Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-17 / 40. szám

1988. február 17. • PETŐFI NÉPE • 5

A PÁRTBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA

Fontos tennivaló Kiskunhalason a jövedelemtermelő képesség fokozása

A Magyar Szocialista Munkáspárt Kiskunhalasi Városi Bizottsága a közelmúltban vitatta meg az 1987. évi gazdaságpolitikai célok teljesítéséről szóló jelentést, illetve hozott határozatot az ez évi tennivalók végrehajtására.

A pártbizottsági ülésen előterjesztett jelentés

megállapította, hogy az elmúlt évben az állami iparban elért árbevétel 11,8 milliárd forint, amely

3,3 százalékkal haladja meg az 1986-os évit és 3,1 százalékkal a tervezettet. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme nélkül a teljesítés 6,4 milliárd forint, amely majdnem 22 százalékkal haladja meg az előző esztendeit, s 2,1 százalékkal több a tervelőírásnál. A várható nyereség — a KFV nélkül — meghaladja az 592 millió forintot. Ebben az esztendőben a termelői üzemek mintegy 20—25 százalékos nyereségcsökkenéssel számolnak.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság gazdálkodásának eredményességét alapvetően a több év óta tartó aszály, a téli fagykár határozta meg. Enyhítették a gazdálkodás kedvezőtlen hatásait az aratás, a betakarítás kedvezőbb körülményei. A már említettek miatt az árbevétel növekedése 14 termelőszövetkezet átlaga alapján 4,5 százalékos. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság a múlt év elején két leányvállalatot hozott létre, de ezek szerény nyeresége nem egyenlíti ki az anyavállalat mintegy 30 millió forintra becsült veszteségét. Az állami gazdaság és 14 termelő- szövetkezet nettó árbevételének összege 4,5 milliárd forint, amely 4,2 százalékkal magasabb az előző évinél. Az eredmény megközelíti a 139 milliót, amely 1,6'százalékkal kevesebb, mint 1986-ban volt. A kukorica, a napraforgó, a rozs termésátlaga meghaladta az előző évit, búzából kevesebb volt, s rendkívül alacsony termést takarítottak be szőlőből, mindössze 8,3 mázsát hektáronként.

Az állatállomány növekedése meghaladta a tervezettet. Szarvasmarhából 7,5, sertésből 0,8, juhból 35 százalékkal több volt, mint az elmúlt esztendőben. A marhahús egy, a sertéshús termelése

2,5 százalékkal haladta meg a tervet.

• Készülnek az alkatrészelemek az Ikarusz kiskunhalasi gyárában. (Méhesi Éva felvétele)

A tejtermelés 13,6 millió liter volt, any- nyi, mint az előző évben.

A határozat szerint az 1988. év gazdaságpolitikai munkájában — a pártirányítás révén — el kell érni, hogy csökkenjen, illetve szűnjön meg a közvetlen beavatkozás. Az elemző munka javításával ugyanakkor növekedjék az előrelátás, a következetesség, a politikai munka hatékonysága. Az egyik legfontosabb feladat — hangsúlyozták — hogy a népgazdasági célokat figyelembe véve legyen világos a helyi tennivaló, javuljon a termelés, a gazdálkodás, az emberek munka- és életkörülményei. A gazdaságpolitikai munka legfontosabb célja a jövedelemtermelő képesség fokozása, mind az eszközök, mind az emberi tényezők figyelembevételével.

A pártbizottság a termelőüzemek- ben működő pártszervek számára a következő feladatokat határozta meg: Legfontosabb cél a veszteséges termelés megszüntetése. Az exportra termelő üzemek pártszervezeteinek tennivalója, hogy őrizzék meg az exportpiaci pozíciójukat. Ennek érdekében jobban ismerjék meg a vásárlók igényeit, minőségi követelményeit, növeljék versenyképességüket. Meg kell vizsgálni a gyártás és termelés színvonalát, s korszerűsítésének lehetőségét. Vizsgálat alá kell venni, hogy összhangban vannak-e a beruházási célok és a műszaki fejlesztés követelményei.

A költségvetésből gazdálkodó párt- szervezetek tennivalói közül a legfontosabb, hogy az anyagi fedezet szűkössége miatt a szakmai színvonal nem

csökkenhet, s a pártszervezetek nyújtsanak segítséget abban, hogy feltárják a mozgósítható belső tartalékokat.

A kereskedelemben jobb munkával kell színvonalasabbá tenni a lakosság ellátását. Folyamatosan kell biztosítani az építő- és tüzelőanyagot, valamint a tartós fogyasztási cikkeket. Nagyon fontos a kereskedelmi dolgozók szolgálatkész, udvarias magatartása, a panaszok gyors intézése.

Valamennyi pártszervezetnek fel kell készülnie a munkaerőmozgás várható felerősödésére, s ezért még kell vizsgálni új munkahelyek megteremtésének feltételeit. A pártszervezetek adjanak párt- megbízatást a gazdaságpolitikai munka segítésére a termelési,, illetve gazdaság- politikai bizottságoknak. Minden párt- szervezet feladata, hogy segítse a szocialista munkaverseny hatékonyabb működését, az újítási és takarékossági mozgalmat. A gazdasági és pártvezetők állítsanak új követelményeket a szocialista brigádok elé. A pártszervezeteknek javítaniuk kell a termelési agitációs és propagandamunkát.

A városi pártbizottság ülésén felszólalt Horváth István, az Ikarusz kiskun- halasi gyárának személyzeti vezetője, Vízkeleti Jánosné, a Vörös Október Tsz üzemgazdásza, Ormos Zoltánná, a Papíripari Vállalat művezetője. Szabó Tamásné, a Kereskedelmi és Hitelbank vezetője, Katona István, az állami gazdaság igazgatója, Gál János, a Ganz Kiskunhalasi Gépgyár szakmunkása, Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára.

Gémes Gábor

R

obbanásszerű fizikai jelenségek valószínűleg minden csillagon előfordulnak. A Napon — különösen, amikor sok folt van rajta — gyakran figyelhetünk meg úgynevezett fléreket, olyan jelenségeket, amikor a napfelület kis területén mind az optikai, mind a rádiósugárzás erőssége hirtelen megnő. Anyag lökődik ki ilyenkor a Napból a világűrbe, egy része nagy sebességű atommagok, úgynevezett kozmikus sugárzás alakjában. Vannak csillagok, amelyeknél a napflé- reknél sokkal hatalmasabb robbanások figyelhetők meg. Némelyiken a robbanások néhány óránként, másoknál hetek vagy hónapok, sőt csak évtizedek múlva ismétlődnek.

Sok csillagnál eddig csak egy fellob- banást figyeltek meg, de az olyan hatalmas volt, hogy az addig jelentéktelenül halványnak látszó ismeretlen csillag néhány héten át az égbolt egyik legfényesebb csillagaként tündökölt. Ezeket a váratlanul megjelenő csillagokat „új csillag-”nak, latin néven novának nevezik. Alig múlik el évtized, hogy ne jelenne meg fényes nova az égen. Századunkban a legfényesebb 1918-ban tűnt fel a Sas csillagképben, de majdnem olyan fényes volt a Perseus csillagképben 1901-ben fellángolt nova is. Később, 1963-ban, a Herkules csillagképben jelent meg szabad szemmel is jól látható nova.

A századforduló környékén egy tucatnyi galaxisban figyeltek meg olyan fellángoló csillagot, amelynek fényessége a maximumában csaknem olyan fényrendű volt, mint a galaxis összfé- nyessége, amelyikben megjelent. Ennyi véletlen irányegybeesésről nem lehetett szó. El kellett fogadni azt a tényt, hogy vannak olyan égitestek, amelyek'fellángolásuk alkalmával olyan fénnyel tudnak sugározni, mint a sok milliárd csillagból álló csillagrendszerek. Találó tehát rájuk a szupernóva elnevezés. Ezeknél a fellobbanás alkalmával kisugárzott energia olyan nagy, mint egy csillag egész energiakészlete. Ha tehát a jelenséget valamely csillag produkálja, a kitörés után aligha térhet vissza eredeti állapotába, sőt lehet, hogy teljeseid szétszóródik a világűrben, a csillag megszűnik létezni.

Érdekes, hogy bár elég gyakran tűnnek fel fényes novacsillagok az égen, az első európai feljegyzés ilyenről 1572- ből maradt ránk. 1572 novemberében a Kassiopeia csillagképben a Vénusz bolygó fényességét is felülmúló csillag tűnt fel. Egyik felfedezője, a világ egyik legnagyobb csillagásza, Tycho Brahe volt, aki könyvet írt róla De Stella nova címmel. Ez a jelenség lényegesen hozzájárult a kétezer éven át elfogadott és megdönthetetlen igazságnak tartott arisztotelészi tanok megcáfolásához, hogy változás a világban csak a Föld közelében, a Hold alatti szférában lehetséges, míg a távolabbi szférákban, ahol á csillagok helyezkednek el, a teremtés óta minden változatlan.

A Tycho által megfigyelt lobbanás helyén nem maradt semmi olyan csillag, amely posztnova, a nova utóda lenne, ezért az általa megfigyelt jelenség csak szupernóva lehetett.

Képünkön: szupernova-fellobbanás

GAZDASÁGI ELMÉLET A GYAKORLATBAN

Új ellentmondások munka és tőke között

Amikor már kezdtünk hinni, hogy felszámoltuk az érdekellentéteket a munka- és a tőke között, ezek — számos feszültség formájában — szocialista talajon újjáélednek. Igaz, a tőke nálunk mást jelent, mint a kapitalista országokban. A tőkének két fő vonása van: termelékenységet növel és kizsákmányol. Nálunk az első funkció a lényeges, a második elhal. A tőke a gazdaságban lekötött tárgyi erőforrások összessége, illetve ennek pénz-megfelelője. A tőke: termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi kapacitás; adott termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi szintet biztosít, illetve ha a tőkét jól működtetjük, ezeket a szinteket növelni képes. A tőke az élőmunka értékkeletkeztető képességét növeli, és amennyivel növeli, ez a tőke hoza- déka.

Mikor kell a nadrágszíjat húzni?

A tőkének legalább annyit kell hoznia, mint amennyit visz. Teljes hozadéka fedezetet nyújt az éves értékcsökkenési leírásra, a kamatra és néha a törlesztésre is. Ha a tőke mindezt nem hozza, akkor a nettó hozadéka negatív. Új feszültségek jönnek létre munka és tőke között. Hiszen a nemzetgazdaságnak önfinanszírozónak kell lennie. Amit a tőke elmulaszt hozni, azt a lakosságnak mint fogyasztónak kell megfizetnie. Ki fizethetné más? Van persze, amikor a tevékenység azért ráfizetéses, mert pazarolnak a természeti erőforrásokkal, a termőtalajjal, az emberrel, az anyaggal, az energiával. Ezt is kifizettetik az egész lakossággal vagy csökkentik a fejlesztésre szánt összegeket.

Kissé csúfolódva azt is mondhatjuk, hogy a tőke nemcsak akkor zsákmányol ki, ha magas a hatékonysága és az ennek eredményeként keletkező haszon, hanem akkor is, ha alacsony a hatékonysága és nem hoz hasznot. Mit is lehet tenni, ha a tőke, az újonnan felvett hitelekből épített gyár nem önfinanszírozó? Megkérik szépen a népet, hogy húzza meg a nadrágszíjat: támogassa a tőkét és ne siránkozzon. Az állam pedig erőlteti a fejlődést műszaki és jóléti oldalon egyaránt, annak ellenére, hogy forrásai apadoznak. így szükségképpen „túlelosztás” jön létre: több a vásárlóerő, mint ami a nemzeti jövedelembe belefér. Helyre kell állítani a népgazdaság és az államháztartás egyensúlyát, a kereslet és kínálat egyensúlyát. Közben veszélybe kerül a vállalatok és a magánháztartások egyensúlya. A feszültségekből konfliktusok lesznek, ezek halmozódásából pedig válságjelenségek. Hiszen ott áll az állam, amely a felhasználást — elsősorban áremelésekkel és adókkal — visszaszorítja.

Amikor az érdekfeszültség amúgyis éleződik az állam és vállalat, tőke és munka között, még meg is magyarázzák az embereknek, hogy ők a hibásak: fegyelmezetlenül dolgoztak, selejtet gyártottak, többet fogyasztottak, mint ameny- nyit megtermeltek. Az emberek csak bámulnak, hiszen a reálbérek csökkentek, az életszínvonal esett. A pénz máshová ment el: elhibázott beruházásokra, felhalmozódott külföldi adósságok terheinek viselésére.

A vállalkozás rangja

A tőke és a munka, helyesebben a tőke és a fogyasztó közötti érdekfeszültség fő oka talán, hogy a tőke tőketulajdonos nélkül nem igazán működőképes. Nem is annyira a tőkés kell, aki vigyáz a pénzére, hanem a vállalkozó, aki — mert ettől a léte függ —, a pénzből még több pénzt csinál. Ám ez nálunk még hiánycikk. Nem azért, mert nincs elég erre alkalmas ember. Akik kiválóan tudnak lavírozni a jogszabályok, a szabályozómódosítások, az utasítások és az elvárások között, azok még könnyebben és ami a fő, eredményesebben tudnának lavírozni a piacon, a piaci viszonyok között. Nem kell ezt a vezetőgárdát félteni.

Rangjára kell emelni a vállalkozói tevékenységet, hogy felszámoljuk a tőke és a fogyasztó közötti feszültségeket. El kell érni, hogy a tőke betöltse történelmi hivatását: olyan magas legyen a hozadéka, hogy abból jusson a dolgozónak is. Végre egyszer a munka „zsákmányolja ki” a tőkét! De ehhez az kell, hogy legyen vállalkozó, aki az erőforrásokat összehozza, gazdálkodik velük, működteti őket, viszi az erőforrásokat az optimálist közelítő kombinációk felé. Legyen vállalkozó, aki ott van a beszerzési és az értékesítési piacon, aki ár- és üzletpolitizál, spekulál, kombinál: megteremti az értéktermelés és az értékrealizálás mind jobb feltételeit. Sajnos, ezt a vállalkozói alkotó tevékenységet az állami hivatalok ellátni képtelenek. De nem is kívánja ezt tőlük senki. Elég lenne, ha a vállalkozáshoz a kedvező feltételeket megteremtenék.

Csak most merjük kicsit hangosabban kimondani, hogy az általunk létrehozott állami tulajdon nem a lehető legjobb konstrukció. Nagyon nagy elmaradásban nem vagyunk, hiszen évekkel ezelőtt leadtuk a tulajdonosi jogok nagy részét a vállalatokhoz. De azért az állami tulajdon intézményéhez kapcsolódik számos magatartásunk. Ilyen például az, hogy baj esetén várjuk a segítséget. A kár és a haszon nem jelentkezik koncentráltan, valamilyen tulajdonosi ponton, így aztán az egyes gazdálkodó szervezetek számára a kár nem nagy kár, a haszon nem nagy haszon: mindegyik térítődik az egész népre. Követeljük az emberektől, hogy szocialista köztulajdonosként viselkedjenek, legyen „gazdatudatuk”. Közben az igazi nagy gazda, az állam — atyáskodik felettük — ad, ha kedve van, elvesz, ha bajban van. De mindenesetre megköti a kezét, elveszi a biztonságérzetét azoknak, akik tulajdonosként jogosultak — és szeretnének is — viselkedni. Az állam a tőkét elveszi, átcsoportosítja, keretszámmá, támogatássá változtatja, vagyis tőke jellegét szünteti meg.

A nemzet akkumulátora

A forrás oldal és a szükséglet oldal közötti növekvő feszültség nagy részben visszavezethető a tőke elvárt és tényleges hozama közötti feszültségre. Már-már válságjelekkel fenyeget az, hogy a tőke nem önfinanszírozó. Miből fizetjük visz- sza külföldi adósságainkat? Abból nem tudjuk, amit a lakossági fogyasztásban megtakarítunk, hiszen az így felszabaduló árutömeg nem biztos, hogy versenyképes. No meg: forintot takarítunk meg. Hogyan lesz ebből dollár? Egy út van: szerkezetváltással, műszaki fejlesztéssel, az arányosság javításával, a vál- lálatok gazdálkodási önállóságának növelésével, a vállalkozás feltételeinek létrehozásával megnövelni a tőkehozamot.

A tőke alacsony hatékonysága, lassú megtérülése válságba viszi az életszínvonal- és szociálpolitikát is. A gazdaságban az erőset kell támogatni, a szociálpolitikában a gyengét. Ha a gazdaságban a gyengét támogatjuk, a versenyképtelent tesszük támogatásokkal látszólag versenyképessé, nem lesz pénztöbblet szociálpolitikára. így nem lehet szocializmust csinálni. Van jó földünk, éghajlatunk, dolgos parasztságunk, képzett és szorgalmas munkásságunk, felelős alkotó munkára áhító értelmiségünk. A nemzet akkumulátora még nem merült le. Minden feltétel megvan a jól gyümölcsöző élénkülésre, a tőke és a munka közötti újszerű feszültségek felszámolására, társadalmi, gazdasági viszonyaink szocialista elemeinek gyarapítására.

Dr. Pirityi Ottó

SIMEONI SZEKERES MAGDA:

Itáliai ízek

A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból

Hosszú ideje Olaszországban él már Simeoni Szekeres Magda. Az olasz és a magyar konyha specialitásainak ismeretében vállalkozott a kötet megírására. Mártásai, főtt tésztái, zöldségétkei, köretei, salátaöntetei várhatóan népszerűek lesznek itthon is.

Illatos, ropogós pizzák, aranyló kér- gű zöldséges, túrós lepények, friss kerti fűszerek, zöldséglevesek, ízletes spagettik, rostélyon sült halas és fűszeres mártásokkal készülő húsok, töltött és rakott zöldségfélék... az olasz konyha bősége és változatossága szinte kimeríthetetlen! Ezekből szeretne ízelítőt adni a szerző mindazoknak, akik szívesen próbálkoznak és barátkoznak a hazaitól eltérő ízekkel és ételkészítési módokkal. A szerző igyekezett úgy válogatni a különböző olasz tájegységek jellegzetes ételeiből, hogy az olvasó minél teljesebb képet nyerhessen az itáliai konyha vidékenként sokszor igen eltérő sajátosságairól. A kötet összeállításánál ügyelt arra is, hogy a receptek nagy részét a lehető legkevesebb változtatással (Magyarországon nem kapható alapanyagok, nyersanyagok elhagyásával) itthon is el lehessen készíteni. A főzési eljárásoknál nem „magyarosított” a kötet írója, tehát nem igazodott a hazai étkezési szokásokhoz, az itthonitól eltérő, eredeti főzésmódot, ízesítést, az olasz konyhát mutatja be. (Mezőgazdasági Kiadó)

K. M.

««J> KG <G vG «G «G <G »G <L* «G «G *>G «G \G «G «G vG «G vG

^ ^

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

* *

TOTÓZIK?

JÓ, HA TUDJA,

KOLLEKTÍV SZEL VÉNYEIT minden pénteken 15.30 óráig már a

széchenyivárosi (Széchenyi sétány 5.) és a

petőfivárosi (Szellő u. 1.

— a Hullám vendéglő mögött)

bankfiókjaink is átveszik

Adjon esélyt a szerencséjének — TOTÓZZON!

417

*********************************