Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

1988. február 12. • PETŐFI NÉPE • 5

CÉLSZERŰEN, GAZDASÁGOSAN

A Balotaszállási Kossuth Termelőszövetkezetben nemigen dicsekedhetnek földterületük jó minőségével. A gazdaság összesen 2700 hektáros, a 900 hektár szántón 6 az átlagos aranykorona-érték. E kicsiny és gyenge földek hasznosítása nagy lecke a tsz szakembereinek. A megoldást a célszerűség határozza meg; a szövetkezetben híresen jó a baromfitartás.

A broilercsirkék, a kacsák és libák itt megtermelhető 200 va- gonnyi takarmányát, a búzát, az árpát, a rozsot adja a szántó.

• Ezek pecsenyekacsák, de meg az idén lesz törzsállomány is.

Kacsa, alkatrész, tréningruha Balotaszállásról

• A varrodában bérmunkát végeznek az asszonyok.

— A növénytermesztésünk tavaly szerencsére nem vitt az eredményünkből— mondja Tubánszky József elnök.

— Voltak nem igazán sikeres próbálkozásaink is, például az olajretek, a cirok termesztése, de a tapasztalatainkat kamatoztatjuk. Az idén ezek alapján, no meg a szükséges takarmány megteremtése miatt, ismét vetünk cirkot, amit egy pelyhesítő berendezéssel teszünk etetésre alkalmassá. Ezenkívül vetőmagot is szeretnénk fogni erről a növényről.

A szövetkezet szakemberei 1984 őszén határozták meg a baromfiágazat, illetve az ipari melléktevékenység fejlesztésének irányát. Az előbbiben azóta nagy lépéseket tettek előre; a terveikben a kacsatenyésztés teljes vertikumának kiépítése is szerepel.

— Miért a kacsát helyezték első helyre a fejlesztésnél?

— A piac igényei ma a víziszárny^plj félé ........................

m

utatnak. Az 4 .4 ...

véleményünk, hogy érdemes mindhárom állatfajt megtartani, azért, hogy a piaci viszonyoknak megfelelően egyiket vagy másikat tudjuk előtérbe helyezni. Most a

víziszárnyasok vannak soron.

A teljes vertikum azt jelenti, hogy a

pecsenyekacsanevelés mellett

vállalkozunk törzsállomány kialakítására, illetve keltetésre is.

A gazdaság saját építőbrigádjának kijár a köszönet azért, amit ebben

— de az egész baromfiágazat érdekeben is — tett. A törzstelep építése már megkezdődött, nyáron szeretnénk betelepíteni, a keltető pedig egy év múlva működik majd.

— A nyár közepén egy broilerbemu- tatón láthatták a megye állattenyésztői a telepüket. A baromfitartásban dolgozók érdekeltségi rendszerére vonatkozóan ott több kérdés hangzott el, mint a kimondottan szakmai témákkal kapcsolatban.

— A baromfiágazat a múlt évben 74 millió forintos termelési érték mellett 6 millió forint nyereséget ért el. Ezt azért tartom fontosnak, mert az év közben megváltozott tápminőség, a csökkentett fehérjetartalom, az energiaárak növekedése rontotta az arányokat. Az érdekeltségi rendszerünk, véleményünk szerint, az itteni viszonyoknak a legjobban megfelel. Tehát az eladott első osztályú baromfi árából levonjuk a feletetett takarmány értékét, ebből az ősz- szegből még a fenntartási költségek, egyebek jönnek le, a maradékot a gondozók, takarmányosok, műszakiak közt osztjuk el. így érezhető a csapatmunka minősége is. Példaként az elhul- lási százalékot mondom: csirkénél ez 2,2, a kacsánál 6,3, a libánál pedig 8,7 százalék. Ugye, nem rossz?

— Jelentősnek ítéli a szövetkezet ipari tevékenységét. Miért szükséges ezt fejleszteni?

— Nem extra jövedelmet akarunk elérni. Az itteni lakosság foglalkoztatása az egyik szempont, az utóbbi években 240-ről 420-ra nőtt tagjaink száma. A másik a gazdaság pénzügyi lehetőségének kiaknázása. Az ipari tevékenység lehetővé teszi, hogy egy elfogadottan alacsonyabb bérszínvonalú munkával — mint például a konfekcióipar

— a húzóágazatban dolgozókat kellőképpen honorálni tudjuk, és a bérfej• Néhány hónap alatt épült fel a 35 ezer férőhelyes csibenevelő.

lesztés kereteit ne lépjük túl. Bár meg kell mondanom, hogy a varrodánkban átlagban magasabb bérekért dolgoznak az asszonyaink, mint az anyavállalatnál tehetnék.

— Milyen ipari ágazataik vannak?- A vasüzemünk egyik részlegében mezőgazdasági gépek, a másikban gázkészülékek alkatrészeit gyártjuk. A saját 20-25 fős építőbrigádunk munkáját már dicsértem, de azt még hozzáteszem, hogy például a csibenevelőt 3-4 hónap alatt készítették el. És ez nem egyedi eset! A műszaki ágazatunk kis létszámú, de maradéktalanul kiszolgálja a termelést. A benzinkutunk bevétele 70 millió forint. Említettem már a varrodát, ez szintén büszkeségünk. 1981- től dolgoznak itt a Texcoopnak bérmunkában az asszonyok. A tréningruhák, pulóverek, kertésznadrágok varrásával ez alatt a bő hat év alatt többszörösen megtérült a beruházás.

— Mit tart szövetkezetükben a legfontosabb mozgatóerőnek?

Az emberek akarását. Az esztendőkön át tartó megfeszített, kemény munka az 1987-es zárásunkban mutatja meg az eredményét. Háromszorosára nőtt a termelési értékünk, a nettó árbevétel duplája lett, az átlag részesedés tagonként eléri a 80 ezer forintot. Csak tavaly 18 millió forint volt a beruházásunk. A nyereségünk pedig rekord nálunk, 10,1 millió forint. A számok mögött ott van az, hogy az építőbrigád, a varrodai dolgozók, a baromfigondozók, vagyis szinte valamennyi tsz- tagunk, a szó szoros értelmében éjjelnappal végezte a munkáját, ha a szükség úgy kívánta.

A TÉT: 200 MILLIÓ DOLLÁR

Hol tart a szójaprogram?

Ugyanezt persze kérdezhetnénk úgy is: hol tart az a fehérjeprogram, amit az agrártárca az elmúlt év tavaszán hirdetett meg azzal a céllal, hogy az állatállomány takarmányozásában nélkülözhetetlen növényi fehérjét — legalábbis annak egy részét — itthon termeljük meg, ne kelljen a szójadarára évente rendszeresen 200 millió dollárt költeni.

A elmúlt két évtizedben már legalább négy, a szójatermesztés meghonosítását, szélesebbkörű elterjesztését óhajtó nagy nekibuzdulás volt; a kezdeti termelői lendület azonban hamar lelohadt, egyebek mellett azért is, mert a vállalkozó agrár nagyüzemek rendszeresen ráfizettek e növény termesztésére. És ma? Úgy látszik, ezúttal életben maradt a termelési kedv: nem kis részben annak köszönhetően, hogy az üzemek minden megtermelt tonna szójabab után 2500 forintos támogatást könyvelhetnek el s tudják, hogy ez a központi segítség 1990-ig megmarad.

Kétszeres termőterület

Alighanem az anyagi ösztönzésnek tudható be első helyen, hogy a hosszú-hosszú éveken át 20—25 ezer hektárt el nem hagyó termőterület hirtelen csaknem a kétszeresére emelkedett. Az összes termés pedig megközelítette már a 70 ezer tonnát. Persze ez lehetne lényegesen több is, hiszen a hektáronként most elért 2 tonnás átlagtermés valójában nem ad okot felhőtlen örömre.

Az elmúlt év ismételten bizonyította — figyelembe véve azt is, hogy az időjárás tulajdonképpen nem kedvezett — hogy azokban a gazdaságokban hoz kiemelkedően jó eredményt ez a növény, ahol következetesen és szigorúan betartják a termesztésre vonatkozó szabályokat. Ugyanis a szója sokszorta érzékenyebb a technológiai hibákra, a trehány, a nem időben elvégzett munkára, mint legfőbb „versenytársra”, a kukorica. Számos üzem példája megmutatta azt is, hogy amennyiben a gondoskodás nem marad el, a gyengébb, 18-20 aranykoronás földeken is betakarítható 2,4-2,5 tonnás átlagtermés.

A szójatermesztés magyarországi meggyökeresítésének ellenzői igazuk alátámasztásaként többnyire azzal érveltek, Hogy azért jobb szója helyett kukoricát a földbe vetni, mert a kukorica háromszor, négyszer akkora értékkel fizet. Adjunk el dollárért annyi tengerit, ameny- nyiért behozhatjuk a szükséges szójadarát. Ésszerű gondolat ez. Ám a megvalósítását meggátolja, hogy Magyarország a legritkább esetben exportál keményvalutáért kukoricát. Ez azonban természetesen változhat is.

Nincs hazai fajta

Egyelőre azonban érdemes a hazai szójatermesztéssel tovább kísérletezni, hiszen valószínű, hogy holnap sem árt majd a devizával takarékoskodni. Az persze továbbra is hiú ábránd, hogy belátható időn belül önellátókká váljunk szójából. Hacsak a növénynemesítők nem rukkolnak ki olyan fajtával, amely a mi időjárási viszonyaink között is képes biztonságosan nagy termést produkálni. Ugyanis jelenleg a köztermesztésben lévő szójafélék az ország déli részén érzik csak igazán jól magukat; ez az a vonal, amely ez- idáig a gazdaságos szójatermesztés gyakorlati határa volt. ■

A szójabab azonban nyersen semmit nem ér. A benne levő káros — antinutritív — anyagok miatt közvetlenül nem fogyaszthatja sem állat, sem ember. Szerencsére azonban már számtalan megoldás kínálkozik a veszélyes összetevők semlegesítésére; a közömbösítés elvégezhető főzéssel, gőzöléssel, pelyhesí- téssel, pelletálással, mikrohullámos kezeléssel, extrudálással egyebek mellett.

Azt viszont senki nem tartja szerencsésnek, hogy a legnagyobb honi feldolgozó üzem, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat éppen ebben az évben kezdett nagyarányú rekonstrukcióba. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a meglévő feldolgozó kapacitás — évi 30 ezer tonna — az idén a harmadával csökken majd. Igaz viszont, és ennek már örülni is lehet, hogy a munkálatok befejezése után, 1990-ben, a teljesítmény a régi háromszorosára növekszik majd.

Összefogás a jugoszlávokkal

Az tehát biztosra vehető már, hogy ebben az évben ez a vállalat képtelen lesz a hazai megtermelt alapanyag teljes mennyiségének feldolgozására. Még jó, hogy a szójatermesztés egyik legnagyobb hazai résztvevőjének, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnak érvényes kooperációs szerződése van egy jugoszláv céggel, évi 8-10 ezer tonna szója feldolgozására.

A gazdasági számítások alapján egyértelműnek tekinthető az is, hogy egy új, önálló szójafeldolgozó üzemet nem érdemes egyelőre itthon építeni, mivel nem tudnánk kihasználni. Járható útnak és, mondhatni, szükséges megoldásnak látszik, hogy a gazdaságokban megtermelt szója döntő részét helyben tegyék alkalmassá takarmányozási célra. Ma már több cég is rendelkezik különböző, üzemeknek megfelelő szójakezelő eljárással, géppel. Ezek mindegyike Ígéretes, ám egyelőre még egyiket sem lehet kiforrott megoldásnak tekinteni.

H. L. I.

EGYENÁRAM VAGY VÁLTAKOZÓ?

A világon ma már mintegy féltnilli- árd villamos motort gyártanak — a néhány wattos léptető motoroktól a több megawattos óriásmotorokig. A korszerű motor ismérve, hogy jó hatásfokú, tehát energiatakarékos, pontosan tartja a fordulatszámot, rugalmasan és könnyen szabályozható, a felhasználási hely kívánalmainak megfelelően különleges követelményekhez alakítható.

E követelmények kielégítését. az alapanyagok, elsősorban a dinamólemezek minőségének és gyártástechnológiájának gyors fejlődése tetté lehetővé. Ügyanakkor a villamos motorok felhasználásának az ipar és a közlekedés legkülönbözőbb területein nagy lendületet adott a félvezetős hajtások megjelenése. A teljesítménytranzisztorokkal, diódákkal és tirisztorokkal gyakorlatilag karbantartásmentes üze*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

¥

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

ADÓMENTES

KAMATKIEGÉSZÍTÖ PRÉMIUM

z4Z OTP-NÉL

A TARTÓSAN ELHELYEZETT

— 1, 2 és 3 éves lekötésű betét;

— a takaréklevél-betét;

— az ifjúsági takarékbetét;

— a nyugdíj-előtakarékossági betét mindkét változata

egyszeri — évi 3%-os — kamatkiegészítő prémiumban részesül, ha a

BETÉTEK AZ EREDETILEG VÁLLALT LEKÖTÉSI IDŐT KITÖLTIK

A prémium az 1987. október 1-jén már az OTP-nél levő, valamint az 1988. június 30-áig olyan tartósan elhelyezett összege^ után jár, amelyek legalább 1988. decembet 31- éig betétben maradnak.

305

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

met sikerült elérni. A veszteségek % is jelentősen 4, csökkenthetők, amivel a berendezés összhatásfokát lehet növelni.

A feladatnak megfelelően tetszés szerint szabályozható a fordulatszám és a forgatónyomaték, ezen a réven a hajtott oldalon például a sebes- ség, a szállított «híranyag mennyisége, u legkülönbö/öbb paraméterek egész sora állandó értéken tartható.

Az egyenáramú hajtások technikailag lényegesen eltérnek a váltakozó áramúaktól. Döntő különbség, hogy a váltakozó áramú hajtásnál a motor rendszerint legsebezhetőbb pontját jelentő kommutátor hiányzik. Az időálló és minimális karbantartást igénylő váltakozó áramú motor előállítása az egyenáramú motornál olcsóbb. Az egyen- vagy váltakozó áramú hajtás alkalmazásának eldöntésekor azonban nem elsősorban az ár a döntő. A két rendszer ritkán versenyeztethető egymással, inkább az üzemi feltételek a meghatározók. A váltakozó áramú hajtás nem fogja kiszorítani az egyenáramot, hanem lehetővé teszi, hogy a szabályozott hajtásokat újabb területekre lehessen kiterjeszteni. Például az egyenáramú hajtásokkal nehezebben megoldható feladatokhoz, szivattyúk► ♦ 4

hoz vagy a vegyiparban használatos keverőművekhez a váltakozó áramú hajtások alkalmasabbak.

A közlekedésben is terjed a váltakozó áramú hajtás. Kísérleteznek aszinkron motorok helyett szinkronmotoros megoldásokkal is. A folyamatosan szabályozható vonó- és fékezőerő beállít- hatósága a korszerű közlekedésben elengedhetetlen követelmény. A kohászatban és a nehézvegyiparban eddig is általánosan használták a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű motorokat. Ezeket a közelmúltig speciálisan a felhasználó követelményeinek megfelelően kellett kialakítani. Újabban azonban sikerült ebben a nagy teljesítményű sávban is építőkocka-rendszerű, viszonylag nagy sorozatban gyártható, és minden különleges igényt kielégítő, az egyedi tervezésűeknél sokkal olcsóbb motorokat kifejleszteni.

Képünkön a váltakozó áramú korszerű motorokból látunk néhányat.

Gál Eszter J*-#-*-*-*-**-***-**-*-****-****** környezetünk egyes elemei ezek.

A mezőgazdaság! könyvhónap újdonságaiból

FECSKE MIHÁLY:

Növekedési pályák a mezőgazdaságban

Agrárgazdaságunk legváltozatosabb korszakát, a második világháború utáni időszakot elemzi a szerző. Újszerű megközelítésben tárgyalja a mezőgazdaság fejlődési folyamatát, szóhasználatával élve a növekedési pályát, az ötvenes évektől 1983 i—1985-ig. Áttekinti a mezőgazdasági termelés általános tendenciáit, a termeléssel kapcsolatban azokat a makroösszefüggéseket, amelyek az agrárpolitika átfogó minősítésében támpontul szolgálhatnak az ágazat helyzetének elemzésében.

A fejlődési pályák vonalainak bemutatásakor magyarázatot keres Fecske Mihály a kialakult helyzetet motiváló körülményekre (politikai, közgazdasági, természeti, technikai, biológiai tényezők, humán faktor stb.). A könyv írásakor kiemelt cél volt — a szerzőt idézve — „ ... annak a bemutatása, hogy a piaci mechanizmus hogyan funkcionál az agrárgazdaság területén. A téma fontosságát fokozottan kiemeli, hogy eddig ezen a területen tudtuk a piaci mechanizmust a legnagyobb sikerrel működtetni... Ezen a területen sikerült az ár, a támogatás, az érdekeltség olyan formáját megtalálni, ami eddig másutt nem hozott ilyen eredményt. Az agrár- szektornál a különböző arányok és vertikumok összeállításában is sikerült azt a hatásfokot elérni, amely az egész ágazatot kedvezően befolyásolta”.

A szerző súlyponti kérdésként foglalkozik a külkereskedelemmel, hiszen azélel- m,szer-termelés sajátos külgazdasági körülményeinek fontossága mellett egyre több kérdésben nincs egységes megítélés; például a gazdaságban és a politikában a jövedelemtermelő képesség és az exporthatékonyság növelésének elveit sajátos módon alkalmazzák stb. Külön is kitér a könyv a KGST-n belüli gondokra, ellentmondásokra.

A Mezőgazdasági Könyvkiadó új kötetének szemléletmódja mindvégig kritikus, keresi a hátráltató, a torzító tényezőket, akár az üzemi struktúrák, akár a belső

K. M.