Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. február 24. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ EMBER TERVEZ, AZ IDŐJÁRÁS VÉGEZ? Szanálás után két évvel asE,“ a bajai tsz-ben Nehéz megfelelni a követelményeknek Az utóbbi egy-két évben több olyan mezőgazdasági üzem került pénzügyileg kritikus helyzetbe, amely kizá­rólag, vagy főleg csak alaptevékenységet folytat. Közé­jük tartozik a Bajai Augusztus 20. Tsz is. Sorsdöntő kérdés volt számára, milyen eredményekkel zárja az 1986-os és az 1987-es gazdasági évet. A közelmúltban lezajlott zárszámadó közgyűlésük látszólag semmiben sem különbözött a megszokottól. A tagok elfogadták elnökük beszámolóját az elmúlt évben végzett munká­ról. Mivel a vezetőség mandátuma lejárt, választásra is sor került: Sztrikinácz Sándor elnöknek ismét bizalmat szavaztak. Egyetértettek abban is, hogy gazdálkodá­sukban — az elnök szavait idézve — a „megkezdett úton kell továbbhaladniok.” Csak a szövetkezeti gaz­dák tudták, hogy az igenlés, egyetértés ezúttal mennyi­re mélyen érintette érzelmileg személy szerint vala- mennyiüket. Károk sorozatban Miért került a szövetkezet kritikus helyzetbe, hogyan sikerült kilábalniok? Erről beszélgettünk Sztrikinácz Sándor elnökkel és Homonnay Lászlóval, a szö­vetkezet párttitkárával. — A homoktól kezdve a jó kötött talajig a szik kivételével mindenféle mi­nőségű föld előfordul azon a 4200 hek­táron, amelyen gazdálkodunk — mondta az elnök. — Azonban nem a földjeink heterogén volta az egyedüli oka gondjainknak. Emlékezhetünk mi jobb időszakra is: az 1977. évi eredmé­nyeinkért megkaptuk a Kiváló Szövet­kezet cimet. Az idő tájban 80 tonna kukoricát takarítottunk be hektáron­ként; ez a hozam azóta sem ismétlődött meg. Jöttek viszont a bajok zsinórban. Ezek közül az 1983. évi jégverés alapja­iban érintette a gazdálkodásunkat. Mégis, ezt a 17 millió forintos jégkárt még kihevertük volna, ám a következő esztendőben el is fagyott a jelentős mértékű jégkárt szenvedett új telepíté­sű szőlőültetvényünk. Abban az évben újabb jégverés érte vidékünket. S mint­ha mindez nem lett volna elég, 1985- ben, 1986-ban a 240 hektár szőlőből 141 hektár teljesen elfagyott. A termé­szet befejezte „művét”. — Nemcsak a bevételkiesés volt szá­mottevő a sorozatos természeti csapá­sok miatt. A kár helyrehozatala, legfő­képpen a még megmaradt, de tönkre­ment, csaknem 99 hektáros szőlő élet- rek^ltése, gondozása nagyon sokba ke­rült. Költségeinket az áremelkedések, a fokozódó közterhek is növelték, míg a mezőgazdasági termékek piaci pozíció­ja romlott. A szövetkezet tartalékai el­fogytak, 1986-ban a tsz-t szanálni kel­lett. Ennek feltétele volt, hogy 1986- ban és 87-ben nyereséggel zárjuk az évet. Segít a vállalkozói forma — Hogyan védheti ki a szélsőséges időjárás következményeit a mezőgazda- sági üzem? — A melléküzemágak biztonságossá tehetik a gazdálkodást. — Mi tartja vissza ilyenek létesítésé­től szövetkezetüket? — A munkaerőhiány. Városban va­gyunk, körülvéve jól fizető ipari üze­mekkel. Igaz, hogy az utóbbi két évben 15 százalékkal növekedett szövetkeze­tünkben az átlagbér, elérte a 70 ezer forintot, de ezzel még mindig a gyengén fizető munkaadók közé tartozunk. Újabb segédüzemágak honosítására emiatt egyelőre nem gondolhatunk, a meglévő termelését növeltük, növeljük, a jövőben is. Az építőipari, az üvegező, a szállítási részlegünkét, a teherautó-, az erő- és munkagépjavító műhelyün­két. — Az alapvető feladatunk természe­tesen a mezőgazdasági termelés: végső­soron itt minden ennek a fejlesztése • Biztos bevé­telt, nyereséget hoz a szövetkezet üvegező részlege. A helyi épületasz­talos-ipari válla­lattal működnek együtt. érdekében történik. A növénytermesz­tésünkben, állattenyésztésünkben is megváltoztattuk az arányokat, a szer­kezetet: Egyik legfőbb törekvésünk, hogy minél több nagy nyereségtartal­mú áruféleséget, nevezetesen különbö­ző vetőmagvakat állítsunk elő. A búza, kukorica, napraforgó, fűszerpaprika mellett az idén már szóját is termesz­tünk. A megmaradt, mintegy 99 hektá­ros, korszerű szőlőültetvényünkből amennyit csak tudunk, részesművelés­be adunk. Rohamosan fogy a kézi munkaerő, ebben az ágazatban öt évvel ezelőtt még százan dolgoztak, most hu­szonötén. Nem lépnek fiatalok a nyug­díjba vonulók helyébe. Részesművelés­be adjuk a gyümölcsültetvényünket is. 1986-ban szőlőtermelő szakcsoportot alakítottunk, e vállalkozási formára alapozhatjuk továbbra is a termelés növelését. Az idén 44 hektár szőlő tele­pítésébe kezdtünk ... — De hiszen most volt róla szó, hogy nincs elég munkaerő! — A szakcsoport tagjai nem csak tsz-tagok lehetnek. Másrészt: vannak a tsz-nek olyan tagjai — főként asszo­nyok —, akiknek nem tudunk folya­matosan munkát adni. Nekik nagyon jól jön ez a vállalkozás. A telepítés költségeinek egy részét állja az állam, a többit a szakcsoport. Ehhez a tagok hitelt vehetnek föl a helyi takarékszö­vetkezettől. — Szövetkezetük hol találja meg eb­ben az érdekeltségét? — A földbérleti díj hektáronként hatezer forint (tsz-tagnak kevesebb). Ezeken a területeken a búza nem hoz annyi bevételt. Ugyanakkor a gépi munkákat igény szerint mi végezzük el: a gépi kapacitás jobb kihasználása ön­magában is hasznos, de a szolgáltatá­son is marad némi nyereség. Fajtaváltás után —- A szanálási támogatás egy részét a sertéstelepünk rekonstrukciójára for­dítottuk — folytatta az elnök. - Egyúttal sort kerítettünk a fajtaváltás­ra, a vegyes fehéreket Kahibra cserél­tük. A múlt év második felétől már meg is mutatkozott törekvésünk ered­ménye. Míg korábban az értékesített sertések 30-40, most 80 százaléka mi­nősül első- és másodosztályúnak. E te­vékenységünk nyereségéhez megterem­tettük a feltételeket. Tejtermelő tehené­szetünk sok éven keresztül veszteséget hozott. Egyelőre nem tudunk tőle meg­szabadulni, a szanálási feltételek ezt nem engedik. Növendékmarha-tartás- sal igyekszünk javítani az ágazat gaz­dálkodását, de sajnos, a veszteséget nem tudtuk egészen megszüntetni. — Végül is milyen eredményekkel zárták a szanálás utáni két esztendőt? — Az 1986-ost 812 ezer, a tavalyit 1,7 millió forint-nyereséggel. A terve­zett 157 millió forintos árbevétel he­lyett 188 millió forintot értünk el a múlt évben. De meg kell mondani — tette hozzá a párttitkár —, hogy tagja­ink, dolgozóink áldozatvállalása nél­kül a tavalyi gazdasági mérlegünk a veszteség oldalára billent volna. Szö­vetkezetünk a hozzáadott érték bérezé­si rendszert választotta korábban. Mi­vel a szőlőfagykár miatt nyereségünk elmaradt a tervezettől — kevesebb lett a hozzáadott érték. Ha teljes bért fizet­tünk volna az év utolsó hónapjában is, a (bér)adó elvitte volna a nyereségün­ket. Oda kellett állnunk az emberek elé, elmondani nekik, hogy miről van szó. Megértették. December közepétől két­száz embernek nem tudtunk munkát adni. A szövetkezet vezetői a munka­bérük 10 százalékáról, az adminiszt­rátorok fizetésük öt százalékáról mondtak le, a műhelyben naponta egy órával kevesebbet dolgoztak. Trakto­rosaink decemberben elvégezték ugyan a szükséges talajmunkákat—*, arra szá­mítva, hogy később hideg lesz —, de nem kértek érte bért, a ráfordított időt januárban lecsúsztatták. így kerültük el a bajt, ami a keményen végigdolgo­zott év utolján fenyegetett bennünket. — És most hogyan tovább? :— A termelésben, gazdálkodásban a két évvel ezelőtt választott úton kgll tovább mennünk, egyre javuló minősé­get elérve. Almási Márta FELHÍVÁS VETÉLKEDŐRE Kreativitás, innováció, iparjogvédelem, újítómozgalom Az Országos Találmányi Hivatal a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a KISZ KB, a MTESZ, a minisztériumok, (országos hatáskörű szervek), szövetkezeti érdekképviseleti szervek és szakszervezetek megyei ta­nácsai támogatásával Országos Mű- szaki-Iparjogvédelmi Vetélkedő cím­mel országos versenyt hirdet. A vetélkedő célja a műszaki-szellemi alkotómunka^ kibontakoztatásának elősegítése, az alkotó erőfeszítéseknek a legfontosabb feladatokra való össz­pontosítása, az alkotó kedv fellendíté­se, az újítások, találmányok megvalósí­tásának, hasznosításának ösztönzése, mindezekkel a gazdasági hatékonyság növelése. A vetélkedőn való részvétel feltételei: A versenyzőket a gazdálkodó szerve­zetek nevezik, azon munkatársak kö­zül, akiket a kiírás alapján alkalmas­nak ítélnek a versenyben való részvétel­re. A nevezés négy kategóriában lehet­séges. I. kafegória: Kreativitás. A verseny­zők konkrét műszaki alkotási feladato­kat kapnak, amelyek a műszaki szakemberek számára azonosan értel­mezhetők. II. kategória: Innováció. A verseny­zők a műszaki megoldások gyakorlati hasznositásával kapcsolatos innováci­ós feladatot kapnak. III. kategória: iparjogvédelem. A versenyzők konkrét iparjogvédelmi ismeretekről, azok alkalmazási készsé­géről adnak számot. IV. kategória: Újítómozgalom. A versenyzők az újítási, találmányi te­vékenység mozgalmi ismeretanyagából adnak szamot. A nevezés rendje: A versenyben részt­venni kívánó szakembert munkáltatója nevezi, nevezési lapon, melyen a követ­kező adatokat kell közölni: a munkál­tató megnevezése, a versenyző neve, kora, beosztása, iskolai végzettsége, személyi száma, a versenykategória, amelyben indul. Nevezési díj személyenként és kate­góriánként: 700 forint. Egy személyt csak egy kategóriában lehet nevezni. A jelentkezési határidőt — tekintet­tel az érdeklődésre — módosították. Az új nevezési határidő 1988. március 31. A nevezési lapok a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsánál vehe­tők át, és oda is kell 2 példányban be­küldeni a nevezési díj egyidejű befizeté­se mellett. A megyei elődöntőre az év második felében, várhatóan szeptem­berben kerül sor. MUNKÁSOK ÉS MÉRNÖKÖK 3. Együtt sírnak és nevetnek A december 21-e óta eltelt időben több kérdés fogalmazódott meg a mű­szakiak fizetésének emelésével kapcso­latban. Ezek közül néhány: A műszaki felsőoktatásban dolgozók részesülnek- e a központi bértámogatásból? Mely gazdasági egységeket tekinti a kor­mányzat „a műszaki értelmiségieket magas arányban foglalkoztató állami intézménytípusoknak”? Alapítottak-e magasszintű (minisz­tertanácsi vagy elnöki tanácsi) kitünte­téseket a mérnökök erkölcsi elismeré­sére? Aki — finoman szólva — évet ismételt az egyetemen, annak a duplá­zott év is beszámít a munkaviszonyba? Harminc fős műszaki létszámnál kiad­ható-e két alkotói dij? (Természetesen, de csak egynek jár közülük adókedvez­mény!) Aki 1987. december 31-ével ment nyugdíjba, és műszaki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, annak be- számitják-e a munkaviszonyba a tanul­mányi éveket? Mennyit keressen a professzor? Bizonyára a kérdések még gyarapít- hatók, de lássunk a válaszok közül né­hányat. Az ez év július elsejétől elő­irányzott központi béremelés elsősor­ban a vállalatoknál, szövetkezeteknél,, tervező- és kutatóintézeteknél dolgozó, műszaki értelmiségi kört érinti. Elvileg nincs kizárva ebből a műszaki felsőok­tatás. Az idén 150 millió forint, és a következő két esztendőben 300— 300 millió forintos bértámogatás áll erre a célra rendelkezésre. „Ha a pedagógu­sok bérét emelik, akkor műszaki értel­miségnek számítunk, ha a műszakiak bérét emelik, akkpr pedagógusként ke­zelnek bennünket” — hallottam én is a minap a BME-n oktató docens bará­tomtól. Valóban anyagi ellehetetlenü­lés előtt áll a műszaki felsőoktatás. A MTESZ mindent elkövet azért, hogy a központi bérpolitikai intézkedések kiterjedjenek a műszaki felsőoktatási — Az általános iskolát Félegyházán vg^eztem el —- mondta Kormányos Imre, az volt az elhatározott szándé­kom, hogy technikumban tanulok to­vább. Ezért a nyolcadik osztály elvég­zése után egy évre — akkor ez vo.lt az előírás:— gyakorlatra mentem az Ápri­lis 4. Gépipari Művek jogelődjéhez. A gyárban a KISZ alapító tagja lettem. Közben romlott a család anyagi hely­zete, s a technikum helyett Budapestre mentem ipari tanulónak. Nem véletle­nül kerültem a vasúthoz, a véremben volt, mindig is vonzott, ezért a távköz­lési és biztosító berendezési műszerész szakmát tanultam ki. Az sem volt véletlen, hogy Kormá­nyos Imre az iparitanuló-intézetben KISZ-titkár és iljúgárdista volt, mert nemcsak a vasút, hanemha politika is vonzotta. A szakma megszerzése után haza „igyekezett”. Kiskunfélegyházán a vasútállomásra került műszerésznek. S miután még ipari tanuló korában elkezdte a gimnáziumot, mert nem nyugodott bele, hogy nem tanulhat to­vább, a szakmunkásvizsga után meg­szerezte az érettségi bizonyítványt. Jó­formán meg sem melegedett új munka­helyén, amikor sorkatonai szolgálatra hívták be. A két nem könnyű év után megnyugodhatott, hozzákezdhetett volna a családalapításhoz ...- Nem sok ideig dolgozhattam, mert javasoltak a MÁV műszaki tiszti iskolájára. Vállaltam, mert lehetősé­gem kínálkozott arra, hogy gyarapít­sam tudásomat. A két év tanulmányi idő alatt nem hagytam abba a mozgal­mi munkát, az iskolán KISZ-titkárnak választottak meg. A két év úgy elröp­pent felettem, mint a vonatfütty, s már Kecskeméten dolgoztam, amikor 1965: ben megnősültem. A feleségem nem vasutas, jogász, s két gyermekünk van, egy 18 éves és egy 17 éves fiunk. Kecs­keméten 1968-ban léptem be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Nemsokára kineveztek vonalellenőrnek. Később itt, Kiskunfélegyházán művezetői be­osztást kaptam; megkezdődött az állo­más átépítésé. Az átépítést nem ok nélkül említette, ugyanis nagy a felelőssége, mert hozzá­tartozik Kiskunhalas, Kiskunfélegyhá­za, Kistelek, Alpár, Gátér vasúti táv­közlésének minden berendezése, tele­fonja, telexe, vonalhálózata. S mert a vasútállomást korszerűsítik, a távköz­lés modernizálására is sor kerül. Mégis erről esett köztünk a legkevesebb szó, ugyanis Kormányos Imre két ciklus óta tagja a városi párt-végrehajtóbi­zottságnak és a pártbizottságnak. Hogyan tudom hasznosítani a vá­lasztott funkciót? — kérdezeti vissza kissé elgondolkodva. — Őszintén szól­va, amikor az első vb-ülésre mentem,' alaposan meghatódtam, izgultam is egy kissé. Nem féltem, de felmértem, nem lesz könnyű felnőni a többi jól tájékozott, politikailag felvértezett, ru­tinos vb-tag mellé, de nagyon igyekez­tem. Egy-egy testületi ülésen átfogó in­formációkat kaptam, s így szélesedett látóköröm. Itt tanultam meg igazán értelmezni az állásfoglalásokat, a hatá­intézményekre. Abban bízom, mielőbb olyan helyzetben leszünk, hogy egy egyetemi tanár fizetése négyszer- ötször, vagy akár tízszer is nagyobb lesz. mint az alacsonyan képzett mun­kaerő havi keresete. A műszakiak átlagos részarányát ki­indulásképpen 20 százalékban állapi- ' tották meg az ÁBMH illetékesei. Ez egy tapasztalati szám, amelyből kiin­dulva az év első felében — a minisztéri­umok bevonásával — vizsgálatokat vé­geztek. Ettől a számtól akár lefelé, akár felfelé is eltérhetnek. A peremfeltételek tulajdonképpen adottak. A központi­lag szétosztható pénz, mint említettem, ez évben 150 millió forint. Ebből kell 10—12 ezer műszakit érintő, érezhető, az átlagos bérnövekedési dinamikát jó­val meghaladó béremelést végrehajta­ni. Új kitüntetések Ez a körülmény befolyásolhatja te­hát a 20 százalékos átlagos műszaki értelmiségi részarányt. Ha ez túl tnagas - amit nem tartok valószínűnek —, akkor bővül az érintett vállalati, intéze­ti kör. A felméréshez az országos irá­nyítószervek hozzákezdtek. Érdemes azonban minden szóba jöhető helyen vállalati számításokat is végezni. Az ágazati szakszervezeti információs uta­kat felhasználva, célszerű berendezked­ni a párbeszédre, az érdekegyeztetésre, a minisztérium, illetve az ÁBMH illeté­keseivel. A kormány elé benyújtott előterjesz­tés nem tartalmazott magasszintü ki­tüntetések alapítására vonatkozó ja­vaslatokat. Miért nem? Az okok között kettőt én magam személyesen is átél­tem. Az elmúlt közel tíz esztendőben más szervezetekkel közösen, említhet­ném például a Vasasszakszervezetet többször is indítványoztuk a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Mérnöke, illetve Érdemes Mérnöke, valamint a Kossuth-díjjal azonos erkölcsi értékű kitüntető címek alapítását: Ezt minden rozatokat. Tulajdonképpen kettős a feladatom: a magasabb pártfórumok­nál szerzett információkat tovább adni, a tapasztalatokról beszámolni, illetve az alapszervezetnél meglévő gondok­ról, problémákról tájékoztatni. Mind­két lehetőséggel élek, „fenn” és „lenn” is odafigyelek. A magasabb pártfóru­mon kardoskodtam a városi csatorna- építés és az E5-ÖS út elterelése mellett. Sok emberrel beszélek, eleget teszek a rrleghívásoknak, így sok ismeretet szer­zek a város üzemeiről, intézményeiről. Ennek birtokában sok dolgot a helyére lehet tenni, könnyebb eligazodni, s ér­velni. Mindig szívesen vállalkozom ar­ra, hogy az alapszervezetnél várospoli­tikai kérdésekről szóljak, vagy egy-egy határozatot, állásfoglalást megmagya­rázzak . Az biztos, hogy a pártmunkához idő kell, főleg Kormányos Imre esetében. Ő ugyanis szeret alaposan felkészülni még egy beszélgetésre is. alkalommal elutasították, mondván, hogy elegendő kitüntetésünk van, ami­ből a műszaki értelmiség is részesíthe­tő. A másik ok az volt, hogy a kitünte­tés alapításában érdekelt állami és tár­sadalmi szervezetek nem tudtak meg­egyezni a műszaki értelmiségnek adha­tó kitüntetések elnevezésében, illetve az adományozás feltételeiben. A tudás ázsiója Az. a mérnök, aki a múlt év végén ment nyugdíjba, még nem számíthatja be a szolgálati éveibe a felsőfokú tanul­mányainak idejét. Csak azokra vonat­kozik ez a rendelkezés, akik 1988. janu­ár 1-je után (mentek) mennek nyugdíj­ba, mivel az erről szóló jogszabály­módosítás ez év január 1 -jén lépett élet­be. A szolgálati időbe az egyetemen vagy a főiskolán megismételt évek szá­ma természetesen nem számít bele. Szolgálati időnek számít ugyanis a fel­sőfokú oktatási intézmény nappali ta­gozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés meg­szerzéséhez az igény elbírálásakor szükséges idő. Ezek tehát azok a kedvező hullá­mok, amelyek elősegíthetik a kompha­jó manőverezését. Remélhető, hogy az irányváltás a műszaki értelmiség telje­sítményét is kedvezően befolyásolja. Még inkább bízunk abban, hogy köz­véleményünk körében nő a tudás ázsió­ja, a szellemi munka rangja, s közgon­dolkodásunk elfogadja, belátja: csupán így lehet esélyünk a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás programjának tel­jesítésére. Az életszínvonal további csökkenésének megakadályozására, a jelenlegi folyamat megfordítására. A munkás és a mérnök csak együtt boldogulhat ebben az országban. dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese A pártmunka sok szabadidőmet veszi el, de nem tudok senkinek nemet mondani, ezért választottak meg szülői munkaközösségi elnöknek, szakszerve­zeti propagandistának. Kétségtelen, sokat vállaltam, de ma, amikor már- ntár becsületet kell szerezni a társadal­mi megbízatások teljesítésének, elisme­résének, minden kommunistának köte­lessége ebben élenjárni. Tudom, nagy szavak ezek, de rögtön reálisak lesz­nek, mihelyt megtöltjük tartalom^ mil* ' Gémes Gábor vt* «1# «vU *1# vú *1/ vja» ^ ^ ^ ^ * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * TOTÓZIK? JÓ, HA TUDJA, KOLLEKTÍV SZEL VÉNYEIT minden pénteken 15.30 óráig már a széchenyivárosi (Széchenyi sétány 5.) és a petőfivárosi (Szellő u. 1. — a Hullám vendéglő mögött) bankfiókjaink is átveszik Adjon esélyt a szerencséjének — TOTÓZZON! 417 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ❖ ' * A bakter unokája Igazi vasutasdinasztiából származik Kormányos Imre MÁV-főintéző, a kiskun­félegyházi vasútállomás távközlési művezetője. Nagyapja — a köznyelv így ismeri ezt a beosztást — bakter volt, a 73-as őrházban teljesített szolgálatot. Édesapja is a vasútnál maradt, először váltókezelő, majd a kiskunhalas melletti Tajón állomásve­zető volt. Később a család Kiskunfélegyházán telepedett le. • Készcsművelésbc adták gyümöl- •sösüket is. Az egyéni érdekeltség ösz- :önzi a tsz tagjait.

Next

/
Thumbnails
Contents