Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

1988. március 28. • PETŐFI NÉPE • 5 MIRŐL BESZÉLNEK MA A KOMMUNISTÁK? „Csak a munka segíthet a bajokon” Az üzemi négyszög üléséről érkezett vissza Molnár István, a BRG kecske­méti gyárának művezetője az I-es szá­mú szerelőüzembe, ahol a magnetofon­mechanika készül. Kettős feladatot lát el. A szakmai munkája mellett párt- alapszervezeti titkár is. A címbeli kér­dés egyáltalán nem lepte meg, sőt úgy tűnt, örül, hogy a témáról beszélhet. — Az információkat a gazdaságról, a politikáról több helyről szerzem be — kezdte. A napi politikáról az újsá­gokból, a televízió híradójából, a párt- bizottságtól, s természetesen a pártta­goktól, a pártonkívüli dolgozóktól tá­jékozódom. Ez szükséges, hogy divatos szóval éljek: így lehetek naprakész. Mi­ért van erre szükség? Azért, mert az emberek egyre nyíltabbá válnak, kér­deznek, érvelnek, megbeszélik egymás között a dolgokat, ám a hagyományos fórumokon hallgatnak. Jól tudom, sok megválaszolatlan kérdésre várnak megnyugtató választ. Molnár István ezt követően arról kezdett beszélni, hogy a pártmunkának meg kell találnia azt a formát, amely­ben mindenki őszintén megnyilatkozik, kitárulkozik, de a magyarázat sem le­het frázispufogtatás.. — Mindenki a zsebén érzi az ország és a saját maga nehéz gazdasági helyze­tét, ezért a beszélgetések során napi téma az ár és a bér. A keresetek alacso­nyak, négy—négy és fél ezer forint az átlag, s ha ezt összehasonlítjuk például az albérlet „bruttósított” árával, a gyermekruha, a gyermekcipő, az óvo­da, a megélhetés költségeivel, a gondok nem kicsik, különösen azoknál, akik egyedülállóak. A gyárban már jó ideje önálló, üze- menkénti bérelszámolás van. Ez azt je­lenti, hogy az eladott termékek után megállapított árat fizetnek az üzemnek, amely ebből gazdálkodhat, fizetheti a bért. Ez a módszer nem engedi megáll­ni a munkásokat; több, jobb munkára, sőt létszámmegtakarításra ösztönöz. Ám hogy a pártalapszervezet titkára fogalmazott, ezek a lehetőségek is vé­gesek. — Jelenleg a fő kérdés, mi lesz április elseje után? — folytatta a párttitkár. Az árbejelentési kötelezettség meg­szüntetése tovább drágítja-e a megélhe­tést, ami már most is nehezen viselhető el? A kormány nyilatkozatát, amely felkéri a vállalatokat, hogy ne emeljék az árakat, a munkások jónak tartják, de nyomban hozzáteszik: nem elég a nyilatkoztatás, a kérés, ellenőrizni kell! Mint már említettem, sokba kerül az élet, jócskán van filléres gond, de ennek ellenére nálunk a műhelyben az asszo­nyok optimisták. Nincs leblokkolás, el­keseredés. Ä gondokat úgy akatják megszüntetni, hogy többet termelnek, szívesen vállalnak túlórát is. Az egyik asszony ezt mondta a szalagnál: „Csak a munka segíthet a bajon, az országén is, meg az enyémen is.” S milyen igaza volt! A gyár is igyekszik segíteni. A havi nyolcvanhét órás bedolgozási mellék- foglalkozást, amennyiben erre lehető­ség van, biztosítja a dolgozók számára. Kisebb, egyszerűbb alkatrészeket ott­hon szerelnek össze, a munkába bese­gíthet a család minden tagja, a gyer­mektől a nagymamáig, s havonta 1500 —1600 forintot kereshetnek. Ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek. — A helyzet pontos felmérésének igénye a párt, a társadalom iránti biza­lom az, ami az embereket arra készteti, hogy mindenről informálódjanak, ma­gyarázatot kérjenek. A munkaközi szü­netekben kiváló „szemináriumok” ala­kulnak ki, amelyeken nem kötelező a részvétel, mégis mindenki ott akar len­ni, hallani, miről is beszélnek. Ez telje­sen érthető, hiszen a máról, a holnap­ról,- a megélhetésről van szó ... Gémes Gábor Uj elnök a Mizseszöv élén Megrendítő hír érkezett a múlt év december 14-én Lajosmizsére: szívro­ham következtében elhunyt Kambo­dzsában Sipos Mihály, a Mizseszöv el­nöke. Munkatársai, barátai meggyá­szolták, szeretettel emlékeznek rá — ám az élet megy tovább. Három hónap telt el azóta. Március 11-én közgyűlést tartottak a szövetkezetben, és elnöknek választották Berta Gyulát, vele beszél­gettünk. — Meglepődtem, amikor engem je­löltek, majd megválasztottak elnöknek — kezdte az új vezető. — Két dologban bíztam és bízom is, azért mertem alig harmincnégy éves fejjel elvállalni egy ilyen nagy kollektívának az irányítását. Kilencedik éve dolgozom a szövetke­zetben, sikerült alaposan megismer­kedni az itteni emberi‘és tárgyi feltéte­lekkel. Ez az egyik. A másik az, hogy a három hónapig tartó megbízott elnö­ki ténykedésem alatt nagy segítőkészsé­get tapasztaltam a munkatársak részé­ről; bízom abban, hogy a további ösz- szefogás eredményeként egyenesbe tu­dunk jutni. Mert van gondunk bő­ven ... Hol is kezdjem? — A múlt esztendőnk nem volt na­gyon sikeres. Az emelkedő nyersanyag- árak miatt egyre nehezebb volt a gaz­daságos termelés. Szűkült a piacunk, több külföldi cég nálunk jóval olcsób­ban tudta ajánlani termékeit a tőkés piacon. Pénzügyi nehézségeink támad­tak, amelyek leküzdéséhez már a múlt év őszén hozzáláttunk, de elnökünknek már nem sikerült befejezni a megkez­dett munkát. Hát majd mi most befe­jezzük. Már tavaly eladtuk a II. telep műhelycsarnokát 22 millió forintért. December végén sikerült visszafizetni 15 millió forint bankhitelt, most febru­ár végén pedig a KISZÖV-nek törlesz­tettünk 5 millió forint adósságot. Az elnökség javaslatára december 31-éig halasztást kaptunk a hátralevő 6 millió forint kifizetésére. Nagyon jólesett mindnyájunknak ez a támogatás, és bízunk abban, hogy az év végére min­den anyagi gondunkat rendezni tud­juk. — Tavaly különben 168 millió forint volt az árbevételünk, ebből 60 millió forint volt a tőkés export értéke. A sok gond, a nehéz értékesítés miatt a nyere­ségünk csak 4,2 millió forint volt, de ez is segítséget jelentett az adósságok kifi­zetéséhez. — Mint már az előbb említettem, a szövetkezet gondjainak felszámolása már a múlt évben megkezdődött. A soproni egyetem elvégzése után pá­lyázat útján kerültem a szövetkezetbe 1979-ben, engem bíztak meg a II. telep vezetésével, majd én irányítottam a IV- es tatárszentgyörgyi és az V-ös kunba- racsi telepet. Emellett természetesen bepillantást nyertem az I-es telep, illet­ve az egész szövetkezet tevékenységébe. Jó iskola volt. Sipos Mihálytól nagyon sokat tanultam, és ezeknek biztosan hasznát veszem a jövőben. — November végén jöttem be a köz­pontba, vele dolgoztam, a tervek sze­rint később én lettem volna az elnökhe­lyettes. Addig is, ha üzleti útra ment, én helyettesítettem. Január 5-én közgyűlés volt, ekkor beválasztottak a vezetőség­be és megbíztak az elnöki teendők ellá­tásával a választásig. A március 11-ei választáson elnök lettem, társadalmi helyettesemnek Homoki Lászlót vá­lasztották. — A terveink? Optimisták vagyunk, és bízunk abban, hogy a korábbinál jobb szervezéssel, a munkaidő alapos kihasználásával még több és jobb ter­méket tudunk előállítani, a piackutatá­sunk eredménye pedig az lesz, hogy áruink gazdára találnak. A régebbi tő­kés cégek mellett most egy dán partner­rel is felvettük a kapcsolatot. — A viszonylag ingadozó kefe- és seprűpiac mellett igen szilárdnak mu­tatkozik a vasipari részlegünk termékei iránti kereslet. Tavaly 78 millió forint értékű élelmiszer-ipari berendezést gyártottunk, az idén vasasaink várha­tóan elérik a 105 millió forintos teljesít­ményt. Szövetkezetünk terveiben kü­lönben az idén a 200 millió forintos árbevétel elérése a cél és ebből várható­an 76 millió forintot tőkés cégek fizet­nek termékeinkért — mondta a Mizse­szöv új elnöke, Berta Gyula. Opauszky László • Nagy Gyu- láné a Dániá­ba kerülő ke­féket készíti. • Bábolnára szállítanak a napókbah négy — egyenként 3 ezer literes — tejtartályt, amit a szövet­kezet vasipari részlege készí­tett. Felvéte­lünkön Rostás János lakatos csoportvezető az egyik tar­tály megmun­kálásán dol­gozik. KI VÉDJE A MÉRNÖKÖK, KUTATÓK ÉRDEKEIT? 1. Egy ház — egy szervezet Az elmúlt hetekben erőteljes közéleti hullámverést okozott az a tény, hogy az Akadémia budapesti szociológiai és történettudományi intézetének dolgo­zói új szakszervezet alapítására tettek javaslatot. A MTESZ-fórumon — fő­leg idősebb, senior kollégáink, akik át­élték a nemzet sorsfordulóinak politi­kai viharait — gyakran önmarcangoló- an elmélkednek arról, hogy helyes lépés volt-e 1948—49-ben az ágazati szak- szervezeti szerveződésre történő átál­láskor megszüntetni a Magyar Mérnö­kök és Technikusok Szabad Szakszer­vezetét. Többségük ma már fájlalja, hogy ez így történt. Igaz, akkor, a szo­cializmus hőskorában őszintén hitték, hogy az új szakszervezeti struktúra ér­demben elősegíti a fizikai és szellemi dolgozók közeledését, a szakmai tago­zatok, szakosztályok pedig alkalmasak lesznek a szakszervezetek értelmiségi arculatának megőrzésére. Bérnivelláció az értelmiségnél Mindezek felidézését csak kiraga­dott példának szántam, amelyek azt bizonyítják, hogy az érdekproblemati­ka, a társadalmi, szakmai és munka- hely-jellegcsoportok érdekkifejeződé­sének igénye a szocializmus hazai tör­ténetének első időszakában és napja­inkban egyaránt kitapinthatok. Más szakmák, korcsoportok képviselői is gyakran megfogalmazzák, hogy társa­dalmi életünkben sajnos még nem ér­tünk elég jól az érdekek feltárásához, egyeztetéséhez. A kelleténél görcsöseb­ben ragaszkodunk a 40 év alatt kiala­kult érdekképviseleti szereposztások­hoz. Természetesnek tartom, hogy a mai nehezülő életfeltételek közepette — kü­lönböző szakmák, foglalkozások, cso­portok részéről — megnőnek az igé­nyek az önkifejezésre, az eredménye­sebb érdekképviseletre. A tudományos dolgozók elégedetlenségét is az váltotta ki elsősorban, hogy az elmúlt időszak­ban — számos intézkedés ellenére — folytatódott a kutatás, fejlesztés, és a műszaki felsőoktatás pozíciójának romlása. Ma már szinte mindenki elis­meri, hogy a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés a kibontakozás meg­határozó tényezője. Ugyanakkor mit tapasztalunk: azt, hogy évek óta éles ellentmondás van a műszaki fejlődést preferáló deklarációk és reál folyama­tok között. Hosszú idő óta tart a szelle­mi munka társadalmi leértékelődése. Joggal kifogásolják a kutatók azt is, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordításo­kon belül a költségvetés csak 20 száza­lékkal részesedik, a kutatási költségek többi részét saját maguknak kell meg­keresniük. Gyakorlatilag 40 év óta tart az értelmiséggel szembeni bérnivelláci- ós tendencia. Elsorvadt fórumok Az önálló arculatú érdekkifejeződé­sekre a társadalom, a közösségek és az egyén oldaláról egyaránt szükség van. Arra persze még nagyobb, hogy az ér­dekkifejeződés túllépjen a hangulatkel­tésen, a létező, valóságos struktúrák lerombolásán. Haszna főleg akkor van, ha erőt ad a jelenlegi állapotok megha­ladására, képes felkelteni, munkára fogni és működtetni az alkotó energiá­kat, hisz — József Attila szavait köl- csönvéve — „a működésben van a nyu­galom”. Az egy és oszthatatlan, a feltétlen elsőbbséget élvező, a mindent kifejező össztársadalmi érdek uralkodóvá vált a szocialista fejlődés kezdetén. A dönté­sek előkészítése, meghozatala a politi­kai hatalmi centrumokban ment végbe. A felülről épitkező, a tényleges érdek- különbségekkel nem számoló társada­lom — bízva az össztársadalmi érdek mindenhatóságában, feltétel nélküli el­fogadásában — valójában nem is igé­nyelte a részérdekek markáns megjele­nítését, egyeztetését. Sőt, gyakran meg­pecsételték azokat a közösségeket, szervezeteket, amelyek nyilvánosan tolmácsolták a hatalmi szervek felé bi­zonyos szakmák, rétegek jogos követe­léseit. / A Magyarországon 1949 után kiala­kuló politikai-állami-társadalmi szer­vezetrendszerben a demokratikus és ér­dekképviseleti fórumok, értelmiségi szervezetek, társaságok jelentős része — a társadalom valós érdektagoltságá­nak és a részérdekek legitim kifejezésé­nek a háttérbe szorításával — elsor­vadt. A talpon maradó, a párt vezető testületéivel szorosan összefonódó ér­dekképviseleti és társadalmi szerveze­tek érdekérvényesítési lehetősége cse­kély volt. Szerepük főleg arra korláto­zódott, hogy képesek legyenek a „felül­ről jövő” központi akaratot — mint a transzmissziós tengelyek — széthorda­ni a gazdaság és társadalom különbö­ző, minimális autonómiával rendelke­ző szereplői között. Ez az út nem volt számunkra előzetesen kijelölve. Felülről építkeztek Az 1945 és 1948 közötti, lényegében koalíciós népfrontpolitikát megtestesít tő, magyar népi demokratikus fejlődés­ből lényegileg nem is következett ez az érdekek egyirányú mozgását biztosító, felülről építkező szervezetrendszer. 1946 júniusában' például még 50 szak­mai érdekvédelmi szervezet funkcio­nált. Az 1949 után kialakult nemzetkö­zi helyzet és a hazai viszonyok nem kedveztek az érdekek sűrítésére, és alulról történő képviseletére alkalmas önálló érdekképviseleti szervek lété­nek. A szakmai szakszervezetekből — szovjet mintára — létrehozták az „egy ház — egy szakszervezet” kétségtelen ma is korszerű gyakorlatát megvalósí­tani képes ágazati szakszervezeteket. Az akkor kialakult helyzetben a szakszervezetek, de minden más még létező társadalmi szervezet főleg a köz­ponti akarat megvalósítására szolgált. A párt kizárólagos hatalmi, központi érdekhomogenizáló és érdekkijelölő helyzete elszegényített minden alulról induló demokratikus érdekkifejező­dést. Ennek következtében főleg a tu­domány, az oktatás és így az értelmiség pozíciói szenvedtek csorbát. Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Következik: 2. A MTESZ hivatása NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA Csernobili melegházak Pripjaty vátjos (a csernobili atomerőmű dolgozóinak lakóhe­lye) melegházaiban beért az eper és a paradicsom. A termést leszedi ugyan a ritka veteményeskert két létrehozója, Andrej Arhipov és ap­ja, Nyikolaj, de az itt termelt gyü­mölcs és zöldség nem kerül egyet­len család asztalára sem — tudo­mányos vizsgálatok tárgyai lesz­nek. Nyikolaj és Andrej Arhipov No- voszibirszkből érkezett Pripjatyba 1986 májusában. A legkorszerűbb technikával megépített meleghá­zakban (két kilométer távolságban vannak a balesetet szenvedett ne­gyedik blokktól) már beért a zöld­ség és a gyümölcs, amellyel a máju­si ünnepek kínálatát szerették vol­na gazdagítani. A termést azonban nem tudták leszedni. Nagy volt a forróság, a melegház üvegtetejét éppen azon a végzetes napon nyi­tották ki. Valamennyi növényt ra­dioaktív sugárzás érte. A meleghá­zak mintegy kéthektáros területe a radiobiológiai kutatásokat végző tudósok sajátos laboratóriuma lett. A sugárfertőzött övezetekből konténerekben szállították ide a földet, s málnát, epret, rózsát, tö­köt ültettek belé. A tudósok azt vizsgálták, milyen mértékben csökken a sugárnukleidek mozgé­konysága ezeken a talajtípusokon, hogyan mennek át ezek az anya­gok a növények különböző részei­be. Az eredmény figyelemre méltó: a fertőzött talajon kitermelt para­dicsom, uborka, eper magjai — teljesen tiszták, egészségesek. A vizsgálatok után ugyanabba a földbe ültették őket vissza, hogy új termést hozzanak. — Sikerült betartani valameny- nyi óvintézkedést — mondja Nyi­kolaj Arhipov, a biológiai tudo­mányok kandidátusa. — Hosszú szárú csizmákban járunk, védő- szemüveget és sapkát, álarcot vise­lünk. Végig nyugodtan dolgoz­tunk, minden műszeres adatnál megnyugtatóbb volt számunkra a méhek jelenléte a melegházban. Közismert tény, hogy ezek a kis rovarok rendkívül érzékenyek a sugárzásra. A melegház négy kap­tárában méhtetemet nem talál­tunk. Hamarosan új vizsgálati „objektumok” is megjelentek: egy macska és egy kutyakölyök költö­zött be az üvegházba. Megsimoga- tásukra természetesen nem vállal­kozunk — túl sok sugárzás érhette bundájukat—, de etetjük őket és fi­gyeljük viselkedésüket. Vizsgáljuk még a hűtővíztárolóbari élő hala­kat, valamint a csatornák mentén ültetett berkenyefákat, amelyekről 1987 őszén — a sugárzás serkentő hatása eredményeként — rekord- termést szüreteltek le. APN—KS ################# #.# # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # SKALA-HET az INTEGRAL ÁFÉSZ SZAKÜZLETEIBEN A lakosság húsvéti vásárlásait segítve 1988. március 28—április 2. között TISZAALPÁRON, A 63-AS SZAKÜZLETBEN ruházati és iparcikkvásár, BUCACON, A 88. SZ. ÁRUHÁZBAN élelmiszer, ruházat és vegyesiparcikkek vására, KISKUNFÉLEGYHÁZÁN, a Kossuth utcai ABC-áruházban, a petőfivárosi ABC-áruházban nagyszabású élelmiszer-, háztartás-vegyi áruk bemutatója és vására. Színes áruválasztékkal várjuk a kedves vásárlókat! NYEREMÉNYGÁLA! A SKÁLA-HÉT időtartama alatt a BÁCS-COOP SKÁLA GT a kiskunfélegyházi mezőgazdasági szakboltban bemutatja új termékeit: — háztáji takarmánykeverő gép, — vízszivattyúk, — pneumatikus fúrók, csiszolók, — kompresszorok, egyéb mezőgazdasági eszközök. A takarmánykeverő gép működését a helyszínen bemutatjuk. VÁRJUK A KEDVES ÉRDEKLŐDŐKET! ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza rm Üt NTEGRAL # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # #######################

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents