Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1988. március 26. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT « * SPORT « * SPORT « ► SPORT MŰKORCSOLYÁZÓ-VB yy Budapest szép emlék A jégtáncdöntő után, 0.01 órakor, tehát már pénteken kezdődött meg a világbajnokság újabb sajtótájékoztatója a Budapest Sportcsarnokban. Az eredményhirdetést követő doppingellenőrzésről a csütörtöki érmesek közül utolsónak a ,kanadai Tracy Wilson érkezett. Az első kérdés éppen a kanadai bronzérmes párhoz szólt: Természetesen boldogok vagyunk, hogy Calgaryhoz hasonlóan Budapesten is a 3. helyen végeztünk — válaszolta a kettős férfitagja, Robert McCall. A jövőjük iránt érdeklődő újságírónak ezt válaszolta: most két hét pihenőt tartanak, és csak azután döntenek a folytatásról. Egészen pontosan arról, hogy profik lesznek-e. Az éjszakai kérdezz-felelek innentől kezdve szinte teljesen a világbajnokokra korlátozódott. Az éjfél utáni „ráadást” is szemmel láthatóan jól bírta a szovjet Natalja Besztyemjano- va és Andrej Bukin is. — Egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy versenyt veszíthetünk a magyar fővárosban — szögezte le Bukin. — Ha nem így lett volna, tán el sem jövünk — vette át a szót a temperamentumos Besztyemjanova. aki még hozzátette: — Több mint egy évtizede táncolunk együtt. Mindig is hittünk magunkban, akárcsak a korábbi olimpiai, világ- és Éurópa-bajnoki győzelmeink előtt. Csak azt fájlaljuk, hogy edzőnőnk, Tatjana Taraszova — egy olimpiai, négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki elsőségünk kovácsa — betegség miatt ezúttal nem lehetett itt velünk. Gyors felépüléséhez talán hozzá tudtunk járulni mostani újabb sikerünkkel. A budapesti VB-t a szovjet sajtóban avatott szakemberek kommentálják. Az első versenyszám, a páros küzdelmeit a háromszoros olimpiai bajnok Irina Rodnyina így értékelte: A Jelena Valova, Oleg Vasziljev kettős teljesen megérdemelten nyert. Életük legjobb formájában versenyeztek. Nagyon nehéz utat jártak. Sokáig nem ismerték el őket, a szovjet válogatottba is későn kerültek be. Sikereiket gyakran követték kudarcok, míg Tamara Moszkvina edző segítségével rátaláltak az igazi, nekik megfelelő és kifejező stílusra. A calgaryi olimpián még messze voltak legjobb tudásuktól, de Budapesten sikerült szépen befejezniük pályafutásukat. Az 1980-as téli olimpián jégtáncban aranyérmet nyert Natalja Linicsuk, Gennagyij Karponoszov kettős férfitagja szerint az 1984-es olimpia bronzérmes párosa, az amerikai Jill Watson, Peter Óppegard fizikailag és idegileg sem bírta a versenyt. Egyik hibát a másik után ejtették, és Watson bukása után úgy tűnt, nem is lesz erejük befejezni a kürt. A Larisza Szeleznyeva, Oleg Makarov duó eddigi pályafutása során nem bírta az idegi harcot, gyakran hibáztak, most viszont nyugodtan versenyezve kihasználták a lehetőséget, és így jutottak a bronzéremhez. Pályázati felhívás mindennapi a a 1 r • A páros világbajnokai: Valova és Vasziljev gyakorlat közben. (Farkas Tibor felvétele) A férfi műkorcsolyázás 1975-ös világbajnoka, Szergej Vol- kov úgy' vélte, hogy a budapesti verseny a páros műkorcsolyázásnak új lendületet adott. Az olimpiai bajnok Gorgyeje- va, Grinykov kettős Gorgyejeva meghűlése ellenére lendületes, bátor kűrt mutatott be, és ezzel meghódította a közönséget. Gorgyejevának Budapesten nemcsak a jégen kellett helytállnia, de bemutatkozott új minőségében, a Komszo- molszkaja Pravda című lap tudósítójaként is. Volkov kiemeli, hogy minden párnak úgy kell korcsolyáznia, ahogy a győztes Valováék tették. (TASZSZ) SÍTEREPEK KÖZÉP-NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Magyarok számára is elérhető üdülések Willingenben SKI GEBIET WILLINGEN Hosszú éveken át a meglehetősen gyenge honi hóviszonyok és a hazai pénztárcával mérve kifejezetten drága felszerelések szabtak határt a sísport fejlődésének. Az utóbbi két-három évben viszont ugrásszerűen megnőtt a sportág kedvelőinek tábora, így megyénkben is egyre többen áldoznak nem kevés pénzt és szabadidőt azért, hogy néhány élménydús napot töltsenek el valahol a távoli hegyekben síeléssel. Mert az igazán jó hó — sajnos 4— még mindig határainkon túl lelhető a télvíz idején. Két esztendeje, hogy népes magyar küldöttséget fogadnak az osztrák síparadicsomok, amelyek közül Murau tájairól hallunk a legkedvezőbb híreket. A környező országok, így Csehszlovákia, Jugoszlávia, no és Bulgária „csusz- szanásra” alkalmas terepeit is gyakran fölkeresik a magyar vendégek, ám az NSZK-beli pályákról csak keveset hallunk, az utazási irodák sem igen hirdetnek kirándulásokat a hazai síelőknek. Pedig az ottani lehetőségek sem elérhetetlenek a sportág kedvelői számára. A bajor hegyvidék számít a legjobbnak, a legszínvonalasabbnak az NSZK-ban, árszínvonala is híven tükrözi elsőségét. Az ország többi síelésre alkalmas magaslata viszont sokkal kecsegtetőbb a magyarok számára. Az élre kívánkozik Brilon és Korbach környéke, különösen Willingen, ahol nyolc esztendeje rendezik meg a síugró Európa-bajnokságot. / merősöm, aki rajong a sportért, valamelyik délután türelmetlenül várta, hogy végre leteljen a munkaideje. Este két futballmeccset is közvetített a tévé. Egyikről sem akart lemaradni. Sietett tehát haza, hogy fotelból részese lehessen a nagy élménynek. Tetszett ez a lelkesedés, az a hazafiúi drukk, ami emberünket nézőként kiváltképpen a nemzetközi mérkőzésre felaj- zotta. Ki ne szurkolna Magyarországon azért, hogy legjobbjaink a pálya zöld gyepén, a lovon, a nyújtón, vagy a birkózószőnyegen sikereket érjenek el? Valamiért engem mégsem dagaszt annyira a honfiúi lelkesedés egy-egy gól alkalmával, ha arra gondolok: a győztesek mellett milyen sok a vesztes! Nem volt messze Mohács — mélyed- nék el másnap reggel az utcán a Népszabadság ilyen című sporttudósítása olvasásában. Ami már-már egyenlöségi jelet tesz történelmünk egykori gyászos napja és az előző esti —jobban is sikeredhetett volna — egy-nullás Magyarország —Törökország labdarúgó-mérkőzés közé. Am ekkor szuszogást, hallok mellettem. Felnézek az újságból, és látom, egy általános iskolás leányka küzd keik 800 és 1500 méteres magaslatok között, a Kassel-Dortmund autópályáról könnyedén megközelíthető síparadicsom decembertől április végéig kiválóan alkalmas a síelésre. A környéken 13 hosszabb-rövidebb lesiklópálya található, amelyek magyar pénztárcával mérve is elérhető áron üzemelnek. (A tanulóknak alkalmas terep például 10 nyugatnémet márkáért hét napon át használható). A sok-sok szálloda között magyar névre is bukkanhat a vándor: a Hotel Budapest Willingen központjában található. A három szintes szállóban Hazai pályán servesen a légszomjjal és testsúly-feleslegével, hogy utolérje elől kocogó társait a tornaóra bemelegítéseként. Lemaradt szegény, mint a borravaló. Drukkolnak-e ezért a lányért és azokért a fiatalokért, akiknek a mozgásélménye szegényesebb, mint ameny- nyire kiegyensúlyozott fejlődésük érdekében szükségük lenne, hogy egyszer ők is célba érjenek? Tagadhatatlan, ma is vannak szép számmal ilyen testnevelő tanárok és sportvezetők. A szülők között sem ritka az olyan, aki sokat áldoz azért, hogy gyermekének a sport — a mozgás öröme — ne csak fotelból nézett képi élményt jelentsen. Megértve annak erő- és állóképesség-fejlesztő, nem utolsósorban pedig személyiségformáló hatását, különböző sportközösségekben találnak nekik alkalmat az iskolán kívüli testgyakorlásra. Ezek a gyerekek és akikkel hozzájuk hasonlóan törődnek, a család, az iskola és a sportolás egymásba épülő kapcsolata révén máris sokat nyernek'. A nagy kérdés mellett, hogy Miből élünk?, fogé-* úszómedence, tekepálya, szolárium és pingpongasztalok szolgálják a megpihenni vágyók kényelmét. Egy nap ezer forintnak megfelelő összegért tölthető el, s ez a reggelit és a vacsorát is magában foglalja. Egy hete még síelésre alkalmas hó várta a Willingenbe érkezőket. Bár a hirtelen olvadás valószínűleg nem kímélte az ottani pályákat sem, az NSZK-beli üdülőközpont jövőre számít a síelést kedvelő magyar turistákra. A hírek szerint a honi utazási irodák is felveszik programjaik közé a willingeni szállodák kínálta programokat. konyábbá válnak az iránt is, hogy Hogyan éljünk? A tévét nézve, a mindenkori nagy csapat egy-két elhibázott lövése miatt nem „mennek vissza’’ Mohácsig, ahogyan mostanság egyebekben is divat — a jelen problémáitól elfordulva — múltbeli dolgokbak hosszan elmerülni. Előre, pajtás! — kiáltanám a legszívesebben a ziháló lányka után. Majd megerősödsz te is, ne félj! S lehet, hogy egyszer téged nézünk a televízió előtt, amikor elmondod: hazánkfiai és lányai egészségesebben élnek. Többet mozognak. Szeszes hétvégék helyett sokan inkább kirándulnak. Reggeltől estig nem isszák víz helyet is a feketekávét, hogy aztán éjszaka álmatlanul forgolódjanak az ágyukban. Szebb a környezetünk, jobb a levegőnk, mert az élő fák megrendelésre és önös érdekű „kivágásának véget vetettek a helyi tanácsok. Csökkentettük a zajt, a levegőszennyezést, ki-ki egészségesebben él és dolgozik, kevesebb időt tölt táppénzen, és nem csak fotelból rajong a sportért. Vagyis győztünk . . . győzünk — ilyen , felállásban’’ is — a hazai pályán. Kohl Antal Pályázati felhívás mindennapi testedzésre A Művelődési Minisztérium az iskolai testi nevelés színvonalának emelése, az egészséges életmódra nevelés eredményességének fokozása, a mindennapi testedzés széles körű bevezetésének, illetve szervezésének ösztönzése, módszereinek kialakítása és a választható program gazdagítása érdekében pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek az alapfokú nevelési-oktatási intézmények pedagógusai, iskolai munka- közösségek, kollektívák, mozgalmi és diákközösségek. Pályázni olyan korábban már bevezetett, illetve új programokkal lehet, amelyek az 1988/89-es tanév szorgalmi időszakában megvalósíthatók és — a testnevelési órák, valamint a tanórán kívül szervezett testnevelési, játék- és diáksportfoglalkozások összhangjának megteremtésével — lehetővé teszik az intézmény tanulóinak mindennapi testedzését. Elsősorban azokat a pályázatokat kívánjuk támogatni, amelyek az oktatási törvény, valamint az egészségmegőrzés átfogó társadalmi programjának egészséges életmódra nevelési követelményeivel összhangban vannak és az intézmény pedagógiai programjába beépültek, illetve az új tanév kezdetéig beépülnek. A pályázatot az intézmény vezetőjének egyetértésével, aláírásával ellátva — a területileg illetékes megyei, fővárosi művelődési szakigazgatási szervhez kell benyújtani 1988. június 1-jéig. Az egyetemek és főiskolák gyakorló általános iskolái a pályázatot — az intézmény vezetőjének egyetértésével, aláírásával ellátva — a Művelődési Minisztérium Pedagógusképző Osztályára (1055 Budapest, Szalay u. 10—14.) terjesszék fel szintén június 1-jéig. A pályamunkákat bírálóbizottság értékeli. Az elnyerhető támogatások összege 10 000 forinttól 80 000 forintig terjedhet. A bizottság döntéséről valamennyi pályázó 1988. augusztus 22-éig írásos értesítést kap. Művelődési Minisztérium Belga—magyar kilencedik alkalommal Csütörtökön reggel Brüsszelbe utazott Magyarország labdarúgó-válogatottja. Szombaton 20 órakor a Heysel Stadionban rendezik meg a 9. Belgium -^Magyarország összecsapást, amely mindkét együttes számára hasznos előkészületi lehetőség a közelgő világbajnoki selejtezőkre. A tervek szerint 19 játékos ült volna repülőre, de adminisztrációs nehézségek miatt három Bp. Honvéd-kerettag, Fitos József, Sass János és Kovács Kálmán csak pénteken 14 órakor utazhatott társai után. Amint Fábián Ferenc, az MTI brüsszeli tudósítója jelentette, Belgiumban szerda este kupanegyeddöntőket játszottak. Ennek során a több válogatott kerettagot adó Mechelen, Standard Liége és Anderlecht nem játszott csúcsformában. A Mechelen és a Standard Liége döntetlent ért (1:1 a Beveren, illetve 2:2 a Patro Eisden ellen), az Anderlecht pedig az utolsó percben elért góllal verte l:0-ra a St. Truident. A negyedik találkozó eredménye: Lierse—Kortrijk 3:0. Az említett kupatalálkozókon hét válogatott kerettag szerepelt, s a lapok szerint egyikőjük sem tündökölt. Guy Thys belga szövetségi kapitány szárazon csak annyit mondott: szerdától szombatig van idő, bízik abban, hogy a légiósok hazarendelése nélkül is ütőképes lesz a magyarok ellen Belgium nemzeti tizenegye. * * * Magyarország és Belgium legjobb labdarúgói kilencedik alkalommal mérik össze tudásukat. A mérleg belga szempontból kedvező: 8 mérkőzés, 2 magyar, 4 belga siker, 2 döntetlén, a gólkülönbség 16—15 a szombati vendéglátók javára. Belga földön öt alkalommal lépett pályára a magyar csapat, s csak egyszer, 1926-ban tudott győzni. Az idegenben lejátszott találkozók eredményei magyar szemszögből: 1926. február 14., Brüsszel: 2:0 (0:0), 1956. június 3., Brüsszel: 3:4 (3:1), 1960. október 30., Brüsszel: 1:2 (1:2), 1972. június 17., Liége: 1:2 (0:2), 1984. június 6., Brüsz- szel: 2:2 (2:1). Irányjelzö Tavaszi veszélyek Autónk körüli tavaszi foglalatoskodás során saját szervezetünk áthangolása is fontos szempont. A téli időjárás valósággal kizsigerelte vitaminkészletünket, energiatartalékainkat. A józan megfontolás ugyanakkor — még a jó idő hirtelen beköszöntével is — a biztonságos autózás érzékcsalódásának veszélyére figyelmeztet. A modern autó erős és gyors, szinte teljesen zajtalanul, simán fut. S ha a tavaszt köszönteni egyszer kiszabadulunk a nyílt pályára, még az egyébként gyakorlatlan vezetőnek is önbizalmat, szárnyakat adhat az a mámorító érzés, hogy nem kell mást tennie, mint kicsi korrekciókkal mozgatnia a kormányt és nyomni a gázt. A kilométerszámláló mutatója eközben engedelmesen kúszik a mind magasabb sebességet jelölő számok felé. Szinte észre sem vesszük a növekvő sebességet és a többmázsás gépbe belekorbácsolt lendületet. Ez a mozgási energia, amit még nem is ismerünk, akkor lesz igazán és érzékletesen félelmetes, amikor a tájban is gyönyörködtető tekintetünk elvonja az útról a figyelmünket, és egy kanyar előbb fut elénk, mint a téli lassúbb tempójú utazásaink során megszoktuk, vagy amikor bármilyen okból hirtelen meg kellett volna állnunk, s nem sikerült.. Például az egyik legalattomosabb közlekedési veszélyforrás: a vízen siklás. Ilyesmire az esőáztatta nedves úton haladva mindenkor, az átlagosnál is gyakoribb csapadékos tavaszi időjárás közepette pedig óhatatlanul kell számítanunk. Ez a jelenség már 100 kilométeres sebesség körül is tapasztalható és a sebesség növekedése arányában fokozódik. Lényege az, hogy nagy sebességnél a gördülő gumiabroncsoknak nincs idejük arra, hogy az úton alattuk feltorlódott vízréteget kiszorítsák, különösen akkor, amikor azoknak nincsenek (vagy teljesen elkoptak) keresztirányú hornyaik a víz kivezetésére. Ilyenkor a gumiabroncs „rásiklik” a bezárt vízrétegre, elveszti kapcsolatát a talajjal és ameddig vizes úton halad, tulajdonképpen a vízrétegen siklik. Az első kerekek vízen siklása miatt a kocsi kor- mányozhatatlanná válik, így meglevő lendülete irányában és az esetleges oldalerők hatására fut tovább. (Ez meg nem hajtott első kerekek esetére vonatkozik). Ha akár az első, akár a hátsó hajtott kerék vagy kerekek futnak rá a vízrétegre, azon túlpördülnek — mintegy a levegőbe kerülve —, nem ugyanabban a pillanatban érnek le a talajra. Ezért a talajra visszatérő felpörgött kocsit az ellenkező irányba téríti ki. Ez a nagy sebesség következtében olyan „el- rántást” ad a kocsinak, amelyet a legkitűnőbb reflexekkel rendelkező vezető sem képes kiparírozni, mivel a folyamat század- vagy ezredmásodpercek alatt következik be. Nappal veszélytelenebb a közlekedés Műszaki, közlekedési ismereteink állandó karbantartása mindig fontos, de a nagy túrázások beindulása előtt így tavasszal szinte nélkülözhetetlen. Kezdő vezetők esnek többnyire abba a tévedésbe, hogy éjszaka könnyebb és veszélytelenebb autózni mint nappal. A régi, sokéves gyakorlat is igazolja azt a mondást, hogy „a halál éjszaka lovagol”. Világstatisztikai adatok szerint vidéken két és félszer, városban négyszer annyi baleset fordul elő éjjel, mint nappal. Az éjszakai balesetek általában súlyosabb kimenetelűek, s kétszer any- nyi halálos áldozatot követelnek, mint a nappaliak. Mégis, miért van az, hogy a kezdő autósok a besötétedés után az esti, sőt különösen a késő esti órákban szívesebben ülnek a volán mögé, mint fényes nappal? Az ok egészen egyszerűen és az esetek többségében arra vezethetők vissza, hogy arra számítanak: ilyenkor kisebb a forgalom. Úgy vélik tehát, hogy vezetéstechnikai gyakorlatlanságuk ebben az időszakban kevesebb veszélyhatást vált ki, és egyúttal kevésbé szúr szemet a közlekedés többi résztvevőjének is. Nos, ebből a következtetésből annyi feltétlenül igaz, hogy az est beálltával fokozatosan gyérül a forgalom. Az viszont távolról sem igaz, hogy csupán ezért az éjszakai vagy a besötétedés utáni vezetés biztonságosabb. Sőt! A baleseti jegyzőkönyvekben is gyakran találkozhatunk azzal a bejegyzéssel, hogy: „Egy gyermek vigyázatlanul futott át az úton és a kerekek alá került”. Az autó vezetője esetleg azt is hozzáteszi: „Az utolsó pillanatban ugrott elém”, vagy: „Már későn vettem észre”. Az ilyen védekezéshez néha nem is férhet semmi kétség, azonban a körülmények mélyrehatóbb elemzése után felmerülhet a jogos kérdés: miért is nem vette észre korábban a gyereket? Nyilvánvaló, hogy az ilyen védekezés nem fogadható el. Mégpedig azért, mert nyilvánvalónak látszik, hogy a gépjárművezető legalább annyira hibás a baleset bekövetkezésében. Egyszerűen azért, mert nincs, vagy nem volt tisztában a maga pszichológiai lehetőségeivel. Különösen a téli hónapokban olvashatunk igen gyakran — hasonló indokok megjelölésével — az ilyen szerencsétlenségekről. Sok gépjárművezető ugyanis képtelen felfogni, hogy a hosszú éjszakák és a gyakori ködös zónák fokozott veszélyt jelentenek. Ritkán gondolnak arra, hogy a kocsi sebességét csökkenteni kell, összhangba kell hozni a látási viszonyokkal, illetve szemünkkel, látásunkkal. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy amit normális látású vezető kedvező világítási viszonyoknál 150 méterről vesz észre, arról egy gyöngébb szemű ember jóval később vesz csak tudomást. Ez pedig száraz betonúton haladva is annyit jelent, hogy nem szabad neki ötven kilométernél nagyobb sebességgel haladnia, mert különben képtelen idejekorán fékezni a felbukkanó veszélyek előtt. A megvilágítási viszonyok, illetve a látási körülmények ősztől tavaszig még nappal sem mondhatók ideálisnak. Hazai és külföldi szakemberek kísérleteik során megállapították, hogy egy teljesen egészséges szemű, jó látású ember tájékozódási képessége az alkonyati órákkal együtt a normális teljesítmény egytizedére csökkenhet. Egy olyan tárgy, amit nappal 30—40 méteres távolságból is biztosan felismerünk, az alkonyati, esti órákban csak akkor maradna ugyanilyen mértékben látható, ha tényleges méreteinek többszörösére növekedne, vagy pedig húszszor erősebb kontrasztos megvilágítás emelné ki a környezetből, hogy a fényszóró fényénél észrevehessük. Az a vezető, aki nappali világításnál minden további nélkül észreveszi a 200 méteres távolságban előtte átfutó erdei vadat, ugyanerre éjszaka, tompított fényszórónál legfeljebb 20 méter távolságból képes. Ha ilyenkor 100 km/h sebességgel halad, akkor az összeütközés elkerülhetetlen, mert a jármű a 20 métert mindössze 0,72 másodperc, azaz a másodperc háromnegyed része alatt teszi meg. A KRESZ szabályai mellett... Elsőbbségadás során nem szabad az elsőbbséggel rendelkezőt sem hirtelen fékezésre, sem hirtelen irányváltoztatásra kényszeríteni. A vezető ezt a szabályt akkor szegi meg, ha az elsőbbséggel rendelkező a baleset elkerülése érdekében kényszerül sebesség- vagy irányváltoztatásra és eközben sem ideje, sem lehetősége nincs arra, hogy e cselekedetének a többi közlekedési résztvevőre gyakorolt hatását felmérje. Ez azt jelenti, hogy ami száraz úton az elsőbbségadás megadásának számít, az vizes úton esetleg az elsőbbség megsértésének tekinthető. Ha elsőbbségünkről udvariasan lemondunk, ezt ésszerűen tegyük! Ellenkező esetben a nagyforgalmú utakon dugókat okozunk. Összehangolt lámparendszer esetén (zöldhullám) az oszlopban haladva ne mondjunk le elsőbbségünkről, mert ezáltal forgalmi torlódásokat okozhatunk! Ilyen esetben az elsőbbségadásra kötelezettek váiják meg, amíg az összefüggő járműoszlop elhalad! Meggondoltan adjon elsőbbséget a megkülönböztető jelzéseit használó járműnek! Először tájékozódjon, s utána döntse el, hogy milyen módszerrel ad elsőbbséget! Lehetséges, hogy lehúzódásra, vagy éppen gyorsításra lesz szükség, hogy helyet adjon a kéklámpás kocsinak. Rossz beidegződés, ha valaki csak egyetlen módszert ismer: a mások számára érthetetlen és erős fékezést. A gyalogosbalesetek kialakulását elősegítő tényezők: a járművek fúlzott sebességgel közelítik meg az átkelőhelyeket, útkereszteződéseket, a gyalogos úttestre lelépése vagy megállása esetén sem lassítanak, folyamatos továbbhaladásra törekszenek; a szabálytalanul a járdán parkoló járművek miatt a gyalogosok nehezen tudnak meggyőződni az áthaladás veszélytelenségéről. Még mindig él a köztudatban az a 70-es évek közepe óta már elavult szabály, miszerint a zebrán és a járdasziget, valamint a járda között a gyalogos abszolút elsőbbséget élvez. Amikor a forgalomirányító jelzőlámpák nem működnek, sok autós nem gondol arra, hogy a kereszteződésben rendőr irányíthatja a forgalmat. Ahelyett, hogy a kereszteződés előtt lassítanának, inkább gyorsítanak. A következmény általában a hirtelen fékezés, belefutás a tilosba vagy más, szabályosan megálló járműbe. Mivel a rendőr más jármű takarásában állhat, a követendő magatartás az, hogy olyan kereszteződésben, ahol a jelzőlámpa nem működik, mindig lassítani kell. Arra is számítani kell, hogy széles útkereszteződések túlsó oldalán a gyalogosok a tilos jelzést nem észlelik.
