Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

t

1988. március IQ. • PETŐFI NÉPE • 5

MIÉRT DRÁGA A GYERMEKEK FELÖLTÖZTETÉSE? III.

I Jószívű gyártók, nagylelkű kereskedők

Csak a vevő mérgelődik

A gyártók nyeresége főképp az exportból származik. (Archív felvétel a Bajai NETT Konfekcióipari Vállalat üzeméről.)

mg

A vásárló lenyeli a mérgét, és megveszi a drága ruhát meg a még drágább cipőt, növésben lévő gyermekének. El sem I hinné, hogy eköz- ben a ruha gyártó- - ' FW ^ ja és forgalmazója Tg is „nyel”: alap- '‘Vkm

anyagár-emelést, költségnövekedést, veszteséget.

Lenyeli, azaz nem hárítja át a vásárlóra. Ez a meglepő tény derült ki két gyermekholmit gyártó és egy kereskedelmi vállalatnál. A mostani árakat ismerve a vásárlónak égnek állhat a haja; mi lenne, ha mindezeket nem „nyelnék le”?

MR

(

f

Emelkedő

alapanyagárak

— Számításba véve a hazai kereslet visszafogottságát, az év elején egész kapacitásunkat lekötöttük tőkés exportra — mondja Mrazek Tibor elnök, a Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet irodájában. Belföldre egyébként is csak másfél éve gyártunk kissorozatú lányka-, fiú- és bakfismo- delleket, kizárólag külföldi méretezésben. Ezt a tevékenységünket az idén nem kívánjuk bővíteni, de leállni sem akarunk, mert nem szeretnénk elveszíteni belföldi piacunkat. Továbbra is gyártunk kisebb tételben, igényesebb, vevőknek lányka és bakfis felsőruházati termékeket.

Máris adódik a kérdés: mennyiért? Válaszul az elnök egy levelet tesz elém. amelyben az áll, hogy három nagy alapanyaggyártó vállalat az árhivatal engedélyével március elsejétől 2- 6 százalékig emeli termékei árát. A szövetkezet viszont „nyel”, azaz a költség- növekedést maga fedezi. Kénytelen, mert már valamennyi partnerüknek bejelentették. hogy nem kívánnak árat emelni 1988-ban.

Arra a kérdésre, nem lehetne-e a költségeket a szövetkezeten belül valamiképpen leszorítani, Mrazek Tibor hosszas magyarázatba fog. Eszerint a termelői ár felét az alapanyagköltség teszi ki, fennmaradó felét pedig a hozzáadott érték, vagyis minden egyéb, a bértől a tiszta jövedelem fedezetéig. Az alapanyagárak tavaly három ízben emelkedtek. A munkaidő kötött, e tekintetben alig van különbség a gyermek-, bakfis- és a női ruhák között, hiszen mindegyiken egyformán munkaigényes a gallér, a kézelő, a zseb megvarrása. Az egyéb általános költségeket sem igen tudják csökkenteni, mert itt is csak egyre kúsznak felfelé az árak. Lecsípni valamit talán az egységre jutó bérköltségből lehetne, a széles körű, gyakorlott bedolgozói hálózatra támaszkodva.

— Visszafogottan kezeljük a gyermekruházat árát— teszi hozzá az elnök. — nem ezen akarunk nagyobb jövedelemre szert tenni. Tavalyi többleteredményünk a forgalom növeléséből adódott, ,s ezen az üzletpolitikán 1988-ban sem változtatunk. A gyermekruhák drágulásának legfőbb okát a támogatás, illetve az adómentesség megszűnésében látom.

Belföldre nem éri meg

Az eddig dotációban részesült úttörőing tavaly 120 forintba került, most 225 forint lenne az ára (a kecskeméti Centrum áruházban 192-ért adják). Ha gyártója, a Bajai NETT Konfekcióipari Vállalat nem akar veszíteni rajta, úgy 30 százalékkal emelnie kellene a termelői árat. Az ingen majdnem 280 forintos árcédulának kéne fityegnie. De korántsem biztos, hogy ennyiért meg is vennék.

— A termelői árindex csökkenése és a költségnövekedés következtében (ez alatt értem az alapanyagárak emelkedését és a bruttósítást is) a gyártók előtt két választási lehetőség áll: vagy megpróbálnak árat emelni, vagy szűkítik a termelést — mondja Teleky Zoltán, a NETT igazgatója. Mi máris megtettük az utóbbit, úttörőinget nem gyártunk. Az iparvállalatoknak egy fillér hasznuk sincs a vevők által kifogásolt drágulásból, sőt a konfekcióiparban a termelői árakat tíz százalékkal csökkenteni kellett. Példánkat, a termelés szűkítését követhetik más gyártók az úttörőingnél sokkal fontosabb ruházati cikkek esetében is.

A NETT Konfekcióipari Vállalat is „lenyel” bizonyos, a fentebb felsorolt okokból adódó veszteségeket. Megteheti, mert termékei 70 százalékát tőkés piacon értékesíti, árbevételének legnagyobb része ebből származik. Firtatom a költségek csökkentésének lehetőségét. de .a válasz szinte ugyanaz, mint Kiskunhalason.- Az árvetés alapján kialakított árat a vállalat kereskedelmi vezetői 5 százalékkal eltéríthetik le- vagy felfelé mondja Teleky Zoltán. — De az igazi árat mindig vevőink határozzák meg, mert a kereskedők nem veszik meg irreális áron a termékeinket. A konfekcióiparra egyébként jellemző, hogy a legnagyobb költségtényező a bér és annak közterhei, ezt pedig egyelőre nem tudjuk csökkenteni. Az a gyártó, amely kizárólag belföldre termel, ma igen nehéz helyzetben van.

Szerényebb forgalom

Már szinte nincs is mit csodálkozni azon, hogy a Bácska Kereskedelmi Vállalat is „nyel". Például a jugoszláv csecsemőholmik árának 40 százalékát. Ennyivel olcsóbban árusították ki a készletet, különben csak igen nehezen kelt volna el. A vállalatnál hozzákezdtek az áraránytalanságok rendezéséhez is, saját hatáskörükben, vagyis árrésük terhére.

Horváth József igazgató fellapozza a Magyar Közlöny tavalyi 52. számát.- Kicsit igazságtalannak tartom,

hogy főleg a kereskedelmi vállalatokat hibáztatják a kialakult aránytalanságokért — mondja. A rendeletben megjelölt árindexektől nem térhetünk el. Az átárazás rendkívül bonyolult munkát jelentett, késve érkeztek a segédeszközök is, nem volt idő gondolkodni, sok-e az új ár vagy kevés. Amikor az első jelzéseket megkaptuk, azonnal korrigáltunk.

Az igazgató'számokat mutat. A felnőtt ruházat fogyasztói árindexei 85

95 százalék között vannak, a bakfis kamaszruháké 115—120 között, a csecsemőholmiknál akad 220 feletti is. Az utóbbiaknál megszűnt a dotáció, a bakfis- és kamaszruháknál a forgalmi- adó-mentesség. - ezt az igazgató csak mellékesen teszi hozzá, hiszen annyira köztudott.

— Érezhetően csökkent a kereslet az év elején — mondja Hódos Mihály kereskedelmi igazgatóhelyettes. — A gyermekkonfekciónál értékesítési forgalmunk január-februárban a tavalyi első két hónap forgalmának 79 százalékára esett vissza. Mennyiségben ez még kevesebb, mert a fenti szám legalább 20 százaléka az árváltozások következménye. Vagyis kevesebb árut adtunk el. drágábban.

— A gyermekholmit az ország összes nagykereskedelmi vállalatától vásároljuk. de veszünk közvetlenül a termelőktől is. Ha tőlük olcsóbban kapjuk az árut, mi is olcsóbban adjuk — magyarázza az igazgató. A csecsemőruházatból tavaly akadozott a belföldi ellátás, ezért pótoltuk a jugoszláv bébiholmival. Ebből az idén is vásárolhatnánk, de a beszerzési árra (ami nem olcsó) még rájön a vám és a különböző illetékek, amelyeknek egy része ugyancsak megemelkedett. Kérdés, hogy ilyen áron szabad-e behozni?

Egyelőre tehát „nyelünk”, ki többet, ki kevesebbet. Emellett a kereskedelmi vállalat azt mondja; ha olcsóbban kapom, olcsóbban is adom. Az áralku elől azonban elzárkózhatnak a termelő vállalatok, legalábbis egy határon túl. Az elzárkózás azt is jelentheti, hogy nem gyártanak gyermekholmit, mert nem éri meg nekik. A hiány pedig maga is árfelhajtó tényező. Mennyit tudnának a gyártók ráfordításaikból, például az úgynevezett általános költségekből lefaragni? Az ő titkuk. Pillanatny ilag semmi nem kény szeríti őket arra, hogy a költségek csökkentésén törjék a fejüket.

Egyes kis- és nagykereskedelmi vállalatok már intézkedéseket tettek az árak mérséklésére. Az árarányosítás számukra veszteséget jelent, amit egyelőre „nagylelkűen” viselnek. De azért szöget üthet a vásárló fejébe: ha egy eddig 1560 forintos bakfispulóvert most 800 forintért kínálnak, valóban mindenkit csak a tisztes haszon elve vezérelt?

Magyar Ágnes

(Vége.)

* *

* *

* oZmmíthat ránk *

* ”1” *

IbM-KOMPATIBILIS SZÁMÍTÓGÉPEK *

* *

* . . . . *

* VJEPI HÁLÓZATOK ES PROGRAMOK *

* ^

i IVloNOCHROM ÉS SZÍNES MONITOROK $

* A *

Alapvető mikrocépek és szakkönyvek $

* *

* *

* *

Beszerzésében és értékesítésében j

* 1" *

Ingyenes szaktanácsadással várjuk t

í tp ;

1 ERJEN BE ÖN IS HOZZÁNK. *

MŰSZAKI ÁRUHÁZ

6000 Kecskemét, Rákóczi út 4.

Tel.: 76/25-735 Telex: 26-311

SZIGMA BIT

6500 Baja, Szabadság u. 2. Tel.: 79/11-056 Telex: 281248 681

**********************************************

A

kinek nincsen még lakása, annak számára csak akkor megnyugtatók a hírek a lakásépítési piacról. ha azokban szerepel az egyetlen. a várvavárt is. Sajnos, évről évre szomorúbb statisztikai grafikon rajzolódik ki a lakásépítő vállalatok teljesítménye nyomán. És ez nemcsak azokat kedvetleníti el, akik az elkövetkezendő időszakban szándékoznak új otthonba költözni, hanem azokat-a pártatlan szemlélőket is, akik tudják, egy ország lakásépítése többet mutat önmagánál. Mert nem pusztán egyetlen adat a többi tengernyi között, hanem fejlettségünk, fejlődésünk, technikai kultúránk és életmódunk néma bizonyítványa is.

1970-től 1986-ig évenként sok százezer lakás épült fel. Tovább javíthatta volna a lakásra várók esélyeit a régi otthonok felújítása és újbóli kiutalása, de ez nem bizonyult igazán sikeresnek. A nemzetközi rangsorban mégsincs rossz helyünk. mert a száz lakásra jutó népesség tekintetében tizenöt év alatt 331-ről 273-ra csökkent a mi adatunk.

De ezzel sem lehetünk elégedettek, mert a gazdaság általános helyzetéből következően nem könnyebbednek, Uttnem éppen nehezednek a lakáshoz jutás feltételei i Gondolunk mindjárt a legelső problémára: miközben a lakásárak emelkedtek, a hétköznapi megélhetés is egyre többe került. Szélesebb tehát az olló az árak és a családok pénzügyi lehetőségei, megtakarításai között. Az elkövetkező évek inflációs rátáját, a lakások szabad árát figyelembe véve az az igazság, hogy új, kész lakást venni csak keveseknek lesz módjában, és hogy a lakáshoz jutás

Lakásárak

legreálisabb módja a sajáterős építés marad.

Ezt az állítást támasztja alá, hogy a lakásépítő nagyvállalatok érdekeltségét csak nehezen, és csak félig sikerült megteremteni a különleges kedvezményekkel. Ezek ellenére is inkább olyan megbízást szereznek a most már szabad építési versenypiacon. ami kevesebb aprólékos munkával és egyszerűbb kivitelezéssel jár. Ugyancsak ezt az utat választották a kisebb szervezetek, például az építőipari szövetkezetek, amelyek egy része tönkrement, másik része pedig átfestette cégtábláját.

Nem mondhatjuk, hogy nincsen verseny a lakásépítésben, de korántsem olyan gazdag, mint más területeken. A „harc” pedig nem a megrendelőkért, a lakásvásárlókért folyik, hanem az árak és a rendelkezésre álló források között éleződött ki.

Az okokat elemezve egy kicsit vissza kell tekintenünk az időben. Nem is a nagyon távoli múltba, csak arra az időre, amikor a lakásárakat szigorúan maximálták. Ennek következtében a minőség óhatatlanul csorbát szenvedett, mert az egyre kevesebb pénzből csak úgy tudtak kijönni a kivitelezők, ha silányabb anyagot építettek be, és „takarékoskodtak” az alapterülettel is. A másik következménye pedig az volt az előre meghatározott árnak, hogy elvették az építők kedvét — precízebben fogalmazva: érdekeltségét a minimálisra csökkentették — attól, hogy korszerűbb lakásokat építsenek, és azok ára a valóságos értéket tükrözze.

Ugyanebbe az irányba hatott egy másik tendencia is. A tömeges, iparszerű lakásépítés az egész országban a városokba koncentrálódik, tehát a versenyt a megyehatá- ‘rok is korlátozták. Azzal is, hogy a helyi építőszervezetek — főleg az állami vállalatok — akkor kapták meg a külön támogatásokat, ha a lakásokat a megyeszékhelyeken építették föl. A távoli vidékeken pedig, a falvakban szükségszerűen terjedt el a magánépítkezés, a házilagos kivitelezés. Ám ennek összefogására, a szervezett lakásépítés megszervezésére nem akadt vállalkozó.

A lakásépítés és gazdálkodás átfogó koncepciójának kimunkálásán már egy éve dolgoznak az ipar irányítói. Ám ennek kialakítása' nem pusztán építőipaiti ügy. hiszen olyan jelentős szempontokat kell tisztán látni, mint például a szociálpolitikai támogatások iránya, a tanácsi lakásgazdálkodás megújult rendszere.

Ahhoz, hogy valóságos verseny alakuljon ki a lakásépítési piacon, arra van szükség, hogy mind több kivitelező találja meg itt érdekeltségét. Ez azonban kivédhetetlenül az árak emelkedéséhez vezet, hiszen az építőanyagok áremelkedése, az általános forgalmi adó bevezetése, a maximált árak miatt felgyülemlett jogos kivitelezői törekvések most mind egyszerre akarnak érvényesülni.

A magánépítkezők sem kímélhetik meg magukat ezektől a hatásoktól, ám náluk a munkabér a legolcsóbb költség, és az egyetlen takarékossági lehetőség. S mivel több nemigen kínálkozik, ezt ésszerű választaniuk.

Szikora Katalin

PÁNIKCSILLAPÍTÓ TANFOLYAMOK

Már növekszik a megyei iparoslétszám

Nyomdát keres a KIOSZ — Szerződés jogi irodával

intézkedéseiből származó tévedési koc„Agyonvágnak majd bennünket az adóval” — egy kisiparos ismerősöm így kommentálta annak idején az adóreform hírét, s az árutermelők, szolgáltatók, kisvállalkozók e rétegében bizonyára nem ő volt az egyedüli, aki így reagált a változások előszélére.' Próbáltam megnyugtatni: a kisipar ötvenes évekbeli leépítése nem ismétlődhet meg; egy realista adóreformnak nem lehet az a célja, hogy fizetésképtelen adóalanyokat „gyártson”, s ezzel ráadásul sehonnan be nem pótolható hiányokat teremtsen a gazdaságban, a lakosság ellátásában. Meg kell találnia azt az elvonási mértéket, amély még nem rontja a munkakedvet, nem teszi kilátástalanná a jövőt. A politikai állásfoglalások ezt mindenképpen garantálják.

■Nos, elkövetkezett 1988 januárja, s ezután a sajtóban, rádióban, tv-ben az adóreform hatását vizsgáló cikkek, műsorok gyakran foglalkoztak a kisiparosokkal. Az ok: országszerte tömegesen adták vissza a jogosítványukat, működési engedélyüket, megriadtak a terhek növekedésétől. Bács-Kiskunban a kép eltér az országostól — mint erről korábban már írtunk , itt a kisiparosság létszámának csökkenése — a szokásos év eleji Visszaesést figyelembe véve — nem okoz gondot a lakosság ellátásában. Ha máshol igen, akkor itt miért nem uralkodott el a pánikhangulat? — kérdeztük Rehák Lászlótól, a KIOSZ megyei titkárától.- Elöljáróban hadd mondjam el: véleményünk szerint az ijedtséget elsősorban az váltotta ki, hogy a kisiparosok nem látták tisztán, mivel jár majd számukra az adóreform bevezetése. A segítségnyújtásnál számunkra is nagy nehézségeket okozott, hogy a törvény elfogadása után a végrehajtási utasítások — gondolok itt a vállalkozási adóra, a személyi jövedelemadóra, valamint az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályozásokra késedelmesen jelentek meg. Szűk másfél hónap állt rendelkezésre, hogy a gyökeAlisca Borrend Szekszárdon

Újabb taggal gyarapodott a magyarországi borrendek sora: Szekszárdon a Vármegyeháza Borozóban ünnepélyes szertartás keretében megalakult az Alisca Borrend. Az eseményen, amelyen részt vett Te- szár J ózsef és Bíró Tibor, a Bacchu- si Borrendek magyarországi nagymestere, illetve titkára is, tízen tettek próbát szőlészeti és borászati ismeretekből, majd beírták nevüket a borrend eredeti, XIX. századból származó, kutyabőrrel bevont nagykönyvébe.

resnek mondható változásokat megismerjék az iparosok!

— Nemcsak a kisiparosok, mindany- nyian most tanulunk adófizető állampolgárként dolgozni és gondolkodni.

— Ez így igaz, de a KIOSZ tagjainak, a magánkisiparosoknak maguknak kell azt a könyvelést, adminisztrációt elvégezni, rendkívül körültekintően,^ amit a vállalatoknál, az intézményekben a dolgozók helyett elvégeznek. '

— És az olyan bonyolult lenne?

— Anélkül, hogy részletekbe mennék: természetesen megtanulható, de a kisiparosság soraiban jelentős számban vannak idősebb, sőt kifejezettem koros emberek is, akik eddig legfeljebb csak pénztárkönyvet vezettek; számukra nehéz a másként gondolkodás, az adminisztrálás is.

— Kivétel pedig nincs ...

De van: nemrégiben tárgyaltuk a megyei adófelügyelőséggel hetven személy kérelmét az új adminisztrációs terhek alóli mentességre, ami indokolt esetben most már megadható. Hogy hányán kapják meg, egyelőre még nem tudjuk.

— Mennyivel csökkent a megyében a kisiparoslétszám?

Alig több mint kétszáz fővel, s ez nem sokkal több, mint a szokásos év eleji visszaesés. Ugyanis régi tapasztalat, statisztikánk is van erről persze, hogy az év elején mindig esik a létszám, aztán márciustól, amikor kezdődik a szezon, növekedés következik. A lajos- mizsei, a bajai és más alapszervezeteknél máris emelkedésről beszélhetünk; februárban már nőtt a megyei iparoslétszám.

— S hogy a megyében csak viszonylag kevesen húzták le a rolót, az végül is mivel magyarázható?

Lehet, hogy itteni sajátosságok is közrejátszottak, egy azonban biztos: a KIOSZ megyei vezetősége tavaly ősszel elhatározta, hogy a főhatóságok kapkodó, egymásnak olykor ellentmondó

kázatot is vállalva, hozzákezd a kisiparosok fölkészítéséhez. Legyen elképzelésük a változásokról, s hogy azok miként érintik őket. Már a múlt évben több mint kétszáz tanfolyamszerű előadást tartottunk a megyében az iparosoknak. s ezekre az érdekeltek 65—70 százaléka eljött. Megérte, a befektetett munka megtérült, a KIOSZ megyénkben tagjai bízakodóbban tekintettek az új év elé.

— Mostanra teljesen megnyugodtak a kedélyek?

—- Ezt még nem jelenthetjük ki, mert a szükséges számlatömbök még mindig nem állnak rendelkezésre. Most már kénytelenek vagyunk mi magunk nyomdát keresni és elkészitettni, nem hagyhatjuk ezek nélkül az iparosokat. Március első napjaitól van elegendő egyes és kettes számú naplókönyv, már a nyomtatványbolt is árusítja. Ezt megelőzően az ország különböző részeiből szereztük meg az ottani felesleges példányokat, sok-sok telefonálással; ha valahol ígértek, már, pattantunk is az autóba, mentünk érte. Ezeknek a naplófőkönyveknek a vezetését szintén tanfolyamokon segítjük elsajátítani az érintett kisiparosoknak. Szinte kivétel nélkül eljönnek.

— Úgy tűnik, a KIOSZ-ra bonyolultabb érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatok várnak a jövőben.

A tagság gazdasági ügyeinek intézéséhez komoly segítséget kívánunk nyújtani. Ezért a megye egyik gazdasági-jogi irodájával együttműködési szerződést kötöttünk. Az alapszervezeteknél, Kecskeméten, Baján, Félegyházán, Kiskőrösön, Kunszentmiklóson, Kalocsán, Halason tanácsadó szolgálatot működtetünk, amely díjtalanul áll rendelkezésre. A kisiparosok az iroda szakembereitől minden gazdasági és jogi kérdésre választ kaphatnak, beadványaik megszerkesztésében is segítenek nekik mondotta Rehák László, a KIOSZ megyei titkára.

A. Tóth Sándor