Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 29. I TÖRÖK KORMÁNYFŐI VÉLEMÉNY: „A Szovjetunió ésszerű és bölcs döntést hozott” Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára üzenetet küldött Turgut Özal török kormányfőnek Afganisztánról, a szovjet csapatok tervezett kivonulásáról. A szó­beli üzenetet átadó Viktor Popov külön- megbízottat szombaton fogadta a minisz­terelnök. A találkozón Özal kijelentette, hogy a Szovjetunió ésszerű és bölcs dön­tést hozott az afganisztáni kérdés rende­zése érdekében. Törökország arra számit, hogy mielőbb aláírják az erre vonatkozó genfi megállapodást. Ankara véleménye szerint a békés rendezés ösztönözni fog más ázsiai regionális konfliktusok mére­teinek csökkentésére is. Özal megállapí­totta, hogy az afgán kérdés alapvető pont­jait illetően Törökország és a Szovjetunió véleménye közel áll egymáshoz. Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök különmegbízottat küld Pakisztánba, hogy az afganisztáni helyzet rendezéséről tár­gyaljon. Gandhi szombaton döntött így, miután kiderült, hogy Ziaul Hakk pakisz­táni államfő e célból nem hajlandó elláto­gatni Új-Delhibe, de kész fogadni egy kül­döttet. K. Menőn külügyi államtitkár kedden, egy nappal a genfi afganisztáni —pakisztáni tárgyalások újabb fordulója előtt utazik Iszlámábádba. Shultz a Közel-Keleten Shultz amerikai külügyminiszter, aki szombaton Izraelből „átrándulva” rö­vid látogatást tett Jordániában és Szíri­ában, még aznap este vissza is érkezett Izraelbe. Vasárnap reggel külön-külön találkozott Jichak Samir izraeli minisz­terelnökkel és Simon Peresz külügymi­niszterrel, s tájékoztatta őket a két arab országban folytatott megbeszéléseiről. Ezekről a találkozókról nem adtak ki közleményt. Ami Shultz ammani és damaszkuszi tárgyalásait illeti, Josszi ben Aharon, Samir kabinetfőnöke csak annyit mon­dott, hogy az'amerikai külügyminiszter csupán tájékozódott a két fővárosban, de nem kérte tárgyalópartnereitől, hogy bármi mellett is elkötelezzék ma­gukat. A megszállt területeken közben vál­tozatlan erővel folytatódik a palesztin lakosság tiltakozó mozgalma. Az izrae­li katonák szombaton este és vasárnap­ra virradó éjjel három újabb palesztint öltek meg. A december kilencediké óta tartó megmozdulások halálos áldoza­tainak száma így vasárnapra 75-re emelkedett. Szombaton Samir miniszterelnök je- ruzsálemi rezidenciája előtt a „Békét most” elnevezésű mozgalom mintegy ötezer izraeli híve követelte, hogy a kormány fogadja el a megszállt terüle­tek jövőjére vonatkozó amerikai rende­zési tervet, amely „túl kevés” az arab fél számára, „túl sok” az izraeli jobbol­dalnak. Ez utóbbinak mintegy ötezer híve Haim Herzog rezidenciája előtt felvonulva azt követelte, hogy Izrael „ne kapituláljon az arab erőszak és az amerikai nyomás előtt”. NAPI KOMMENTÁR Noriega rekontrája Az Egyesült Államok hivatalosan ki­jelentette, hogy „Panama belügyének" tekinti az elmúlt napok eseményeit és nem kíván katonailag beavatkozni. A szóvivő beszéde közben a tudósítók egy része gyanákodva pislogott a meny- nyezet felé, vajon nem omlik-e le a meg­viselt külügyminisztériumi plafon ekko­ra demagógia hallatán. , Nyílt titok ugyanis, hogy az Egyesült Államok minden elképzelhető módon beavatkozik Panama belügyeibe, válsá­got szít az országban és olyan helyzetet kíván teremteni, amelyben megtagad­hatja a százszor megbánt csatornaszer­ződés betartását. Washingtonból biztat­ták föl Del Valié elnököt Noriega tábor­nok elmozdítására, jóllehet ebben a kö­zép-amerikai országban is inkább a hadsereg szokta elmozdítani az elnököt, mintsem az államfő a főparancsnokot. Amerikában már hónapok óta páratlan kampányt kezdtek a nacionalista jelsza­vakkal operáló Noriega ellen. Az el­hangzott vádak szerint a tábornok egy­szerre volt szovjet, kubai, nicaraguai, és még ki tudja milyen titkosügynök, vala­mint nemzetközi kábítószercsempész és a CIA informátora. Az egész listából csak ez utóbbi látszik valószínűnek, mi­vel enélkül aligha vihette volna valamire is ebben az Egyesült Államoktól függő országban. Noriega korábban jó szolgálatot tett Washingtonnak, még az is fölmerült, hogy panamai csapatok is részt venné­nek egy Nicaragua elleni akcióban. A helyzet azonban megváltozott és a managuai kormány most a tábornok mellett áll — miként a panamai szak- szervezeti és munkásmozgalom is. A csatornaügy és a gazdasági függőség felszámolására tett kísérletei miatt ugyanis stratégiai nézeteltérések támad­tak Noriega és a washingtoni politiku­sok között, s a tábornok a külső nyo­mással szemben a hazafias érzelmektől áthatott tömegektől kért támogatást. Amerikai szövetségesei a vállalkozók és jobboldali politikusok lettek, így sike­rült „baloldali" figurát csinálni egy még liberálisnak is nehezen nevezhető kato­natisztből. A helyzet különlegességét éppen ez adja, hiszen Kuba és Nicaragua támo­gatja az új elnököt, Sofis Pálmát, mi­közben az Egyesült Államok és több latin-amerikai ország nem ismeri el a hatalom új birtokosát. A fegyveres konfliktusban senki sem érdekelt, hiszen Közép-Amerikai amúgy is a világ rob­banásveszélyes puskaporos hordóinak egyike — marad tehát a gazdasági nyo­más, a diverzió és a szócsata. Az esemé­nyek még gyorsabban követik egymást, a helyzet pillanatonként változhat. A legvalószínűbb megoldás azonban egy olyan kompromisszum lesz, amelyben szépen lassan visszaáll a normális vi­szony — legalábbis formailag — a két állam között. Most úgy tűnik, hogy az első menet­ben Noriega sikeresen rekontrázta erő­sebb ellenfelének támadását, jól takti­kázott. Kérdés, meddig bírja szukával, azaz széles körű hazai és nemzetközi támogatással. H. G. NATO-CSÚCSTALÁLKOZÓ Reagan kedden utazik Brüsszelbe Reagan amerikai elnök kedden utazik Brüsszelbe, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének csúcstalál­kozójára. Egy magas rangú ameri­kai kormánytisztviselő az Egyesült Államok célkitűzéseit ismertetve azt mondta, hogy a találkozó célja Washington számára mindeneke­lőtt a NATO-szolidaritás megerősí­tése, annak kifejezésre juttatása, hogy az Egyesült Államok a köze­pes hatótávolságú nukleáris eszkö­zök felszámolása után sem változ­tat nyugat-európai partnereivel szemben vállalt katonai kötelezett­ségein. Az elnök várhatóan indulá­sa előtt külön nyilatkozatban is megerősíti az amerikai álláspontot. Az amerikai kormánytisztviselő azt hangoztatta, hogy a Reagan moszkvai utazását megelőző brüsz- szeli csúcs jó alkalom lesz a NATO leszerelési politikájának áttekinté­sére. Az amerikai elnök legutóbb azt mondotta, nem tartja valószí­nűnek. hogy a moszkvai út idősza­kára már aláírásra kész lesz a szer­ződés a hadászati fegyverek ötven­százalékos csökkentéséről. A kor­mánytisztviselő most azt hangoz­tatta, hogy a szerződés kérdéseit várhatóan alaposan elemzik majd Brüsszelben. Az Egyesült Államok hajlandó ugyan megvitatni a leszerelési cé­lokra vonatkozó, valamennyi lesze­relési témakört magába foglaló új koncepció kidolgozását, ahogy azt Kohl kancellár javasolta legutóbbi washingtoni látogatásán, de úgy vé­li, hogy ehhez több időre van szük­ség, vagyis a brüsszeli csúcs még nem foglalkozhat érdemben ezzel a témával. Az amerikai fővárosban ugyanakkor nyomatékosan leszö­gezik, hogy a NATO nukleáris esz­közei „korszerűsítésének" kérdése nem lehet vitatéma, nem mondtak le a „korszerűsítés” folytatásáról, csupán valamelyest távolabbi idő­pontra tolták el annak gyakorlati megvalósítását. Az amerikai kormánytisztviselő egyébként leszögezte: Washington nem lát közvetlen összefüggést a ha­dászati fegyverek számának csök­kentése és a hagyományos fegyver­zetről folytatandó tárgyalások kö­zött. Kész tehát a szerződés megkö­tésére anélkül, hogy feltételül szab­ná a hagyományos erők csökkenté­sét, vagy akár az erről folytatandó tárgyalások megindítását. Hazaérkezett Moszkvából Marjai József Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter vasár­nap hazaérkezett Moszkvából, ahol aláírta az ez évre szóló magyar—szovjet árucse­re-forgalmi jegyzőkönyvet. Moszkvai elutazásakor Konsztantyin Katusev, a külgaz­dasági kapcsolatok minisztere búcsúztatta. Megérkezésekor a Ferihegyi repülőtéren megjelent Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. Pillantás a hétre Többoldalú találkozók, konfe­renciák jegyében zajlanak a követ­kező napok. Március elején mintha megcsappant volna a kétoldalú tár­gyalások száma, de biztosak lehe­tünk benne, hogy húsvét előtt még megváltozik a tendencia. A hírügy­nökségek előrejelzéseiből csupán vasárnapra nem futotta .. . HÉTFŐ: Hamburgban kétnapos találkozót tartanak a Közös Piac és a közép-amerikai békefolyamatban érdekelt országok külügyminiszte­rei. Várhatóan elsősorban arról a segítségről lesz szó, amit a nyugat­európai országok nyújthatnak a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő Közép-Amerika számára. KEDD: Maliba, Nigériába és Zimbabwéba látogat Richard von Weizsäcker. Az NSZK elnöke az Afrika déli részén kialakult helyzet­ről és a nyugatnémet részről nyújt­ható gazdasági segélyekről tárgyal majd. SZERDA: Kétnapos csúcsérte­kezletet tartanak Brüsszelben a NATO tagállamai. A konferencián a leszerelési tárgyalások jövőjével foglalkoznak majd és sor kerül egy nagy érdeklődéssel várt tárgyalásra Papandreu görög és Özal török mi­niszterelnök között. CSÜTÖRTÖK: Időelőtti parla­menti választásokat tartanak Bang- ladesben. A választási kampány so­rán gyakori volt az erőszak alkal­mazása mind a kormánypárt* mind az ellenzék híveinek részéről, így jogos az aggodalom a voksok le­adásának napján. PÉNTEK: Á Varsói Szerződés és a Szovjetunió ismételt leszerelési ja­vaslatai ellenére a NATO nagysza­bású katonai manővereket folytat Norvégia térségében. A szerdán kezdődött hadgyakorlat több mint három hétig tart és egyáltalán nem járul hozzá a békés együttműködés­hez a térségben. SZOMBAT: A héten immár má­sodik alkalommal ülnek össze a Közös Piac tagállamainak külügy­miniszterei. Ám az előző tanácsko­zástól eltérően most nem egy konk­rét kérdésről folytatnak eszmecse­rét a politikusok, hanem kötetlen, laza napirend szerint tartanak meg­beszéléseket. CSAPATKIVONÁS AFGANISZTÁNBÓL Világpolitikai döntés Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásain abban állapod­tak meg, hogy gyorsított ütemben foly­tatják az előkészületeket Reagan ame­rikai elnök május végén, június elején tartandó látogatására. Ezért március 22—23-án e két világhatalom külügy­minisztere újra találkozik — ezúttal Washingtonban. A tárgyalásokon per­sze a stratégiai rakéták csökkentéséről létrehozandó egyezmény volt a legfon­tosabb téma. Ezzel azonban csaknem egyenrangú jelentőségűvé vált az afga­nisztáni kérdés megoldásának ügye. Emlékezetes, hogy ezt a problémát az új szovjet vezetés már hivatalba lépése óta a korábbitól lényegesen elté­rő módon közelítette meg. A gorba- csovi vezetés a korábbi szovjet külpoli­tikai magatartás és külpolitikai stílus felülvizsgálata során fokozatosan ju­tott el a felismeréshez, amely végül Gorbacsov ama megjegyzésében öltött testet, hogy az afgán belső helyzet ala­kulására való tekintet nélkül kivonják a szovjet csapatokat. Az egyetlen felté­tel — ha ezt egyáltalában feltételnek lehet nevezni — az, hogy március dere­kára megegyezés jöjjön létre a Genfben folyó afgán—pakisztáni tárgyaláso­kon. Erre a megegyezésre azért van elengedhetetlenül szükség, mert Pa­kisztán vált a jelenlegi afgán kormány ellen küzdő felkelők fő támaszpontjá­vá. Egyben az amerikai és más forrá­sokból származó fegyverek is Pakisztá­non keresztül áramlanak Afganisztán­ba. Az afgán—pakisztáni megegyezés lé­nyeges tartalma tehát az lenne, hogy megteremtené a minimális külpolitikai feltételeket a szovjet csapatok kivoná­sára. Belpolitikai feltétel szovjet részről ma már nincs. A Szovjetunió állás­pontja ugyanis az, hogy az afgánoknak maguknak kell dönteniük saját ügyeik­ről, mindenfajta külső beavatkozás nélkül. Világpolitikai méretekben óriási lenne a nemzetközi jelentősége annak, ha Sevardnadze washingtoni látogatá­sa előtt létrejönne Genfben a megegye­zés az afgán—pakisztáni tárgyaláso­kon. A nyári, moszkvai szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó légkörét pedig alapvetően meghatározná, ha a Szov­jetunió (Gorbacsov eredeti, február 8- ai, fordulatot jelentő nyilatkozatának megfelelően) május közepén — tehát közvetlenül a csúcstalálkozó előtt -— megkezdhetné csapatainak kivonását Afganisztánból. Azonban vannak az amerikai politi­kában olyan erők, amelyek úgy vélik, hogy a szovjet politika számára egyál­talán nem könnyű döntést politikai nyomásra lehet felhasználni. Ezeknek az erőknek a hatása tükröződik abban a pakisztáni követelésben, hogy csak akkor írják alá a genfi megegyezést, ha előbb Afganisztánban megszületik egy koalíciós kormány. Magyarán: a jelenlegi kormánnyal ilyen megegyezést nem írnának alá. En­nek a következménye az elhatározott szovjet csapatkivonás kényszerű elha­lasztása lenne, a követelést ezért nem lehet másként értelmezni, mint kísérle­tet annak megakadályozására, hogy a szovjet politika megszabaduljon ettől a súlyos, és a korábbi vezetéstől örökbe kapott tehertételtől. Némi bizakodásra ad okot, hogy az amerikai hivatalos vezetés ennél hajlé­konyabb. Shultz magatartásából Moszkvában az tűnt ki: mindkét fél elhatározott kívánsága, hogy a genfi afgán—pakisztáni tárgyalások március közepéig sikerrel befejeződjenek. A Brezsnyev-korszak afgán politiká­jának felülvizsgálata során a Szovjet­unió immár elment a lehetőségek hatá­ráig. A felelősség ma már Washington vállain van. Es Pakisztán vállain, amelynek magatartását csak Washing­ton befolyásolhatja. • Ellenforradalmárok egy csoportja (Fotó: Time—KS) azonnali koalíciós kormányt követelnek. ORSZÁGOS ELMÉLETI TANÁCSKOZÁS Berecz János előadása Szombaton befejeződött az országos elmé­leti tanácskozás, amelyet „Erkölcs és világné­zet a mai magyar társadalomban" címmel Békéscsabán tartottak. A zárónap plenáris ülését — amelyen részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára — Lakatos Ernő, a KB agitáciős és propagandaosztályának vezetője nyitotta meg, majd a három szekcióvezető beszámolt a pénteki vitákról, amelyekben hatvanhatan szólaltak fel. Ezután Berecz János összegezte az orszá­gos elméleti tanácskozás vitájában elhang­zottakat. A Központi Bizottság titkára megállapí­totta: bár a mostani tanácskozás címében nem szerepelt az ideológia szó, mégis mind a három szekcióban e körül is jelentős vita folyt. A tanácskozáson is felvetődött: mi az előbbre való a mai magyar társadalomban: a gazdaság, az ideológia vagy a politikai intézményrendszer reformja. Erről szólva a Központi Bizottság titkára rámutatott: olyan időszakban élünk, amikor nincs szük­ség ilyenfajta rangsorolásra. Kétségtelen, hogy a kibontakozás gazdasági fejlődés nél­kül nem lehet teljes. Alapnak változatlanul a gazdaságot kell tekinteni, de ahhoz, hogy a gazdasági reform továbbfejlődhessen, ma a gazdaság társadal­mi környezetében kell lényeges és megfelelő változásokat elérnünk. A megoldás elsősor­ban a párt vezető szerepének korszerű felfo­gásában, a politikai intézményrendszer re­formjában, az ideológia megújulásában rej­lik. Rendkívül fontos a jövőbe vezető tenden­ciák mai állapotának a föltárása — mondot­ta a továbbiakban. Tudnunk kell, melyek azok a tendenciák, folyamatok, amelyek ré­vén előreheladhatunk. A gondolkodó embernek jól kell ismernie a lehetőségeit, szövetségeseit és politikai ere­jét. így hozhatjuk mozgásba a jelent, a jövő visszahódítása érdekében. A cselekvés kerete ma a reformprogram, amelynek megvalósí­tásához az erkölcs megújulása is szükséges, s ennek a társadalom egészét kell átfognia. A bizalom egyik ilyen problémájaként ve­tette fel az államhatalom gyakorlásának módját. S ezen belül egyik megállapítása: — Mi határozza meg ma, hogy államunk jól működjön? Nem egyszerűen a meglévő in­tézményrendszer és a benne dolgozók bürok­ráciamentes tevékenysége. Az erők egyik for­rása ma elsősorban a közösségek önmozgá­sa, önkormányzata. Joggal vetődött fel a tanácskozáson, hogy mit jelent az, hogy a mi pártunk? Kinek van lehetősége, hogy az egész párttagság nevében beszéljen? Hiszen az is mozgásban van; a véleményalkotás szempontjából is, és létszá­mában, összetételében is. — Úgy gondolom — hangsúlyozta a KB titkára —, hogy a Központi Bizottság az egész párt nevében mondhatja: vállalja, és ragaszkodik a párt vezető szerepéhez. Ábból a meggyőződéséből kiindulva, hogy ez hasz­nos, hogy ezzel szolgál, és erre építi a párt­* nak a szerepét. — Ma azonban a tegnapi győzelmekre és sikerekre csak akkor lehet hivatkozni, ha azt mondjuk, hogy ezt alapul használjuk fel a kibontakozáshoz. Ahhoz, hogy a párt vezető szerepét tovább erősítsük, szükség van arra, hogy nyilvánosan politizáló párt legyünk. A párt vezető szerepét nem a Központi Bi­zottság reprezentálja, azt minden párttag­nak, minden alapszervezetnek, pártvezető­ségnek, pártbizottságnak és a központi szer­veknek egységesen kell kivívnia és érvényre juttatnia. Az országos elméleti tanácskozás Lakatos Ernő zárszavával ért véget. Indiában tárgyal a magyar külügyminiszter (Folytatás az 1. oldalról) a magyar diplomácia vezetője méltatta Indonézia törekvéseit a regionális konfliktusok politikai megoldására. Mindkét fél úgy véli, hogy a kambo­dzsai problémát valamennyi érdekelt részvételével, tárgyalások révén, politi­kai úton kell megoldani. A két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a magyar—indonéz kap­csolatok problémamentesek, barátsá­gosak. Ez jó- lehetőséget nyújt az együttműködés előnyös fejlesztésére gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális területen egyaránt. Közös az a törekvés is, hogy ez mind rugalma­sabb és korszerűbb formákat öltsön. Elutazása előtt Várllionyi Péter Dzsakartában sajtóértekezletet tartott. A többi között elmondotta: ismét meg­erősödött az a közös vélemény, hogy a problémamentes, baráti viszony köl­csönös érdek, és érdemes többet tenni a gazdasági együttműködésért. Várkonyi Péter külügyminiszter szombat este négynapos hivatalos láto­gatásra Új-Delhibe érkezett. Gazdag programjának keretében tárgyalásokat folytat az indiai kor­mány tagjaival a hagyományosan ba­ráti kétoldalú kapcsolatok bővítésének további lehetőségeiről, megvitatja azo­kat a nemzetközi és regionális kérdése­ket, amelyek mindkét fél érdeklődésére számot tartanak. Az előzetes program szerint a ma­gyar diplomácia vezetőjét fogadja az indiai köztársasági elnök, a kormányfő és az alelnök. Korrigált fogyasztói árak (Folytatás az 1. oldalról) zon, mert így olcsóbb cikkek kerülhet­tek piacra, ez mérsékelte a fogyasztói árszínvonalat és jól jövedelmezett. Gyakran a felnőttméretek is bakfis, ka­masz besorolást kaptak, hiszen ez a szállító és a vevő közös megállapodásá­tól függött. Valószínű, hogy a termék ily módon — forgalmiadó-mentességé- vel — kifizetődőbb volt. A Kereskedelmi Minisztérium leira­ta alapján a vizsgálatba bevont vala­mennyi vállalat intézkedéseket tett. Egyes vállalatok, mint például a Skála- Coop már a felhívás előtt felülvizsgálta és módosította a termékek körében ta­pasztalt aránytalanságokat, mérsékel­ték áraikat legalább a felnőttméretű termékek áraihoz igazítva azokat. A többi vállalat is megkezdte a felül­vizsgálatot. Három vállalatnál az eddig módosított árú cikkek között szerepel például az NSZK-ból importált puló­ver, amelynek év eleji induló ára 1560 forint volt, korrigált ára pedig már csak 800 forint, a jugoszláv plüss kis- kabát ára 654 forintról 325 forintra, a csecsemőrugdalózóé 712 forintról 352 forintra mérséklődött. Egy pár osztrák kamasz jégzokni fogyasztói árát pedig 224 forintról 85 forintra kellett csök­kenteni. Az árhivatalban azt is elmondták, hogy egyes kereskedelmi vállalatok vé­leménye szerint bizonyos határon túl az áralku elől a termelők is elzárkóz­hatnak, s félő, hogy így áruhiány léphet fel, mert;— árpolitikai okokból — sem a nagy-, sem a kiskereskedelem esetleg nem vásárol. Több kiskereskedelmi vállalat felvetette: az arányosítás okoz­ta veszteséget ki és milyen arányban viselje? Az árarányok helyreállítása egyöntetű vélemény szerint hosszabb időt igényel, de az új cikkek megjelené­sével, kereskedelmi módszerekkel az ipar és a kereskedelem részéről a prob­léma megoldható. Kedves vásárlóink egy újabb hírős ízt ajánl a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat a BUNDÁS CSIBEFASÍRTOT

Next

/
Thumbnails
Contents