Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

1988. március 30. • PETŐFI NÉPE • 5 KUNPESZÉRI FORDULÓ Parasztbecsület • A kereszt- orsózóban egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Elámulva cso­dalom a vidéket, a buckákat, a boró­kacsoportokat, az útra tévedt csipe­gető fácánt. Ha­talmas, tengelytö­rő bukkanó térít magamhoz, meg­szólal bennem a kisördög: ezeken a földeken gazdál­kodni kell! És már­is mintha másik szemüveg került volna az orromra: a legelőn óriási vízfoltok, ott az a szántás nem a leg­sikerültebb, amott a tábla csodásán elmunkált. Nem tudom elfelejteni ezt az ellentétet, amikor hallgatom a kunpeszéri embereket, akik az idén megkísérlik „megváltani a világot”. A Parasztbecsület Termelőszövetke­zet központi irodáját pillanat alatt ellepi a füst, a kikívánkozó mondanivaló lát­hatóan remegteti a cigarettát tartó ujja- kat. Három fiatalember — éveik száma összesen nem éri el a 120-at — egymás szavába vágva kísérli meg vázolni a helyzetet. Halász Antal, a tsz néhány hete megválasztott elnöke, Szakállas Lajos párttitkár és ipari főágazatvezető, Csizmadia Péter községi elöljáró és ház­táji ágazatvezető Kunpeszér egyetlen munkahelyének, a szövetkezetnek sor­sáról vitatkoznak. — Meglehetősen zárt közösséget al­kot a település 800 lelket számláló la­kossága mondja Halász Antal — ami nagyfokú bezártságot is jelent. Igaz, a főváros mindössze 50 kilomé­terre van, Kecskemét még ennyire sem, de az útviszonyok miatt kiesünk a me­gye látószögéből. Kevés a gyerek a községben, szeptembertől összesen há­rom első osztályosunk lesz. Mégis, az itt élők nagyon sokat tesznek a lakóhe­lyükért, építettünk már társadalmi munkában pedagógus szolgálati la­kást, bővítettük a boltunkat, az összes járda így készült el. A tsz itt az emberek kenyerét jelenti, a munkaképes lakos­ság 90 százalékának ez a munkahelye. 1985-ben, amikor nálunk nagyobb súllyal esett latba a teljes foglalkozta­tás, mint az eredményesség, 4,8 millió forint nyereséget könyvelhetett el a tsz. Veszteséges két év — Azóta persze sok minden megvál­tozott — veszi át a szót a párttitkár — egy évvel később veszteségünk majdnem „szó szerint” ugyanannyi lett, mint az előző évi nyereség. Külső tényezők is nagymértékben befolyásol­ták a termelést — volt aszály, piaci gond, tovább nyílt az agrárolló — de a saját „butaságunk” is lefelé húzott bennünket. A következő esztendő sem volt sokkal jobb. Lépéshátrányban voltunk, elzúgott mellettünk a világ, mire észbekaptunk, hogy nekünk is kell ipari melléktevékenység. — Hogyan próbálnak talpra állni a veszteséges évek után? — Tavaly is 5,3 milliót „hoztunk” mínuszban — ismét az elnöké a szó — ezt még sikerült a fejlesztési alapból rendezni. Persze ezek után a bővített újratermelés feltétele egyenlő lett a nul­lával. Hárommillió forint értékű gépet eladtunk a banknak, úgy, hogy lízing­gel használjuk őket. Objektiven igyek­szünk értékelni az elmúlt két évet, és rá kellett jönnünk, hogy legalább felerész­ben mi voltunk a ludasak e helyzet kialakulásában. % ■* • Sipos Gyula és Szőrös József a Rábán igazít. • Kókai László portáján híznak malacok. gyalunk a kunszentmiklósi tanács szakembereivel —; ők a társközség — mert felvetődött Kunpeszér önállóso­dásának gondolata. Egyelőre informá­lódunk .. . A tsz-ben is más lesz az idei esz­tendő — véli Szakállas Lajos ezt szánjuk a fordulat évének. Erősen költ­ségcentrikus szemléletet alakítunk ki, az érdekeltségi rendszert módosítjuk. És figyeljük, milyen hatásai lesznek ezeknek a jövőre. A termelésszerkezet­ben csak a nyereséges tevékenységeket tűrjük meg és sokat egyszerűsítünk. El­sőrendű a melléküzemágak fejlesztése, lehetőleg bérmunkák megszerzése. Van keresztorsózó üzemünk, könyvkötő részlegünk, kavicsot termelünk, áta­lánydíjas a lakatosrészleg, a gépi forgá­csolóink bedolgozók, próbaüzemei a szövődé. Úgy számoljuk, hogy ezekből az idén 30 millió forintos árbevételt érhetünk el. — Nehéz lesz a szakemberek gondját megoldani, éppen a község zártsága miatt. Nagy tervünk — mélyről sóhajt rá Csizmadia Péter —, hogy megpró­báljuk itt helyben „kinevelni” a szak­embergárdát, ösztöndíjakkal, ember­séggel idekötni a fiatalokat. Tudjuk, hogy az itt élők akarják a változtatást, és ez nagy erő. És látja — komolyodik el — mégis milyen az ember. A fiamnak nem tudom, tanácsoljam-e, maradjon a községben ... Én elvégzem itt a fel­adatomat, de hogy neki biztosra tud­jam mondani, később mi lesz ... „Csak” dolgozni Nagy erő az emberek akarata- De így, legalább ebben az arány­ban, mi magunk tehetünk valamit — vitatkozik a községi elöljáró — azt vi­szont tudjuk, hogy legalább két-három év kell, hogy a 80-as évek elejének pozí­cióját visszaszerezzük. A tagok sincse­nek sokkal jobb helyzetben, mint a gaz­daság, megérezték a két év kieséseit. ,Nem is inkább anyagiakban mérhető ez, hanem a nagyfokú elbizonytalano­dásban. Például ezelőtt évente 4-6 la­kás épült a községben, mostanában jó, ha egy-kettő. A község létét mégsem érezzük bizonytalannak. Pont ma tár­Úgy látszik, nem csak bennem éb­reszt kétféle érzést ez a község. Csodá­latosan rendbentartott kertek mellett autózunk, de a házakon bizony látszik, hogy nem maiak. A gépműhely udva­rán katonásan felsorakoztatva a kü­lönböző mezőgazdasági eszközök, de „csillogásukról” inkább ne beszéljünk. Sípos Gyula, a gépmühelyvezető helyet­tese feszengve ül le a csöppnyi melege­dőben: — Egy év múlva kérdezzen inkább, akkor meg tudom majd mondani, mire jutottunk. Nagyon nehéz munka van előttünk, de tudjuk, hogy nincs más megoldás. Igyekszünk minden fillért megfogni, csak a feltétlen szükséges dolgokat vásároljuk meg, a többit mi alakítjuk, újítjuk. Önelszámoló egység­ként mi magunk tudjuk elhárítani a veszélyeket. Most lelkesíteni kell az embereket, el voltunk kenődve mind­annyian. Szőrös József villanyszerelő az utol­só szavakat hallja, amikor belép: — Egy személycserével — az elnök­váltással — még nem oldódik meg min­den, mindannyiunknak változnunk, változtatnunk kell. Legjobban arra fi­gyelni, nekünk a gépműhelybélieknek, hogy megelőzzük a meghibásodásokat, akármelyik pillanatban indíthatók le­gyenek a gépek. Én lajosmizsei vagyok, onnan járok át, mégsem gondoltam ar­ra, hogy elmegyek. Most már megnyu­godtak a kedélyek, „csak” dolgozni kell. Kicsiny csarnokban két hatalmas gép zakatol, a keresztorsózó részlegben vagyunk. A csattogásban kiabálva ért­jük csak meg egymást Laczkó Ferenc- nével, aki második éve dolgozik itt. Úgy mondja, ő még a férjét is idecsalta Kunpeszérre, a szülőfalujába. Építkez­tek, és az eldöntötte a sorsukat. Ma­radnak. Most, hogy változott a tsz ve­zetése, reménykednek. . A község szélén takaros a portája Kákái Lászlónak, aki portás, éjjeliőr a gazdaságban. Amíg kitereli az ólból büszkeségét, Veca kocát, kérdezni sem kell: — Persze, hogy azt várom, hogy jobb lesz itt az életünk. A háztáji ága­zatról nagyon sokat beszélnek mosta­nában. Szeretnék én is egy földdarab­kát kérni, amin megtermelhetem az ál­lataimnak a kosztot. Tavaly leadtam kilenc hízót, az idén is hizlalok. Csak jobban kijövök majd. Nem? Mielőtt leszedné rólunk a nadrágot a játékos németjuhász, kattan a fényké­pezőgép, búcsúzunk. A kocsiban kísé­rőm, az elnök már a délutáni vezetőségi ülésről beszél. Szeretnének egy jó főag- ronómust. Meg kell győzni az embere­ket, mennyire szükség van rá, és a sze­mélyéről is dönteni kellene. Vajon sike­rül-e a kiválasztott szakembert megsze­rezni, vajon hogy dönt a tagság? Néhány nap múlva telefonon érdek­lődöm. A válasz: április elsejétől jó ké­pességű főagronómusunk van. Most üzletek után futkározunk. Készülünk a tavaszi munkákra. • Gál Eszter MIT ÉR A FORINT? Kétélű fegyver a leértékelés Hetente közük a lapok a külföldi konvertibiüs fizetőeszközök aktuális árfolyamát. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos jegyzései egyben a forint min­denkori kurzusát is jelzik külföldi valu­tában kifejezve. Időnként külön hírek tudatják a forint árfolyamváltozását, az utóbbi hat év során rendszeresen leértékelését. A megelőző időszakban pedig a forint felértékelése volt egyön­tetűen a jellemző irányzat. Húsz éve beszélhetünk valutaárfo­lyamról hazánkban. 1968-ban a devi­zaszorzók bevezetésével kezdődött, igaz, akkor még nem volt egységes ár­folyam. Egy dollár kereskedelmi árfo­lyamát 60 forintban, nem kereskedelmi (turista) árfolyamát pedig 30 forintban szabták meg. (Az előbbit az exportki­termelési költségek alapján,' az utóbbit a dollár—forint vásárlóerejének össze­hasonlításával határozták meg.) Ez gyökeres változást eredményezett a ko­rábbi gyakorlathoz képest. Az expor­tot és az importot ettől kezdve nem központilag megszabott áron, hanem a devizaszorzók segítségével tényleges (világpiaci) árakon számolták el a vál­lalatok. A termelők, a felhasználók ér­dekeltté váltak a legkedvezőbb külpiaci árak elérésében. Ösztönzi az exportot A forint és a dollár mindenkori vi­szonya — az árfolyamváltozás — köz­vetlenül kihat az export- és az import­árak alakulására. A forint leértékelése (mivel megdrágítja a külföldi fizetőesz­közöket) növeli az exportérdekeltséget, az árbevételt, és fékezi az importot. Vagyis elősegíti a külkereskedelmi egyensúly javítását. A forint felértéke­lése ezzel ellentétes hatású: visszafogja (megdrágítja) az exportot és ösztönzi az importot. Végeredményben tehát nehezíti az egyensúly javítását. Sokan emiatt az árfolyam-politikát a külgaz­dasági egyensúlyjavitás egyik alapesz­közének tekintik. Pedig ez nálunk leg­alábbis nem bizonyított. Az első időszakban — 1968 és 1981 között — a forint felértékelésére került sor. A 60 forintos dollárárfolyam 32 forint 53 fillérre csökkent. Ezt a mint­Egészséges élet csak olyan talajban bontakozhat ki, amelyben jelen vannak a növények táplálkozásában fontos szerepet játszó mikroorganizmusok. Ezek viszont csak akkor életképesek, ha a talajban zavartalan a víz- és leve­gőcsere. A nehéz mezőgazdasági gépek súlya alatt, valamint az intenzív me­chanikus és vegyi kezelés nyomán azonban gyakran olyannyira összesű­rűsödik a föld, hogy mindennemű élet megszűnik benne. A lazaságát vesztett talaj immár nem képes megtartani ma­gában a szükséges nedvességet, amely gyökerén át a növénybe juttatja a táp­anyagokat. Emiatt azután a növények elsorvadnak, míg a víz helyenként túl­ságosan is felgyülemlik, s megindul az erózió, a pusztulás. Az ilyen állapot bekövetkezésének megakadályozására mindeddig csak igen drága módszerek álltak rendelke­zésre. Már csak ezért is figyelemre mél­tó egy nyugatnémet szakembernek a találmánya, amely megoldani látszik a problémát. A termőtalaj minőségének javítását az új eljárás szerint egy jókora méretű, injekciós fecskendőhöz hason­ló szerszámmal lehet elvégezni. A ké­szülék voltaképp két részből áll. Az egyik — kb. másfél perc alatt — egy szondát juttat le levegőlökésekkel a kí­vánt mélységbe, a másik az immár le­nyomott szondán át lökésszerűen 500 —1000 liter levegőt fúj a talajba 16 bar nyomással. Ennek nyomán a talaj 2 —3 méteres körzetben megemelkedik és széthull. A hatás tartósítása végett egy speciális berendezés további lazító­egy 90 százalékos „forintdrágítást” a hazai árszint védelmével indokolták. A világpiaci infláció távoltartását, a dollár-elértéktelenedés ellensúlyozását átmenetileg kétségtelenül jól szolgálta a forint határozott felértékelése. De a rejtett inflációs nyomás a növekvő ex­port- és fogyasztási ártámogatások ha­tására mind feszítőbbé vált. Ezért, no­ha az árfolyamváltozás a kivitel növe­lését fékezte, a behozatalt ösztönözte, a negatív hatások nem egyértelműen érvényesültek. Az export például erő­teljesen növekedett, 1970—1981 között megkétszereződött. Az import növeke­dése pedig 1978—1981 között határo­zottan lefékeződött. Az árfolyam-politika klasszikus ha­tásával ellentétes irányú változás a je­lentős exportfejlesztési beruházások­kal, illetve az egyre szigorodó import­engedélyezési rendszerrel magyarázha­tó. De egyben mindez jelzi a piaci hatá­sok, az ösztönzési módszerek erőtlen­ségét is. Drágítja az importot Az egységes árfolyam 1981 októbe­rében kialakult, s 1982-től kezdődött a forint leértékelése, amit már nemcsak a vállalatok, hanem a nyugati turista­utak alkalmával az állampolgárok is közvetlenül érzékelték. Hat év alatt összesen 14 esetben került sor a külföl­di konvertibilis fizetőeszközök felérté­kelésére, s hatásukra a forintárfolyam mintegy 50 százalékkal inflálódott. Legutóbb tavaly két alkalommal is le­értékelték a hazai fizetőeszközt. Mennyire bizonyult eredményesnek ez a konvertibilis valutákat leértékelő árfolyam-politika? Az 1981—1985-ös időszakban 1,7 milliárd dollár aktívum mutatkozott a külkereskedelmi mérleg­ben. Ebben vitathatatlanul közreját­szott az aktív árfolyampolitika is. De valószínűleg az egyéb intézkedések (bérpreferencia, kedvezmények, támo­gatások, beruházások stb.) s a külpiaci lehetőségek szerepe volt a döntő. Erre utal, hogy a forint drasztikus — össze­sen mintegy 25 százalékos — leértéke­lése 1985—1986-ban már nem tudta megakadályozni a külkereskedelmi anyagot juttathat az újonnan keletke­zett üregekbe és hasadékokba. Egy­szersmind meszet, gipszet vagy műtrá­gyát is lehet ily módon a talajba juttat­ni, aszerint, mire van szükség. Bebizonyosodott, hogy a ledöngölt és terméketlenné vált talajt e módon jól regenerálni lehet. Sőt, az injekciós ta­lajjavítással az erdőpusztulást is meg mérleg jelentős romlását ezekben az években. Nyilvánvaló, hogy a magyar gazda­ság külkereskedelmi versenyképessége döntően a műszaki, a gazdasági fejlett­ségtől, a korszerű termékszerkezettől s a rugalmas alkalmazkodókészségtől függ. Az árfolyam-politika csupán ki­segítő szerepet játszhat. Ez vált egyér­telművé az utolsó két esztendőben. Változatlanul vannak azonban a fo­rint további leértékelésének hívei. Ér­veik közt az szerepel, hogy az export- ösztönzés még jelenleg sem elég haté­kony. Jelentős az állami exportár­támogatás, s emiatt nincs elég fejleszté­si forrás a szerkezetjavításra. További érv a forint leértékelése mellett, hogy a külföldi valuta még mindig olcsó, az import kapós, az úgynevezett egyensú­lyi árfolyam feleslegessé tenné az admi­nisztratív importkorlátozást, a bürok­ratikus importengedélyezést. Vagyis a vállalatok a mindenkori árfolyamon szabadon vásárolhatnának külföldi va­lutát. Inflációt gerjeszt Az érvelésben sok a meggyőző, a hiteles elem. De nem hagyható figyel­men kívül, hogy a hazai gazdálkodók költség- és profitérzékenyége alacsony, s emiatt a még oly drága import is vonzó. Egyébként sok jel szerint a fo­rint máris erősen alulértékelt. Saját bő­rén tapasztalhatja ezt minden turista: amíg a külföldi ellátmányért fizetett fo­rintból itthon jól megélne, kint pedig felkopik az álla. A forint további leér­tékelése ellen szól annak inflációt ger­jesztő hatása. Az árfolyammozgás egy- harmada közvetlenül is megjelenik a belső árszínvonalban. (Itt hatszázalé­kos forintleértékelés két százalékkal emeli a hazai árszínvonalat. Lesz-e további forintleértékelés a kö­zeljövőben, illetve 1988-ban? Erre a kérdésre aligha van megnyugtató vá­lasz. A világon mindenütt az ilyen lépé­seket a bejelentés pillanatáig a spekulá­ciók megelőzése végett tagadják. Egyértelműen csak arról mondhatunk véleményt, hogy ellenzünk minden inf­lációt gerjesztő központi döntést. Kovács József lehet állítani. Nagy előnye az új eljárás­nak, hogy kíméletes lazítást hajt végre. A hagyományos, ekés földlazítás ugyanis meglehetősen drasztikus be­avatkozás, mivel megbolygatja a mik­roorganizmusok működését, és túl sok oxigént juttat a földbe. Emiatt ugyanis túl gyorsan eloxidálódik a humusz, a mikroorganizmusok táptalaja. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A KOHÁSZATI ALAPANYAG-ELŐKÉSZÍTŐ VÁLLALAT szerződéses üzemeltetésbe adja az alábbi székhelyű begyűjtő telephelyeit: székesfehérvári telep, 8000 Székesfehérvár, Homoksor alsó u. 1., veszprémi telep, 8200 Veszprém, Siófoki vértanúk u. 7„ nagykanizsai telep, 8800 Nagykanizsa, MÁV-teherpályaudvar, tiszakécskei telep, 6061 Tiszakécske, Szolnoki út, bajai kirendeltség, 6500 Baja, MÁV-teherpályaudvar. A telepek vas- és fémhulladék-begyűjtéssel, -felvásárlással, haszonvas- és haszonhulladék-értékesítéssel foglalkoznak. Jelentkezés írásban a vállalat termelési és begyűjtési főosztályán (1391 Bp„ 62. Pf. 262) 1988. ápr. 30-áig. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — vas-fémipari szakismeretek, — közgazdasági vagy kohászati-gépipari technikumi végzettség, — több éves kereskedelmi és szállítási gyakorlat. — büntetlen előélet. A pályázóknak részletes felvilágosítást ad a begyűjtési osztály (Budapest VI., Benczúr u. 11.) személyesen vagy telefonon (228-089 vagy 425-799/123, 127, 164, 165, 157 mellékek). A pályázók között nyílt versenytárgyalás dönt, melynek helyéről és időpontjáról a jelentkezők értesítést kapnak. 606 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Helikopter­szerviz A MÉM Repülőgépes Szolgálat kaposvári területi központjának őcsényi bázi­sán tartják karban a mező- gazdaságban dolgozó KA —26-os helikoptereket. Az ország különböző részeiről 250 repült óra után érkeznek ide a helikopterek ellenőr­zésre, javításra. A TALAJJAVÍTÁS ÚJ MÓDSZERE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents