Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

1988. február 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Foglalkozása: számítógép-programozó • Olyan utasításokat kell adnunk a számítógépnek, amelyekkel a kitűzött feladat megoldható. Balról: Győrfi Jenő. (Tóth Sándor felvétele) Győrfi Jenő programozási csoportve­zető a SZÜV Bács-Kiskun Megyei Szá­mítóközpontjában. Munkájáról fag­gattam a diplomás szakembert. — Beszélgetésünk előtt úgy mutat­ták be — bocsássa meg, hogy idézem a kollégáit —, hogy rendelkezik minden olyan „lököttséggel", amely egy jó programozóra jellemző. Az önről alko­tott véleményt elismerésnek vagy sértés­nek tekinti?- Bizonyos idő elteltével, a meg­szerzett gyakorlat alapján a jól végzett munka is automatikussá és minden célt nélkülöző tevékenységgé válhat. Az én „lököttségem” abban áll, hogy élvezet­tel végzem a munkámat, és a választott szakma iránti érdeklődésem nem merül ki a nyolcórás munkaidőben. Megtör­ténik, hogy este kilenc órakor is bejö­vök dolgozni, mert éppen akkor jöttem rá a megoldásra. Szenvedélyhez hason­lítható érzés, amikor a kezdeti nagy „sötétségből” kijön valamilyen látható eredmény, és a program működik. Ha mással foglalkoznék, hobbiból akkor is programokat készítenék. — Tulajdonképpen miből áll a prog­ramozó munkája? — Matematikailag nem modellez­hető folyamatokat foglalunk rendszer­be. Olyan utasításokat kell adnunk a számítógépnek, amelyekkel a kívánt eredmény elérhető. Másképpen fogal­mazva: a logika törvényei szerint, jó­zan paraszti ésszel oldjuk meg a felada­tainkat. — Tíz éve dolgozik a vállalatnál, 1982-től csoportvezetői beosztásban. A gyakorlati szakembert csapásként ér­heti, ha kinevezik vezetőnek. — Az adminisztratív feladatok és a velük' kapcsolatos teendők ellátása mi­att valóban kevesebb idő jut az érdemi munkára. Mégis azt mondom — lehet, hogy nagyképűségnek tűnik —, attól jobban tartanék, ha nem én lennék a programozók csoportvezetője. Mert abban az esetben talán a vezetői tény­kedés jobban elterelné a figyelmünket a napi feladatokról. Mindenkinek ön­álló munkája van, engem a szakmai irányításért és a határidők pontos be­tartásáért terhel felelősség. Nekem kell a munkát és a pénzt elosztani. Múlt év decemberében öt fővel csökkent a cso­port létszáma, és emiatt a gyakorlati feladatokból is többet vállalhatok. — Még sohasem gondolt arra, hogy megválik a munkahelyétől? — A SZÜV-nél nagyon jó a kollek­tíva és kifogástalan a munkahelyi lég­kör. Jó érzés a vállalatnál dolgozni és ez helyhez kötött. — De máshol többet fizetnek. — Tudomásom szerint a SZÜV-nél az átlagbér csak 80 százaléka a városi átlagnak. így a 6-7 ezer forintot kereső programozóinkat más cégek a 9-10 ezer forintos fizetésekkel könnyebben elcsábíthatják, és a több pénzért keve­sebbet kell dolgozniuk. Az igazsághoz tartozik, hogy a mozgóbér némileg el­lensúlyozza a kereseti aránytalanságo­kat. Viszont megérné, ha a maga terü­letén profiként működő vállalat jobban megfizetné a munkatársait. Nem sza­badna megengedni, hogy mások az em­lített esetben szakemberképző köz­pontnak tekintsék a céget. :— Az ön esetében milyen szerepe van az anyagiaknak? — Tudom, hogy gazdag sosem le­szek, de a céljaink mégis anyagi jellegü­ké. Biológus feleségemmel két gyerme­ket nevelünk, a harmadik kistestvér ér­kezését pedig február végén várjuk. Megélhetésünket csak pluszmunkával tudjuk biztosítani. A munkahelyen kí­vül mellékállást vállaltam egy kisszö­vetkezetben. A két kereset együtt elég arra, hogy a családot, a lakást és az autót fenntartsuk. Az ország kibontakozási prog­ramjából milyen programot tud saját magának összeállítani? — Tudomásul veszem, hogy a nép­gazdaság nehéz helyzetben van, felmér­tem a lehetőségeimet és tudom, hogy meddig nyújtózkódhatom. Szeretem a munkámat és azt hiszem, anélkül, hogy a családi életünk rovására menne, telje­síthető, amit vállaltam. Kisvágó Árpád Új ABC Soltszentimrén Soltszentimrén új ABC-t épít a kis­kőrösi áfész. A 300 négyzetméter alap- területű boltot február 9-én adják át. Az induló árukészlet értéke meghalad­ja majd az egymillió forintot. Uj profil lesz a papír- és ruházaticikk-árusítás, ezeket eddig egy kis elavult épületben vásárolhatták meg a falubeliek. A szép új üzletben nagyobb lesz a választék, és remélik, hogy a forgalom is ennek ará­nyában növekszik: az eddigi 10 millió forint helyett 18 milliót remélnek. P. Z. A közgazdászképzés reformja A szegedi kihelyezett tagozaton is A Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem az 1988/89-es tanévtől kezdve új kétlépcsős — rendszerben folytatja az oktatást. A közgazdászképzés refomjának célja: olyan közgazdászok képzése, akik egyrészt magas szintű közgazda- sági alapokkal bírnak, s képesek tudá­suk bővítésére, az új tudományos isme­retek befogadására, másrészt, hogy ru­galmasabb és nyitottabb legyen a kép­zés. Az alapképzés kétéves. Ebben a sza­kaszban valamennyi hallgató lényegé­ben egységes tematika szerint tanul. Ä harmadik évvel kezdődő második szakasz kétfelé ágazik: egyrészt egyete­mi, másrészt főiskolai szintre. Az egye­temi ágon továbbtanulók sikeres vizs­gák esetén okleveles közgazdász, a főis­kolai ágon üzemgazdász diplomát sze­rezhetnek. Az egyetemen négy szakon történik a képzés. Ezek: általános közgazdasá­gi, gazdálkodási, társadalomgazdasági és közgazdász tanári. (Az utóbbit csak nappali tagozatos hallgatók választ­hatják.) Mind az egyetemen, mind a főiskolán a befejező szakaszban alter­natív szakirányok szerint (pl. gazda­ságpolitika, ipar, agrár, számítástech­nikai rendszerszervező, marketing stb.) differenciálódik a képzés. A választási lehetőségek gazdagságát mutatja, hogy az egyetemi ágon 22 szakirány szerepel a tervben. Az MKKE szegedi kihelyezett leve­lező tagozata is a vázolt új rendszer szerint képezi azokat a hallgatókat, akik az idén szeptemberben kezdik meg tanulmányaikat. Levelezőként az egye­temi ágon a képzési idő 12 félév, a főis­kolai ágon 8 félév. Mint az előzőekből kiderül, a hallgatóknak a negyedik fél­év végén kell, illetve lehet nyilatkozni arról, hogy egyetemi vagy főiskolai diplomát kívánnak-e szerezni, a szaki­rányok választása későbbi időpontra esik. Ez azt is jelenti: a tanulmányok első szakaszában nem gátolja a kihe­lyezett tagozatra járást az, hogy Szege­den esetleg nem indul az érdeklődési körnek vagy a továbbtanulást támoga­tó munkahely igényeinek megfelelő szak. A jelentkezési lapot március 1-jéig kell benyújtani az egyetemen (1093 Bu­dapest, Dimitrov tér 8.). Aki a szegedi kihelyezett levelező tagozaton kívánja tanulmányait megkezdeni, azt feltűnő módon jelezze. A szándékot külön la­pon, vagy a jelentkezési lap felső részén célszerű közölni. Felvételi vizsgát matematikából, tör­ténelemből vagy politikai gazdaságtan­ból kell tenni. Mentesül a felvételi vizs­ga alól az, aki más felsőoktatási intéz­ményben szerzett oklevél alapján kéri felvételét. Ez esetben a jelentkezőt fel­vételi elbeszélgetésre hívják be. Azok, akik diplomájuk megszerzését követő­en legalább kétéves szakmai gyakorlat­tal rendelkeznek, és munkahelyük tá­mogatását élvezik, a felvételnél előny­ben részesülnek. A kihelyezett tagozat főként Csöng- rád, Bács-Kiskun és Békés megyéből várja a jelentkezőket. (Részletesebb fel­világosítást nyújt: Szeged, 62/21-611-es telefonszámon a politikai gazdaságtan tanszék.) Láthatatlan csatornaépítés VILÁGGAZDASÁG Ki juthat pénzhez? Súlyos gondot okoz — főként a fel­zárkózni szándékozó fejlődő világ or­szágaiban —, hogy az elmúlt években jelentős mértékben esett vissza a kül­földi tőkeberuházások összege. Erőtel­jesen megcsappant a tőke érdeklődése az itteni befektetések iránt: a hetvenes évek második felében évente átlagosan még 14 milliárd dollárnyi értékben léte­sültek termelő beruházások a harma­dik világban, az összeg az elmúlt évek­ben ennek a felét is alig érte el. A fejlett tőkés országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezetnek (OECD) a tanulmá­nya szerint az elmúlt évtizedben — az adósságválság kísérőjelenségeként — szűnt meg egyes térségek vonzereje. A latin-amerikai kontinens, amely vi­szonylag fejlett infrastruktúrája, kép­zett munkaereje révén a befektetések egyik legfontosabb célpontja volt a hatvanas és hetvenes években, alig jut újabb működő tőkéhez az utóbbi idő­ben. Húsz felvevő — nyolc hitelező Tanulságos az, hogy nemcsak az adósság-visszafizetési határidők eltolá­sa miatt bíznak egyre kevésbé a befek­tetők az újabb latin-amerikai fejleszté­sekben, hanem mert több helyütt kor­látozó intézkedésekkel is fékezték a tő­ke mozgását, akadályozták például a nyereség hazautalását. Ellentétes gya­korlatot folytatott viszont a Kínai Népköztársaság — jegyzi meg az OECD — és a dél-kelet ázsiai országok (Tajvan, Szingapúr, Thaiföld) is: vala­mennyien igyekeztek vonzó feltételek­kel ösztönözni az újabb külföldi beru­házásokat. Alig húsz ország szívja föl ma az összes tőke kétharmadát, ha lehet, te­hát még kevesebb ma azoknak a világ- gazdaság perifériáján élő, kevésbé fej­lett országoknak a száma, amelyek a nemzetközi tőke közreműködése révén egyáltalán esélyt kapnak lemaradásuk megfékezésére. Az újonnan iparosodó országok szűk csoportja tartozik az országoknak ebbe a körébe. Új jelenség, hogy míg az elmúlt évtizedben az olajdollárok visz- szaforgatása révén az OPEC tagjai még á legfontosabb tőkefelvevőknek számí­tottak — akkoriban az összes külföldi beruházás egynegyedét szívták föl — mai részarányuk 16 százalékra zsugo­rodott. Nemcsak a tőkebefogadó országok koncentrációja ilyen magas fokú, ha­nem a tőkét kihelyezőké is: mindössze nyolc ország vállalatai szolgáltatják a működő tőkeállomány szinte teljes egé­szét, és csak a közöttük meglévő sor­rend módosult az elmúlt években az NSZK és Japán javára. Az Egyesült Államok időközben a világ legnagyobb hitel- és tőkefelvevőjévé vált, több mint felére estek vissza az amerikai külföldi tőkeberuházások. Részben azért is ju­tott kevesebb tőke a rászoruló nemze­teknek, mert az igen vonzó amerikai befektetési piac elvonta előlük a szabad tőkét. Működő tőke vagy kölcsön? A nemzetközi pénzügyi élet fontos kérdése: melyik a leginkább megfejelő tőkeszerzési forma, vajon a hitelek fel­vétele, vagy inkább a működő tőke be­hozatala, a külföldi vállalatok alapítá­sa segít gyorsabban kilábalni a gon­dokból. A pénzügyi szakemberek gya­korta tették fel így a kérdést, vagyis állították szembe egymással a tőkeszer­zési lehetőségeknek e kétfajta módsze­rét. Az OECD leszámol ezzel a nézet­tel: a szervezet szakértői azt hangsú­lyozzák, hogy valójában nincs válasz­tási lehetőség e két módszer között. Ha egy ország fizetési mérlege nincs egyen­súlyban, nagyfokú az eladósodás, ak­kor arra sincsen igazán mód, hogy az ország jelentős tőkeimportot bonyolít­son le. Az egyensúly helyrebillentésé- hez ugyanis az import megfékezésére, viszonylag magas kamatszint fenntar­tására, a belföldi kereslet visszaszorítá­sára van szükség, mindezek azonban olyan szanálási intézkedések, amelyek a hazai fejlesztéseket, egyben a külföldi tőkebefektetéseket is fékezik. Ennek ellenére számos ország — köztük hazánk is — nagy jelentőséget tulajdonít a működő tőke mozgósítá­sának, hiszen ezzel nemcsak pénzhez, hanem fejlett technológiához juthat. Olyan termelőkapacitások építhetők ki, amelyekkel felfuttatható az árukivi­tel, és végül növelhetők az exportbevé­telek is. Ma már nem a kőolajkutatás, a bányakincsek kiaknázása, ahol a tő­ke keresi a befektetési lehetőségeket, hanem a szolgáltatások legváltozato­sabb köre és a feldolgozóipar. Nálunk is, akárcsak más országban, a gazdasá­gi vezetés kifejezetten ösztönzi, hogy a külföldi tőke a produktív területeken vesse meg a lábát, és járuljon hozzá a gazdaságfejlesztési célok teljesüléséhez. Versengők és esélyek Mindennek ellenére a nyolcvanas évek elején a működő tőke behozatalá­nak csak korlátozott volt a jelentősége a teljes tőkebehozatalhoz képest. A vi­lág 41 vizsgált országában az összes beruházásnak mindössze 1 százaléka származott külföldről, és még a legin­kább nyitott országokban is 10 száza­lék alatt maradt az arány. A legfőbb „forrás” tehát még mindig a bankhitel, amely például az eladósodott Brazília vagy Mexikó esetében 25-szöröse a külföldi beruházásoknak — állapítja meg az OECD tanulmánya. A tanulmány fontos következtetése az is, hogy kiéleződőben van a működő tőke megnyeréséért folyó nemzetközi verseny. Nemcsak azok az országok juthatnak előnyösebb helyzetbe, ame­lyek olcsó hazai bérekkel teszik vonzó­vá magukat, hanem amelyek kellő gaz­dasági stabilitást garantálnak a külföl­di vállalatok működtetésében. A külső fizetési egyensúly, az inflációmentes gazdasági fejlesztés gyakorolja a legna­gyobb vonzerőt a befektetőkre mondják a párizsi székhelyű intézet szakemberei. Marton János A különféle csővezetékrendsze­rek — csatorna, víz, gáz, olaj — föld alatti vezetésére világszerte egyre nagyobb az igény. Ezeket igen sokszor már betelepített ipari területeken vagy a városok lakott kerületeiben kell megépíteni. A hagyományos technika, az ásás, árkolás elavult és korszerűtlen, mert a föld felbontása az egész környezetet megbolygatja. A má­sik hátrány a kiásott kő- és föld­anyag visszatöltése, s az ülepedési idő kivárása. Ma már vannak olyan alagútfú­ró rendszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy a talaj felszínének megbontása nélkül készítsenek kis átmérőjű alagutakat pajzsfúrással. Az egyik ilyen, brit gyártmányú fúróberendezés három szegmentes, vasalatlan betonból készült bélés- csövezéssel 1 m, 1,2 m és 1,3 m átmérőjű alagutakat készít. Az építési munkálatokat kis méretű, könnyen hozzáférhető aknából végzik, amelyek legfeljebb 400 mé­teres távközökben helyezkednek el az alagút hosszában. A talaj kiemelését az alagút frontjában haladó kis fúrópajzzsal végzik, a talaj szilárdságának meg­óvásával. A három szejjmentes va­salatlan beton béléscsövet az alag­út már megépített szakasza men­tén vágányon haladó csille szállít­ja. A síneket folyamatosan fekte­tik, amint az építés halad. A szeg­menteket közvetlenül a fúrópajzs mögött emelik a helyükre hat da­rab hidraulikus kar segítségével. Az alagútfúró pajzs átmérője nagyobb, mint a beton béléscső­gyűrű külső átmérője, s az így kép­ződő hézagot automatikusan töl­tik ki apró kaviccsal. A kavics azonnal átveszi a talaj terhelését az alagút körül, s kiváló alapot ad arra, hogy a későbbiek során ce­menttel vagy bitumennel injektál­ják be nyomás alatt, ami biztosítja az alagút stabilitását és vízzárását. Az alagútfúró felszerelés része egy kis teljesítményű gázlézer, amely keskeny, párhuzamosított sugarú vörösfény-nyalábot bocsát ki. Ezzel érik el a maximális pon­tosságot az alagút vonalba állítá­sában. Az igen nagy pontosságnak különösen a gravitációs szennyvíz­elvezető csatornák építésében van jelentősége. Az alagútfúró felszerelést még a meddőelszállításra való csillék és egy saját erőforrású villamos moz­dony egészíti ki. A pajzs hidrauli­kus hajtásának erőforrása egy hor­dozható kompresszor. Az építke­zéshez szükséges egyetlen berende­zés, amely nem része az alagútfúró felszerelésnek, egy kéttonnás por­táldaru. A munkához egy bányász, egy mozdonykezelő és egy daruke­zelő kell mindössze. Képünkün a minialagút-rendszer készítéséhez szükséges fúrópajzsot láthatjuk. (KS) Szőlőprések, terménydarálók kistermelőknek • Jól hasznosítható kisméretű sző­lőpréseket és terménydarálókat ké­szítenek kistermelőknek a puszta­szabolcsi Salina Gépgyártó és Tömí­téstechnikai Vállalatnál. Az elektro­mos meghajtású darálókból 12 ezret, szőlőprésből pedig 18 ezer darabot szállítanak a kereskedelemnek. Ezek mellett úgynevezett könnyű műszaki gumi termékeket is gyárta­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents