Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
1988. február 3. • PETŐFI NÉPE • 5 A KIBONTAKOZÁSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ' Rögös az Út a veszteség kigazdálkodásáig Az év kezdetével, de már azt megelőzően is, a munkahelyeken, gyárakban, üzemekben, vállalatoknál megkezdődött a korábban kidolgozott elképzeléseknek megfelelően a párt és a kormány által meghirdetett kibontakozási program végrehajtása. Ez valamennyi gazdasági egységnél azt jelenti, hogy a megváltozott, nehezebb gazdasági helyzetben kell megteremteni a termelésnek azt az összhangját, amely lehetővé teszi a minőség, a gazdaságosság javítását, az ésszerű munkaerő- és anyagfelhasználást, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodást és még sok mindent, ami nemcsak az egyén, a vállalat, hanem a népgazdaság számára is meghozza a stabilitást. Néhány hónapja nevezték ki a kiskunhalasi Texcoop igazgatójává Oláh Györgynét, akivel az elmúlt év befejezéséről, az ez évi tervekről, a' kibontakozási program végrehajtásáról váltottunk szót. — A vállalat igen jelentős veszteségekkel dolgozott ez idáig — kezdte — ezért legfőbb tennivalónk a gazdálkodás javítása. Az elmúlt év árbevételi tervét 104 százalékra teljesítettük, s ennek folytán nem kevesebb, mint 50 százalékkal lett a korábbinál kevesebb a veszteségünk. A szovjet export megrendeléseknek eleget tettünk, a tőkés exportot 45 millió forinttal zártuk, ez 50 százalékos túlteljesítést jelent. Büszkén mondhatom, hogy ezeket az eredményeket 15 százalékos létszámcsökkentéssel értük el, amelynek egy része kilépésekből, más része leépítésből származik. Huszonkét százalékkal csökkentettük azoknak a számát, akik nem teljesítménybérben dolgoztak. Azokat a munkahelyeket szüntettük meg, ahol nem végeztek konkrét termelő tevékenységet. A nem termelő létszám 1987-ben ilyen módon harminccal csökkent. Mi a Texcoop Vállalat legközvetlenebb célja, amit ebben az évben szeretne elérni, hogy feledtesse az állandó ráfizetést, a rossz emlékeket? Az igazgatónő szerint csak véglegesítik a terv- előírásokat, január arra kellett, hogy elemezzék mindazokat a költségtényezőket, amelyek befolyásolják az anyag- beszerzést, a termelést, az értékesítést. — El kell érnünk a veszteséges termelés, a hiány megszüntetését, s mindent ennek kell alárendelni. Ennek érdekében az idei tervezett árbevételt 305-310 millió forintban határoztuk meg. Megváltoztatjuk a termelésszerkezetet is. Sikerült piacot találnunk a festőkapacitásunk jobb kihasználásához. Hírek terjedtek el arról, hogy „kiárusítják” a gyárat, az épületeket, semmi se igaz ebből? — Nem kiárusításról, bérbeadásról van szó. — világosított fel Oláh Györgyné. Az üzem kapacitásának mintegy 40 százaléka eddig kihasználatlan volt, ezért ezt bérbe adtuk a Levi Strauss KFT magyarországi kirendeltségének, A farmereket ezután itt, Kiskunhalason gyártják, mégpedig a Tex- coop telephelyén, de attól teljesen függetlenül. Nemcsak a bérleti díj a haszon — folytatta az igazgatónő —; hanem ez a társaság igénybe veszi szolgáltatásainkat is. Külön fizetnek a villamos, a gőzenergiáért, a víz felhasználásáért, a karbantartásért, az étkeztetésért, az orvosi ellátásért. Nyilvánvaló, ez nem jelentős bevételi forrás, de nem ráfizetés, s a kis pénzt is meg kell becsülni. Ebben az évben csakis olyan termékeket visznek a piacra, amelyek keresettek. Zokniból 600 ezer párat gyártanak a tavalyi 500 ezer pár helyett. A nyugati exportjukat nem tudják bővíteni, de dupla jövedelemre tesznek szert a külföldi bérmunkával. Exportra mindössze 140 millió forint értékű árut küldenek, amelyből 45 millió a tőkés, 95 millió a szocialista kivitel részaránya. — A minőségi munkát — tért át más témára - az első osztályú áruk aránya mutatja. Tavaly ez 6 százalékkal növekedett, s elérte a 87 százalékot. Az idén 90 százalék a célunk. A múlt évben sok, nálunk már nem használható gépet kellett eladnunk, de új technikát nem sikerült vásárolnunk. Ebben az évben négy elektronikus kötőgépet szereztünk be lízing útján az NSZK-ból. Az ezeken gyártott termékek kétharmadát a kölcsönbeadó visszavásárolja, egyharma- dát pedig belföldön értékesítjük. Ez ebben az évben mintegy 30 ezer darab kötött terméket jelent. Az igazgatónő külön aláhúzta: elvük, hogy a feladatokhoz rendelik az embereket, de ehhez olyan bérezést vezetnek be, amely ösztönző a több és a jobb termék előállítására. Ahol lehet, megvalósítják a csoportbérezést, mert ennek kedvező hatását már ismerik. Bizalmat szavaztak a fiatal szakembereknek, s igyekeztek a legfontosabb posztokra fiatal műszakiakat állítani, ezzel növelve jövedelmüket, s megakadályozva a középvezetők elvándorlását. Vajon sikerűbe ebben az évben kigazdálkodni a veszteséget a Texcoop- nak?-—Nem légből kapott elképzelés — mondta határozottan Oláh Györgyné —, hanem az 1987. évi teljesítményekre, gazdálkodásra épülő feladat, amelynek végrehajtásáért hétszáz embernek tartozunk felelősséggel. Gémes Gábor A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÚJDONSÁGAIBÓL A kert művelése során a legtöbb gondot a metszés okozza. Különösen a kezdő kertészkedőknek, kertbarátoknak probléma, melyik fa, cserje, szőlő milyen metszést igényel, mikor kell metszenünk, mivel, hogyan? Számukra nyújt szemléltető, ismeretterjesztő könyvével segítséget a Mezőgazdasági Kiadó. A szerzők az alapfogalmaknál kezdik publikációjukat: rajzok sora mutatja be a metszést igénylő növényeket, azok gyökerét, gyökérnyakát, szárát, törzsét, a koronát, az ága-, kát, gallyakat, vesszőket, rügyeket, hajtástípusukat, funkciójukat; majd általános ismertető következik a metszés szükségességéről, metszésmódokról (fás, ritkító, zöldmetszés) és ezek kiegészítő munkálatairól. A szerzőpáros áttekinti a kora tavaszi, a nyári, őszi, téli metszés előnyeit, hátrányait, lehetőségeit, azokat az eszközöket, melyek segítségünkre lehetnek a kerti munkában. Bemutatja a metszőolló, gallyvágó és sövénynyíró ollókat, a fűrész, a kacor legismertebb típusait. A második nagy fejezet a gyümölcsfák és bokrok metszése, a korona alakítása, egyenként sorra véve legismertebb gyümölcsfafajtáinkat, bokrainkat. Huszonöt oldal csak a szőlő metszését magyarázza, majd a díszfák és díszcserjék következnek, bemutatva bokraink, sövényeink, végül a rózsák metszését. A 132 oldalas kiadványt 122 szemléletes, egyértelmű rajz illusztrálja. A kezdő kertészkedők mellett a már gyakorlattal bíró kertbarátoknak is ajánljuk a kötetet, hisz sok-sok tanácsából mindenki talál elgondolkodtató ötletet, s egyben olyan különlegességekre is kitérnek a szerzők, mint például a fenyők metszése. A kötet külön érdekessége, hogy 1500 Ft-ért videomellék- let rendelhető hozzá a Mezőgazdasági Kiadó kereskedelmi és propagandaosztályától. K. M. „BECSÜLETTEL, AHOGY APÁMTÓL MEGTANULTAM” A kiváló kőművesmester • Kaddi János, aki megbecsülést vívott ki magának Baján. (Gaál Béla felvétele) Faddi János kőművesmester a kisi- -pardsság középnemzedékéhez tartozik: 1941-ben született a Duna-parti városban. Az apja is kőműves volt, vállalatnál dolgozott, majd 1954-ben kiváltotta az iparengedélyt. Fia nála tanulta ki a szakmát, 1958-ban vizsgázott le. Két év múlva megnősült, házasságából két fiával büszkélkedhet: János érettségizett, hivatásos határőr zászlós, öccse, Gábor jelenleg sorkatona, ő megmaradt nagyapja és apja mesterségénél, kőműves lett. Amikor Faddi Jánost fölkeresem, épp a fiatalabbik fia házának építéséhez készülődnek. Feleségével összekészítik, autóba rakják a szükséges holmikat, szerszámokat, mert másnap nagy erővel indul a munka, barátok is eljönnek segíteni. — Abban az évben, amikor megnősültem, a lakberendező szövetkezetnél helyezkedtem el, ott töltöttem nyolc évet — beszél életpályájáról a bajai mester. - 1969-ben apám ismét kiváltotta az ipart, akkor együtt kezdtünk dolgozni, majd három év múltán működési engedélyt kértem magam is. 1974-ben Szegeden letettem a mester- vizsgát, azóta is kisiparos vagyok. Faddi Jánost megbízható, jó kőművesnek ismerték meg a városban, így aztán mindig van munkája bőven, alkalmazottakat is foglalkoztat, jelenleg hatot. Tanulója most éppen nincs, de szokott lenni. Általában iskoláknak, kórházaknak dolgozik, de természetesen a lakosságtól is vállal munkát.- Hetvenkilencben kisipari munkabrigádot alakítottam, különböző szakmájú iparosokból, és azóta ötször elnyertük a Kiváló címet — meséli Faddi János. — A József Attila kisipari munkabrigád kivívta a Hazafias Népfront elismerését is, én magam személyesen is kaptam kitüntetést a közösségért végzett társadalmi munkáért.- Mekkora4rtékü teljesítményekről van szó? — Évente 70—130 ezer forint értékű társadalmi munkát végzek. Volt egy nagyobb elképzelésem, most is fáj, hogy nem lehetett belőle semmi. Tornaterem-építést szerveztem a József Attila Általános Iskolának. Tizenegymillió forint lett volna a létesítmény költsége, és másfél millió forint értékű társadalmi munkát „összegyűjtöttem”, de a megyétől nem kapta meg az iskola a szükséges pénzügyi támogatást. Kár. Faddi Jánosról rádióműsor is készült már, annak okán elsősorban, hogy három árva gyereket tíz éven át pártfogolt családjával. A hajósi gyermekotthonból kijöttek egy Baja melletti tanyára a nagyszüleikhez, de a neveltetésük költségeit Faddiék viselték, és inkább többet voltak náluk, mint otthon. Segítették őket abban is, hogy 1982-ben lakótelepi lakáshoz jutottak. — Sok társadalmi munkát vállal, akin tud, segít; kifizetődő dolog ma közösségi embernek, jó embernek lenni? Honnét ered ez a nagy segíteniakarás? — Egyszerű a magyarázat. A feleségemé, és az én családom is, nagyon szegény volt. Tudjuk mi az, gyengének lenni. Amikor a magam lábára álltam, igyekeztem az életem úgy alakítani, hogy hasznára lehessek a közösségnek, egyes embereknek is. Jó az utcán úgy járni, hogy az embert tisztelik, mindenfelé meghívják, hogy bizalommal jönnek el hozzám. Faddi János a KIOSZ-ban ismert mester. Először az adókivető bizottság elnöke volt, aztán a szakmai bizottságé a bajai alapszervezetnél. Később ugyanitt vezetőségi tagnak választották, majd megyei választmányi tag lett. Bevonták a tanulók vizsgáztatásába, tagja volt a Zomborban járt KIOSZ- delegációnak. A szervezetet szívesen képviselte a rendezvényeken, az országos szakmai találkozókat a saját jó tájékozottsága érdekében nem hagyná ki. Magkapta már a Kiváló Szervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát, a Kiváló Munkáért miniszeri kitüntetést is. Kevés szabadidejét a horgásztanyán tölti, barátokkal. — Milyen terveket dédelget magában?— Szeretném a fiaimat szépen elindítani az életben. Szeretnék egyszer igazán kikapcsolódni, üdülni, mert erre még nem volt időm, a szabadságomat még sosem tudtam ilyesmire kivenni. A legfőbb vágyam, hogy a kisiparos és a nagyobb közösség hasznára, a családoméra is, a mostani munkabírással dolgozhassak még sokáig. Becsülettel, ahogy apámtól megtanultam. A. Tóth Sándor Vállalati kezdeményezés — tízmillió forint támogatással Ötéves kísérleti program a juhtenyésztés fejlesztésére Szalkszentmártonban A statisztikai adatok szerint a juhlét- szám hazánkban az utóbbi esztendőkben rohamosan csökkent. Ez tapasztalható a megyében is. Bács-Kiskunban 1984-ben 334 200, tavalyelőtt 287 200 juhot tartottak. Tavaly folytatódott az állomány csökkenése, amely jelenleg is tart. A szakemberek szerint a kedvezőtlen jelénség alapvető okú, hogy nem sikerült kialakítani olyan megalapozott, kutatási eredményekkel bizonyított tartási, takarmányozási rendszert, amely nagyüzemi jellegű, a szakosodási igényeket is figyelembe véve egyszerű és gazdaságos. Ebből kiindulva a Délalföldi Állattenyésztés Fejlesztő Vállalat két évvel ezelőtt megállapodást kötött az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal. A közös program — amely öt évre szól célja a juhok gyeptakarmányozásra, legeltetésre alapozott gazdaságos tartási módszerének, nagyüzemi modelljének kidolgozása. A fejlesztési bizottság tízmillió forint anyagi segítséget ad a kezdeményezéshez. Mindezt Bovári Istvántól, a vállalat szalkszentmártoni állomásának igazgatójától tudom meg. Kétirányú kezdeményezésről szántól be. Az egyik az öntözött gyepen végzett tej-, hús- és gyapjútermelési kísérlet. A másik az öntözetlen gyepre alapozott hús- és gyapjútermeléssel kapcsolatos kutatások. — A korábban üszőnevelésre használt épületeket átalakítottuk. Beszereztük az Alfa-laval fejőberendezést. Gyep- és szántóforgót alakítottunk ki. A kísérleteket kétszer négyszázas csoportban végezzük. A tej, hús és gyapjú gazdaságosabb előállítására végzett kutatások 74 hektár öntözött gyepen történnek. Tartunk extenzívebb körülmények között is egy négyszázas állományt 110 hektáron, a hús- és gyapjúelőállítás költségeinek csökkentése érdekében — tájékoztat. A továbbiakban elmondja, hogy egyik fontos céljuk olyan technológiának a kidolgozása, amellyel gazdaságossá lehet tenni a juhtej termelését és feldolgozását. Köztudott ugyanis, hogy külföldön nemcsak a juhhús, hanem a tejtermékek iránt is nagy a kereslet. Ismeretes, hogy a takarmányozási költségek ebben az ágazatban is az ösz- szes kiadások 65-70 százalékát adják. Ezért a kutatómunka kiterjed a leghatékonyabb takarmányozási módszerekre is. Arra törekednek, hogy a lehető legkevesebb takarmánnyal, minél jobb termelési eredményeket érjenek el. A kísérlet része az is, hogy a talajadottságoknak leginkább megfelelő gyepkultúrát alakítsanak ki. A legeltetés szakaszosan történik, napelemes villanypásztor „irányításával”. A kísérlet eddigi eredményeivel kapcsolatos kérdésre Horváth Lajos telepvezető így válaszol: — Tizennégy százalékkal nőtt az árbevétel anyánként annál a csoportnál, ahol a tej-, hús- és gyapjútermelési kísérleteket kezdeményeztük. Mindkét állománynál nőtt a szaporulat, amelyet elősegített a sikeres termékenyítés, az ikerellések aránya elérte a 25 százalékot. . Körüljárjuk az állomást, megnézzük a kísérleti állományt. A telepvezető arról is tájékoztat, hogy a tejelőképességet keresztezésekkel próbálják növelni. A bolgár Pleveni fajta alkalmas erre a célra. E tekintetben máshol már vannak jó tapasztalatok: a Nógrád megyei nagyoroszi termelőszövetkezetben 20 százalékkal sikerült növelni a tejhozamot az első laktációban. — A kísérlet végleges eredményeit 1990-ben összesítjük. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Célunk az, hogy véglegesen kidolgozzunk egy olyan tartási rendszert, amely adaptálható a mező- gazdasági nagyüzemekre és sikeresen megoldja a juhtenyésztés jelenlegi gondjait. Természetesen ehhez megfelelő gazdasági háttér, vagyis anyagi érdekeltség, megfelelő felvásárlási árak és biztonságos piac is szükséges. Ez utóbbin elsősorban az exportlehetőségek jobb kihasználását értem — búcsúzik a telepvezető. Kereskedő Sándor CSEHSZLOVÁKIA Sikerek a gabonatermesztésben Csehszlovákiában a háború előtt egy hektár szántóföldön átlag két tonna szemes gabona termett, de Szlovákiában a hozarp még a 14 mázsát sem érte el. A háború után először csak 1965-ben tudták Szlovákiában a gabona átlagos hektáronkénti terméshozamát egyetlen tonnával növelni. A hegyes vidéken, ahol a talaj igen szegény tápanyagokban, már ez is sikert jelentett. A hozamnövekedésben a fordulat a hetvenes évek közepén állt be, ami elsősorban a több tízezer tonnányi igen termékeny vetőbúzafajta — a Mironszkaja és a Bezoszta- ja behozatalának volt köszönhető. A hetvenes évek első felében évente átlagosan 5,2 millió tonna szemes gabona termett. A következő ötéves tervidőszak során a hektáronkénti terméshozam emelkedésének következtében már 10,5 millió tonna volt az eredmény. Az utóbbi időben az évi átlagos terméshozam 11-12 millió tonna. Ez éppen az a határ, amely Csehszlovákia számára lényegében önellátást biztosít. A búza hektáronkénti átlagos terméshozama már eléri a 4 tonnát, a kedvezőbb éghajlati körülmények között fekvő, s termékenyebb szántóföldeken, amilyen például a Duna menti síkság vagy Dél-Morvaország, lényegesen többet is. Nyugat-Szlovákiában a gabonatermesztés fejlesztését úgy gyorsították, hogy a legjobb mező- gazdasági vállalatok a szovjet búzafajták előnyeit maximálisan kihasználva, hektáronként 6 tonnás átlagos terméshozam elérését tűzték ki célul. # Szorgalmas munka a konfekcióüzenihen. • A csévélőben előkészítik a fonalat.
