Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
1988. március 11. • PETŐFI NÉPE • 3 SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP TISZAKÉCSKÉN Megkezdődött a próbaüzem # • Betonozzák a szenny- vízszűrő rácsot. • A diszpécserterem vezérlőpultnál Petrezselyem László. • A gépteremben Fehér Gyula és Mészáros József. Benke Márta— Tóth Sándor A szennyvíztelep próbaüzeme az év elején megkezdődött, és 6 hónapig tart. Átadása a nyár közepén várható. A 80-as évekre Tiszakécskén is időszerűvé vált a szennyvízelvezetés hálózatrendszerű kiépítése. Az első szivattyúk 1981 szeptemberében kezdtek üzemelni. A hálózat létrehozásának első időszakában a vállalatokat, intézményeket kapcsolták be. A 11 közület után még 74 lakás is csatlakozott a csatornarendszerhez. 1981 óta a lakossági bekötések száma 137-re, a közületieké 33-ra emelkedett. Nőtt a szennyvízmennyisége is napi 150 köbméterről 600-ra. A hálózat ilyen arányú bővülése szükségessé tette szennyvíztisztító telep létesítését. A tervek már 1980-ban elkészültek, építését 1984 végén kezdték el és 1987-ben fejezték be. A telepen a víz lebontása biológiai, az ülepítés, szűrés mechanikai rendszerű. Naponta 2700 köbméter szennyvizet képes megtisztítani az üzem. t Otthon van-e a gazda? A tanács a település gazdája? A hétköznapok zajlásában ritkán fordul elő, hogy rákérdezzünk társadalmunk e lényeges, magától értetődő vonására. A lakosság választott helyi képviseletei megannyi tanújelét adják gazda mivoltuknak. Nélkülük és az állampolgárok nélkül nem javult volna annyit Bács-Kiskun falvai és város lakóinak életkörülménye, mint az elmúlt 6-8 esztendő is bizonyítja. Ahány méter víz-, villany és gázvezeték, falusi fürdőszobás ház, üzlet, iskola és óvoda elkészült, s ahány helyen törekszenek továbbra is jobb, emberibb életfeltételeket teremteni, a telekértékesítéstől az ellátás szervezéséig szinte mindenhez közük van a települések első számú irányítóinak: a tanácsoknak. Az előrejutásnak, persze, ára volt és van ma is. A közműves ellátás Izsákon így javult: Tulajdonosként nyolcezer forintot kért a tanács az utcai vízvezetésért. Aki az udvarába is be akarta vezettetni a vizet, annak még ötezer forintot kellett fizetnie. Következő lépésben aztán lakása belső vízvezetékszerelését és fürdőszobája berendezését is sorra vehette az állampolgár. Az útépítő társulatban részt venni már nem volt ennyire költséges. Négyezer forint jutott a kiadásból egy-egy személyre. Mindamellett találkozna a lakosság óhajával — nemcsak Izsákon, de máshol is —, ha személyi jövedelemadójával teljesen a tanács rendelkezhetne, abból fedezhetne bizonyos kiadásokat. Az anyagi erőt is feltételező gazda- szerep-vállalás sokféle oldalról mutatkozik meg naponta: Beérnek-e reggel idejében a dolgozók a munkahelyükre, a gyerekek az óvodába vagy az iskolába? Tényleg közelebb kerül-e a város a faluhoz az autóbusz-útvonalak kibővítésével? Minősíti — a Volán mellett — a tanácsok tömegközlekedés-szervező és koordináló tevékenységét. Hogyan használják föl a pénzt legjobban a lakosság javára? Kipróbálták ezt Kecskeméten is. Az elmaradottabb városrészek tanácstagjai pályázattal támogatást kaptak gázvezeték-építésre és egyéb — a lakóhelyi életkörülményeket javító — feladatokra. Ám sorolhatnánk tovább! Az üzletek nyitvatartásától a vásárok rendezéséig, a lakásgazdálkodástól a közterületek felügyeletéig, egészen a veszettség megelőzésében fontos évenkénti eboltásig, széles területen jelen vannak a helyi tanácsok. Amelyeknek mostanában hangosabb vitáktól és gyakran ellenvetésektől sem mentes testületi összejövetelein tovább keresik az újabb utakat a nagyobb önállósághoz, a hatékonyabb cselekvéshez. Az bizonyos, hogy ma még koránt-, sincs minden tartalék kihasználva az önkormányzati szerepkör erősítésére. Attól kezdve, hogy mi legyen a falkák- ba verődött kóbor ebekkel, miként bő- víthetnék a piaci áruforgalmazást, az élet újabb és újabb kérdéseket vet fel. F oszforműtrágy a-gy ártok gondjai Szuperfoszfátból túlkínálat van, ugyanakkor az agrokémiai központok folyékonyműtrágya-üzemei foszfor- alapanyag-hiánnyal küszködnek. Az egyik legfontosabb talajtáplálékból összességében megfelelő mennyiség áll a fogyasztók rendelkezésére, szerkezete azonban nem felel meg a jelenlegi keresletnek. Mindez arra vezethető visz- fca, hogy az utóbbi években rohamosan megnőtt a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban a folyé- konyműtrágya-keverő üzemek száma. Olyan kapacitás jött létre, amely az idén már a teljes felhasználás 40 százalékát is adhatná. A keverőüzemek azonban kizárólag tőkés piacról beszerezhető alapanyaggal dolgoznak, míg a szuperfoszfátgyártó vegyiüzemek jelentős részben szocialista importból szerzik be a nyers foszfátot. Az igények és a lehetőségek tehát nincsenek összhangban egymással, a szuperfoszfát- gyárak pedig megrendelés hiánya miatt csak csökkentett kapacitással működnek. A legnehezebb helyzetbe a Peremar- toni Vegyipari Vállalat került, amely az elmúlt években korszerűsítette granulálóüzemét és így már kifogástalan minőségű árut bocsát ki. Igaz, ennek megfelelően árai is magasabbak. A vállalat szuperfoszfátüzeme azonban megrendelés hiányában már több mint egy hónapja nem termel, mert az évi 300 ezer tonna kapacitásnak csupán 50 százalékát kötötte le a mezőgazdaság. A fenyegető veszteség elkerülésére kétféle tervet dolgoztak ki Peremarton- ban: az első változat szerint a gyár nem mond le a foszforműtrágya gyártásáról, de a szuperfoszufát termelését visz- szaszorítja, és helyette felkészül a mezőgazdasági keverőüzemekben használatos monoammonfoszfát gyártására. Ha azonban az alapanyag-vásárláshoz nem találnak megfelelő külföldi partnert, profilváltásra kényszerülnek: a szervetlen vegyipari termékek helyett át kell térniük szerves vegyipari gyártmányok előállítására. » A Budapesti Vegyiművek szuperfoszfát termelésének 70 százalékát kötötte le a mezőgazdaság. A kereslet módosulását ez a gyár új technológia kifej* lesztésével próbálja saját javára fordítani. Egy olyan eljárással, amellyel a szuperfoszfátból szuszpenziós műtrágyát állíthatnak elő és így részben helyettesíthetik a folyékonyműtrágyagyártáshoz használt tókésimport- alapanyagot. A három foszformütrágya-gyártó közül a Tiszamenti Vegyiművek van a legkedvezőbb helyzetben. Kapacitásukat csaknem teljes egészében kihasználják, ebben az évben 520 ezer tonna foszforműtrágyát állítanak elő és eny- nyit el is tudnak adni. A viszonylag gondtalan értékesítésben az üzem kedvező földrajzi fekvése mellett része van a vásárlóknak adott fizetési kedvezményeknek is. A kereslet csökkenésére a gyár a választék bővítésével is reagált: ebben az évben már 1000 tonna olyan összetételű szuperfoszfátot is előállít, amely gátolja a talajok savanyodását. A szuperfoszfátüzemek gondjait érzékeltetik a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet mezőgazdasági kemizá- lási szolgálatához beérkezett kutatási megbízások is. Ezek nagy része a választék bővítésére, új típusú foszforműtrágyák kifejlesztésére irányul. Közösségi letéti számlák KÜLÖN KÉRELEMRE Díjmentes televíziózás nyugdíjasoknak Ezekben a napokban sorra alakulnak azok a szakértői csoportok, amelyek a közösségi letéti számlákról igényelhető támogatások odaítéléséről döntenek, illetve figyelemmel kísérik azok felhasználását. Azokban a megyékben, ahol már megalakultak, ezeknek a számláknak a működtetési elveit dolgozzák ki. Az autonóm gyermek- és ifjúsági közösségek létrejöttének, illetve a már meglévők kezdeményezéseinek támogatására Budapesten és minden megyében azonos alapösz- szegű közösségi letéti számlát nyitott az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint a KISZ központi Bizottsága tavaly ősszel. Az idén azonban a támogatás mértéke már a megyékben kialakított közösségtámogató és intézményfejlesztési programoktól függ, amelyeket a számlát működtető szakértői csoportok nyújtanak be a meghirdető szerveknek. Ezt a támogatást ebben az évben a szakértői csoportok — pályázat útján —- többféle szabadidős tevékenységre szerveződő autonom gyermek- és ifjúsági közösségek kialakítására és működtetésére, a közösségi videózás elterjesztésére, a speciális videokínálat megteremtésére, illetve az e célok megvalósítását segítő intézményeknek ítélhetik oda. A megyei letéti számlák megnyitása a rendelkezésre álló anyagi erőforrások új elosztását jelentette. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az ÁISH, a KISZ és más, országos hatáskörű szervek jelentős összegeket osztottak ki pályázatok útján a közösségi kezdeményezések megvalósítására. Ám egyeztetés híján a központi pályázatok között sok volt a hasonló jellegű, így egy-egy pályázó ugyanazon tevékenységre több helyről is támogatáshoz juthatott. Emellett voltak és vannak olyan tevékenységek, amelyekre eddig nem jutott elegendő figyelem és anyagi segítség. A korábbi tapasztalatok közé tartozott, hogy sokszor csak 20— 30 ezer forint hiányzott egy-egy közösségnek a fenntartásához, működéséhez. Számos ilyen segítségkérő levél érkezett az ÁISH-hoz is. A hivatal azonban nem vállalhatta, hogy központilag döntse el, kinek és mennyit juttat támogatásként, hiszen a helyi gondokat csak helyi szinten lehet megoldani. Mindezek figyelembe vételével született meg a közösségi letéti számlák rendszere, amely hozzájárulhat a közösségek szerepének alakításához, önbizalmuk és önállóságuk erősítéséhez. Az elosztás új gyakorlatával a támogatásokat megyei szinten egységesen meghirdetett célok valóra váltására nyerhetik el a pályázók, így nem aprózódik el az anyagi segítség. Ä letéti számlákról vissza nem térítendő támogatást, illetve visszatérítendő céltámogatást kaphatnak a pályázók. Elsőként alakult meg Csongrád megye szakértői csoportja. A napokban — kicsit megkésve — jött létre ilyen csoport Nógrád, Sza- bolcs-Szatmár, Heves és Pest megyében. Budapesten viszont eddig alig-alig reagáltak a letéti számlák lehetőségére. A szakértői csoportokban egyébként több mint 200 ifjúsággal foglalkozó vagy művelődési, gazdasági szakember kapott helyet. Mivel a közösségi letéti számlák alaptőkéje helyi erőforrásokkal is gyarapítható, a növekedés mértéke nagyban függ a szakértői csoportok működésétől. Ezt igazolja, hogy például Zala megyében már eddig is több mint hárommillió forinttal növelték a letéti számlák összegét, Pest megyében viszont még csak néhány 10 ezer forinttal gyarapodtak. Az ÁISH és a KISZ KB azt tervezi, hogy ezt a formát kiterjeszti más jellegű közösségi kezdeményezések támogatására is. Az utóbbi időben több nyugdíjas panaszolta, hogy — bár mentesülnének a televízió előfizetési díja alól — mégis levonják tőlük ezt az összeget. Mint ismeretes, a kormány és a SZOT megállapodása eredményeként ez év január 1-jétől nem kell tévé-előfizetési díjat fizetniük az egyedül élő 70 éven felüli nyugdíjasoknak, valamint a 70 éven felüli — önálló háztartásban élő — nyugdíjas házaspároknak. A rendelkezés kiterjed azokra a 70 éven felüli nyugdíjasokra is, akik önálló jövedelemmel nem rendelkező családtagjuk eltartásáról gondoskodnak.' Csemák Endre, a Magyar Posta elnöki hivatalának vezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy azoknak az érintett ügyfeleknek, akiknek a pénzét az OTP kezeli, személyesen kell módosítaniuk az OTP-vel megkötött szerződésüket. Azoknak az érdekelt budapesti nyugdíjasoknak, akiknek telefonjuk is van, a Távközlési Díjelszámoló Hivatalhoz (Budapest VI., Nagymező u. 52.) kell eljuttatniuk mentesítési kérelmüket. Akinek nincs átutalási betétszámlája (s telefonja sem), annak a lakhelyéhez tartozó kézbesítő hivatalhoz vagy az ügyfélszolgálati irodához kell kérelmével fordulnia. A posta az érintett nyugdíjasok dolgának megkönnyítésére nyomtatványokat készített, amelyeket a postástól vagy a postahivataloktól lehet térítésmentesen beszerezni. Ez tulajdonképpen egy előre nyomtatott nyilatkozat arról, hogy az illető a mentességet élvezők kategóriájába tartozik. Egyébként minden mentességet kérőnek ki kell töltenie ezt a nyomtatványt, mert a posta csak ezzel igazolhatja a pénzügyi szerveknek, hogy indokoltan tekint el az előfizetési díj felszámításától. A posta gondoskodik arról, hogy — legfeljebb hat hónapra visszamenőleg — mindazok visszakapják pénzüket, akik tájékozatlanság vagy egyéb ok miatt befizették a tévé-előfizetési díjat. Mivel legalább 400-500 ezer előfizetőről van szó, előfordulhat, hogy a posta csak késedelmesen tudja nyilvántartásba venni a jogosultakat, ezért vonják le tőlük továbbra is az előfizetési díj összegét. Ezekben az ügyekben a posta külön kérelem nélkül, hivatalból intézkedik a visszafizetésről. Nagyobb jogot, szélesebb körű cselekvési szabadságot várnak a tanácsok számos, lényeges kérdésben. Furcsa és ellentmondásos, hogy míg egy tanács lakásépítéstől, kereskedelmi és ipari működési engedélyek kiadásától állampolgárai befizetett pénzének felhasználásáig dönthet, egyes területeken indokolatlanul kötve van a keze vagy hiányzik a felkészültsége. Míg azokat az üzleteket, amelyeknek működését engedélyezte, nyitvatartási időben bármikor ellenőrizheti, a nagykereskedelem raktásainak felügyeleti joga már a felettes (megyei) tanács kereskedelmi osztályáé. Ugyancsak ez dönti el, hogy például egy városban melyik vendéglátó üzlet'árusíthat 9 óra előtt is szeszes italt idegenforgalmi érdekből. Jóllehet a helyi tanácsok közelebbről látják, hogy valójában kik ezeken a helyeken az idegenek! A boltokba betérve, a vásárlók úgy érzik, mintha mellbevágták volna őket az árak. Tudják, hogy drágább lett az élet —* tisztában vannak ezzel —, de az is megfordul a fejükben: Járt-e itt az idén a tanács árellenőre? A hatósági munkának ez a megosz* tottsága, szétdarjtboltsága — más joghézagokkal együtt — gyengíti a helyi önkormányzatok önállóságát és cselekvését. Éppen abban az időszakban,. amikor az ország gazdasági és társadalmi talpraállitásáért minden területen nagyobb összefogásra lenne szükség! Kohl Antal SZÉCHENYI V ÁROSI MOZAIK Kóbor gyerekek Loholnak végig falkában a kecskeméti Nyíri úton a kóbor kutyák. Nyomukban társaik: a kóbor gyerekek. Nem is tudom, hogy ki -v * kinek a barátja? Ki s^egő-y ( dött a másik mellé? A gyerekek' Választották társukul ~ unalmukban az elhagyott kutyákat? Vagy a kutyák szegődtek az elhagyott gyerekek mellé? Nem tudom a kérdést eldönteni, de oly mindegy. A kóbor gyerekeket napközben fölszippantja az óvoda, az iskola, a napköziotthon. Dél van; a városközpont felől harangszó hallatszik; s a Nyíri útoft csak szél lohol. Estére majd az utcára özönlenek a kóbor gyerekek. Nem hiányoznak otthon? — kérdezem. Hétvégére majd az utcára özönölnek, tavaszi szünetben nyári szünetben majd az utcára kerülnek. Kinézek kora reggel az ablakon: már lent látom őket. Kinézek délben: még lent látom őket. Kinézek este sötétedés után, mintha szobrok lennének, még mindig lent látom őket. Virradattól éjszakáig lent. Gondolom, ők próbálják magukra a kiserdőben a ragasztóval teli műanyag zacskókat. Tessék megnézni, mennyi de mennyi elhasznált szipuzós zacskó. Gondolom, ők lövik ki csúzlival a buszok ablakát. Gondolom, ők lőtték ki (csúzlival vagy légpuskával?) a széche- nyivárosi könyvesbolt ablakát is. S fogadni mernék, hogy könyvet nem vittek el. Könyvet! Az mire való? Gondolom, ők törték ketté ablakod alatt a fákat. Mondta-e már valaki nekik, hogy a fát nem derékbatörni kell, hanem ültetni? Aki fát ültet, bízik a jövőben. Mondta-e már valaki nekik, hogy az elültetett fákat valakinek meg kell öntözni? Hívta-e már őket valaki — időben — az utcáról haza? Loholnak végig a Nyíri úton a kóbor gyerekek. Nyomukban falkában társaik: a kóbor kutyák. Nem rendőrért kiáltok. Apáért kiáltok. Anyáért kiáltok. Nevelő közösségért kiáltok. — P. —
