Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-23 / 70. szám
1988. március 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Megbízatása: a párt városi végrehajtó bizottságának tagja Magyar orvostudományi találkozó Az Ágiikon kiskőrösi gyára sajtolóüzemének vezetője Udvardi Zoltán, aki immár nyolcadik éve tagja a párt kiskőrösi városi végrehajtó bizottságának. A 34 éves -fiatalember még a katonai szolgálat ideje alatt kérte felvételét a pártba, és azóta nem csak szakmailag, hanem politikailag is képezte magát, ahogy mondta: „Igyekeztem felzárkózni a feladatokhoz.” Az üzemvezető hogyan hasznosíthatja munkahelyén ezt a társadalmi megbízatást? — Nagyon sok ismeretét szereztem a két ciklus alatt, a végrehajtó bizottsági üléseken, és. igyekszem felhasználni, feldolgozni ezeket akár politikai; akár gazdasági kérdésekről van szó. Munkahelyi és politikai vezető vagyok, és így ez a funkció sók információt, érvanyagot, segítséget ad. Lehetőséget teremt a hangulat alakítására. A nagyobb áttekintés javít a vezetési stíluson, de abban is, hogy jobban átérez- zem a hozzám beosztott emberek gondolkodását, megtaláljam a helyes kontaktust, és felhasználjam mindezt az irányításban. Megvallom őszintén, ä végrehajtó bizottsági tagság számomra az igazi politikai iskola, az elmélet próbája. A termelést — és ez már régi megállapítás — jelentősen befolyásolja a munkahelyi és természetesen a családi légkör. Udvardi Zoltán ezt már régebben megtanulta, és ezért a várisi politika alakításakor erre is nagyon ügyel, ugyanis egy-egy információ ebből a szempontból rendkívül fontos lehet. Az emberek — párttagok és pártonkí- vüliek — nagyon érdeklődőek, és egyáltalán nem mindegy ki hogyan értelmezi, adja tovább azt, amit közöltek vele. A helyes szemlélet, a meggyőződés alakítása, különösen manapság nagyon fontos feladat. A kettős - szakmai és politikai — tevékenységet, amely nem kis felelősséggel párosul, hogyan viseli a család? — Ehhez a munkához valóban biztos, kiegyensúlyozott családi háttérre van szükség. Feleségem, aki második gyermekünkkel jelenleg gyesen van, megértése, türelme természetesen fontos számomra. Nemcsak tiszteletben tartja megbízatásomat, de ha szükséges, Segít is. Gondok akadnak nálunk is. Építkezem, és ez nagyon sók időmet elrabolja, emellett tanulok is, mert nem lehet lemaradni, fejlődni kell. Jelenleg felsőfokú termelésirányító tanfolyamot végzek, de szeretném elvégezni a gazdaságpolitikai szakosítót is az esti egyetemen, ez áll a legközelebb beosztásomhoz. A városi pártbizottságon olyan embernek ismerik Udvardi Zoltánt, aki őszintén tárja fel a gondokat, a nehézségeket, s sok értesülést közvetít. Ugyanezt tartják róla a pártalapszerve- zetben, ahol alapszervezeti vezetőségi tag is egyben. Az alapszervezetben dolgozó kommunisták tőle elsőkézből kapják az értesüléseket. A politikai funkció ma nem a legnépszerűbb, sokan azt tartják, a műszakiak ne politi- . záljanak, maradjanak a szakmánál. — A politikái élet nagyon,bonyolult, és akik ilyet állítanak, azok nem ismerik, vagy nem akarják tudomásul venni az összefüggéseket. Kétségtelen, a jelenlegi helyzet nem rózsás. A gazdaság megújítása, a • nehézségek leküzdése hosszabb időt vesz igénybe, és nagyobb erőpróbát jelent valamennyiünk számára. Gondolok itt az áremelkedésekre, az életszínvonal csökkenésére és más egyéb gondokra is. Küzdelmes éveknek nézünk elébe, de én mégis derűlátó, bizakodó vagyok, mert hiszem és állítom, van kiút ebből a politikai, gazdasági helyzetből. Ehhez azonban egység kell, a párton belül és kívül, össze kell fogni, és tenni mindenkinek a dolgát. . . Gémes Gábor Már csaknem 150, külföldön élő magyar orvos, gyógyszerész és orvosbiológus válaszolt a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Magyarok Világszövetsége meghívására. Bejelentették: részt vesznek a II. Magyar Orvostudományi Találkozón, amelyet augusztus 16—20. között tartanak Budapesten. Az Amerikai Egyesült Államokból 62-en, a nyugateurópai országokból 58-an jelentkeztek a tanácskozásra. Közöttük vannak neves tudósok, az MTA tiszteletbeli tagjai, mint például dr. Jakó Géza, dr. Kokas Eszter; dr. Wéber György az Egyesült Államokból, dr. Klein György Svédországból, dr. Lajtha László Nagy- Britanniából. Ä hazai orvosok, gyógyszerészek közül eddig 57-en jelezték részvételüket. Naponta érkeznek ilyen tartalmú levelek a MOTESZ Kongresszusi Irodájának címére. A rendezők 300—400 szakember megjelenésére számítanak. A tudományos üléseken az orvostudományt leginkább foglalkoztató problémákat beszélik meg. Előadásokat tartanak az egészség megtartásának, a betegségek megelőzésének lehetőségeiről, a korunk legveszedelmesebb betegségei elleni küzdelemről. Ismertetik például a kísérletes rákkutatás eredményeit, a klinikai onkológia tapasztalatait, az AIDS betegség kórélettanát, gyógykezelését. Beszámolnak új sebészeti eljárásokról, gyógyszerekről. Az orvosetika mai problémáiról, az orvosképzésről és -továbbképzésről is szólnak majd. Öt évvel ezelőtt kezdeményezték ezeket a találkozókat azért, hogy a hazai orvosok, gyógyszerészek, orvosbiológusok szakmai és baráti kapcsolatot alakítsanak ki a világ különböző részein élő magyar orvosokkal, kutatókkal, időszakonként tájékoztassák egymást kutatásaik eredményeiről, a fejlődés irányairól és tapasztalatcserét folytassanak. HÁZÉPÍTŐK BETEGSÉGE? Egy orvoskongresszus tapasztalatairól Beszélgetés dr. Tímár Sándorral A közelmúltban tartották Drezdában az NDK Kardiológiai és Angiológiai Társaságának 23. kongresszusát. A tanácskozáson részt vett a kecskeméti megyei kórházból dr. Tímár Sándor, a Magyar Szívgyógyász Társaság Vezetőségének tagja. Megkértük, beszéljen a kongresszuson szerzett tapasztalatairól, a szívgyógyászat helyzetéről. — A német társaság, amely meghívta Önt, a szív- és érrendszeri kutatások eredményeit, a gyógyítás lehetőségeit kíséri figyelemmel. E tudományág mely területeiről esett szó a konferencián? — Összefoglalóan így mondhatnám: a szív- és érrendszerbetegségek leküzdéséről. Ezen belül szó volt a koszorúérbetegségek megelőzéséről, a rehabilitáció hatékonyságának megítéléséről és a műtéten átesett betegek gondozásáról. Mindezekről persze nem általánosságban, hanem saját eredményeik és nehézségek tükrében beszéltek a német orvosok. — Nálunk a szív- és érrendszeri betegségek a halálozási statisztikában az első helyen állnak. Az NDK- ban is ez a helyzet? — Hasonló. Ott ugyanúgy nem vigyáznak magukra az emberek, mint itt. Sajnos egyre többen szenvednek koszorúérbetegségben, s egyre fiatalabbak azok, akiket gyógyítanunk kell. — Mi az oka? — A helytelen életmód, a hajszolt élet, a túlzott anyagiasság. Az emberek többet vállalnak — akár szellemileg, akár fizikailag —, mint amit elbírnak. Az infarktust például én a házépítők betegségének is neyezem. Az építkező nemcsak a szokottnál nagyobb fizikai terhelést vállal, hanem sokszor olyan pénzügyi problémákkal is szembekerül, amelyeket nem tud megoldani. Ez okozza az állandó feszültséget, aminek következménye lesz a betegség. De még ennél is komolyabb tényező a dohányzás. Egyszerűen dem lehet az embereket meggyőzni, hogy hagyják abba a cigarettázást. Sokan csak akkor szoknak le róla, amikor már átestek egy infarktuson. Addig azt gondolják, hogy velük nem történhet meg ilyesmi. — Az NDK-ban is így gondolkodnak az emberek? —• A kongresszuson hallottakból megítélve — igen. Egyébként még olyan kijelentés is elhangzott, hogy az egészségnek nem használt a jólét. Ugyanis kimutatták, hogy 1918—21 és 1945—48 között, tehát a két háború után náluk nem volt érelmeszesedéses betegség. Miért? Mert a szegénység miatt másként éltek, másféleképpen táplálkoztak az emberek. Talán furcsa így megfogalmazni, de senkit nem fenyegetett például az elhízás. — Ma annál inkább. Ezért is hallani egyre gyakrabban a korszerű táplálkozásról. — így van. A konferencián is sokat foglalkoztak ezzel. Nagyon jó recepteket adtak az egészséges táplálkozáshoz. Különösen két halfajta — a busa és a makréla — fogyasztását tanácsolták. Ezek ugyanis csökkentik a vér koleszterin tartalmát. — De nem tartoznak az olcsó élelmiszerek közé. — A németek nem ezt panaszolták. Az egyik hozzászóló megjegyezte, hogy hiába ajánlják a zöldség és gyümölcs fogyasztását, ha azokat nem mindig lehet kapni. — A megelőzésben hasonló szinten állnak, mint mi. A szív- és érrendszeri betegségek gyógyításának van-e olyan területe, ahol jobb eredményekről számolhattak be? — Igen. Amit mi tanulhatunk tőlük, az a rehabilitáció megszervezése. Az NDK-ban az infarktuson vagy szívműtéten átesett betegek hosszabb tartamú gondozást kapnak. Három hetet töltenek a kórházban, majd egy 6—9 hetes intézeti kezelésben részesülnek. A rehabilitációs intézetben fokozott fizikai terheléssel, futással, úszással és kerékpározással javítják a fizikai kondíciójukat. Ezután következik a másodlagos megelőzés szaka, amelyben az életmód megváltoztatása lesz a hangsúlyos: a dohányzás abbahagyása, az alkoholfogyasztás csökkentése és az étrendi szokások módositása. Számokkal is bizonyították ennek a jelentőségét. Az NDK-ban az elmúlt időszakban 27 százalékos volt a 7 éven belüli halálozás azok körében, akik rehabilitációban részesültek. Ellenben akik nem, azoknál 48,7 százalékos. — Nálunk is fontosnak tartják a gyógyításnak ezt a szakaszát? — Igen, de Magyarországon kisebb a hatékonysága, mint az NDK-ban. Jelenleg Balatonfüre- den folyik a szívbetegek gondozása. A közeljövőben Kecskeméten is létrehoznak egy rehabilitációs szívgyógyászati részleget. Nem elegendő azonban a szakmai, tárgyi feltételek megteremtése. Á gyógyulás a beteg hozzáállásán is múlik. A rehabilitációnak csak akkor van értelme, ha a beteg megfogadja az orvos tanácsait. Benke Márta Politizáló falugyűlések Mondhatnánk azt is: szerencsés helyzetben voltak az idei falugyűlések szervezői. Nem kellett attól tartaniuk, hogy érdektelenség miatt elmarad a rendezvény. Zsúfolásig megteltek a széksorok a legtöbb helyen. Majdnem szűknek bizonyult a község legtágasabb terme például Tompán, Herceg- szántón vagy Kecelen, ahol három- négyszázán vettek részt a fórumon. A megye községeiben összesen 15 ezer ember volt kíváncsi a falugyűlésekre, és közülük ezerkétszázan szólaltak fel. Ha a szervezés nem is okozott gondot, a kérdések megválaszolása annál komolyabb feladat elé állította az elnökségi asztalnál ülőket. Az emberek ugyanis épp azért mentek el a tanácskozásra, hogy választ kapjanak az őket foglalkoztató közéleti kérdésekre. S ezekből manapság akad bőven. Szókimondó légkörben Miről esett szó a falugyűléseken? Az elmúlt héten lezárult több hónapos rendezvénysorozat tapasztalatait a napokban összegezte a megyei népfrontelnökség. A testület megállapításait a tudósító benyomásai is megerősítik: a tanácskozások hangulata, a hozzászólások tartalma kritiküs Volt és őszinte. A korábbi évekhez hasonlóan most is valamennyi falugyűlésen szóba került a helyi kommunális fejlesztés — csatornázás, gázvezetés — és az akadozó áruellátás ügye. Több településen a telefonhálózat kiépítésére tett ígéreteket, határidőket kérték számon a felszólalók. Központi helyen szerepeltek a tanácselnöki beszámolókban is ezek a minden helyi lakost foglalkoztató témák. A beszámolók nem általánosságokat tartalmaztak, hanem tényeket. Elmaradtak a tartalom nélküli — mindent megteszünk — ígéretek. A vezetők tudtak érvelni, és szükség esetén nemet mondani is. Több helyen tételesen elszámoltak az előző évi ígéretek teljesítéséről.és a tanácsi költégvetésről is. Mindez demokratikus, szókimondó légkört teremtett. Ennek is köszönhető, hogy bár több helyen felvetették, hogy töröljék el a településfejlesztési hozzájárulást, a megye községeiben ezt rendre leszavazták. Az emberek, különösen a kisebb településeken a teho eredményes felhasználását tapasztalják. Más a helyzet a nagyközségekben és különösen a városokban. Ezekben úgynevezett városkörzeti tanácskozásokat szerveztek. Az érdekjődés és a résztvevők aktivitása is jóval szerényebb volt, mint a községekben. Változó hangsúlyok A visszaköszönő falugyűlési témák — a kóborló kutyák, az elhanyagolt dűlőutak, a közlekedési nehézségek — mellett néhány kérdés a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott. Az egyik ezek közül a környezetvédelem. Kunszentmiklóson az ivóvíz minősége, Úszódon a Duna szennyezettsége adott okot elkeseredett felszólalásokra. Mindenütt gondot jelent a szemétszállítás és a szemét elhelyezése. Nem véletlen az sem, hogy a legtöbb társadalmi munkát a környezetvédelemmel összefüggésben ajánlották fel. Valamennyi falugyűlésen elhangzottak az adójogszabályokkal kapcsolatos kérdések. Az információdömping ellenére a rendelkezések nem eléggé ismertek, és amint várható volt, fogadtatásuk igencsak vegyes. Érdekes tapasztalat, hogy míg az egyházak képviselői több helyen — például Imrehegyen — az adóreform mellett nyilatkoztak, az országgyűlési képviselők közül többen is azt fejtegették választóiknak, miért nem szavazták meg a parlamentben az adótörvényt. A népfront elnöksége önkritikusan megállapította azt is, hogy a Hazafias Népfront helyi szervei nem minden esetben éltek a beszámolási lehetőséggel. A tanácselnöki előadás tartalmazta a népfrontmozgalonl eredményeit is, így azokat a hallgatóság nem tudta elkülöníteni. Akadtak természetesen olyan községek — például Mélykút —, ahol élesen körvonalazták a népfrontfeladatokat. A mozgalom helyi vezetői azonban többnyire a gyűlések levezetését érezték feladatuknak az érdemi hozzászólás helyett. Változtatni kell ezen a gyakorlaton — fogalmazódott meg a vitában — vállalva'a markánsabb politizálást. Gazda módjára Ezzel a kérdéssel eljutottunk az idei falugyűlések legjellemzőbb vonásához: politizáló légkör jellemezte a tanácskozásokat, a résztvevők átfogóbb összefüggéseket kerestek közelmúltunk és jelenünk között. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem értik, miért jutottunk el a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetbe. Többször felvetették a felelősség kérdését is. A közhangulat helyenként — úgy tűnik — rosszabb, mint tényleges helyzetünk. Az emberek nem látják tisztán a jövőt, várják a kiutat a jelenlegi bizonytalanságból. Ám a falugyűlések azt is megmutatták, hogy a legtöbb helyen nem várakoznak tétlenül. Az állampolgárok felvetései a kiútkeresés szándékával fogalmazódtak meg. Ahol pedig megcsappant a bizalom, elsősorban azzal újítható meg, ha a vezetők őszintén beszélnek az állampolgárokkal. Persze ehhez fel kell számolni a helyi viszálykodásokat, a megosztottságot. Visszaállítani a békét az emberek szívében. Az idei falugyűlések ismét bizonyították, hogy nagy szükség van ezekre a lakossági összejövetelekre, melyeken érezhető a közösség jobbító akarata, de kritikája és felelősségrevonó ereje is. A népfrontelnökség egyik tagja így summázta tapasztalatait: tudomásul kell venni, hogy a települések igazi gazdái nem az elnökségben ülnek, hanem a padsorokban. S egyre inkább gazda módjára viselkednek. Lovas Dániel MEGJELENT A TANÁCSI HÍRADÓ Mi újság a megyeházán? A Tanácsi Híradó kísérleti számának egyik rovatcímét illesztettem írásom fölé, mert a Bács-Kiskun Megyei Tanács új információs fóruma elsősorban a közhasznú, a népképviselet céljait szolgáló információk közlését tekinti feladatának. Dr. Gajdócsi István tanácselnök szerint az új helyzetben elégtelen a kapcsolattartás eddigi eszköztára: az értekezlet, a körlevél, az utasítás... „Csak a nyilvánosság, a tanácsi munka széles, nyílt elemzése, bemutatása segítheti tennivalóik megoldásában a tanácsokat.” Az első számban a tanácsi gazdálkodásról Gaborják József írt hosszabb tájékoztatást. Ebből is tudható, hogy a közkiadások csökkentése a fejlesztési lehetőségeket apasztja leginkább. Olvashatunk a kétszintű közigazgatás bevezetésének előkészületeiről, az újonnan létrehozott területi csoportról. ígérik, hogy rendszeresen beszámolnak a munkaerőkeresletről és -kínálatról. A gyakorlati tanácsok között található az az elvi jelentőségű állásfoglalás, mely szerint a jövőben nem lakásépítési formákat, hanem rászoruló egyéneket támogatnak. Vagyis a helyi tanácsok nem számíthatnak megyei pénzre a folyamatos telekellátás megkönnyítésére. A környezetvédelem rovatból is tudható: az olajos rongyok, gumiáruk, műanyagok környezetkímélő megsemmisítésére hulladékégető épül Kecskeméten, Harkakötöny.külterületén ártalmatlanítják az olajbányászat melléktermékeit. Az Informatika felcímű közleményekből az iktatás számítógépes rendszerének központi megszervezését bejelentő hír külön is említést érdemel. A Vitafórum az üdülő- és idegenforgalmi fejlesztési koncepcióhoz kér véleményeket, javaslatokat. A vázlatos felsorolásból is érzékelhető, hogy hasznosnak, hasznosíthatónak ígérkezik az új megyei Tanácsi Híradó. H. N. A műtét Az utolsó vizsgálat egyértelműen megállapította: ha nem akarom, hogy súlyosabb következménye legyen a dolognak, a műtét elkerülhetetlen. Mellbevágott a rideg igazság, de.a lelkem mélyén már korábban tisztában voltam azzal, itt csak a radikális beavatkozás segíthet. Naponta osztottam, szoroztam, minden lehetőséget figyelembe vettem, ám a végeredmény mindig ugyanaz volt: operáció nélkül nem kerülhetem el a teljes összeomlást. Ha viszont sikerül a műtét, van remény a gyógyulásra. Feleségemmel is megkonzultáltam a, dolgot, ő egyértelműen az idegen test eltávolítása mellett volt. (Persze könnyű neki, nem az ő bőre kerül kés alá!) Fiaim már jobban megértették félelmemet, idegenkedésemet. Mintha megérezték volna: ma én, holnap esetleg ők következnek. Azzal nyugtattam magam, már annyira fejlett a tudomány, hogy az enyémhez hasonló beavatkozás szinte rutinműveletnek számít. Olyan szikék, kések, ( ollók vannak, amelyekkel hajszál vékonyan lehet fel- • hasítani a bőrt, és ha a nyílás visszavarrása is jól sikerül, majdnem nyomtalanul eltűnik a vágás. Ennek ellenére bujkált bennem a félelem. Mi lesz, ha valami előre nem várt' komplikáció lép fel, és maradandó károsodás történik? Mindegy, vállalnom kell a kockázatot! Sokat könnyített helyzetemen, hogy családtagjaim végig velem voltak, vigasztaltak, bátorítottak. Azután elérkezett az operáció napja. Mielőtt kába álomba merültem volna még homályosan láttam, hogy a feleségem ollóval felvágja a diplomatatáskám bélését, és egy csipesszel kiemeli az ott lapuló zöld testet (2 darab ezrest), az összes dugi pénzemet... v Mikor felébredtem, megtudtam, hogy a bankjegyeket sértetlenül eltávolították, és a bélés visszavarrása is megtörtént. A műtét szerencsére jól sikerült, így ezt a hónapot a következő fizetésig túlélem ... De mi lesz majd utána? Valakit akkor is meg kell vágni... csak tudnám, hogy ki hagyja magát? —amik—