasági üzemei ebben az esztendőben növelni tudták külföldi értékesítéseiket, elsősorban a tőkés exportjukat. Majd megköszönte Németh Miklós részletes tájékoztatóját, amire a jelenlegi helyzetünk helyes megítéléséhez, a cselekvések jövőbeli irányának alakításához nagy szüksége van a megyében gazdálkodó szervezetek vezetőinek. Csabai István fiatalok álláslehetőségei az elmúlt évekéhez hasonlóak. A bölcsészkaron a meghirdetett mintegy 100 állás pszichológus, népművelő és könyvtárszakosoknak nyújt elhelyezkedési lehetőséget. A bölcsész szakok többségénél ez évben sincs álláshirdetés, így az itt végzők részére szakmábavágó elhelyezkedést garantálni változatlanul nem lehet. A pedagógusképző felsőoktatási intézményekben 5 400 fiatal fejezi be tanulmányait, közülük 500-an ösztöndíjas szerződéssel. A többieknek az oktatási intézmények 9 800 állást kínálnak. A tanítói állások 16 százaléka helyettesítői, 54 százaléka pedig napközi és diákotthoni. Bár némileg csökkent, még mindig igen széles az általános iskolai tanárként végzők elhelyezkedési lehetősége, ugyanakkor mintegy 30 százalékkal több a tavalyihoz képest a középiskolai tanárok számára kínált állás. E többlet elsősorban a nyelvszakok és a számítástechnikai ismeretek köréből adódik. Az álláshelyek mintegy egyhar- mada gimnáziumi munkakör. Ha egy kommunista párt, egy szocialista ország mélyrehatóan meg kívánja újítani tevékenységét, természetszerűen nyúl vissza Lenin munkásságához, gondolatvilágához. Noha immár 118 esztendő választ el bennünket születése napjától, s halála óta is csaknem hat és fél évtized telt el, megállapításai, következtetései most is időszerűek és tanulságosak. A lenini életműhöz visszanyúlni — s erre éppen az életműnek a szelleme figyelmeztet — nem egyenlő azzal, hogy lemásolható recepteket, minden helyzetben alkalmazható szentenciákat keressünk benne. Igaz, találkozhatunk Leninnél meghökkentően mainak, aktuálisnak tűnő megállapításokkal is. A bolsevik párt XI. kongresszusán, 1922 márciusában elhangzott beszámolóban például ezt olvashatjuk a kormányzati szervek munkájáról: „A napokban csökkentették a bizottságok számát. 120 bizottságot számoltak össze. És hány bizonyult szükségesnek? Tizenhat!... Ahelyett, hogy ki-ki a saját munkájáért felelne . .. bizottságok háta mögé bújnak. Ezekben a bizottságokban az ördög sem ismeri ki magát, senki sem tud eligazodni, hogy ki a felelős; minden összekuszáló- dott, s a végén olyan határozatot hoznak, amiért mindenki felelős.” Mintha pontosan mirólunk, a mi bajainkról beszélne! — kiáltunk fel az ilyen megállapítások láttán, s eltöprengünk rajta, vajon miért nem szívleltük meg idejében a belőlük kiolvasható figyelmeztetést. Ám elsődlegesen mégsem ezek adják a lenini életmű időszerűségét, hanem egész szellemisége, alapállása, megközelítési módja, a mély valóságérzés és merész újító szándék. Nem akadt kora munkásmozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mélyen és alaposan elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az elsők között analizálta a tőkés társadalom fejlődésének új szakaszát, az jmperializmus időszakát, s mindenkinél mélyebb következtetéseket vont le ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát ősjelenséget abban a megközelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle támpontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan „megújítóitór, mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazkodást hirdették, és eleve lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forradalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin ezt a tartalmat megőrizve szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetésekhez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadalmaskodhat közepesen vagy gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azt a — korábban általa is vallott,— felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s hirdette meg az áru-, a pénz- és a piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújulás jellemezte a bolsevik pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén. legyen szó akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról. Erről az alapról folytattak Lenin és harcostársai kétfrontos harcot, mind a munkásmozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetőségekkel nem számoló ultraforradalmár kalandor törekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel* élve a legkevésbé sem volt valamiféle „tucatliberális” — számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédése. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akik a szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra, a kényszer az ő számára sohasem volt öncél mint ahogyan utódjánál. Sztálinnál lett —. hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett, s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkáját pedig alá kell vetni a pár- tonkívüliek kontrolljának. Mélységesen hitt a nép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szükségességét a párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság fő vezetői tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen Volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatározások legyen szó nagy horderejű vagy egészen apró dolgokról -— ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét formájának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfok ú rugalmassággal párosult: bármikor kész volt módosítani bármely döntésen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisz- szumokat. „Nem olyan-e ez - kérdezte , mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen- nek tartott hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanának arról, hogy néha cikcakkos vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?” Élete utolsó időszakában Írásai, feljegyzései tanúsítják - különösen három kérdés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus — kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus — munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciák kiküszöbölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám egy dolog aligha cáfolható: a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. Gyenes László ÁLLÁSOK PÁLYAKEZDŐ DIPLOMÁSOKNAK Nehezebb az elhelyezkedés SÍPPAL, DOBBAL Kopogtatás a nyugati kapun Megyei napok a bécsi Collegium Hungaricumban • A Bács-Kiskun megyei napok helyszíne, a Collegium Hungáriáim a llol- landstrasscn A bécsi újságok a nyárias tavaszról cikkeznek, s aki teheti, igyekszik a szabadba, hogy élvezze az áprilisi jó időt. A padokon, a parkokon az ebédidőt kihasználó, ingujjra vetkőzött hivatalnokok, nap- fűrdőző nyugdíjasok, gyereket sétáltató kismamák. S persze mindenféle turisták. A belvárost ezekben a napokban hangos olasz diákcsoportok szállták meg. Sok a keleti arc; japánok, arabok. A magyar beszéd sem ritka, különösen a bevásárlónegyedekben, Magyarország más módon is jelen van az osztrák fővárosban: egyre többet beszélnek, írnak a közeledő 1995- ös világkiállításról. A tervek szerint Bécs és Budapest közösen adna otthont a világraszóló rendezvénynek. Semmi sem dőlt még el, ám az együttműködés első jelei már felfedezhetők. Épp most jelent meg először olyan programfüzet, mely mindkét város turistatérképét. szállodajegyzékét, tavaszi kulturális eseményeit tartalmazza. A City Compass feliratú műsorfüzetben helyet kapott az a rendezvénysorozat is, mellyel Bács-Kiskun megye mutatkozik be ezen a héten a bécsieknek. Egy sorozat kezdete lehet A Collegium Hungaricum — a rendezvények színhelye — a magyar kultúra képviseletére, népszerűsítésére hivatott nagymúltú intézmény. Épülete a Duna-csatorna túlpartján áll, néhány percnyire a városközponttól. Szomszédságában, az OPEC-székház előtt géppisztolyos biztonsági emberek. A terroristáktól való félelem — ki tudja, hányadszor — ismét erősödőben. Száz méternyire a fegyveres őröktől, a Collegium Hungaricum előtt igazán békés csoportosulás látható kedd délután. Azok álldogálnak a járdán, akik nem fértek be a földszinti kiállítóterembe. A járókelők közül is sokan megállnak, figyelik az ügyeskezű kalocsai pingálóasszony, a halasi csipkeverő, a tiszaalpári kosárfonó mozdulatait. Amint dr. Grossmann Ferenctől, a kulturális intézet igazgatójától megtudom, számukra is újszerű a mostani rendezvény. Több okból. Először jelentkezik önállóan egy hazai tájegység. Másrészt ez nem egyszerűen kulturális rendezvénysorozat, gazdasági célja is van a bemutatkozásnak. Az emeleten termékkiállítás látható, a Pusztatourist a tájegység idegenforgalmi kínálatát hozta. A megye vállalatai gazdasági partnereket keresnek, üzletet szeretnének kötni. Ha ez a forma beválik, a Collegium Hungaricumban a jövőben rendszeressé teszik a tájegységek bemutatkozását. A jó indulás sokat számít, s többen is vállalták, hogy ezt részvételükkel elősegítik. Személyes kapcsolatok A naiv művészek képeiből és népművészeti alkotásokból válogatott kiállítást dr. Gaál Károly, a bécsi egyetem néprajzpröfesszora méltatja. Nem kevésbé rangos a hivatalos megnyitón megszólalók névsora. A zsúfolásig megtelt háromszáz személyes színházteremben Vajda György kulturális miniszterhelyettes kiemeli, hogy a magyar kormány különösjelentőséget tulajdonít a magyar —osztrák kapcsolatoknak. — Ennek legbiztosabb erősítői a személyes kapcsolatok mondja, — s ezért örülünk annak, hogy újabb forma bővíti ezek lehetőségét. Ausztriai nagykövetünk, Nagy János jelenléte és megnyitó szavai szintén a kezdeményezés jelentőségét hangsúlyozzák. S hogy a másik oldalról is megvan a készség a fogadásra, ezt már Fritz Wéber professzor, az osztrák—magyar baráti társaság elnöke mondja el, nem kis. derültség közepette. Úgy ajánlja ugyanis honfitársai figyelmébe a programot, hogy elárulja; ő maga bizony még életében nem járt a Duna—Tisza közén. Sokan vannak így a teremben. A közönség soraiban a környéken lakó nyugdíjasoktól az egyetemista diákokig, vállalati szakemberektől a Bécsben élő magyarokig sokféle ember megtalálható. Egy dolog köti ösz- sze őket: érdeklődnek aziránt, ami Magyarországról érkezik — ezúttal a Duna—Tisza közéről. Nem ismerik a játékszabályokat? A nyitóest programja utat talál a közönséghez. A Danubius vonósnégyes míves zenéje, majd a Régi Zene Együttes játéka fokról fokra emeli a hangulatot. Végül a kiskőrösi Orff- zenekár dübörgő vastapsot kap. Az ezt követő fogadás sikere is könnyen lemérhető: a tálak pillanatok alatt kiürülnek, és a homoki borokat sem kell sokáig kínálgatni a bécsieknek. De vajón az idegenforgalmi és gazdasági kapcsolatépítésnek, a gazdasági tárgyalásoknak is ilyen jók az esélyei? — Az utóbbi időben tapasztalataim alapján Magyarországról sokan szeretnének eladni, itteni partnerekkel kapcsolatba kerülni. Sajnos a hazulról kijött menedzserek, gazdasági szakemberek nem ismerik az itteni játékszabályokat. Fogalmuk sincs, hogy lehet egy külső piacra bejutni ez egy bankszakember válasza a kérdésre. Névjegykártyáján ez áll: dr. Ludwig S. Szabó. Wertpapieranlagen, s mint elmondja, hosszú idő óta dolgozik a Creditanstaltnál. Szabó úr nem rejti véka alá véleményét, s bizony — a fenti mondatokból is kitűnik —nem dicséri agyon a magyar üzletkötőket. Hogy mindez a Bács-Kiskun megyei vállalatok képviselőire is igaz-e? Előbb.-utóbb eldől. ' Hiszen, mint kiderül, a bankembert érdeklik az innen jövő ajánlatok, s el is kezdődnek a napokban a konkrét tárgyalások. Pecsét a látogatóknak ■ A megyei rendezvénysorozat második napján a kecskeméti Kodály-isko- la kórusa ad sikeres koncertet, csütörtökön pedig a kalocsai néptáncosok lépnek fel a Collegium Hungaricum színpadán. A termékbemutató s a művészeti kiállítás vasárnapig tart nyitva, amikor a szokásosnál is több látogatóra számítanak. Ez lesz ugyanis a Bécsben nagyon népszerű hétvégi családi túra egyik bélyegzője. Szülők és gyerekek közösen járják végig ilyenkor a kijelölt állomásokat. Sokan közülük először találkoznak Bács- Kiskun megye nevével, termékeivel, művészetével. Ha a bemutatkozásból csak annyi haszon származik, hogy az osztrák főváros lakói közül többen megismerik ezt a tájegységet, az eredmény akkor sem lebecsülhető. Az igazi persze az lenne, ha a bécsi rendezvény forintban, netán schillingben mérhető hasznot is hozna. Nemcsak a gyerekek túra-naplójába kerülne pecsét, hanem előbb-utóbb ráütnék a megkötött szerződésekre is. Akkor a Collegium Hungaricum válhatna egy nagyobb szabású Bács-Kiskun megyéből induló túra első bélyegzőhelyévé ... Lovas Dániel
