Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
1988. február 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Szakszövetkezetben • A tervek megvalósulásához egyebek mellett alapot ad az is, hogy az ősszel időben elvetették a szakszövetkezetben a kalászosokat. (Méhesi Éva felvétele) kalmaznak. Mindent összevetve jövedelmező volt a növénytermesztés. — A másik főágazatunkban, az állattenyésztőben nem ilyen egyértelmű a kép. A húsmarhatartás ráfizetéses, de nem számoljuk fel. Az itt jelentkező veszteséget, máshonnan pótoljuk. Eredményes a liba-, valamint a pecse- nyecsirke-tenyésztés, ezt továbbfejlesztjük — hangoztatja. Ipari vállalkozásaik egy több jövedelmet hoznak. Műanyag alkatrészeket, poliészter és vegyi termékeket gyártanak. A piac bővülésének, a kereslet növekedésének kielégítésére saját beruházással most épül egy 600 négyzetméteres új műhelycsarnok. Az ipari melléküzemágak fejlesztésével elősegítik a foglalkoztatást. Az elnök elmondja, hogy naponta két-három jelentkezővel tárgyalnak, akik munkát keresnek a szakszövetkezetben. Ez a tendencia a jövőben még inkább növekedni fog. Sajnos, a szövetkezet is csak korlátozott mértékben növelheti a tagok, illetve az alkalmazottak számát. A szakszövetkezet gazdálkodása az utóbbi években felfelé ível. Az elmúlt évben, az előzőhöz viszonyítva, kétszeresére növelte a nyereséget. Tavaly óta nem vesz igénybe hitelt a beruházásokhoz, illetve az üzemvitelhez. Jó kollektívák alakultak ki. A munkafegyelem folyamatosan javul, ma már nem tűrik meg a kis közösségekben azokat, akik kilógnak a sorból, nem végzik el becsületesen munkájukat. Az idei tervek még csak kontúrjaikban ismeretesek, mivel a gazdasági szabályzókban még sok a nyitott kérdés. A fiatal, kezdeményező és tettre kész irányítógárda azonban biztos az előrehaladásban és bízik abban, hogy — a tartalékokat figyelembe véve — megoldja, a tagsággal együttműködve, a nagyobb feladatokat. Kereskedő Sándor MAMUTCÉGEK, „BOLYGÓ” KISVÁLLALATOK I. Pórázra fogott gyáregységek SIKERNÖVÉNYÜK A KAJSZI Zárszámadás előtt a Lajosmizsei Béke A mezőgazdasági szövetkezetekben megkezdődtek a zárszámadások. A következő hetekben a tagság részvételével értékelik a múlt évi gazdálkodást. A Lajosmizsei Béke Szakszövetkezetben is a napokban kerül sor az összegezésre. Lengyel András elnök — aki éppen egy évvel ezelőtt kapott megbízást a tagságtól — tájékoztat a gazdálkodás főbb ágazatairól. — A növénytermesztésben elég jó eredményeket értünk el. A naprafogó volt az egyik sikemövényünk, 2,6 tonna termést takarítottunk be hektáronként. A kajszibarack tavaly is a jól jövedelmező termékeink között volt. Mondhatnám azt is, hogy állandó sikernövényünk, mert minden esztendőben terem. Tavaly 15 tonnát szedtünk le ebből az exportgyümölcsből hektáronként. Érdemes néhány mondatban részletezni a kajszitermesztést. A gazdaságban ugyanis biztos ágazat a jövedelmezőség szempontjából. A helyi szakemberek véleménye szerint a környezeti adottságoknak tulajdonítható a jövedelmezőség. Magasabban fekvő területre ültették a fákat. Kedvező a mikroklíma, kisebb a fagyveszély. Ebben a szakszövetkezetben — más gazdaságokkal ellentétben — fejlesztik a kajszi termesztését. A meglévő 11 hektár mellé 20 hektár új gyümölcsöst'telepítettek és a becslések szerint még ugyanekkora területen érdemes termeszteni a barackot. A szaporítóanyagot a helyi Kossuth Termelőszövetkezettől kapják. A nagyközség három közös gazdasága elhatározta, hogy a régi tapasztalatok alapján visszaszerzik a gyümölcs régi hírnevét. Olyan távlati elképzelésekről is szó van, hogy lékészítő üzemet létesí- tenénék összefogással. Az elnök megjegyzi, hogy a szőlőtermésük is jó volt, annak köszönhetően, hogy alacsony művelési módszert alUTÓPIA VAGY VALÓSÁG Az átalakítás A Szovjetszkaja Kultúra című újság újévi számában az 1988-as év távlatairól két ismert sci-fi írót, a a jövő változatainak, az utópia és az antiutópiának a szakértőit, a Sztru- gacszkij fivéreket kérdezte. Ez az interjú nem lepte meg sem az írókat, sem az olvasókat. Az idei esztendő civilizációnk fejlődési alternatívájának próbája lesz az ezredfordulóig, sőt a 21. században is. Hiszen még a közelmúltban is fantasztikusnak tűnt az a lehetőség, hogy megállapodást írnak alá a vezető nukleáris hatalmak a hadászati fegyverzet 50 százalékos csökkentéséről. Más kérdés, hogy az új gohdolkodás, amely ma meghódítja a világot, egyáltalán nem fantasztikus, hanem természetes lehetőség és szükségesség. Nem kell fantasztának, sőt futurológusnak sem lenni ahhoz, hogy meglássuk a kölcsönös kapcsolatot a világfejlődés és a Szovjetunióban végbemenő peresztrojka között. Ez utóbbi éppen a régi és az új gondolkodás harcából ered. Természetesen adódik a kérdés, hogyan áll ma a helyzet magában a Szovjetunióban? Egészen általánosan viszonylag rövid a válasz: a Szovjetunió előtt 1988-ban két, egymással szorosan összefüggő feladat áll: a társadalom további demokratizálása és a radikális gazdasági reform. Ezek megoldása — a peresztrojka. De miért mondják azt 1988-ról, hogy az átalakításnak minőségileg új szakasza kezdődik, hiszen ezek a feladatok álltak előttünk egy éve is, sőt már korábban is. Ha években számolunk, az év eleje két szempontból is új szakasza kiindulási alap, mert életbe lépett az állami vállalatokról szóló törvény,'a szovjet vállalatok nagy része áttér az önfinanszírozásra és az önigazgatásra. Az év közepén lesz a 19. páftkoriferenciá,’ amely elsősorban a társadalom további demokratizálásával foglalkozik majd. Már elkezdődött annak előkészítése és megvalósítása, új impulzust kap a cselekvéshez fölülről és alulról. A peresztrojka éppen 1988-ban érkezett fordulópontjához, amikor a megvitatás és részleges kísérletek után megkezdődik eszméinek tömeges megvalósítása, hogy azok kiállják a gyakorlat próbáját. Természetesen nincs még minden pontosan kidolgozva, részletezve, előfordulnak kudarcok. Nagyon valószínű, hogy a változások titkos ellenzői, akik nem szavakban, hanem mindenekelőtt tettekben szállnak szembe a peresztrojkával, mindenekelőtt úgy, hogy nem is sikertelenül próbálják új kifejezésekkel leplezni a régi mechanizmust. Van rá lehetőségük, hiszen olyan átmeneti időszak kezdődik, amelyben az új és a régi mechanizmus egymás mellett létezik és korántsem békésen. Nincs idő kivárni, amíg a régi békésen elhal. A parton állva nem lehet megtanulni úszni, ehhez úszni kell. Ezért 1988 — a meggyorsult előrelépés éve lesz, és ezzel együtt a növekvő közegellenállásé. Az űrrakéta hajtóművének a kritikus ponton kell a legnagyobb terheléssel működnie, amikor a földi nehézkedésből kilép és néhány pillanatra úgy tűnik, mintha mozdulatlanul lebegne. Leonyid Korenyev Egy-egy gazdasági szervezet életrevalóságát talán az jelzi a legjobban, hogy a vezetők, a dolgozók milyen köre öntevékeny, kezdeményező és vállalkozó szellemű. Gyakran csak a legszűkebb vezérkar gondolkodik a piacépítésen, a termék- szerkezet, a technológia megújításán, a szervezet, az irányítás, az érdekeltség korszerűsítésén, a túlnyomó többség parancsra vár, s végrehajtja a reá kirótt feladatokat. Ennek egyik oka, hogy a sokat hangoztatott követelmények ellenére nem, vagy alig fejlődik, demokratizálódik a vállalatok belső irányítási rendszere. Joggal panaszkodnak a vállalatok, hogy szinte lehetetlen a belső piac és a világpiac közötti óriási különbség áthidalása, az elmaradott háttérrel nemzetközileg versenyképes termékek előállítása. ÚJ IDŐK — RÉGI NÓTA Közben maguk sem tesznek meg mindent saját részlegeik, egységeik igényes, felelősségteljes munkájáért. A belső irányítási és érdekeltségi viszonyok fejlesztése persze nem csupán a vállalati felismerések függvénye. Közrejátszanak kedvezőtlen külső feltételek, nyomasztó gazdasági gondok, szabályozási bizonytalanságok is. A fejlesztési források szűkössége, az importbeszerzések korlátozása, a belföldi szállítási és kooperációs fegyelem lazasága részben indokolhatja a centralizált vállalati szervezetet és döntéseket. Igaz, a konzervativizmus, a ragaszkodás a kialakult hierarchiákhoz többnyire erősebb, mint a változások irányába ható érdekeltség és kényszer. Nehéz lenne eldönteni, hogy a központok ellenállása túl nagy, avagy a részlegek önállósodási törekvése visszafogott. Tény, hogy a vállalati tanácsokban a hivatalból jelenlévő gyárvezetők és a választás útján delegált tanácstagok általában nem követelik a nagyobb mozgásteret. „Együtt sírunk, együtt nevetünk”, „egy hajóban evezünk” hangzik napjainkban is a régi nóta, pedig a mai jelszó merőben más: „ki mint dolgozik, vállalkozik, aszerint boldoguljon”. Voltak és vannak persze kezdeményező vállalatok. Az Április 4. Müvek például átalakult leányvállalatok halmazává, és a központ nem diszpécserkedik, hanem stratégiai ügyekkel foglalkozik. SOK ÁTSZERVEZÉS — KEVÉS HATÁSKÖR A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat leányvállalatok és szerződéses üzletek kombinációjával emelte szolgáltatásainak színvonalát, miközben 3500-ról 2000-re csökkentette a foglalkoztatott dolgozók számát, a központban alkalmazottakét pedig 200-ról 100-ra. Különböző mértékű fejlődés mindenütt megfigyelhető a korábbi termelésközpontú, erősen centralizált, belső tervutasításos rendszerhez képest. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság 17 vállalatnál végzett vizsgálatot, s megállapította, hogy a szervezetfejlesztés a legtöbb esetben a kereskedelmi munka korszerűsítésére (Villamosszigetelő és Műanyaggyár, Csavaripari Vállalat, Bubiv, Caola), és a fejlesztő tevékenység megerősítésére irányult (Bubiv, Kéziszerszámgyár, Caola, Magyar Selyemipari Vállalat). A hatáskörök decentralizálására, a részlegek önállóságának és felelősségének növelésére már nem fordítottak mindenütt kellő figyelmet. A vállalatok indokolt esetben sem csökkentették az irányítási szintek számát. Kivételnek számít a Magyar Kábel Művek, amely egy szanálási eljárást követő „fogyókúrában” decentralizálta a hatásköröket, s a központot kizárólag stratégiai tervezői, ellenőrzési, tőke-átcsoportosítási és exportimport feladatokra specializálta. Az átszervezés 140 fős létszámmegtakarítást eredményezett a központban. A fejlesztési források két helyen decentralizálták: a Vörös Október Férfiruhagyárban, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárában. Ugyancsak két helyen: a Magyar Kábel Művekben, illetve a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban pályázat útján, gazdaságossági követelmények alapján lehet fejlesztési pénzekhez jutni. A vállalatok többségében pedig a gyárak, a gyáregységek javaslati, véleményezési jogukkal élve képviselik saját érdekeiket a központi beruházási döntésekkel szemben. BEZZEG A TŐKÉSEK! Mind a 17 vizsgált vállalatnál mérik a gyárak, gyáregységek eredményét, de csak nyolcnál teszik érdekeltté a részlegeket az eredmények javításában. Közülük ötnél azonban nem igazán hatásos az ösztönzés, mert önállóságuk korlátozott, és csekély, a befolyásuk az eredmények alakulására. Nem ritka, hogy a vidéki gyárat, telephelyet a fővárosi központból közvetlen módon irányítják. Az arány nem túl magas. Ä 17 vállalat közül tehát mindössze háromnál van a gyáraknak, a gyáregységeknek érdemi hatása a jövedelmezőség alakulására. Amíg nálunk még a gyáregységek többsége sem igazán önálló, vállalkozó, addig a tőkés világ immár csaknem két évtizede tartó decentralizációs folyamata a legkisebb munkahelyi közösségekre is kiterjed. A Texas Instrumens-nél például kilencezer autonóm munkacsoport tevékenykedik. Kovács József Következik: A Ganz-MÁVAG, meg a többiek A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból Népszerű írónk, Fekete István vadászati témájú elbeszéléseit két kötetben jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó. Az első 1987 őszén, Erdei utakon címmel, ifjúkori vadászélményeit idézte. A most megjelent kötetben a többi között azok az elbeszélések kaptak helyet, melyek megírásához a hazai „nagyvadak”, a szarvas, az őz, a vaddisznó elejtése adta az élményt. De itt találjuk az író egyik legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról, a rókáról írott történeteit is. Fekete István vadászati témájú elbeszéléseit, novelláit, tárcáit az író különböző köteteiben elszórtan már publikálta, de most első ízben sor került arra, hogy a teljesség igényével valamennyit egybegyűjtve — két, egymástól független kötetben — nyújtsa az olvasónak a kiadó. Fekete István kedves humorral írt, óriási természetismeretet és -szeretetet árasztó, hangulatos írásai nem csupán a vadászok, hanem a természetkedvelők számára is olvasmányélményt kínálnak. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK Az állatállomány alakulása Bács-Kiskun megyében 1987. december 31. Megnevezés Az előző év azonos időpontjának %-ában A megyei sedése az qosból a megyében | orszáqosan Összes gazdaság Szarvasmarha 99,3 96,5 6,8 Ebből: tehén 100,2 99,6 7,1 Sertés 96,3 94,6 12,0 Ebből: anyakoca 93,8 96,1 11,8 1. 1.20 • Szarvasmarha ü Juh __________ X Baromfi.-100 Szarvasmarha Ebből: tehén Sertés Ebből: anyakoca Szarvasmarha Ebből: tehén Sertés Ebből: anyakoca Ebből: nagyüzemek ,8 89.0 94.1 8,5 9,8 12,8 13,8 97,8 98.7 98.8 98,0 97,9 99,8 99,6 99,3 CSEHSZLOVÁKIA Több önállóság, nagyobb felelősség Készül az új termelőszövetkezeti törvény- Nagyobb önállóságot kaptunk a szövetkezetünk sorsát érintő olyan lényeges kérdésekben, mint a termelési program meghatározása, a nyereség felhasználása és termékeink eladása. De megnövekedett a felelősségünk is a fejlesztés, a minőség, a termőföldek jó állapota és a környezetvédelem terén — mondta Vlastimil Volín, a nyugatcsehországi Tremosná község tsz-elnö- ke az ORBIS tudósítójának a megvitatott és elfogadott új mezőgazdasági törvényjavaslatot értékelve. — Tremosnán nagy érdeklődéssel fogadtuk a törvényjavaslatot, s ez megerősített abban a meggyőződésemben, hogy a mezőgazdasági törvény megváltoztatására — - bár a jelenlegi csak tíz éve van érvényben — már igen nagy szükség volt — folytatta az elnök. — Ha összehasonlítjuk a mai állapotot a negyven év előttivel, amikor megalakultunk, sőt a tíz év előttivel is, lemérhetjük, hogy milyen sokat léptünk előre. A környező falvak szövetkezeteivel való egyesülésünknek köszönhetően 2300 hektár termőfölddel és 7500 haszonállattal rendelkezünk. Évente csaknem 3 millió liter tejet és több mint 400 tonna marhahúst, valamint több mint 270 tonna sertéshúst termelünk. Mi lettünk Nyugat-Csehország legnagyobb vetőmag-, hüvelyes- és füvesta- karmány-termesztője. Továbbfejlődésünket csak gátolta már a sok elavult előírás, rendelkezés és a túlhaladott adminisztratív jellegű, központi irányítás. Az új törvénytervezetben szó esik arról is, hogyan birkózhatnak meg a gyengébb szövetkezetek a gazdálkodás gondjaival állami dotációk nélkül, keményebb hitelnyújtási feltételek mellett. Ez néhány szövetkezet számára bizonyára sok fejtörést okoz majd. Mi azonban nem függünk sem a dotációtól, sem a hitelektől. Reméljük, megváltozik a helyzet a béralap limitálása terén is. A jelenlegi előírás nagymértékben behatárolja a béreket, s elkülöníti a béralapot. Émi- att olyan paradox helyzet áll elő, hogy a gazdaságilag gyengébb — sőt, államilag vastagon dotált — szövetkezetekben a tagság ugyanannyit, ha nem még többet keres, mint mi. De nemcsak a jövedelem nagyságáról beszélek, hanem arról a lehetőségről, hogy a munkabéreket az elvégzett munka mennyisége és minősége alapján, differenciáltan fizethessük. Az országos vitán a hozzászólások nagy része foglalkozott a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek és a háttéripar, valamint az élelmiszeripar kapcsolatával. — Őszintén szólva a tfemosnái gazdaságnak sem a legjobbak a tapasztalatai ezen a téren — hangsúlyozta az elnök —, hiszen a gyártók és feldolgozók monopolhelyzete nem teszi lehetővé számunkra a választást. Függünk tőlük, s bizony gyakran gyenge minőségű termékeket is el kell fogadnunk. Az is eléggé zavaró, hogy vásárlóinkat sem választhatjuk meg. Az effajta kapcsolatok megváltoztatására Csehszlovákia egész nemzetgazdaságának szüksége van. Most azonban, azt hiszem, hogy nem a részletek a fontosak, hanem az új törvény eszméje, miszerint rugalmasan kell reagálni a társadalmi igényekre. Kapni, de ugyanannyit adni is — összegezte a tagság igényét a nyugatcsehországi Tremosná község termelőszövetkezeti elnöke, Vlastimil Volín. Lakásunk, munkahelyünk dísze lehet egy- egy szépen gondozott szobanövény. Ahány növény, annyi igény: az egyik a napot szereti, a másik szenved tőle; az egyik sok vizet kíván, a másik éppen ettől megy tönkre. A „Kertünk, házunk, otthonunk” sorozatban megjelent Komiszár-kötet második, javított, bővített kiadását veheti kézbe az olvasó, melyben a szerző sorra veszi a népszerűbb szobanövényeket; mellékeli rajzukat és valamennyi virághoz egy-egy táblázatot közöl. Ebben összefoglalja, milyen igényei vannak a növénynek, hogyan tudjuk szaporítani. Önálló fejezetekben dolgozza fel a növény elhelyezését, a gondozás főbb tudnivalóit (átültetés, hogyan tudjuk tisztán tartani a leveleket, hogyan szellőztessünk stb.), a szaporítást, a a fejlődésszabályozást, áttekinti a különleges növénytartást (tápoldatban nevelt növények, hogyan tarthatók a kaktuszok, mit kell tudni a floráriumról, a palack- üvegházakról). A kertbarátok biztosan sok örömet ár, %'mmm VÁLASZOK SZOBANÖY kin VT! Ok ben, hisz illusztrációi a kezdő kertészt is átsegítik a leggyakoribb problémák megoldásán. Ezer ötlettel készült a kötet, olyan apró részletekben is képes tanácsokkal szolgál, mint gyökérkurtítás, a levélmosás, a szobai növényszaporítás, a hajtásrész-gyökereztetés, az alkalmi permetezés. A jó tanácsok mellett közli a legjelentősebb forrásmunkák jegyzékét, és névmutatóval is kiegészíti kötetét. találnak dr. Komiszár Lajos könyvéK. M.
