Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
1988. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 NEKEM CSAK A KÉT KEZEM VAN!” Aki egyedül nevelte tizenegy gyermekét • Egyszerűen, de jó egészségben él a felsőcsalá- nosi család. Vágónéhoz és a másodikos Andriskához épp a szomszédban lakó Dóka László érkezett látogatóba. (Tóth Sándor felvétele) — Üljön le nálunk! Nagy a széjjel- ség, igaz? Takarítok, mosok, majd főzök. Délután meg megyek munkába, a Hullámba. Szakács vagyok a kiskecs- keméti vendéglőben. Mindjárt letörlöm az asztalt... így ... ezen tessék írni! Három évtized Szíves szóval fogad a tizenegy gyermekes Vágó Imréné felsőcsalánosi házában. Ám kissé zavarba is hozza a látogatás. Minek köszönheti, hogy ép- ■ pen hozzájuk kopogtattam be ebben a tanyavilágban, amely egy mérges gyomnövényről kapta a nevét? No igen, a családja, a futballcsapat létszámú, hat fiú — öt lány „együttes”, akik eddig már tíz unokával szereztek neki örömet, arról van mit beszélni! Végtére is majdnem három évtized telt el azóta, hogy az első meglátta a világot. Mintha visszalapozna az időben, bemutatja fiait, lányait, nevük és születési évük szerint: — Imre, 1959. Csatornatisztítógépkezelő az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalatnál. — Rózái (Huszka Györgyné), 1960. A Volánnál könyvelő. Főijével a napi munkaidő után is dolgozik. Egy pál- monostori hodályban csirkéket tartanak. Tizenkétezret a napokban adnak át a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak. — Gyula, 1961. Szerkezetlakatos. — László, 1962. Betanított kőműves. — Ilona (Kerekes Ferencné), 1964. Gyesen van. — Erika, 1966. Kétéves gyermekét otthon neveli. — Eszter (Kovács Istvánná), 1967. Ápolónő. — Pál, 1968. Segít Rozálék csirketartásában. — Tibor, 1969. Munkahelye a kecskeméti baromfi-feldolgozó. — Éva, 1974. Hetedikes. — Andriska, 1978. Második osztályos. A Zója utcai általános iskolába jár. A csöndes szavú, szerény asszonyt hallgatva, az jut az eszembe, hogy egyszer olvastam valamelyik, ünnepi tanácsülésre szóló meghívón: Kérjük, , viselje kitüntetéseit! Vágónénak, 51 éves korára, nincs semmilyen érdemjele. Kiforgathatná itthon az összes fiókot, nem találna egyetlen pecsétes írást sem arról, hogy ő például jó anya, tizenegy gyermeke és tíz unokája van. Ezt azonban az eltelt csaknem harminc esztendő hétköznapjai fémjelzik. 1 — Kiskoruktól kezdve egyedül neveltem fel a gyerekeimet. Az apjukra ■ nem számíthattam. Az elivott volna előlük minden fillért. Az iszákosság „elvitte” a régi, lugasos, kerítéses nyárlőrinci házunkat. 1973-ban költöztünk ide, a Felsőcsalánosba. A férjemtől végül elváltam. Nem akartam olyan emberrel tovább együtt élni, aki a konyhában földhöz vágta a gyerekek tejét, majd az udvaron felállított egy hordó bort, és abból ivott. Teljesen gátlástalan volt. Maga azt el sem tudja képzelni, milyen életet éltem mellette! • • Összetartotta a családját — Hogyan tudta így, egyedül összetartani a családját? — Dolgoztam. Takarítottam a Fémmunkásban. Hét éve meg á Hullám vendéglőbe mentem el szakácsnak. A bruttósítás után ötezer forint lett a havi fizetésem. Szombaton és vasárnap is bejárok főzni. Élünk, ahogyan tudunk. Az a jó, hogy segitőkész szomszédaink vannak. Mint Dóka Laci bácsi is, aki — amíg én nem vagyok itthon — át szokott jönni hozzánk. Vigyáz Andriskára, nehogy kiszaladjon az útra. A család, nem könnyű anyagi helyzetében, egészséges életmódjával is igyekszik megtakarítani valamennyi pénzt. — Szeszes italra, cigarettára nincs gondom! — mondja Vágóné. — A lányaim közül egyik sem dohányzik. Két fiam, Gyula és Tibi sem szokott rágyújtani. Néha egy-két fröccsöt megisznak, ennyi az egész. Ne ők fizessenek rá! — S a bolti vásárlásaik? A napi élelem, meg a ruházkodás? — Sokba kerül. — Anyuka az áremelés utáni első napon nem mert bemenni a petőfiváro- si ÁBC-be —- árulja el beszélgetésünket hallgatva Rózái, a legidősebb asszonylány. — Másnap azért mégiscsak bementem — folytatja Vágóné. — S hogy meglepődtem! Harminc forintnál több két kilogramm burgonya! Vettem egy csomaggal, vacsorára. Csak itthon vettem észre, hogy fagyos, csupa fekete. A felét tudtam felhasználni. — A piacon is bosszankodunk — szól ismét Rózái. — Láttam olyan krumplit 18 forintért, amiért nekem — ha eladó vagyok — nem lett volna bőr a képemen öt forintnál többet kérni. — Micsoda dolog az — kérdezi egy másik családtag —, hogy egy 1200 forintos gyerekcipőnek harmadnapra leválik a talpa? Milyen munka — és ráfizetés a fogyasztóknak — az ilyen termék? Sok minden szóba kerül még a Vágó családnál. Rózái például nem érti: miért 1200 forint az a gyermekkocsi, amely azelőtt csak 300 volt? S, hogy a ruhaféléknek mennyire fölment az ára! Ezek valós dolgok. Azonban ők is bizakodnak abban, hogy munkájukkal és a többi magyar család áldozatvállalásával és erőfeszítésével jobbra fordul a helyzetük. Mások is vallják 1988-ban, ami Vágó Imréné szájából így hangzik: — Nekem csak a két kezem van, ebből élünk! Kohl Antal NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE A kibővült utazási kedvezményekről Az idős embereket érintő pénzügyi változásokról szóló sorozatunkban legutóbb a tévé előfizetési díjával foglalkoztunk. Nos, azóta a kormány felülvizsgálta az anyagi lehetőségeket, s megszületett az új, az eddiginél kedvezőbb állásfoglalás, amely szerint a 70 éven felüli nyugdíjas házaspárok akkor is mentesülnek az előfizetési díj alól, ha nem egy, hanem két nyugdíjból élnek. Í Az új jogszabály ez év január l-jétől érvényes. E módosítás ismertetése után mai cikkünkben a kibővült utazási kedvezményekről írunk: — Milyen változások vannak a MÁV-nál? — kérdeztük Tóth Sándortól, a kecskeméti nagyállomás állomásI főnökétől. — Az 1988. január l-jétől érvényes új szabály szerint a korábban 16 féláru utazásra érvényes utalványok úgy is felhasználhatók, hogy 90 százalékos a kedvezmény — mondotta Tóth Sándor. — Ez a rendelkezés menettérti, vagyis oda-vissza utakra vonatkozik? — Nem. Csak 1-1 utazásra, amikor is minden alkalommal 1 helyett 2 bélyegzési helyet kell felhasználni a lóból. — Az idei utalványokat még nem kapták meg a nyugdíjasok. Ennek ellenére utazhatnak-e kedvezményesen? — A válaszom erre: igen. Áz 1987. évben kiküldött utalványok még felhasználatlan bélyegzési helyei alapján március 31-éig az új szabályok szerint érvényes a kedvezmény. Az érdekeltek választhatnak, hogy továbbra is 50 százalékos jegyet vesznek egyszeri utazásra 1 bélyegzéssel, vagy 90 százalékos mérséklésűt szintén egyszeri utazásra, de 2 bélyegzési hely felhasználásával. Ha az illető nyugdíjas egyáltalán nem utazott 1987-ben az utalványával, akkor a tavalyihoz hasonló feltételekkel, 16 alkalommal vehet féláru jegyet, vagy pedig 8-szor kaphat 90 százalékos mérséklésűt. Az oda-vissza, azaz menettérti utazások esetében ezek fele, vagyis nyolc 50 százalékos és négy 90 százalékos jegy vásárolható. — S aki minden 1987-es bélyegzési helyet felhasznált? — Ilyen esetben plusz két 90 százalékos kedvezményű, vagy pedig egy ugyanilyen díjú menettérti utazásra jogosult. — A 90 százalékos kedvezmény tehát azt jelenti, hogy a vonatjegy teljes árának, tizedrészéért lehet utazni? — Általában így van, azonban a teljes és a mérsékelt árú jegyekre megállapított díjövezetek nem azonosak, így néhány forintos eltérések előfordulhatnak. Például Kecskemétről Budapestre személyvonatra 60, gyorsra pedig 110 forint a teljes árú menetjegy, tehát a tizedrészük 6, illetve 11 forint. Ezzel szemben — ez említett okok miatt — a 90 százalékos kedvezmény igénybevételekor 8, illetve 14 forintot kell fizetni. — Utazzunk el képzeletben például Budapesten át Miskolcra. — Egy ilyen út személyvonat másodosztályon 120, gyorson 190 forintba kerül. A nyugdíjasok az ismertetett feltételekkel ehelyett 12, illetve 20 forintot fizetnek. Első osztályon utazva a 180 forintos személy-, s a 250 forintos gyorsvonati jegy ára számukra csak 18, illetve 26 forint. — Külföldi utazáskor mik a lehetőségek? — Ha valaki nemzetközi utazáson vesz részt, akkora belföldi 90 százalékos kedvezmény a határállomásig érvényes. További újdonság, hogy amennyiben a nyugdíjas már a plusz kétszeri 90 százalékos mérséklést is igénybe vette, akkor utalványa alapján ez év március 31 -éig a nyugati forgalomban — szintén a határig—tetszés szerinti számban kaphat 30 százalékos kedvezményt. Telefonon felhívtuk Budapesten a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, s megtudtuk: az 1988. évi utazási szelvényüket a februári nyugdíjakkal együtt kapják meg az idős emberek. Természetesen az az ésszerű, hogy ha még az 1987-es szelvényük alapján kedvezményre jogosultak, akkor március 31- éig továbbra is azt használják, s csak utána az 1988. évit. » * * * A Kunság Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettesétől, Kovács Ferenctől kapott tájékoztatás szerint a nyugdíjasok autóbusszal is alapvetően ugyanazokkal a kedvezményekkel utazhatnak, mint amilyenekkel vasúton. — Egy kedvezményes utazásnak minősül a célállomásra történő közvetlen, vagy átszállással való út — mondotta az igazgatóhelyettes —, az utazás megkezdését követő nap 24. órájáig. — Tehát függetlenül attól, hogy hányszor szállnak át? — Igen, s attól is, hogy az erre jogosultak csak autóbusszal, vagy pedig busszal és vonattal is utaznak. Az átszállások tényét a jegykiadóval közölni kell. — Kérjük, mondjon egy példát az új lehetőségre. — Kecskemétről Győrbe a teljes árú menetjegyért 214 forintot kell fizetni, de az ötvenszázalékos kedvezmény igénybevételekor csak UW forintot. Ha a nyugdíjas a 16-ból két kedvezményhelyet felhasználva a 90 százalékos lehetőséggel él, akkor mindössze 30 forintot fizet. — S a helyi járatokon? — A nyugdíjasok ezekre kedvezményes árú bérletet válthatnak 30 + 2 forintért, s a 70 éven felüliek ingyen utazhatnak mind a helyi járatokon, mind pedig a helyközi járatok helyi szakaszain. Vitaszek Zoltán Majdnem ötmillió utas a négy határkapuban • A határkapuk legnagyobb utasforgalma évek óta augusztusban van Tompán. • Akik kiválóan végezték a határ ellenőrzését: Engier Csaba, Herczog Emil és Hajagos Tibor határőrök. Hercegszántón, Tompán, Kelebián és Röszkén összesen 4 697 191 állampolgár útlevelét ellenőrizték a határőrök 1987-ben. Az európai szocialista országokból a korábbi évhez viszonyítva azonos számban érkeztek a Duna —Tisza közi déli határkapukba. Ugyanakkor 33 százalékkal nőtt a nem szocialista országokból érkező — többségében osztrák, NSZK-beli, olasz, svéd, török állampolgárok száma. A múlt évben Hercegszántón 439 476, Tompán 1 456 899, Kelebián 640 370, Röszkén 2 160 446 utas lépte át a határt. A forgalom legjobban a herceg- szántói határállomáson nőtt. Jelentősen, 34 százalékkal csökkent azonban a kishatárszéli forgalom az elmúlt évben, amelynek oka egyrészt a forint két alkalommal történő leértékelése, másrészt a jugoszláv árszínvonal nagyarányú emelkedése volt. Növekedett a kamion- és autóbuszforgalom a közúti átkelőhelyeken, és a vízi jármű-forgalom a Dunán. Ugyanakkor tovább csökkent a vasúti teherszállítás mértéke Kelebián. Az útlevélkezelő határőrök célja az ellenőrzés biztonságos, gyors és kulturált végrehajtása volt. A vám-, deviza- és útlevélszabályok megszegői sajnos lassították az érkezők és távozók áteresztését a határkapukban. Különböző rejtekhelyeken 15,5 millió forint értékű csempészárut és fizetőeszközt derítettek fel a vámosok, s 51 személy jogtalan határátlépését akadályozták meg az útlevélkezélő határőrök. A kísérletezők 95 százaléka külföldi állampolgár volt. Gazsó Béla A BÍRÓ TOLLÁBÖl Lezárult a thermofor kémények ügye Meddig lehet a lakóépület hibája miatt a kivitelezőktől kijavítást vagy kártérítést kérni? Hogyan kell az elvégzett munka költségét felszámítani? Kit terhel az értéknövekedés? Mikor évül el a követelés? Ezekre a kérdésekre adott választ a Legfelsőbb Bíróság, amikor egy olyan ügyben döntött, amely élénken foglalkoztatta Kecskemét közvéleményét. A per ugyan most befejeződött, de hasonló meghibásodás.más épületeknél is előfordulhat. Ezért érdemes felidézni az eseményeket és leszűrni a tanulságokat! Ki viseli a javítás költségeit? Kecskeméten, a Széchenyivárosban 1969 és 1975 között több olyan lakóépületet adtak át, melyekben a melegvíz-ellátást gázbojler, a fürdőszobák fűtését pedig fali hősugárzó szolgáltatta. A berendezéseket az épületek gyűjtőkéményeibe kötötték be. Ez a fűtési megoldás hosszú éveken át üzemelt. 1986 elején azonban az egyik lakó panaszára a Filantróp Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Vállalat a kémények gáztömörségi vizsgálatát végezve megállapította, hogy a fűtésgáz a szellőzőkürtőkbe kerül, aminek folytán a gázkészülékek üzemeltetése balesetveszélyessé válik. Ezért a vállalat a gázbojlerek és hősugárzók működését szolgáltató gázvezetékeket elzárta. A beszerzett szakvélemény szerint a vizsgált gyűjtőkémények a keletkezett füstgázokat nem vezették el, és ennél fogva a rendeltetésszerű használatra nem alkalmasak. A Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet felhívta a kivitelező Dutép Vállalatot a kémények kijavítására, de ezt az építő nem vállalta. A lakásszövetkezet a bírósághoz fordult. Annak megállapítását kérte, hogy az alperes (a Dutép Vállalat) 167 darab kémény javításával felmerülő költségeket viselni tartozik, majd a kijavítási munkálatok befejeződése után a követelését 6 149 470 forintban jelölte meg. A kivitelező arra hivatkozott, hogy a követelés már elévült, vagyis nem lehet bíróság előtt érvényesíteni. Előadta továbbá, hogy 15-17 évvel ezelőtt a kéményeket jóváhagyott tervek és előírások szerint építette meg. Az észlelt gáztömörségi és áramlási elégtelenségek a természetes elhasználódás, az önkényesen és szakszerűtlenül végzett átalakítások, valamint a laza, tömörte- len Ijekötőcső-illesztések következményei, amelyek egyike sem írható a terhére. Döntött a megyei bíróság A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy az adott épületekre vonatkozó jogszabályok alapján a szavatossági jogok elévülési ideje az átadásátvételi eljárás befejezésétől számított egy év, illetve alkalmatlanság esetén három év. Mivel a lakásszövetkezet a hiba 1986. áprilisi felfedezéséig akadályozva volt igénye érvényesítésében (nem szerzett tudomást a hibáról), ezért eddig az időpontig az elévülés nyugodott. A keresetét az akadály megszűnésétől számított egy éven belül benyújtotta, és így a követelés nem évült el. Mindezekre figyelemmel az alperest a beszerzett szakvélemény alapján 5 829 868 forint megfizetésére kötelezte. Elkésett-e az igényérvényesítés? Az alperes fellebbezése folytán az ügyben a Legfelsőbb Bíróság is eljárt. Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a hiba felfedezése, az akadály megszűnése mikor következett be, és ehhez képest a lakásszövetkezet mikor érvényesítette igényét. A hiba felfedezésének kérdése és megítélése mindig tartalmaz szubjektív elemeket. A bírói gyakorlat szerint ennek meghatározásánál alapvető tényező az a polgári jogi alapelv, hogy a jogosultat is terheli az adott helyzet szerinti megfelelő magatartás, és az általános elvárhatóság. • Ennek alapján nyilvánvaló, hogy egy-egy hiba megítélése annál egyszerűbb, minél nyíltabb annak jellege. Adott esetben az is fontos lehet, hogy a hiba, hiányosság felmerülésének időpontja és a használat időtartama között milyen kapcsolat áll fenn. Hosz- szabb idő elteltével ugyanis az észlelt hiányosság egyértelműsége csökken azáltal, hogy a hiba elvileg az elhasználódással, és így a kötelezett felelősségének elenyészésével is összefügghet. A perbeli épületek 1986 tavaszán már 11-16 éve funkcionáltak, ideértve az épületeken belüli kéményeket is. Az ilyen hosszú idő után észlelt működésbeli zavar az első látszatra nem mutat eredendő kivitelezési hiányosságra, hanem elsősorban elhasználódásra. A lakásszavatossági perekben több évtizedes gyakorlat, hogy a jogosult igényét nem feltétlenül a bírósághoz benyújtott keresettel kell érvényesítenie. Elegendő, ha a kötelezetthez megfelelő felszólítást intéz. A polgári törvénykönyv szerint a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének megfelelően lehessen felhasználni. A rendeltetésszerűség egyik legalapvetőbb, a gyakorlatban és a jogi rendezésben is kifejezésre jutó kritériuma a szolgáltatás, illetve a dolog hibátlan működése, funkciójának maradéktalan betöltése. Lényeges még az időtartam, ezért egy-egy dolog élettartamát mindig egyedileg kell vizsgálni. Az idő múlásával szerephez jut a karbantartás és a használat jellegének a kérdése is. Az épülettel együtt használódnak el A thermofor kémények — a szakvélemények szerint — nem váltották be az eredeti műszaki, technikai elképzeléseket. Tulajdonképpen még ma sincs teljesen megnyugtató magyarázat arra nézve, hogy e kémények tűrőképessége miért csekélyebb a hagyományosan, téglából épült kéményekhez viszonyítva. Ezen okok miatt már évek óta nem engedélyezik az illetékes hatóságok a thermofor kémények tervezését és kivitelezését. Tény azonban az is, hogy gáztüzelés esetén a kéménybe jutó égéstermékek agresszív hatásúak, ezért bármilyen kéménytípusról legyen is szó, bizonyos időszakonként a felújítás elkerülhetetlen. A kémények élettartam-jellemzője nem mutat az épülethez viszonyítva olyan eltérést, mint például a lapos tető, amelyet szinte az átadástól kezdve gondozni, karbantartani kell. A tetőn 12-15 év után nagyjavítást kell eszközölni, ami a teljes érték 30-50 százalékát is elérheti, és így élettartama 20-30 év, amikor teljes cserére, felújításra van szükség. A kémények a javítások, karbantartások mellett gyakorlatilag az épülettel együtt használódnak el. Nem gazdagodhat a lakásszövetkezet A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében a Dutépnek nem kell viselnie a kémények teljes javítási költségét, mert ezáltal a lakásszövetkezet értéknövekedéshez, és megtakarítás formájában kimutatható előnyhöz jutna. Ez az előny egyrészt abban mutatkozik meg, hogy a lakásszövetkezet a mai technológiai szintnek megfelelő kéményekhez jut, másrészt az eredeti kémények karbantartási költségkihatása sem terheli. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, mérlegelve az összes körülményt — többek között azt is, hogy a lakók beavatkozásai révén olyan behatások is érvényesültek, amelyek, ha kisebb mértékben is, de a kémények huzatviszonyát hátrányosan érintették —, a kivitelező Dutépet 4 500 000 forint megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a lakásszövetkezet igényét elutasította. Dr. Varga Miklós megyei bírósági elnökhelyettes
