Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

4 • PETŐFI NÉPE • »988. március 21 KINCSEK KÖZELÉBEN Valóra vált látomás Tavaszvárás Szvetnik Joachimmal * V AZIS'T'TrT1 Honvéd utca 41. Itt lakik Szvetnik Joachim Eu­I Vf r. I j Jf J „ rópa-szerte ismert ötvösművész, az Iparművészeti Múzeum egykori főrestaurátora. Hazatért szülőfalujába, az egykori szülői házba. A vaskapun biztonsági lakat. Nem egyszerű bejutni. A ház gazdasszonya. Bözsi néni siet ajtót nyitni. Tudjuk, Szvetnik Joachim figyelmét, erejét nem lehet hosszú időre igénybe venni, hi­szen fullad, szorul a szíve körül, be­szélni alig tud. Ám azt is tudjuk: életét tette fel ar­ra, hogy a máso­dik világháború­ban bombatalálat miatt ronccsá vált Esterházy -kincseket újra csodálatossá, öt­vösremekekké tegye. És ű volt Fort-Knox-ban a magyar koro­nát azonosítani. « Egy megtört, azt is mondhatnám, rokkant ember űl elém. Apró keze elveszik az enyémben, amikor üdvözöljük egymást. Fürdőköpenyt öltött magára, alatta pizsama. Hónapok óta nem mozdult ki otthonából. Ágyhoz köti a betegség. Őt, aki nyughatatlan volt világéletében, aki ezermesternek számított. Kár, hogy múlt időben kell írnom róla, a hatvanegy esztendős mélykúti tálentumról, mert mára nem maradt más dolga, csak a pihenés, a szenvedés. " — Mit akar egy rokkant szörnyeteg­től? - kérdezi ironikusan. Hét éve kaptam infarktust, azóta küszködöm a nyavalyával. Három műtéten estem át. Gyenge vagyok. Kijár hozzám az or­vos, de ugyan mit tud csinálni. Nézze csak, itt egy halom gyógyszer a polcon: mit érek velük? Portrék a barackmagon Ki ez az ember? • Az ősök házában, a tisztaszobában. • Pihennek a szerszámok. (Fotó: Straszer András) Nagyapja molnár volt. A mélykúti temető szélén álló szélmalomban na­ponta megfordult a kis Johák. Hajda­nán nem egy malom motolláját forgat­ta a szél a faluban, mára azonban nyomtalanul eltűntek: nem maradt hír­mondójuk sem. Szvetnikékét 1939-ben bontották le. A család persze továbbra is szorgosan éldegélt, volt kitől örököl­ni a törekvést, a kitartást. A vasút tövé­ben álló parasztházból gyakran elszö­kött a már akjcor is ügyes kézről tanú- bizonyságot tevő Szvetnik Joachim. Leült az árokpartra és faragott. Pici cseresznyemagra, valamivel nagyobb barackmagra vésett apró motívumo­kat, portrékat. Joachim újságokat hordott a falu­ban. A folyosó falán lóg az a láda, melyet egykoron a nyakába vett és sie­tett ellátni olvasnivalóval a népet. Sza­badidejében pedig fantasztikus dolgo­kat müveit. A falu szélén, tavasztájban óriási árvizek voltak, ameddig a szem ellátott víz és víz uralkodott. Tutaj, hajó készült Joachim „műhelyében”, • de nem is akármilyen, dugattyúval, len­dítőkerékkel felszerelt masinák, ame­lyek működtek is. Csodájukra járt a falu apraja-nagyja. , A zene sem maradt ki a fiatalember életéből. Klarinétozott, a leventezene­karban játszott. Később megszerezte a szükséges papírokat, a vizsgákat igazo­ló okmányokat és lakodalomról lako­dalomra járt alkalmi együttesével. A mintázással is próbálkozott. Egyre jobban sikerültek művei, protréi, így biztatták, jelentkezzen továbbtanulni, de továbbra is ezermesterkedett. A vasúti sín és a testes szerelvények szolgáltak munkaeszközül, amikor ér­meket gyártott, öt- és kétforintosokat formált, nyomatott. Eldicsekedett ve­lük a kocsmában, vesztére. A rendőr­ség figyelt fel igazán tettére. Meghur­colták. Végül is nem lett bántódása, azon az egy-két pofonon, vallatáson túl, mert beigazolódott, nem került for­galomba egyetlen érme sem. Azután elment felvételizni a Képzőművészeti Főiskolára. Felpakolta magát élelem­mel, kukoricakásával, zsírral, vörös­hagymával. Hány napra volt ez elegen­dő? Két hétig biztos nem. Végigéhezte az erőpróbát, mígnem 400 jelentkező közül őt is felvették. Azt mondták a tanárok, próbálkozzon az ötvösséggel. Hát így történt. Tizenhat év munka A délutáni gyors elrobog. Óriási dü­börgéssel, az ablaküvegek beleremeg­nek. Elviselhető így a pihenés? Hol itt a nyugalom, a csend? Az emlékeket, az emlékezést megtöri a vonatzaj. A söté- tebb szobába húzódunk, ahol videofil­mek is sorakoznak a gyógyszerekkel roskadásig megrakott polcokon. Mit néznének meg, ha nem az Esterházy- kincseket? Szvetnik Joachim kommentálja a lá­tottakat. Amikor a Budavári Palota pincéjéből előkerült a bombatalálatot kapott sáros láda. éppen a helyszínen tartózkodott ő is. Siralmas volt a lát­vány, a kincsek összegyűrve, össze­nyomva, darabokra potyogva hevertek a ládában. Legtöbbjük totálkáros volt, ha lehet ezt mondani. — Ez nem maradhat így! — néztek össze többen. Igen ám, de ki legyen a megmentő? A választás Szvetnik Joa- chimra esett. Tizenhat évnyi kemény munka következett. Elhatározta, ha rámegy az élete, akkor is megmenti az ősök hagyatékát. Ráment az élete. Szakkönyvek lapozgatása, korabeli fotók tanulmányozása, felkutatása kö­vetkezett. Nem mindegy, mit, hogyan tesz az ötvös-restaurátor. Az alaposan megművelt anyaggal óvatosan kell bánni, hiszen évszázadokkal ezelőtt ke­rültek ki a mesterek műhelyeiből és sokáig tündököltek. Lehet-e egyáltalán újra csodálatossá varázsolni az összela­pított tárgyakat? Bebizonyosodott: le­het. Volt olyan kincs, mellyel hat éven át bíbelődött megmentője és nemegy­szer kirohant az Iparművészeti Múze­um udvarára — sírva fakadva, hogy nem sikerül a helyreállítás. Szvetnik Joachim győzött! Teljes, eredeti pom­pájában áll például Philip Jakob Dren- wett ausburgi mester 1654-ben készí­tett aranyozott ezüstremeke, az úgyne­vezett Vezekényi-tál, Hans Petzolt nürnbergi ötvös 1600 körüli aranyo­zott ezüstből és kagylóból alkotott, fél­méteresnél nagyobb Nautilus-serlege, vagy a Mátyás-serleg, a Losonczy-táí és a többi ötvösremek. A korona. Ez is kitörölhetetlen em­lék. Egy látomás beigazolódása. Gye­rekfejjel barackmagra faragta a korona képét, később pedig megpillanthatta, megérinthette. Édesanyja megálmodta, hogy egyszer eljön egy olyan nap, ami meghatározóvá válik Johák számára. Ez a bizonyos jeles nap éppen anyja születésnapján köszöntött rá. Hogy meghatározó lett? Már hogyne, hiszen a magyar koronázási jelvények azono­sítására utazhatott Amerikába, Kováts Éva művészettörténésszel, az MTA munkatársával. Milyen izgalmakat él­tek át? Egy katonai bázisra, a különle­gesen védett Fort-Knox-ba mentek, ahol az USA aranykészletét és a ma­gyar ereklyéket őrizték. Zárt ajtók nyíl­tak, pecsétes lakatokban fordultak a kulcsok, mígnem feltárult előttük a magyar kincs. Nem fért kétség hozzá, hogy a mieink. Megtört emlékek — Mondja csak. álmaiban előjönnek- e a hajdani pillanatok, a meghatározó élmények?— kérdezem az ősz hajú em­bert. A barázdákkal teli arc hirtelen felém fordul: —- Nem. Egyetlenegyszer sem. — Mikor volt utoljára szerszám a kezében? — Mikor? Hogy kérdezhet ilyet? Még a kapuig sem tudok elmenni. Min­dentől elment a kedvem. Már előre fé­lek, hogy megint jön valaki. Maguk újságírók sem akarnak békén hagyni. Azért nagyon jó beszélgetni, most is megkönnyebbültem. Csak fáraszt, látja máris fulladok, elfog a köhögés. Ne haragudjon, le kell pihennem . . . Az ajtóig elkísér. Megcsodálja a fal tövében meghúzódó tavaszi virágokat. Már nyílnak? Belekap a hajába a szél, egy" kicsit összerezzen. Hajlott háttal igyekszik a szobájába, ahol kipihenheti a délutáni beszélgetést. Borzák Tibor Bajai előkészületek az Eötvös-emlékünnepségre A közelmúltban beszámoltunk már arról, hogy a nagy kultúrpolitikus és író, Eötvös József születésének 175. évfordulója megün­neplésére országos emlékbizottság alakul Köpcczi Béla művelődési miniszter elnökle­tével. A bajai tanítóképző főiskola, mely né­hány éve Eötvös Jóksef nevét vette fel, nagy részt vállal a megemlékezéssorozatból. Dr. Juhász Károly főigazgatót a bizottság tagjá­vá választották. Tőle érdeklődtünk, hogy mit terveznek a jubileum alkalmából. — Az ünnepségsorozat 3 fő helyszíne, idő­rendben, Baja, Ercsi és Budapest lesz. A dí­szünnepséget szeptember elején rendezzük meg, intézetünk tanévnyitójával egybekötve. Ezt követi az Eötvös munkásságával foglal­kozó nemzetközi tudományos tanácskozás. Ercsiben, ahol Eötvös a családi sírboltban nyugszik, kibővítik és felavatják a róla elne­vezett múzeumot. Végül a fővárosban, a Tu­dományos Akadémián emlékeznek meg a jubileumról. — Mi lesz a bajai szimpózium témája? — Eötvös soha el nem múló érdeme, hogy az 1848-as kormány vallás- és közoktatás- ügyi minisztereként törvénytervezetet ter­jesztett elő az oktatás demokratizálására. A szabadságharc bukása miatt javaslata nem valósulhatott meg, de második minisztersége idején, 1868-ban az országgyűlés elfogadta a népoktatási törvényt. Az elemi iskolai okta­tás általánossá tétele érdekében határozta el Eötvös a tanítóképző intézetek megalapítá­sát, igy létesült a bajai is, 1870-ben. — Úgy tudom, hogy a bajai főiskola is múzeumot létesít. — Igen. Olyan gyűjteményt szándékozunk nyitni, amely bemutatja az intézet majd 120 éves történetét. A lelkes munkában részt vesznek a hajdan végzet kollégák, és termé­szetesen a jelenlegi oktatók, hallgatók. Az iskolai múzeumot a továbbiakban is.bővíteni kívánjuk a legfrissebb események anyagával. — Feldolgozta-e már a tudományos kuta­tás Eötvös József munkásságát? — Úgy érezzük, hogy ezzel még adósak vagyunk, ezért pályázatot hirdettünk tudo­mányos kutatók, oktatók és hallgatók szá­mára. A legjobb dolgozatokat díjazzuk, sőt a nyertes pályamunkákat alkotóik bemutat­hatják a szimpóziuhion, majd ünnepi kiad­ványként adjuk közre valamennyit. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy Eötvös József emlé­kének megünneplését nem egyszeri alkalom­nak tekintjük. Hallgatóink a város középis­kolásaival együtt szavalóversenyt rendeznek, színjátszókörünk pedig bemutatja Eötvös: Éljen az egyenlőség című darabját. A főisko­la KISZ-szervezete vetélkedőt tart, diákla­punk pedig Eötvös-emlékszámként jelenik meg majd. Gál Zoltán SAJTÖPOSTA Miért vágták ki az emlékfákat? Köszönet a lakó­társaknak ... Azt hinnők, csak tanyán élő idős, egyedülálló ember juthat szinte re­ménytelen helyzetbe, amikor meg­romlott egészségi állapota miatt a mozgásra is képtelenné válik. Nos, az élet igazolja, hogy egy házbeli közösséghez tartozó, élemedett ko­rú, beteg ember is könnyen lehet hasonló sorsú, ha túlságosan zár­kózott a természete. A Néni — nevezzük így — az egyik vasárnap reggel bekopog tár- sasházbeli szomszédjához, s közli vele: nem jól érzi magát. A szom­széd azonnal telefonál az orvosi ügyeletre, ahol elmulasztják felje­gyezni a pontos lakcímet, a doktor tehát nem tud merre indulni. A sür­getés után azonban hamarosan megérkezik. Először a telefonálóval beszél, majd bemegy a beteghez. A szomszéd arra gondol, az or­vos pár szóval informálja őt az egyedül lakó Néni hogylétéről. Ám erre nem kerül sor, s úgyszólván észrevétlenül távozik a helyszínről. Néhány óra elteltével a szomszéd próbálkozik bejütni a beteghez, de zárt ajtót talál. Hétfőn is. A házbeliek aggódva tárgyalják az esetet, majd döntenek: az ügyele­tén érdeklődnek a diagnózis után. A válaszból kiderül, hogy a Néni magas vérnyomásban szenved, s epehólyag-gyulladásos. • A társasháziaknak most már fel­tett szándékuk megnézni az idős asszonyt. Becsengetnek hozzá, dö­römbölnek ajtaján, a nevén szólít­ják, hiába. Miután meggyőződtek róla, hogy a lakását nem hagyhatta el, hiszen kórházi ápolásban sem részesül, elhatározzák: felfeszítik a zárat. A látvány mindannyiukat megdöbbenti: a Néni kábultan fek­szik, asztalán injekciós ampullák és egy levél a körzeti orvos részére. Aki végül is a mentőkkel viteti őt gyógyintézménybe. Még idejében. * * * Ennyi az eset, melynek szerencsés végződése alighanem a lakótársa­kon múlott csupán, amiért ezúton is köszönetét érdemelnek. Az efféle cselekedet példamutató, s addig nélkülözhetetlen is, amíg a magára- maradt, idős, beteg ember kellő el­látásáról nincs mód intézményesen gondoskodni. „Forgalmas főútvonalunk, a Dózsa György utca mentén fakitermelésre ke­rült sor március elsején, s e munkának az a három nyárfa is áldozatul esett, amelyet éppen 40 esztendeje, az 1848- as forradalom századik évfordulóján, a hősök emlékére helyeztek földbe a falu diákjai, Biber János és Csuka Zsig- mond tanítók közreműködésével. Az ilyesféle hagyományápolás elszomorí­tó ...” Érsekcsanádról érkezett szerkesztő­ségünkbe e közérdekű bejelentés. Azonnal utánajártunk. Elsőként a községi tanácselnököt ke­restük meg az ügyben, aki a következő­ket mondotta: Megfelel a valóságnak a fairtásról szóló hír. És az is igaz, hogy a szóban forgó nyárfákat 1948 márciusában ül­tették el a dicső történelmi múltunkra emlékező helybeliek. Külön hangsúllyal kell megemlíte­nem, hogy a kivágott fák nem közterüle­ten, hanem a község téeszének tulajdo­nát képező birtokon voltak. A mezőgaz­dasági rekonstrukciós program része a ^megöregedett növényzet eltávolítása is. A szakemberek ezért nem lehettek te­kintettel az emlékfákra . . . Óhatatlan a kérdés: ha a régi, s bizo­Rövidesen lejár a gyesem, s készülve a munka újbóli felvételére, elmentem a cégemhez, hogy megbeszéljem a részle­teket. Többi között elmondtam: szeret­ném igénybe venni a szülés előtt önhi­bámon kívül ki nem vett 6 nap szabad­ságot, s ugyanilyen címen azokat a na­pokat, melyek a gyermekgondozás ide­jére, valamint a 20 éves munkaviszo­nyomra és a két kiskorú gyermekemre tekintettel járnak nekem. Áz ügyintéző szorzott, összeadott, majd közölte: 20 nap szabadságra vagyok jogosult. Mire azt feleltem, hogy nem lehet, hiszen ez utóbbi terhességem előtt is több napot kaptam már. Kínos percek következtek, aztán hallom az ajánlatokat: egyezzünk meg 30 napban. Ekkor belenyugvást színlel­ve'távoztam, ám azóta is furdal a kí­váncsiság: vajon jogszerű-e megegyezés szerint kiszámítani a dolgozó szabad­ságának mértékét? V. J.-né Lajosmizsc Megjegyezzük: Köztudomású, hogy a szabadság megállapításával, kiadásával kapcsola­tos kötelező teendőket a Munka Tör­vénykönyve és végrehajtásának rende­letéi taglalják. Ezekkel illik tisztában lennie annak, aki a vállalatnál (intéz­nyára gondozott fák végzetes sorsa el­kerülhetetlenné is vált, vajon pótolták- e őket? Ezzel kapcsolatosan az illeté­keshez, az Érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezethez fordultunk fel­világosításért, ahol az elnökhelyettes így tájékoztatott: — Önöktől hallom először, hogy vé­tettünk. Vétettünk? Nem is olyan biztos. Határozottan állítom, hogy a három nyárfa és környéke évtizedek óta elha­nyagolt volt. Emlékhelyi megjelölése is hiányzott. Persze tudni kell: a nyárfa 20-25 év után már olyannyira koros lesz, hogy az elszáradása, kipusztulása elháríthatat­lan. Ha a 40 évvel ezelőtti tavaszon pél­dául tölgyeketjültetnek az emlékező ér- sekcsanádiak, e fák ma is kifogástalan állapotúak lennének. Ami a szóban forgó területünket illeti, ott erdőfelújítási munkálatokat vég­zünk, s szakfelügyelőség engedélyével. Közben a terepet is rendezzük, eltüntet­ve az illegális szemétdombokat, melyek az emlékfák közelében is megtalálhatók voltak. A fák pótlásáról pedig annyit: attól, vagy a Vele összefüggő tanács­adástól nem zárkózik el gazdaságunk. Csak legyen, aki településünkön meg­szervezzen effélét . . . ménynél) munkaügyekkel foglalkozik. A jelek mégis arra utalnak, olvasónk a munkahelyén olyan illetékessel találko­zott, kinek a munkajog területén kissé hiányosak voltak az ismeretei, mert csakis ezért élhetett az „egyezzünk meg”, kompromisszummal. Ezek után nézzük, mit tartalmaz a jogszabály? A dolgozót naptári évenként 15 nap alap- és a munkaviszonyban töltött há­rom évenként 1 nap pótszabadság illeti meg. Ez utóbbihoz a két 14 éven aluli gyermekét nevelő anya esetében még évente 5 nap hozzászámítandó. Ami a munkaviszony szüneteltetése alatti gyeden és gyesen töltött időt illeti, az­után is jogosult a nő az alap- és pótsza­badságra, de legfeljebb csak 1 esztendő figyelembevételével. Af előzőek alapján bizonyára levél­írónk is meggyőződhet arról, helyesen számították-e ki szabadságát. Végeze­tül annyit: e napokat az esedékesség évében, munkatorlódás miatt a tárgy­évet követő március 31-éig, betegség vagy egyéb ok esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon be­lül kell kiadni. (A három év elévülési időn túl csak akkor elégíthető ki a munkaviszonyból származó igény, ha azt menthető okból nem tudta eddig érvényesíteni az illető személy.) Szabadság — megegyezés szerint? KISTERMELŐK FIGYELMÉBE Az állategészségügyi szolgál ta t ás okról Doró Ernő akasztói lakos többek ne­vében jelezte, hogy a környéken lakó, s állattenyésztéssel is rendszeresen fog­lalkozó kistermelők körében nagy a bi­zonytalanság a különféle állatorvosi el­látások — például védőoltás, ivartala- nítás — díjai körül. Néhányan attól tartanak, hogy az ilyen jellegű költsé­gek túlságosan borsosak lesznek, így a minimális haszonra is alig számíthat a vállalkozó. Olvasóink úgy vélik, a hatóságok is takarékoskodhatnának, mégpedig oly­képpen, ha nem ismételnék meg évről évre a szárnyasok oltását. Van sok helység, ahol már több mint 10 éve egyetlen baromfi sem betegedett meg pestisben, ezért is fölösleges az ellene való védekezés. Ezen észrevételekkel a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrző Állomás igazgató-főál- latorvosához, dr. Kovács Gyulához ko­pogtattunk, aki az alábbiakkal infor­mált: — Az állat-egészségügyi szolgáltatá­sok díjtételei 1986 óta nem változtak. Az akkor kiadott jogszabályban lévő tarifát alkalmazhatják jelenleg is az ál­latorvosok. A vizsgálat, az injekció, az ivartalanítás stb. munkadíját tartoznak megfizetni a kistermelők, valamint a gépjárműhasználat költségét, ami a megtett kilométerektől függ. A mun­kadíjról azonban el kell mondani, hogy annak tételei megkétszereződnek, ha az állat gazdája munkaszüneti napokon, illetve este 9 és reggel 5 óra között veszi igénybe az állatorvosi ellátást. A beteg­séget megelőző oltások költsége asze­rint változik, hogy a felhasznált vakci­na importból származik-e vagy hazai gyártmányú. Tanácsolom az állattartóknak, hogy mielőtt kérnék a szolgáltatásainkat, előzetesen informálódjanak a várható kiadásokról, melyekkel kapcsolatosan szívesen tájékoztatnak helybeli szak­embereink. Ami a baromfioltást illeti, a költsé­geinek finanszírozása a központi költ­ségvetésből történik. Főleg azért, mert a szárnyasok exportja fontos népgaz­dasági érdek. Az általánosan elrendelt oltásokról az állat-egészségügyi szolgá­lat határoz, s arról is, hogy mikor me­lyik betegségnek kívánják ily módon elejét venni. Egyébként éppen a rend­szeres megelőző intézkedéseknek kö­szönhető, hogy a baromfi-megbetege­dések ritkán fordulnak elő megyénk­ben. Kié az útmenti fű? Kisgazdaságomban öt szarvasmarhát tartok, s részükre a következő hónapok­ban szükséges zöldtakarmányt már most szeretném biztosítani. Mivel saját gyep­területem nincs, gondoltam, bérbe veszem a környékbeli kövesút mintegy három kilométernyi hosszú szakaszának árkát, ahol évről évre bőséges a fű. Az ügylet megkötése sajnos, nem tűnik egyszerűnek, ugyanis kétféle — és egymáshoz viszonyítva igencsak ellentétes — állásponttal találom magam szem­ben: az egyik szerint 2000 méterenként 1000 forintot kell a bérleményért fizetnem, a másik ingyenesnek minősíti ezt. Ebben a helyzetben teljesen tanácstalan vagyok. Egyáltalán kié az útmenti fű? Amit tudok, az annyi, hogy az errefelé található árkok gazdája nem sokat törődhet a jószágtartókkal, hiszen tavaly sem ajánlotta fel kaszálásra-legeltetésre a füvet, így az hasznosítatlan maradt, tönkrement. Bényi Ferenc Jánoshalma Egy megértő brigád kerestetik... Szerény jövedelmemből négy kisgyermekem eltartásáról gondos­kodom. Sajnos nagyon rossz körül­mények között lakunk, olyan régi házban, mely vizesedik-penészedik, tehát egészségtelen. Mivel helyette másikat venni nem tudok — anyagi­ak híján —, ezért egyetlen megoldás a meglévő felújítása. A munkálatokhoz szükséges épí­tőanyagot vállalati segítség és OTP- külcsön révén vásárolom meg, még­pedig olyan ütemben, hogy az enge­délyezett építkezés a nyár elején megkezdhető legyen. Persze az igazi gonddal ekkor találkozom majd: mi­nimális készpénzem marad a mun- kadijak fedezéséhez. Tudom, ilyen feltételek előrebocsátásával sem az állami és szövetkezeti, sem az egyéni vállalkozás keretében dolgozó kivi­telezők nem állnak velem szóba. Más módon muszáj próbálkoznom. Arra gondoltam, van e nagyváros­ban vagy bárhol a megyében olyan épitőbrigáid,,amely átérzi sorsomat, megértő és szívesen felajánlaná munkaerejét, szaktudását otthonom rendbetételéhez. Segítségükben re­ménykedem, amit előre is köszönet­tel fogadok! Kecskeméten lakik a sokgyerme­kes édesanya, akinek szavait az elő­zőek szerint feljegyeztük. Nevét és címét -™ kérésének megfelelően — szerkesztőségünk levelezési rovata őrzi és az érdeklődőknek készséggel rendelkezésére bocsátja. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 / A Telefon: 27-611

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents