Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
1988. március 8. • PETŐFI NÉPE • 3 HÁROM KÍSÉRLETI KÚT MÁR ÜZEMEL Regionális vízmű épül a Felső-Kiskunságban Öt községnek jelent hosszú távú megoldást Lapunk régóta figyelemmel kíséri a Duna melleki települések igyekezetét, hogy enyhítsék aggasztó vízellátási gondjaikat. Két éve például beszámoltunk: a hidrológiai szakemberek szerint az lenne a korszerű megoldás, ha a nehéz helyzetbe jutott községek összefogásával regionális vízmű épülhetne a Duna-parton, úgynevezett „csápos” kutakkal. Az előkészítés nagy lendülettel indult, de megakadt. Most azonban végre jó hírünk van: három kísérleti kút már működik az építkezésre kijelölt területen. FÉLIDŐBEN BÁCS-KISKUNBAN Választások után és választások előtt Kellenek a biztató hírek, hiszen Kunszentmiklóson, Szalkszentmárton- ban, Dunavecsén és Apostagon egyre súlyosabb a helyzet. Az apostagiak például arról panaszkodnak, hogy reggelente zuhanyozás, mosdás, borotválkozás közben egyszercsak lihegni kezd a csap. Az intézményeknél külön kellett szabályozni a WC használatát, mert az öblítőtartályt nem mindig tudja feltölteni a hálózat. Kicsi a vízmű kapacitása. Dunavecsén a felszínközeli rétegekbe fúrt kutak hozamának minősége kifogásolható. Nem ritkák a fertőtlenítések. Az efféle kellemetlenségek mellett azt is panaszolják az ott lakók, hogy rendkívül nagy a só- és a vastartalma a csapokból nyert nedűnek. E tartalmi „gazdagság” pedig sem az emberi szervezetnek, sem a vízmelegítőknek nem használ. Szalkszentmártonban évek óta nem tudják megfelelően fejleszteni a hálózatot, olyan csekély a kutak hozama. Terv már régóta létezett az egységes rendezésre, de a Szalkszentmárton magasságában levő Gudmann-fok környékén hosszú időn keresztül nem kezdődhetett el az építkezés. Előbb pénz nem volt. Amikor aztán a megyei tanács végrehajtó bizottsága — 1986 végén — 80 millió forintos támogatást ígért a 210 milliós beruházáshoz, a pénzhiányra sem lehetett tovább hivatkozni. Indokolt lett volna, hogy tavaly tavasszal nagy lendülettel meginduljanak a munkálatok, de az előkészítés csak apró lépésekkel haladt előre. Sokáig tartott a terület pontos kijelölése, majd kisajátítása, a műszaki tervek előkészítése, és a Köjál-engedélyek megszerzése. Amikor viszont a kormány intézkedett a megyék költségvetésének csökkentéséről, ismét a finanszírozás került veszélybe. Volt idő, amikor a megyei tanács vezetői az objektum átadásának határidejét már a következő ötéves terv időszakára helyezték át. Ami persze újabb kockázatokkal járt volna. Hiszen ki garantálta volna, hogy Bács- Kiskunnak akkor majd biztosan elegendő pénze lesz? S ki vállalta volna át az időközben beköyetkező áremelkedések terheit? A rossz hírek hallatán több település tanácsa is egyedi megoldás — újabb felszínközeli régetekbe fúrt kút elkészíttetése mellett voksolt. Szinte egy teljes esztendő múltával, hitek s remények végleges elvesztése előtt; mégis megjelentek a műszaki brigádok a Gudmann-foknál. Tizenöt próbakút fúrását kezdték meg. A napokban érdeklődtünk az előkészítésben eredményesen bábáskodó testület, a Kunszentmiklósi Városkörnyéki Bizottság elnökétől, Aranyi Jánostól. Elmondta: három forrás már vizet ad. Azt tervezik a mérnökök, hogy alapos vizsgálatok, elemzések után először a tassi hálózatra kötik majd az új kutak hozamát. Ha hosszabb ideig nem lesz minőségi vagy mennyiségi kifogás, megkezdődhet a távvezetékek és a tisztítók építése is. Az elképzelések szerint 1990-ben kaphat végre jó minőségű, kívánság szerinti mennyiségű csapvizet az élvezhető nedűre már évtizede szomjazó községek lakossága. Legutóbb 1985 nyarán zajlottak az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választásai. Bár ezt megelőzően is lehetőség volt a többes jelölésre, a kötelező kettős jelölés sok új feladatot, és ebből eredően több új problémát vetett fel mindazok számára, akik aktív részesei voltak a választásoknak. A törvényesség és a választási demokratizmus maradéktalan érvényesülése azonban alapvető követelmény. Döntő az előkészítés A tapasztalatok azt igazolják, bármilyen furcsán hangzik is, hogy a választások döntő szakasza az előkészítés. Nem elég hangsúlyozni a közvélemény ismeretének a szükségességét. Annak tényleges ismerete a jelölési joggal felruházottak számára alapvető kötelesség. A közvélemény tanulmányozása azonban időigényes dolog. Azt alaposan megismerni néhány nap alatt nem lehet. Aki ezt vallja, akarva vagy akaratlanul lebecsüli azokat, akiknek a képviseletéről van szó. • Ezért az elkövetkezendő választásoknál a korábbinál lényegesen több időt kell fordítani a választók véleményének a megismerésére, és az úgynevezett hivatalos jelöltek megismertetésére, személyes körülményeik, közéleti tevékenységük bemutatására. A választók lehetőleg ne a választási listán találkozzanak először képviselőik nevével. Ez különös súllyal vonatkozik a városokra, ahol közismerten más az emberek kapcsolata, mint a községekben. Jelentősen megnövekedett a jelölőgyűlések szerepe. Komoly feladat hárult a szervezőkre. Viharos lakóhelyi jelölőgyűlések tanúsították, hogy az az időszak végleg lezárult, amikor a választóknak közömbös volt, hogy kik képviselik őket a tanácsban vagy az országgyűlésben. A lakóhelyi jelölőgyűlésekre volt jellemző, hogy számos esetben az úgynevezett hivatalos jelölt mellett, vagy éppen helyette a jelenlevők belátásuk szerint állítottak jelöltet. Ugyanez nem mondható el az egyes munkahelyeken tartott jelölőgyűlésekről, ahol sok volt a formális elem. Általában kért hozzászólások hangzottak el, a jelöltek vita nélkül kerültek a jelölőlistára. A két típusú jelölőgyűlés közötti különbség arra enged következtetni, hogy az emberek elsősorban a lakóhelyükhöz kötődnek. Ott érzik igazán az érdekeik képviseletét. Mindenesetre mélyebb elemzést érdemel ez a probléma. A lényeg, hogy a demokratizmus szélesítésének a szándékával nehogy az ellenkező eredményre jussunk. Megismerni a jelölteket A jelöltek időben történő bemutatásának és bemutatkozásának az igénye jelentkezik a megyei tanácstagjelöltek esetében is. Amit elsősorban az a tény igazol, hogy több helyen a helyi tanácsok nem fogadták el a hivatalos jelöltet. Ez azt is mutatja, hogy a jelölés előtt elengedhetetlen követelmény a tanácstagok véleményének az ismerete és figyelembe vétele. Fokozott mértékben akkor, ha a megyei tanácstagjelölt nem tagja a helyi tanácsnak. A jogszabály ugyanis korlátozott számban enged ilyen pozíciót. A helyi tanácsok bizalmát előre bírni — hiszen a jelölt általában távol lakik a képviselt településtől — nagy megtiszteltetés. Viszonzásul annyi mindenképpen szükséges, hogy időben kölcsönösen ismerjék meg egymást. Úgy vélem, elengedhetetlenül szükség lesz arra is, hogy az illetékes pártszervek nyíltan indokolják álláspontjukat egy-egy jelölttel kapcsolatban. Mindennemű misztériumot el kell tüntetni, és még a látszatát is kerülni kell olyan helyzetnek, amely arra enged következtetni, hogy néhány ember ötlete akár a képviselő, akár a tanácstag jelölése. A különböző statisztikai szempontokat megitélésem szerint egyszer és mindenkorra ki kell iktatni ajelöltek kiválasztásánál. Közvetlenül vagy közvetve? A legtöbb gondot a helyi tanácselnökök választási rendje okozza. Nem egy közülük már több évtizede látja el választott tisztségviselőként feladatát. A hatályos választójogi törvény szerint egyik jelöltként indul a választókerületében. A választás eredményétől Függően dönt a tanácstestület az elnöki tisztsége felől. Ez a választási rend sok buktatót hordoz magában. Eleve megkérdőjelezi a tanácselnök mellett a partnerjelöltnél az esély egyenlőségét. Ami pedig szigorúan hozzátartozik a választás demokratizmusához, a törvényességhez, a választás etikájához. Az egyenlő esély biztosításába beletartozik az azonos képesség a közügyek iránt, a képzettség, a közéletiség stb. Elsősorban a tanácselnökök érezték és érzik ennek a helyzetnek a fonákságát. Az ellenjelöltek nemegyszer mintegy szívességből vállalták a megbízatást. Ez ellen a választási rend ellen szól az a tény is, hogy a tanácselnök a munkája során nem egy választókerület érdekeit, hanem az egész település érdekeit képviseli. Ugyanakkor kisebb választókerületekben ez igazságtalansághoz is vezethet, mert egy jól szervezett klikk megbuktathatja a tanácselnököt, anélkül, hogy ebbe a település lakossága beleszólhatna. Agitálás, szavazás A választási agitáció tisztessége olyan fogalom, amin még sokáig és sokan fognak vitatkozni. Ä szocialista választási agitációnak,' tehát hogy melyik jelölt mellett milyen módon befolyásoljuk a közvéleményt, nincs múltja, nincs hagyománya. Évtizedeken keresztül e tevékenység abból állt, hogy a lakosság minél nagyobb számban jelenjen meg az urnáknál, és lehetőleg érintetlenül dobja be a szavazócédulákat. Ennek azonban vége. Az elmúlt választáskor tapasztaltak azt igazolják, hogy sok esetben igen kiélezett a küzdelem ajelöltek között. Vonatkozik ez az országgyűlési képviselőkre és a tanácstagokra egyaránt. E kiélezett küzdelem hevében nemegyszer találkoztunk olyan esettel, mikor a korteskedés már sértette a jó ízlés határát. A versengés személyes torzsalkodássá fajult. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a szavazatok minősíthetősé- gének minden körülmények között egyértelműnek kell lenni. Ez sajnos nem mindenütt volt így. Ki gondolta volna, hogy például közhangulatot befolyásoló tényező, ha a szavazófülkében ceruzát, avagy kiradírozhatatlan golyóstollat helyeznek el? Ügyancsak a szükségtelen gyanúsít- gatásoknak lehetne elejét venni, ha a jelöltek képviselete biztosítva lenne a szavazatok számlálásánál. Az is jogos észrevétel, hogy az országgyűlési képviselők esetében ne csak a választókerület székhelyközsége adja a választási elnökséget, hanem az érdekelt községek is delegáljanak ide megbízottakat. Egyértelműbb szabályozást, ha kell — változtatást Országgyűlési képviselők esetében választókerületenként két vagy több jelölőgyűlést kell tartani. Nem egyezik a közvélemény igazságérzete azzal a törvényi megoldással, hogy a korábbi jelölőgyűlés jelöltje minden továbbin megmérettetik, a jelölőgyűléseken leadott szavazatok összeadásával. A későbbi jelőlőgyűlés jelöltje nem esik ilyen szabályozás alá. A már megtartott jelölőgyűlést ugyanis nem kell újból összehívni, ha később újabb jelöltet fogadnak el. A jogalkotót nyilván a prakticizmus vezette erre a megoldásra, hiszen vég nélkül lehetne a jelölőgyűléseket tartani, ami komolytalanságba fulladna. Ennek ellenére megítélésünk szerint a jelenlegi szabályozás félmegoldás. Elsősorban a választások szervezői körében vetődött fel, hogy célszerűbb lenncNzétválasztani a helyi tanácsi választások időpontját az országgyűlési képviselők választásától. Örökzöld problémája ez a szocialista választási rendszernek. Véleményűnk szerint a politikai megfontolások mellett a szervezési és az anyagi szempontok, a lakosság teherviselő képessége is fontos szempont a döntés kialakításánál. dr. Árvay Árpád a megyei tanács vb-titkára Farkas P. József Városnézés omnibuszról A Volánbusz Vállalat Utazási Irodája, az Omnibusz, az Utazás ’88 kiállítással egyidőben forgalomba állítja a fővárosban új, korhű emeletes társas gépkocsiját, amelyet a városnéző programokba vonnak be. Mikor erős a felindulás? VESEKŐ-ELTÁVOLÍTÁS MŰTÉT NÉLKÜL Gyűjtés korszerű műszerre A TÁRGYALÓTEREMBŐL H. M. tiszakécskei lakos tavaly március 4-én baltával agyonütötte a feleségét. A bűnügyi felderítés szempontjából roppant egyszerű volt az eset, H. M. a helyszínre érkező testvérét küldte a rendőrségre, s a dolgot egy pillanatig sem tagadta, nem is palástolta. Az ügy érdekességét az a körülmény adja: H. M. és ügyvédje azzal védekeztek, hogy a vádlott a cselekményt erős felindulásában követte el. A megyei bíróság dr. Szenáky János tanácsa azonban nem így minősítette az esetet, s az elkövetőre tízévi börtönbüntetést szabott ki. Szerelem a baromfitelepen „Változtass munkahelyet!” A Magyar Vöröskereszt Bács-Kiskun Megyei Vezetősége felhívással fordult valamennyi alapszervezetéhez, vöröskeresztes tagjához, a megye lakosságához. Ez év januárjában a kecskeméti megyei kórházban is megkezdték a vesekövek eltávolítását egy feltárásos, műtét nélküli, ultrahangos kőzúzással működő készülékkel. (Erről a módszerről számolt be a március 3-ai lapszámunk Tudósítás a műtőszobából című írása.) A hagyományos műtéttel szemben az ultrahangos kőzúzásnak számos előnye van. A kőeltávolítás altatás nélkül, helyi érzéstelenítéssel végezhető. A korábbi 30 centiméteres vágás helyett csak 1 centiméteres bőrmetszést ejtenek, s így nem marad hatalmas hegvonal a beteg oldalán. Az operációt követően 2—3 nap múlva hazamehet, és 7—8 nap után munkába állhat. Ezzel a beavatkozással bármilyen nagyságú és vegyi összetételű vesekő eltávolítható. A műtéthez szükséges készülék már használatban van. Árának nagyobbik részét a megyei tanács soron kívül biztosította, de a teljes vételárának kifizetéséhez 850 ezer forint hiányzik. Ennek az összegnek az összegyűjtésére kérnek fel mindenkit a felhívók. Az adományokat a Magyar Vöröskereszt Bács-Kiskun Megyei Vezetősége MNB 259- 90171-8316 sz. számlájára, vagy az erre a célra kiállított csekkre lehet befizetni. Értesülésünk szerint az első felajánlás már megtörtént. A tiszakécskei Vegyépszer-gyár vöröskeresztes alapszervezete 10 ezer forinttal járult hozzá a műszer kifizetéséhez. H. M. tizenkét éve élt harmonikus házasságban feleségével, aki a Tiszakécskei Solohov Tsz baromfitelepén dolgozott, gyakran éjszakai műszakban. Az asszony azonban 1986 nyarán szerelmi kapcsolatot létesített a telep egyik fogatosával. Az ügy néhány hónapig titokban maradt a férj előtt, ám novemberben az egyik ismerőse közölte vele, hogy feleségének viszonya van a fogatossal. Együttlétükre az éjszakai műszakokat használják ki. H. M. közölte a feleségével, hogy milyen értesülést szerzett. Az asszony egy idő után beismerte a kapcsolatot. A férfi válaszút elé állította a feleségét: vagy ő, vagy a másik. Mivel a nő kijelentette, hogy véget vet a viszonynak, s hitvesét választja, különösebb veszekedés és vita nélkül helyreállt közöttük a házastársi kapcsolat. Házasságuk azonban csak látszólag maradt felhőtlen. H. M. többször kérlelte a feleségét, hogy változtasson munkahelyet. Az asszony ezt meg is ígérte, ám rendre elodázta a cselekvést. Arra hivatkozott, hogy őt szeretik a baromfitelepen, s a pénze is ott több. (A tanúvallomások szerint mindkettő igaz is volt.) Férje féltékenységét azzal igyekezett lecsillapítani, hogy felajánlotta: lesse őt meg H. M. a baromfitelepen éjszakánként, s bizonyosodjon meg személyesen házastársi hűségéről. A férfi ezt több alkalommal meg is tette, s egyszer sem tapasztalta, hogy a viszony továbbra is fennállna felesége és Á. L. között. Noha — g ezt a bíróság tényként állapította meg — H. M. megbocsátotta felesége hűtlenségét, s a kapcsolat megszakításáról többször is személyesen meggyőződött, ragaszkodott az asszony munkahely-változtatásához. 1987 februárjának végén az asszony viszont végleg megmondta, hogy nem kíván máshová menni dolgozni. Végső döntés a konyhában Tavaly március 3-án este H. M. ismét megleste éjszakai műszakban lévő feleségét, s újból nem tapasztalta a viszony folytatását. Hajnalban is elébe ment az asszonynak, megnézni, nem kezdeményez-e feleségével az illető. Nem történt ilyesmi. A nő, miután hazaérkezett, lefeküdt aludni. Délután fél három körül kelt fel, s kiment a konyhába, ahol a férje kávét főzött. H. M. ismét előállt a kéréssel: változtass munkahelyet! Kívánságát azzal indokolta, hogy könnyebb legyen a „mamának” is, aki a gyerekekkel az asszony munkahelyi elfoglaltsága idején foglalkozik. Nem tudhatjuk, mi történt ezután. A bíróság mindenesetre tényként fogadta el, hogy a nő szidalmazta a mamát és a gyerekeket. H. M. ekkor felvette a gyújtóshasogatásra használt baltát, s annak élével négyszer egymás után a feleségére sújtott. Közben szidalmazta az asszonyt. Az ütések a nő fejét érték, aki olyan súlyosan megsérült, hogy a leggondosabb, azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. A bűncselekmény minősítése A bíróság nem fogadta el H. M. és ügyvédje védekezését, miszerint az emberölés erős felindulásban történt. Fellebbezés után elutasította a?t a Legfelsőbb Bíróság is. Az indoklás szerint ugyanis a vádlott tudta, hogy felesége a szerelmi viszonyt már felszámolta. Az eltelt idő alatt veszekedés sem volt közöttük. Házastársak között előfordul, hogy szidalmazzák egymás szüleit, esetleg a közös gyermeket is. Mindenki előtt egyértelmű, hogy az ilyesmi a szi- dalmazottnak semmiféle ártalmat sem okoz. Ez tehát — a bíróság szerint — nem válthatta ki a vádlottnak a tudatát elhomályosító, a szokásos meggondolásra és megfontolásra képtelen állapotát, amely maga után vonhatná az erős felindulás minősítését. Bálái F. István B. M. • Múlt és jelen Dunavecsén. Az ártézi kutak elapadtak; a vízmű vezetékeiből származó nedűt pedig nem issza a lakosság. 1990-re talán a nagyközségbe i: elér a Gudmann-foki vízvezeték ...
