Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-14 / 62. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 62. szám Ára: 1,80 Ft 1988. március 14., hétfő Grósz Károly a KSZE Növénytermelési Gorbacsov ma Jugoszláviába látogat Mihail Gorbacsov és felesége a jugoszláv államelnökség és a JKSZ KB elnökségének meghívására hétfőn négynapos hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezik. Lázár Mojszowal, az államelnökség elnökével a kétoldalú államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről, Bosko Kruniccsal, a JKSZ KB- > elnökség elnökével pedig a pártközi együttműködés erősítéséről, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom helyzetéről, feladatairól folytat tárgyalásokat.' Közös nyilatkozatot is kiadnak, amely megerősíti az 1955-ös moszkvai és az 1956-os belgrádi szovjet—jugoszláv deklarációk elveinek érvényét és — értesülések szerint — azokat tovább gazdagítva a jövőbe mutató dokumentum is lesz. Az SZKP főtitkára Belgrádban a szerb, majd kétnapos vidéki körútja során Ljubljanában a szlovén, Dub- rovnikban pedig a horvát köztársaság párt- és állami vezetőivel is megbeszéléseket folytat. Látogatásának eredményeiről közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Ezekben a napokban Belgrádban aláírják az új hosszú távú, 2000-ig szóló szovjet—jugoszláv gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződést. SZÉP ÉS TARTALMAS TANÁCSKOZÁS PETŐFIRŐL Mit tehetnek az őrzők? A megyei pártbizottság első titkára méltatja a találkozó jelentőségét. A mostani »árosháza helyén állt regi tanácsháza mellett bandukolt száznegyvenöt éve szállásáról az Ókollégiuttrimn tanuló barátaihoz, Jókai lakására, a Hruz-rokonokhgz Petőfi Sándor. A Petőfi-emlékhelyek országos találkozója legfőbb rendezvényének színhelyén, Lcchner palotájának dísztermében szerepelt Illyés Gyula és Veres Péter, Kodály Zoltán és Németh László. Történelmi folyamatosságot, egymást váltó nemzedékek kézfogását jelképező környezetben köszöntötte szombaton dr. Adorján Mihály, Kecskemét tanácselnöke az ország 21 településéről érkezett, nagy költőnk emlékeivel ismerkedő tanácskozás résztvevőit. Az alkalomhozillő kulturális műsorban először a Kecskeméti Pedagógus Kórusnak tapsolhattak a jelenlévők, majd a Régi Zene együttes és a Hegedűs együttes látványos, lelkesítő bemutatója idézte a forradalmi tavaszi ünnepek hangulatát. Vitéz László színművész előadásában keményen figyelmeztetett Petőfi minden korok költőjéhez címzett üzenete: „A néppel tűzön, vizen át!” „Közismert tény, hogy Petőfi ezer szállal kötődött ehhez a tájhoz. Nemcsak bölcsőjét ringatták itt, hanem - - Illyés Gyula szerint — e táj tette magyarrá és költővé.” — (Gaál Béla felvetele) így kezdte megnyitó beszédét dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. A továbbiakban arról szólt, hogy mit jelent ma számunkra Petőfi. „Jelenti, megszemélyesíti a hazafiságot, jelenti az együvé tartozást, a nemzet tiszteletét és szeretetét: jelenti azt a képességet, hogy a kudarcokat is képesek vagyunk elviselni, példázva, hogy a kudarc nem bénít, hanem új cselekvésekre sarkall.” Megállapításának bizonyítására a költő sikertelen követ választást követő megnyilvánulásait, országépítő elszántságát említette. E gondolatok jegyében köszöntötte „az őrzőket, akik leginkább hivatottak arra, hogy Petőfi emlékét ápolják, szellemének ébrentartását segítsék. Mindezt itt, Bács-Kiskun megyében, megyénk településein a nemzet, a fölnövő ifjúság előtti felelősséggel tesszük”. (Folytatás a 2. oldalon) iíMSMWISKIfciSíE Rendszer közgyűlésén Szombaton évzáró közgyűlési tartott Szekszár- don a KSZE Növénytermelési Rendszer Agrár- fejlesztő Közös Vállalat. A 11 megyére kiterjedő termelési rendszer központjában rendezett tanácskozáson részt véli Grósz Károly, a/ MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A közgyűlés küldötteit — akik 257 termelőszövetkezetet. 29 állami gazdaságot és 13 ipari vállalatot képviselték Lakatos Csabá igazgató tájékoztatta a tavalyi év eredményeiről. A vitában Grósz Károly is szót kért. Elöljáróban az ország politikai közhangulatát értékelte, rámutatva: a társadalom egésze a szocializmusban képzeli el jövőjét, elfogadja a párt vezető szerepét, azt, hogy a jelenlegi tulajdon- viszonyokban nem következik be változás, s hogy a szocialista világközösséghez való tartozásunk is alaptétel. A közhangulatban mégis észrevehető a jövőtől való félelem, a türelmetlenség, a követelőzés, helyenként az elért értékek lebecsülése. — A mai helyzet egyszerre igényli a problémák sokoldalú politikai és szakszerű gazdasági elemzését hangsúlyozta. — Új nemzeti közmegegyezésre van szükség, s ez az új nemzeti egység nem lehet olyan hosszú távú és széles bázisú, mint az 1957-ben kialakult. A társadalom minden rétegének az alapkérdésekben kell megegyeznie, abban, hogy minőségi gazdálkodásra van szükség, abban, hogy a gazdaság esetleges működőképtelensége miatt hosszú távra lemaradnánk a világ élvonalától. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy a kívánt fordulat elérésének, az egység megteremtésének jelentős állomása lehet a májusi pártértekezlct. Az évindítás tapasztalatait a miniszterelnök úgy értékelte, hogy a várt változás nem következett be, a vezetés egyelőre nem tudta arra kényszeríteni a gazdálkodó egységeket, hogy azok a hatékonyság avitásával, a szcikczelátalakiiás meg- tyorsításával változtassanak a maguk SstT népgazdaság helyzetén. ' Az új adórendszerre való átállás viszonylag simán, zökkenőmentesen zajlott le, leginkább a pénzügyi folyamatok technikai kezelése okozott problémát. Az általános árbejelentési kötelezettség április elsejei feloldásával kapcsolatban Grósz Károly kiemelte: a kormány álláspontja változatlanul az, hogy az áremelkedés idei évre meghirdetett 15 százalékos mértéke tartható. A mezőgazdaságról szólva elismerését fejezte ki az ágazat eredményeiért, a kővedelmezőség és a hatékonyság egyidejű javításáért. Elmondta, hogy a kormányzatban megvan a szándék az agrárolló szűkítésére, de a hatékony eszközök egyelőre hiányoznak. Végezetül szólt a hitelkorlátozások okairól, hatásairól. — A vállalatoknál a terven felül keletkezett tavalyi többletnyereség, a bankok tervezettnél nagyobb összegű hitelnyújtása és a népgazdasági tervben eleve előirányzott pénzkivonás indokolttá tette a hitelszűkitő intézkedéseket. A hiba az volt, hogy nem szelektíven és nem fokozatosan történtek ezek a lépések. A pénz kivonásáról továbbra sem tudtunk lemondani, de a folyamatot időben jobban széthúzzuk. A történtekért a közvélemény előtt a kormány a felelős, s bár előttünk a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok, a felelősséget nem akarjuk áthárítani; intézkedni fogunk, hogy a jövőben ilyen szakmai tévedés ne fordulhasson elő — mondotta befejezésül Grósz Károly. ÚJ ELKÉPZELÉSEK AZ ÚJPESTI GÉPELEMGYÁRBAN Vgmk helyett autonóm munkacsoport Az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregysége háttéripari feladatokat lát el a mezőgazdasági gép-, valamint járműgyártásban. Alkatrészeket, többek között hidraulikus munkahengereket és lengéscsillapítókat szállít a késztermékeket előállító vállalatoknak, az idei árbevételi terv szerint 150 millió forint értékben. A nagyvállalat, de a gyáregység is tőkés exportra dolgozik, legnagyobb megrendelőjük az NSZK és Finnország. A fővárosi gyár töbh- nyií'e á finneknek' "Väffiäi "Bedolgozást, míg a kecskeméti gyáregység a Volvo, Welger és Kleine cégeknek szállít termékeiből. A megrendelések alapján megyei üzemük kapacitásának 90 százalékát már lekötötte, így előre látja, hogy az év folyamán mivel kell majd foglalkoznia. Szigetvári Miklós gyáregység-igazgató az idei legfontosabb célkitűzések között a tőkés export további fokozását és a magas importszükséglet megfelelő belföldi alkatrészekkel történő helyettesítését említette. Ennek alapvető feltétele többek között a minőségjavítása és a teljesítményelv maradéktalan érvényesítése, », — A korszerű, számjégyvezérlé- sű automata gépeinken magasan kvalifikált szakemberek dolgoznak, akik havonta 11-12 ezer forintot is (Folytatás a 2. oldalon) • Gyepes János forgácsoló technikus a PNC toronv- revolver- esztergánál. A Minisztertanács irányelvei az árszínvonal-növekedés mérséklésére A Minisztertanács áttekintette az adóreformmal együttjáró termelői és fogyasztói árrendezést és elemezte az év eleji áremelkedéseket. Megállapította, hogy az eddig bekövetkezett változások összhangban vannak a népgazdasági előirányzatokkal. Az év eleji gazdasági folyamatok, egyes külpiaci áremelkedési irányzatok mellett is reális- törekvés a tervezett árszínvonal betartása. Egyes vállalatok ugyanakkor nagyobb áremelkedésre számítanak, s ezért várakozó állásponton vannak saját áraik emelését illetően. Ebben megnyilvánul a gazdálkodók azon törekvése is, hogy az adóreform és a múlt évi szigorú kormányzati döntések hatását áremeléssel semlegesítsék. A vállalatoktól kiinduló áremelések a fogyasztói árakat is emelnék, s ezzel a lakosságot sújtanák. Az egész társadalomnak érdeke fűződik ezért az ilyen indíttatású áremelések elkerüléséhez. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok fegyelmezett magatartást tanúsítsanak, s mellőzzék az indokolatlan és túlzott áremeléseket. Ez most a társadalmi közmegegyezés egyik lényeges kritériuma. Az adóreform úgy került végrehajtásra, hogy a bruttó bérek személyi jövedelemadó miatti emelkedését a kereseteket terhelő adók mérséklése összességében kiegyenlítette a vállalati szférában. A januári termelői árak tehát a vállalatok döntő többségében fedezetet nyújtottak a vállalati többletbérköltségre. A gazdálkodók jelentős része nagyobb mértékű béremelést hajtott végre 1987 utolsó két hónapjában, amely az idei jövedelmeket is emeli. A kormány elvárja, hogy ennek a gazdasági növekedésben, a hatékonyságjavulásában legyen fedezete, s azt a gazdálkodók ne az árak emelésével teremtsék meg. A gazdálkodók egy részénél a termékek nem korszerűek, drágák, szervezetien a termelési, értékesítési folyamat, ezért a mai keVesebb pénz mellett irántuk a kereslet is csökken. Mindez oda vezet, hogy a régi struktúrában kihasználatlanul maradhatnak a kapacitások, és tovább emelkednének a termelési költségek. Sok jel bizonyítja, hogy a gazdálkodók a kapacitáskihasználatlanság többletköltségeit elsősorban belföldi vevőikre igyekeznek áthárítani, s nem csekély részük ellenvetés nélkül tudomásul is veszi azt. A kormány felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen törekvéssel szemben minden gazdálkodó — beleértve a kereskedelmet is — éljen az alku lehetőségével. Az áralkuban rejlő inflációmérséklési lehetőséget, ami minden felhasználónak, kereskedőnek elemi érdeke, a gazdaságirányító szervek intézkedései nem helyettesíthetik. Az 1988-ra tervezett 15 százalékos árszínvonal-növekedés a januári intézkedések és részben még a múlt évi áremelések hatásaként nagyobb részt kitöltött. Ezek után árváltozásra csak a vállalati kapcsolatokban, a szabadáras körben kerül sor, amelyek átlagos mértéke az áremelkedések várható időbeliségét is figyelembe véve legfeljebb 6 százalék lehet, s így az összfogyasztói árszint éves szinten mintegy 2 százalékkal még emelkedik. Ennél gyorsabb ütemű áremelkedés viszont a 15 százalékos árszínvonal-növekedés betartását már lényegesebben veszélyeztetné. Központi kezdeményezésű fogyasztói áremelés ez évre nincs több tervezve. Az áremelkedések tervezett keretek között tartása érdekében: 1. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy a népgazdasági tervben már elhatározott és ez év április elején életbe lépő vasúti áruszállítási tarifaemelésen túlmenően, közvetlen áremelő ha- Jású vagy költséget, adókat növelő központi intézkedéseket nem hoz. Elvárja, hogy a vállalatok is megtartóztatást tanúsítsanak, hatékonyságjavulással, költségmegtakarítással kerüljék el áraik emelését. (Folytatás a 2. oldalon) wmmmammmmmmmammmmmmm December van Ha a vezérigazgató naptárát egy vendége kinyitja, és belenéz, megdöbbenve állapíthatja meg: az év harmadik hónapjának második hétfőjén december 14-e van. Miféle vicc ez, töprenghet, és elkezdi lapozni a naptárt. Valóban humoros, hiszen a falra akasztható időmutató minden lapját szellemes karikatúrák díszítik — szólva év végi hajrá utáni nagy sziesztáról, ünnep előtti rákészülés- ről, ünnepet követő pihenésről, tavaszi fáradtságról, nyári szabadságról, őszi eső miatti búskomorságról, s ebből eredően a munkakedv hiányáról, az év vége előtti hajrápánikról, és a decemberi erőltetett menetelésről. Éppen egy tucatnyi találó rajzocska, amin jót derül a szemlélődő, amíg észre nem veszi, hogy tulajdonképpen nem is tudja, mit tart a kezében. Mert a naptár minden lapján december hónap van — az elsőtől a tizenkettedikig. Innentől aztán lehet, hogy arcára fagy a mosoly, elkomorul a tekintete, jó, ha nem vágja földhöz a fránya hónapmutatót. Vagy kényszeredetten mosolyogva visszaadja vendéglátójának tulajdonát — őrizgesse, szemlélgesse kedvére —, mert kiolvasta belőle a ránk nézve cseppet sem hízelgő felismerést: olyan a munkánk, általában, mint ahogy azt a rajzok jelzik. A tucatnyi karikatúra tehát — miként a katikatúra egyébként is — görbe tükör, amelyben mégis magunkra ismerhetünk. A vezérigazgató persze nézegeti is a naptárt, de nem csak a jól megformált figurális kompozíciók miatt. Sokkal inkább elgondolkodtató számára a szöveges rész. Az utalás, hogy 1988-ban minden hónap december. Hogy nem elegendő csak az év bizonyos időszakaiban dolgozni, főként nemcsak a végén, hogy aztán túlórát és túlóradíjat(l) erőt, fáradságot nem kímélve — a fejvesztett nagy rohanásban esetleg a minőséggel sem törődve — minden elkészüljön december 31-ére, s az esztendő utolsó napján, 24 óra nulla perckor a legeslegutolsó exportszállítmány is elhagyja az ország területét. Ezzel aztán teljesítették a szerződés pontjait, nincs kötbér, késedelmes szállítás, megvan viszont a nyereség, a prémium, jöhet tehát a hajrá utáni pihenés, az ünnepre készülődés, a tavaszi fáradtság, a nyári szabadság .. . Jöhetne, de mégsem jöhet, hisz a naptár szerint az idei első hónap december, márpedig honi gyakorlatunk szerint decemberben azután igazán dolgozni kell. És persze december után december következik, azután pedig újra december, és máris itt vagyunk a mai, holnapi, holnaputáni napnál. Nincs mese hát, dolgozzunk! A vezérigazgató, mondhatni, szerencsés helyzetben van. Az üzemében az elmúlt időszakban jelentős szervezeti változtatásokat hajtottak végre, s a korszerűsítéssel dinamikus fejlődés indult meg. A gépipar három ágazatának is dolgoznak, valamelyik mindig biztos piac. Egyes termékeikkel — például atomerőmüvi berendezéseikkel —- versenytárs nélkül maradtak, a konkurencia ugyanis nem tudta tartani a lépést velük, így azután természetes, hogy a nap- tár — amelyet egy igényes külföldi üzleti partner adott ajándékba — nem elsősorban őket figyelmezteti. Őket is, hisz amint a múlt héten megtartott egyik fórumon a vezér- igazgató elmondta: a január és február náluk sem teljesen úgy telt el, ahogy szerették volna. De most, a harmadik hónapban már december van. A tanácskozáson egyébkent ott volt ez a bizonyos naptár. A részt vevő magas rangú vendégek derűsen végiglapozták, és utána komolyan kijelentették: népszerűsíteni fogják. Bizonnyal megteszik, és ezt teszem én is e történettel, amelynek végére kívánkozik —- kinek reménykedésül, kinek okulásul: most még csak márciust írunk, 1988-ból tehát hátravan még csaknem tíz december! Váczi Tamás iirniiiiB nmrniwmi nUraHRI A GAZDASÁGOK ÁLDOZNAK A TERMÉSBIZTONSÁGÉRT Öntözési beruházások a Duna-tájon A tél folyamán hullott csapadék kedvező állapotot teremtett a tavaszi vetések eredéséhez és az ősziek fejlődéséhez. A januári, februári esők —■ bár teljes telítettségről nem beszélhetünk —■ pótolni tudták az őszelőn alaposan megcsappant talajvízkészleteket. A többségében esőként érkező csapadék igen jól hasznosult; szinte veszteség nélkül szivárgott be a talajba. Vagyis belvízveszélytől nem kell tartani az idén a Duna-melléken. A napokban tartott műszaki értekezleten a többi között erről beszélt Kiás István, a Tasstól Dusnokig, Dunaegyházától Lajosmizséig mintegy 225 ezer hektár vízgazdálkodásért felelős Dunamentiés Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat főmérnöke. A közös gazdaság brigárdjai már januártól a területen dolgozhattak. Folytatták ■a műszaki állomások nagyjavítását a csatornamedrek, átereszek tisztítását, a zsilipek felújítását. Legfőbb feladatuk most: felkészülés az öntözési szezonra. A március 1-jéig megkötött szerződések alapján úgy tűnik: hosszabb idő után, 1988-ban ismét növekszik az öntözhető terület. Eddig 12 gazdaság jelentkezett: több mint 6 millió köbméter csatornavíz esőszerű kijuttatására kerülhet sor április és október között. A kedvező változás oka: a gazdaságok egyre többet áldoznak a termésbiztonságért. A vízdíj mellett vállalják a növekvő energiaárak és a munkabérek terheit is. A Fűzvölgyi csatornarendszerből, valamint közvetlenül a Dunából az öntözőműveken keresztül áprilisban a kapásnövények és a kertészeti kultúrák locsolása indul meg. Ha nem jönnek időben a májusi esők - Harta körzetében a gabonát is (Folytatás a 2. oldalon)
