Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

1988. február 16. • PETŐFI NÉPE • 3 A kádermunka mércéje az eredményes gazdasági tevékenység Beszélgetés Lukács Lajosnéval, a kiskőrösi pártbizottság titkárával Az MSZMP Kiskőrösi Városi Bi­zottsága a közelmúltban számolt be a Központi Bizottság 1986-i, a káder­munkáról szóló határozatának végre­hajtásáról. A pártbizottság megállapí­tásai nagyon is élőek, ezért arra kértük ' Lukács Lajosnét, a városi pártbizottság titkárát, foglalja össze olvasóink szá- , mára, mit tettek eddig a határozat megvalósításáért, s milyen feladatai vannak az ezzel foglalkozóknak. — Kezdjük talán a határozat feldol­gozásának tapasztalataival. —- A városi pártbizottság határoza­tát — kezdte Lukács Lajosné — az állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetők értekezletén, a társadalmi ta­nácsadó testület ülésén, gazdasági szer­vek vezetőivel és személyzeti feladatot ellátó dolgozóival aktívaülésen ismer­tettük. Feldolgoztuk a politikai okta­tás valamennyi formájában. A legfon­tosabb feladatnak a központi és a helyi határozat egységes értelmezését, alap­szervezetek helyi feladatainak megha­tározásával összefüggő segítségnyúj­tást, a határozat új elemeinek megérté­sét tekintettük. E fórumokon sikerült megváltoztatni azokat a téves nézete­ket, amelyek a vezetői követelmény- rendszer tartalmával és érvényesítésé­nek lehetőségeivel, a hatáskörrel, az évenkénti értékelések módszerével, a személyzeti munka pártirányításával összefüggő kérdésekkel kapcsolatban vetődtek fel. — Mi valósult meg a határozatokból? — A végrehajtás során a káderpoliti­kai elvek érvényesítésére, a határozat új elemeinek bevezetésére és gyakorlati alkalmazására törekedtünk. A hatás­köröket tekintve azt tűztük ki célul, hogy a káderkérdésekben azok a párt­szervek, alapszervezetek döntsenek, amelyek a legtöbb ismerettel rendel­keznek. A városi pártbizottság hatás­körébe tartozó funkciók száma 104-ről 52-re csökkent. Valamennyi községi ál­lami, gazdasági, társadalmi és tömeg­szervezeti funkció a helyi pártszervek hatáskörébe került. A pártfunkciókon kívül csak a politikai szempontból leg­fontosabb városi intézmény és gazda­ság vezetői, valamint több településre kiterjedő feladatot ellátó szervek veze­tő beosztásai maradtak a városi pártbi­zottság hatáskörében. Hét községi, öt üzemi és három városi lakóterületi pártszervezetet ruháztunk fel káderha­táskörrel. Az alapszervezetek már aktí­vabban élnek jogaik gyakorlásával, a korábbinál jobban érzékelik szerepü­ket, felelősségüket-a helyi káderkérdé­sek megoldásában. — Tervszerü-e a vezetők politikai, szakmai felkészítése? — A pártszerveknél és alapszerveze­teknél a véleményezési jogkörbe tarto­zó káderek képzése tervszerű, folyama­tos. A városi pártbizottság korábbi kö­zéptávú káderképzési tervében szerep­lők 75 százaléka vett részt állami, 69 százaléka politikai képzésben. így a vá­rosi hatáskörbe tartozó funkciókat be­töltők 86 százaléka egyetemi, főiskolai, 14 százaléka középiskolai, 30 százaléka felsőfokú, 57 százaléka középfokú po­litikai végzettséggel rendelkezik. Köve­telményként jelöltük meg a hatáskörbe tartozó pártfunkciókba kerülőknél a középfokú politikai végzettséget vagy annak megszerzését. A városi hatás­körbe tartozó vezetők alapképzettségét figyelembe véve elsősorban a politikai, a.szakmai ismeretek megújítását, a ter­melés műszaki-technikai változásaival összefügő magasabb szintű elméleti is­meretek megszerzését tűztük ki célul. Az alapszervezetek, a politikai iskolai végzettségre vonatkozó javaslatokat konkrét oktatási forma megjelölésével határozták meg, s gondoskodtak arról, hogy az előírt állami végzettséget meg­szerezzék. — Milyen új követelményeket tá­masztottak a vezetőkkel szemben? Fokozott igényeket támasztunk a vezetői követelményrendszer érvénye­sítésében. Ugyanakkor törekszünk ar­ra, hogy a vezetői munka erkölcsi és anyagi elismerése meglegyen, a kezde­ményező, kockázatot vállaló vezetőket támogassák, növeljék anyagi érdekelt­ségüket. Az ötéves káder-utánpótlási tervben a vezetői követelményrend­szernek megfelelő szükséges változáso­kat a stabilitás és az ésszerű csere elvét szem előtt tartva kezdeményezzük. Gyakoribb a kádermozgás a párt-, ál­lami, gazdasági vezetői helyek között, bár ezt a jövedelemszínvonalban meg­lévő különbségek gátolják. Öt év alatt 66 személyből 23 került párt-, állami, gazdasági vagy tömegszervezeti vezetői funkcióba, míg 1990-ig a tervben sze­replő 27 személyből eddig csupán ha­tan kerültek vezetői posztra. — Az új követelmények nagyon ma­gasak. Megoldott-e a káderek utánpót­lása? — Minden szinten növekedett a tes­tületek, az alapszervezetek szerepe a káderkérdések előkészítésében, de­mokratizmusának szélesítésében. A megüresedett pártbizottsági helyekre jelölőbizottság tett javaslatot a testületi tagok, alapszervezeti vezetőségek, munkahelyi kollektívák és társadalmi szervek véleménye alapján. Fiatal és középkorú a vezetői állomány, akik politikailag, szakmailag és a vezetői magatartást figyelembe véve eleget tesznek hivatásuknak, tekintélynek ör­vendenek, megbecsülés övezi őket. Na­gyon fontosnak tartjuk, hogy a gazda­sági egységek sikeresek, fellendültek, nincs veszteséges mezőgazdasági és ipari üzem. Úgy véljük, ez a kádermun­ka mércéje. — Ellenőrizték a határozatok végre­hajtását? — Igen. Az ellenőrzések során eddig az alsóbb pártszerveket, alapszerveze­teket elsősorban a határozat feldolgo­zásáról, a helyi feladatok kialakításáról számoltattuk be. A községekben a párt-, állami, gazdasági szervek vezető­ivel a múlt évben áttekintettük a káder­helyzetet, javaslatokat tettünk a stabi­lizáció és a kibontakozás helyi prog­ramjával összefüggő személyi feltételek kialakítására. Az egyeztető megbeszé­léseket folyamatosan végezzük a város nagyobb gazdasági egységeiben. Szor­galmazzuk a községekben ösztöndíjak alapítását, a fiatal szakemberek letele­pítését, a pályázati rendszer lehetősége­inek jobb kihasználását. — Miben jelölné meg a további fel­adatokat? — A városi pártbizottság a határo­zat feldolgozása, a munka megszerve­zése és megkezdése után a következetes végrehajtást és annak ellenőrzését te­kinti a legfontosabbnak. A káderpoli­tikai elvek érvényesítésére a bonyolult társadalmi-gazdasági feladatok ered­ményes megvalósítására alkalmas ve­zetői réteg kialakítására törekszünk, növelve a fiatalok, a nők, a pártonkívü- liek arányát. Fokozottan gondot fordí­tunk a községek vezetői helyzetének javítására. Olyan munkamódszer ki­alakítására törekszünk, amellyel a vá­rosi pártbizottság politikai felelőssége és a községi pártszervezetek hatásköre egymással összhangban érvényesülhet. Rendszeresen beszámoltatjuk a párt- szervezeteket kádermunkájukról, az irányításuk alá tartozó üzem káder­helyzetéről, az állami, szövetkezeti sze­mélyzeti munka pártirányításáról. Ja­vítani kívánjuk az együttműködést, a kölcsönös tájékoztatást a vezetői kivá­lasztás előkészítésében, minősítésében, értékelésében az állami, társadalmi szervek felsőbb vezetőivel, szövetkezeti szövetségekkel. — mondta befejezésül Lukács Lajosné. Gémes Gábor Főtéri emlék Micsoda regény kerekedhetne a Jókai, Ady, Móricz, Németh Lász­ló, Erdei Ferenc, Szabó Pál érdek­lődését is fölkeltő kecskeméti fő­térről. Járt itt a két Hunyadi-fiú, II. József és Erzsébet királyné, Ka­tona József és Petőfi Sándor, Bis­marck és Perez de Cuellar, Bartók és Kodály. Koronként változott formája, arculata. A Pártos tervei szerint készült bazárban híres kereskedőcégek te­lepedtek meg. A városháza felőli sarokról nyílt Fuschs Samu áruhá­za, mellette Gigner Jenő szaküzlete várta a vásárlókat. Az árnyékok­ból következtetve egy esős őszi nap reggelén örökítette meg a fotós, Dóri Pál a főtér egy soha vissza nem térő pillanatát, a harmincas évek második felében. A százesztendős épületben a na­pokban megnyiló kávéházban ta­lán elférne néhány szép felvétel a tornyok között nyújtózkodó főtér hangulatos tegnapjáról, a hajdan­volt piacokról. (—i —r) Az építőtábori mozgalom új lehetőségei A diákok szünidei foglalkoztatásá­nak egyik alapvető, jól bevált formája az építőtábor. Más diákfoglalkoztatási formákkal szemben az építőtábor a munkára nevelés leghasznosabb, okta­táspolitikai és nevelési szempontból is fontos módja — a tanulóifjúság nagy része itt találkozik először a konkrét munkával, éppen azért nem elhanya­golható, hogy a fiatalokat milyen hatá­sok érik, milyen élményeket szereznek első munkahelyükön. Emellett a szabadidő hasznos és tartalmas eltölté­sét is szolgálja. Mindezek alapján a KISZ KB építőtáborok titkársága fo­lyamatosan törekszik a mozgalomban rejlő lehetőségek mind jobb kiaknázá­sára — tájékoztatták az MTI munka­társát a titkárságon. Szociális gondozók Tasson Már az idén is több helyen és válto­zatosabb munkát kínáló táborokban vehetnek részt a fiatalok. A hagyomá­nyos mezőgazdasági, kereskedelmi- vendéglátó-ipari és szolgáltató, kör­nyezetvédelmi, vízvédelmi és építőipari táborok, diákhotelek mellett újdonság­ként Szolnokon és Tasson szociális gondozói tábort nyitnak azoknak a fia­taloknak a számára, akik különösen érdeklődnek e könnyűnek egyáltalán nem nevezhető munka, hivatás iránt. Ezen a nyáron 129 mezőgazdasági, ke­reskedelmi, élelmiszer- és vendéglátó­ipari, építőipari gazdálkodó egység, környezet- és természetvédelmi egyesü­let, gazdaság, vállalat, megyei, városi, községi tanács, művelődési, oktatási intézmény, KISZ-apparátus foglalkoz­tat diákokat. Június elejétől augusztus végéig 145 táborhelyen mintegy 400 turnusban több mint 40 ezer fiatal tölt­het két hetet. Közülük hétezer Bulgári­ából, Csehszlovákiából, Lengyelor­szágból és az NDK-ból érkezik. A szerződéseket általában ezekben a napokban, hetekben szokták megköt­ni. Most azonban csúsznak ezzel, mert az építőtábort üzemeltetők körében meglehetős „riadalmat” okozott, hogy az általános forgalmi és a személyi jö­vedelemadó bevezetése után a diákok foglalkoztatása jelentős adminisztratív többletmunkát igényel. A tábort üze­meltetők a beszerzésekre kifizetendő általános forgalmi adót visszaigényel­hetik az államtól, illetve levonhatják a saját tevékenység után fizetendő for­galmi adóból. De nemcsak ez növelné az adminisztrációs munkát. A tábo­rokban foglalkoztatott fiataloknak ugyanis — a törvény szerint — az ott kapott pénz után adózniuk kell. Vagyis az üzemeltetőnek kell kiszámolnia és levonnia ezekből a 600—2000 forint közötti összegekből az adóelőleget. S ráadásul mindezt 24 órán belül kell elvégezni. Nincs adóelőleg Minthogy a jogszabály érvényesítése csaknem veszélybe sodorta az építőtá­borozást — hiszen ilyen körülmények között kevesen vállalnák a diákok fog­lalkoztatását — a titkárság megkereste a Pénzügyminisztériumot és a tárgyalá­sok eredményeként megszületett az a döntés, hogy a diákok szünidei foglal­koztatásáért kifizetett összegből nem kell adóelőleget levonni. Elgondolkod­tató egyébként, hogy a középiskolások 90 százaléka semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik, s a törvény szerint adómentes többek között a középisko­lások, szakmunkástanulók jutalma. Az építőtáborozók pedig tulajdonképpen jutalomként kapják az említett össze­get, és az üzemeltetők költségként, s nem munkabérként vagy munkadíj­ként számolhatják el. Az építőtáborban dolgozó pedagó­gusoknak is adózniuk kell az ott kapott jutalom után. Ennek ellensúlyozására az építőtáborok titkársága csak annyit tehet, hogy megkéri az üzemeltetőket: lehetőségeik szerint ezt a költségként elszámolható összeget emeljék meg. Azaz az adóelőleg levonása úján az eddiginek megfelelő vagy azt megköze­lítő összeget kaphassanak a pedagógu­sok. Ingyen utazhatnak Az idén — a MÁV-val kötött megál­lapodás alapján — sikerül bevezetni azt a kedvezményt, hogy az építőtábo­rozó fiatalok ingyen utazhatnak a tá­borhelyre és haza vasúton. Tárgyaltak a MÁV-val arról is, hogy az ingyenes utaztatás fejében a diákok építőtábori formában részt vesznek a csillebérci út­törővasút felújításában. Ebben az év­ben anyagi okok miatt erre nem nyílik lehetőség. Helyette például a Vác— Szob vasútvonal felújítási munkáiban segédkezhetnek a fiatalok. Mivel a MÁV-nál számos olyan munka adó­dik, amely csak kézzel végezhető el, további, hosszú távú együttműködésen is gondolkodnak. Uj kezdeményezés volt, hogy a tit­kárság nemrég megkereste levélben az ország valamennyi tanácselnökét, fel­ajánlva, hogy építőtábori formában se­gítenek elvégezni olyan munkákat, amelyek idényjellegűek vagy amelyekre nincs munkaerő. Áz ötlet kedvező fo­gadtatásra talált: az idén többek között Kazincbarcikán, Zalakaroson, Encsen, Szigetvárott, Pécsett és Balatonföldvá- ron várják a diákokat parkok, stran­dok gondozására, s kisebb közösségi munkákra. A távlati tervek között szerepel üze­meltető közösségek létrehozása. Elő­fordul ugyanis, hogy egy-egy gazdálko­dó szervezet, gazdasági egység a már meglévő táborhelyet hagyja parlagon. Néni szervez építőtábort, mert nem tud két hétre elegendő munkát adni, egy másiknak nincs erre elegendő pénze, a harmadiknak esetleg eszébe sem jut ez a kézenfekvő megoldás az idényjellegű feladatok ellátására vagy a munkaerő- hiány pótlására. Az üzemeltető közös­ségek létrejöttével — termelőszövetke­zet vagy melléküzemág, kisebb ipari üzem, helyi tanács összefogása révén — megoszlanának a táboroztatás költ­ségei, s a diákok a közösség minden tagja számára végeznének munkát. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Ki szúrt, s hova? A Bács-Kiskun Megyei Bíróság Papp László Istvánt egyrendbeli emberölés kísérletében, valamint egyrendbeli élet- veszélyes testi sértés kísérletében mond­ta ki bűnösnek, s ezért hat év és hat hóna­pi börtönbüntetésre ítélte, s emellett hat evre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az eljárás során azonban nem volt könnyű dolga a dr. Szenáky János vezet­te tanácstestületnek. Az italozástól a levelezésig A bíróság tényként állapította meg az alábbiakat: A 35 esztendős Papp László István (a továbbiakban Papp László) mint la­katos szakmunkás dolgozott, s bár gyakran italozott, magatartása ellen munkahelyén nem merült fel kifogás. 1984-ben bekövetkezett látáscsökkené­se után azonban még többször nézett a pohár fenekére, s előfordult, hogy a munkából igazolatlanul távol maradt. Az Agrikon kecskeméti gyárában — betegsége miatt — 1986 novemberétől csak mint öltözőőrt tudták foglalkoz­tatni. Házasságot 1974-ben kötött Jaskó Máriával (a továbbiakban Papp Lász- lóné), aki korábban szintén italozott. Három gyermekük van. Házasságuk első éveit követően Papp Lászlóné az italozást abbahagyta, de mivel férje eb­ben nem követte, sőt alkoholos álla­potban gyakran bántalmazta, 1986 ok­tóberében megszakította vele az életkö­zösséget, s valókeresetet nyújtott be. 1987 márciusában azonban ismét ösz- szeköltöztek. Ezután otthonuk felújítá­sára ötvenezer forint kölcsönt vettek fel, de mivel Papp László ismét gyak­ran italozott, s feleségével sűrűn vesze­kedett, az asszony jobbnak látta eldug­ni a pénzt. Kapcsolatuk újra megrom­lott. Olyannyira, hogy 1987. június 3- án a félj egy cetlin írásban szólította fel feleségét a pénz másnap 11 órára törté­nő bemutatására. Az írást — mint egy ajánlott küldeményt — a másodpéldá­nyon az asszonnyal is láttamoztatta. Papp Lászlóné az ultimátum lejárta­kor, tartva attól, hogy a pénz megszer­zése érdekében a férje erőszakhoz fo­lyamodik, három gyermekével édes­anyja, Jaskó Jánosné lakására költö­zött. Dulakodás és szurkálás Papp László nem hagyta annyiban a dolgot, hanem június 7-én — közepes, fokú alkoholos befolyásoltság alatt -— felkereste anyósa házát, hogy felesé­gével „elszámoljon”. Úgy gondolta, hogy erre jogcíme is van, hisz a kölcsön felvételénél ő volt a kezes. Egyenesen abba a szobába ment, ahol az asszony tartózkodott. Megkérdezte tőle, hogy mi lesz a vasárnapi ebéddel, majd há- romszor-négyszer arcul ütötte. Jaskó Jánosné ekkor ment be a szo­bába, s lánya védelmére kelt. Dulakod­tak. Papp László belerúgott a feleségé­be, anyósát pedig megütötte. Miután kissé lecsillapodtak a kedélyek, a férfi leült az ágyra. Újra vitatkozni kezdtek, s Jaskó Jánosné távozásra szólította fel Papp Lászlót. Ekkor a férfi a zsebéből elővett egy nyolc centiméter penge­hosszúságú tőrkést, amivel — sértő szavak kíséretében — nyakonszúrta az anyósát, alig kerülve el a visszeret és a verőeret. A férfi lánya—a 14 esztendős Papp Katalin —, ekkor értesítette az udvaron tartózkodó Jaskó Gáspárt a történtekről, aki erélyes fellépéssel köz­beavatkozott. Dulakodni kezdtek Papp Lászlóval, aki megszúrta Jaskó hátát a jobb oldalon, ő maga pedig a bal combján kapott sebet. A sógor vé­gül ártalmatlanná tette a támadót. A védekezés Papp László a tárgyaláson elismerte, hogy megszúrta Jaskó Jánosnét, de egyeb cselekmény elkövetését tagadta, s nem ismerte be bűnösségét. Elmondá­sa szerint az anyósa lökte őt be a szobá­ba, s akkor ütést érzett a bal combján, majd mikor odanyúlt, meleg és véres lett a keze. Ezután szúrta meg Jaskó Jánosnét. Jaskó Gáspár háta pedig úgy sérül­hetett meg, hogy a dulakodás közben Papp Lászlóné őt — a férjet — meg akarta szúrni, de a szúrás véletlenül a sógort érte. A bizonyítás A megyei bíróság nem találta meg­győzőnek Papp László védekezését. Papp Lászlóné, Jaskó Jánosné és Jaskó Gáspár egybehangzó vallomásait fo­gadta el valónak, s az igazságügyi or­vosszakértő azon véleményét, misze­rint a vádlott combját ért sérülés is keletkezhetett saját késétől, dulakodás közben. Tanú volt arra is, hogy Papp László, mielőtt anyósa lakására indult, a városföldi központi vendéglőben fe­lesége és anyósa megölésére, majd a ház felrobbantására utaló kijelentése­ket tett. A bíróság megállapította, hogy Papp László nem volt önvédelmi helyzetben, s nem rajta múlott, hogy anyósa nem szenvedett halálos, Jaskó Gáspár pedig életveszélyes sérülést. (Utóbbinak csak a hátát érte a szúrás, de nem hatolt be a mellüregbe. Mivel a tanúk vallomása szerint a szobában senki másnál nem volt kés, a bíróság úgy értékelte, hogy ez a sérülés is csak Papp Lászlótól szár­mazhat.) A büntetés kiszabásánál eny­hítő körülményként jött számításba a vádlott súlyos szembetegsége, büntet­len előélete, valamint az a tény, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. Bálái F. István Határ menti munka­megosztás: Jugoszláv födémgerendához magyar béléstest Új típusú, korszerű födémszer­kezet elemeinek gyártását kezdték meg munkamegosztás keretében a magyar és a jugoszláv határ két oldalán. A Baranya—Tolna Me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat mohácsi gyárában béléstesteket, az eszéki Opeka cégnél pedig geren­dákat állítanak elő a magyar pia­con újdonságnak számító „prog­ress” födémszerkezethez. Az együttműködés révén a lakásépí­tők olyan födémszerkezethez jut­hatnak, amely a hagyományosnál könnyebb, kézi erővel is beemelhe­tő, könnyebben vakolható, folt­mentesen festhető, s méretválasz­tékával rugalmasabban igazodik a tervező elképzeléseihez. A jugoszláv cég magyar cement­ből, betonvasból és kerámiaele­mekből automata gépsorain állítja elő a födémgerendákat. A piaci igények felméréséhez szükséges el­ső kisebb tétel már meg is érkezett a mohácsi téglagyárba, ahol a hoz­závaló kerámia béléstesteket készí­tik. Az eszéki munkáért fa rakla­pokkal fizet a magyar fél. A magyar—jugoszláv termelési kooperáció szervesen kapcsolódik a mohácsi téglagyár fejlesztéséhez. A Duna-parti üzemben ugyanis már öt éve megkezdték a kevésbé energiaigényes, nagy üregtérfoga­tú, értékesebb termékek gyártását szolgáló technológiai korszerűsí­tést. Amennyiben a kereslet indo­kolttá teszi, akár három év alatt képesek lesznek felfuttatni a „progress” béléstest gyártását évi egymillió méter gerendához szük­séges mennyiségre, s ezzel a hazai födémszerkezet-szükséglet egytize- dét fedezhetik. Az idén várhatóan már háromszázezer méter geren­dára való béléstest készül a mohá­csi téglagyárban, amely már elő­rendeléseket is felvesz a „progress” födémszerkezetre.

Next

/
Thumbnails
Contents