Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

1988. február 23. • PETŐFI NÉPE • 5

MI OKOZOTT CSALÓDÁST? —

ÉRDEMES E PRESZTÍZSOKOKBÓL PERRE MENNI?

Füstölgő méhészek —

MUNKÁSOK ÉS MÉRNÖKÖK

2. TÖBB TUDÁS — TÖBB FIZETÉS

hatástalan füstölőcsík

Tavaly a méhészetekben a tavaszi próbafüstölések alkalmával úgy tűnt, hogy a szokásos atkafertőzöttség jelentős mértékben csökkent. Azonban augusztus, szeptember hónapokban mind több volt a sérült, beteg, repülni képtelen méh a kaptárak előtt. Sajnos a hatásos füstölőcsíkkal végzett sorozatkezelés a súlyosan fertőzött méhcsaládokat már nem tudta megmenteni. Ä fiatal méhek elpusztultak, a munkában kiöregedett méhek helyett nem lett utánpótlás, de még telelő méhek sem maradtak.

A kistermelők többsége eleinte elégedett volt az évek óta jó eredménnyel használt Varrescens füstölőcsíkkal. A tapasztalt szakemberek azonban kételkedni kezdtek. Először az atkák újonnan kialakult ellenálló képességére, majd a füstölőcsík hatástalanságára gyanakodtak. Megnehezítette hely-, zetüket, hogy hazánkban csupán erre az egyetlen szerre alapozták a méhállomány védelmét. Ezért a méhészek a szakboltokban beszerezhető más vegyszer (Mitac) rácseppentésé- vel felerősítették a csík hatóanyag-tartalmát és megismételték a füstöléseket. Ez alkalommal döbbenten tapasztalták, hogy még a röpdeszkákról is söpörni lehetett az atkákat. Megjegyzendő, hogy a többlethatóanyagot tartalmazó

gyógyszer megmérgezheti a méheket is, de ennél súlyosabb következmény a hazai méz idegen anyagokkal való szeny- nyeződése, amely az exportszállítmányok átvételét veszélyeztetheti. A házi módszerekkel történő gyógyszerkészítés, szerencsére, eddig még nem vált általánossá, arra azonban mindenesetre jó volt, hogy a méhészek meggyőződhessenek a forgalomban lévő szer hatástalanságáról.

Érthető hát, hogy a Kecskemét környéki méhészek körében miért előzte meg fokozott várakozás a gyártótelepet üzemeltető és a mézet felvásárló Hungaronektár vezérigazgatói beszámolóját. Erre a találkozóra minden év elején sor kerül Kecskeméten, ahol dr. Szakmar János igazgató ismerteti a vállalat múlt évi eredményeit és legújabb célkitűzéseit. Ez alkalommal azonban még az új termelői ár- és üzletpolitika kialakítása sem érdekelte anriyira a jelenlévőket, mint a kényes kérdések megvitatása. A beszámolóból és a hozzászólásokból nem hiányzott az indulat és az ingerült hangvétel sem.

Dr. Szakmár János elismerte, hogy a Varrescens gyártását illetően a Hungaronektár nincs kedvező helyzetben. A füstölőcsíkra sok panasz érkezett, ezért vizsgálatot rendeltek el a baktaló- rántházi üzemükben. Általános meglepetést keltett, amikor bejelentette: nem jutottak pozitív eredményre. Sőt, ismét vizsgálatokat tartottak a népi ellenőrzés és a MÉM illetékes szervei, de a gyártás területén semmilyen mulasztásra vagy hiányosságra nem derült fény. Ezért nem vonták meg a gyártási jogosítványukat, és a terméket változatlanul forgalmazzák.

— Több százezer forintot költöttünk el a vizsgálatokra mondotta —, de senki sem tudta megállapítani, hogy mi történt a szerrel. A rendelkezésünkre álló dokumentumok birtokában állítom, hogy nulla hatóanyagú csík nem került forgalomba. Mi nem vitatkozunk a nléhelhullás tényével, hiszen a Hungaronektár a mézből él, érdeke fűződik a termeléshez. De ha a kecskeméti méhésztársak ránk kényszerítik a peres eljárást, meg tudjuk védeni az álláspontunkat.

Biztosra vehető, hogy a Kecskemét környéki méhészek nem erre számítottak. Ezek is a vezérigazgató szavai: „Önök tragédiát emlegetnek, pedig a méhészeknek csupán alig egy százaléka élt ilyen jellegű bejelentéssel.”

Kevésbé talált megértésre, és aligha nyújthatott vigaszt az a jólértesültség, miszerint: „Tudunk olyan ügyvédi munkaközösségekről, amelyek méhcsaládonként ötszáz forintért elvállalják a védelmet.”

Végképp furcsának és sértőnek tűnt a vállalat elutasító magatartását alátá• Ma is kapható Varrescens füstölőcsík.

• A szavatossági idő egyelőre 8 hónap, de ki tudja, hogy a szer 30 fok feletti hőmérsékleten 24 óra alatt elveszíti a hatásosságát. (Tóth Sándor felvételei)

50 db, ®

VARRESCENS füstölőcsík a méhek Varroa atkájának pusztításához

Hatóanyag: Amitráz/15mg/csík/, előállítja: FBC Ltd. ENGLAND Alkalmazása a mellékelt használati utasítás szerint Gyártja és forgalmazza: HUNGARONEKTÁR

BUDAPEST 1398, Pf. 560.

Gyártás' helye: Hungaronektár, Baktalórántháza Minőségét megőrzi 8 hónapig. Törzskönyvi szám 271/1982 Gyártás napja: Ara: 150 Ft

mas/ló érvelés: „Hallottunk olyan esetekről, amikor a méhésztársak az ország egyik végéből a másikba küldözgetik a méhhullákat, mondván: komám. nekem sikerült, add be te is a kártérítési igényedet."

Ahelyett, hogy rendeződtek volna a Varrescens-üggyel kapcsolatos problémák, csak fokozta a bizonytalanságot, amikor kiderült, hogy egyelőre még a szer szavatossági idejét sem sikerült egyértelműen tisztázni. Nem dőlt el ugyanis, hogy az eddig elfogadott nyolc, vagy esetleg négy hónapban kell majd megállapítani az új jótállást. Viszont kiderült, és ezt a jelenlévők most hallották először: a gyógyszer harminc fok feletti hőmérsékleten 24 óra alatt elveszítheti a hatékonyságát! Bár senki sem értette, hogy eddig öt éven keresztül ez miért nem következett be ...

Talán igaza volt annak a méhésznek, aki felszólalásában azt mondta: nem lehet közöttük egyenlő a vita, amíg a Hungaronektár vállalati presztízsérdekeket képvisel. A statisztikai adatok valóban nem tanúskodnak drámai helyzetről, de akiket utolért a baj és idős korukra méhek nélkül maradtak, azoknak személyes tragédiát jelent a Varroa atka pusztítása. A tényleges kár csak tavasszal mérhető fel, ha bíróság elé kerül az ügy, a per kimenetele a bizonyítási nehézségek miatt aligha kétséges. Az egyenlőtlen küzdelem helyett a hátralévő időszakban inkább arról kellene tárgyalni, hogyan lehet majd az elpusztult állományt pótolni és milyen engedményekkel lehetne a nehéz helyzetbe került termelőkön segíteni.

Kisvágó Árpád

A válság, az értékvesztés hullámait szakszervezeti, KISZ-, de főleg — a legautentikusabb — egyesületi és MTESZ-fórumok erősítették fel legjobban.

Fock Jenő, a MTESZ elnöke 1986 októberében a szövetség tisztújító közgyűlésén a következőképpen fogalmazott: „A kormányzat azt mondja, hogy nehéz a gazdasági helyzet, és ebben a nehéz helyzetben a MTESZ miként állhat elő olyan követeléssel, hogy emeljék a műszakiak fizetését, jövedelmét? Hát éppen azért, mert nehéz a helyzet. Ez ha könnyű lenne, akkor nem kellene erről beszélni, akkor osztogatnák a pénzt. Nehéz helyzetben azért kell róla beszélni, hogy ez által lesz az ország helyzete könnyebb. Ez által válik könnyebbé. Az is közismert megállapítás, — mindenki mondogatja egymás után —, hogy előbb termeljük meg, aztán osszuk. Ez igaz is. No, de hogyan termeljünk többet, ha a műszakiakat nem becsülik jobban? A rossz szakmunkás ugyanannyit kereshet, mint a jó szakmunkás? A segédmunkás többet kereshet, mint a jó szakmunkás? Hát ezeken a dolgokon változtatni kell, mert különben egy szépen hangzó jelszó csupán, hogy előbb termeljünk, majd aztán elosztunk. Nem tudunk többet termelni azonban, ha nem rakjuk helyére azokat az alapvető kérdéseket, amiket most már nemcsak a kormány vezetői, hanem a magyar közvélemény is lát”.

Ideológiai görcs nélkül

Az értelmiség és a népgazdaság egyéb területein foglalkoztatott dolgozók keresetei között elfogadhatatlan aránytalanságok alakultak ki. A magasan kvalifikált munka leértékelődésének hatására az alkotó, vállalkozó típusú értelmiség jelentős hányada helyezkedett el más, szakmailag igénytelen, de jól fizető munkakörökben. Az ebből adódó problémák a műszaki értelmiség körében jelentkeztek legélesebben. A termelő területeken foglalkoztatott műszaki értelmiség alkotó- készsége a nem megfelelő ösztönzés következtében jelentősen visszaesett, az érintett munkakörök társadalmi presztízse jelentősen csökkent, és mindezek miatt a pályára jelentkezők képességei, készségei egyre kevésbé felelnek meg a követelményeknek.

A párt és a kormány hozzálátott annak a mellénynek a kigombolásához,

amely szorította, fulladással fenyegette a műszaki értelmiséget. Ismét igazolódott az a régi tanítás, hogy nem kell félni a nyilvánosság előtt újragombolni mellényünket. Persze egyelőre csak arról van szó, hogy kigomboljuk ezt a mellényt, arról, hogy megszabaduljunk ideológiai görcseinktől és hibás bérezési gyakorlatunktól.

Néhány kezdeményező vállalat után a kormány is megtette az első lépéseket a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi helyzetének javítása érdekében. Az említett kormányülésen hozott döntések esszenciája a következő: a műszakiakat magas arányban foglalkoztató vállalatoknál, intézeteknél központi bérpolitikai intézkedésekre kerül sor; a kiemelkedő innovációs tevékenységet nyújtó egyének, illetve kollektívák 100 ezer forintig terjedő alkotói díjban részesíthetők. Műszaki alkotói díjban naptári évenként — a munkáltatónál a műszar ki (természettudományi, agrár) egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező és ilyen végzettséghez kötött munkakörben foglalkoztatottak tárgyévi összlétszámának alapulvételével — 30 fős műszaki létszámig egy dolgozó, és minden újabb 30 fő elérése esetén legfeljebb további egy dolgozó részesithe- tő. |

Központi bérintézkedések

A műszaki alkotói díjjal járó anyagi elismerés összege személyenként legfeljebb százezer forint, amit a munkáltató bérköltsége terhére számol el. Az e címen teljesített kifizetésnek fele nem tartozik a bérszabályozás hatálya alá; fontos műszaki fejlesztési feladatot ellátó, felsőfokú végzettséggel rendelkező, nem vezető állású dolgozónak legfeljebb három évre műszaki főtanácsosi, műszaki tanácsosi cím adományozható. A címmel járó pótlék havi összege a műszaki főtanácsosnál legalább 5500 forint, a műszaki tanácsosnál legalább 3 ezer forint. A pótlék forrása a szabályozás alá eső bérköltség, illetve az adózott nyereség anyagi ösztönzési célú felhasználására szolgáló keret; a pályakezdő értelmiségiek induló alapbérét ez évben felemelik.

A döntés értelmében ez év szeptemberétől el kell érni azokat az alsó bérhatárokat, amelyeket eredetileg csak 1991. január 1-jéig kellett volna elérni. Az új alsó határ a pályakezdőknél általában 5 ezer forint, néhány területen pedig 4800 forint. Ezzel egyidejűleg a

nem pályakezdő alsó alapbér határait is felemelték. A gazdálkodó szervezeteknek az új alsó határokat saját forrásaikból kell elérni, a költségvetésből gazdálkodó szervezetek és az értelmiségieket magas hányadban foglalkoztató gazdálkodó szervezetek azonban ehhez is központi támogatásban részesülnek; eltörölték a bértételek felső határát; az egyetemi, főiskolai évek beszámítanak a munkaviszonyba, így a nyugdíjalapba is; a tudomány doktora fokozattal rendelkezőknek a munkáltatók ezentúl 7500 forint illetménykiegészítést folyósítanak; a SZOT és a kormány felhívta az állami és gazdasági szervek vezetőinek, valamint a társadalmi szervek tes-. tületeinek és funkcionáriusainak figyelmét, hogy 1990 végéig az alkotó műszaki értelmiség bérnövekedése 40 százalékkal haladja meg az átlagos bérnö- . vekedést.

Szuperszámítógép és képtelefon

Mondhatjuk tehát azt, hogy a kormány irányt változtatott és az említett komphajó újabb kikötők felé tart. A tapasztalt hajósok viszont tudják, hogy egy nagy hajó csak lassan tud megfordulni, többszöri manőver és nem kevés idő kell hozzá. A hosszú, közel évtizedes döntéselőkészités után,- a jelenlegi szűk lehetőségek és korlátok közepette meghozott kormányzati intézkedések — bár figyelemreméltóak —, de nem elegendőek a fordulathoz.

Jó minőségű termékek, egy CD lemezjátszó, mikrohullámú sütő, szuper- számítógép, 5 literes fogyasztású autó, vagy képtelefon csak olyan gazdaságban állítható elő, ahol a műszaki fejlesztés a vállalatok természetes, belső szükségletévé válik, ahol hatnak a pénz, a tőke, az áru és a piaci viszonyok, mint gazdasági kategóriák. Ilyen gazdaságban a válságból történő kilábaláshoz hozzátartozik a magasan képzett munkaerő, a tudás megbecsülése, különösebb központi teendők nélkül is. Az ország komphajója csak ilyen feltételek mellett tudja megtenni a teljes fordulatot.

dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese

Következik: 3. Együtt sírnak és nevetnek

„A vállalatnak talpon kell

Beszélgetés az Izsáki Állami Gazdaság igazgatójával

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

**

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Kiskunsági Vendéglátó Vállalat

szerződéses üzemeltetési rendszerben kiadja

az alábbi üzleteket 1988. április 1-jétől 1993. március 31-éig:

376. sz. Technika Háza büfé

440. sz. Hattyú eszpresszó sz. Virág eszpresszó

441.

III. o., Kecskemét,

Szabadság tér 5. II. o., Kiskunfélegyháza, Szabadság tér 7. II. o., Kiskunfélegyháza, Zrínyi u. 11.

A pályázat beérkezési ideje: 1988. március 18. Tájékoztató adatok a személyzeti osztályon vehetők át (Kecskemét, Katona József tér 8.)

Versenytárgyalás:

1988. március 25. 9 óra, Toronyház étterem (Kecskemét, Schönherz Z. tér 2.)

458

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

A borászati üzem földig ablakos, modern tárgyalójában beszélgetünk dr. Horváth Istvánnal, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatójával. Háttal ülünk az asztaloknak és az üvegfalaknak. Tekintetünket percekre a kivilágított fali vitrinen felejtettük. Egész nap a határt jártuk; sokféléről esett szó, bankgondokról, bruttósításról, árakról. Lazíthatnánk már, de a látvány nem enged kitérőt. A palack „bábok" — az üzem legújabb termékeit állították ki a berendezők — kínálják a témát...

— Szakembereinknek sok öröme, de mind több gondja kötődik ezekhez a hosszú évek alatt kikísérletezett italokhoz — mondja az. igazgató, s arcán nem büszkeség, inkább némi szomorúság látszik.

Gazdaságunk volt az első az országban, ahol nagy tételben kezdtük gyártani a gyöngyöző- és habzóborokat, pezsgőket. Az NDK-ba, Lengyel- országba. majd a Szovjetunióba milliós tételekben küldtük a környékbeli szőlők feldolgozott nedűjét. Az alkoholos italok mellett más késztermék vagy félig feldolgozott áru is piacra kerül vállalatunk emblémájával, de a legtöbb fejfájást a pezsgőpiac pangása okozza most...

— A piacnak ilyen a természete: nyit vagy zár ...

— Valóban, de most már nem csak konjunkturális kérdésről van szó. A fejlesztési programunk — egy kicsit a jövőnk — jutott zsákutcába. A vezetés ugyanis — ismerve az államközi egyezmények italexportra vonatkozó keretszámait és a pezsgőgyártás kedvező jövedelmezőségét is — 1984-ben nagyívű fejlesztéshez kezdett. Célunk az volt, hogy a termelő kapacitásokat megduplázzuk. Ez, persze, csak komplex beruházással volt elképzelhető. Három év alatt el is készült az új, temperált levegőjű bortároló és a tizennyolc 5000, a hat 3000 és a nyolc 2000 hektoliteres, rozsdamentes acélból épített tartály, a hozzájuk kapcsolódó vezetékrendszer, valamint az új feldolgozó- üzem és energiaközpont; 230 millió forintért. A beruházás pontosan akkorra készült el, amikor tudomásunkra jutott a szovjet vevőinknél bekövetkezett koncepcióváltozás.

— Mondhatjuk ezt úgy: totális a csőd?

(Horváth István hosszas gondolkodás után válaszol. Látszik, ezt a kérdést már többször feltette magának ...)

— Nagyon komoly a helyzet. De nem adjuk fel. Vagyis nincs csőd. A kritikus pillanatokban éppen oly sokszor tekintünk vissza, mint előre. Egy dolog biztos: ezt a gazdaságot újra meg kell alapítanunk. Itt a múltban többször is újraszervezték a termelés alapjait. A törökvész után például elnéptelenedett a vidék. A mohamedán konyhákra kerülő juhnyájak pusztává kopaszították a vidéket. Jelentősebb területű szőlőtelepítés csak a múlt század végén indult Izsák környékén, amikor az ősi bortermelő vidékeken a filo- xéra pusztított. Segítették az újhoz való alkalmazkodást az itt élők máig sokat emlegetett kutató-tanító mesterei. Például az Izsákra települt lengyel származású gyógyszerész, Kostka László, aki kikísérletezte a növényvédelem technológiáit, a tápanyag-utánpótlás korszerű lehetőségeit és az egész termesztésmód megújításán eredménnyel fáradozott. A mester módszerei elterjedtek: nagyobb termések idején aztán jött — a mostanihoz hasonló — borkrach. De akkor is akadtak élelmes gazdák — például Faragó János és társai 1932- ben —, akik megszervezték a Sárfehér szőlő nyugat-európai értékesítését, asztali gyümölcsként és feldolgozásra. Harminc évre rá aztán mást gondoltak az izsáki gazdák utódai, gazdaságunk irányítói. Helyesen látták meg: ha a nyugatnémet Henkel cégnek megéri importálni a pezsgőalapanyagnak oly kiváló Sárfehér-bort, akkor helyben is érdemes lehet habzóborral, pezsgővel kísérletezni. 1974-ben, amikor Izsákra kerültem, már kialakulóban volt a szőlő—bor vertikum . ..,

— Hogyan kerülhettek aztán zsákutcába?

— A magyar—szovjet kereskedelem

hosszú és középtávú államközi szerződések alapján szerveződik. A magyar szállítókat például senki sem figyelmeztette, hogy jön az „alagút”. Mi küldtük a rendelt mennyiséget; visszáru, reklamáció évekig nem volt. Bár szerettük volna, nem tudtuk elérni, hogy közelebb kerüljön a vállalatunk is ehhez a piachoz, a fogyasztókhoz. Most például mi hiába kapnánk meg a külkereskedelmi jogot, hogy a Szovjetunióban kutassunk fel új partnereket. Az ottani vállalatvezetők nem köthetnek üzletet. Nálunk egészen más a kereskedelem, a gazdaságirányítás rendszere. A helyzetre jellemző: 1985 végén még a szovjet piaci előrejelzések hazánkból a VII. ötéves terv időszakára 20 százalékkal növelt mennyiségű pezsgő átvételét prognosztizálták; ezt a felek parafálták is . . . •

— Mit lehet tenni?

— Első a reális helyzetfelmérés. A legrosszabb az, hogy még ma sem ismerjük tisztán az államközi szerződések talán minket is érintő adatait. És mivel a gondokkal nem vagyunk egyedül hazánkban, sújt aZ is, hogy a rossz hírekre szinte mindenki hasonlóan reagál. Ütemesebbé vált a termékszerkezet-váltás, de szinte mindenütt boralapanyagú termékek gyártásával, dobozolásával, palackozásával próbálkoznak. így is lehet. A minőségek versenye kiéleződik, és ez nem is hátrány. Amikor átvettem ezt a gazdaságot, itt szinte már minden ki volt találva. Többet kellett termelni, olcsóbban és jobban. Ez volt az egyéni ambícióm. Most viszont elérkeztem oda — nehéz, ugyanakkor igen szép feladat—, hogy a gazdaság újraalapításban kell szerepet vállalnom.

— Teljesen újat honosítani nehéz, költséges és kockázatos...

Munkalehetőséget kell találnunk az embereknek a jövőben is. Persze az átképzések elkerülhetetlenek. Megalakítottuk az innovációs tanácsot, amely három munkacsoportban folyamatosan akcióban van: folyton keresi, kutatja, hogy az adott eszközökkel és tőkével mit lehet kezdenünk. Sok minden újat fogunk csinálni. Egy dolgot azonban világosan kell látni: Izsákon az emberek megélhetését mindig a szőlőbor termelés jelentette. Ez a múltunk, a gyökerek mélyek. Miénk az ország egyik'legkorszerűbb borászata. Úgy tehát nem tehetjük fel a kérdést, hogy csináljunk-é belőle tejüzemet vagy konzervgyárat. A mi feladatunk most az, hogy olyan termékszerkezetet formáljunk, amely képes igazodni a piac változó igényeihez. Az, hogy már évekkel korábban kerestük az újabb „tartópilléreket” helyes volt. Fejlesztettük a húsmarhaállományt; vágóhidat és hús- feldolgozót építettünk, új ipari tevékenységet honosítottunk meg. Nem volt egyszerű ezt elfogadtatni, hiszen — logikusan — mindenki úgy látta: miért költjük másra a pénzt, ha van olyan, ami biztos és jelentős jövedelmet kínál.

— Azért’ ezt az „újraalapítást” rendkívül nehéz időben kell elvégezni. Amikor semmit sem látni pontosan előre ...

— Nem lesz könnyű a következő évtized. Az egyértelmű: foltozgatással csak elodázhatjuk a bajt. A racionalizálás első lépései kemény, szigorú döntéseket kívánnak, a munkahelyek újrafelosztását, a pazarlás megszüntetését, de legfőképpen a vezetői munka igényességének fokozását. Egy dolog vitathatatlan: a vállalatnak talpon kell maradnia! A legnagyobb tartalékaink, szerintem, a fejekben vannak!

Farkas P. József