Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
I 4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 15. KALOCSA 1848—49-BEN Lelkesedés, ágyúdörgés négyágú bitófa A hétköznapok csendes egykedvűségével köszöntött március 15-e Kalocsára. A pozsonyi országgyűlés eredményeinek, a pesti fiatalok mindent elsöprő lelkesedésének hírei — a rossz útviszonyok miatt — csak napokkal később érték el a várost. Ekkor azonban megmozdult a település apraja-nagyja. Szauter Gáspár főbíró és Peék József főjegyző utasítására a város főbb épületeit és magát a városházát is fellobogózták, a falakra felragasztották Petőfi Sándor „Talpra magyar!” kezdetű költeményét, a Nemzeti dalt. Kalocsa vezető tisztségviselőivel a város tanácsa is egyetértve, a rendkívüli alkalmakra tartogatott ünnepi borból 20 hektónyit kádakba töltöttek a város lakossága részére. Ettől kellően megerősödve és nekibuzdulva — a Rákóczi- és a Hunyadi-induló hangjaitól kísérve — az ifjak sorra verték le az épületek faláról azokat a kétfejű sasokat, amelyeket gazdáik restek voltak időben maguk eltávolítani. A pozsonyi országgyűlés szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavában fogant és elfogadott törvényeinek hírét nem csak az ifjúság fogadta lelkesülten. Maga' Nádasdy Ferenc gróf, Kalocsa akkori érseke, a márciusi eseményekről a következőket mondta: „Magyarország századok alatt nem haladt annyit, mint ezen az országgyűlésen." A nemeslelkű, szabadságszerető főpap szavainak tettekkel is nyomatékot adott, amikor még ugyanebben az évben ösz- szes ezüstértékét, mintegy másfél má- zsányi kegy- és dísztárgyat áldozott a haza oltárán, Kossuth felhívásának eleget téve. A felgyorsult események kedvezőtlen fordulataira Kalocsa élénken reagált. A horvátok és szerbek betörésének hírére nemzetőrséget szerveztek, előbb egy, majd még egy zászlóaljnyi létszámmal. Tanárok és diákok, földnélküli nemesek, gazdálkodók és iparosok, ügyvédek és ügyvédjelöltek igyekeztek a zászló alá önkéntes nemzetőri szolgálatra. A népfelkelők többsége — mintegy ezer fő — csupán kiegyenesített kaszával volt fel fegyverA magyar történelem nagy alakjai Idén is folytatódik a Magyar történelem nagy alakjai című sorozat, amely tavaly indult, s negyedévenként követik egymást a kiadások. A Reflektor Kiadónál megjelenő füzetszerű kötetek a történelmet, művészetet és irodalmat kedvelőknek ajánlhatók. Az elmúlt ezer év kiemelkedő magyar személyiségeivel ismertetik meg az olvasókat. A teljességre való törekvés nélkül azoknak a magyar, és az egyetemes kultúrtörténet szempontjából is jelentős személyiségeknek az életútját, munkásságát mutatja be napjainkig a sorozat, akik korukban olyan maradandót alkottak, amely mind kortársaik, mind az utókor tiszteletét kivívták. A rövid életrajzok, a gazdag illusztrációs anyag — korabeli dokumentumok, művészeti alkotások, festmények, szobrok, építészeti emlékek, versek, irodalmi részletek — segítségével történelmileg hű korrajzol is adnak. • Az idei, első negyedévi kötet a „márciusi ifjakat” mutatja be, élükön Petőfi Sándorral. K. I. kezve. Különféle puska csupán 250 embernek jutott. Katonai vezetőjüknek, kapitányukul Szauter Józsefet, a város főbírójának testvéröccsét választották. A „hadat” — a reguláris csapatok honvéd őrnagyául később kinevezett — Jakab Péter készítette fel. Az írásos feljegyzések szerint a sereg „regiments tambour”-ja, azaz kisdobosa a fiatal Schneider József lett. Jakab Péter keményen fogta a fegyelemhez (és katonai élethez) nem szokott embereket. Naponta két alkalommal gyülekeztek a városháza és a vele átellenben lévő Kegler-féle bolt között elterülő téren. Innen vonultak ki a fő utcán, énekszó, dobpergés kíséretében a Tyúk-major melletti szabad térre gyakorlatozni. A Honvédelmi Bizottmány 1948. július elején kézhezvett parancsával a kalocsai nemzetőrök — a kecskemétiekhez hasonlóan — Kiskőrösre rendeltettek. Háromhetes táborozás után vonultak tovább a harc színhelyére, Szenttamás alá. Innen a csupán őrszolgálatot ellátó kalocsai nemzetőrök három hét múlva tértek haza. Őket váltotta fel az augusztus vége felé útnak indított második őrseregcsapat, amelyet Szegszárdi kapitány vezetett. A kalocsai nemzetőröknek e második csoportja már nem csak őrszolgálatra beosztott távoli szemlélője volt az eseményeknek, nemcsak messziről hallotta az ágyúdörgést és puskaropogást, hanem közvetlenül részt vett a tűzvo- nal harci cselekményeiben. Amikor Jellasics bán hadseregének Roth és Filippovics vezette hadteste a Dunántúlon egészen Fejér megyéig nyomult föl, a kalocsai nemzetőröket reguláris honvédalakulatok mellé - a Honvédelmi Bizottmány még egyszer harcba szólította. Ezeknek az embereknek felfokozott lelkesedésük és elszántságuk ellenére sem adatott meg, hogy leszámolhassanak a „rácok”-kal. Amikor ugyanis Solt magasságában, gőzhajóval vontatott uszályokon az átszállításuk történt, zátonyra futott velük a hajó. A Dunából való kimenekülést követően a kalocsai nemzetőrök még csak FI LM JEGYZET E ric Roh- mernek, a Magyarországon csak szakkönyvekből ismerős francia rendezőnek ezekben a hetekben két új alkotása is látható a mozikban. A Teliholdas éjszakák címűt „csak” remekműgyanús munkaként emlegették a francia kritikusok, A zöld sugár viszont elnyerte az 1986-os velencei filmfesztivál nagydíját. A hazánkban csak hírből ismert Rohmer a kortárs francia filmművészet egyik legszuverénebb, iskolához legkevésbé kötött alkotója. Nem tartozik a legtermékenyebbek közé, több évtized alatt alig néhány filmje készült mindössze, amelyek — Alain Resnais, Robbe-Grillet életművéhez hasonlóan'— sokat merítettek a hatvanas évek avantgárdjából. Innen érkezett el a most látható produkció arányosabb, kiegyensúlyozottabb történetszerkesztésig. A zöld sugárban egy részletezően leíró állapotrajzzal ábrázolja főszereplőjét, belső konfliktusának kifejlődését, megoldását és megoldhatatlanságát,' a harmonikus állapotra való alkalmatlanságát. Delphine sok mindenben középszerű, az átlagosnál kicsit talán érzékenyebb, zárkózottabb és magányosabb huszonéves párizsi lány. A nyaralás előtt néhány nappal közli vele barátja, hogy elhagyja. Delphine pánikba esik, Rohmer pedig követni kezdi hősnőjét fokozódó magányának állomásain. Delphine sorra kipróbál minden adódó lehetőséget: barátnője, családja ajánlatait. Az első színhely Cherbourg, ahol egy ismerős család fogadja nagy szeretettel és figyelmességgel, majd Párizs, ahová hamarosan visszamenekül. Egy váratlan rokoni meghívásnak köszönhetően végül is Biarritzban köt ki. Érkezzék azonban bárhová, az életöröm minden megnyilvánulása csak magányára emlékezteti. Az elegáns, zsúfolt és gyönyörű tengerparton hall először a „zöld sugárról”, amelyről Verne könyvet is írt. Egy beszélgetésfoszlányból megtudja, hogy a napnyugtának Cecén jártak, amikor hírét vették annak, hogy az osztrákok által felbujto- gatott horvát csapatok, Roth és Filippovics tízezer embere Ozoránál a honvédség előtt letette a fegyvert. Később az egész város részesévé vált a szabadságharc eseményeinek: 1849 januárjában a Don Miguel ezred néhány század katonája betört Kalocsára, akik saját tisztjeik ellen is fellázadva okoztak nem csekély izgalmat a városnak. Randalírozásuknak Nádasdy Ferenc vetett véget azzal, hogy fejenként 5—5 forintot osztott,ki közöttük, gmi- vel egyúttal arra is rávette őket, hogy elhagyják Kalocsát. A magyar honvéd sebesültekkel együtt — példás nemeslelkűséggel — osztrák sebesülteket is befogadott a város. A kormány által hajón és kocsikon Kalocsára szállított sérülteket a kórházzá átalakított érseki szemináriumban és a piaristák gimnáziumának épületeiben helyezték el. A Kalocsán létesített kórházak ügyintézését, az ezzel együtt járó összes adminisztrációt a kégyesrendiek akkori iskolájának igazgatója, a rend kalocsai házának főnöke, Raffay János látta el. Az ápolónők élén pedig nem kisebb személyiség, mint Kossuth Lajos nővére, Ruttkayné (Ruttkay József felesége) Kossuth Lujza látta el irgalmas, szomorú feladatát. 1849 júliusának közepén Kmetty György honvéd tábornok — a későbbi emigrációban mohamedán hitre áttért török dandártábornok — vonult be Kalocsára csapataival, aki jelentős tisztogatást végzett az érseki kastélyban éjjel-nappal dorbézoló és kötelességüket elhanyagoló tisztek között. Amikor pedig Haynau táborszernagy — a bresciai hiéna, az aradi hóhér — Pestről megindult Szeged felé, a pa- taji úton jövet, néhány ezer lovas és gyalogos vonult át Kalocsán, s a város szélén akkor még fennálló négyágú bitófa környékén verték fel táborukat. Innen küldték be embereiket bor, hús és más élelmiszerek rekvirálására. A nagy, kiemelkedő tettek és események tulajdonképpen elkerülték Kalocsa városát, lakóit. De e város egyházi és polgári vezetői hitet tettek a haza védelme, a függetlenségért való harc, a testvériség, egyenlőség és szabadság ügye mellett. Szabó Tamás A zöld JL ehhez a rendkívüSU2cir 11 fényjelenségéhez milyen romantikus hiedelem fűződik; aki megpillantja a ritka tüneményt, az belelát a lélekbe. A nagy kaland azonban még várat magára, egyelőre be kell érnie egy sportos és mindenben praktikus svéd lány társaságával. Rámenőssége és nyíltsága nem sokáig elviselhető Delphine számára, megszökik tőle is. Ösz- szecsomagol, elindul a pályaudvarra, ahol — persze csak szigorúan Rohmer visszafogott stílusában — mégiscsak létrejön a hepiend. Rohmer sajátos — kritikusai szerint költői — érzékenységgel egyensúlyozza kompozícióját a tragédia és a tragikomédia peremén. „Eleganciával, könyö- rülettel, megvetés nélkül” készített látleletet rajzol a vulgaritás szélét súroló, mindennapi banalitásokról, a breton vidékről.és a tengerpart lakóiról. Hősnőjét — látszólag — egzisztencialista mintára formálja, legalábbis e modell szerint próbálja velünk megosztani ide- genségének, világba-vetettségének alapélményét. Ehhez azonban — francia nemzedéktársaival ellentétben — nem a mélytudatból előhívott asszociációkat hívja segítségül, hanem a természetes megnyilvánulásokra másként építő, korábbi műveiben is alkalmazott, egészen sajátos módszert választ. „Színészeinek csak a cselekmény pontosan körülírt témáját adta meg, majd hagyta őket saját szavaikkal rögtönözni. Rohmer a XVIII. század légkörén átszűrve képes a mai életet ábrázolni úgy, ahogyan senki mástól nem láttuk, sőt, nem is hallottuk.” Károlyi Júlia fiatalokról - fiataloknak Mozgássérültek klubja H Alig várják az újabb találkozást Egy gyöngéd simogatás az arcon, a kézen, néhány biztató szó, és máris mosoly ül a gyerekarcokra. Vidáman cse- verésznek, faggatják egymást közös emlékeikről, hallgatják a másik beszámolóját. Mi történt velük, mióta nem találkoztak? Javult-e valamit az állapotuk? Hogy érzik magukat? Mozdulatuk nem mérhető az egészséges ember mércéjével. Kezük, lábuk nem engedelmeskedik úgy, ahogy szeretnék, ülnek a tolókocsiban vagy a széken, van, aki menni is tud köztük. A segítség elkel mindnyájuknak! A kecskeméti 1-es számú családsegítő központ a városi vöröskereszttel közösen mozgássérült klubot hozott létre fiataloknak. Helyet a Batthyány utcai terhesgondozóban találtak. Ezen a téren körültekintően kellett eljárni a klub gazdáinak, hiszen figyelemmel kellett lenni a mozgássérültek közlekedési nehézségeire is. Az első találkozást tavaly decemberben szervezték meg és igen jól sikerült. A klubtagokat karácsonyi ajándékokkal lepték meg. A 15—20 év körüli fiatalok annyira jól érezték magukat a foglalkozáson, hogy alig akartak hazamenni. Ugyanígy volt ez a legutóbbi együttlét alkalmával is, február végén. A kéthavonkénti találkozókat máris keveslik, szeretnék, ha legalább havonta összejárhatnának. Talán erre is lehetőség nyílik a közeljövőben. A klubba jelenleg mintegy húszán járnak, sajnos többen egyszerűen nem férnének be. Előadót, gyógy- -----------------t ornászt hívnak meg ezekre a foglalkozásokra, akik igyekeznek jó tanácsokkal ellátni a résztvevőket. A klub vezetői: Bácskai Andrásáé és dr. Babay Imréné a fiatalok szórakoztatásáról is igyekeznek gondoskodni, a jövőben szeretnének meghívni olyan művészeket, akik vidám műsorukkal elfeledtetnék napi gondjaikat. A legutóbbi találkozón az egyik szülő vendégelte meg a klubtagokat, hatalmas tál süteményt tett az asztalra — nem kellett sokat várni az elfogyasztásra ... A szülők nem töltik tétlenül az idejüket, amíg gyermekeik beszélgetnek, szórakoznak, számukra a másik helyiségben tartanak előadásokat hasznos tudnivalókról. Bálint József, a Bács- Kiskun Megyei Mozgássérült Szövetség titkára és Hojferné Petróczi Éva, a Vöröskereszt Kecskemét Városi Szervezetének titkára például az elhelyezA kémia olimpikonja fizikusnak készül \ nemzetközi kémia diákolim- pián nyert tavaly ezüstérmet, ma pedig az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem első évfolyamán fizikát tanul. Takács Gábornak hívják, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanulója volt. — A Buday Dezső Általános Iskolába jártam, ott a matematika, a kémia és a fizika ment a legjobban — kezdte bemutatkozását. — Kitűnő tanáraim voltak, mint például Nyúl Istvánná, aki megszerettette velem a kémiát. Egyébként a matematikát és fizikát magamtól tanultam, sokat bújtam az ilyen tárgyú könyveket. A gimnáziumban Szobits Bálint és Sándor Zoltán foglalkozott velem többet, és a négy év alatt több versenyen értem el helyezést. Az országos tehetségkutató pályázaton például harmadik voltam, az országos középiskolai tanulmányi versenyen szintén ilyen helyezést értem el. Ennek köszönhetem, hogy az ELTÉ-re felvételi nélkül kerülhettem. — A három említett tantárgy közül melyiket kedveled a legjobban? — A fizika áll hozzám legközelebb, ha elvégzem az egyetemet, kvantumfizikával szeretnék foglalkozni, és minden vágyam, hogy egy kutatóintézetbe kerüljek. — Lassan egy éve Pesten élsz, hogyan gondolsz vissza kecskeméti iskoláidra, tanáraidra? — A közelmúltban, a vizsgaidő- szak alatt, hosszabb ideig voltam otthon, de sajnos év közben csak ritkán tudok Kecskemétre utazni. Pesten kollégiumban élek. Amikor otthon voltam, természetesen meglátogattam volt tanáraimat, akiktől még ma is sokat tanulok. Hogy ne menjen veszendőbe kémiatudásom, azt tervezem, hogy kiegészítő tantárgyként felveszem. T. L. * «T • Bálint József előadást tart a szülőknek. • A legutóbbi klubtalálkozón a megjelentek könyvet kaptak ajándékba. (Straszer András felvétele) • Bácskai Andrásné minden foglalkozáson jókedvre deríti a mozgássérült fiatalokat. kedési lehetőségekről, a családi pótlékról és a szövetség munkájáról adtak legutóbb felvilágosítást. A fiatal mozgássérültek évente egy- szer-kétszer az ország különböző részeiben táborozhatnak a számukra kialakított helyiségekben. Többen ilyen alkalmakkor ismerkedtek meg, és most már rendszeresen találkozhatnak, barátkozhatnak egymással. Közös a sorsuk, közös az érdeklődési körük. A város egyetlen ilyen jellegű klubjában jól érzi magát: Kocsis Péter, Petőzi Tibor, Józsa Attila, Hajdú Agnes, Nagy Edit, Pető Csilla és jól érzik magukat a többiek is. Már alig várják, hogy újra együtt töltsenek néhány órát. .. (temesi) Egy zenekar a fákért. . . A Piknik Club akciója A Piknik Club nevű együttes országos faültető akciót hirdet. A „zenei zöldek”, ahogyan sokan nevezik őket, minden hónapban egy koncerten elültetnek egy fát, és ebbe az akcióba szeretnék bekapcsolni az ország fiataljait. Eddig már több helyen, így a rádió „Ötödik sebesség” című műsorában, a tv-híradóban és a tv „Hol-mi” című műsorában is beszámoltak az akcióról. Azok a fiatalok, akik részt szeretnének venni ebben a mozgalomban, a faültetés tényét ábrázoló fotót küldjék el a zenekar postacímére: Piknik Club 1428 Budapest, Postafiók 81. Őket a zenekar meghívja május 28-án rendezendő egész napos visegrádi hajókirándulásra, amelyet a Móra Könyvkiadó és az Országos Egészségnevelési Intézet támogatásával rendeznek. Az akció természetesen ezután is folytatódik. A kirándulás után beérkező fotókat küldő fiatalokat például meghívják őszi Petőfi csarnokbeli koncertjükre. A zenekar nemcsak a fiatalok szórakoztatását, hanem nevelését is feladatának tartja. Kapcsolódjanak be minél többen akciójukba, mert ez mindannyiunk hasznára válik.
