Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27. • PETŐFI NÉPE • 3 SZERKESZTOSEGI KEREKASZTAL A HITELFELTÉTELEK SZIGORÍTÁSÁRÓL A gazdálkodást QQ O o n m‘n(*en eddiginél szigorúbb a pénz- és J.3eOO“U<lII a hitelpolitika. A kereskedelmi ban­kok forrásai között a kormány intézkedésére mérséklődik a jegybanki, úgynevezett refinanszírozási hitel aránya, s az előző évinél kisebb lesz a folyószámlahitel mértéke. Január végén, február elején vihart kavart, mert a gazdálkodó szervezeteket igen nehéz helyzetbe hozta, hogy a két legnagyobb kereskedel­mi bank — a Magyar Hitelbank RT (MHB) valamint az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT (OKHB) — sorra felmondta rövid lejáratú hitelszerződéseit fizetési nehézségek következtében. A megyei vállalatok, üzemek vezetői szerint ilyen szorító feltételek mellett lehetetlen gazdálkodni. A helyzettel, követ­kezményeivel foglalkozó kerekasztal-beszélgetésünk vendégei voltak: Katonáné Deák Valéria, az Univer Afész főosztályve­rendítheti meg a pénzhiány zetője, Kócsóné Kürti Mária, a Kiskunfélegyházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet főkönyvelő-helyettese, Gódor József, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója, dr. Bányai Endre, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának vezetője, dr. Lőrincz Péter, a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője, Osváth Sándorné, az MHB kiskunfélegyházi igazgatóságá­nak vezetője, Szendrey J. Sándor, az OKHB kecskeméti bankszervezetének igazgatója és Tóth Ferenc, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Szerkesztő­ségünket Magyar Ágnes képviselte. működőképes gazdaság bevétel-kiadá­P. N.: Milyen helyzetben érte önöket a hitelbe­fagyasztás, mit tudtak tenni, és milyen most a pénzügyi helyze­tük? Katonáné: Az Országos Keres­kedelmi és Hitel­bank január vé­gén közölte, hogy befagyasztja fo­lyószámlahite­lünket. Beküldött tételeinket nem teljesítette, noha tele voltunk hitel-visszafizetési kötele­zettséggel; ezeket át kellett ütemez­nünk. Rákényszerültünk a váltó hasz­nálatára, sajnos azonban partnereink zöme nem tud a váltóval mit kezdeni, nagy a bizalmatlanság iránta. Most egyelőre mégsem vagyunk pénzszűké­ben, de ehhez ésszerűbb és sokkal szű- kebbre fogott gazdálkodásra volt szük­ség. Kócsóné: Januárban értesültünk ró­la, hogy á folyószámlahitelt felmondja a Magyar Hitelbank. Végül is sikerült elérni, hogy csak ötven százalékkal csorbították meg a keretünket. Mint minden mezőgazdasági üzemre, a té- eszre is jellemző, hogy év elején inkább vásárol, az értékesítés minimális és fő­leg a második félévben jön be a pénz. Másik gondunk, hogy eléggé ki va­gyunk szolgáltatva legnagyobb partne­reink pénzügyi nehézségeinek. Hitelke­retünk jelenleg 11 millió forint. Ha ennyi marad, akkor nagyon nehéz helyzetbe jutunk. Gódor: 1987-ben elég rugalmas volt a bank. Most viszont 60 millió forinttal állunk sorban. Mezőgazdasági sajátos­ság, hogy év elején kell vásárolni. A gazdaságunkban levágott sertés nagy része exportra kerül. E piacokon ütemezetten kellene szállítanunk, de nem tudjuk felvásárolni, mert nincs pénzünk; nem kapunk hitelt, és partne­reink nem fogadnak váltót. Tőkés toll- exportunk is jelentős, tavaly 4 millió dollár volt, de most szó sem lehet felvá­sárlásról. Eddig erre az Unicbanktól kaptunk pénzt, most ez a forrás is be­dugult. Várhatóan májusra sűrűsöd­nek össze úgy a gondjaink, hogy a gaz­daság a csőd szélére sodródik. Mit mondjak, nem vagyunk egyedül... Tóth F.: Jól jellemzi a helyzetet, hogy az Afor most már inkasszót sem fogad el, csak készpénzt, aminek az lehet a következménye, hogy leáll a tömegköz­lekedés. Ez lehetetlen állapot, amire napokon belül megtaláljuk a megol­dást. Ennél is nagyobb veszélyt jelent, hogy a mezőgazdasági üzemek nem tudnak vetni. Néhány állami gazdaság ezért már eladta a vetőmagot, persze nem a megyei szövetkezeteknek, mert azok képtelenek kifizetni. A termelte­tés, ezen belül a kistermelés máris zava­rokat mutat, a felvásárlók nem tudnak a termelőknek előleget folyósítani. Az egyik állami gazdaság igazgatója nem­régiben lemondóan azt mondta: 4 mil­lió forint értékű alanyt el fog égetni, mert nincs pénze az eltelepitésére. Szét­zilálódnak a vállalatközi kapcsolatok. A gazdaságpolitika nyilván nem ezt akarta. Amit akart, az a pénzszűkítés, a költségvetési egyensúly helyreállítá­sának segítése, az exportösztönzés, im­portkorlátozás, az ésszerűbb vállalati pénzgazdálkodás. Kérdés viszont, hogy a korábbi hitelállomány egyhar- mada elég-e a gazdálkodáshoz? Nem hiszem, hogy elég. Ez előbb-utóbb megbénít mindent. P. N.: Mit mond az okokról a jegy­bank? Bányai E.: 1986-ban 23 milliárd fo­rinttal több hitelt folyósítottunk a ter­vezettnél. A kintlévő pénzt nagyon ne­héz visszaszedni. 1987-ben az MNB próbált nyomást gyakorolni a refinan­szírozással a kereskedelmi bankokra, a tervezett hitelállomány-csökkentést még nem sikerült elérni. Ezért novem­ber-decemberben tovább csökkentet­tük a hitelkereteket. Erről a bankrend­szer nem vett tudomást, a helyzet odáig romlott, hogy a két nagy kereskedelmi bank fizetésképtelenné vált volna, (de a sajátos kényszerhitelezés miatt ez nem következett be). P. N.: Ez a veszély azóta már elhá­rult, ám Bács-Kiskunban azóta sem lehet hitelhez jutni. Miért nem? Bányai: Az OKHB azt mondta saját bankszervezeteinek: addig nyújtózkod­hatnak, ameddig a takarójuk ér, azaz amennyi a betétállományuk, és ennek arányában határozta meg a hitelkerete­ket, amelyek a korábbiaknál lényege­sen kisebbek lettek. Kecskeméten pél­dául, 7,1 milliárdról 1,8 milliárd forint­ra kell csökkenteni a rövid lejáratú hi­telállományt február végéig. A megyé­ben meghatározó a mezőgazdaság, itt általában nincsenek jelentős betétek, a megye a struktúrája miatt eleve refi­nanszírozásra szorul. Az élelmiszergaz­daság zöme másodosztályú adós, Az OKHB kecskeméti bankszervezete nem tud beállni 1,8 milliárd forintos rövidhitel állományra. A váltó segít­hetne, de önmagában fecni, ha nincs olyan bank, amelyik szükség esetén át­váltja. 1988-ban 57 milliárd az induló rövid lejáratú refinanszírozási hitel, eb­ből 35 milliárd a váltó-hitel lehetősége. Az OKHB nem igényelte az utóbbit, helyette inkább eseti refinanszírozási hitelt kért. Lőrincz: Amikor a kétszintű bank- rendszert elindították, arra törekedtek, hogy normatív szabályozás érvényesül­jön: az alaptőke arányában lássuk el a kereskedelmi bankokat, refinanszíro­zási hitellel. Nagyobb alaptőke, na­gyobb hitel. A pénzszűke az öt kereske­delmi banknál nem jelentkezik egyide­jűleg. A normativitás feltételezte azt, hogy az a bank, ahol fölösleg van, átadja annak, akinél hiány mutatko­zik. A bankközi pénzpiac azonban nem így alakult, mert a két legnagyobbnál állandó hiány, a másik háromnál fölös­leg volt. P. N.: Itt most két oldalról is alapo san megtámadták a kereskedelmi ban­kokat, mintha mindenért ők lennének a felelősek. Osváthné: 1988-ra a tavaly december 31-i keretünk csökkentett százalékát kaptuk meg. És éppen ez a baj. A de­cember 31 -ei keret ugyanis a mezőgaz­daságban a minimum. Hogy a helyzeten javítsunk, társszerződéseket kötöttünk, kisbankokhoz fordultunk. A mezőgaz­daságban így is óriási gondjaink lesz­nek. Az MHB vezetőségének is az az ál­láspontja, hogy a rossz hatékonyságú gazdaságokból ki kell vonni a pénzt és átadni a jóknak. De időt kellene adni a jegybanknak arra, hogy a pénzt átára­moltathassuk. Nem lehet azt mondani, hogy a szigorításokat nem vettük ko­molyan. Csakhogy adósaink nagyon vi­gyáztak a fizetőképességükre. Február végétől azonban megtörténhet, hogy alig tudunk eseti rövid lejáratú hitelt ad­ni: sajnos csak egyharmadát kaptuk meg annak a keretnek, ami szükséges lenne. Ez azzal jár, hogy tönkretesszük azokat a gazdálkodó egységeket, ame­lyek igenis első osztályú adósok: a kész­leteiket folyamatosan értékesítik és ex­portra termelnek. Szendrey: A helyzetet olyan öröklött szituációnak tekintem, amit a kereske­delmi bankoknak és a jegybanknak a kétszintű bankrendszer kialakítása után együtt kellett volna megoldaniuk. Együtt úgy, hogy restrikció helyett dif­ferenciálás menjen végbe a pénz normá­lis hasznosulása érdekében. A megyé­ben irgalmatlan hatása van ennek a pénzszűkének. Azt én jól tudom, hogy az ország külső fizetési mérlegének ala­kulásától függ a belső fizetési mérleg egyensúlya. Ha tehát nem tudjuk elérni azt, hogy az exportfejlesztő, devizaki­termelő kapacitások beinduljanak az el­ső félévben, akkor olyan bevételektől esünk el, olyan károkat szenvedhetünk, hogy maga a stabilizációs program ke­rülhet veszélybe. Tehát vállalnunk kell' azt a felelősséget, hogy a tőkés exportra termelők üzemelésének lehetőségét azonnal — nem holnap — biztosítsuk. Tóth: Az export finanszírozása alap­kérdés. De ugyanilyen alapkérdésnek tekintem a mezőgazdasági tavaszi munkák meghitelezését és a termelteté­si szerződések pénzügyi alátámasztá­sát. Bányai: Véleményem szerint nem tö­kéletes az a pénzügyi rendszer, amelyik si eltolódásainak problémáját nem tud­ja automatikusan kezelni. Lőrincz: Lehet, hogy a mezőgazda­ság most ráfordításigényes. De a pénz­ellátás tervezése népgazdasági szinten történik. Amikor a mezőgazdaságnak sok hitelre van szüksége, akkor valószí­nűleg az iparnak, vagy a kereskedelem­nek nem kell pénz. Valahol a bankban más vállalatoknál ott van a pénz és nincs is rá pillanatnyilag szükség. De ezt már nem itt kellene szabályozni, hanem a bankközpontban, azaz job­ban kellene elosztani a pénzt. Egy má­sik megyében talán éppen pénzbőség van. És, hogy mit finanszíroz az a pénz, nem tudom. Lehet, hogy készletet, vagy veszteséges vállalatot. P. N.: A vállalatokat nyilvánvalóan fájdalmasan érintette a csapok hirtelen elzárása és első reakciójuk a panaszko­dás. De most a bankemberek is azt mondják, hogy kevés a rendelkezésre álló pénz egy olyan megyében, ahol az élelmiszergazdaság a meghatározó, és év elején szinte minimális a betétállo­mány. Tehát pénz kellene. Mi történik, ha mégsem lesz? Tóth: Ha nem lesz igazságosabb a kereskedelmi bankok hitelmegosztása és a megyei bankszervezeteket — első­sorban a kecskemétit és a bajait — nem refinanszírozzák olyan mértékben, amilyenben kellene, akkor működte­tésképtelenné válik az üzemek nagyon nagy része. Énnek a hatása pedig kisu­gározhat a megyehatáron túlra is. Bányai: Február-márciusban négy milliárd forintot kell a gazdálkodó szervezeteknek visszafizetniük, mert a hitelek lejárnak. Továbbá megközelí­tően 5 milliárd hitel szükséges ahhoz, hogy a megye gazdasága működőképes legyen. Sürgősen lépni kell, visszaállni a megfelelő, normatív hitelezésre. 15 —20 százalékos egy év alatt lebonyoló­dó megszorítás elviselhető, de 70—80 százalékot Bács-Kiskun nem bír el. A jegybanki vezetés már elfogadta ezt a felvetésünket és át is adta a bank- felügyeletnek. Minden percben várha­tó, hogy a gondunk megoldódik. A zöld hitelek — a mezőgazdasági idényjellegű kölcsönök — kérdése fel­tehetőleg március közepén rendeződik. Tóth: Tudomásunk van arról, hogy a gazdaságpolitikai bizottság napi­rendre tűzte és tárgyalja az ügyet. AU lásfoglalása még nem ismeretes, de hisszük, hogy támogat bennünket. P. N.: Ezek után talán nem meglepő, hogy a megyei vállalatok bizalma meg­rendült a hitelpolitikai irányelvekben' és a kereskedelmi bankokban. Lőrincz: A hitelpolitikai irányelvek előírásait feltétlenül komolyan kell venni. A célkitűzések jók. Áz, hogy Bács-Kiskun megyében ezt így kevésbé szerencsésen bontották le, hogy ebben a megyében meghatározó az élelmi­szergazdaság, ezért év elején ennyire hiteligényes vállalatok vannak, és hogy a kereskedelmi bankok a saját kere­teinket gépiesen, a helyi adottságok fi­gyelmen kívül hagyásával osztották szét, nos ezt a gondot nem lehet orszá­gosan kivetíteni. Nem kérdőjelezhető meg vele a népgazdasági szintű hitelpo­litika. Tóth: Nem minden megyében történt ez így. Egy kellően át nem gondolt in­tézkedés következménye az a helyzet, ami Bács-Kiskunban kialakult és amelyre remélhetőleg mielőbb megol­dást találunk. fi * * * A kerekasztal-beszélgetés és cikkünk elkészül után értesültünk arról, hogy az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. megyei bankszervezetei 660 millió forint áthidaló hitelt kaptak. Ezt alap­vetően a mezőgazdasági tavaszi mun­kák hitelezésére fordítják. Ám a folya­matos termelés, a mezőgazdasági ter­meltetés finanszírozása változatlanul megoldatlan. Idegenforgalmi kapunyitogatás 0 Kedvcsináló prospektusok már vannak, de meg mindig idegenforgalmunk gyenge láncszeme a nemzetközi propaganda. Egy vb-tagí látogatás tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról) strand, s a túloldalon hangulatos mo­tel, felújított csárda. Nem kevés, amit már eddig végez­tek, ám, amint a tájékoztatóból kide­rült — ez még csak az első lépéseket jelenti. A további tervekben termál­szálló, sportlétesítmények, kempingek építése szerepel. Mindezt vegyesválla­lat alapításával szeretnék megvalósíta­ni. Szervesen kapcsolódik az elképzelé­sekhez egy családi házas lakótelep ki­alakítása. A megyei pártbizottság titkára itt is, mint a többi helyszínen, a megvalósítás feltételeit, a nagyratörő tervek realitá­sát firtatta. Mekkora a tó teherbíró képessége? Megelőzhető-e a természeti környezet károsodása? Hogyán egyez­tetik majd össze a helybeliek és az át­utazó vendégek igényeit? Lehetséges-e az idényjellegű létesítmények nyeresé­ges működtetése? Mint minden vállalkozás, ez is rejt magában kockázatot, így a kérdésekre majd a megvalósítás ad végleges vá­laszt. Egy azonban máris bizonyos: a Sóstó napjainkra újjáéledt. Sikerült felébreszteni több évtizedes csipkeró­zsika-álmából. Kunfehértó: a víznek ára van A kunfehértóiakat is évek óta foglal­koztatja a tó sorsa. A nagy kérdés itt: hogyan lehetne megmenteni a Fehér­tavat, mely köré üdülőtelep épült az elmúlt évtizedekben. Elsősorban hazai turisták látogatták a kedvelt kirándu­lóhelyet, melynek állapota 1983 nyarán vált kritikussá. Azóta számtalan egyez­tetés, tanácskozás zajlott, az üdülőtu­lajdonosok 2000 forintos tehót szavaz­tak meg, több kísérlet történt a víz­utánpótlásra is. Ám a döntő változás még mindig várat magára. Kevés a víz a tóban, szükség van a beavatkozásra. A beszélgetés során a végrehajtó bi­zottság tagja — a legutóbbi vb-ülésen elhangzottakat ismertetve — arra hívta fel a figyelmet, hogy a sekély vizű tó nem bírja a többcélú használatot. Vá­lasztani kell, hogy az üdülést, a nád­gazdálkodást, vagy épp a horgászatot sorolják első helyre. Ráadásul még mindig nincs összhang a sokféle kezelő között. A megoldás nyitja: vegyék, ve­ttessék kézbe a helybeliek a tóval kap­csolatos teendőket. Ez a javaslat talál­kozott a jelenlevők egyetértésével. So­kat segíthet a tó megmentésében a ta­valy megalakult üdülőterületi bizottság is. Elképzelhető, hogy át kell értékelni a korábbi terveket, de egy biztos: az idén hozzáfognak a munkálatokhoz. Tompa: felfedezésre váró műemlékek A kunfehértói elágazástól délre az 53-as út mentén egészen a határig nincs idegenforgalmi létesítmény. Pedig kí­nálkozik a lehetőség. Különösen ma­gán a forgalmas átkelőhelyen, Tom­pán. Évente félmillió jármű, több mint egymillió utas lépi itt át az országha­tárt. Bővíteni lehetne és kellene a szol­gáltatást. Az érkező turistáknak bősé­ges információt, kedvcsináló prog­ramajánlatokat lehetne nyújtani. Emellett van Tompának egy ma még kellően nem ismert, fel nem fedezett látványossága is: a szép neogótikus Szent Anna Templom. A színes majoli­kával fedett épületben olasz mesterek munkái találhatók. A „kis Mátyás-templom” a Podma- nitzky család ^egykori kastélya mellett áll. A műemlékjellegű épületben jelen­leg a fővárosi tanács szociális otthona működik, ideálisnak nem mondható körülmények között. Amint a látoga­tás során felmerült, olyan megoldást kellene találni, mely az idős emberek­nek is jobb feltételeket nyújt, s az épü­letcsoport felújítását, célszerű haszno­sítását is lehetővé teszi. Lovas Dániel VOLT EGYSZER K“£ egy épület. 1875—76-ban készült, Pár­tos Gyula tervei alapján húzatta föl a református egyház, s alakított ki benne bazár-üzletsort. Később állami, majd Centrum áruház lett belőle, s eltűntek azok az építészeti elemek, amelyek a házat széppé, esztétikussá, egyszóval műalkotássá tették. Évtizedeken át csak e megváltozott külsővel ismerték a városlakók, nem is sejtve, milyen le­hetett egykor. Van egy épület Kecskeméten, s bár 1875—76-ban készült, 1988-ra felújí­tották. Pontosabban visszarégiesítet- ték, az eredeti tervek felhasználásával, a mai kor és az új funkció szükségleteit, adottságait figyelembe véve. Várkonyi Péter építész, Udvardi Lajos belsőépí­tész és a BÁCSTERV kollektívája megtalálta azt a megoldást, amely a város polgárai­nak, a vendégek­nek és a tulajdo­nosoknak egy­aránt megfelel. S most, miután a ház visszakapta eredeti külsejét, igazoló­dik, hogy múlt századi tervezője, mi­ként azt másik munkája, a Városháza is bizonyítja, értette a szakmáját. Kávéház lett tehát az egykori bazár­sorból, s hogy teljes legyen a felsorolás, itt kapott helyet a már korábban elké­szült szárnyban a Pusztatourist Idegen- forgalmi Hivatal. S a közelség révén az ő ügyfeleik egy belső ajtón át közvetle- nül is átjárhatnak a vendéglátó egység­be. Egy kávéra, munkaebédre, vagy akár üzleti tárgyalásra is, az emeleti különterembe. De helye van annak a vendégnek is, aki egy pohár ital mellett mondjuk az újságját, vagy a kávéházi lapokat akarja elolvasni, amelyek nád­keretbe fűzve ott lógnak az ajtó mellett. A sarokról nyíló hófehér olasz fagy- laltozót a fiatalok, a diákság törzshe­lyévé akarják tenni. Tervezik, hogy klubot nyitnak különböző szak­mák képviselői­nek, irodalmi es­tek szervezéséről tárgyalnak a Ka­tona József Tár­saság képviselői­vel, várják a szín­házba, vagy szín­házból jövő esti vendégeket, s he­lyet keresnek a já­téknak is — biliárd, tarokk ; akár régen a kaszinókban. Bíznak abban, hogy erre lesz igény. Hiszen ahogy a megnyitón említette dr. Csőszi Tibor, a Kiskunsági Vendéglátó Vállalatnak, mint a kávéházat létrehozó héttagú gazdasági társaság gesztorának igazga­tója: 1922-ben hat. kávéház is élt, virág­Áruházból kávéház * • Kávéház a főtéren. (Straszer András felvételei) • Barna faburkolat, tűzzománccal díszített tükrök, szépen formált térelválasztók, csillárok, mutatós növények'— ki ismerne rá az egykori áruházi eladótérre? zott Kecskeméten, köztük a jól ismert • ínycsiklandó hidegtálak a pultokon. Beretvás, a Nemzeti-Royal, vagy a ke­vesebbszer emlegetett A koronához címzett egység. A gazdasági társaság is bízik a siker­ben, ami annyit jelent, hogy az évi nye­reségből a befektetett tőke arányában legalább annyi osztalékra számít, mint amennyi a banki kamat. Kivétel az első esztendő — no persze nem a gazdasá­gosság elvét tekintve — hanem amiatt, hogy az 1988-as többletet a főtéri te­rasz és a két kis belső udvar kialakítá­sára fordítják. A siker azonban csak akkor lesz tartós, ha a mostani, első osztályúnak minősített színvonalat meg tudják őrizni. Ezt persze nem a megszokott mellett, kérésre elkészített kisebb, s így olcsóbb ételadagok veszé­lyeztetik. A dolgozók érdekeltek a szín­vonal megtartásában, hisz ettől függ a jövedelmük. A vendégek pedig aki­ket mától nagy számban vár a Szabad­ság kávéház - . nos remélhetően ők is megadják az elvárható tiszteletet saját maguknak és egymásnak is. De ez per­sze már nem egyszerűen ezen egyetlen vendéglátó egység ügye. V. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents