Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

1988. február 11. • PETŐFI NÉPE • 5 HALASI VÉLEMÉNY: A minőség magáért beszél Hogyan nőhetett a kereset 11 százalékkal a KFV-nél? • Népszerűek a zsaiugátercs termékek. (Gaál Béla felvétele) A Kiskunhalasi Faipari Válla­lat 1985-ben még 87 ezer, utólag helyére állítható házgyári ajtó­tokot készített. A múlt évre már csak 17 ezer darabra fogadtak el megrendelést, de végül a nagy kereslet miatt mintegy 32 ezer ilyen termék hagyta el az üze­met. V'iszont az idén már egyet­len darabot sem gyártanak, mert ez az ajtótok 4 százalék veszte­séget hozott. Ezt még házon be­lül rendezhették volna, ám a házgyári építkezéseknél felhasz­nált termék készítésébe bedolgo­zott a vállalatnak a Jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezet, amelynek régebben gépeket ad­tak ki a bérmunkához. Most mi lesz? Az eszközök egyelőre ma­radnak a szövetkezetnél, bérbe adták neki, vállalhat munkát az eddig velük dolgozó emberek­nek. — Azt mondják, tavaly az épületasztalosoktól még az elve­temedett ajtókat, ablakokat is vitték, mintha ingyen adták vol­na, amikor kitört a felvásárlási láz. Mégis volt veszteséges gyártmányuk? — kérdeztem Ki­rály Istvánt, a halasi cég igazga­tóját, a jánoshalmi partnerekkel való megbeszélése után. — Valóban nagy volt a kereslet, de amit mond, az túlzás. Ami a házgyári ajtótokot illeti, nem készítjük tovább, mert veszteséges, a pillanatnyi kereslet­től függetlenül. A jövedelmezőbb ter­mékeink mennyiségét növeljük. Megte­hetjük, mert van rájuk megrendelés. — Egyébként jó évük volt a tavalyi? — A hideg meg a hó miatti kezdeti lemaradást már az első negyedév végé­re pótoltuk. Valamivel több mint 141 ezer darabot terveztünk 1987-re, de a már említett vásárlási láz hatására 153 és fél ezret állítottunk elő. Négyzetmé­terben számolva 23 százalékkal teljesí­tettük túl a tervnek ezt a részét. A ter­melési értékünk elérte a 225 millió fo­rintot, tizenkét százalékkal több lett az előirányzatnál. A tervezett 23,5 millió helyett 27,8 millió forint nyereséget mutatott ki a mérlegünk — tehát nem volt rossz évünk. Elmondhatjuk ezt an­nál is inkább, mivel a vállalat dolgozói­nak a keresete 11 százalékkal emelke­dett 1987-ben. — Hogyan futotta erre a nye­reségből? — Az év végén a fokozott kereslet kielégítésére szállított, terven felüli ter­mékek gyártásához bérpreferenciát le­hetett megpályázni. Ez segített. Egyéb­ként eredetileg csak három százalékkal akartuk emelni a béreket, aztán ebből öt százalék lett. Erre tettük még rá az 1 millió 59 ezer forint „kedvezményes” bért, így jött össze a 11 százalék. Persze nem volt ez az ügy ilyen sima, ahogy most elmondom. Ha a már említett összegű nyereségtől elmaradunk, 4 mil­lió forinttal több adót kellett volna fi­zetnünk, ugrott volna a vezetők prémi­uma stb. Szerencsére a kollektíva ezút­tal is jól együtt dolgozott, és bejöttek az . elképzeléseink, nem fizettünk rá a koc­kázatra. — Gondolom, az emberek a több kereset reményében szíve­sen dolgoztak a szokásosnál többet. — A bérkedvezményért a rendes munkaidőn túl, szombaton és vasár­nap dolgoztak. Valóban szívesen jöttek kihasználni a lehetőséget. Ilyenkor még inkább számít, hogy jó brigádjaink vannak. — A vállalatnál él még a ver­senymozgalom? — A héten értékelik a teljesítménye­ket, és a szokásos brigádvezetői érte­kezlet dönt majd az elért címekről. A 150-200 ezer forint jutalmat május 1-jére fizetjük ki. — Tehát akkor jó hangulat­ban dolgoznak. Bizonyára a bé­rek bruttósításával sem volt gondjuk. — A vállalati fedezet megvan, a kol­lektív szerződést még decemberben módosítottuk. A pénzügyi helyzetünk általában véve stabil, mint az önállóso­dásunk, 1985 óta minden esztendőben. Azt azonban még nem látjuk elég tisz­tán, hogy az adóreform, az árrendszer változásai milyen hatással lesznek az idei gazdálkodásunkra. Hogy egy pél­dát mondjak: nem tudjuk még, a Csa­varipari Művek árai hogyan alakul­nak. — A tervezésnél ezt hogyan lehetett bekalkulálni? — A termelés mennyiségi részével nem volt gondunk. Az idén 145 ezer családi és társasházra való ablakot, 6 ezer zsalugátert és ezer bejárati ajtót készítünk. — Erre mindenre van is vevő? — Az egész évre lekötötték a kapaci­tásunkat a megrendelők, jórészt még az őszi BNV idején. A tepvünk rugalmas, változtatni is tudunk rajta, ha a keres­let ezt megkívánja. — Erre az évre az építkezések ütemének lassulását jósolják. A konkurenciától ez esetben nem kell tartaniuk? Versenyképesek vagyunk. Ezt csak két adattal támasztanám alá: ab­lakaink a légzárás szempontjából a harmadik „helyezettek” voltak az Ab­lak Minőségfejlesztő Társulás adatai szerint, a vízzárásuk pedig — és ebben egyedüliek a hazai kínálatban — száz- százalékos. Ez a minőség magáért be­szél. — Gondolja, az idén is elérik a tavalyi nyereséget? — Az első negyedév után, vagy még inkább az év derekán látunk ebben tisztán. — Vannak még tartalékaik a gazdaságosság javítására? — Az emberi hozzáállásban még van­nak. A tulajdonosi szemléletet még erő­síthetjük. Minden darab fa kiszabásá­nál érvényesülnie kell a takarékosság­nak; nem mindegy, mekkora esik le belőle tűzrevalónak. A gépi feltételeket az idén ötmillió forint beruházásával javítjuk. Az anyagtároláshoz fedett színt építünk, a telephelyünket tovább rendezzük, csinosítjuk — mondja Ki­rály István, és ez utóbbit meg is mutat­ja. Az udvaron Lakatos András üzem­vezetővel találkozunk, aki a Borbás Ist­vánnal közös találmányukat, a rejtett, mozgatható zsalugáter-vasalatot indít­ja éppen útnak az Építőipari Minő­ségellenőrző Intézetbe. így tanúja lehe- tek.annak is, miként alapozzák a válla­latnál a jövőt. A. Tóth Sándor Koksz igen — de milyen? Tekintélyes mennyiségű koksz érkezett Lengyelország­ból, ám a minősége kívánniva­lót hagy maga után. E sajnála­tos tény egyrészről alighanem hosszabb ideig tartó tárgyalá­sokat, esetleg pert eredményez az árcsökkentés mértékéről, másrészt aggódással töltheti el a lakosságnak azt a nem elha­nyagolható hányadát, amely koksszal fűt. Mégsem igaz, hogy bejáródott az a konstruk­ció, amelynek, működési zava­rai egy éve súlyos kokszhiányt okoztak Magyarországon? Emlékezzünk csak: az 1986/ 87-es telet nagy nyugalommal várták az ipari és háztartási koksz felhasználói, hiszen ol­vasták az illetékesek nyilatko­zatait, miszerint koksz lesz bőven, több is a kelleténél. Működik már a Dunai Vasmű (DV) összesen 10 milliárdért megépitett új kokszoló­műve, továbbá szerelvényszám ér­kezik majd tüzelő Lengyelország­ból a szovjet kontingens terhére. A problémák a minőséggel kez­dődtek. A beérkezett koksz nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Később aztán már ilyen tüzelő sem érkezett. Főleg Borsod iparában okozott ez súlyos károkat, és szerte az országban tü­zelőhiányt. A dunaújvárosi kok­szolómű csak keveset segíthetett a bajokon, mivel nem volt elegendő kokszolható szene. Fel kellett sza­badítani az állami tartalékokat. A mostani, hosszú ideig szokat­lanul enyhe tél sok energiahordo­zót takarított meg az ország­nak. Az illetékesek szerint kokszból nemhogy hiány, ha­nem éppen fölösleg van. A Tüzép fulladozik a kokszhe­gyek alatt. Igaz, a Dunai Vas­mű kokszolható szén hiányá­ban most is jóval kevesebbet termel a lehetségesnél. Kapaci­tását bérkokszosítással igyek­szik lekötni, de ez akár sikerül, akár nem, nem a hazai koksz­készleteket gyarapítja. Ám az import nő, a koksszal teli sze­relvények rendre befutnak. Csak a minőség hibádzik. Úgy, mint az egy évvel ezelőtti rossz emlékű tél beköszöntekor. Lehet, hogy az idei tél nálunk most köszönt be igazán. M. M. A PÁRTBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA Kiskőrös és környéke: továbbra is szőlő, bor A közelmúltban vitatta meg Kiskőrösön a városi pártbizott­ság a múlt évi gazdaságpolitikai célkitűzések teljesítését, illet­ve az idei tennivalókat. A testület megállapította: az ipar kedvezőtlen piaci körülmények között kezdte a múlt évet, a mezőgazdaságot pedig természeti csapások sújtották. • A Borköv csengődi üzemében az export- borok minőségét vizsgálják. (Straszer András felvétele) ti, érdekeltségi formáknak a meghonosítására, amelyekre a köz- gazdasági és jogi szabályozás vár­hatóan lehetősé­get biztosít. (Kis­termelői szövet­kezet, kisszövet­kezet, szakcso­port stb.) A kertészeti ágazatok közül a szőlőtermelés döntő részarányt képvisel az üzemek­ben. A hatékonyság növekedése érde­kében létfontosságú feladat az éveken át alacsony terméshozamú, hiányos tő­keállományú, kedvezőtlen termőhelyre telepített, elöregedett ültetvények meg­szüntetése. Az ágazatot ért súlyos fagy­kár hatásainak tapasztalataira, az el­múlt évek letisztultabb szakmai ismere­teire alapozott telepítés a feladat, figye­lembe véve a változó piaci igényeket, a termésbiztonságot és a minőséget is. Rendkívül fontosak a tagi telepítések. A szőlő- és borvertikum fejlesztése to­vábbra is feladat. Igen fontos a borá­szat technikai, műszaki, szakmai szín­vonalának emelése. A térségben össze­fogással meg kell oldani a szőlő egy részének nem bor céljára történő fel­dolgozását. Sürgősen meg kell vizsgál­ni ennek a műszaki-közgazdasági-piaci oldalát, mert kulcskérdéssé válhat a következő években, hogy lesz-e kapaci­tás esetleges nagyobb termések feldol­gozásához, értékesítéséhez. A gyümölcstermelés túljutott a mély­ponton. Ebben az ágazatban is új ültet­vények létrehozása a feladat. Olyan te­lepítéseké, amelyekben termésátlag­növekedést kell elérni, sor- és tőtáv, művelési mód, gépek és eszközök haté­kony üzemeltetése révén. Mivel ezek kézimunka-igényes kultúrák, táblás ta­gi, szakcsoportos telepítésekkel is fog­lalkozni kell a mai piaci igények szerint (őszibarack, szilva, cseresznye, dió, al­mából új fajták). A szakcsoportos tele­pítési forma jelentősen tehermentesíti az üzemi fejlesztési forrásokat. Ezeket a pénzeszközöket közösen a gyümölcs­vertikum fejlesztésére kell fordítani. Kiskőrös és térségének ipari üzemei a termelésiérték-tervüket teljesítették. Kiemelkedő az Agrikon és a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet fejlődése. Az előző évekhez viszonyítva elmaradás piaci korlátok miatt csak az élelmiszer­ágazatban volt tapasztalható. Csök­kent a bor és a vermut exportja és bel­földi forgalmazása. Rendkívül kevés volt a térség iparában a beruházásra, műszaki fejlesztésre fordított összeg, ami a termékszerkezet-váltást, a haté­konyabb termelést a jövőben nagymér­tékben nehezíti. A város és környéke mezőgazdasá­gát az elmúlt években jelentős termé­szeti csapások sújtották (téli és tavaszi fagy, aszály). A mezőgazdasági üzemek termelési értéke elmaradt a tervezettől, a nyereség 27 százalékkal lesz kevesebb a felmérések szerint. A kedvezőtlen időjárás hatására az alaptevékenység termelési értéke és árbevétele elmarad az egyébként lehetségestől, sőt az el­múlt évekhez viszonyítva is csökkent. Mivel a terület nagyrészt gyenge ter­mőhelyi adottságú, az árukiesés miatt az ártámogatásban is jelentős a kiesés (pl. a szőlőnél). Ennek ellenére veszte­séges vagy alaphiányos szövetkezet nem lesz, de több nagyon nehéz hely­zetben van. Öt mezőgazdasági üzem­ben a nyereség nem vagy alig haladja meg a 2 milliót, így fejlesztésre aligha gondolhatnak. A mezőgazdasági üzemek jelentős részében a pótlólagos befektetést nem igénylő, hatékonyságot javító tartalé­kok egyre jobban -kimerülnek. Jórészt elfogytak a pénzügyi tartalékok is, a mezőgazdasági üzemek 10 százaléka tudott tavaly hitel nélkül gazdálkodni. Kevés azoknak a száma, amelyek tar­tósan nagyobb bevétellel rendelkeznek. Külön figyelmet érdemel, hogy a bank­betétnek nagyobb a hozadéka, mintha az termelőtőkeként működne. Az ipari és a szolgáltató melléküzemágak jól se­gítették a szövetkezetek gazdálkodásá­nak stabilizálását, a tagság folyamatos foglalkoztatását, a községek lakosság- megtartó képességének erősítését. A gazdasági építőmunka 1988. évi célkitűzéseit a gazdasági-társadalmi stabilizáció megvalósításának legsür­getőbb feladatai határozzák meg. Ki­emelt feladatot jelent a termékszerke­zet további korszerűsítése. A gazda­ságtalan termelést gazdaságossá kell tenni, vagy ha ez nem megoldható, meg kell szüntetni. Fontos követelmény a termékszerkezet alakítása során a piaci igények minél pontosabb ismerete, az azokhoz való alkalmazkodás. Az ipar dinamikus fejlődése megköveteli a mű­szaki haladást, a technikai-technoló­giai megújulást, az elektronika, a szá­mítástechnika mind szélesebb körű al­kalmazását. A gyártás- és gyártmányfejlesztés so­rán alkalmazni kell a tudomány leg­újabb eredményeit, hasznosítani az ed­digi tapasztalatokat. Licencek, know- how-ok vásárlásával, újítások alkalma­zásával is emelni a műszaki színvona­lat. Az ipari üzemek erőfeszítéseket tesznek a konvertibilis export növelésé­re, gazdaságosságának javítására. To­vábbra is törekedjenek a tőkés import ésszerű csökkentésére, hazai termékek­kel vagy szocialista importtal való ki­váltására. A külgazdasági kapcsolatok bővülését is használják fel a termék- szerkezet és a gyártás korszerűsítésére. Az újabb beruházások indítását átgon­doltan kell előkészíteni. Ez minden eset­ben járjon a műszaki színvonal javulá­sával,- legyen mögötte megfelelő piaci háttér. A jövedelmezőség javítása érde­kében is fokozni kell a takarékosságot, az ésszerű költséggazdálkodást. Töre­kedni kell a fajlagos anyag- és energia­felhasználás csökkentésére, a selejt mérséklésére, a hulladékok és másod- nyersanyagok felhasználására. Javítani kell a munkafegyelmet. A munkaerő kisebb átcsoportosításával biztosítani kell a hatékony foglalkoztatást. A mezőgazdasági üzemek jövede­lemtermelő képességének megtartásá­hoz — adottságaik miatt — továbbra is nélkülözhetetlen az alaptevékenység melletti melléküzemágak működtetése a kooperációs lehetőségek feltárására. A saját termelésű nyersanyagok biz­tonságos elhelyezése és feldolgozása ér­dekében fontos az alapanyag-feldolgo­zás fejlesztése. Továbbra sem nélkülöz­hetők a háztáji és kisegítő gazdaságok­ban előállított termékek. Ezért az in­tegráció erősítésével, az alapanyag­szükséglet kielégítésével növelni kell a kistermelés biztonságát. A gazdaságok készüljenek fel azoknak az új szerveze­Meg kell vizsgálni a hűtőtárolás, a fel­dolgozás feltételeit és ezt szintén egyez­tetni kell. Ugyanakkor fel kell mérni a tcrmálkutak kertészeti ágazatban való hasznosítási lehetőségeit (Tázlár, Solt- vadkert. Kecel). Az erdőtelepítési programot folytat­ni kell, s meg kell teremteni az elsődlé- ges fafeldolgozás lehetőségét. A meg­termelt, előállított áru értékesítése, el­helyezése az eddigieknél nagyobb figye­lemmel történjen, a mezőgazdasági üzemek termékeik 80' százalékát to­vábbadják feldolgozásra, illetve keres­kedelmi forgalmazásra! Ilyen nagy tö­megű árunál minden százalék ár- vagy minőségromlás milliós veszteséget je­lent. A szőlő- és bortermelő gazdasá­gok keressék a kieső piacok pótlásának lehetőségeit. Ennek érdekében — ’ a külpiaci igények alapos felmérésével meg kell kezdeni egy hosszabb távra is érvényes termékszerkezet-átalakítási programot. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani a vállalkozásjellegű munká­nak; ilyen a részes és bérletes szőlőmű­velés, az átalánydíjas munkák, az ága­zatok önálló feladatokkal történő ellá­tása, önálló létszám- és bérgazdálkodás biztosítása. Minden, olyan új módszer bevezetését támogatni kell. amely a fel­adatok teljesítését elősegíti. A gazdaságban alapvető a kibonta­kozási programból adódó helyi felada­tok megoldása. Ennek érdekében a pártszervezetek munkájában kapjon nagyobb szerepet a végrehajtás szerve­zése és segítése mellett a számonkérés, az ellenőrzés. Gémes Gábor Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda Kecskemét, Horváth Döme u. 2. ÁLLÁSAJÁNLATAI Gazdasági vezető: DUTÉP Gépész üzemmérnök: Borgazdasági Kombinát Pénzügyi-számviteli üzemgazd. Borgazdasági Kombinát Épületgépész tervező: DUTÉP Épületgépész szerkesztő: DUTÉP Magasépítési üzemmérnök: DUTÉP Kontírozó könyvelő (mérlegké­pes) Borgazdasági Kombinát Pénzügyi előadó (mérlegképes) Borgazdasági Kombinát Számítástechnikai csoportvez.: Telefongyár, Kiskőrös Programozó: IKTV Adóügyi előadó: Borgazdasági Kombinát Raktárvezető-helyettes: Borgazdasági Kombinát Pénzügyi-számviteli előadó: Erdészeti Tudományos Intézet Épületvillamossági technikus: DUTÉP Építész technikus: DUTÉP Épületgépész technikus: DUTÉP Műszaki rajzoló: Alumíniumipari Szövetkezet Munkaügyi előadó: ÉBKM Vízmű Vállalat Pénzügyi előadó: DUTÉP Fémmunkás Ügyvitelszervező: Fémmunkás Instruktor: Zöldért Gyors-gépíró: DUTÉP Kunság Volán Bérelszámoló: DUTÉP Mélyépítési művezető: ÉBKM Vízmű Vállalat Minőségi ellenőr: BRG Műszaki anyagkiadó: Baromfifeldolgozó Vállalat Tablóellenőr: Alföld Kér. Váll. Gépkönyvelő: Alföld Kér. Vállalat Hlminiimtiinitiil Eladó: (vas-edény) Alföld Kér. Vállalat Pénztáros: (2 műszak) Autóklub Ács: DUTÉP -Kőműves: DUTÉP Asztalos: DUTÉP IKTV Fűtésszerelő: IKTV Villanyszerelő: Parkettagyártó Vállalat Alumíniumipari Szövetkezet Vízvezeték-szerelő: Reszelőgyár Lakatos: Parkettagyártó Váll. Járművillamossági szerelő: MÁV Vontatási Főnökség Forgácsoló: Reszelőgyár Köszörűs: Reszelőgyár Fröccsgépkezelő: BRG (3 műsz.) Vonatfékező: MÁV Körzeti Üzemfőnökség Kocsirendező: MÁV Körzeti Üzemfőnökség Csőhúzó: Alumíniumipari Szöv. Öntvénytisztító: Alumíniumipari Szövetkezet Női és férfi betanított m. Parkettagyártó V. ÉBKM Vízmű Vállalat (ép. ipari) Női és férfi segédmunkás: Baromfifeldolgozó Vállalat Kunság Volán (szállítómunkás) Alumíniumipari Szövetkezet (porszóró) Raktári segédmunkás: Baromfifeldolgozó Vállalat Kazánházi segédmunkás Baromfifeldolgozó Vállalat Takarítónő: Alföld Kér. Vállalat Alumíniumipari Szövetkezet Géplakatos: Parkettagyártó Váll. 258785

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents