Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-25 / 47. szám
egek Mathiász János születésének 150. évfordulója alkalmából tegnap emlékülést tartottak Kecskeméten, a Városi Tanács dísztermében. A Mathiász János Emlékbizottság meghívására eljöttek az ünnepélyes eseményre a szőlőtermesztés szakemberei, kutatói, az ágazat fejlődéséért sokat tevő állami gazdasági, szövetkezeti vezetők, és a nagy szőlőnemesítő egyszerű tisztelői is. A jövő szőlészei-borászai, a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulói, Búzás Margit tanárnő és Tornyai Lilla karnagy vezetésével irodalmi műsorban idézték fel a homok meghódításának korszakát, és azt az időt, amikor a megszelídült futóhomok a legtehetségesebb szőlészeket, gyümölcstermesztőket vonzotta erre a tájra. Közöttük Katona Zsigmondot, Wéber Endrét és a legnagyobbat, Mathiász Jánost. Ezután dr. Adorján Mihály, Kecskemét tanácselnöke köszöntötte az emlékülés résztvevőit. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy bár Mathiász János nem Kecskeméten született, hatvan évesen került ide, a város mégis saját fiának tekinti. Mathiász János ma is példát adhat az itt élőknek, tudásvágyával, kísérletező kedvével, türelmes, odaadó munkájával. Dr. Kozma Pál akadémikus, a Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetem tanszékvezető tanára Mathiász János ne- mesítői munkásságának hazai és nemzetközi jelentőségéről tartott előadást. Bátorságot és munkaszeretetet tanulhatunk Mathiászlól - mondotta bevezetőül, ezekre most igen nagy szükség van a magyar szőlőtermesztésben. TANÁCSÜLÉS KÉT VÁROSBAN Négyórás vita után: nem! Félegyházán újratárgyalják a pénzügyi tervet Peicher József javaslatát elfogadva tegnap délután váratlan döntést hozott Kiskunfélegyháza Város Tanácsa: elnapolta a pénzügyi terv fölötti vitát, és majd „újragondolás, új rangsor fölállítása után” tér vissza e fontos témára, így végül a csaknem négyórás vita kompromisszum nélkül záródott, s eredménye — dr. Korponai Zoltán vb- titkár szerint — legalább 30 éve példátlan a félegyházi várostörténetben. Szintentartás' — ezt hangsúlyozta a pénzügyi terv előterjesztésének vitájában dr. Kardos András tanácselnök. Ennek érdekében összpontosították a pénzeszközöket, méghozzá úgy, hogy a korábbi színvonalat legalább az egészségügyi és a szociális ellátásban, illetve az oktatásban tartani tudják. Összesen 482 millió 638 ezer forinttal számolt mind a bevételi, mind pedig a ^kiadási tervjavaslat, ebből futotta volnáj— az előterjesztők szerint — a közcélokra. És éppen ez az, amit nem hittek a tanácstagok. „A Móra gimnázium félmillióval kevesebből gazdálkodhat, mint egy éve, holott közben minden megdrágult” tette szóvá Kovács Sándor. Vihart kavart a Petőfi lakótelepi óvoda tervezett bővítése is. „Épp eléget foldozgatták már hiába ezt az épületet, csinálják végre meg rendesen, és kész” — summázhatjuk több fölszólaló közös véleményét. Mi az, ami kellene? Mosoda a kórházba, rendelő a Móravárosba, új tanterem a kisegítő iskolába. Sípos Lajos, Szabó Ernő, Térjék Istvánná, Némedi László, Szűcs Gyuláné és a vitában szót kérő többi tanácstag mind-mind kétségeit fogalmazta meg: lehet-e a rendelkezésre álló pénzből megfelelni a még- annyira leszűkített igényeknek is? Eb(Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Kozma Pál sajnálattal állapította meg, hogy nem használtuk értéküknek megfelelően Mathiász fajtáit. Csemegeszőlői itthon lassan kiszorultak munkaigényességük miatt a nagyüzemekből, de az újra megindult kiskertmozgalom segíthet abban, hogy ismét e fajták felé forduljon a figyelem. Mai feladataink teljesítéséhez, hanyatló szőlőgazdaságunk új felvirágoztatásához Mathiász János adhat nekünk példát és hitet — fejezte be előadását dr. Kozma Pál. Az emlékülésen dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök adta át a Bács-Kiskun Megyei Tanács által alapított Mathiász János-díjat a kitüntetetteknek. Életművéért, a homoki szőlőtermesztés fejlesztésében elért eredményeiért dr. Kozma Pál akadémikus; a szőlőtelepítés megújításában, módszereinek továbbfejlesztésében végzett munkájáért Pancza János, a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese; a kiskőrösi szőlőkultúra támogatásában, a szakszövetkezeti forma elterjesztésében szerzett érdemeiért dr. Ivanics Lajos, a kiskőrösi pártbizottság első titkára részesült az idén ebben az elismerésben. A Mathiász János Emlékplakettet munkásságuk, társadalmi tevékenységük, eredményeik elismeréseképpen százharminchatan vehették át. Az emlékülés résztvevői végezetül megkoszorúzták Mathiász János síremlékét a kecskeméti köztemetőben, ahol Horváth Antal, a Kecskeméti Városi Tanács elnök- helyettese tartott rövid emlékbeszédet. M. Á. mázok. A közhelyek folytonos használata közéleti fórumainkon egyenes utat jelent a szellemi leépüléshez. Egy-egy gondolat attól válik közhellyé, hogy az ugyan önmagában igaznak tűnik, de távol áll a való élet sokszínűségétől. A szabad, kötetlen beszéd ezzel szemben merőben más indíttatású és hatású. Ez persze nem jelenthet szellemi slamposságot, nyakatekert mondatokat, logikátlan gondolatokat. A fejből való előadás nem akar a bölcsek kövéből kegyesen néhányat átnyújtani a hallgatóságnak, hanem gondolkodtat, felvonultatja az ellentétes nézeteket is, meggyőződése mellett tényekkel érvelő, ha kell felpaprikázó stílusú. Nem beszél mindenről, hanem néhány témát megragad és azokat kivesézi, szétszedi, majd a kellő megértést elősegítve újból összerakja őket. A papírt mellőző beszéd azzal válik emberközelivé, hogy ez a mód lehetővé teszi a közvetlen érzelmi és értelmi kapcsolatot a hallgatósággal, segít megvilágítani a nem teljesen megemésztett gondolatokat, összefüggéseket. Talán az élő beszéd legnagyobb előnye, hogy a beszélő mondanivalóját átengedi egyénisége szűrőjén, saját logikával, szóhasználattal élhet, amely a meggyőzés^ egyik legfontosabb kelléke. És nagyon fontos az egyéni hangvétel érdekessége, a váratlan fordulatok, a hétköznapi nyelv alkalmazása. Ne feledjük: gondoktól terhes hétköznapjainkban csakis a hétköznapi nyelv nem álmosít. A megújuláshoz pedig éppenséggel egyéniségekre van szükség. Botos Pál „Nem mindegy, hogy valakinek a feje van a partitúrában, vagy a partitúra van a fejében." E marxi elmésség jutott eszembe minap, mikor egy társaságban azon vitáztunk; vajon miért van az, hogy a közéleti fórumokon az előadók zöme, s gyakran a hozzászólók is papírból beszélnek. A vitában lényegében két nézőpont csapott össze. Az egyik, hogy az emberek java része nem tud könnyedén, összefogót tan beszélni nagyobb nyilvánosság előtt, mert nem szokott hozzá, lámpalázas, ezért igenis szüksége van véleményének átgondolására. A másik markáns álláspont szerint napjainkban már elfogadhatatlan, hogy az emberek a véleményüket felolvassák, „papírból" vitatkozzanak. Az említett nézőpontok között nem egyszerű választani vagy éppen összhangot teremteni, hiszen a papírból való beszéd jobbára csak a formai jegyeket mutatja. Ki tagadná, hogy hallott már nagy hatású, tartalmas, meggyőző, papírból jól előadott, feszesen szerkesztett gondolatokat, és mérgelődött a szabadon csapongó, összefüggéstelen, zagyva beszéden. A felolvasás és a kötetlen beszéd között persze számos árnyalat van a tekintetben, hogy mennyire köti le figyelmünket, ad-e új gondolatokat, mennyire értünk vele egyet, tartjuk igaznak. Az említett vitában végülis azzal értettek egyet a legtöbben, hogy ma az élő, eleven, a papírt csak a legfontosabb gondolatok nagyvonalú vázlatának tekintő előadói hozzászólási magatartásformákra van szükség. Napjainkban az ismert gazdasági, társadalmi problémáink közepette az emberek igénylik a közvetlen emberi szót, a szilárd gondolati kapaszkodókat, a mondandó hitelét erősítő őszinteséget. Ezt a felolvasó jellegű előadásformával csak ritkán lehet elérni, mert a papírszövegből hiányzik az ember, s ezért nem is lehet eléggé meggyőző. Hiszen milyen meggyőződés az, amelyet papírról kell felolvasni? Itt az emberek könnyen gondolják, hogy a szónok felkészületlen, nem a saját véleményét mondja. Ilyenkor tör rá a hallgatóságra az ólmos fáradtság, kezdődik az egymás közti beszélgetés, s kezdenek szállingózni az emberek hazafelé. A mozgalmi zsargon mormolása akkor okoz igazán visszatetszést, ha vélemény helyett politikai, ideológiai idézetek hangzanak el. Az ilyen „míves" gondolatok így aztán elfedik a valós életet, nem válnak kézzelfoghatóvá. Ilyenkor olyan érzete is támadhat a hallgatóságnak, hogy a beszélő úgy használja a jól bevált politikai kifejezéseket, hogy nem ismeri azok valóságos értelmét. Ezzel már eljutottunk a közhelyig, amely olyan, mint egy gyermeknyomdai szókészlet, amelyből csak elő kell húzni a bevált szavakat, kifejezéseket, s máris készen vannak a szépen gördülő, hangzatos mondathalVILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! FOLYTATÓDTAK A MAGYAR—SZOVJET TÁRGYALÁSOK PETŐFI PÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 47. szám Árai 1,80 Ft 1988. február 25., csütörtök Kádár János és Grósz Károly találkozója Andrej Gromikóval Közös érdekünk a megújulás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tegnap a Központi Bizottság székházában találkozott Andrej Gromikóval, az SZKP KB Poütikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, őszinte, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a két párt időszerű tennivalóiról, különös tekintettel az MSZMP országos pártértekezletének és az SZKP össz-szövetségi pártkonferenciájának előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a magyarországi gazdasági, társadalmi megújulás és a Szovjetunióban megindult átalakítás eredményes megvalósítása közös érdekünk. Megelégedéssel állapították meg, hogy A miniszterelnök az újságíró-szövetségben A kormány széles körű partneri viszonyra törekszik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán a Magyar Sajtó Házába látogatott és részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Elnökségének ülésén. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője és Bányász Rezső kormányszóvivő. Áz elnökség ülésén Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára tájékoztatta a miniszterelnököt az újságíró-társadalmat foglalkoztató politikai és szakmai kérdésekről, az élet- és munkakörülményeiket érintő tényezőkről, a szövetség tevékenységéről. Ezt követően az elnökség tagjai szóltak a sajtónyilvánosság, a tájékoztatás legfontosabb aktuális kérdéseiről. Aláhúzták, hogy a magyar újságírók elkötelezetten dolgoznak a párt és a kormány politikájának megvalósításáért, a társadalmi célok eléréséért. Szóvá tették ugyanakkor mindazokat a politikai, szervezeti, anyagi, technikai problémákat, az újságírómunka gyengeségeit, amelyek a hatásosabb tömegtájékoztatást akadályozzák. A felszólalók kitértek a MUOSZ munkájára is, felvázolva annak eredményeit és gondjait. • A képen Megyeri Károly főtitkár tájékoztatja a vendégeket az újságírás aktuális kérdéseiről. Grósz Károly miniszterelnök bevezetőben tájékoztatást adott belpolitikai életünk néhány mai jellegzetességéről, majd aláhúzta, hogy a kormányzat kiemelkedően fontosnak tartja és támogatja a tömegtájékoztatási eszközök munkáját a társadalmi-gazdasági kibontakozási program, valamint a kormány munkaprogramjának megvalósításában, s ennek során széles körű partneri viszonyra törekszik az újságírókkal. Alapvetőnek tekinti, hogy a kormány részletesen beavassa elgondolásaiba, szándékaiba a sajtót, az újságirók pedig a körülményeket, a feltételeket, a hátteret ismerve, a szocialista építőmunka mai feladatainak megoldását segítve, kellő politikai felkészültséggel, felelősséggel és magas szakmai színvonalon tájékoztassák a lakosságot. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormányzat támogatja a tömegtájékoztatás feltételeit javító, ésszerű, s a reális lehetőségekkel számoló, a sajtó belső tartalékait is feltáró javaslatokat, kezdeményezéseket. az MSZMP és az SZKP, illetve a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban tovább bővültek, erősödött a bizalom, teljesebb a megértés. Változatlan közös törekvés, hogy a magyar és a szovjet nép barátságának és sokrétű kapcsolatainak kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös fejlesztésével elősegítsük az időszerű gazdasági-politikai feladatok megoldását, és kialakítsuk az együttműködés korszerű, hatékony eszközeit. A megbeszélésen érintették a nemzetközi élet néhány kérdését is. Hangsúlyozták a szocialista országok együttműködése további korszerűsítésének fontosságát. Kiemelték, hogy a nemzetközi helyzet fokozatos enyhülésében meghatározó szerepe van a szocialista országok, s különösen a Szovjetunió megegyezésre törekvő politikájának, következetes erőfeszítéseinek. Hangsúlyozták a széles körű nemzetközi párbeszéd jelentőségét a békéért és a haladásért vívott harcban. A találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke és Rajnai Sándor, a Központi Bizottság tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. GrószJLároly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja,a Minisztertanácselnöke a délutáni órákban kereste fel Andrej Gromikót a szovjet vezető szállásán. A szívélyes, baráti, őszinte légkörű találkozón véleményt cseréltek a két ország társadalmi-gazdasági fejlődéséről, a kétoldalú kapcsolatokról. Grósz Károly tájékoztatta Andrej Gromikót hazánk belső helyzetéről, stabilizációs és kibontakozási programunk fő vonásairól, a külgazdasági egyensúly megteremtése érdekében tett erőfeszítéseinkről, a gazdaság szerkezeti átalakításának és a reformfolyamat meggyorsításának szükségességéről. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben fokozott figyelmet kell fordítani a szellemi erőforrások teljesebb kiaknázására; a gazda(Folytatás a 2. oldalon.) ELETE MA IS PÉLDA Ma thiász-emlékülés
