Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT • SPORT A LABDARÚGÓ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGI KUPÁÉRT A tét a legjobb tizenhat közé kerülés Remények Kecskeméten és Baján Bár a labdarúgó-bajnokságok rajtja még várat magára, az arra érdemesek már egy héttel előbb tétmérkőzést játszhatnak. Harminckét együttesről van szó, azokról, akik még „állnak” a Magyar Népköztársasági Kupában. Ok ma és holnap küzdenek meg a to­vábbjutásért. Köztük van két megye­beli gárda is,-ami nagy sikernek számít, hiszen a Kecskeméti TE és a Bajai SK is NB III-as csapatként mérkőzhet meg élvonalbeli együttessel. A megyeszék­helyre a Békéscsaba, a Sugovica partjá­ra pedig a bajnoki cím védője, az MTK-VM látogat. „Az erőnléttel nem lesz gond” állítja Linka József, a KTE edzője. A lila-fehérek alaposan megfogyatko­zott legénységgel várják a holnapi „üt­közetet”. Kátai, Vida, Balogh és Berki bevonult katonának, fági periig még egy mérkőzésen nem léphet pályára el­tiltása miatt. Az egykori élvonalbeli labdarúgó egyébként sincs túl rózsás hangulatban az utóbbi időben, hiszen makacs lábsérülése sehogyan sem akar javulni, lehet, hogy műtét vár rá. A lila-fehérek szerdán a helyi rivális KSC ellen tartották az MNK-főpró- bát. Szurkolóik örömmel nyugtázták, hogy a gárda az első negyvenöt perc­ben felvette a versenyt az NB Il-es kék­fehérekkel. Ekkor a liláknak adódott több gólszerzési lehetőségük, de mind­annyiszor hibáztak a csatáraik, egy íz­ben pedig a kapufa segített Erdeinek. A gyámoltalan befejezésekben Domo­' kos járt az élen; három ízben is százszá­zalékos gólhelyzetben ügyetlenkedett az egyébként villámgyors szélső. Bosz- szankodtak is a pálya szélén fagyosko- dó szurkolók, hiszen vasárnap egy ha­sonló hiba talán a továbbjutási esély elvesztésébe kerülhet. — Nincsenek vérmes reményeink a Békéscsaba ellen — mondta Linka Jó­zsef. — Szeretnénk tisztességgel helyt­állni. Kérdés: milyen lesz a pálya talaja, mennyire teszi próbára a labdarúgókat? A Békéscsaba nem a legjobb NB I-es gárda, de sokkal tapasztaltabb és ruti­nosabb játékosokból áll, mint a KTE. A télen nagyon kemény munkát végez­tünk, az biztos, hogy erővel bírjuk majd. Már az is nagy szó, hogy idáig eljutot­tunk a kupában. A mérkőzést — hosszas tanakodás után — a Széktói pályán rendezik meg, kímélik az egyébként nagyszerű „bőr­ben” lévő Városi pályát. Kezdés 13 óra 30 perckor. R. I. „ .. .meglátja mester, menni fog” ... Már önmagában az a puszta tény, hogy a tavalyi NB I-es bajnok, az MTK-VM látogat el a Sugovica-part- ra, feltételezi a közönségsikert. A fővá­rosiaknál Brünyi Béla. szakosztályve­zető értékelte az eddigi felkészülést: — A téli időszakot hasznosan töltöt­tük, sokkal több pályás edzés volt, mint tavaly. A formábahozásban is előbbre tartunk a szokásosnál — mindez az idő­járással van összefüggésben. Gondolom, külön öröm a bajaiaknak, hogy a város szülötte, a válogatott középpályás, Bog­nár Gyuri bemutathatja képességeit volt otthonában. Boda már a Vasasban edz, sajnos Szeibert Gyuri újra derékfájdal­makkal küszködik. Kétségtelen, hogy nekünk áll a zászló, s illő nyernünk. Remélem, a bajai pálya is megfelelő lesz, s izgalmas és sportszerű meccset vívhatunk a BSK-val. A házigazdáknál nem ilyen vidám a hangulat, az okokat Szőcs Lázár edző foglalta össze, aki először önmagáról beszélt: — Az igazság az, hogy már 34 éves vagyok és az utóbbi időben sokat bajlód­tam a jobb térdemmel. Legutóbb külső és belső porccal műtötték, azóta próbál­kozom újra az edzésekkel, de azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a BSK szerződtetett edzője vagyok. Ami a csapatot illeti: a kezdő 11-ből mind­össze négy olyan játékos van, aki mara­déktalanul végigcsinálta az alapozást! A fiúkban megvan a becsvágy, az MTK- VM ellen még fokozottabb is. Az esély­telenek nyugalmával léphetünk a pályá­ra. Bátran ígérhetem: nem tartjuk fel eleve a kezünket a „mágus" csapata el­len. A 30 esztendős Evanics Zoltán csa­patkapitány szintén elmondta vélemé­nyét. .-— Valóban az MTK az esélyesebb, ugyanakkor nekünk a bajnokság a fon­tosabb — a feljutás miatt. Ami öröm Harsányit kivéve nincs komolyabb sé­rültünk. Állítom: igazi foci-fesztivál lesz Baján, s örülünk, hogy az eddigi teljesít­ményünk alapján városunkba látogat a jubiláló, patinás MTK. A többi majd úgyis a pályán dől el... —kovács— SZÖGRE AKASZTOTT KIMONÓ „Sojka” a szőnyeg szélén is bizonyítani szeretne Nemrégiben két legendás hírű kecskeméti cselgáncsozó mondott végleges búcsút a versenyzésnek. Nagysolymosi Sándor és Kincses Tibor már régen befejezte az aktív sportolást, ám „hivatalosan” most köszönte meg eredményes sport­munkájukat a KSC cselgáncs­szakosztálya. Mindketten szines egyéniségei a tatami nagy családjá­nak, több nemzetközi versenyen értek el kiváló helyezéseket. * * * Sojka, azaz Nagysolymosi Sán­dor leginkább a debreceni EB- ezüstjére és az 1984-es „szocialista olimpián”, Varsóban aratott győ­zelmére a legbüszkébb. Utolsó jegyzett nemzetközi eredményét három esztendeje a köbei Univer- siádén érte el, ahol a harmadik he­lyen végzett. Azóta tulajdonkép­pen csak edzősködik, bár bő egy éve felröppent a hír, hogy újra el­kezdi és felkészül a szöuli olimpiá­ra. Mégis a Széktói edzőcsarnok­ban, a szőnyeg mellett találom meg. Tréninget tart a felnőtteknek és a junioroknak. „Mate” — hangzik fel az állj vezényszó. A „mester” néhány percre kifújhatja magát. Sojka bi­zonygatja, most már végleg befe­jezte, csak edzőként folytatja. Igaz, 1986 decemberében „megfőzték”, hogy kezdje újra. Március 31-éig kért egy háromszobás lakást, hi­szen már két gyereke volt, a har­madik pedig útban. A nyugodt fel­készülés jegyében kérte a nagyobb lakást. Megígérték, teljesítik a ké­rését. Keményen dolgozott, nyert • A fiatal edző a gyakorlatban is bemu­tatja tanítványainak a különböző fogá­sokat. (Lakosa Zsolt felvétele.) néhány versenyt is, úgy tűnt, kijut­hat élete első olimpiájára. Ám a lakásból nem lett semmi a beígért időre, Sojka ebből arra következ­tetett, hogy nincs rá szükség ver­senyzőként . . . Azt mondja, nem elkeseredet­ten, hanem nagy elszántsággal kezdte az edzői pályát. Tulajdon­képpen nem is hagyta abba arra a néhány hónapra sem, de nem volt egészséges dolog cselgáncsozóként edzést is vezetni. Többnyire a saját dolgaira figyelt, nem maradt ideje a többi versenyzőre. így aztán egyik feladatát sem tudta megfele­lően ellátni. Jelenleg a juniorok edzője, a fel­nőtteknél szőnyegedzői feladatot lát el. Van egy előkészítő csoportja is, szinte mindig megtalálható a Széktói csarnokban. Amikor ideje marad, építkezik. Úrihegyben van egy telke, szeptemberre szeretne beköltözni a családjával az új ház­ba. Azt mondja, egy esztendeig biz­tosan edzősködik. Nem tudja, mit -hoz a jövő, hiszen egyre többen választanak más pályát. Különö­sen az utánpótlással foglalkozó szakemberek közül fordítanak so­kan hátat a cselgáncssportnak. Senki sem hajlandó ugyanis havi kétezer forintért mindennap edzést tartani, s a versenyek miatt a hét­végéjét is feláldozni. A fiatalok pe­dig rendszerint a mesterhez kötőd­nek, s ha edzőváltás történik, ab­bahagyják a sportolást. Sojka sze­rint ezért mutatkozik némi visszae­sés az egyébként nagyszerű múlttal büszkélkedő kecskeméti csel­gáncssportban. Ő viszont a szőnyeg mellett is szeretne bizonyítani. Azt, hogy versenyzőként nem véletlenül tar­tozott Európa legjobbjai közé. Nagysolymosi Sándornak neve, rangja, tekintélye van a fiatalok előtt. Őmiatta valószínűleg sokan választják kedvenc időtöltésül a cselgáncsot, van mit ellesni, megta-, nulni tőle. „Hajime” — rajta, küzdeni, szól a vezényszó az edzés hátralévő ré­szében. A fiatal edző a szőnyeg szélén, a tanítványok a tatamin. Mindannyian a jobb eredményért küzdenek. —rajtmár— A SZIGMA FÖDÍJA: EGY KERÉKPÁR Ússzon az egészségéért! Csaknem negyven család több mint száz versenyzője vett részt tavaly a megyei úszószö­vetség és a szerkesztőségünk ál­tal szervezett akcióban. Igazán nem lehetett okunk panaszra, jól sikerült a rendezvény a szer­vezőknek és a résztvevőknek is. Utóbbiak szép és értékes tiszte­letdíjakkal térhettek haza a csa­ládi úszóváltó után. Mint emlé­kezetes, akkor a Szigma Keres­kedelmi Vállalat ajánlotta fel közös rendezvényünk fődíját, egy kempingkerékpárt, amit Kalmár Pál igazgató személye­sen gurított a győztesek kezébe. A vállalat sportszerető igazga­tójának akkor annyira megtet­szett a rendezvény, a vetélkedő hangulata, hogy ígéretet tett: a legközelebbi alkalommal is „áll­ja” a fődíjat. Nos Kalmár Pált ezúttal sem kellett kéretni, vál­lalata nevében felajánlotta« a rendezvény fődíját, a kerékpárt. Ez azonban még nem min­den. Több egyéb felajánlásról, segítségről is hírt kaptunk. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, amely eddig valamennyi tömegsportakciónkat anyagilag is segítette, ezúttal is az elsők között ajánlotta fel segítségét a rendezésben és a díjazásban. Varga János, az SZMT sport­ügyekkel foglalkozó munkatár­sa több száz versenykiírást kül­dött az alapszervezeteknek, amelyektől nemcsak jelentkező­ket, de újabb díjakat is várunk. Az első felajánlások már megér­keztek a Volán, a SZIM, az MMG, a Közútépítő Vállalat, a Dutép és a MÁV szakszervezeti bizottságától. Reméljük, hogy a különdíjakhoz a versenyen részt vevő aktivistákat is delegálnak majd a szakszervezeti bizottsá­gok. Szívesen látunk mindenkit, aki március 12-én, szombaton délelőtt időt tud szakítani egy kis vízi megméretésre. Jöhet a nagymama vagy a nagyapa az unokákkal, bármelyik szülő a gyerekekkel. Valamennyi meg­hirdetett kategóriában várjuk az érdeklődőket a megye min­den részéből. Nevezni lehet le­vélben: Petőfi Népe Szerkesztő­sége, Sportrovat, 6001 Kecske­mét, Szabadság tér 1/A, (vagy telefonon: 27-611). A határidő: március 4. Az amatőröknek kiírt ver­senyszámok: két szülő, egy gyermek, két szülő, két gyer­mek, egy nagyszülő, égy szülő, egy unoka, két szülő, három gyermek, egy nagyszülő + há­rom családtag (szülők és uno­kák). Az amatőr kategóriában az 50 méteres váltó egyetlen tag­ja sem lehet igazolt úszó, köny- nyűbúvár, öttusázó vagy vízi­labdázó. Az igazoltak és nem igazoltak (ha „vegyescsapatot” alkotnak) összeállítása: egy szülő, egy gyermek, egy szülő, két gyer­mek, egy szülő, három gyermek, két szülő, egy gyermek, két szü­lő, két gyermek, egy nagyszü­lő + három családtag (szülők és unokák). Minden résztvevőnek egy uszodahosszal (50 méter) kell megbirkóznia az önként válasz­tott úszásnemben. Várjuk a je­lentkezéseket. MEGAKAD-E A VÁLOGATÓK SZEME SZIKSZAIN? Díjugratásban 1987-ben a megye legjobb sportolója a Kiskunhalasi Ha­tárőr Dózsa 24 éves sportolója, Szik- szai Lajos volt. Pályafutását az egyen­letes fejlődés jellemezte. Eddig a na­gyobb nyilvánosság előtt nem szere­pelt, elismerése azonban azzal jár, hogy be kell mutatkoznia az olvasóknak. — Mezőhegyesen nevelkedtem, ott kezdtem el a lovaglást is — mondta. — Ifjúsági versenyzőként kaptam meg a katonai behívót Halasra, 1983-ban. Akkor kerültem a Határőr Dózsához, itt sportoltam tovább. Amikor másfél évvel később leszereltem, felajánlották, hogy maradjak hivatásos katona, spor­toljak továbbra is halasi színekben. Mivel jónak tartottam a továbbfejlő­dés lehetőségeit, azonnal igent mond­tam. Nem tagadom, döntésemben az is szerepet játszott, hogy közben megnő­sültem, s mivel idevalósi a nejem is, itt telepedtünk le. Közben lakást vettünk, s van két szép gyermekünk is. Most már halasinak vallom magam. — Milyen volt az 1987-es év lovaglás­ban az ön számára? Bár 1984-ben könnyűosztályú B kategóriában országos bajnoki címet szereztem, s rá egy évre a tenyészlovak halasi versenyén is elértem első és má­sodik helyezést, az igazi kiugró sikert az 1987-es esztendő hozta meg. Kapos­váron a középkategóriában magyar bajnok lettem, emellett több jelentős viadalon indultam és jó helyezést értem el, melyek közül a könnyűosztályú B kategóriában szerzett országos baj­noki harmadik helyezés és az NDK- ban 140 centiméteres magasságon elért harmadik helyezés a legértékesebb. Meghívást kaptam a magyar B váloga­tott keretbe is. — Tavaly a megye legjobb lovasa volt... — Megtiszteltetésnek tartom ezt az elismerést, de saját egyesületemben is vannak nálam jobbak. Úgy vélem, a következő években kell megszolgál­nom a bizalmat. — Minek tulajdonítja eddigi sikereit? — Kitartás, rengeteg edzés és a lo­vak szeretete kell ehhez a sporthoz. — Milyen célokkal kezdte az idei fel­készülést? — Először is szeretném megvédeni a bajnoki címet, jó lenne bekerülni a Ha­tárőr Dózsa csapatába, s fiatal lovai­mat igyekszem minél jobban felkészíte­ni az idei versenyekre. Ha mindezek sikerülnek, remélem, a válogatók sze­me megakad majd rajtam, s egyszer magamra húzhatom a címeres mezt is. Horváth Róbert TÉLI OLIMPIA CALGARY — 1988 Folytatódik a Witt—Thomas-párharc A csütörtöki versenynap záróesemé­nyét a női műkorcsolyázás rövidprog­ramja jelentette. A Saddledome-csar- nokban 19 000 néző figyelte a versenyt. A várakozásnak megfelelően a kötele­zők után élen álló szovjet Kira Ivanova visszaesett, pillanatnyilag még a dobo­gós helyről is lecsúszott. Ahogy azt a szakemberek előre megjósolták, az olimpiai bajnoki címet védő többszö­rös világ- és Európa-bajnok, NDK-beli Katarina Witt, éá az 1986-os vb- aranyérmes amerikai Debi Thomas óriási párharcot vív. A kétperces rövidprogramot — amely az összpontszám 20 százalékát adja — Witt nyerte, de az összetettben a kűr előtt Thomas áll az élen. Igaz, a lehető legkisebb különbséggel. A rö­vidprogram tartalmára Thomas kapta a legmagasabb pontszámokat, a művé­szi hatásra viszont már Witt. Az NDK bajnoknője ebben az értékelésben egy 5,8 pontot kapott, az összes többi 5,9 volt. — Nagyon elégedett vagyok a gya­korlatommal — nyilatkozta Witt. — Sikerült minden ugrásomat jól bemutat­ni, annak ellenére, hogy az esélyesség mázsás teherként nehezedett a váltamra. Thomas szemmel láthatóan csaló­dott volt a művészi hatásra kapott pontjai miatt. — Képesnek érzem magam arra, hogy a szombati döntőben legjobb for­mámat nyújtsam — mondta. —Majd meglátjuk, hogy kettőnk közül végül is ki ér célba. Az állás a kűr előtt: 1. Debi Thomas (amerikai) 2,0 pont, 2. Katarina Witt (NDK) 2,2, 3. Eliza­beth Manley (kanadai) 3,6. Téglássy Tamarának nem sikerült jól a rövidprogramja, a 31 tagú me­zőnyben csak a 22. helyét szerezte meg, és a kűr előtt így a 19.-ről a 22. helyre (20,2 pont) esett vissza. A rövidprogram végeredménye: 1. Katarina Witt (NDK) 0,4, 2. Debi Thomas (amerikai) 0,8, 3. Elizabeth Manley (kanadai) 1,2,... 22. Téglássy Tamara 8,8. A legerősebb lábú győzött A csütörtöki férfi óriásműlesiklás után már kétségtelen: az olasz Alberto Tómba az idény kiemelkedő férfi alpesi síelője. A 21 éves sportember tavaly még csak „egy volt á sok közül”. Az összetett Világ Kupában a 15. helyen végzett, és bár a Crans-montanai vi­lágbajnokságon óriásmülesiklásban bronzérmet szerzett, senki sem számí­tott ilyen kiugrásra. Tómba az olimpiát megelőző Világ Kupa-versenyeken már hétszer érte el a legjobb ered­ményt, négyszer a műlesiklásban, há­rom alkalommal pedig az óriásműle­siklásban diadalmaskodott. Calgaryban a szuperóriás műlesik­lásban ugyan kiesett, de hamar kárpó­tolta magát. Bebizonyította, hogy a technikai számokban jelenleg kétségkí­vül a legjobb a világon. Mi a sikerek titka? — kérdik sokan, szakemberek és szurkolók egyaránt. Kiváló teljesítmé­nyének több összetevője van. A tökéle­tes technikai tudás, a bátorság, az ön­bizalom, és — talán mindenekelőtt — a nagyszerű fizikai adottságok. Tómba 182 cm magas, 90 kiló. Fekvenyomás- ban könnyedén birkózik meg a 115 ki­lóval, 60 méteren 7,03 mp-et, 100-on pedig 11,2 mp-et képes futni. „Alberté­nak van a legerősebb lába az egész me­zőnyben” — mondta róla a régi idők bajnoka, Karl Schranz. Ez pedig ebben a sportágban sokat jelent. Tómba, miután biztossá vált sikere, boldogan kiáltott fel: „Sikerült!” — Ma egyszerűen minden összejött, úgy érzem, a lehető legjobb teljesít­ményt nyújtottam — nyilatkozta az őt megrohamozó riportereknek. — Ami­kor az első sorozatban láttám Strolz idejét, már tudtam, nagyon gyorsan siklottam. Jelentős előnyöm birtoká­ban a második futamban már nem koc­káztattam, elsősorban a biztonságra törekedtem. A férfi óriásműlesiklás krónikájához hozzátartozik még, hogy a viadal után 19 síelőt, köztük mind a négy kanadait is, kizártak a versenyből. Az ok: ver­senyruhájukat nem mutatták be a köte­lező ellenőrzésen. Érthetetlen ez a dolog, hiszen a szabályok egy évtizede előírják az el­lenőrzést — mondta Gianfranco Kas­per, a Nemzetközi Sí Szövetség főtitká­ra. Megbocsáthatatlan „feledékeny- sége” ez az érintett versenyzőknek és edzőknek. ÖTKARIKÁS EGYVELEG WITT: BRAVÚR ELŐTT A várakozásnak megfelelően a női műkorcsolyázásban a szombati kűrben az NDK-beli Katarina Witt és az ame­rikai Debi Thomas között dől el az aranyérem sorsa. Mindketten Bizet Carmen című operájának zenéjére ad­ják elő szabadgyakorlatukat. A vissza­vonulás előtt álló Witt, aki az olimpiai, világ- és Európa bajnoki címvédő, a második olyan női versenyző lehet, aki másodszor is megnyeri az olimpiát. Előtte ez a bravúr csak a norvég Sonja Henie-nek sikerült; 1928-ban, 1932- ben és 1936-ban is a legjobbnak bizo­nyult. WENZEL BÚCSÚZIK A saját készítésű sícipőben verseny­ző lichtensteini Andreas Wenzel, aki a csütörtöki óriásműlesikló versenyben a hatodik helyen végzett, bejelentette, hogy a terveivel ellentétben a szombati műlesikló számban nem áll rajthoz. A 14 Világ Kupa-futamon győztes Wenzel — jövő hónapban ünnepli 29. születésnapját — végérvényesen úgy döntött, hogy á szezon végén, március­ban befejezi versenyzői pályafutását. — Éremszerzési reményekkel álltam rajthoz, de ez nem újdonság, hiszen minden versenyen a dobogós helyezés elérése a célom. Mégsem vagyok csaló­dott. Úgy vélem, a hatodik helyezés egy olyan öreg síelőtől, mint jómagam, nem lebecsülendő eredmény. Andreas Wenzel 1980-ban olimpiai ezüstérmet szerzett óriásműlesiklás­ban, négy évvel később a szarajevói ötkarikás játékokon ugyanebben a számban bronzérmes lett. Testvére, Hanni Wenzel még nagyobb sikerekkel örvendeztette meg az európai mini­állam lakóit, Lake Placidben műlesik­lásban és óriásműlesiklásban is aranyat nyert. SZMETANYINA A KORÁBBI RE­KORDERRŐL A szovjet sífutó Raisza Szmetanyina minden idők legtöbb, szám szerint ki­lenc téli olimpiai érmet gyűjtött női sportolója lett, miután csütörtökön a harmadik helyen végzett a szabadstílu­sú 20 km-es viadalom. Ezzel elhódítot­ta az első helyet honfitársnőjétől, Gali­na Kulakovától, aki 1968—80 között négy arany-, két ezüst- és két bronz­érmet szerzett a különböző sífutó szá­mokban. — Kulakova volt a példaképem, mindig nagy hatást gyakorolt rám, pá­lyafutásom során rendkívül sok segí­tett — mondta a 16-szoros sro t baj­nok Szmetanyina, aki a k.'.tkező, ötödik olimpiáján már edzőként szeret­ne részt venni. RODEÓ Nem mindennapi látványossággal kedves­kednek a szervezők a téli olimpia résztvevői­nek. A kulturális műsor része a legjobb ameri­kai és kanadai cowboyok részvételével zajló rodeó. Ez a viadal minden nyáron turisták ezreit vonzza a városba. A különleges versen­gés kicsinyített változatát mutatják be több napon át a vendégéknek. A bátor szereplők­nek nemcsak meg kell lovagolni a bikát, ha­nem le is kell birkózni az állatot. SZOMBATI MŰSOR — Szombaton, a téli olimpia 15. versenynapján négy számban avatnak bajnokot. A magyar színeket a műkorcsolyázó Téglássy Tamara képvise­li, aki kűrjét futja. DÖNTŐK: 16.30 óra: északi sí, 50 km-es férfi sífutás 18.30 óra: alpesi sí, férfi műlesiklás 01.00 óra: gyorskorcsolya, női 1500 méter 01.30 óra: műkorcsolya, női szabadkorcsolyázás TOVÁBBI MŰSOR 16.00 óra: négyes bob, 1. és 2. futam 21.00 óra: Kanada—Csehszlovákia jégkorongmérkőzés a hatos döntőben 21.30 Óra: északi sí, egyéni összetett, 70 m-es síugrás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents