Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. február 13. • PETŐFI NÉPE • 3 SZABADSZÁLLÁSON ÉPÜL: Új takarékszövetkezeti üzletház „Az ember a két keze munkájából él Éllovasok közt az Uszódi Egyetértés Tsz Harmincán tíz tonna felett Szabadszállás központjában, a Vörös Hadsereg útján új üzletházat építtet a Szabadszállás és Vidéke Takarékszövetkezet. A kivitelező, a Dél-Alföldi Állattenyésztés Fejlesztő Vállalat szalkszentmártoni építőipari üzeme az idén nyáron adja át a hétmillió forintos beruházással készülő létesítményt. Az új üzletházban a takarékszövetkezet dolgozói a mostaninál tágasabb irodákba költözhetnek; ám ami még ennél is fontosabb: lényegesen kulturáltabb körülmények között fogadhatják majd az ügyfeleiket. q g • —- Ilyen szép februárra nem emlékszem, mint ez a mostani! Kár volna ezen a napos délelőttön a konyhaasztalnál, vagy a kocsmában kuksolni. Elő a kétágú létrával meg a metszőollóval: nézzem csak, hogy áll ez a húsz gyümölcsfa itt, a kertben? Huszonötharminc évesek. Ennyi idő alatt egy kisgyermekből felnőtt lesz. De hát mi ez az idő, ahhoz képest, ha eszembe jut, hogy én, Helvécia első belterületi lakója, születésemtől, 1931. augusztus 1-je óta itt élek? Ha tudná, mi volt a mostani házak helyén akkoriban! Csak a Szuda-birtok és a Lőwy dűlő. Se kövesét, se bolt. Az, hogy egyszer ide is elvezetik a gázt, és hogy jó buszközlekedésünk lesz a város környékéről be, Kecskemétre és visszafelé, az én fiatalkoromban álomnak is szép lett volna. 1956 után azért ezen a homokvidéken is elkezdődött valami. Bejöttünk a Fehértói dűlőből. Telket vettünk, az első belterületi házhelyet Helvécián, ahol akkor még csak a tanácsháza állott. Mint fiatal házasok, felépítettük az otthonunkat. S hogy a lakás ne legyen csak úgy, magában, gyümölcsöst telepítettem mellé. Napközben dolgoztam a munkahelyemen, éjszaka meg, amikor aludt a család, forgattam a talajt a facsemeték alá. Látja, mennyi új ház van nálunk? Az enyém már föl sem tűnik annyira. Egy kicsit mégis büszke vagyok rá. Madárfészek is csak úgy lesz a fán, hogy a varjú vagy a vadgalamb csőrében odaviszi az első vékony gallyacskát. Valahogyan így kezdtük mi is itt annak idején az életet. Harmincegy éves fiam ma vállalatigazgató. Lányom, aki egy esztendővel fiatalabb nála, esztergályos. Legkisebb fiam meg autó-motorszerelő. Ók a maguk útját járják. Nekem itt maradt ez a kis gyümölcsös, húsz fával. Jó iskola ma is. Megtanítja az embert sok mindenre, ha azt akarja, hogy legalább a befektetett munkája megtérüljön. Az almafák koronái közül például a starkingét soha nem vágom vissza, a jonatán friss hajtásainak egyharmadát viszont lenyesem ezzel a magam szerkesztette metszőollóval. Hogy ne kelljen kiadni egy újért 700 vagy ezer forintot, két régi ollóból csináltam egy jót. Érintse meg az élét! Az újságpapírt is elvágja, Szerszámnyéltől kezdve mindent magam készítek el, amire a ház körül, a gyümölcsösben szükség van. Apám is ilyen szőlő- és fabúvár volt, mint most én. Gyerekkoromban még szolgáltam. Első gazdámnál, Ürügdi Károlynál, kilencévesen kezdtem lovaskocsit pakolni és jószágokat gondozni. A talajművelésből is ragadt rám valami. Nem bántam meg. Ma is hasznát veszem idehaza, amikor éppen nem dolgozom a Kecskeméti Borgazdasági Kombinátban. Ott vagyok traktoros, 25 éve. Valamikor hallottam ezt a mondást: „Rossz fegyver nincs — csak rossz lövő". Van ebben valami igazság, ahogyan abban is: „Rossz föld nincs — csak rossz gazda". Az,ember a két keze munkájából él meg. Én is. Elmondta: Horváth László, Helvécia, Táncsics Mihály utca 4. (Lejegyezte: Kohl Antal). Jól dolgoztak az elmúlt években a nagyüzemi kukoricatermesztők, ezt bizonyítja a MÉM mezőgazda- sági főosztályának összesítése, amely 1987. év legjobb eredményeit veszi sorra. Az adatok arról tanúskodnak, hogy egyetlen esztendő volt csak az elmúlt tíz évben, amikor hektáronként 8 tonna feletti eredményt több gazdaság teljesített, mint tavaly. Mindez annak ellenére következett be, hogy nyáron aszályos volt az időjárás, és a növényállomány sokáig nem kapta meg a szükséges nedvesség- és tápanyag-utánpótlást. 1987-ben 239 gazdaság ért el hektáronként 8 tonna feletti termésátlagot, ennél csak 1982-ben volt nagyobb az eredmény, amikor is nem kevesebb, mint 385 állami gazdaság és termelőszövetkezet teljesítette túl a sokáig bűvösnek tartott 8 tonnás szintet. 1986-ban hússzal kevesebb üzem mutatott fel ilyen teljesítményt 1987-hez képest. A legrosszabb esztendő e tekintetben 1981 volt, amikor „csak” 125 nagyüzem sorakozott fel ebben a kategóriában. Ami a 8-9 tonna közötti hozamokat illeti, tavaly 142 gazdaság teljesített e határok között, tavalyelőtt ennél kevesebben, 139-en dolgoztak ilyen eredményességgel. Az 1982-es esztendő e tekintetben is rekordot jelentett, hiszen azóta sem dőlt meg az akkori 246 üzemes termelési csúcs. Kilenc-tíz tonna közé került 67 kukoricatermelő gazdaság tavaly, míg a tíz tonna feletti átlagot harmincán mondhatják magukénak, szemben az 1986. év huszon- hármas, illetve 1985. év tizenné- gyes eredményével. 1982 egyelőre e vonatkozásban is felülmúlhat- lannak tűnik, hiszen akkor 43 gazdaság ért el 10 tonna feletti termésátlagot. Közzétették a megyénkénti első helyezettek listáját is. Eszerint hat olyan éllovas volt tavaly, ahol 11 tonna felett voltak a hozamok. Baranyában a Bicsérdi Aranymező Tsz 11,6 tonna, Komárom megyében a Kocsi Aranykalász Tsz 11,01, Tolnában a Teveli Kossuth Tsz 11,5, Bács-Kiskun megyében az Uszódi Egyetértés Tsz 11,7, és Szolnok megyében az Örményesi Új Élet Tsz átlagosan 11,3 tonna kukoricát takarított be területéről. Különösen figyelemre méltó, hogy a kocsi termelőszövetkezet 1763 hektárról adott 11 tonna felett kukoricát, hektáronként. NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE Az idősek adózásáról — másodszor A nyugdíjasokat érintő pénzügyi változásokról szóló sorozatunkban legutóbb — február 6-án — egyes adózási kérdéseket ismertettünk, dr. Fo- nyódi Lajosodnak, a Bács-Kiskun Megyei Adófelügyelőség osztályvezetőjének tájékoztatása alapján. Mai cikkünkben folytatjuk az e témáról szóló beszélgetésünket, elöljáróban megismételve azt a lényeges tényt, hogy a nyugdíj adómentes, ám a mellette szerzett egyéb jövedelmekkel össze kell vonni, s így hatással van e plusz bevételek adójára. Ezzel összefüggésben felvetődik a kérdés: — Van-e a nyugdíjasoknak adóelőleg-fizetési kötelezettségük? — A jogszabályok a nyugdíj melletti más jövedelmek kifizetőinek adóelőleglevonási kötelezettséget írnak elő válaszolta dr. Fonyódi Lajosné. — A nem munkaviszonyból származó összegeknél a kifizető nem tudja figyelembe venni a nyugdíj esetleg alacsony voltát, s ezért köteles adóelőleget levonni. — S ha az év végén kiderül, hogy az illető összes jövedelme nem haladja meg a 96 ezer forintot, tehát mégsincs adófizetési kötelezettsége? { — Ebben az esetben a nyugdíjasnak adóbevallást kell adnia, s ennek alapján a területileg illetékes adófelügyelőség visszatéríti számára a levont előlegek összegét. Az így szükségessé váló adóbevallás beadásának határideje azonos a többféle jövedelemmel rendelkezőkre előírtakéval: 1989. március 20. — A beszélgetésünk első felében és a most ismertetett szabályok minden nyugdíjasra vonatkoznak? — Kivételekkel, de általában igen, így a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasra, az özvegyi nyugdíjasra, arra az állandó özvegyi nyugdíjban részesülőre, akinek ezt az összeget azért folyósítják, mert az árvaellátásra szoruló gyermekek száma 1-re csökkent, valamint a mező- gazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadéka, tagsági pótléka, továbbá a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka esetén. — Ismereteim szerint ugyanilyen elbírálás illeti meg a legalább 67 százalékban csökkent munkaképességűeket is. — Igen, közülük azokat is, akik nem vesznek igénybe rokkantsági nyugdíjat. Külön állásfoglalás alapján ugyancsak a nyugdíjakra vonatkozó általános szabály érvényesül még arra a teljes évi jövedelemre, amelyben a magánszemély bármilyen rövid ideig nyugdíjat kapott, illetve ha a nyugdíjfolyósítás az adott naptári évben •— vagy annak egy részében — szünetelt. — S mik a kivételek? — Bár nyugdíjnak minősül, de, az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak a két vagy több árvaellátásra szoruló gyermek miatt kapott özvegyi nyugdíjra. Ez ugyanis adómentes társadalombiztosítási ellátás, s így nem kell összevonni más jövedelmekkel. Szintén ez vonatkozik az 1987. december 31. előtt megállapított — nem brut- tósított — baleseti járadékra. — Mit tegyen az a nyugdíjas, aki továbbra sem érti ezeket a kétségtelenül bonyolult, egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető szabályokat? — Adófelügyelőségünk ügyfélszolgálata készséggel megadja a hozzánk fordulóknak a rájuk vonatkozó konkrét felvilágosítást — fejezte be a tájékoztatást dr. Fonyódi Lajosné. V. Z. TIZENEGY V ÁDPONTBÓL SEMMI SEM IGA/ Felel-e a feljelentő? Elégtétel a jánoshalmi Pippan Pongrácnak Annak idején lapunk rendőrségi rovatában — az illetékesektől kapott tájékoztatás alapján — néhány soros hírben közöltük, hogy Pippan Pongrác Jánoshalma, Kilián György utca 1/D szám alatti lakost, a Jánoshalmi Nagyközségi Közös Tanács építési, műszaki és területfejlesztési csoportvezetőjét vesztegetés bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Történt mindez 1986. február 25- én. A szűkszavú hír nem foglalkozott a részletekkel, most viszont kötelességünknek tartjuk, hogy ismertessük ezt az egyáltalán nem Pippan Pongrác számára szégyenletes ügyet. Ugyanis kiderült, hogy az egészből semmi sem volt igaz. A becsületében megalázott férfi higgadtan, indulatok nélkül emlékszik vissza arra a tragikus reggelre: — Nyomozók jöttek értem, kihívattak az épp akkor kezdődő értekezletről s közölték velem, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az építésügyi eljárások során az építési, valamint a lakhatási engedélyek kiadását anyagi előnyhöz kötöttem. Megdöbbentem, hiszen tudtam, hogy ez koholt vád ellenem. Bizonyítékokat sem tudtak mondani. Úgy voltam vele, hogy úgyis tisztázódik rövid idő alatt a dolog, ezért nem vitatkoztam. Az irodámból összeszedték az általuk szükségesnek vélt iratokat, a gépkocsimat a tanácsháza előtt kutatták át a jelenlétemben, a legnagyobb nyilvánosság előtt. Teljesen megalázva éreztem magamat. Elmentek a feleségem munkahelyére is, akivel a lakásomra mentek, házkutatást tartottak. Aztán elvittek Kiskunhalasra, majd a kórházban megvizsgáltattak. Ezt követően felvették a kihallgatási jegyzőkönyvet és rámcsukták a vasajtót. Volt úgy, hogy tíz napig sem szóltak hozzám. Egy hónappal meghosz- szabbították az előzetes letartóztatásomat és csak 1986. április 28-án, a megyei főügyész utasítására engedtek szabadon. Ütána még három hónapig folyt a nyomozás, majd átadták az ügyet vádemelés céljából a kiskunhalasi városi ügyészségnek. 1986. december 15-én fejeződött be a tárgyalás a városi bíróságon, amely az ellenem felsorolt tizenegy vádpont közül négy alól felmentett, hét vádpontban elmarasztalt: és ezért egy év, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélt és három évre eltiltott a közügyek gyakorlásától. Pippan Pongrác szabadlábon várta sorsának jobbra fordulását. Természetesen fellebbezett a kecskeméti megyei bírósághoz, ahol húsz perc alatt meghozták a másodfokú, jogerős döntést: bűncselekmény elkövetésének hiánya miatt teljes körű felmentést kapott. Pippan Pongrác az eljárás sok apró részletét nem érti, amellett, hogy az egész ügyet sem érti. Nem tudja felfogni például, hogyan fordulhat elő, hogy valakit tizenegy kitalált vádponttal állítsanak bíróság elé? Azt sem érti, hogy a rendőrségi kihallgatásokon a kiskun- halasi ügyvédje egyetlen alkalommal sem „tudott” jelen lenni... Neki ezért aztán fel is mondott, bajai ügyvédet fogadott. Van az ügynek munkahelyi vonatkozása is, amely ugyancsak megérdemel néhány szót, magától Pippan Pongrác- tól: —ÍA büntető eljárás után, 1986. március 11 -én minden meghallgatás nélkül munkahelyi fegyelmi eljárást indítottak ellenem, de felfüggesztették a büntetőügy lezárásáig. Aztán — a felmentő ítélet ellenére — a végrehajtó bizottság 1986. május 26-án az „elbo- csájtás” fegyelmi büntetéssel sújtott, egyebek között azzal az indokkal, hogy letartóztatásom a közvéleményben felháborodást váltott ki, amely a nagyközségi közös tanács szakigazgatási szervére is rossz megítélést eredményez. De hát ezt a körülményt nem én idéztem elő, hanem az, aki — mint a másodfokú felmentő ítélet is igazolja — alaptalan, koholt vádak alapján feljelentett. A felmentő ítélet ellenére a kecskeméti munkaügyi bíróság helyben hagyta az „elbocsájtás” fegyelmi büntetésemet. A Legfelsőbb Bíróság elnökéhez folyamodtam jogorvoslatért. A tárgyalást 1988. január 27-ére tűzte ki a Legfelsőbb Bíróság. A döntése: vissza kell helyezni eredeti munkakörömbe. — S most hogy érzi magát? — Nem a legjobban. Már a fogadtatásom elkeserített. Én a Legfelsőbb Bíróság döntése után, másnap reggel annak rendje és módja szerint jelentkeztem a munkakönyvemmel a tanácsnál. Kitörölték belőle a „munkaviszonya megszűnt’^ bejegyzést, visszahelyeztek a csoportvezetői beosztásba, csoport nélkül, mert az közben, átszervezés miatt megszűnt. Ugyanakkor a vb-titkár kijelentette, hogy nem kíván együtt dolgozni velem. Itt tartok tehát most, kétévi meghurcoltatás után. Azt mondták, rendkívüli vb-ülést hívnak majd össze az ügy végleges lezárására, de ez eddig még váratott magára. Az is gyanús volt, hogy mindjárt a munkába állásom napjának reggelén megkértek, menjek el két nap szabadságra, de nem ellenkeztem. Kitöltöttem a szabadságolási papírt, ám másnap figyelmeztettek, hogy vigyázzak, mert az engedélyező aláírása „hiányzik” a papírról. Bementem a tanácsházára és követelésemre a vb-titkár megbízottja végül is aláírta az engedélyt. Ennyi a lényege Pippan Pongrác kálváriájának, ha ugyan már vége van. Reméljük, hogy igen. Vele együtt joggal bizakodunk abban, hogy a végrehajtó bizottság kollektív döntése böl- csebb lesz az előbbieknél s visszaadja egy olyan ember becsületét, aki húsz éve a tanács dolgozója, aki tizenhárom évig vezette az említett csoportot és elvi tathatatlanul sok köze volt a hosszú idő alatt egyebek között ahhoz is, hogy Jánoshalma sok szép eredménnyel, elismeréssel dicsekedhet a településfejlesztési versenyben. Felvetődik persze a kérdés: felelősségre vonják-e mindazokat, akik Pippan Pongrácot meghurcolták, s hogy a sokat — ártatlanul! — szenvedett férfi vajon kap-e valamilyen anyagi kárpótlást is. Ám a legrejtélyesebb az egész ügyben mégiscsak az, hogy egyáltalán megtörténhetett! Rapi Miklós Guruló kényelem A Lenti Fém- és Faipari Szövetkezet két új típusú lakókocsival jelentkezett, egyelőre csak tőkés piacon. A Pannónia 440-es típus négy-, a 350-es pedig háromszemélyes. A kor igényeit is kielégítő utánfutókat a szövetkezet szakemberei tervezték. A fűthető, minden kényelemmel ellátott „guruló lakások” iránt már most nagy az érdeklődés. Két éven belül — az üzem korszerűsítése után — évente ezer darabot fognak gyártani ezekből a kocsikból. Otthonteremtő-betét A takarékszövetkezetek az idén nemcsak az ifjúsági betéteseknek, hanem a 35 év fölöttieknek is kedvező betételhelyezési lehetőséget nyújtanak az úgynevezett otthonteremtő-betét bevezetésével. Ezután a lakásszerzés céljaira gyűjtött — és erre fordított — pénz 5 év elteltével számukra is jobban kamatozik, mint más betétformában ugyanennyi időre lekötött összeg. Ezen felül adókedvezményben is részesülnek. Lakásszerzőnek ebben az esetben azt tekintik, aki lakást épít vagy vásárol, továbbá toldaléképítést, emeletráépítést, tetőtér-beépítést vállal, valamint nem lakás céljára szolgáló helyiséget lakássá alakít, és végül az is, aki állami tulajdonban lévő házingatlant vesz meg. A SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályon elmondották: az új betétfajta esetében á takarékosság ideje öt év, A kamatok mértéke ez idő alatt évente 10 százalék, ezt követően pedig évente 12 százalék. Otthonteremtőbetétet nyithat bárki, ám nemcsak magának, hanem családtagjainak vagy más olyan személyeknek is, akik lakásgondjuk megoldására készülnek. A betétszámlára havonta kell befizetni a Helikopterért Évről évre növeli dollárelszámolású exportját a Salgótarjáni Öblösüveggyár, amely a tavaly tervezett 3,5 millió dolláros kivitellel szemben 5,3 millió dollár értékű árut értékesített külföldön, az idén pedig hatmillió dollár értékű exportot terveztekA gyár piackutató szakemberei idejében felfigyeltek arra, hogy a hagyományos kézi gyártású árukkal szemben a külföldi piacon megnőtt a kereslet az automatafú- vott kelyhek, poharak iránt. Görög megrendelésre tavaly kezdtek szállítani ilyen termékeket, s erre az évre 250 ezer dolláros kivitelben állapodtak meg. Előrehaladott tárgyalások folynak egy amerikai üzletről: az országba már beérkezett és a továbbiakban beérkező amerikai mezőgazdasági helikopterek számla nyitásakor vállalt öszeget. Az ügyfélnek arra is lehetősége van, hogy egy-egy időszak elmaradása után vagy váratlan pénzhez jutáskor a betétet esetenként nagyobb összeg befizetésével gyarapítsa év közben. A lényeg az, hogy öt év elteltével az egy hónapra vállalt befizetés hatvanszorosának megfelelő összeg együtt legyen, a kedvezmények ugyanis csak ebben az esetben illetik meg az ügyfelet. A magasabb kamat mellett a lakás- megoldás előtt álló családok számára jelentős kedvezmény az is, hogy az otthonteremtő-betétszámlára az év során befizetett, legfeljebb 36 000 forintig terjedő összeg 20 százalékát — vagyis 7 200 forintot — a befizető levonhatja személyi jövedelemadójából. Sőt — akárcsak az ifjúsági takarékbetéteknél az otthonteremtő-betét felvételekor, vagy utána három éven belül, a lakásépítés céljára külön kölcsönt is kaphat az ügyfél. Ilyen kölcsönt már az előta- karékossági időszak negyedik évének lejárta után kérhet; ezzel a takarékszövetkezetek az építés előkészítéséhez — a telekvásárláshoz, tervkészítéshez, anyagvásárláshoz stb. — kívánnak segítséget nyújtani. üvegpohár ellentételeként adják az üvegárut. Várhatóan a helikoptereket szállító MacDonald-Douglas cég közvetítésével az American Air Line Légitársaság évente két és fél millió darab kelyhet és poharat vásárol mintegy 680 ezer dollár értékben. A megrendelő a méretpontosságon és a jó minőségen kívül igényli, hogy az öblösüveggyárban folyamatosan rendelkezésre álljon egy negyedévi raktári tartalékmennyiség. A szerződést öt esztendőre kötik. A Salgótarjáni Öblösüveggyár a közeli hetekben termékeivel megjelenik Fankfurtban, a háztartási üvegáruk legnagyobb európai vásárán; üzletkötői elmennek Koppenhágába és az arab világ egyik legjelentősebb üzleti központjába. Dubaiba is. MINISZTÉRIUMI TÁMOGATÁSSAL Bővül az olcsó cikkek bolthálózata Az átlagosnál olcsóbb, de megfelelő használati értékű termékek iránt egyre inkább növekszik az igény. Különösen azok az üzletek — például a bizományi és alkalmi boltok — népszerűek, amelyekben kifejezetten olcsó holmikat árulnak, de mind több kereskedelmi vállalat nyit olyan egységeket is, amelyekben a végleg leértékelt készleteket, a kishibás, vagy például mérethiányos termékeket árusítják kisebb-nagyobb árengedménynyel. A Kereskedelmi Minisztérium anyagilag is támogatja azokat a vállalatokat, amelyek úgynevezett olcsó boltokat nyitnak. Tavaly pályázatot hirdetett ilyen üzletek létesítésére, s 2,6 millió forinttal járult hozzá a vállalatok költségeihez. A pályázat eredményeként hat vállalat összesen 19, olcsó cikkeket árusító boltot nyitott. Az idén a minisztérium tovább folytatja a pályázati rendszert, s további támogatást nyújt az olcsó boltok nyitásához. Elsősorban olyan üzletek létesítését szorgalmazza, amelyekben egy adott árucsoporton belül a mindenkori átlagár alatti fogyasztói áron kínálnak bizonyos árukat, s a választékot úgy alakítják ki, hogy egymást fielyettesitő termékek közül az olcsóbb fajták legyepek kaphatók. A minisztérium ott is ajánlatosnak tartja az alacsonyabb árú termékek kellő választékának kialakítását, ahol nem kifejezetten olcsó áruk forgalmazása a cél. Ezért meghatározta az olcsóbb kategóriába sorolható árucikkek körét, s az ajánlott terméklistát a vállalatok rendelkezésére bocsátotta. A boltokban azonban a helyi adottságoktól és a vásárlók igényeitől függően az olcsó áruk kínálata az ajánlott listánál természetesen bővebb is lehet. A pályázati feltételeket és az olcsó cikkek listáját a Kereskedelmi Értesítőben tesz ik közzé.
