Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

1988. február 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Mezőgazdaság és idegenforgalom • Az érkező vendégeket csikósok vezetik a parkolóhelyhez. A hazai idegenforgalom gyors fejlő­dése és az ebből várható nyereség szá­mos állami gazdasági vezető fantáziá­ját megmozgatta. Korábban csak né­hány gazdaság törekedett arra, hogy a vendéglátás közvetlen hasznot hozó te­vékenység legyen. Ilyenek elsősorban a vadászati és lótenyésztési ágazattal rendelkezők voltak. Újabban azonban változott a helyzet. A vendéglátás és a mezőgazdasági termelés alapvetően különbözik, de napjaink turistaforgalmának kielégíté­séhez sok esetben éppen a gazdaságok rendelkeznek különlegesen kedvező feltételekkel. Gondoljunk csak a kasté­lyokra, kúriákra, nagyobb tanyákra, volt gazdasági központokra, felesleges­sé vált munkásszállásokra, éttermekre, konyhákra, gazdasági épületekre. Azonkívül a mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari termékeket, a gazdaságok­ban előállított italokat éppen az ide­genforgalmon keresztül lehet a legjob­ban értékesíteni és népszerűsíteni. Az sem utolsó szempont, hogy dolgozóik részére így újabb munkahelyeket kínál­hatnak és e tevékenység révén gyara­podhat a vállalati eredmény. Az idegenforgalom gyors fejlődését tapasztalva, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülete a közelmúltban tanácskozásra hívta meg az érdekelt gazdaságok vezetőinek egy csoportját. A részt vevő igazgatók és más vezetők indokoltnak tartották az együttműkö­dést, és erre vonatkozóan számos ja­vaslatot is tettek. Az összefogás így eddig ki nem használt erőforrásokat nyithat meg. A propaganda, a szervezés, a hazai és nemzetközi nagy idegenforgalmi szervezetekkel való kapcsolat ebben az ágazatban nélkülözhetetlen. Az üzleti bankok és különböző pénzintézetek eddig is számos ajánlatot tettek idegen- forgalmi létesítmények hitelezésére vagy közös finanszírozására. Jó kezde­ményezés, hogy egyes térségekben a bank vállalja a környék idegenforgalmi célú elképzeléseinek kidolgoztatását, de szervezett együttműködés esetén to­vábbi tőkék is bevonhatók a vállalko­zásba. Bács-Kiskun megyében a többi kö­zött a Felsőlajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet tart fenn idegenfor­galmi ágazatot. Szoros kapcsolatokat építettek ki a Pusztatouristtal és az Ibusszal, valamint együttműködési szerződést kötöttek a Helvéciái Állami Gazdaság Tanyacsárdájával. A két utazási iroda általában egynapos prog­ramokat szervez külföldi vendégeinek, ebben kecskeméti városnézés és szövet­kezeti lovasprogram szerepel, a Tanya­csárdában elfogyasztott ebéddel. Az ágazat tizenöt éves működése alatt ed­dig 220 ezer vendéget fogadott. — A költséges vállalkozást nyereségessé lehetett tenni, — mondja Terenyi Ist­ván ágazatvezető, azonban az üzemel­tetőnek igen magas követelményeknek kell megfelelnie. — A legjobb és legszí­nesebb programot sem lehet eladni kul­turált környezet és a vendég kényelmét szolgáló berendezések és létesítmények nélkül. Bármilyen meglepő: a színvonal a mosdónál kezdődik és kiterjed a par­kolóra, ahonnan a turista cipőjéről már nem kerülhet homok a vendégszál­lító autóbusz padlójára. Azonban az érdekeltséget és a,fej­lesztési lehetőségeket nagymértékben befolyásolja, hogy az idegenforgalmi tevékenység után származó valutából semmi sem marad a vállalkozónál. Pe­dig az Almavirág Szakszövetkezet lo­vasbemutatók szervezése mellett lóér­tékesítéssel is foglaikozik. Ha kimond­hatjuk, hogy az idegenforgalom fejlő­déséhez a múlt évi jó eredmények alap­ján népgazdasági érdek fűződik, ahhoz a valutatermelők érdekeltségét is el kel­lene ismernünk. Hiszen pénzszükös vi­lágunkban az idegenforgalmi ágazatok révén olyan saját forrásokhoz juthat­nának a mezőgazdasági üzemek, ame­lyekből a gazdálkodáshoz szükséges importigényeiket részben fedezhetnék. A NEHÉZ IDŐK MEGEDZIK AZ EMBERT! Fejezetek Vitéz Sándor életéből Kiváló szakembereket nevelt Ha a popvilág hírességeiről, nemzet­közi bűnügyekről meg ételreceptekről szóló könyvek, vagy az egyik újságpa­vilonban látott Jézus élete cimü füzet mellett megpillanthatnék egy ilyen ki­adványt is: Fejezetek Vitéz Sándor éle­téből, bátran ajánlanám bárkinek. An­nak ellenére, hogy ő nem volt sztár. * * * A régi időkből újabb ismeretekre, romantikára, de legalább valami másra kíváncsi olvasónak csupán morzsányi információ, hogy cikkünk szereplője itt él Kecskeméten. A Lenin tér egyik há­zában lakik. Nyugdíjas. S csak mosta­nában szakíthat rá időt, hogy egészsé­gével, egynémely, eddig halogatott gyógykezeltetésével is ráérjen foglal­kozni. Ezek magánjellegű dolgok. Azonban éppen úgy részei —állomásai — Vitéz Sándor életének, mint az a jeles alkalom, amelyről így emlékezett meg köszöntő levelében a kecskeméti városi pártbizottság első titkára: „Az MSZMP Kecskemét Városi Bi­zottsága nevében tisztelettel, elvtársi megbecsüléssel köszöntjük 60. születés­napja alkalmából azért a 38 évi munká­jáért, amelyet a vas- és műszaki keres­kedelem területén végzett. Hozzáértésé­vel nagyban segítette a város és a megye lakosságának áruellátását." * * * A Vídia Vas-Műszaki Nagykereske­delmi Vállalat nemrég nyugalomba vo­nult megyei kirendeltségigazgatója pél­dás, kitartó munka árán jutott ehhez az elismeréshez. Amikor otthonában meglátogatom, hangja ugyanolyan erőteljesen cseng, mint előző találkozá­sainkkor mindannyiszor. Én jóformán a pult mögött szület­tem! félig tréfásan és a tőle megszo­kott elevenséggel „kísér" magával kis időre a múltba. — Édesapám is keres­kedő és a földművesszövetkezet egyik alapító tagja volt Izsákon. Ott lettem tanuló, 1942-ben Paróczai Lajos élel­miszer- és vegyesáru-kereskcdőnél. 1944-től'már segédként dolgoztam, ha­vi 80 pengőért. Mit lehetett ebből ven­ni? Két pengőbe került egy munkás- nadrág. Otvcn fillért fizettem a mozi­ban egy zsöllye ülőhelyért. Tíz-húsz fil­lér volt egy fagylalt. 1945. Felszabadulás. Vége a há­borúnak, de még az új forintra várni kell. . . — Annak a drasztikus inflációnak az élménye, amiben az idő tájt éltünk, mé­lyen megmaradt bennem. Emlékszem, 480 ezer pengőt alkudtam ki a munka­adómtól egyhavi bérnek; de mire kifi­zette, már csak egy doboz gyufára telt belőle. A Futura Szövetkezetnél aztán már úgy kötöttük meg az egyezséget, hogy a havi fizetés: egy mázsa búza, egy mázsa rozs és ugyanannyi kukorica. A természetbeni járandóság ért annyit, mint a dollár. Lisztre, cukorra, zsírra és tojásra cseréltük. A nehéz idők megedzik az embert. Ezt érről és pályája kezdetének immár tá- gabban értelmezhető tanulóéveiről mondja Vitéz Sándor. Ezekből az esz­tendőkből bőven meríthetnénk ma egy közhasznú olvasmányra valót. Csak néhány manapság inkább már tanmesének tűnő — fejezetfosz­lány beszélgetőpartneremtől az egykori kereskedelmi szakmaszeretetről: A tanuló először is megtanulta fogadni a vevőket. Egy hónapig nem volt más dolga, mint hogy nyissa az ajtót és köszönjön mindenkinek. Csak ha ezt jól begyakorolta, akkor enged­ték meg neki, hogy beálljon a pult mö­gé és segíthessen a segéd úrnak eladni. Ez a megkülönböztető tisztelet a bolt­ba látogatókkal szemben annyira be­lénk rögződött, fiatal kereskedőkbe, hogy amikor a szél hátul hirtelen be­csapta a raktárajtót, kórusban köszön­tünk egyszerre, mert azt hittük, vevő érkezik.- Minket úgy tanítottak: nagyon nagy dolog, hogy valaki épp hozzánk, a mi boltunkba jön vásárolni. Sikerél­mény volt kiszolgálni! Egy közepes el­adónak egyidejűleg három vevővel kel­lett tudni foglalkozni. Az egyiknek el­adott valamit. A másik elé. a pultra kitett több fajta árut, hogy azokból választhasson. Ám gondja volt a har­madikra is. Érdeklődött tőle, neki mi­vel szolgálhat. Főbenjáró bűn lett vol­na akkoriban egy vásárlónak azt mon­dani: „ Várjon mama, mindjárt sorra ke­rülr Az áruismerettel épp annyira tisztá­ban kellett lenni, mint azzal — hogyan tartsuk a seprűt, hogy ne poroljon sep­rés közben. Egy permetezőgép vagy lo­vas kocsi alkatrészeit nemcsak nevük, hanem cikkszámuk szerint is ismertük. „Ugyan, mondja már, kedveském, me­lyik lenne jobb?" — kérdezte tőlem egy­szer egy néni bizalommal két porszívó­ról. Elmagyaráztam neki: Áz egyik sZebb. de gyöngébb szívóhatású; a má­sik nem éppen mutatós, viszont jól szív. * * * A szakmáját szerető, fiatal, sokolda­lú emberre — aki 1952 márciusában jött Kecskemétre, az akkoriban 15 ki­sebb raktár-üzletet magában foglaló vaskereskedelembe dolgozni — felette­sei hamar felfigyeltek. Kiemelték — mi­ként a kiválasztást az előrejutásra az ötvenes évek szóhasználatával jelezték. Elvégezve a Budapesti Bel- és Külke­reskedelmi Minisztérium Központi Káderképző Szakiskoláját, másfél évig Balassagyarmaton vasáruforgalmi osz­tályvezető. 1955-ben ismét Kecskemét­re jön. Továbbképezve magát, előbb műszaki osztályvezető, később árufor­galmi főosztályvezető, majd 1974-től nyugdíjazásáig igazgató a Vídia Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Bács-Kiskun Megyei Kirendeltségén. Több kitüntetés — köztük a Munka Érdemrend bronz fokozata — is tanús­kodik évtizedekben mérhető eredmé­nyes munkájáról. Kudarc . . . melléfogás? Nem titkol­ja, ebben is volt része. Csak az nem hibázik, aki folyton magára zárja az ajtót. Egyszer 3000 hanglemezt rendelt a Bolyongok a város peremén című slá­gerből; de mire leszállították a lemeze­ket, már egy másik tánczenét kezdtek dúdolni az emberek. Ez az üzlet csődöt mondott. Tiszavirág életű slágerek el­adásával aztán már nem is foglalkoz­tak többé. Annál jobban lekötötte figyelmüket a 15 ezer-féle termékre kiterjedő nagy­kereskedelmi áruforgalmazás. Áz 1950. évi 50 millióról másfél milliárd forintra emelkedett egyévi értékesítés a Vídia-kirendeltség körzetében hűen mutatja: Vitéz Sándor vezetésével fel­nőtt egy — az értékesítést folytató — jól dolgozó szakembergárda is a vas- műszaki kereskedelemben. * * * A félmázsás vasak cipelésétől és a kézikocsik tologátásától izmos Vitéz Sándortól egy orvos egyszer megkér­dezte; maga mii sporton; Vas-műszaki kereskedő vagy; — felelte akkor a páciens. Ma sem t gadja, hogy nehéz „sport” volt! Kitáruló külkereskedelmi lehetőségek Az 1988. január elsejével életbe lépett 1/1987. (XII. 29.) KeM. sz. rendelet a külkereskedelmi tevé­kenység folytatásának rendjéről egy új és minőségileg is jelentős kor­szakot nyitott a gazdálkodó szerve­zetek életében. A Kereskedelmi Mi­nisztérium 1. sz. rendelete minden gazdálkodó szervezet számára lehe­tővé teszi — döntésétől függően —, hogy önállóan értékesítse ter­mékeit a külpiacokon, vagy to­vábbra is külkereskedelmi vállala­tot bízzon meg ezzel. A rendelet az 1980 óta tartó fo­lyamat eredménye, amely a külke­reskedelmi szervezet decentralizálá­sát célozza, a magyar gazdaság vi­lágpiaci nyitottságának, a vállala­tok alkalmazkodóképességének nö­velése érdekében. Heten a megyéből 1980-tól a párhuzamos külkeres­kedelmi jog megteremtette a ver- senyta külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek egy részénél. A ha­gyományos külkereskedelmi válla­latok is egyre nagyobb mértékben kaptak lehetőséget arra, hogy a ko­rábban nem profiljukba tartozó ter­mékeket is értékesíthessék a külpia­cokon, másrészt 1980 és 1986 között 140 (nagyobb részt termelő) vállalat kért és kapott önálló külkereskedel­mijogot saját termékei konvertibilis piacokon történő értékesítésére. 1986. január l-jétől a termelő válla­latok saját termékeik konvertibilis piacokon történő értékesítésére—a kivételi listán szereplő termékeken kívül — egyszerűsített és gyorsított eljárás keretében kaptak külkeres­kedelmijogot. Ezzel párhuzamosan 38 külkereskedelmi vállalat kapott általános külkereskedelmi jogot - természetesen a kivételi lista korlá­tozása rájuk is vonatkozott. 1987. december végére a külkereskedelmi jogosultsággal rendelkezők száma elérte a 350-et, ami már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi válto­zásnak is számít. Bács-Kiskun megyében 1987 vé­géig a következő vállalatok rendel­keztek külkereskedelmi joggal: Ag- rikon, Kecskemét; Finomposztó, Baja; Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát; Primőr Kisszövetkezet, Kiskunfélegyháza; Április 4. Gép­ipari Müvek, Kiskunfélegyháza; Katona József Múzeum. A Kecs­keméti Konzervgyár még a múlt évben benyújtott kérelmét 1988 ja­nuárjában bírálták el és kapott ön­álló külkereskedelmi jogot. Alanyi jogon, korlátok nélkül Az új rendelet lényeges tartalmi eltérése az ezt megelőző valamennyi szabályozótól, hogy valamennyi gazdálkodó szervezet — természetes — tehát alanyi jogává teszi a külke­reskedelmet. A gazdálkodó szerve­zet bejelenti a szándékát és a Keres­kedelmi Minisztérium nyilvántar­tásba veszi. A szabályozás követke­ző lényeges, tartalmában új eleme, hogy bármely gazdálkodó szervezet tehát nemcsak a termelő vállalatok — számára lehetővé teszi a konver­tibilis piacokon való értékesítést. A legjelentősebb változás azon­ban az, hogy a gazdálkodó szerve­zet — a kivételi listán nem szereplő — minden termék konvertibilis pia­cokon történő értékesítésére jogo­sultságot nyer a bejegyzéssel, füg­getlenül' attól, hogy mi az alaptevé­kenysége. Tehát kereskedelmi vál­lalat termeltethet, termelő vállalat vásárolhat más termelőtől külke­reskedelmi értékesítés céljából ter­mékeket. (Például nincs akadálya annak, ha gépberendezéseket gyár­tó vállalat egyúttal ne értékesíthes­sen népművészeti hímzett térítőkét is, hogy szélsőséges esetet válasz- szunk.) Azonban ez természetesen nem azt célozza, hogy a külkereske­delmi profilok megválasztásában meglévő szabadság révén minden vállalat mindennel külkereskedjen, hanem alkalmat teremt egy-egy kí­nálkozó lehetőség kihasználására. És ez a törvény elvezet egy lényeges kérdéshez — a versenyhez. Ésszerű alkalmazkodással Az 1981 óta egyre szélesebb mé­retekben kibontakozó verseny a külkereskedelem területén igazolta a döntéseket, a hozott rendelkezé­seket. A termelők által sokat bírált „impexek” monopolhelyzete sok területen megszűnt, a versenytársak megjelenése aktívabb és színvona­lasabb külkereskedelmi munkára készteti a résztvevőket. Ez a helyzet számos negatív jelen­séget is felszínre hozott. A verseny­társaknak ugyanis meg kell tanulni­uk a saját és az ország érdekében a nemzetközi gyakorlatban másutt már kialakult korrekt együttműkö­dést is. Közös érdekük, hogy meg­találják azt a fórumot (a Kamara keretében vagy saját szervezésben), ahöl lehetőség van egymás kölcsö­nös informálására az adott termék és piac fő tendenciáiról, az ahhoz való ésszerű alkalmazkodás megkö­vetelte magatartásukról. A rendelet által előírt vállalatok közötti együttműködésnek napi gyakorlat­tá válása az új jogszabály életbelé­pésével még sürgetőbbé vált. A gazdasági tevékenység gyakor­lására jogosult magánszemélyek (azok jogi személyiségekkel nem rendelkező társaságai is) saját elő­állítású. a kivételi listán nem szerep­lő termékeiket, szabadalmazott ta­lálmányaikat a külpiacon közvetle­nül értékesíthetik. Ide értendők a képző-, ipar- és fotóművészek, s al­kotó közösségek is. Azonban a gaz­dálkodó szervezetektől eltérően a magánszemélyek számára a Keres­kedelmi Minisztérium egyedi enge­déllyel biztosítja a külkereskedelmi jogot. Követelmények és tiltás Mind a gazdálkodó szervezet, mind a magánszemélyek esetében előírás, hogy a rendelet mellékleté­ben meghatározott szervezeti és személyi követelményeknek megfe­leljenek. Ez az egyes külkereskedel­mi munkakörök betöltését nyelvis­merethez és szakmai képesítéshez köti. Ez a követelmény a kisebb vállalatok, magánszemélyek eseté­ben különösen.felveti a külkereske­delmi szakszolgáltatásokat nyújtó vállalkozás létrejöttét, kiépítését. Miután a külkereskedelem alanyi jog, így attól nem lehet megfosztani a gazdálkodó szervezetet. Azon­ban, ha a nemzetközi kereskedelmi szokásokat, a nemzetközi szerző­désben foglaltakat a vállalat meg­sérti, a külkereskedelmi, devizagaz­dálkodási jogszabályokat megszegi. akkor a a nyilvántartásból a Keres­kedelmi Minisztérium törli, illetve a külkereskedelmi tevékenységet ha­tározattal megtiltja. Az 1/1987. KeM sz. rendelet is — bár szükebb körben, mint a ko­rábbi, — megtartotta a kivételi lis­tát. Ez azoknak a termékeknek a jegyzéke, amelyek exportja és im­portja továbbra is meghatározott vállalatoknál marad. A kivételi lis­tán felsorolt termékek eladása vagy vétele koncentráltan, egy kézben tartva több előnnyel jár, mint a ver­seny adta lehetőség; másrészt az EGK, Ausztria, Svájc az agrárter­mékek vonatkozásában olyan mér­tékig szabályozott piac, hogy a ma­gyar exportőrök számának növelé­se bizonyítottan több hátránnyal járna. Dr. Bányainc Bajzik Magdolna, a Kereskedelmi Minisztérium megbízottja Komputeres tervezés A Váci Kötöttárugyár 20 millió fo­rintos beruházása lehetővé teszi az idő­igényes szabásminták szériázási mun­káinak automatikus tervezését. A spa­nyol gyártmányú Investronika kompu­teres szériázó és terítéktervező beren­dezés segítségével a tervezés és rajzolás ideje a felére csökkenthető, és a jobb anyagkihasználás nyomán évi 15—20 millió forint takarítható meg. Európa legnagyobb pályaudvara Teljes felújítás után ismét megnyitót - ták a Paveleckij pályaudvart Moszkvá­ban. A század elején épült pályaudvar méreteit .hatszorosára növelték, így az most Európa legnagyobb pályaudvara lett. Az építők megőrizték a pályaud­var eredeti formáját, a homlokzat dí­szítését. Kívülről a pályaudvar földszintes épületnek tűnik, belül azonban három- szintes, nem számítva az alagsort, ahol a csomagmegőrzőt helyezték el. A pá­lyaudvar alapterülete 40 ezer négyzet- méter, egy időben 10 ezer utasnál is többet tud fogadni. A pályaudvarra naponta csaknem 40 pár vonat fut be. Azért, hogy az érkező és induló utasok ne zavarják egymást, különleges föld alatti átjárórendszert építettek. A föld alatti folyosókon ke­resztül a peronról közvetlenül a taxiál­lomásra, az utcára, a csomagmegőrző­be vagy a metróba lehet jutni. (APN—KS) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Tájékoztatásul közöljük tisztelt vásárlóinkkal, hogy a kunszentmiklósi autóalkatrész- szaküzletünk február 12-étől új helyre költözött, ahol továbbra is minden igényt kielégítő áruválasztékkal várja vásárlóit. Ajánlata: Lada-, Skoda-, Wartburg-, Trabant- alkatrészek, karosszériaelemek, autóápo­lási cikkek, személy- és tehergépkocsi­köpenyek és tömlők, valamint akkumulá­torok. Cím: Kunszentmiklós, Kálvin tér 11. sz., tel.: 307. 430 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Kohl Antal

Next

/
Thumbnails
Contents