Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
1988. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 ; NEM CSAK MÚLTJA, JÖVŐJE IS VAN Falugyűlés Bátmonostoron • Valóságos lakótelep épül az 51-es út mentén, a falu déli részén. Ahhoz nem fér kétség, hogy Bátmo- nostor egyike a legnagyobb történelmi múltú településeknek nemcsak Bács- Kiskunban, de egész Magyarországon. Már Árpád-házi királyaink idejében két fontos hadiét találkozásánál monostort építtetett ide, a birtokára, a Becsegergely nemzetségbeli Both nevezetű ispán. Ez pedig 1192-ben történt, majd nyolcszáz esztendővel ezelőtt. A falugyűlésen a sok százból mindösz- sze egyetlen évre tekintett vissza Sáros- sy László tanácselnök — s ezalatt is mennyi minden történt. Jó a közlekedés A szép, rendezett, fákkal, virágokkal csinosított községet szorgalmas nép lakja, 1855 ember. Szomorú, hogy 31- en eltávoztak közülük örökre, és örvendetes, hogy 20 újszülött érkezett. S ismét szomorú, hogy a lélekszám — ha nem is sokkal —, de ismét kevesebb lett. Pedig munkaalkalmat ad a Kossuth Termelőszövetkezet, az áfész és a takarékszövetkezet, nyolcvanan dolgoznak a tanácsi intézményekben. Sokat jelent a város közelsége: mintegy 350-en Bajára járnak dolgozni. A közlekedés ideálisnak tekinthető: naponta több mint nyolcvan autóbuszjárat érinti a községet. Nem egészen három főre jut átlagban egy lakás, ami bizony irigylésre méltó arány. Talán fontos tudni a teljes igazsághoz, hogy a lakások minősége, komfortossága nem üti meg a városi házaknál tapasztalhatót. Nem véletlen tehát, hogy a József Attila utcában a 28 közművesített telekből kettő kivételével mind gazdára talált. Helyben munkaalkalmat teremteni Szívesen tartanák itthon az eljáró dolgozókat. Erre egyetlen lehetőség van, helyben munkaalkalmat, jó keresetet biztosítani. Nem fogtak azonban a megoldáshoz hübelebalázs módra, hanem alapos felmérést végeztek: kik vállalnák az otthoni munkát? — Az első nekifutásra mintegy nyolcvanan jelent kpzt<ik» búgy szívesen végezjiépe^ valamiipaari tevékenységet. Most aztán fel van adva a lecke, hogy hogyan lehet valamelyik üzemet megkömyékezni, létesítsen Bátmonostoron részleget. Néhány orvosi műszer kellene Az egészségügyi és szociális ellátásra nincs panasz, megoldott a gyógyszerek tárolása, megfelelő az orvosi rendelő. A községet bekapcsolták az ügyeleti hálózatba, így szombaton és vasárnap a bajai szolgálat áll a monostoriak rendelkezésére. A körzeti orvosnak CB- rádiót vásároltak, de hiányzik még a rendelő felszereléséből néhány diagnosztikai készülék. Jó a közegészségügyi helyzet, ha nem is tökéletes. A nőgyógyászati szűrő- vizsgálaton ugyanis 450 beidézettből mindössze 167-en jelentek meg. (Közülük harmincat rendeltek be a bajai onkológiai szakrendelésre.) Eltöröljük-e a tehót? Az első hozzászóló, Pétiké Mihályné nem is gondolta, hogy milyen vihart kavar. Azt javasolta, hogy más településeket követve, szavazza meg a falugyűlés a településfejlesztési hozzájárulás eltörlését. (Nyilvánvalóan az öregekre gondolt, és nem tudta, hogy a kisjövedelműek és a rászorultak amúgy is mentesek voltak.) Gát József alig talált szavakat felháborodásának kifejezésére. Mint mondta, a tehóból építették az utcaburkolatot, csak egyesek már elfelejtették, hogy mi volt ennek előtte. Ha egy kocsi ki akart jutni a kövesútra, hat szomszédot kellett ösz- szehívni, akik azután térdig sárosak lettek, mire kivonszolták a dágvány- ból. (A felszólaló még nagyobb sarat említett, a „térdig sáros” kifejezést a szalonképesebb hangzás miatt helyettesítette be az újságíró.) Ignácz János téeszelnök szerint is jó helyre tette a tanács a pénzt: korszerűsítették az iskola fűtését, telkeket mértek ki, s mindenképpen a gyermekeik jövőjének érdekében használták fel. Ezt erősítette meg Szabó Lajos iskolaigazgató, aki megköszönte az intézménynek nyújtott segítséget. A kutyát láncra, a szemetet a telepre Más falugyűlésen is, itt is szóba került a kutyakérdés. Lassan már nem mernek az emberek kimenni az utcára, az idegent meg különösen gyűlölő, acsarkodó falka veszi azonnal körül. A tulajdonosok két dologról rendszeresen megfeledkeznek: az oltási kötelezettségről és az ebek kikötéséről. — Mire való az út menti árok? — tette fel a kérdést Parittya Imréné, aki maga is részt vett a kiásás fáradságos munkájában. — Meg is adta mindjárt a választ: nyilván vízelvezetésre, nem pedig a szemét tárolására. A közösségnek rá kell szorítani a rendetlenkedő- ket az emberi együttélés szabályainak tiszteletben tartására. S ahogy elnéztem, aki a szép szóból nem ért, majd magyarázatot kaphat a fiatal, agilis körzeti rendőrtől, akinek most hozták rendbe a szolgálati lakását, és rövidesen az irodáját is felújítják. Igaz, tőle elsősorban a társadalmi tulajdon védelmének megszervezését várják, mert e téren romlott a helyzet. (Két hete ellopták a művelődési házból az új videó- készüléket.) * * * A falugyűlés után színvonalas műsorral, dallal, tánccal örvendeztették meg a kiseb,b-nagyobb gyermekek a résztvevőket. S míg a produkciókban gyönyörködtem, elgondolkoztam az alapos elnöki beszámolón, a szenvedélyes hozzászólásokon. Meggyőződéssel állítom: Bátmonostornak nem csak múltja, jövője is van! Gál Zoltán RÁDIÓJEGYZET Ébresztőnk, a Vasárnapi Újság Szokatlan, de jól megcélzott időpontot választott a Magyar Rádió szerkesztősége a Vasárnapi Újság című műsoranyaga időpontjául. Amint a neve is jelzi, vasárnaponként, méghozzá reggel hat órától sugározzák a kétórányi összeállítást, amelynek szerkesztője Győri Béla, műsorvezetői pedig egymást váltva jól ismert rádiós-tévés személyiségek. Valljuk be, a vasárnap sok család számára nem éppen a korai ébredés napja, a heti fárasztó munka után szeretnek ilyenkor legalább egy órával tovább pihenni. De ha a megszokástól kipattan a szemükből az álom, mit tesz az emberek többsége, bekapcsolja a rádiót. Nos, talán éppen ezekre a mégis korán ébredőkre gondoltak a szerkesztők. S azokra is, akik eleinte csak hétkor nyitották ki a készüléküket, de legközelebb már kifejezetten a műsort várva füleltek az éterbe hat óra körül. Bevallom, hogy ez utóbbiak közé tartozom, s ott tartok, hogy nagyon hiányozna, ha elszalasztanám a kedves hangú ébresztőket, ismerőseinket, akik aztán gondoskodnak arról, hogy még borotválkozás és reggelizés közben is rájuk figyeljünk. Azt hiszem, hogy senki sem szereti az okító — úgynevezett didaktikus — műsorokat, de a haszontalan, öncélú csevegés is bosszantó lehet egy idő után. A Vasárnapi Újság — számolva esetleg évtizedekre terjedő „évfolyamokkal” — az egész magyar valóságot fogta merítőhálójába. Múltról, jelenről beszél, olykor cseveg is röviden, olyan színesen és élvezetesen, hogy szinte észrevétlenül bővíti ismereteinket, tágítja látókörünket. Érdekes, világlátott embereket szólaltat meg, írók, művészek, az újságírás mesterei, meghallgatásra érdemes riportalanyok mondják el véleményüket, mesélik el élményeiket. Vita is kerekedik —- nézők telefonálnak, levelet írnak —, s egyik-másik téma egészen mélyen rejtőző érzéseket is felkavar. Mint például a Don mentén elesett vagy máshova sodródott magyar katonáknak a második világháború zivatarában elkallódott, majd előkerült és most „kézbesített” levelei. Egyáltalán a túlélők emlékezésének, kegyeletadásának furcsa lehetetlensége, megoldatlansága. (Az jutott eszembe, hogy a kecskeméti Köztemetőben van már ilyen emlékhely, fájdalmas és nem nagy igény, hogy másutt is legyen.) Sok más időszerű kérdés, társadalmi mondanivaló is beszűrődik a műsor témáiba, amit ha nem is vállalhatnak fel mindig, legalább a jelzéséig eljutnak a szerkesztők. Ha másként nem, a humor vagy a meditáció hangján. Rap- csányi László, Kulcsár István és a többiek valóban mesterei az ilyen bölcsen figyelő kalauzolásnak. Téves hiedelmeket oszlatnak, bálványokat is tépáznak, néha kétkedő magyarságtudatunkat erősítik, terelgetik a helyes irányba, a más népeket is megbecsülő okos ha- zafiság mezsgyéire. Hogy közben még az asztrológus is megszólal, jövendölve szép nagy szerelmet és egyéb jókat a benne hívő földi halandóknak, hát istenem, vasárnap reggel még ez is megengedhető. Hadd induljanak a következő hétnek is bizakodva a Vasárnapi Újság hallgatói! F. Tóth Pál A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát szolgáltató üzeme (Hajós, Hildpuszta) a lakosság részére vállalja folyami kavics házhoz szállítását a Fajszon lévő depójából. Ára: felrakással 202 Ft/m3 — amely az ÁFA-t is tartalmazza — plusz a távolságtól függő szállítási költség. Érdeklődni, megrendelést feladni személyesen vagy Hajós 4 telefonszámon lehet. 418 VENDÉGÜNK VOLT A SZARKOFÁG ÍRÓJA Párbeszéd a közönséggel Interjú Vlagyimir Gubarjovval Tavaly novemberben mutatta be a kecskeméti Kelemen ImszIó Kamaraszínház Vlagyimir Gubarjov Szarkofág című drámáját, melyet Seprődi Kiss Attila rendezett. Magyarországon a hírős városban játszották először színpadon a csernobili katasztrófáról szóló darabot, ezt megelőzően a televízióban sugározták a drámát. A napokban Magyarországra látogatott Gubarjov és Kecskemét gyönyörű színházába is eljött. Ekkor beszélgettünk. — 1986. április 26-án történelmi dátumot jegyeztünk fel a csernobili atomrobbanáskor, ahol Ön tudósítóként vészelte át a katasztrófát. A végén mégis irodalmi művet alkotott, mégpedig megrendítő drámát. Érte is vád ezért, például a szovjet írókongresszuson. — Igen, és alaptalanul, mert a Szovjetunió színpadjain eddig már négy darabomat mutatták be. Prózai műveket írok, könyveimet sokféle nyelvre lefordították. Egyébként a Pravda tudományos rovatának vezetőjeként dolgozom, eredetileg pedig mérnökdiplomám van. A többféle szellemi tevékenység jó kibúvókat ad. Ha újságírói munkámban találnak hibát, azt mondom, drámaíró vagyok, ha a drámáimba kötnek bele, prózaírónak nevezem magam, ha pedig az sem tökéletes, újságíró a titulusom. Szóval érti...! Miért írtam színpadi művet? Úgy érzem, a színház demokratikus műfaj. Becsukódik az ajtó, felgördül a függöny és megkezdődik a párbeszéd a közönséggel. A legfájdalmasabb eseményekről, a bánatról, a tragédiáról is szót kell váltani az emberekkel. Erre kerestem formát, amit a szokványos tudósításon túl a drámában találtam meg. Tényleg, milyenek voltak a kecskeméti előadások? — Értő fogadtatásra lelt a Szarkofág, melyet a világ számos országában bemutattak, például Amerikában, Svédországban, az NSZK-ban, Ausztriában. A Szovjetunióban elsőként a tambovi Lunacsarszkij Színházban, majd másutt is láthatta a közönség. Eljutott-e önhöz az előadások híre? — Persze. Sok színházban megfordultam az utóbbi időben. Rádöbbentem, milyen sok tehetséges ember él a •— Jó dolog, ha vitatkoznak, kérdeznek az emberek — mondta Vlagyimir Gubarjov. (Fotó: Straszer András) Földön. Eddig tizenhat változatban láttam a drámát. A szöveget sehol sem változtatták meg. Csodálnivaló,' hányféle dramaturgia alkalmazható egy darab kapcsán. — Gyorsan készült el a műve... — Igen, és ez szokatlan nálunk. Április végén következett be a robbanás, júliusban elkészültem a kézirattal, novemberben pedig bemutatták. Mondanom sem kell, nem volt egyértelmű a fogadtatás.. — Hallottam, olyan hírek is keringtek önnel kapcsolatban, hogy betiltották a Znamját, elbocsátották a laptól, száz rubelért árultak egy-cgy újságpéldányt. Mi igaz ezekből? — Tényleg adták száz rubelért.. . Hogy kirúgtak? Ezt én is egy nyugati lapban olvastam a szerkesztőségi irodámban. Mint láthatja, egészséges vagyok, dolgozom továbbra is, semmi szenzációs dolog nem történt velem. Pedig micsoda legendákat szőttek! Visszatérve a gyorsasághoz, amiért ugyancsak kaptam szemrehányást: igaz, hogy nyolc nap alatt írtam meg a drámát, de huszonöt év alapos felkészültségével. Ennyi ideje foglalkozom ugyanis az atomkutatás témakörével, a nukleáris kérdésekkel. Elgondolkodtam azon, vajon kinek írom a Szarkofágot. Lesz-e élő ember, aki elolvassa, szinházban látja? Azért is igyekeztem, hogy miélőbb eljusson a közönséghez.. .Amikor értesültem a katasztrófa híréről, éppen egy tudományos-fantasztikus film forgatókönyvén dolgoztam, amely hasonló atomrobbanásról szólt, volna. Megdöbbentem, hogy a fantázia szülte alapötlet hirtelen valósággá vált. És amikor a helyszínen láttam a pusztítást, be kellett ismernem, ez a filmvázlat tele volt gyermeteg ötlettel. — A Szarkofág premierjét megelőzően a Lityeraturnaja Gazeta recenziókat, véleményeket közölt a drámájáról. Ez sem gyakorlat a Szovjetunióban. Milyen konklúzióval járt ez önnek? — Nagyon jó dolog, ha vitatkoznak, kérdeznek az emberek. Moszkvában a Tudomány Házában nyolcszáz tudós gyűlt össze a téma kapcsán. Öt percet beszéltem magamról, a drámáról, majd egy félreeső széksorba ültem. A résztvevők három és fél órán át vitatkoztak, megfeledkezve arról, hogy én is ott vagyok. Művem a közömbösség ellen íródott, úgyhogy ha ennyit vitatkoznak rajta, akkor elérte a célját. Milyen benyomásokat szerzett Magyarországról, Kecskemétről? — Először 1958-ban, egyetemistaként jártam az önök országában. Egy későbbi kirándulás során még randevúztam is Budapest egyik utcájában a leendő feleségemmel... Újságíróként érdekelt a két ország közös űrkutatási programja. Ott voltam Farkas Bertalan „kiruccanásán”. Szeretem a magyarokat, mert barátságosak, kedvesek. Gyakran jövök a jövőben is Magyarországra. Talán Kecskeméten is találkozunk meg, netán egy újabb darabjának műsorra tűzése alkalmából. — Ez a színháztól függ. Borzák Tibor EGÉSZSÉGÜNK ÉRDEKÉBEN Jó kezdeményezés kis hibákkal Egy rákszűrési akció tapasztalatairól A magyar lakosságot sújtó megbetegedések között igen gyakoriak a rosszindulatú daganatos betegségek. A rák sok ember gondolatvilágában egyenlő a halálos ítélettel. Pedig nem minden esetben gyógyíthatatlan, sőt egyre több rákféleségről derül ki, hogy egészséges életmóddal sikeresen megelőzhető vagy időben való kezeléssel gyógyítható. A kezdődő betegség felfedezéséhez azonban rendszeres szűrővizsgálatra van szükség. Ennek a megszervezésére vállalkozott a Pedagógusok Szakszervezete és az Országos Onkológiai Intézet, amikor 1986 elején meghirdették a pedagógusnők nőgyógyászati rákszűrő vizsgálatát. Az akció lebonyolítása a szakszervezeti tisztségviselők, az oktatás- és egészségügyben dolgozók együttműködésével történt. Amint a megyei pedagógus-szakszervezet munkatársától, Kricskovits Móricától megtudtuk, a megyében 9436 nő megjelenésére számítottak a szűrővizsgálatokon. A vártnál kevesebben, 5258-an vették igénybe ezt a szűrési lehetőséget, 943-an pedig magánjellegű vizsgálaton vettek részt. A rákszűrés folyamán 613 nőnél találtak kisebb-nagyobb elváltozást. Az akció sikere sok esetben a szakszervezeti bizalmi ügyességétől, szervezőképességétől függött. Ahol a szűrést jól előkészítették megfelelő tájékoztatással, egészségügyi felvilágosító előadásokkal, ott a vizsgálati lehetőséget kihasználók száma is nagyobb volt. Élenjárt a szervezésben Kiskunfélegyháza és körzete, Jánoshalma, Kiskunhalas és "Körzete. Persze a siker nem csak a bizalmikon és az orvosokon múlott. Ugyanis az érintettek különbözőképpen fogadták a rákszűrést. Nagy részük örült a lehetőségnek, de többen kijelentették, hogy mindenkinek magánügye, mikor fordul orvoshoz. Voltak, akik az időhiányra hivatkoztak, s nem mentek el azok sem, akik á betegség felderítésétől féltek. Sokakat az álszemérem, egészségügyi ismeretek hiánya vagy éppen a nemtörődömség tartott vissza a vizsgálattól. — No persze — lévén első akcióról szó — a szervezésbe is csúsztak be hibák. Többek között előfordult, hogy egy-egy intézmény dolgozóit tájékoztatták ugyan a szűrési lehetőségekről, csak éppen az orvossal való egyeztetés nem sikerült vagy műszerhiány akadályozta a vizsgálatok elvégzését. Egyes helyeken panaszkodtak a hosszú várakozásra és a nagy asszisztenciára, ami eleve lehetetlenné tette a diszkréciót. Azonkívül a szűrésen részt vevők állapotát fel kellett jegyezni egy adatlapra, amely az orvosok véleménye szerint — áttekinthetetlensége miatt sem volt célszerű. Ez a fölösleges bürokratizmus csak nehezítette az amúgy sem könnyű, személyi és tárgyi feltételekkel küszködő akciót. A hibák ellenére mégis jónak ítélhető a kezdeményezés. Akár a lakosság egészére kiterjedő rákszűrés első fázisának is tekinthető. Mindenképpen például szolgál és segíti a rákszűréshez fűződő ellenérzések eloszlatását. Benke Márta ESZTER ÜZEN A MARSRÓL Phobos-űrszonda — magyar közreműködéssel Hamarosan befejezik a Mars bolygó Phobos nevű holdjának vizsgálatára nemzetközi együttműködéssel konstruált űrszondák magyar műszereinek végső bemérését. A magyar fizikusok, mérnökök — többségük a KFKI és a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei — bolgár, csehszlovák, egyesült államokbeli, finn, francia, ír, lengyel, NDK-, NSZK-beli, osztrák, svájci, svéd, szovjet kutatókkal, valamint az Európai Űrkutatási Szervezet képviselőivel együtt vesznek részt a Phobos- program megvalósításában. A Phobos felszínére leszálló egység központi számítógépének első, úgynevezett repülő példányát nemrég szállították a Moszkvai Úrkutatási Intézetbe, vezérlő programjait pedig még — az utolsó pillanatig.— finomítják. Ez a komputer fejlettebb, mint amilyen a Halley-üstökös megfigyelésére, 1984- ben felbocsátott Vega űrszonda magyar tervezésű műszerei, pedig már azok is a csúcstechnológiát képviselik. Ez a számítógép vezérli a leszállóegység szolgálati és tudományos berendezéseit, összegyűjti, rendezi s a Földre továbbításhoz előkészíti azokat az adatokat, információkat, amelyeket a műszerek a Phobos felszínéről és belsejének szerkezetéről szereznek majd. Már tavaly elküldték a Szovjetunióba az Eszter nevű mérőrendszer adatgyűjtő egységét, „lelkét”, amelyet szintén magyar kutatók fejlesztettek ki. Egyik detektorát az intézet munkatársai nemrég hozták vissza az egyesült államokbeli Michigan egyetemről, ahol hitelesítették. Az „Eszter” méri majd a Mars és a Phobos nevű holdja magne- to-ionoszféráját, a kis és közepes energiájú töltött részecskéket, ezek megismerése révén ugyanis következtetni lehet az égitest korára, felszínének sajátosságaira, fizikai, kémiai jellemzőire. E műszer többi elemét a közreműködő más országokban alkották meg és a KFKI-ban szerelték össze. Ugyancsak rendeltetési helyére szállították a bolygóközi térben lévő és a Mars körüli részecske, úgynevezett plazma tanulmányozásához szükséges másik fedélzeti műszerrendszer energiaellátó egységét és a napsugárzás ingadozását mérő műszer földi ellenőrző berendezéseit. Ezeket szintén magyar kutatók dolgozták ki. Áprilisig a bajkonuri kilövőállomáson kell lennie az űrszondák mindegyik készülékének, műszerének. A magyar és a Phobos-programban közreműködő többi intézet képviselői részt vesznek az űrszonda start előtti utolsó tesztelésén. Közösen készítik elő a földi ellenőrző rendszereket. A Phobos—1 űrszondát július 7-én, a vele csaknem azonos Phobos—2-t július 12-én bocsátják pályára. A két űrszonda 1989 januárjában- februárjában közelíti meg a Marsot, Néhány hónapig az égitest körüli pályán keringenek a Mars-program végrehajtásának céljából, azután érnek a Phobos közelébe. Lézer- és ionnyalábokkal lövik majd a h'oldacska felszínét, mivel a visszaszóródó ionokból meghatározhatják legfelsőbb rétegének kémiai összetételét. Televíziós felvételeket készítenek a Phobos domborzatáról. A hazai kutatók a szovjet szakemberekkel együtt azt is vizsgálják, hogy a Phobos-űrszonda felszereléseiben alkalmazott csúcstechnológiát miként hasznosíthatják gazdaságunkban. Szó van a többi között arról, hogy reaktor- védelmi rendszerekhez adaptálják az űrszonda számítógépét.
