Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. március 1. • PETŐFI NÉPE • 5 Háttéripar Soltvadkerten • Fólia a fóliában — kiszállítás előtt. (Straszer András felvételei) A soltvadkerti szőlőültetvényeket is sújtották az elmúlt három év fagykárai. A gazdasági túlélés bevált eszköze a többféle forrásból származó jövedelem. A helybeli Jóreménység Szakszövetkezet mintegy száz főt foglalkoztat műanyagfeldolgozó részlegében. A dinamikusan fejlődő ágazat fröccsöntött és fóliagyártmányokat állít elő. A vevőkörbe tartozik a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Zöldért és igen sok olyan élelmiszer- és vegyipari gyár, amely ömlesztett, zsákolható termékeket készít. A vadkerti tasak, zsák, zacskó így tulajdonképpen igen fontos háttéripari termék. A szakszövetkezet nyereségének körülbelül 64 százaléka származik ebből a tevékenységből. • A konfekcionálás félautomata vágó-hegesztő gépen történik, Nyerges Edit műszakonként 4000-4200 tápzsákot tud előállítani. • Monostori István a nyomdagéppel feliratokat nyom a leendő szatyorra, zsákra. A PÁRTBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA Kunszentmiklós: önálló piaci lehetőségeket keresni A közelmúltban a Magyar Szocialista Munkáspárt Kun- szentmiklósi Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága megvitatta az elmúlt év gazdaságpolitikai feladatainak végrehajtását, s meghatározta a térség pártszervezeteinek ez évi, ezzel kapcsolatos tennivalóit. A beszámolóból kitűnt, hogy a térség iparának termelése 1987-ben valamelyest bővült, a tervhez viszonyítva 2-3 százalékos növekedés történt. Az árbevétel és az export vonatkozásában egyaránt kiemelkedő eredményt ért el a Tema- forg Vállalat Kunszentmiklósi Gyára, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár kunszentmiklósi, illetve a Budamobil Szövetkezet szabadszállási telepe. Az export összességében 6 százalékkal több a tervezettnél. Ezen belül a rubelelszámolású 6, a nem rubelelszámolású kivitel 8 százalékkal volt több az előirányzatnál. Az ipari szövetkezetek az elmúlt év során váltakozó teljesítményt nyújtottak, de terveiket teljesítették. Közülük kiemelkedik a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet tevékenysége, ami megmutatkozik az árbevételi terv és a nyereségterv teljesítésében, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásban. A Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat kunszentmiklósi és szabadszállási gyáregységei az év során egyenletes teljesítményt nyújtva terveiket túlteljesítették. Újabb sütőipari termékekkel szélesítették a választékot, amelyekből a lakosság ellátása folyamatos volt. Az építőipari szervezetek, szövetkezetek veszteségmentesen zárták az évet, annak ellenére, hogy az építési beruházásokat igen váltakozó színvonalon végzik. Egyes szervezeteknél sok az átadásihatáridő-csúszás, -módosítás, amely az üzemen belüli szervezetlenségre, az érdekeltségi rendszer hiányára is utal. Az agrárágazat helyzete az elmúlt évben tovább romlott. Az ismert okok miatt a kalászos gabona, a szőlőgyümölcs ültetvények terméseredményei és költségtényezői tovább csökkentették az árbevételt. Ezt a melléküzemági tevékenység bevételei sem tudták pótolni. A mezőgazdaság árbevétele és eredménye 2-3 százalékkal kevesebb az előírtnál. Az előzetes felmérések szerint a Kunpeszéri Parasztbecsület Tsz veszteséggel zárt, a Kunaöacsi Barátság Tsz helyzete kritikussá vált, a Szabadszállási Aranyhomok Tsz gazdálkodásában romlás következett be. A tervezettnél jobb eredmény várható a Tassi Dózsa, a Szalkszentmártoni Petőfi és a Szabadszállási Lenin Tsz-ben. A Kunszentmiklósi Egyetértés Tsz jóval a terv alatt zárta az évet. Ezek a közös gazdaságok szilárd pénzügyi alappal és megfelelő termelési háttérrel rendelkeznek a gazdálkodás továbbviteléhez. A háztáji és kisárutermelés teljesítménye hasonló volt az előző, 1986-os évihez. Zavaró tényezőként jelentkezett a vetőmagvak, műtrágya, növényvédő és gyomirtó szerek választékának hiánya. A városi jogú nagyközségi pártbizottság a gazdasági építőmunka ez évi célkitűzéseit a gazdasági-társadalmi stabilizáció megvalósításának sürgető feladataiként határozta meg. Úgy döntöttek, hogy a termelő és a nem termelő szférában egyaránt kezdődjön el a helyi programok megvalósítása. A pártszervezetek munkájuk során támaszkodjanak a Központi Bizottság állásfoglalásában és a pártbizottság intézkedési tervében megfogalmazott politikai irányelvekre. Munkájukban kerüljék a kampányszerűséget, támogassák a jó kezdeményezéseket. Az ipari üzemek és szövetkezetek arra törekedjenek, hogy tovább javuljon a helyben előállított termékek minősége és rugalmasan alkalmazkodjon a piachoz az exporttermelés. A gyáregységeknek, telephelyeknek keresniük kell az önálló piaci lehetőségeket, ezzel is növelve önállóságukat. -Törekedni kell ■a nagy értékű termelőberendezések hatékonyabb kihasználására, a munkaerő ésszerű foglalkoztatására. Ahol erre lehetőség van és a termelés feltételei adottak, kezdeményezni kell a több műszakos termelést. Az ipari szövetkezeteknek fel kell készülniük arra, hogy csökken a fizetőképes kereslet, ezzel egyidejűleg növekszenek a piaci igények, ezért javítaniuk kell piackutató tevékenységüket és szélesíteni termékstruktúrájukat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az elmúlt évi gazdálkodásukon javítva teremtsék meg a nyereséges gazdálkodás feltételeit. Figyelembe kell venniük, hogy a termelési szerkezet egysíkúsága túlzott kockázatot jelent. Ezért szükséges a technikai és technológiai megújulás, a korszerű kutatási eredmények hasznosítása. A melléküzemági tevékenység a nyereség biztosítása és a helyi munkaerő foglalkoztatása szempontjából is fontos szerepet játszik. A zöldség- és gyümölcstermesztés és -feldolgozás növelése érdekében tovább kell erősíteni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A kistermelői kedvet továbbra is fenntartva fejleszteni kell a nagyüzemileg integrált szakcsoportokat. A városi jogú nagyközségi pártbizottság minden ésszerű kezdeményezést támogat, annak érdekében, hogy az 1988. évi gazdaságpolitikai elképzelések maradéktalanul megvalósuljanak. Ezért kérik a pártszervezeteket, irányítsák, szervezzék és ellenőrizzék a kitűzött feladatok megoldását, nyújtsanak segítséget a célok megismertetésével. A párt bizottsági ülésen felszólalt Bánfalvi Béla, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár kunszentmiklósi üzemének vezetője és Kóla György, a Tema- forg Vállalat Kunszentmiklósi Gyárának igazgatója. A pártbizottsági ülés az előterjesztést jóváhagyta és azt határozattá emelte. Gémes Gábor • Készül az áramforrás az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban. (Méhesi Éva felvétele) Borban az igazság — de milyenben és mennyiben? Vezetőben és kétkezi munkásban egyaránt aggodalmat ébreszt, hogy az ország egyik legnagyobb szőlő- és bortermelő megyéjében, Bács-Kiskunban — de nem csak itt — a mezőgazda- sági üzemeknek még ma sincsenek konkrét ismereteik az ez év termelési lehetőségeit, feladatait jórészt meghatározó államközi szerződésekről. Érthető az aggodalom, hiszen néhány évvel ezelőtt a bornak még biztos piacot jósoltak, ennek megfelelően a termelők és feldolgozók több száz milliós beruházásokat hajtottak végre, és forgalmuk döntő hányadát a külföldi értékesítésre alapozták. A borászat azonban immár három éve a válságágazatok közé tartozik hazánkban. Az eltelt idő és a jelenlegi bizonytalanság mindenekelőtt reális helyzetfelmérésre készteti a gazdaságokat. Ha lépni akarnak, szembe kell nézniük a kialakult helyzettel, amely egyrészről óriási lekötött eszközállományt, másfelől pedig a kiéleződött versenyben a megmérettetést jelenti számukra. A borászat és kiszolgáló háttériparának nagymértékű fejlesztésében, még a 70-es évek végén is egy elavult, bázisszemléleten alapuló „gigantománia” jutott érvényre. A termelőszervezetek egymástól függetlenül jelentős feldolgozó kapacitásokat hoztak létre, hiszen egyedül csak a termelés mennyiségének növelésében voltak érdekeltek, miközben kevésbé éltek a társulásban rejlő előnyökkel. Utóbb kiderült, hogy az így előállított termék a tőkés piac minőségi követelményeit nem képes kielégíteni. Márpedig a nyugat-európai borháborúk idején az ismert alacsony árak mellett újabb piacokat nyitni csak hírneves és márkás italokkal lehet. A kezdődő hazai túltermelési válságot a belföldi piac sem képes levezetni. A nagy bortermelő országok egyben nagy fogyasztók is. Nálunk pedig éppen fordított a helyzet, mivel az étkezési szokásainkhoz kapcsolódó kulturált borfogyasztás még nem alakult ki. Mit tehetünk ebben a szorongatott helyzetben? Várakozhatunk és bízhatunk a megszokott államközi szerződésekben. Azonban a készletek növelésével húzni az időt reménytelen vállalkozásnak tűnik. Lehet(ne) emelni a belföldi árakat, ám ehhez hiányzik a fizetőképes kereslet. Csökkenthető a kapacitás is, de ez állóeszköz-kihasznált- sági és foglalkoztatottsági gondokhoz vezethet. Adódhat alternatív megoldás, amellyel legalább veszteség nélkül kihasználható a rendelkezésre álló kapacitás, ez viszont stagnáló termelési eredményekkel elodázza a változtatást. De lehet változtatni — ahogy már sokan meg is tették — a termékszerkezeten. Az ország évi ötmillió hektoliteres bortermeléséből megfelelő kereskedelmi tevékenységgel és üzletkötői hálózat létrehozásával feltehetően hárommillió hektoliter vevőre találhat a belföldi piacon. A fennmaradó mennyiségből alkoholmentes üdítőitalokat és koncentrátumokat lehet készíteni, viszont félő, hogy a kézenfekvő és szinte divattá vált megoldásból, ha most megint mindenki ugyanarra a lóra tesz, ismét túltermelési válság következik. Marad még egy teljesen eltérő profil kialakításának a lehetősége, de akkor mi lesz a meglévő eszközökkel, mi történik a dolgozókkal és azzal a szellemi kapacitással, amely erre a gazdálkodási területre specializálta magát? Majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi helyzetben minden említett variációra akad majd vállalkozó. Ki, merre indul és melyik utat választja, az elsősorban pénz kérdése. Az általános forgalmi adó bevezetéséből származó áremelésekből a termelők és forgalmazók nem részesültek, az elvonások az állam bevételeit gyarapítják. így az érdekeltek megint csak nem számíthatnak másra, mint a költségvetés támogatására. Az érvényben lévő szabályozók mellett a vállalatok önerőből nem tudnak előbbrelépni. A minimális hitellehetőségek és a nagy kamatterhek a beruházások visszafogására ösztönöznek. Amúgy is nehéz eldönteni, hogy egy bizonytalan piacon mennyit és hogyan szabad befektetni. Az adórendszernek lehetőséget kellene nyújtani a minőség fejlesztésére. Ez megváltoztathatná a jelenlegi ösztönzést, amely most az árhoz köti a minőséget és nem fordítva. A legnagyobb gond a bortermelésben és -forgalmazásban is a strukturális válság, amelyen ha nem sikerül változtatni, egy-két éven belül a szőlőtermelésben is éreztetni fogja hatását. Vannak, akik már felismerték és biztosra veszik, hogy ezt az ágazatot új alapokon kell átszervezni. 'Azonban tényként kell elfogadni, hogy a KGST-országokból származó, illetve most beszerezhető termelőberendezésekkel csak közepes minőséget lehet elérni. Ilyen termékkel a továbbiakban nem tudunk piacon maradni. Technikai, technológiai fejlettségük alapján kellene kiválasztani azokat a feldolgozó üzemeket, amelyek pótlólagos tőkés importból származó beruházásokkal javíthatják versenyképességüket. Emellett minőséghez szabott árakkal és okos kompromisszumokkal a termelők szélesebb választékkal növelhetik forgalmukat a belföldi piacon is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szakszövetkezetek és egyéni kistermelők jelentős anyagi terheket vállaltak az új telepítések és bortároló kapacitások létrehozásában. Érdemes elgondolkodni azon is, mekkora haszon származik a szőlő és bor importjából. Mert ma ez kedvüket szegi a hazai termelőknek és nagyfokú bizalmatlanságot eredményez. Ma már senki sem vitathatja a homoki szőlő létjogosultságát, beigazolódott, hogy a vidék természeti adottságai a szőlő- és gyümölcstermesztésben kamatoztathatók a legjobban; amely ugyanakkor százezrek megélhetését biztosítja. Az értelmes célokat újra meg kell fogalmazni, kár lenne újabb tévedésekkel és reménytelen várakozásokkal tovább halogatni a megoldást. Kisvágó Árpád SZOVJETUNIÓ: Új gazdasági feltételek 1988. január 1-jétől már a szovjet ipari termékek közel 60 százalékát új gazdasági feltételek — teljes gazdasági elszámolás és önfinanszírozás — mellett dolgozó vállalatok bocsátják ki, egy év múlva pedig a többi iparvállalat is csatlakozik hozzájuk. Ezzel az ország gazdasága véglegesen új gazdálkodási módszerekre tér át, és ennek eredményeként a nyereség és a termelés hatékonysága a dolgozó kollektívák minden tagjának saját ügye is lesz. A korábban érvényben volt egyenlősdi elveinek megfelelően csaknem a teljes nyereséget a költségvetés és az ágazati minisztérium vonta el, majd saját akarata szerint újra szétosztotta a dolgozó kollektívák között. Nemegyszer előfordult, hogy a rentábilisan működő vállalatok dolgozói mintegy eltartották a veszteségeseket. Ez tompította az emberekben az alkotó munkában való érdekeltséget és a vállalkozó kedvet. A teljes gazdasági elszámolásra és önfinanszírozásra áttért kollektívák maguk keresik meg a saját munkabérükre, illetve a vállalat fejlesztéséhez szükséges pénzt. Pontos teljesítés Gorkij város egyik legrégibb kohászati kisüzeme két éve még igen nehéz helyzetben volt, amelyből az új igazgató — Alekszandr Szkorosztyin — kezdeményezésére a megrendelések és a szerződéses kötelezettségek pontos teljesítésével próbáltak kiutat találni. És a teljes gazdasági elszámolásra is ekkor áttért üzem elérte, amit akart: maradéktalanul eleget tett a megrendeléseknek, ami jövedelmének erőteljes növekedésében is kifejezésre jutott. Hála a teljes gazdasági elszámolásnak, a munkások ma már gazdaszemmel kezelik a gyárat. A fejlesztéssel kapcsolatos döntések kollektivek — annak tudatában, hogy most már senki sem fog beavatkozni a dolgaikba. A január 1-jétől érvénybe lépett vállalati törvénynek megfelelően a gorkiji kollektíva is önállóan dolgozza ki és fogadja el a tervet, köt szerződést, választ, illetve ment fel vállalati vezetőket stb. Tehát elvileg új és tartalmilag is más gazdálkodás indult meg itt. Lehetséges gyakorlati eredménye az ukrajnai Szumiban és a Togliattiban sikeresen lefolytatott kísérletek alapján is felmérhetők. Az említett kísérleti időszak 2 éve alatt a munkatermelékenység 1,5- szeresére, a termelés volumene pedig kétszeresére nőtt. Ami pedig a gorkijia- kat illeti, az új feltételek mellett ledolgozott egy év alatt országos méretekben is keresett termékeik — a többi között szerszámok — kibocsátása csaknem 5 ezer tonnával nőtt, minőségük javult, mindkét tényező kedvezően befolyásolta a nyereséget. Tovább a peresztrojka útján A peresztrojka útján továbblépve elsősorban a szerződések teljesítését ellenőrző számítóközpontot létesítettek és a termelésben dolgozók munkabérét szorosan a kibocsátott termék minőségéhez és összetételéhez, a munka termelékenységéhez kötötték. Az anyag- és energiafelhasználásra megalapozott normatívákat vezettek be. Bármely megtakarítást, amelyet természetesen nem a technológiai követelmények és a minőség rovására értek el, a megtakarított összeg 40 százalékának kifizetésével honoráltak. Kritikusabban kezdték vizsgálni a műszakiak leterheltségét is. Ennek eredményeként létszámuk 117 fővel csökkent. Ezen kívül a kollektíva 200 megüresedett munkahelyet egyszerűen nem tölt be — megoldják a dolgot a meglévő létszámmal. A teljes gazdasági elszámolásnál érvényes feltételek szerint a megtakarított munkabérből emelhetik az alapbért és a teljesítménybéreket. Vannak, akiknek nem tetszenek ezek r -a változások. Különösen olyanok, akik reális teljesítmény nélkül vettek korábban fel prémiumokat. A közösség kényszerítő befolyására meg kellett változtatniok viszonyukat a munkához. Hála a megnövekedett nyereségnek, nagyobb kiadásokkal járó kezdeményezéseket is meg tud a vállalat valósítani. A hengerdei görgősorokat például csaknem teljes egészében felújították, a hengersort pedig tirisztoros vezérléssel látták el. Sok technológiai folyamatot automatizáltak — a többi között a hőkezelő kemencék munkáját is. Egy ro- botizált komplexumot is üzembe helyeztek, valamint automatákat a kemény ötvözetből készült fűrészlapok felforrasztására és élezésére, illetve a légplazmás darabolásra. Mindez nemcsak növelte a munka termelékenységét, hanem javított a munkakörülményeken is. Van, akinek nem tetszik — Sokan léptek ki tőlünk — meséli Vlagyimir Tumasov, az üzem szakszervezeti bizottságának helyettes elnöke. — Most viszont az emberek már értik, hogy a peresztrojka jó perspektívát nyit az üzem előtt. És ez komolyan és hosszabb távon érvényes. S ami a legfontosabb, mindez a közösség és az egyének érdekében történik. A jövőt illetően érdemes megjegyezni, hogy nemrég sikerült az-itt gyártott szerszámok élettartamát megkétszerezni, ami egyenértékű a termelés volumenének az üzem bővítése, valamint többlet nyers- és alapanyag-felhasználás nélküli kétszeres növelésével. Ez a vállalatnak nyereséget, a dolgozóknak pedig több bért hoz, valamint jobb munkafeltételeket és szociális ellátást is. Korábban nem volt hol leülni, most pedig kényelmes pihenőhelyiségek, szauna és új ebédlő áll a dolgozók rendelkezésére. Most építenek egy melegházat — mindezt a megtermelt nyereségből. Sok dolgozónak még nincs megfelelő lakása. Ha viszont sikerül megvalósítani elképzeléseiket, és ezzel elérni a tervezett nyereségszintet, 1995-re minden munkásnak kényelmes, önálló lakása lesz. Viktor Sztarosztyin
