Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

F 1988. február 10. • PETŐFI NÉPE • 5 „CSAK NEM ÁLL LE?...” Mészhomoktégla-gyártás Kiskunhalason Hihetetlen, hogy az építőipari anya­gok iránt fokozódó kereslet közepette haldoklik egy téglagyár, méghozzá egy olyan üzem, amely olcsó árai alapján, úgy tűnik, egy versenyképes terméket állít elő. Vagy talán a hazánkban csak­nem évszázados múlttal rendelkező mészhomok tégla mégsem az igazi? Mintha megállt volna az élet a Kis­kunhalasi Téglagyárban. A szabad téri raktárterület előtt nincs sorban állás, sehol egy szállítójármű, vagy türelmet­len vevő. Még hó sincs a szokatlanul enyhe tél derekán, a kerítés mögött csak a máglyákba rakott mészhomok téglák virítanak fehéren. Az üzemépü­letek táján szintén kihalt a telep, az irodában nincs senki, már éppen visz- szafordulnék, amikor szembetalálko­zom Lakos Benővel, a gyár telepvezető­jével. Kilóg a sorból? — Nem szoktam az irodában üldö­gélni — világosít fel az üzemvezető —, többnyire kint vagyok az emberek között. Irányítom a munkát és babus­gatom az öreg gépeket. Nálunk nem kell improduktív munkaerőt eltartani — mondja, miközben hellyel kínál az egyszemélyes irodában. — Ellenkező­leg, éppen az a gondunk, hogy az egyre kisebb kereslet miatt fokozatosan csökken aktív dolgozóink létszáma. A téglagyár a 80-as évek elején került a helybéli Vörös Szikra Tsz tulajdoná­ba. Korábban az Alföldi Téglaipari Vállalat üzemeltette a kiskunhalasi gyárat. De a mészhomok tégla vala­hogy kilógott a sorból. A Szolnok me­gyei központtal működő vállalatnál nem volt hagyománya a gyártásnak és talán nem is ismerték eléggé ezt a ter­méket. így jobbnak látták, ha megvál­nak az üzemtől. A gyenge adottságok­kal rendelkező termelőszövetkezet megragadta a kínálkozó alkalmat és úgy vélte, majd nagyobb jövedelmező­séget érhet el a melléküzemágként foly­tatható ipari tevékenységgel. Akkori­ban még kedvező kilátásokkal kecseg­tetett az évi 7,5-8 millió tégla értékesíté­se. Azonban a számításokat keresztül­húzta az időközben bevezetett hőtech­nikai előírás. A mészhomok tégla nem felelt meg az új szabványnak, így a felhasználók „leírták”, és ma már nem keresik ezt az építőanyagot. Az ügy még nincs lezárva — A bántó az — mondja Lakos Be­nő —, hogy a most végzett műszaki szakemberek is alig ismerik, és ezért nem is javasolják a beépítését, pedig belső térben első osztályú téglaként, maradéktalanul megfelelne. Az elmúlt években 3 millió darabra csökkent a gyár termelése. Tavaly az év végén ugyan némileg fellendült a kereslet, de már az idei esztendő sem biztat semmi jóval. A remélt nyereség helyett ráfize­tést hozott a vállalkozás. Úgy vélem, ezzelaz ügy még nincs lezárva. Arra kérem az üzemvezetőt, vezes­sen végig a gyártelepen. Az irodából kilépve megállít a bejárati lépcsőnél. Egy évszámra mutat az elkopott felüle­ten: 1904. Ekkor készült Kiskunhala­son az első mészhomok tégla, amelyet még kézzel vertek. Két szőlősgazda fo­gott össze: a mezőgazdasági munkák szezonja után, ősztől tavaszig egy desz­kabarakkban gyártották a téglát. A je­lenleg irodának használt épület lakó­ház volt és mészhomok téglából ké­szült. Vakolatlan falaival derekasan állja az idő próbáját. Egy hatalmas szénkupac mellett haladunk tovább a gyárudvaron: —- A téglagyártás energiaigényes — magyarázza az üzemvezető. — Időköz­ben kétszer is emelkedett a szén ára, mégsem jutunk megfelelő minőségű tü­zelőanyaghoz. Jó minőségű meszet sem tudunk beszerezni. Az áremelés és a nyersanyag minősége csak tetézi a gondjainkat. Ez is oka annak, hogy tengődünk. Az üzemcsarnokban először a hőter­melő berendezés vonja magára a figyel­met. Egy kiszuperált gőzmozdony ka­zánját alakították át erre a célra. Az alapanyagok keverése az emeleti szin­ten történik. Keskeny falépcsőn ka­paszkodunk felfelé. Itt minden tartó- szerkezet fából készült. Az épületnek ez a része egy régi malombelsőre emlékez­tet. Gabonaőrlemény helyett azonban finom homok és mészpor üli meg a gerendák tetejét. Két óriási betonkeve­rőre emlékeztető tartályban elegyítik, porítják az alkotórészeket. Az úgyne­vezett görgős malmokat az F. Kom- nich cég — Elbing 1912-ben monogra- mozta; érthető, miért igényelnek annyi , törődést. — A gépek nagyon nehéz fizikai munkával kezelhetők — mondja a te­lepvezető, már a félautomata présgé­pek előtt. — Nagy a fluktuáció, keve­sen tartanak ki az üzemben. A régi gárda, akik megszokták és bírják ezt a „betyár” munkát, betanítja a fiatalo­SZIGORÚBB LETSZAMGAZDALKODAST! Foglalkoztatási helyzetkép Ui" '“hno"ls“ feketén, fehéren 9 Akik a nehéz körülmények között is kitartottak: Kolompár Gizella és kolompár l.ászlő. A félbehagyott fejlesztés egyik állomása, a szárító. (Méhesi Éva felvételei) kát. Ha ők nem lennének, már régen befellegzett volna a gyárnak. A létszá­munk jelenleg 27 fő, azonban a techno­lógia és a kapacitás a dupláját is elbír­ná. Akár 12-13 millió téglát is gyárthat­nánk, de a visszafogott termelés miatt csak az egyik gépsort üzemeltetjük. Néhány lépéssel odébb megállunk egy felpakolt szállítócsillénél. Az üzem­vezető levesz két téglát és a kezembe adja. Látszólag mindkettő egyforma, ám az egyik lehúzza a karomat, míg a másikat könnyedén tartom. A kísérleti termék azért ilyen könnyű, mert hőszigetelő adalékanyagot tartalmaz. — Együttműködési szerződést kö­töttünk a Szilikátipari Kutató Intézet­tel hőszigetelő és színezett falburkoló téglák kikísérletezésére. Az előbbi pró­bagyártása megtörtént, a terméket most minősítik. A közös vállalkozás kölcsönös érdekeltségen alapszik: vár­ható nyereségünket megosztjuk a kuta­tókkal. • A történet akár hepienddel is Vég­ződhetne. Egy valamit azért nem értek: miért csak most került erre sor? Eddig — közel egy évszázad alatt — senkinek sem állt érdekében kihasználni a mész­homok téglában rejlő lehetőségeket? A felvetésre helyben megkapom a vá­laszt: —■ A fejlődő és fejlett országokban, így Török- és Görögországban, vala­mint az NSZK-ban több mészhomok téglát használnak fel, mint agyagtéglát, mert lényegesen olcsóbb és kiváló tu­lajdonságokkal rendelkezik. Hazánk­ban mindössze két helyen: Kiskunhala­son és Barcson gyártják. Komoly ellá­táspolitikai és népgazdasági érdek fű­ződött volna a halasi gyártelep fejlesz­téséhez, hiszen a Duna—Tisza közén nincs másik jelentősebb téglagyár. Egy ideig úgy tűnt, ez meg is történik. Bőví­tettük az üzemet és kaptunk két új szá­rítókemencét. A régi csarnoképület fe­lét kiürítettük a további fejlesztések­hez. A folytatás, ki tudja miért, elma­radt: a barcsi gyárat fejlesztették. Ho­lott Barcs környékén keresni kellett a homokot. Itt korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre az alapanyag és ha­gyománya van a gyártásnak. Az Alföl­dön kedvelték és ismerték ezt a falazó­anyagot, a vidék házainak jelentős ré­sze mészhomok téglából épült. A barcsi gyár ugyanakkor értékesítési gondok­kal küzdött és termékeivel konkurens cégként megjelent a Bács-Kiskun me­gyei piacon. A mészhomok tégla létjogosultsága mellett — olcsóságán kívül — még egy másik komoly érv szól. Az égetett agyagáruk nyersanyaglelőhelyei — agyagbányák — értékes mezőgazdasá­gi területeken találhatók. Kitermelés után a használhatatlan gödröket legfel­jebb szeméttel lehet feltölteni. Mészho­mok tégla gyártása esetén értéktelen homokdombok tüntethetők el, feltárva az alattuk lévő, esetleg jobb minőségű kötött talajokat. Tehát előző esetben elvesszük, míg a másiknál visszaadjuk a mezőgazdaság számára a jól haszno­sítható földterületeket. Hogy mekkora ennek a jelentősége Bács-Kiskun me­gye esetében, nem kell külön hangsú­lyozni. Az üzem megtekintése után ismét az irodaépülethez érünk vissza. Mielőtt elbúcsúznék, meglepetten veszem ész­re, hogy a hajdan volt lakóépület hom­lokzatát színezett téglák díszítik. Ha évtizedekkel ezelőtt már ismerték, mi­ért kell újra kikísérletezni ezt a techno­lógiát? — kérdezem. — Mert időköz­ben elfelejtették — hangzik az ironiku­san szomorú válasz. Távozóban a téglagyáriak szavait vi­szem magammal: „csak nem áll le? Hadd menjen tovább!” Kisvágó Árpád A személyi jövedelemadó, az árreform, a forgalmi adó és a velük kapcsolatos tudnivalók olyannyira betöltik mindennapjainkat, hogy alig érzékeljük azt a változást, amely az utóbbi időben a munkaerőpiacon végbement, amely alkalmasint munkanélküliségben is megnyilvánul. Az átszervezést, a nyomában járó fel­mondást, és a létszámstoppot nyilvánvalóan másként minősíti az, akinek van munkahelye, mint az, aki éppen hetek óta hiába talpal állásért. Rózsa Józsefet, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályveze­tőjét arra kértük, mutassa be a valós helyzetet. — Mi újság a munkaerőpiacon? — Pillanatnyilag hatvanezer betöltetlen munkahely van hazánkban, fele Budapesten. Többnyire többmű­szakos, fizikai munkát igénylő, jól fizetett állások. Elsősorban az iparban, az egészségügyben, a szolgál­tatásokban és a kereskedelemben. Ä munkanélküli­ségről nincs pontos adatunk, csak azokról tudunk, akik bejelentkeztek a munkaügyi szolgáltató irodák­ba. Ismereteink szerint tízezer ember vár munkahely­re, két-háromezer több hónapja van állás nélkül. Leg­többje képzetlen, vagy igen alacsony képzettségű. Észak-Magyarországon, Bács-Kiskun megyében, va­lamint Hajdú-Biharban, a bihari részen találjuk a legtöbb munkára várót. — Milyen lehetőségeik vannak az állásnélküliek­nek? — Ezer munkanélküli számára — a hiányszakmák­ban — szakképző tanfolyam indul. Azok jelentkez­hetnek, akik bejegyeztették magukat a munkaügyi szolgáltató irodába, és jogosultak a munkanélküli segélyre. A tanfolyam ingyenes lesz. Rövidesen megje­lenik a rendelkezés, amely kimondja: mindazok, akik­nek a MUSZI nem tudott munkát biztosítani és két hónapja állás nélkül vannak, a tanfolyam idejére hoz­závetőlegesen négyezer forint segélyt kapnak. — Ez az összeg a már folyósított segélyen felül jár? — Nem. Csak egyféle címen vehető igénybe ez a támogatás. Nyilván mindenki a maga számára kedve­zőbbet választja. — így kétszeresen hátrányba kerülnek azok, akiket — kihasználva a rendelet kiskapuját — a gazdálkodó szervezet egyenként vagy kisebb csoportonként, de min­denképpen a vízválasztónak számító tíz fő alatti létszá­mot figyelembe véve küldött el munkahelyéről. Ezek az emberek különösen kiszolgáltatottakká váltak. — Rövidesen megváltozik a helyzet. Március 31- ével feloldjuk a tízfős keretszámot, korlátot. — Ezt követően, tehát utólag, igénybevehető a négy­ezer forintos munkanélküli segély? — Nem. — Milyen szakmákban indulnak-tanfolyamok? — A hiányszakmákban. Ezek általában többmű­szakosak, ezért nem szívesen vállalják, kevesen jelent­keznek tanfolyamra. Azok a munkanélküliek, akik­nek nincs meg az általános iskqlai végzettségük, beta­nuló képzésen vehetnek részt; szükség van például teherkötöző, darukezelő munkásokra. Középiskolai végzettséggel, főként a tavaly érettségizett állás nélkü­li fiatalokra, gondolok, akikből tanulással SZTK- ügyintéző, ÁFA-számlaellenőr, egészségügyi közép­káder válhat. — A Magyar Rádió Közvetlen kapcsolat című műso­rából megtudhattuk: ma már diplomával a kézben sem biztos a munkahely. — A diplomások foglalkoztatása mondhatni: lyuk az állam életrajzán. Nyárra készül el az a tervezet, amely ajánlásokat tesz kiegészítő felsőfokú tanfolyam beindítására. Az lenne a szerencsés megoldás, ha a már dolgozó, de kevésbé képzett emberek visszalépné­nek és átadnák helyüket a diplomásoknak. — Az eddig elmondott lehetőségek — működő rend­szerek. Milyen további lépésekkel kívánják csökkente­ni az egyre erősödő feszültségeket? — Tebbszáz millió forintot tartalmazó foglalkozta­tási alap létesült munkahelyteremtő beruházásokra. Vállalkozó gyár, vállalat kell sok-sok ötlettel. Az ötlet a legfontosabb. Példa lehet a biharkeresztesi kezde­ményezés. Az ott élők számára vályoggyártó üzem létesül. A nyugati országokból komolyan érdeklőd­nek a vályogtégla iránt. A vállalkozónak, ez esetben a termelőszövetkezetnek, a beruházási költség bizo­nyos részét megtéríti az állam. Minden ötletet felül­vizsgál az ÁBMH, karöltve a pénzintézetekkel. Maga az ABMH elnöke dönt arról, melyik cég kapjon pénzt a foglalkoztatási alapból. Állami döntés még nincs, csak javaslat készült az áttelepülési segély bevezetésére. Amennyiben a mun­kanélkülinek van lakása, de munkahelyet mondjuk az ország másik részében talál, a lakáscseréből adódó esetleges veszteség egy részét átvállalná az állam. Hangsúlyozom, ez nem jelentene lakáshoz jutást. Az átvállalt különbözetet a foglalkoztatási alapból fizet­nénk. Tervezzük újrakezdési segély indítását. Ha a szak­képzett munkanélküli olyan vállalkozásba kezd, amelyre van kereslet, az alapok megteremtéséhez, pél­dául műhely kialakítására, gépvásárlásra a foglalkoz­tatási alapból pénzt adna neki az állam. Előzetes elképzelések szerint a vállalkozónak minimálisan 150 ezer forint saját tőkével kell rendelkeznie. Ide kapcsol­ható, hogy a megszűnő termelőszövetkezetek helyébe lépő szakcsoportok kisgépvásárlását kölcsönnel segí­tenénk. Ez csak tervezet, végleges döntés még nincs. — A már említett rádióműsorból megtudhattuk: tár­gyalások folynak az OTP vezetőivel a munkanélküliek hitelrészleteinek átütemezéséről. Milyen feltételekkel kaphatnak haladékot az állásnélküliek? — Még nem mondhatok semmit. Valami készül, de konkrétumról korai lenne beszélni. Tárgyalunk az OTP-vel. Tervezzük viszont, hogy a jövő évtől kezdő­dően azok is kapjanak munkanélküli segélyt, akik nem elbocsátás miatt kerültek utcára. Persze ez ala­csonyabb összegű volna, mint a „vállalati munkanél­küliek” segélye. — Jó ideje, hol halkabban, hol hangosabban kifogá­solják idehaza: sok külföldi kap nálunk munkát. Az elbocsátások miatt valószínűleg szaporodik majd az ellenzők száma. — A külföldiek után fizetendő adó idén tovább emelkedett, hogy a hazai cégek keressék a módot a külföldiek helyettesítésére. Hangsúlyozni kell: a kül­földiek olyan munkát végeznek, amit a magyarok nem vállalnak. A kubaiak szövők-fonók, a lengyelek bányában, építkezésen dolgoznak. Bizonyára a jövő­ben is lesznek vállalatok, ahol foglalkoztatnak külföl­dieket,de a munkához jutók száma valószínűleg csök­ken. — Nekünk, magyaroknak is lehetőséget jelenthet a külföldi munka. Tervezik-e a munkavállalás könnyíté­sét? — Igen. Ez év nyarára készül el a jogszabály s valószínűleg 1989-től egyszerűsödik majd a gyakorlat. Ez azonban csak néhány száz embernek jelent könnyí­tést. — Megítélése szerint meddig tart a munkaerő átren­deződése, mikor zárul le a folyamat? — Ahol állami döntés alapján szűnnek meg háttér- intézmények és következnek be elbocsátások, azok megvalósulnak. Vállalatok esetében a vállalati taná­csoknak kell dönteni, ezért valószinűleg a tervezettnél kisebb mértékű lesz a racionalizálás. — Elég hatásosnak bizonyul-e majd a munkaerő­szerkezet átalakítása, ha nem a tervezett mértékben s ütemben valósul meg? — Ahhoz, hogy a vállalat, a gazdálkodó szervezet versenyképes legyen, mozdulnia kell, le kell csökken- , tenie a létszámot. Csak így tud munkabért emelni. A szigorúbb létszámgazdálkodás segítheti a fellendü­lést. Ha az elbocsátás .tömeges, bármilyen furcsa, ja­víthatja a gazdaságosságot. Bevezetett közhasznú munkán mindenkit tudunk foglalkoztatni. Igaz, ez primitív munka. Megítélésem szerint 1993—95-re be­fejeződik a munkaerő-átrendeződés. Utána nyugod- tabb időszak következik, nagyobb szociális garanci­ákkal működhet a foglalkoztatási rendszer. Addig nemigen. H. T. A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÚJDONSÁGAIBÓL A Versenyképes mezőgazdaság sorozat két új kötetét is kínálja az olvasóknak a Mezőgazdasági Kiadó a könyvhónap kiadványai között. Csete László: Árak és költségek a mezőgazdaságban címmel megjelent 295 oldalas írása a költségek és árak összefüggései­ről, meghatározó szerepéről szól. A könyv elsősorban a mezőgazdasági vállalatoknál dolgozó szakem­bereknek készült azzal a szándékkal, hogy előmozdítsa az árak, a költsé­gek és a jövedelmek alakulására való tudatos ráhatásokat. A kötet mondahivalójának felépítése a vállalati hétköznapokhoz igazodik: a mezőgazdasági termelési költség és önköltség után az árakat — mégpedig a költségeket jórészt meghatározó ipari eredetű anyagok, eszközök, az energia, valamint az állóeszközök árait — elemzi. Az árarányok és a termőhelyek hatásainak elemzését követően a nemzetközi cserearányok­kal, az árdiszparitással, az árollóval és végezetül az árrendszer fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. A szerző nemcsak leírja a jelenségeket, hanem közli a tényeket, s gondolatokat fűz ezekhez, alkotó kezdeményezésre, cselekvésre serkent. Halmai Péter: Társulások a piaci mezőgazdaságban című munkája a vállalatok piaci kapcsolatait és vállalatközi szerveze­teit elemzi. Az új integráció újraértelmezése révén meggyőzően bizonyít­ja, hogy a piacorientált mezőgazdaságban a versenyképesség alapvető feltétele a rugalmas, de egyben stabilitást is.biztosító integrált kapcsolati rendszer. E kapcsolatok kiépítésének különösen alkalmas eszközei a különféle társulások. A mű a társulásokat nem önmagukban, hanem a mezőgazdasági vállalatok bonyolult kapcsolati rendszerébe illesztve, elsősorban az ala­pítók szempontjából vizsgálja. A szerző bemutatja azokat az új tendenciákat, amelyek a versenyké­pesség növekvő követelményei miatt és a gazdasági reformfolyamat előrehaladásával előtérbe kerülnek. Különösen nagy hangsúlyt helyez .— a legfejlettebb élelmiszer-termeléssel rendelkező országok tapasztala­tainak felhasználásával — a mezőgazdasági termelők vertikális vállalko­zásainak a kibontakoztatására, remélve, hogy ezen az úton lehetne az élelmiszeripar és a kereskedelem differenciáltabb vállalati szervezetét kialakítani. Magyarország madárvendégei Haraszthy László szerkesztésében, népes szerzőgárda munkájaként, gyönyörű kiadásban jelentette meg a Natura új kötetét az amatőr és hivatásos madarászoknak, a madárkedvelő természetbarátoknak. A madarak iránti érdeklődés egyre nő* nemcsak a tudományos világ­ban, de mindennapjainkban is. A Magyarország fészkelő madarai című kötet 1984-ben készült el, nívódíjat kapott a szakmai zsűritől, a vásárlók rövid idő alatt szétkapkodták. A szerzők, a most megjelent kötetben, folytatni kívánják a megkezdett munkát, db dolgoznak a hazánkban előforduló összes madár könnyen kezelhető, terepre is kivihető határozó­jának elkészítésén is. Több tucat színes rajz és 95 színes fénykép mutatja be a hazánkon csak átrepülő, esetleg hosszabb-rövidebb időt itt töltő 149-féle madárvendé­günket, a búvár-, a vöcsök-, a gödény-, a gólya-, lúd-, sólyom-, tyúk-, daru-, lile-, galamb-, bagoly-, harkály-, verébalakú madarakat. Megis­merkedhetünk költőterületükkel, költési idejükkel és fészkesükkel, a hazai előfordulásukkal, vonulási szokásaikkal, táplálkozásukkal, állo­mánynagyságukkal. A könyvet a madarak költözési útvonalát bemutató térképek, a ma­gyar és latin madárnévmutató és nagyon komoly, 443 bibliográfiai tételt felsoroló irodalomjegyzék tesz teljessé. A szerzői kollektívában örömmel fedeztük fel Molnár Lászlót, a Kis­kunsági Madárvárta vezetőjét és a könyv anyaggyűjtésekor még a Kis­kunsági Nemzeti Parkban dolgozó Bankovics Attilát. ^ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents