Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-02 / 52. szám
1988. március 2. • PETŐFI NÉPE • 3 TÁJVÉDELMI KISKAPUK Építési dzsungel a Duna bal partján? Áruház épül Jánoshalmán Az áfészek helytállásáról nyilatkozott a Szövosz főtitkárhelyettese A véletlen hozott össze egy helybéli társasággal az érsekcsanádi étteremben. Szóbakerült a monori talajszeny- nyezés, s — helybéliek lévén — előhozakodtak a tájvédelmi szabályokkal és szabálytalanságokkal is: — Lehet itt mindenről írni, beszélni, csak a természetvédelem megsértőiről, az engedély nélkül építkezőkről, az orvhalászokról, a magas állású vezetőkkel takaródzókról nem — mondta asztaltársunk. Meglephette őket kétkedésem. Bizonyára rám volt írva: ezek csak úgy beszélnek a világba, mert kezdték mondani a példákat. S előhozakodtak egy helybéli hajóvezetővel, aki — látva a többiek példáját — a múlt év második felében szintén a tájvédelmi körzetben építette meg hétvégi házát. Engedély nélkül persze. Most folyik a soklépcsős kálvária a lebontásra kötelezett vityilló megmentéséért. A szabály az szabály? Az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság sorozatban kötött bérleti szerződéseket bajai; Csanádi, sükösdi állampolgárokkal olyan területekre, ahol az érvényben lévő jogszabályok szerint tilos építeni (az árvízi töltés és a folyómeder közötti keskeny területről van szó). A múlt évben még csak 130, idén már 400 forintért adja bérbe a 250 négyzetméternyi védett területet. Mivel az igazgatóságnak van jogásza, körültekintő formanyomtatványon történnek a szerződések. A kétoldalas, nyomdai készítésű szerződésszövegen persze vitatkozni is, elcsúszni is lehet: „Bérbeadó bérbe adja hétvégi pihenő létesítése céljából a Duna bal part 1487,4655 fkm-nél... 250 négyzetméter. . .stb." Aztán az intelem a szerződésben: „Bérlőnek joga van a bérelt területen saját kárára és veszélyére, saját maga által beszerzendő hatósági engedélyek alapján ideiglenes jellegű (fa, műanyag) épületet emelni”, továbbá, hogy a folyómedertől legalább tíz méter távolság kötelező. Arról nincs szó a szerződésben, hogy óvni kell a tájvédelmi körzet sajátos arculatát, hogy nem szabad öreg fákat kivágni stb. A megyei tanács kellő időben (303/68. számú határozat) kijelölte az érsekcsanádi Duna-part helyrajzi számokkal körülhatárolt területét: „.. .meg kell szüntetni az engedély nélkül épített üdülőket, — mivel Ersekcsanád és Sükösd között kijelölt terület üdülési szempontból telített, a tájvédelmi körzetben semminemű engedély nem adható." A Gemenci Tájvédelmi Körzet szabályzata, az ehhez csatolt részletes térkép tíz évvel ezelőtt készült, de ma sem módosították. Az egykori Környezetvédelmi Hivatal (ma minisztérium) hivatkozott előírásai szerint: — A tájvédelmi körzet területén minden területfelhasználás, telekalakítás, létesítmények és használatbdvétel engedélyezéséhez az OKTH-hozzájárulás szükséges. Csak ez a faház van útban? Nehéz pontosan megszámolni: a tilalom óta hányán szereztek építési engedélyt, hányán építettek hatósági engedély nélkül. . . Hogy száznál jóval több az illegális nyaraló, hétvégi ház a tiltott területen, az bizonyos. K. I. hajóvezető, az erdőgazdaság A szövetkezetek és a bankrendszerrel együttműködéséről rendezett vitát kedden a Hazafias Népfront Országos Elnökségének szövetkezetpolitikai albizottsága. Üveges László, a Szövosz főosztály- vezetője elmondotta: a bankrendszer reformja a szövetkezeteket új problémák elé állítja, amelyekre rövid időn belül meg kell találni .a megoldást. A szövetkezeteknek felül kell vizsgálniuk: vajon továbbra is megfelelő-e az általuk működtetett közös támogatási alapok, közös fejlesztési alapok rendszere, vagy célszerűbb, ha ezeket a szövetkezeti pénzeket bankszerűen, a legnagyobb eredményt ígérő fejlesztésekbe fektették. A legégetőbb gond, hogy nem jött létre még a szövetkezetek önálló bankhálózata. A három ágazat • A lebontásra ítélt Duna-parti faház. sok éven át megbecsült munkása — aki naponta jár a folyón, évtizedek óta cselekvő részese a tájvédelemnek — egy családi örökség révén szerzett pénzét betoncölöpökön álló faházra fordította. A múlt év második felében — hóna alatt a szabályos tervdokumentációval, birtokában a vízügyi igazgatósággal kötött szerződéssel — beállított a Csanádi tanács építési előadójához. Ott — állítja ő is, felesége is — szóba sem álltak vele. — Ez vízügyi terület, különben is faházról van szó, tehát nem az én asztalom — kapta a tömör választ Rózsahegyi István akkori tanácsi alkalmazottól. De mert biztatták hasonló cipőben járó szomszédai (nekem sincs, nekünk sincs építési engedélyünk, rakja fel nyugodtan a faház elemeit a vázra), nekivágott a nem filléres beruházásnak. Nem sokkal azután: elindult ellene a hatósági eljárás. A helyi tanács szak- igazgatási szerve november 9-én 1315/ 87. számú határozatában utasította a lebontásra. Ekképpen döntött másodfokon Baja Város Tanácsa műszaki osztálya is, s helybenhagyta a döntést a megyei tanács építési osztálya is. Az eljárás során K. I. megkereste a Környezetvédelmi Hivatal dél-alföldi felügyelőségét is, ahol a december elsején kelt levélben egyértelmű elutasító választ kapott. A végeredmény: a jogerős megyei döntést követő három hónapon belül le kell bontani az engedély nélkül felépített, mutatós csehszlovák import faházat. Mentőöv Szegedről Ez év február 10-én kelt egy újabb állásfoglalás a dél-alföldi felügyelőségtől, miszerint javasolják az épület fennmaradását, lévén, hogy azt tájvédelmi őrházként szeretnék bérbe venni meghatározatlan időre. Nehezen érthető persze, hogy ugyanaz a hivatal két hónapon belül két, egymásnak alapvetően ellentmondó állásfoglalást közöl, még az aláíró is ugyanaz: Bartucz Emil felügyelőségvezető. A Szegedről dobott mentőöv zavart okozott az elsőfokú hatóságnál, az érsekcsanádi tanácsnál. — Ez egy lefutott eljárás, kezdődik minden elölről — mondja a községi tanács vb-titkára. Arról persze sem ő, sem a beszélgetésen részt vett^pítési főelőadó nem tesz említést, hogy a területükön másoknak is van hétvégi háza, nyaralója, közöttük akad kőből — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — számláit, betéteit a kereskedelmi bankok gondozzák. Az utóbbi hónapokban megmutatkoztak ennek a megoldásnak az ellentmondásai. Amikor a Magyar Nemzeti Bank jelentősen szűkítette a refinanszírozási hiteleket, s emiatt a két nagy kereskedelmi bank a korábbinál kevesebb új hitelt nyújtott, nehéz helyzet alakult ki a szövetkezetek egy részénél is. Ilyen gondok aligha adódnának, ha a szövetkezetek önálló kereskedelmi bankkal rendelkeznének. A szövetkezeteknek ugyanis van elegendő pénzük arra, hogy saját működésüket, fejlesztésüket finanszírozzák. Az elmúlt években három szakosított pénzintézetet is létrehoztak, de ezek nem rendelkeznek épült vityilló is — valamennyi a tilosban, a tájvédelmi területen. A K. I. fekete építkezését tartalmazó, vaskos dossziéból előkerül minden fontos ügyirat, de hol vannak a többiek, az ugyancsak feketén építkezők iratai? Nem mellékes apróságok Sem Csanádon, sem Sükösdön nincs, nem is volt a közelmúltban hatósági eljárás a tájvédelmi körzetben építkezők ellen. Nincs folyamatban építési kérelem sem (építkezés igen!), K. I. Csanádi hajóvezetőn kívül senki sem ideges, Damoklész kardja —- ebben az esetben a lebontásra ítéltetés — nem rontja álmaikat. A másodfokú hatóságnál (Baján) sem tudtak több hasonló ügyről. A sükösdi tanácsnál kaptam egy kis magyarázatot is: — Itt is vannak „házacskák” a vitatott területen; vannak, akik kértek és kaptak utólag fennmaradási engedélyt, mások fizették a .kirótt bírságot — egyszóval: dzsungel az egész Duna-part. S nyomban hozzá is tették: — A kispénzű emberek nem építhetnek nyaralót, hétvégi házat a Balaton partján, a Dunakanyarban. .. Most már csak az a kérdés: kik számítanak kispénzű állampolgároknak a tilosban, feketén építkezők közül? A jó fizetésű vezetők, hajdani és mai igazgatók, avagy az éppen főszereplő K. I. hajóvezető? A bajai tanács műszaki osztályán egy régi barátom ugyanazt mondta, amit a hajóvezető: — A vízügyi igazgatóság előbb már idézett szerződésszövege megtévesztő, kitárja a kiskapukat, lehetőséget kínál az engedély nélküli építkezéshez. Vágási Imre erdőmémök, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság tájvédelmi körzetkezelője szerint a vitatott ártéri terület minősítése, tájvédelmi körzetté ran- gosítása eleve elhibázott lépés volt. Az agilis erdőmérnök — bevallása szerint — azért harcol Szegeden is, Pesten is, hogy ezt a már hétvégi házakkal telített Duna-parti szakaszt mentesít-' sék a szigorú tilalmak alól, azaz vegyék vissza a tájvédelmi területi kategóriából. Az elismert szakember egyébként tanácsolta: járjam végig a Duna bal partját, egészen a kalocsai Meszesig, s látni fogom a meztelen valóságot, egyebek között azt is, hogy ezekben a napokban is készíti leendő vityillója alapjait az egyik bajai üzemvezető. Szakács Gyula kereskedelmi banki jogosítvánnyal, így nem vezethetnek számlákat, és nem fogadhatnak el betéteket. A vita résztvevői szerint két megoldás adódik: lehetőség van arra, hogy a már meglévő Ipari Fejlesztési Bank, a Mezőbank és a Konsuminvest közreműködésével egységes kereskedelmi bankrendszert alakítsanak ki, amelyek vidéki hálózatát a takarékszövetkezetekkel együttműködve teremthetnék meg. A másik lehetőség: önálló szövetkezeti kereskedelmi bank létrehozása. E téren már több kezdeményezés született, a próbálkozások azonban mind ez idáig nem jártak sikerrel. A szövetkezetek képviselői hangsúlyozták: következetesen érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy a szövetkezetek önállóan dönthessék el, mit csinálnak pénzükkel. A jánoshalmi áfész küldöttgyűlésén — amelyet a nagyközségi művelődési központban tartottak — Kovács Gábor elnök ismertette az igazgatóság beszámolóját. A szövetkezet tavalyi munkáját részletező referátum nem csak az eredményekről szólt, önkritikusan elemezte a hibákat is. Az első félévi mérleg szerint a megye áfészeinek rangsorában az utolsó helyre kerültek a jánoshalmi- ak. Intézkedési tervet készítettek a munka megjavítására, ennék eredményeképpen sikerült a közepes mezőnybe jutniuk az év végére. A nyereségük csaknem 16,5 millió forint volt, több mint másfél millióval haladta meg a tavalyit. Sajnos az általános és a hálózati költségkereteket túllépték. Az egyéb mutatók szerint viszont javult a gazdálkodásuk. Az is dicséretes, hogy tavaly 114 taggal gyarapodtak. Az elmúlt év végén már 5468 tagja volt az áfésznek. A közgyűlés megvitatta az idei terveket is. Az első helyen szerepel az 1200 négyzetméter alapterületű ruházati áruház építése. A beruházási költséghez a Szövosz, a Mészöv és a nagyközA közelmúltban a Hazafias Népfront megyei bizottságának kezdeményezésére tanácskozásra jöttek össze Kecskeméten a Bács-Kiskunban működő város- és községszépítő egyesületek illetékesei, valamint olyan települések képviselői, akik még nem hoztak létre ilyen szervezetet, de foglalkoznak az alapítás gondolatával. Az összejövetelt szervező népfrontbizottság szándéka az volt, hogy az egyesületeknek lehetőséget adjon a tapasztalatcserére. Akadtak is kölcsönösen hasznosítható tapasztalatok, de jól kirajzolódtak a mozgalom „játékterének” zsákutcái és korlátái is. Amire a városvédők eredetileg szövetkeztek — az építészeti értékek védelme — ma már fontos közigazgatási feladat. A tanácsi apparátusok mellett általában külön bizottság vigyázza a régi és az új architektúra harmóniáját. Logikus tehát, hogy az egyesületek bővítették mozgásterüket, s honismereti, idegenforgalmi, sőt újabban környezetvédelmi célokat is kitűztek maguk elé. A legtágabb értelemben Leitner László, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke fogalmazott, mikor azt mondta, hogy a tartalmas és szép városi élet megteremtését tekintik fő feladatuknak. Bármi is legyen a cél, elkerülhetetlen a párhuzamosság a tanácsi szervek munkája, s az egyesületek tevékenysége között. S ez lehet jó is, rossz is. Kialakulhat közöttük tartalmas együttműködés (elhangzott például, hogy Gyulán a közműtársulásokat is az egyesület szervezi), de az is lehet, hogy — éppen a kölcsönösség miatt — az egyesület tevékenysége csak formális marad. Olyan is előfordulhat, hogy elmérgesedik a viszony a tanácsi apparátus és a városvédők között, mert csak saját jogaik csorbítását látják a másik törekvéseiben. A szóban forgó tanácskozás mindegyik esetre szolgált szemléletes példával. A községekben — bár mindössze háromban a megyében — nem egyesületi keretek között működnek a községvédők, hanem a helyi népfront egyik munkabizottságaként. Jól segítik a tanácsi feladatok megoldását — például Kecelen és Szalkszentmártonban — ségi tanács is hozzájárult az áfész tagságán kívül. A kivitelező — a Kunép -— vállalta, hogy november 30-ára átadja az áruházat. Még az idén, augusztus 20-ára korszerű vegyesboltot létesítenek, amelynek a kivitelezője a jánoshalmi költségvetési üzem. A jelenlegi gazdasági körülmények között forgalomcsökkenésre számítanak a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban. Ennek ellensúlyozására több intézkedést terveznek. A ruházati kereskedelemben például az eddiginél is jobb piackutatással, vásárok és akciók szervezésével, az áruválaszték javításával kívánják segíteni a forgalom növelését. Külön gondot fordítanak az olcsó ruházati termékek folyamatos kínálatának megszervezésére. A küldöttgyűlésen jelen volt és felszólalt dr. Szilvasán Pál, a Szövosz főtitkárhelyettese. Elismerően szólt az áfészek helytállásáról, a mozgalom eredményeiről. Ennek köszönhető, hogy a tavalyi gazdálkodás alapján nincs veszteséges áfész az országban. A forgalom és a nyereség megfelelően alakult, a fogyasztási szövetkezetek soparkfelújítással vagy környezetbarát játszótér kialakításával. A „Tiszta virágos Ágasegyházáért” mozgalom már kimondottan népfrontos hagyományokra épít, s valószínűleg csak a formális elemeket és a párhuzamosságokat erősíti a „Tiszta udvar, rendes ház” cím odaítélése város-, vagy községvédő keretek között, hisz ez eredetileg a Vöröskereszt „találmánya”. Könnyen belátható, hogy a különböző nagyságú településeken más-más megközelítést igényel az egyesületi (bizottsági) munka, s mint ahogyan dr. Csáky Csaba, a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetségének szintén jelenlévő titkára rámutatott, más jellegű egy községben, lakótelepen vagy mezővárosban. Nem mindegy, hogy az egyesületet felülről hozzák létre, vagy alulról szervezik. Volt ugyan olyan felszólaló, aki tagadta ennek jelentőségét, de a különbséget nyomatékosan hangsúlyozta például dr. Vilonya Balázs, aki jelenleg a kiskunhalasi egyesület megalapításán fáradozik, s Éber András, a Bajai Városszépítő Egyesület elnöke. Utóbbi — saját városára hivatkozva — elmondta, hogy felülről kezdeményezett egyesületről lévén szó, a tanácsi szervek általában csak formális tevékenységet várnak. Ha a tagság megpróbál ebből kitömi, megromlik a viszony a városvédők és az apparátus között. Borbély Lajos, a megyei tanács osztály- vezetője építészeti kérdésekben a vá- rosszépítők szuverén, érdemi véleményformálását igényelte. Összességében a tanácskozás jó néhány hasznosítható ötlettel szolgált — állapította meg S. Hegedűs László, az országos szövetség ugyancsak felszólaló elnöke. Sikert aratott például a Kecskeméti Kalendárium, hasonló kiadásával próbálkoznak majd más egyesületek is. Ugyanakkor visszatükröződtek a tanácskozáson egész társadalmi életünk jellemző erényei, s jól kitapintható fogyatékosságai: alkotó kezdeményezés és demokratikus beleszólás, vagy ugyanennek hiánya, s formális tevékenység az intézményi párhuzamosságok és fedőszervek alatt. Bálái F. István kát segítettek a községek és ritkán lakott területek, kistelepülések áruellátásában. Sikerrel oldották meg az árucikkek átárazásának fáradságos munkáját. A feladatról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy jobban ügyeljenek az áruszállítók ellenőrzésére. Sok esetben a hanyag munka következtében az áru minősége — mire az üzletbe ér — sokat romlik. Az áfészek — szakcspo'rtjaik révén — sokat segíthetnek a mezőgazdasági termelés szervezésében, az áruválaszték bővítésében. Hangsúlyozta azt is, hogy a tagok szövetkezethez való kötődését a részjegyek és a célrészjegyek növelése segíti. Célszerű beruházásokra szívesen áldoznak. A kötődés erősítésének egyik módszere lehet, hogy csak részükre szerveznek kedvezményes vásárlási akciókat. Végezetül a gondok között említette, hogy a jelenlegi szabályzók miatt a fogyasztási szövetkezetek nyeresége az elmúlt évihez viszonyítva jelentősen csökken. Kereskedő Sándor Tisztább a folyók vize A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából végzett januári vízminőségi vizsgálatok szerint most a szokásosnál tisztább a folyók vize. Az enyhe idő hatására ugyanis hatékonyabb a folyók természetes öntisztulása, mint a nagy hidegben, a jeges vízben. A folyók és a tavak túlnyomó részénél a víz minősége megfelel az első és másodosztályú követelményeknek. A Duna Rajkánál első osztályú minőségű vízzel lép az országba. A Mosoni-Duna és a Vág torkolata alatti közvetlen szennyvízbevezetés kissé növelte ugyan a folyó szennyezettségét, de nem változtatta meg a víz minőségi kategóriáját. Átmenetileg intézkedést kívánt Süttő, Budapest, Százhalombatta térségében a váratlanul keletkezett kisebb olaj- és benzinszennyeződés elhárítása. Az ország déli határán át azonban ismét tiszta, első osztályú vizet visz tovább a Duna. A Tiszában is kifogástalan tisztaságú víz érkezik a magyar szakaszra, ahol csupán a Sajóból beáramló szennyezés okoz olyan kedvezőtlen változást, amely viszonylag rövid szakaszon, a szennyező anyagok elbomlásáig másodosztályúvá mérsékli a víz minőségét. Tiszakeszitől a déli országhatárig azonban már ismét első osztályú vizet szállít a folyq. A nagyobb mellékfolyók és mellékágak közül első osztályú a Mosoni-Duna, a Durtavölgyi Főcsatorna, a Rába, a Dráva, a Bodrog, a Keleti Főcsatorna és a Körösök egy része. Első osztályú a Balaton és a tavat tápláló Zala folyó vize is. A vizsgálatok másodosztályúnak minősítették tíz nagyobb mellékfolyó és csatorna vizét, s változatlanul harmadosztályú a Nádor- és Malom-csatorna, a Sajó, valamint a Hortobágy-Berettyó és az Eger patak egy része. A télen szokásosnál összességében kedvezőbb vízminőségi helyzet ellenére januárban az átlagosnál több, összesen 18 váratlan szennyeződés történt, amely a vízügyi igazgatóságok vízminőség-védelmi szolgálatának intézkedését igényelte. Pomáznál és Nyírbátornál például olyan olajszennyeződés elhárításáról kellett gondoskodni, amely 2-4 évvel ezelőtt keletkezett és most elmozdulásával, bemosódásával okozott gondokat. HOGYAN HASZNÁLJÁK PÉNZÜKET? A szövetkezetek és a bankok együttműködése T Tj • Csak a tanyán élők ismerhetik igazán a gondot: a behavazott vagy felázott úton IIT • hazajutni! Most kegyes volt hozzánk a tel, de ki tudja még, hogy a tavasszal miként j r | nyílnak meg az ég csatornái. Ezért előrelátó módon egyengeti a tanyájához vezető utat 3 tanvah07 a naP^nyes délelőttön a ménteleki Sápi Péter. (Tóth Sándor felvétele) EGY TANÁCSKOZÁS T APASZT AL AT Ál Alulról vagy felülről?
