Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

1988. február 18. • PETŐFI NÉPE • 5 A KIBONTAKOZÁSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz: kevesebből több, jobb minőségű terméket MEGYÉNKBEN NEM JELENTŐS A LÉTSZÁMCSÖKKENÉS Kisiparosok válaszúton? Az adórendszer nem gátja a vállalkozásoknak — Ön mégis mit tenne a helyemben? — vágott vissza egy másodállású kis­iparos, amikor iparjogosítványának további sorsáról kérdeztem: — Adjam be én is az ipart? Mondjak le negyven­ötvenezer forintról évenként, mert az adóm idén már nyolcezer forint körül lesz? Tehetem-e ilyen árak mellett? A kérdést persze nem csak neki tet­ték fel ezekben a hónapokban. A sza­bályozóváltozások hírére az országban a kisiparosok 160 ezres tábora már az év végén felülvizsgálni kényszerült a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Megéri vagy nem, folytassa tovább a tevékeny­ségét, vagy adja vissza iparjogosítvá­nyát és helyezkedjen el ismét valahol? A magyar gazdaság reformjában pe­dig vitathatatlanul nélkülözhetetlenek lesznek. Társadalmi megítélésük is kedvezően változott, maszek helyett egyre inkább vállalkozót említünk szó- használatunkban. A rugalmas kisüze­mek korrekt partnereivé válnak a meg­újuló nagyiparnak. A kisiparosok önvizsgálata külön­bözőképpen zárult. Ki így, ki úgy dön­tött, a miértre pedig sokféleképpen vá­laszolnak az érintettek. Tömegesen adják vissza iparengedé­lyüket, főként a szolgáltató kisiparo­sok — véli a közvélemény és megerősí­teni látszik ezt néhány hivatalos infor­máció is. A helyzet valószínűleg Buda­pesten a legaggasztóbb, ahol csak janu­árban ezerháromszázán fordítottak há­tat a kisiparnak, további ezren pedig bizonytalan ideig szüneteltetik tényke­désüket. Számuk a 32 ezer fővárosi ipa­rosnak megközelítőleg a nyolc százalé­kát teszi ki, ám ennél jóval többre be­csülik a bizonytalankodók, a várakozó állásponton lévők táborát. Csökkenés­ről számoltak be Borsod, Békés, Győr- Sopron, Komárom megyéből, minden­hol hozzátették azonban: januárban megnőtt az önálló ipar iránt érdeklő­dők, az új engedélyt kiváltók létszáma is. Megyénkben a helyzet nem kritikus, bár csökkenést tapasztalni. Az adófel ügyelőség vezetőjétől, Somodi Sándor- íó/kapott információ szerint november­ben és decemberben 387 engedélyt ad­tak vissza, ezzel szemben 208 azoknak a száma, akik az év végén kezdték meg tevékenységüket. Január első munka­napja és február 8. között 481 megszű­nésről és 293 kezdésről kaptak értesí­tést. (Az adatok nemcsak a kisiparoso­kat, hanem a gebines és az átalányel­számolásos formában dolgozó csopor­tokat is tartalmazzák.) Összevetve ezt a megyéi iparosok 8114 tagot számláló táborával, a változást nem értékelhet­jük jelentősnek, egyértelmű hiba lenne azonban szó nélkül hagyni a jelenséget. Tájékozatlanság és félelem — Még most is óriási a bizonytalan­ság — summázza a véleményét Kolozsi R. Gyula, a Kecskeméti Városi Tanács ellátásfelügyeleti osztályának helyettes vezetője. — Az iparosok jó része tájé­kozatlan, félnek az új adótól, nem tud­ják megindokolni ugyanakkor, hogy miért. Állítom, hogy százezer forint alatti jövedelem esetén — az iparosok, főként a szolgáltatók nagyobbik há­nyada idetartozik — nem járnak rosz- szabbul, mint korábban. Rögtön hoz­záteszem: . százezer forint felett már nem vagyok erről meggyőződve, a mel- lékfoglalkozásúaknak pedig egyértel­műen kedvezőtlen a jövedelmek össze­vonása. Az állam újabb lehetőséggel, újra­kezdési segély címén nyújtott támoga­tással tervezi a vállalkozók körének to­vábbi bővítését. Ennek az adórendszer nem (lehet) gátja. Jó példa erre: tanuló- képzés címén eddig hatezer forintos adókedvezmény járt az iparosoknak. Most kilencezret vonhatnak le, de csak a százezer feletti jövedelemmel rendel­kezők. (!) A megyeszékhelyen a múlt esztendő második felében negyvenhéttel lett ke­vesebb a munkaviszony mellett ipart gyakorlók száma, szemben az első félév hétfős csökkenésével. A főfoglalkozású iparosok tábora viszont nőtt, s ez a folyamat januárban tovább erősödött. Február elején az ellátásfelügyeleti osz­tályon már a hatvankettes sorszámot írták rá egy új engedélyre. Ennek a felénél valamivel többen, harmincnyol­cán döntöttek műhelyük végleges bezá­rásáról, nyolcvanan pedig — ez a kecs­keméti iparosok hat százaléka — egy ideig szüneteltetik tevékenységüket. Miért? „Valamikor dolgoznunk is kell” A szabályozók néhány eleme még mindig nem tisztázódott (több kérdés­ben pedig a kisiparosok érdekképvise­lete, a KIOSZ próbál engedményeket elérni. Az állami és a szövetkezeti szek­torban jelentkező munkaellátási zava­rok kihatnak a kisiparra: magasra be­csülik azok számát, akiknek nincs meg­felelő rendelésállományuk. Műhelyük­ben kapacitás alatti a termelés, kény- szerűségből karbantartást folytattak az elmúlt hetekben. A döntő és leglátványosabb érv pe­dig a megnövekedett adminisztráció. Tény, hogy korábban viszonylag ma­gas volt azoknak a száma, akiket ko­ruk, egészségi állapotuk, alacsony ár­bevételük miatt mentesítettek az üzleti könyvek vezetése alól. Sem ők, sem a többiek nincsenek most irigylésre mél­tó helyzetben. Kivált a pénzforgalmat rögzítő naplófőkönyvet éri sok kritika. A KIOSZ megyei szervezete tanfolya­mokat szervezett, ahol a kötelező nyil­vántartások vezetésére oktatják az ipa­rosokat. „Meg lehet, éppen tanulni, — ismerte el ezek egyikén valamelyikük — valamikor viszont dolgoznunk is kell.” A kisiparosnak igaza van, de igazat kell adnunk az adófelügyelőségnek is, ahol elsősorban a személyi és vállalko­zói adó jellegével magyarázzák az új könyvvezetési és nyilvántartási szabá­lyokat: — Az adózás rendszere változott meg alapvetően — érvel Somodi Sán­dor. — Eddig bevallásról és adókive­tésről beszéltünk, januártól önadózás lépett a helyükbe. Az állampolgárok maguk számítják ki az adójukat, ennek megfelelően a kisvállalkozók is önma­guk állapítják meg az adóelőleg mérté­két, év végén pedig ők készítik az elszá­molást. Mi alapján állítja majd valaki, hogy mekkora volt a jövedelme és mi igazolja a kiadásait, ha papíron, feke- tén-fehéren nem képes alátámasztani az adatok valódiságát? A szüneteltetés az iparosok várako­zó álláspontját tükrözi. A rosszmájúak szerint némi alapja annak a vélemény­nek is lehet, mely szerint az új, bonyo­lultabb adminisztráció kiskapuinak ki­ismeréséhez még időre van szükség. Ki tudja? Kolozsi R. Gyula szerint min­denesetre akkor beszélhetünk csak a mesterek kételyeinek végleges megszű­néséről, ha tömegesen térnek majd vissza az iparszüneteltetők. Állandó cserélődés András Ignácné, az orgoványi tanács iparügyi előadója szerint többen érdek­lődnek a kisvállalkozások iránt a kör­nyéken. Januárban négy új iparenge­délyt adtak ki, velük együtt ötven kis­iparos dolgozik már a nagyközségben. Ebben az évben nem lépett még vissza senki és nincs szüneteltető iparosuk sem. Kiskunhalason viszont Főmet Atti­la, a tanács iparügyi főelőadója csök­kenésről számolt be. Az év utolsó hó­napjaiban többen szüntették meg tevé­kenységüket, mint a megelőző évek­ben, majd januárban újabb 23 iparos mondott le önállóságáról. Ennek elle­nére sem tartják kritikusnak a helyze­tet. Biztató, hogy az év első hónapjá­ban tíz új vállalkozó lépett a régiek helyére, és újabb jelentkezőket várnak februárban. A példák nyomán joggal vélhető az is, hogy a fluktuáció igen magas az iparosok körében. Megyénkben van­nak olyan területek, ahol az évenkénti harmincszázalékos cserélődés sem rit­ka, de például Kecskeméten tavaly az iparosok több mint húsz százaléka mondott búcsút, s léptek a helyükbe mások. Néhányan talán a piaci keresle­tet becsülték túl, akadt, aki biztonságo­sabb megélhetés után nézett és persze voltak köztük szerencselovagok is. Nagy Miklós LENGYELORSZÁG Hajók a tengerfenék kutatásához A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÚJDONSÁGAIBÓL Wertán Zsolt—Rátz Ilona 88 színes oldal a sziklakerti növényekről Egyre több igazán szépen gondozott sziklakertet látni a telkek, hétvégi há­zak valamelyik zugában. Különleges gondozást igénylő növények nevelésére vállalkozik az ember, ha sziklakertet akar sajátjának tudni. A virágok egy részénél elültetéskor számolni kell azzal, hogy csak akkor fog pompázni a kis növényke, ha ere­deti ültetési helyén maradhat mindvé­gig; a másik viszont a folyamatos átül­tetést hálálja meg. Egy-egy sziklakért telepítéséhez tehát körültekintő válo­gatás, ültetési terv készítése után sza­bad csak hozzáfogni. Wertán Zsolt könyve hasznos tudni­valókkal szolgál az érdeklődőknek, Rátz Ilona színes fotóitól bizonyára sokan fognak kedvet kapni a sziklakért építéséhez, új növények telepítéséhez. (Mezőgazdasági Kiadó) A négy alapíz szakácskönyve Savanyú. (Szerkesztette Aranyossy Árpád) Hazai főzési gyakorlatunkban, ha savanyúságról beszélünk, elsősor­ban az ecettel, cukorral ízesített savanyúságokra, salátákra gondolunk. Változatosabban főző háziasszonyok citrommal, joghurttal, kefirrel, tej­föllel igyekeznek egyéni ízhatásokat elérni. Az új szakácskönyv egy szinte ismeretlen világba lehet kalauzunk. A bolti ecet helyett ajánlja (s el is mondja, hogy kell elkészíteni) az alma-, birs-, bor-, borsos, citrom-, fűszeres bor-, fűszeres tárkony-, fokhagymás, gyümölcs-, méz-, szeder-, szegfűszeg-, tárkony-, tormás, vegyes gyümölcsecetet. Ezek aromatikus hatásait felhasználva, fűszerkeverékek sorát javasolja, majd következnek az ételleírások: a mártások, savanyított gyümölcs- és zöldségsavanyúsá­gok, savanyítva eltett főzelékfélék, a savanyított tejtermékek, a savany- kás levesek, hal-, húsételek, főzelékek, köretek, feltétek, húspótlók, egy­tálételek, főtt és sült tészták, friss saláták, salátamártások, hideg és meleg mártások, vacsorasaláták, szendvicskrémek, kocsonyák, fondük, záró­ételek, csemegék, üdítők. A sorozat eddig megjelent köteteihez igazodva valamennyi ételnél jelzik, hány percre van szükségünk a receptúra elkészítéséhez. A könyvhöz videomelléklet is készült, melyet a Mezőgazdasági Kiadó kereskedelmi és propagandaosztályán lehet Budapesten megrendelni. K. M. Lengyelország a hajógyártásban vi­lágviszonylatban a hetedik helyet fog­lalja el (1985. évi adat). Az országban hat tengerihajó-gyár és nyolc hajójaví­tó üzem működik, nem számítva a jachtokat és a folyami hajókat gyártó üzemeket. Együttesen 56 ezer főt fog­lalkoztatnak, zömében jól képzett szakembereket. A szczecini Adolf Warski Hajógyár­ban nyolcévi szünet után újra megkez­dődött a tankhajók építése. Nyugat­európai megrendelésre a gyár összesen négy, különféle kőolajtermékek — mo­torolaj, különböző üzemanyagok, pet­róleum, sőt még egyes aszfaltféleségek — szállítására szolgáló tengerjáró ha­jót épít. A 28900 tonna teherbírású, 170 méter hosszú és 25,3 méter széles hajók legnagyobb sebessége 14 csomó. A hajók tartályainak együttes köbtar­talma 40 ezer köbméter lesz. A szczecini hajógyár a többi között megkezdte kilenc, a maga nemében egyedülálló, geofizikai kutatásokra szolgáló hajó építését is, amelyek a part menti sávban ásványi telepek, minde­nekelőtt kőolaj- és földgázkutatásra szolgálnak majd. A hajóegységek hosz- sza 82 méter, szélességük nem egészen 15 méter, hordképességük nem haladja meg a 3000 tonnát. A hajók egyedülál­lójellege elsősorban a fedélzeten felsze­relt igen korszerű berendezésekből, a gazdag elektronikus műszerezettségből fakad, valamint abból, hogy alkalma­sak a sarkvidéki tengereken való navi­gáláshoz és munkához. Az első hajók ebből a szériából már „szolgálatba lép­tek”. • Horváth Gá- borné elnök: — Az alaptevé­kenységből sze­retnénk megélni. • A gumi­üzemben ablak­törlőlapátok is készülnek. években egész tenger alatti „kutatóvá­rosokat” építenek ki, amelyeket mély­vízi automata közlekedési eszközökkel és robotokkal látnak el. Más lengyel hajógyárakban is épül­nek a tengerfenék ásványi kincseinek kiaknázására alkalmas egységek: a gdanski Lenin hajógyárban a tengeri fúróberendezéseket ellátó hajók és da­rus emelőhajók, a Wisla hajógyárban pedig kéttörzsű kutatóhajókat gyárta­nak, amelyeket a sekély part menti (szeli) vizeken használnak majd fel. Horváth Gábornéval, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökével — aki éppen egy éve tölti be ezt a tisztséget — a múlt év eredménye­iről, az idei esztendő megalapozásáról, tennivalóiról beszélgettünk. — Az elmúlt esztendőt kedvezőtlen körülmények között kezdtük. A szőlő elfagyott, a búza nem kelt ki, s az 1986- os esztendő gyengécske eredménye nem sok jóval kecsegtetett. Ennek elle­nére az új vezetőség nem volt pesszi­mista, mert ugyan ártámogatást az alaptevékenységre nem kapunk, s a ho­zamok alacsonyak, de még így is jöve­delmezők, mert olcsón termelünk. Nem maradt el ennek bizonyítása: a kukorica tonnáját — ebből 470 hektár volt — 1060 forintért állították elő, s 1300 forintért értékesítették. Igaz, a hektáronkénti 30 tonnás terv helyett csak 22 termett, nyereség még így is volt. Jobban sikerült a napraforgó, amelyből 550 hektárt vetettek. A hek­táronkénti kéttonnás termés önköltsé­ge 7400 forint volt, de tonnánként 9300 forintért adták el. — Silókukoricából — folytatta az elnökasszony — rekordtermést, hektá­ronként 550 mázsát takarítottunk be, amely olcsó tömegtakarmányt jelentett az állattenyésztés számára. Jól fizetett a repce, a lucerna, az utóbbiból 80 va­gon pelletet eladtunk, s a többit a tehe­nekkel, a juhokkal etetjük fel. Az állat- tenyésztés valamivel több árbevételt hozott. Baromfiból ez 60 milliót jelen­tett, de a nyeresége mindössze 3,9 mil­lió forint lett. Az ok: az alacsony ár, az alapanyag gyengesége, valamint a ta­karmány összetételének megváltozta­tása. Libánál pedig országosan jellem­ző volt a terméketlenség. A tejelő tehe­nészetben lévő 280 tehéntől 1,5 millió liter tejet fejtünk — a fejési átlag 5200 liter — az önköltség 7,54 forint volt. A nyereség itt is szerény, mindössze 3,5 millió forint. Az állattenyésztésben egyedül a juhászat nyereségét tartjuk jónak, ugyanis a 9,2 milliós árbevétel 2,5 milliós eredményt jelentett, amit a jól működő érdekeltségi rendszernek köszönhetünk. A közös gazdaság árbevételének fe­lét az ipari ágazat adja, amelyben laka­tos-, gejjlíocsijavító, forgácsoló-, gumi­üzem és élelmiszer-ipari részleg dolgo­zik. A lakatosműhelyben a gyógyszer- és vegyipar számára készülnek egyedi keverő- és szárítóberendezések, -tartá­lyok. A gépkocsijavítóban főként IFA tehergépkocsikat, autóbuszokat javíta­nak, sőt zárt technológiás vizsgáztatási is végeznek. A forgácsoló- és a gumi­üzem bérmunkában dolgozik. Az élelmiszer-ipari részleg ecetes tormát állít elő mintegy hét hónapon át, s az ott dolgozók a szezon után a szőlőben és a gyümölcsösben tevékenykednek, vagy a Kecskeméti Konzervgyár szá­mára bérmunkában tisztítanak. Idetar­tozik a tollfelvásárlás is, amely a múlt évben sikeres volt, 70-80 millió forint értékű tollat vásároltak fel, adtak to­vább.-,— Az ipari ágazat árbevélete össze­sen 107 millió forint volt — mondta Horváth Gábomé —, s ebből 22 millió a nyereség. Nem volna teljes a múlt évről alkotott kép, ha a háztáji ágaza­tot kihagynánk. Az integráció kereté­ben szarvasmarhából 2,2, sertésből 30, libából 87, csirkéből 22, zöldségből 10 milliós bevételünk volt. A nagy számok ellenére, ugyanis az összes bevétel 630 millió volt, a nyereség csupán 24 millió forint. Ezt az évet viszonylag stabil ala­pokkal kezdtük, nemcsak azért, mert pénzügyeink redben vannak, hanem azért is, mert biztos szakember- és dol­• A szczecini hajógyár egy részlete A szczecini hajógyár által előállított mélytengeri kutatóállomások lehetővé teszik a tengerszint alatti negyed kilo­méteres mélységben végzett munkát. A Szovjetunió megrendelésére épült három első komplexum már működik: közülük kettő az ugyancsak Szczecin­ben épített kutatóhajókon. A hajógyár legközelebbi évekre szó­ló terveiben négy további mélytengeri kutatóközpont megépítése szerepel. A feltételezések szerint a kilencvenes gozógárdával rendelkezünk. A meglé­vő pénzt, a nyereséget igyekszünk a termelésben kamatoztatni. Erő- és munkagépekre 5-6 milliót költünk, be­fejezzük a gumi üzem építését és beren­dezésekkel való betelepítését, amely 3-4 millióba kerül. Emellett minden ágazat egy-egy millió forintot kap az elhaszná­lódott gépek beszerzésére, korszerűsí­tésére. Az idei terv is arra vall, hogy a közös gazdaság pozícióinak megtartására tö­rekszik. Ezt bizonyítja, hogy megkez­dik a szarvasmarhatelep rekonstrukci­óját, a törzslibatelepek korszerűsítését; ez nem kevesebb, mint 60 millió forint­• Jókora tar­tályokat he- gesztenek a lakatosok. • Ellenőrzik a libatojáso­kat a közös gazdaság sa­ját keltetőjé­ben. ba kerül. Az elnökasszony reálisan lát­ja a jelenlegi helyzetet és a jövőt is. — Célunk az alaptevékenység fej­lesztése, mert hosszú távon ebből sze­retnénk megélni, függetlenül attól, hogy minőségileg szinten tartjuk mel­léküzemágaink tevékenységét. Ennek érdekében a gumiüzemnél, a mezőgaz­dasági termékek értékesítésénél vegyes­vállalati formát szeretnénk kialakítani. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a nö­vénytermesztésben és az állattenyész­tésben olcsóbban, kevesebb költséggel tudjunk árut előállítani... Ha éz sikerül, nem lesz kevés! Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents