Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 10. A LEGFELSŐBB TANÁCS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGAINAK "NAPIRENDJÉN: A rakétaszerződés ratifikálása AFGANISZTÁN Új áttörés előtt Újabb szakasz nyílt meg a KHR:— HHR-szerződés szovjetunióbeli ratifi­kálásának folyamatában. Tegnap meg­tartották e témában első együttes ülé­süket a Legfelsőbb Tanács két házának külügyi bizottságai. A tanácskozást megnyitó Jegor Li­gacsov, az SZKP KB PB tagja, KB- titkár a bizottsági tagok mellett üdvö­zölte Csehszlovákia és az NDK képvi­selőit akiknek országát közvetlenül is érintik a szerződésben foglaltak. Mint Ligacsov bejelentette: értesítették az érintett nyügati országok diploma­táit is. Ilyen jellegű vitára először hív­tak meg külföldi újságírókat. A terem­ben megjelentek azok a szakértők, akik részt vettek a szerződés előkészítésé­ben. A KB titkára szólt azokról a levelek­ről, amelyeket a szovjet párt- és állami vezetéshez küldtek az ország állampol­gárai, hangot adva kérdéseiknek, aggo­dalmaiknak. A megalapozott kérdések megnyugtató válaszokra várnak — mondta. Rátérve a Legfelsőbb Tanács két há­zának külügyi bizottságai előtt fekvő tervezetre, Ligacsov kijelentette: — Nem hihetjük, hogy a leszerelés magá­tól halad előre. Feladatunk most a szerződés elemzése, következményei­nek, hatásainak gondos számbavétele. Ezután Sevardnadze külügy- és Jel­ző v honvédelmi miniszter tartott beszá­molót a szerződésről. Széles nemzetközi együttműködés eredménye a washingtoni szerződés mondta beszámolójában Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, kitérve a bonni kor­mány konstruktivitására. Sevardnadze kitért arra, miért kell egyenlőtlen mennyiségben megsemmi­síteniük rakétákat a szerződő feleknek. Utalt azokra a történelmi okokra, amelyek miatt e téren aszimmetria ala­kult ki. A lényeg - hangsúlyozta Se­vardnadze —, hogy egyik félnél se ma­radjon egyetlen ilyen fegyver sem. Szólt a sokat vitatott brit és francia rakétákról is. E két ország vezetői ki­nyilvánították készségüket, hogy be­Csak harmadik lett a republikánus jelöltek közül az amerikai elnökválasz­tási hadjárat nyitányán Georg Bush alelnök. Az Iowa államban hétfőn este tartott helyi párttanácskozásokon a re­publikánusok közül a várakozásnak megfelelően Robert Dole, a szenátus republikánus pártcsoportjának elnöke győzött nagy fölénnyel, az alelnököt azonban lekörözte Pat Robertson, a televíziós prédikátorból lett szélsőjobb- oldali politikus is. A többi három re­publikánusjelölt csak viszonylag kevés szavazatot szerzett. Az azonos időben, de sokkalta bo­nyolultabb rendszerrel rendezett de­mokratapárti tanácskozások szoíos versenyt hoztak három jelölt:. Richard Gephardt képviselő, Paul Simon szená­tor és Michael Dukakis massachusettsi kormányzó között. A szavazatok több mint kétharmadának összeszámlálása után Gephardt állt az élen, de csak néhány százalékkal előzte meg Simon szenátort. Dukakis szoros harmadik volt. Viszonylag igen jól szerepelt az államban Jesse Jackson, a fekete bőrű polgárjogi vezető: a demokrata szava­zók 11 százaléka őt kívánta látni elnök­ként. Az iowai párttanácskozásoknak, amelyeken — közvetett úton — az el­nökjelölő pártkongresszusok, az úgy­kapcsolódnak a nukleáris leszerelés fo­lyamatába, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megkezdi a fegyver­zetek csökkentését. Az egész megálla­podást meghiúsíthatta volna a merev ragaszkodás a brit és francia rakéták bevonásához már az első szakaszban. Mivel a Szovjetunió nem engedheti meg a szerződés megsértését vagy a végrehajtás kijátszását, az ellenőrzés­nek olyan részletes és alapos rendszerét dolgozták ki, amilyent a világ eddig nem ismert. A leszerelés egyéb kérdése­iről szólva reményét fejezte ki, hogy Slwltz külügyminiszter moszkvai útja elősegíti a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről szóló szerződés előké­szítését. Dmitrij Jazov, a Szovjetunió mar­sai Ija, az SZKP KB PB póttagja, hon­védelmi miniszter elmondta, hogy a szerződés érteimében Washington olyan közepes hatótávolságú rakétákat semmisít meg, amelyek a Szovjetunió szempontjából hadászatinak minősül­nek. Mindkét fél annyit engedett saját po­zícióiból, amennyi az egyensúly megte­remtéséhez kellett. Minded egyes szám­adat beható vita eredményeként ala­kult ki. A védelmi képesség csökkenté­sével összefüggő aggodalmak eloszla­tására Jazov kijelenetette, hogy más katonai eszközök is megfelelően szava­tolják a Szovjetunió és szövetségesei­nek biztonságát. A miniszter kitért az ellenőrzés konkrét kérdéseire. Közölte, hogy kel­lő időben leszerelik a Csehszlovákiá­ban és NDK-ban telepített rakétákat is. Jelentette, hogy a hadsereg a szerző­désből ráháruló feladatok végrehajtá­sának előkészítésén munkálkodik, be­leértve a felszabaduló eszközök békés, gazdasági hasznosítását. Végül a hon­védelmi miniszter leszögezte, hogy a szovjet fegyveres erők támogatják a washingtoni szerződést. A tanácskozás végén a bizottságok tíztagú előkészítő testületet választot­tak meg, amely szakemberek bevoná­sával végzi el a szerződést elemző mun­káját. nevezett konvenciók küldötteit választ­ják meg, elsősorban propagandisztikus jelentőségük van. Az itteni jó szereplés előfeltétele annak, hogy a jelöltek jól startoljanak a júniusig tartó verseny­ben és könnyen országos hírnévre te­gyenek szert. így az eredmény elsősor­ban Bush alelnököt sújtja, és Robert- sonnak hasznos. A soron következő — és ugyancsak inkább propagandaszempontból fon­tos — fordulóban, a New Hampshire államban február 16-án sorra kerülő előválasztáson Bush az esélyes, Ro­bertson esélyei mégis szembetűnően megnőttek. Mivel New Hampshire-ben a demokraták között Dukakis számít esélyesnek, iowai harmadik helye s fő­ként az, hogy csak viszonylag kevéssé maradt el a győztesek mögött, számára is jó rajtot jelent. A nagy vesztes lowában Gary Hart volt. A korábbi nagy esélyes, aki előbb zajos körülmények között kivált a ver­sengésből, majd visszatért a jelöltek közé, a demokratapárti szavazók alig egy százalékánál talált támogatásra. A republikánusok versenyének veszte­se Alexander Haig volt tábornok és külügyminiszter. Ó még egy százalékot sem kapott pártja híveitől Iowa állam­ban. A következetes elvi politika, az érin­tettek érdekeivel tszámoló magatartás, a realitásokat számba vevő új gondol­kodásmód ismét világpolitikai jelentő­ségű megállapodást hozott elérhető kö­zelségbe. Az ésszerű kompromisszu­mok feltárására és vállalására való készség nyomán csak az utolsó simítá­sokra és az aláírásra vár az a szerződés, amelynek révén meg lehet oldani a több mint nyolc éve létező afgán kér­dést. Mihail Gorbacsov hétfői nyilatkoza­ta és Nadzsibullah televíziós beszéde azt tudatta a világgal, hogy ha Genfben — az ENSZ-főtitkár személyes képvi­selőjének közvetítésével folyó közvetett tárgyalásokon — Afganisztán és Pa­kisztán képviselői március 15-éig aláír­ják a gyakorlatilag végleges formába öntött megállapodásokat, akkor május 15-én megkezdődhet és tíz hónap alatt le is bonyolódhat az Afganisztánban tartózkodó szovjet csapattestek teljes kivonása. Az Afganisztán körüli válság politi­kai rendezésének feltételei hosszú ideje ismeretesek voltak. A szovjet csapatok kivonását az érintettek egyetlen körül­ménytől tették függővé: megszűnik-e az a külső beavatkozás, amely miatt a szovjet vezetés annak idején végül is eleget tett a kabuli kormány többszöri segítségkérésének. A rendezési folyamat felgyorsulásá­nak előzményeihez tartozik, hogy Af­ganisztán élére új vezető került. Az ál­tala jegyzett nemzeti megbékélési prog­ram célja az országépítő együttműkö­dés nemcsak a progresszió erőivel, de még azokkal is, akik eddig — olykor fegyveresen — szembenálltak Kabul törvényes kormányával. A Genfben aláírásra váró dokumen­tumok rendelkeznek egyebek között az afgán—pakisztáni viszony fő elemei­ről, a belügyekbe való beavatkozás bé­NINCS BIZONYÍTÉK Kurt Waldheim osztrák köztársasá­gi elnök értésre adta, hogy továbbra sem szándékozik lemondani tisztségé­ről. Ilyen értelemben nyilatkozott az­után, hogy hétfőn este az osztrák kor­mány által megbízott nemzetközi törté­nészbizottság átadta Franz Vranitzky kancellárnak és AloisuMock alkancel- . Járnak a Waldheim .'háborús múltjáról készített 200 oldalas jelentést, majd en­nek főbb megállapításairól az osztrák államfőt is tájékoztatta. A jelentés eddig nyilvánosságra ho­zott részleteiből kiderül: a bizottság nem látja bizonyítottnak, hogy Wald- heim a második világháború idején, amikor a balkáni német hadseregcso­port tisztjeként teljesített szolgálatot, személy szerint részt vett volna az ott elkövetett náci háborús bűncselekmé­nyekben. A történészek azonban úgy vélik, hogy tisztként tudnia kellett a német megszállók embertelenségeiről, -mégpedig sokkal többet, mint ameny- nyit erről maga elismer. Vizsgálódásai során a bizottság egyetlen olyan esetre Tengeri hadgyakorlatot akar tartani Dél-Korea közvetlen szom­szédságában az Egyesült Államok a szöuli olimpia idején. Ezt a The Washington Times című, katonai ügyekben általában jól értesült lap jelentette kedden. Ä gyakorlat a Pentagon meg nem nevezett tiszt­ségviselői szerint arra szolgálna, szüntetéséről, a Pakisztánban élő me­nekültek hazatéréséről. Nyilatkozatá­ban Gorbacsov is utalt rá, és Nadzsi­bullah is beszélt róla, hogy csak a tér­ség békéjének erősítését segítené, ha a másik szomszéd, Irán is tevékenyen be­kapcsolódnék a rendezésbe, hiszen po­litikai szerepénél, az Afganisztánban is hivatalosan elismert iszlám egyház sú­lyánál fogva Iránnak nagy szerep jutna a térség helyzetének normalizálásában. A megállapodás kidolgozásában meghatározó szerep jutott annak a szovjet külpolitikának, amely a Szov­jetunióban néhány éve kibontakozó­ban lévő forradalmi hatású belső válto­zások nyomán átalakítja a világ sorsá­ról vallott nézeteket is. Moszkva külpolitikájának alapvető feladata továbbra is a belső építő mun­ka kedvező nemzetközi feltételeinek szavatolása. E cél eléréséhez a legfon­tosabb a békés, biztonságos világ meg­teremtése. Tavaly őszi cikkében Gor­bacsov a biztonságos világ megterem­tésének programját felvázolva azokról a kölcsönös és egyetemes összefüggé­sekről írt, amelyek figyelmen kívül ha­gyása politikusi felelőtlenség. A világ- politikában kétségtelenül meghatározó súlyú szovjet—amerikai csúcstalálko­zók napirendjén éppen ezért szerepel­tek az egyetemes biztonsággal össze­függő egyéb kérdések is. Közéjük tartozik az afgán válság rendezése is. Ha Genfben aláírás kerül a válságot lezáró szerződésekre, az ese­mény jelentősége megint több lesz, mint csupán egy zaklatott sorsú nép és térség békéjének megteremtése. Re­ményt kelt, hogy más válságok rende­zésében is követhető az út: elvi politi­kával, rugalmas magatartással, egymás véleményének meghallgatásával és tisz­teletben tartásával kiolthatok a veszé­lyes tűzfészkek. Waldheim hivatalában kíván maradni USA-hadgyakorlat az olimpia idején? sem bukkant, amikor Waldheim az ál­tala kétségkívül ismert jogtalanságok ellen szót emelt volna, vagy valamilyen módon megpróbálta volna ezek végre­hajtását megakadályozni. Az osztrák államfő hétfőn késő este a televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: örül annak, hogy a törté­nészek világosan megállapították: nem követett el semmiféle háborús bűntet­tet, mert ez megerősíti azt, amit ő maga is mindig mondott. így nem látott okot arra, hogy a jelentésből bármiféle sze­mélyi következtetést vonjon le. A Die Presse című bécsi napilap, amelynek az államfő szintén nyilatko­zott a történészjelentésről, keddi szá­mában Waldheim szavaiból egyértel­műen azt a következtetést vonta le, hogy Kurt Waldheim meg akar marad­ni hivatalában. Vranitzky kancellár a jelentés átvéte­le után újságíróknak nyilatkozva hatá­rozott nemmel válaszolt arra a kérdés­re, hogy véleménye szerint most, az okmány elkészültével véget érnek-e a Waldheim körüli viták. hogy „figyelmeztesse Észak-Kore- át, ne próbálkozzék az olimpiai já­tékok megzavarásával”. Az olimpiai játékok előtt az Egyesült Államok megnövelné fel­derítő tevékenységét is a térségben, hogy „szoros megfigyelés alatt tartsa az esetleges csapatmozdula­tokat Észak-Koreában”. BUSH CSAK HARMADIK Amerikai előválasztás NDK Az „ellenfelvonulók” ügye Az utolsó személyt is szabadon en­gedték kedden a január 17-ei berlini tömegfelvonulás megzavarása miatt le­tartóztatottak közül. Az NDK rendőr­sége azon a januári vasárnapon majd­nem 1Q0 személyt vett őrizetbe, mert rendszerellenes feliratokkal próbáltak csatlakozni a német munkásmozgalom kiemelkedő vezetőinek Rosa Lu­xemburgnak és Kari Liebknechtnek - az emlékére évente megrendezett tö­megfelvonuláshoz. Az 1919. január 15- én meggyilkolt kommunista mártirok sírjához tartó 200 ezres menet élén — a hagyományoknak megfelelően — az NDK párt- és állami vezetői haladtak. Az úgynevezett „független csopor­tok” — amelyek bírálják és elutasítják az NDK szocialista rendszerét, miköz­ben az együtímüködésnek semmi jelét nem mutatják — gondosan megszer­vezték és összehangolták akciójukat. A nyugati tömegtájékoztatási eszkö­zök képviselőit előre értesítették. A nyugatnémet tv-állomások forgató­csoportjai a helyszínen vártak az „el­lenfelvonulók” megjelenésére. A nyugatnémet és a nyugat-berlini rádió- és tv-állomások, amelyeknek az adásai az NDK területének túlnyomó részén vehetők, heteken át folyamato­san napirenden tartották az ügyet. Mind újabb téves információk és talál­gatások kaptak szárnyra. Az NDK saj­tója több mint egy héten át nem tett említést a rendbontásról. Az utóbbi na­pokban az NDK több illetékese is elis­merte, hogy hiba volt a tájékoztatás elmaradása. A fiatalok is elsősorban ezt tették szóvá az ügy kezelésével kap­csolatban — jelentette ki egy sajtóbe­szélgetésen Eberhard Aurich, az FDJ ifjúsági szervezet központi tanácsának első titkára. Miután január 25-én elhangzott az a hivatalos bejelentés, hogy többeket le­tartóztattak a felvonulás megzavarása, illetve hazaáruló kapcsolatok fenntar­tása miatt, az NDK sajtója megvilágí­totta a történteket. A Neues Deutsch­land azt emelte ki, hogy a szocialista­ellenes csoportok előre megtervezett, szándékos provokációt hajtottak vég­re. Az NSZK-ból és Nyugat-Berlinből támogatják, szervezik és biztatják rendszerellenes akciókra a.„független csoportokat”, amelyeket - - hangsú­lyozta a NSZEP központi lapja csak a polgári sajtó és a nyugati politikusok emelnek az ellenzék rangjára. A berlini lapok kommentárjaikban visszautasították a nyugatnémet sajtó­nak az emberi jogok megsértéséről, a másként gondolkodók bebörtönzésé­ről szóló állításait; hangsúlyozták, hogy a nyílt provokáció résztvevői és szervezői megsértették a törvényeket, s ennek megfelelően jártak el velük szemben. A féltucatnyi csoport — elnevezésük szerint a béke, az emberi jogok vagy a környezet védelmére hivatottak — majdnem mind kapcsolatban áll az evangélikus egyházzal, annak helyisé­geiben, rendezvényein, vitafórumain lépnek föl tagjai. Az egyháznak — amelynek viszonya az állammal éppen az utóbbi időben jelentősen javult — egyre gyakrabban okoznak gondot ezek a csoportok, mert az egyházi kere­teken túllépve politikai akciókat kezde­ményeznek. Egy részük eleve csak a kivándorlás lehetőségére összpontosít, így január 17-én is sokan csak kiván­dorlási kérelmükre akartál; ráirányíta­ni a figyelmet. Ötvenötén, akik csupán emiatt vettek részt az akcióban, alig egy héttel őrizetbevételük után, nagy­részt családtagjaikkal együtt, távozhat­tak az NSZK-ba. A különböző ellenzéki csoportosulá­sok ismert tagjainak egy részét bíróság elé állították; hat hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtották őket a közrend csoportos megzavará­sára irányuló kísérlet miatt. Összesen tizenegy nem jogerős bírósági ítélet született. A hazaárulással vádolt sze­mélyek ellen vizsgálatot indítottak. Fordulatot hozott az ügyben Wolf- gang Vogel berlini ügyvéd február má­sodikén tett bejelentése. Az ügyvéd — aki az NDK hatóságainak megbízá­sából már többször közbenjárt a két német állam közötti humanitárius ügyekben — közölte, hogy kapcsolat­ban áll Ludwig Rehlinger bonni állam­titkárral — a letartóztatottak ügyének megoldása és a két német állam közötti viszony megromlásának megakadályo­zása érdekében. Még aznap elhagyhat­ta az NDK-t az utóbbi években a nyu­gati sajtóban sokat emlegetett Stefan Krawczyk, aki a rendszert bíráló dalai miatt 1985 óta csak egyházi rendezvé­nyeken léphetett föl. Veié utazott fele­sége is; előzőleg mindkettőjüket haza­áruló kapcsolatok fenntartásával vá­dolták. Később sorra szabadultak a többiek, azok is, akiket már elítéltek. Egy-két kivételtől eltekintve az NSZK- ba távoztak, de néhányan megtarthat­ták útlevelüket, vagyis később vissza­térhetnek az NDK-ba. Pach Ferenc KÖZÉLET Dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tegnap szakszer­vezeti vezetőkkel találkozott. Dr. Kőrös Gáspárnak, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa vezető titkárának tájékoztatója után véle­ménycserére került sor időszerű kérdésekről az SZMT és az ágazati szakszervezetek megyei titkáraival. Kétséges a kormányhatározat végrehajtása 1990-ig Konferencia a családsegítő központokról A családok kiegyensúlyozottabb életvitelének, gondjaik megoldásának segítésére 1985 óta 36 családsegítő köz­pont alakult a fővárosban, illetve tíz megyében. Bár az eredeti céljaikat ed­dig csak részben teljesítették, tevékeny­ségüket az érintett körzetek lakossága elfogadta, munkájukat szükségesnek tartja — többi között erről beszélt Bal- lai László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke tegnap azon, az orszá­gos konferencián, amelyet a Közalkal­mazottak Szakszervezetének székházá­ban rendeztek a családsegítő közpon­tok helyzetéről, működésük tapaszta­latairól, további feladatairól. A népi ellenőrzés 1987-ben zárult vizsgálata szerint az eddig létrejött csa­ládsegítő központok működésükhöz megteremtették a nélkülözhetetlen alapfeltételeket, ám felszereltségük — még egyes megyéken belül is — igen különböző — hangoztatta. Gondként jelezte, hogy a központok dolgozóinak képzése nem megoldott, s az országos továbbképzés jelenlegi rendszerét elég­telennek tartják. Örvendetes viszont, hogy e központok működését tág kere­tekbe foglalták, mozgásterük lehetősé­get ad a helyi jellegzetességek fokozot­tabb figyelembe vételére. A központok szolgáltatásai az el­múlt években fokozatosan bővültek, s nőtt azok száma, akik problémáik megoldására útbaigazítást, jogi ta­nácsadást kérve önszántukból keresték fel az új intézményt. A központok fon­tos szerepet játszanak a családok segé­lyezésében, a pénz kiutalásának folya­mata gyorsabb, mint a tanácsi ügyek­nél. A családsegítő központok még ke­resik helyüket az intézményrendszer­ben, nem tisztázottak ugyanis ponto­san működési, irányítási, szervezeti, jo­gi és pénzügyi lehetőségeik. A kétség­kívül meglévő párhuzamosságok miatt e központok megalakulását a gyermek- védelem egész területén érzékelhető tartózkodás fogadta. A KNEB elnöke hangoztatta: ab­ban, hogy az eredeti elképzeléseket nem sikerült maradéktalanul teljesíte­ni, a legkevésbé a központok hibáztat­hatok. A népi ellenőri vizsgálat szerint az elmaradásnak sokkal inkább oka, hogy a kormányhatározat előkészítése kívánnivalókat hagyott maga után, az alakuló központok kevés útmutatást, segítséget kaptak feladataik kimunká­lásához, s az indokoltnál jóval több dolog eldöntését bízták rájuk, illetve helyenként a tanácsok sem voltak meg­felelő partnerek a központok helyének megtalálásában. Ballai László végeze­tül szólt arról, hogy a kormányhatáro­zat szerint a családsegítő központok végleges működési rendjének kialakítá­sát, az országos hálózat fokozatos kié­pítését 1986 júliusában meg kellett vol­na kezdeni, a kísérleti szakasz azonban a mai napig sem zárult le, így kétséges, hogy 1990 végéig létrejöhet-e a terve­zett háromszáz családsegítő központ. Megbeszélés a Magyar Szolidaritási Bizottságban Jakab Sándor, a Magyar Szolidaritá­si Bizottság elnöke és Szaleh Rafat Hatnd'an, a Palesztin Központi Tanács tagja, a Demokratikus Front Paleszti­na Felszabadításáért szervezet Politi­kai Bizottságának tagja tegnap megbe­szélést folytatott, amelyen a palesztin vezető átfogó tájékoztatást adott a megszállt területeken kialakult helyzet­ről. Szaleh Rafat Hamdan elmondta, hogy az immár több mint két hónapja folytatódó, a palesztin nép növekvő egységét is kifejező tömeges felkelés célja, a megszállás felszámolása, a pa­lesztin nép elidegeníthetetlen jogainak, köztük a független állam létrehozása jogának érvényesítése. A követelések között szerepel a politikai okokból be- börtönzöttek szabadon bocsátása, a palesztin lakosok elleni repressziók­nak. emberi jogaik megsértésének, a megkülönböztetetten magas adóter- heknek a megszüntetése, az új települé­sek létrehozásának leállítása. A felkelés újult erővel irányította rá a világ köz­véleményének figyelmét a közel-keleti válságra, a palesztin nép jogfosztott helyzetére. Á palesztin vezető köszönetét mon­dott a népének nyújtott politikai, er­kölcsi és anyagi támogatásért. A Magyar Szolidaritási Bizottság ré­széről Jakab Sándor megerősítette el­kötelezettségünket, szolidaritásunkat a palesztin nép igazságos küzdelmével. Részközgyűlést tartott az IKR (Folytatás az 1. oldalról.) műitek többet a gazdaságok, mint az előző évben, és az eredményességük sem romlott. Abban, hogy ezt sikerült elérni, kiemelt szerepük van a termelési rendszereknek és ezen belül is elsősor­ban az IKR-nek. Ezután a jelenlévő taggazdaságok szakemberei kértek szót. A hozzászó­lásokra dr. Tóth János, az IKR igazga­tója adott választ. Végezetül okleveleket és jutalmakat adtak át azoknak a taggazdaságoknak, amelyek kiemelkedőt nyújtottak a cu­korrépa, a napraforgó és a kukorica termelési versenyében 1987-ben. G. B. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Genfi leszerelési értekezlet Ülést tartottak kedden a genfi leszerelési értekezlet részvevői. A felszólalók rámutattak, hogy a legfelsőbb szinten kiadott múlt decemberi közös szovjet— amerikai nyilatkozat programot adott a további leszerelési, tárgyalásokhoz. Marko Koszin, a jugoszláv küldöttség vezetője felszólította a részvevőket, hogy tegyenek meg mindent a vegyi fegyvereket eltiltó egyezmény kimunkálásáért. Az értekezlet részvevői kedden határozatot hoztak a vegyi fegyverek kérdésével foglalkozó munkacsoport megbízatásának meghosszabbításáról. A szocialista országok nevében Meiszter Dávid, a magyar küldöttség vezetője méltatta a testü­let múlt évi tevékenységét. • Gorbacsov—Spät találkozója Moszkvában Európa önálló szerepvállalása nélkül nem lehet gyökeresen megváltoztatni a nemzetközi kapcsolatokat, megszüntetni azt a szemléletet, amely a biztonságot kizárólag katonai és hadászati szempontokból vizsgálja. Európának ez a szerepe azonban elképzelhetetlen az NSZK nélkül, a szövetségi köztársaság és a Szovjet­unió kapcsolatainak javítása nélkül. Erre hívta fel Lothar Späth baden-württem- bergi tartományi miniszterelnök figyelmét keddi moszkvai találkozójukon Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió lelkiismeretesen folytatja Európa-politikáját, senkit sem akar nehéz helyzetbe hozni, célja az, hogy politikája mindenki számára világos és kiismerhető legyen — hangsúlyozta a főtitkár. A megbeszélések során a felek megállapították, hogy véleményük azonos vagy egymáshoz közeli a KHR—HHR-szerződés megítélésében, a hadászati támadó­fegyverek csökkentésében, a rakétaelhárító rendszerekről kötött megállapodás betartásában, a vegyi fegyver betiltásában, a haderők és a hagyományos fegyver­zet csökkentésében. Teljes egyetértésre jutottak a gazdasági kapcsolatok jelentősé­gének megítélésében.

Next

/
Thumbnails
Contents