Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-18 / 91. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 18. ASZTALOS — ECSETTEL Kocsis László tájképei A természet, a táj egy-egy részletének ábrázolása már az. antik művészetben is kedvelt téma volt, ezt tanúsítják az Odüsszeia-tájké- pek, amelyeket ma a Vatikáni Múzeumban, illetve egy magángyűjtőnél tekinthetnek meg a szerencsésebbek. (A freskósorozatból származó kilenc képen az Odüsz- szeia egy-egy jelenetét örökítette meg az időszámítás előtti első században élt művész.) A középkorban a földi élet szépségei előtt vakon elhaladó alkotók inkább 'isten dicsőségét hirdették, a tájat alig választották témául. Még a reneszánszban sem lép elö önálló műfajjá a természetfestés; figurális kompozíciók háttereként látható a táj egy-egy darabkája. Az önálló tájkép a XVI. században alakul ki, a németalföldi művészetben; a következő században az egyik vezető festészeti műfajjá )ép elő. A későbbiekre tekintve nem hagyható említés nélkül a barbizoni iskola, az impresszionizmus felé vezető átmenet a holland festészettől — ezek az iskolák, irányzatok már a műfaj csúcsteljesítményeit mutatják fel. (Rousseau, Sis- kin, Monet stb.) A művészettörténet a hazai alkotók közül Markó Károlyt, Mészöly Gézát, Paál Lászlót, Szinyéi Mersét és Szőnyi Istvánt említi a legkiemelkedőbb tá|- képfestők között. Kcll-e ma a táj a festőknek és a művészetbarátoknak, akika müveket megvásárolják? A kérdés költői, hiszen közismert, hogy a műfaj napjainkban is él, szűkebb hazánkra tekintve elég talán, ha bizonyításul az itt alkotó jeles festőművészre, Bozsó Jánosra utalok, s-azokra a nyaranta megnyíló, már hagyományossá vált telepekre, ahol ameghívott művészek fölvállalják a környék ábrázolását (például Tiszakécskén és Hartán). Né- pgs azoknak az amatőröknek a tábora is, akik ecsetjüket a Kiskunság tájainak megjelenítésével teszik próbára. Közéjük tartozik egy munkásember, egy asztalos, Kocsis László, akinek mostanában egymást követik a sikeres kiállításai. A Dráva mentén, Kisszentmár- tonban született, az Ormánságban, szülei szegényparasztok voltak. Pécsett, felnőtt munkásként nyílt csak lehctősé• Viharos tavasz ge arra, hogy szakkörre járjon, és egy festőművész irányítása mellett belekóstoljon a rajzolás tudományába. Az ecsettel, a festékkel szintén szabadidejében ismerkedett, de mester nélkül, auto- didaktaként. Az ötvenes éveiben járó asztalos 1979 óta Kecskeméten él, azóta a Duna—Tisza közén találja meg témáit: szereti a természetet, erdő-mező fáit, virágait, a tanyát, a falut, a paraszti világot. Kimegyünk a százszor végigbogarászott kertbe, rápillantunk egy virágba borult gyümölcsfára, s a látványban valami eddig nem tapasztalt szépséget vélünk fölfedezni; szinte élbódit bennünket a természet csodálatos megújulóképessége — Kocsis László képei előtt megállva átéljük ezt az élményt. Az amatőr festő tisztelettel tekint a mesterekre, akiktől igyekezett tanulni, ez a két évvel ezelőtti munkáin még meg is látszott. A jelenleg a dunavecsei művelődési házban megtekinthető műveit — melyeket a szakmai zsűri elfogadott — jórészt a múlt évben festette, sezek vará- zsos színvilága egységes, a természeti szépség ábrázolására hangolt. Ezek már egyéniséget mutató alkotások, a kísérletezés időszakán túl keletkeztek; bár a kísérletezéssel nem hagyott fel a művész, hiszen a mostani anyagának egyes képein az ábrázolás sajátos egyszerűsítése figyelhető meg. A színekkel beszélő alkotó mondanivalóját a korábbi apostagi után a mostani dunavecsei kiállításon is tetszéssel fogadják a képzőművészetben kevésbé járatos látogatók, s nem vitatják el a képek művészi erejét képzett, „profi” piktorok sem. A Kecskeméti Asztalos Szövetkezet munkásának alkotásaival, nevével bizonyára találkoznak még a kiállítótermek látogatói. Duna vecsén május 10-éigma- radnak a tájképek, a következő állomás Dunaegyháza lesz. A.T.S. • I anya rirágos fákkal Bevallva múltat és jelent Önismeretet erősítő dokumentumfilmek A magyar film történetében is lezárult az a korszak, amelyet a konszolidáció, a kiegyenlített fejlődés, a kevésbé tetténérhető ellentmondások periódusaként tartottunk számon. Nyolcvanas éveink második felére bebizonyosodott, hogy a szocialista fejlődés gyökeres reformja, új alapokra helyezése nélkül ugyanolyan válságjelenségekkel számolhatunk, mint amilyeneket addig csak a sematikusan leírt tőkés társadalommal hoztunk összefüggésbe. A magyar dokumentumfilm legújabb vonulata ezt a fölismerést teszi nyilvánvalóvá, s hozzá képest a játékfilm olykor csak halvány ismétlésnek hat. Dokumentumfilmjeink múlt és jelen hiteles képével igyekeznek szembesíteni bennünket, nézőket. Sára Sándor hatalmas filmfolyama — Sír az út előttem című alkotás — a hazájukból elkerült székelyek hányattatásait örökíti meg; itt a kamera szinte valamiféle „filmes jegyzőkönyv” készítését szolgálja. Beszélő arcokon elevenedik meg az utóbbi csaknem fél évszázad történelme, s csak néha szakítja meg a vallomásokat egy-egy — korabeli — híradórészlet. Hasonló módon nyomozza a történelmet de már valamelyest könnyedebben, a jegyzőkönyv puritán tárgyilagosságát meghaladva — Magyar Bálint és Schiffer Pál A Dunánál című alkotásában. A színes filmszalagon du- napataji származású, illetékességű vallomástevők beszélnek életükről, s az összefonódó sorsokból az országos kép helyi változata rajzolódik ki: üldöző és üldözött feltételezi egymást kölcsönösen, hittel vagy számításból elkövetett súlyos vétkek tárulnak föl. És a Duna menti summázat úgy hangozhatnék, ahogyan Radnóti Miklós fogalmazta: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép.” Ilyen összefüggésben az egyéni büntelenség is viszonylagos. A Gulyás fivérek megrendítő alkotása, a Törvénysértés nélkül az 1951 -1953 közötti kitelepítésekről is ezt igazolja. (A kényes tárgy ábrázolásának érdeme — furcsa módon —játékfilmé: először Bacsó Péter foglalkozott vele néhány esztendeje a Te rongyos élet! című tragikomédiájában.) Itt nem makulátlan mártírok szenvednek egytől egyig elvetemült martalócok fogságában. A helyzet sokkalta bonyolultabb. Maguk a meggyötörtek vonják le a becsületes következtetést, évtizedek múltán: túl kell lépni a szörnyű élményeken, nem szabad a „fogat fogért” bosszúfolyamatát továbbvinni. Ami nem jelenti azt amire a film ironikus címe is utal —/hogy jogilag, politikailag, emberileg elmaradhat az utólagos igazságszolgáltatás. Mert — valójában — elmaradt. A vétkeseket — kiváltképp a fő vétkeseket — nemigen vonták felelősségre. S ahol nem tabu a múlt, ott többé a jelen sem az. Be lehet vallani, hogy — bizony — nálunk is tízezerszám akad kábítószerrel élő, félresodrottan vergődő fiatal, mint a sántikáló, nyomorúságában még a hitlerizmussal is rokonszenvező Attila, Vitézy László Úgy érezte szabadon él című filmjének szereplője. Fény derülhet arra: miként vélekednek egyesek arról társadalmunk vezető rétegeiben, hogy a köz szolgálata jogos kiváltságokkal jár, s ezek Örökles útján lelkifurdalás nélkül áthagyományozhatok. Erről szól Magyar József A mi kis ügyeink című alkotása. Elénk tárulhat egy folyamat, amelynek során a nyugdíjazott ózdi vezérigazgató, s az utcára tett munkás hasonlóképp vesztesnek tekintheti magát — csak a tét és a következmény nem azonos. Ez derül ki Almási Miklós Szorításban címet viselő alkotásából. Súlyos gondokkal küszködő, de felnőni törekvő magyar társadalom ábrázolását adják ezek a dokumentumfilmek. Fölkorbácsolják indulatainkat, de a megtisztító lehiggadást, a katarzist is szolgálják. Ekként kell tehát őket fogadni, mert fontos részei, munkálói a stabilizálódás, kibontakozás nemzeti célkitűzésének. Kőháti Zsolt A Panoráma Könyvkiadó újdonságai Negyedik, javított kiadása jelent meg Wellner István Budapest című könyvének. A „mini” útikönyv sorozat új kötete igazi kalauz. Megismertet a 2000 éves település általános tudnivalóival (földrajzával, éghajlatával, történelmével stb.), majd utcáról utcára, házról házra kísér, vezet, mesél a vámegyed, Óbuda, a Belváros; egész Nagy- Budapest emlékeiről, múltjáról, jelenéről. A térképek, fotók, mutatók — e könyv — segítségével az is vállalkozhat a fővárosi sétákra, akiknek budapesti helyismerete alig-alig van. Lindner László Skóciába, Nagy- Britannia északi részére invitálja a turistát. A számtalan félszigetre és a csaknem 800 szigetre szakadozott tartományba, a többségében kopár, sziklás vidék hangulatos tájaira, ősrégi városaiba; különleges szokásokkal (közlekedés, étkezés stb.), óriási hagyománytisztelettel bíró skótok közé hív, különlegességeket, sok-sok rácsodálkozást ígér az utazásra vállalkozóknak, színes olvasmányt azoknak, akik csak a könyvből ismerkedhetnek meg a romantikus országgal és népével. T. Szentesi Katalin a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egzotikus világát villantja fel. Festői szépségű tájak. 2-3000 méter magas hegyei, vízesései. tengerpartja, valláskultúrtörténeti, építészeti nevezetességei mesés keleti világot sejtetnek. Sajnos, igen kevés térképpel, minimális gyakorlati mutatóval, rendkívül gyenge minőségű és nagyon kevés fotóval illusztrált a kötet. K. M. :SAJTOPOSTA Kártérítés — Fülöpszálláson, az Ady Endre utca 62. szám alatt lakik K. J.-né, aki sokat hallott és olvasott már a fogyasztói érdekvédelemről, melynek nemigen lelte nyomát az egyik legutóbbi vásárlásakor s az azt követő reklamációja során. Tanulságos esetét így részletezte: — Keddi nap volt, amikor a déli órákban betértem Kecskeméten az Akadémia körúti ABC-áruházba. Kocsonyahúst, kolbászt, gyufát, korpás cipót stb. tettem a kosaramba, melyért 502 forint 60 fillért kért a pénztáros. Azonnal megjegyeztem: túlságosan sokat számolt, mire e szavakkal nyugtatott meg: hölgyem, ma már minden drága. Hazaérkezve is furdalt még a kíváncsiság, ezért ellenőriztem a cekker tartalmát, meg a blokkon lévő árakat. Hamarosan rájöttem a hibára: a leét lekváros süteményért nem 8 forint 80 fillért, hanem 88 forintot fizettettek velem! Más elfoglaltságom miatt nekem már nem maradt időm újból reklamálni, e feladatot férjem vállalta — különben ő is tanúja volt a történteknek, hiszen a pénztárnál mellettem állt —, s gépkocsival azonnal visszahajtott a megyeszékhelyre. Az áruház dolgozói, elismerve a tévedést, átadták a visszajáró 79 forint 20 fillért. Ekkor párom előhozakodott a másik kérésével, hogy térítsék meg az oda-vissza útjának költségét is. A boltosok összenéztek, melyből először azt lehetett fejteni, hogy zsebükbe nyúlnak, mintegy félórai várakoztatás és gondolkodás után azonban határozottan közölték: egyetlen fillért sem kaphatunk útiszámla jogcímen. ráfizetéssel Ha lúd, legyen kövér: nem elég, hogy csak másodszori panasz után voltak hajlandók a kereskedők korrigálni pontatlanságukat, hanem szinte természetesnek tartják az emiatti pluszfáradságunkat és -kiadásunkat. Egyébként a vidéki lakóhelyem és a kecskeméti üzlet közötti oda-vissza autózás költségét figyelembe véve, az a két lekváros süti száz forintnál jóval többe van nekünk . . . □ □ □ Nem lehetünk döntőbírók ez ügyben, melyről azonban van véleményünk: Ha olvasóink már a legelején, vagyis a pénztárnál tüzetesebben szemügyre veszik a blokkot, alighanem megspórolhatták volna az ismételt utazást. Igaz, ezzel kapcsolatosan a kereskedők is segíthettek volna azzal, ha tételesen ellenőrzik a számlázást. Az ő mulasztásuk különösen érthetetlen, hiszen ismerniük kell a szabálysértési kódex rájuk vonatkozó részét: Aki az árunak közvetlenül a fogyasztók részére történő forgalomba hozatala során vagy más gazdasági jellegű szolgáltatás alkalmával hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlót megkárosítja, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Persze e szigorú szankciónak csak akkor lehet visszatartó ereje, ha azt az ellenőrző szervek alkalmazzák is! Rossz szomszédság... A helyi termelőszövetkezet tulajdonában lévő házingatlan egyik lakását bériem férjemmel, aki a gazdaság éjjeliőre. Mivel az esti órákban is rendszeresen távol van, otthoni magányomban tévét nézek. Illetve csak szeretnék, mivel a szomszédom akadályoz ebben. Hogyan? Módszere egyszerű: naponta 19-20 órától működteti a hegesztőkészüléket, a 220 voltos áram felhasználásával. A hegesztés csaknem lehetetlenné teszi a tévéműsor vételét. És erre vonatkozóan hiábavalónak bizonyult minden eddigi kérésem, tiltakozásom. Ügyemben a szövetkezet vezetősége és a körzet rendőre sem tudott segíteni. A megkérdezett villanyszerelők szerint ugyan jogsértő az áram ilyen igénybevétele, de hát ellene ők sem tehetnek semmit. Idegileg nagyon megvisel ez a „rossz szomszédság, török átok” helyzet, nemkülönben az, hogy a vételzavar idején már kétszer romlott el a tévém, s a megjavítása csaknem ezer forintomba került. Preiszig Pcterné Bácsborsód Megjegyezzük: Szegeden található a posta rádió- és tévé-zavarvizsgáló üzeme, amely a megyénkben észlelt ilyen zavarok kivizsgálásával és elhárításával is foglalkozik. Olvasónk panaszával forduljon ehhez az üzemhez, mely felhívható a 26-222-es telefonon (körzetszám: 62). CIKKÜNK NYOMÁN Keresik az elveszett fényképezőgépet Március 14-én írtuk meg e hasábokon, hogy a sükösdi Sereg János körülbelül 5 ezer forint értékű fényképezőgépe eltűnt a postai feladás után. A csomag címzettje a javítással foglalkozó szerviz volt, mely Budapesten, a IX. kér. Üllői út 3. szám alatt található, ahol eddig — immáron egy esztendeje hiába érdeklődött olvasónk. Cikkünk nyomán az alábbiakat válaszolta a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője, dr. Lénárd László: A fényképezőgépet a sükösdi postahivatal 1987. április 27-én vette fel a G. 877 582-es ragszámon és törékeny csomagként továbbította rendeltetési helyére. Bár ennek sorsáról nem sokkal később tájékoztatást kért a panaszos az említett postán, munkatársaink azonban arra gondolva, hogy a javítás hosszabb ideig is tarthat, nem állítottak ki tudakozványt. Közbenjárásomra most hivatalos úton keresteti a sükösdi posta a küldeményt. Amennyiben a kézbesítés körülményeiről nem sikerül kellő bizonyítékot beszerezni, erről informáljuk a feladót, aki kárigényét előterjesztheti nálunk. Ez esetben ugyanis térítési kötelezettségünk van. * Lapzártakor értesített bennünket a postaigazgatóság arról, hogy a fényképezőgépet tartalmazó csomagot a címzett szabályszerűen átvette 1987. április 28-án. Lelakatolt virágpavilon Városunkban, a Kossuth Lajos utca és az 51-es út kereszteződésénél van az a virágpavilon, ahol gyönyörű csokrok, ízléssel összeállított virágkompozíciók kínálják magukat. Illetve csak kínálták, mert néhány nap óta sokak szeme láttára hervad, fonnyad a több ezer forint értékű ottani áru. Azt gondolná az ember, a pavilonkezelő váratlan betegsége miatt történik mindez. De nem így van. A helyiség üvegfalán elhelyezett cetli tudósít a valódi okról. Az árus írta — nem szó szerinti idézet — ezeket: Kedves vevőim! Elnézést kérek, hogy nem tudom ÜZENJÜK kiszolgálni Önöket és az előrendeléseket sem teljesíthetem, de amíg ebédelni voltam, a vállalat igazgatója lelakatol- tatta a pavilont. Nem engednek dolgozni. Az irataim benn vannak, a virágok pedig tönkremennek . . . Nem ismerem a ripsz-ropsz intézkedés hátterét, mégis felháborítónak találom ezt a módszert és a következményét. Miféle jog hatalmaz fel felelős vezetőt ma efféle értékromboló eljárásra? Szabó István Kalocsa Kiépítik-e újra az utakat? Környezetünk szennyvízelvezető csatornával gyarapodott. A munkálatok már befejeződtek, de azok nyomai még jól láthatók, ugyanis a feltört utakat még nem hozták helyre. A terepviszonyok különösen a Mérleg utcában kedvezőtlenek, ahová nem homok került vissza — mint volt eredetileg is — töltésanyagként, hanem agyag. Ez pedig nem a legideálisabb víznyelő talaj, így azután nem meglepő, hogy ha egy kis eső esik, víz- és sártengerben gázolva járnak-kelnek az arrafelé lakók. Hasonlóan viszontagságos a szomszédságban lévő, forgalmas Kiskőrösi út közlekedési helyzete. Ott korábban szilárd burkolat volt, ám a csatornázás óta csatatérre emlékeztet: mindenütt gödrök és buckák. Sokak nevében kérdezem: kiépítik-e újra ezeket az utakat az illetékesek? Egyáltalán szabályozott-e, hogy a kommunális beruházás miatt igénybe vett közterületen kiknek és mennyi időn belül kötelességük a rendbe tétel, a közlekedés korábbi — normális -— feltételeinek visszaállítása? Balogh György Kecskemét Még egyszer az Á. L.-nek, Szabadszállásra: A gépkocsi műszaki vizsgára való előkészítése szakszerű, precíz munkát követel a szerelőtől, akár állami, szövetkezeti iparban, vagy éppen magánvállalkozás keretében dolgozik. E feladatok teljesítésének határidejében előre kell egyezségre jutnia a megrendelővel, s az időpontot illik betartani. Ön — mint levelében írja — hasonló esetben sajnos nem effélét tapasztalt. Hogy az autójának javítása alkatrészhiányból, vagy egyéb okból eredően tartott-e hónapokig, vizsgálat derítheti ki. „Háztájival rendelkezem” jeligére, Jászszentlászlóra: Ha a háztáji terület út menti fűről használatára jogosult tsz-tag a föld helyett természetbeni vagy pénzbeni juttatásban részesül, ezután adót a szövetkezeti közgyűlés által engedélyezett juttatás alapját képező földnek és művelési ágának megfelelő adótétel szerint kell fizetnie. Az összeget a helyi tanács állapítja meg, s arról határozatában értesíti a földhasználót. Elemi csapás — pl. ár- vagy belvíz — esetében az adózó kérheti e pénzbeli kötelezettsége csökkentését, illetve törlését. Lakó Pálnénak, Kecskemétre: Ön szóvá tette, hogy a helyi járatú buszokon többször is csaknem baleset érte, mert a sofőr sietve csukta az ajtókat, így alig jutott idő a fel- és leszálláshoz. Az egyik ilyen alkalommal a táskája szorult az ajtószámy közé. Ezzel kapcsolatosan elmondotta a Kunság Volán illetékes munkatársa, hogy a buszvezetőknek mindig az utasforgalomra és a biztonsági követelményekre tekintettel szabad csak nyitniuk-zárniuk a kocsik központi vezérlésű ajtajait. E műveletnél főleg az idős emberekre és a kismamákra kell fokozottan figyelniük. A sofőrök zöme kifogástalanul látja el ezt a feladatát, a mulasztókkal szemben pedig eljár a vállalat, ha az esetről bejelentést tesz a sértett utas. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Március 21-ei Sajtóposta rovatunkban az egyik jánoshalmi olvasónk kifogásolta, hogy a közutak mentén lévő árkok évről évié bőséges fűhozamának egy része hasznosítatlan marad. Április 5-én közreadtunk ezzel kapcsolatosan egy levelet, melynek kecskeméti feladója arról próbált meggyőzni: az utakon nagy számban közlekedő autók ólomoxidot tartalmazó kipufogógáza méregként telepszik a közeli fűre, azt tehát nem célszerű állati takarmányként felhasználni. A napokban újabb reagálást kaptunk e témakörben, mégpedig a közúti igazgatóság területi főmérnökségétől. Informálásuk alapján a következőket tudtuk meg: A fűtermés zömét (ennél szó sincs a méregről, vagy az állategészségre káros hatásáról) az út fenntartója, a közúti igazgatóság a saját dolgozói között osztja szét természetbeni juttatásként. A többi mennyiség ingyenes felhasználóit a helyi tanácsok jelölik ki, május 15-éig. Ha kellő számú állattulajdonos nem jelentkezik, vagy bármely egyéb okból megmarad az árokparti fű, annak hasznosításáról először június 30-áig, második alkalommal pedig szeptember 30-áig köteles gondoskodni az útkezelő szerv.
