Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

1988. január 15. • PETŐFI NÉPE • 3 MAGYARÁZAT VAN, TEJ NINCS Szókimondó Nehezen indult, de végül parázs hangulatban fejező­dött be a falugyűlés Dusnokon, a művelődési házban. Az este hat órára meghirdetett rendezvényre csak ne­gyed hétre jöttek össze annyian, hogy a község vezetői végre elfoglalják helyüket az elnökségi asztalnál. Üres szék így is maradt, ám a jelenlevők aktivitása pótolta a távolmaradókat, kivéve a tanácstagok egy jelentős csoportját, akiknek hiányzását választóik szóvá is tet­ték. Néhányan megkérdezték azt is, hol a község or­szággyűlési képviselője? Ez a falugyűlés a nyíltság szel­lemében zajlott. falugyűlés Dusnokon Nem javult a kereskedelmi ellátás • Legyen az áfész-cgységekben is olyan jó az ellátás, mint a sütőipari szakboltokban — mondták a dusnokiak. (Méhesi Éva felvétele.) Először Gyuricza Imre tanácselnök foglalta össze Dusnok elmúlt évi fejlő­dését, s ismertette a várható idei lehető­ségeket. Legnagyobb eredmény 1987- ben az iskola központi fűtésének felújí­tása volt, amely végre sikeresen befeje­ződött. A munka elhúzódásának fő oka: nehezen teremtődött elő a felújí­táshoz szükséges hárommillió forint. Erre az évre látványosabb fejlődés nem várható, néhány fontos kérdésben azonban döntenie kell a márciusi ta­nácsülésnek. Az eredetileg gyermekor­vosi körzet kialakítására megszavazott településfejlesztési hozzájárulás félmil­lió forintja megmaradt, státusz hiányá­ban. Felhasználására javaslatokat kért a tanácselnök, csakúgy, mint a művelő­dési ház hatékonyabb kihasználására. Ismertette, hogy három utca pályá­zik szilárd burkolatra, de 1988-ban várhatóan csak egy kaphat. Közölte továbbá, hogy a hírekkel ellentétben nem zár be a sütőüzem, s hogy szerdán­ként helyben intézhetik a lakosok az ügyeiket a kalocsai OTP-fiókkal. * * * Gyuricza Imre beszámolója után a jelenlevők kérdései és hozzászólásai következtek. Feltűnt, hogy a falugyű­lést levezető Dudás János, a községi népfrontbizottság elnöke, s a tanácsel­nök is, keresztnevükön szólítják az em­bereket. — Tessék, János! Marci következik — és így tovább. János és Marci, s a többiek is, éltek a lehetőséggel. Sőt, „nem kímélték” az asztalnál ülőket. Sokallták a fűtésfel­újításra kifizetett hárommilliót, felpa­naszolták a Tolbuhin utca elégtelen közvilágítását, a szeméttelep felé veze­tő út tűrhetetlen állapotát, s a községet átszelő Vajas-csatorna környékének rendezetlenségét. Hiányolták a gázve­zeték és a fejlettebb telefonhálózat kí­nálta előnyöket. Javasolták, hogy a te- hót költsék mozihelyiség kialakítására, mások azt kívánták, hogy a művelődési ház szolgáltatóházzá épüljön át. A leg­több panasz azonban a kereskedelmi ellátásra vonatkozott. Kifogásolták, hogy kilenc óra után nem lehet a köz­ségben tejet kapni. Válaszában a tanácselnök többnyire elismerte a panaszok jogosságát, s ígé­retet is tett a lehetőségek szerinti orvos­lásukra. Megköszönte a javaslatokat, amelyek közül Sáfrán tanító úr indítvá­nya volt a legnagyobb szabású. O an­nak a pályamunkának a részleteit is­mertette, amelyet a község vezetőivel egyetértésben készített, a televízió Na­tura szerkesztőségének felhívására. Ez a Vajas környékének rendezésére vo­natkozott, amely ha megvalósulna, pénzt is nyerhetne a község. A kereskedelmi ellátás színvonalát érintő észrevételekre Argat Ferenc, a fájsz—dusnoki áfész szintén jelenlevő ügyvezetője próbált meg válaszolni. Vi­tatta, hogy a lakosok egyáltalán felve­tik az áfész felelősségét, szerinte az megoszlik a községben kereskedelmi tevékenységet folytató cégek és magán- személyek között. Meglepő módon nem tett ígéretet arra, hogy a tejellátás hiányosságait orvosolni fogja, bár elis­merte, hogy hatvan százalékban ők lát­ják el a községet. Parázs — közbeszólásoktól is kísért — vita bontakozott ki az áfész-ügyve- zető és a jelenlevők között, s utóbbiak az áruházban uralkodó állapotokat, s az úgymond tíz éve elégtelen építő­anyag- és tüzelőellátást is felpanaszol­ták. Argat Ferenc erre hosszas gazda­ságpolitikai magyarázkodásba fogott, s a kereskedelemhez valamit is konyí- tók nem kis megdöbbenésére azt mondta, hogy ő ugyan már 38 éve van a szakmában, dé égy olyan településen, ahol több cég is jelen van, még húszszá­zalékos pontossággal sem tudná meg­mondani, hogy ebből vagy abból a cikkből mennyit kellene rendelni. A vi­tának Putyoráné dr. Tanács Eszter, a kalocsai városi pártbizottság munka­társa vetett véget, az áfész felelősségé­nek hangsúlyozásával. (Lapunkban egyébként a nyáron cikk jelent meg a dusnoki alapellátás hiányosságairól. Úgy látszik, a helyzet nem változott. A szerk.) * * * Végén csattan az ostor! Hodován Pe­temé felállt, s közölte a jelenlevőkkel, hogy ő tett bejelentést a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalánál Gyuricza Im­re tanácselnök ellen. Ezt — úgymond -— a község érdekében tette, mivel hely­teleníti azokat a körülményeket, ame­lyek alapján Gyuricza Imre meg kíván­ja vásárolni szolgálati lakását. Mint kiderült, az érintettnek tudomása volt a bejelentő személyéről, de az ügyről csak annyit mondott, hogy azt a me­gyei tanács vizsgálja. (Tegnapelőtti ülé­sén — mint megtudtuk — a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy dön­tött, hogy fegyelmi eljárást indít a dus­noki tanácselnök ellen.) A falugyűlés végül a korábbi meder­be terelődött vissza, s a lakosság kérte a tanács, valamint a helyi téesz vezető­it, hogy a jobb kereskedelmi ellátás ér­dekében „gyakoroljanak nyomást” az áfészre. Bálái F. István A KNEB IDEI VIZSGÁLATI PROGRAMJA Hogyan valósulnak meg a politikai határozatok, a kormányintézkedések? Hazánk gazdasági, társadalmi életé­nek legfontosabb kérdéseit, illetve a la­kosság ellátását, szociális körülményeit leginkább meghatározó jelenségeket foglalta idei ellenőrzési programjába a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A KNEB mindenekelőtt arra törek­szik, hogy átfogó, országos vizsgálatai­nak tapasztalatait, az ellenőrzések megállapításait minél szélesebb körben hasznosítsák a döntések előkészítésé­ben, végrehajtásában és azok számon­kérésében egyaránt. A közelmúltban jóváhagyott első féléves ellenőrzési terv gazdasági jelle­gű vizsgálatainak sorát a nem rubel- elszámolású import helyettesítésére ho­zott intézkedések végrehajtásának ösz- szegzése nyitja meg. Az országos vizs­gálat során a népi ellenőrök választ keresnek arra, miként valósultak meg a tőkés behozatal helyettesítését szor­galmazó politikai határozatok, kor­mányintézkedések, s az ezt szolgáló be­ruházások mennyiben segítik az import csökkentését, ésszerű, hatékony felvál­tását hazai termékekkel. Ugyancsak fontos gazdasági érdek a találmányok, újítások gyors hasznosí­tása a termelés folyamatában. A népi ellenőrzés közeljövőben kezdődő vizs­gálata annak ered nyomába, hogy az iparjogvédelem elmúlt években to­vábbfejlesztett intézményi rendszere, il­letve jogi és közgazdasági eszköztára miként hatott a vállalatok tevékenysé­gére, a találmányok hasznosítására. Felmérik azt is, hogy az új jövedelem­szabályozási rendszer hogyan segíti a műszaki fejlődés meggyorsítását, illet­ve a népgazdaság, a vállalatok és a feltalálók érdekeinek összehangolását. A vizsgálat időszerűségét hangsúlyoz­zák azok a közérdekű lakossági beje­lentések is, amelyek a találmányok ügyintézésének lassúságára, illetve az újítók, a feltalálók és a közreműködők díjazásának ellentmondásaira hívják fel a KNEB figyelmét. A lakosságot is élénken foglalkozta­tó kérdés a gyógyszerellátás alakulása. Ennek összetevőit vizsgálva a KNEB ellenőrzési programja abból a megfon­tolásból indul ki, hogy a hazai gyógy­szeripar termelési, értékesítési és gaz­dálkodási eredményei folyamatosan ja­vultak az elmúlt esztendőkben. E ten­dencia folytatásaként 1987-ben a ter­melési érték csaknem hét százalékkal, a szocialista országokba irányuló kivi­tel nyolc, a konvertibilis export pedig mintegy 2 százalékkal haladta meg az előző évit. Az eredmények nyomán az elmúlt időszakban lényegesen kevesebb gyógyszer került a hiánycikkek listájá­ra, s az egyre növekvő fogyasztás elle­nére javult az ellátás. Ugyanakkor gondot okoz, hogy nem érvényesülnek az érdekeltségi vi­szonyok a forgalmazásban, a felhasz­nálásban — ami egyaránt érvényes a lakosság és a kórházak gyógyszerellá­tására —, S ennek nyomán hiányzik a fogyasztók „költségérzékenysége”. Ez gyakran indokolatlan, pazarló gyógy­szerfogyasztásra vezet, ami időszakon-' ként hiányt szül. A KNEB első féléves terve — jelen­tőségének megfelelően — önálló vizs­gálati témaként jelölte meg a gazdasá­gilag elmaradott térségek gyorsabb ütemű fejlesztésének társadalmi-gazda­sági programját. Ennek megfelelően a népi ellenőrzés a maga eszközeivel hoz­zá kíván járulni a Minisztertanács ha­tározatával 1986-ban jóváhagyott program teljesítéséhez. A csaknem két éve megfogalmazott feladatok értéke­lését 1988 második felében tűzi napi* rendre a kormány, s a tapasztalatok összegzéséhez jelentős segítséget nyújt­hat a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság országos vizsgálata. AZ ÖSSZEGZŐ PÁRTTAGGYŰLÉSEK ELŐTT Cselekvésre kész kommunisták a magnetofongyárban Befejezéshez közelednek a párttagsági könyvek cseréje előtti beszélgetések. A párt- alapszervezetek, a pártvezetőségek már készítik az összegzéseket, hogy az eszmecseré­ken elhangzottakat a taggyűléseken megvitassák. Néhány helyen a napokban kerülnek pártfórum elé azok a vélemények, amelyeket a kommunisták fejtettek ki saját munkájuk­ról, az alapszervezetek tevékenységéről, a párt politikájáról. A BRG Kecskeméti Magnetofon Gyárában Ballagi P. Konrád villamosmérnököt, a technológiafejlesztési osztály helyettes vezetőjét, a pártvezetőség titkárát kértük arra, összegezze a három párta la pszervezet több mint száz kommunistájának véleményét. — Úgy terveztük, hogy a beszélgetése­ket december végére befejezzük — kezdte —, de a két ünnep között nem termel­tünk, ehelyett decemberben szombaton is dolgoztunk. Fél hónap emiatt kima­radt, ezért csupán a kommunisták 85 százalékával sikerült szót váltanunk. En­nek ellenére — úgy vélem — az eddig elhangzott vélemények tükrözik a teljes kollektíva meggyőződését. — A gyáron belüli helyzet kapott na­gyobb hangsúlyt a beszélgetések során — folytatta a pártvezetőség titkára. — Ebben az évben megszüntettük a sztereo­fej gyártását, és emiatt átszervezés van az üzemben. Ennek szele érződött az eszme­csere során is, mert 130 ember áthelyezé­séről van szó. Ezek nem lepnek munka- nélküliek, csupán mást kell csinálniuk, de ez összefügg a keresettel, és az már nem mindegy, ki mennyi pénzt visz haza. Emellett növekedett az elvárás a gyárral szemben. Kétszázezer darabbal több fu­tóművet kell késziteni. A pártvezetőség titkára azokról a véle­ményekről is említést tett, amelyek biza­kodást tükröznek. Ezek a kommunisták azt mondják: Valami elkezdődött, talán elindultunk azon az úton, amely a kedve­ző végkifejlethez vezet. A politikai, gaz­dasági döntések jók, a megvalósítás... azon sok minden múlik. S megint előjöt­tek a gyári nehézségekről való vélekedé­sek: A vállalat és a gyár közötti viszonyt rendezni kellene, az önállóság miatt is, de ebben a pártvezetőség aligha tud segíteni. — A pártalapszervezetek vezetőségei­nek munkájával a kommunisták elége­dettek, bár hangzott el olyan vélemény is, hogy korábban jobb volt a pártmunka. A megjegyzések igazak, de a kommunis­ták ma is aktívak, dolgoznak a pártalap­szervezetek vezetőségeiben, a KISZ-ben, a szakszervezetben, a Hazafias Népfront­bizottságokban, az MHSZ-ben, a Vörös­keresztben, és sorolhatnám még tovább. A párttagok 70 százalékának van konk­rét megbízatása, annak ellátása ellen ed­dig még nem merült fel kifogás. A pártvezetőség titkára egyetlen, de mégis jellemző mondata tett pontot a beszélgetés végére: — Az eddig elmondottakból úgy tűn­het, a beszélgetések borúlátásra adnak okot, de ez nem így van, hiszen senki sem kérte a pártból való kilépését, sőt vala­mennyien továbbra is szeretnének részt venni .a feladatok végrehajtásában ... Gémes Gábor Város és környéke A közigazgatás egyik elavult, fe­leslegessé vált lépcsőjének, a járási tanácsoknak a megszűntével, Hat­van és Kapuvár után az országban harmadikként Kiskunfélegyházá­nak lettek városkörnyéki községei. Előbb Pálmonostora, Petefiszállás, Kunszállás és Gátér, majd — az­után, hogy a járási hivatalokat is feloszlatták — Tiszaalpár és Bugac következett a sorban. Mindez az elmúlt másfél évtizedben történt. Olyan fejlődési szakaszhoz értek ezek a települések is, amelyben a sokajtós hivatalok nemhogy nem segítenék, hanem egyenesen gátol­nák a további előrehaladást. Válto­zott a városkörnyék élete. Az iparo­sodás következtében a falvak lakói közül is jó néhányan helyben talál­nak munkát. A Kunsági Cipőgyár jászszentlászlói és pálmonostori ci­pőfelsőrész-készítő üzemében pél­dául nők számára teremtettek fog­lalkozási lehetőséget. Ugyanakkor Kiskunfélegyháza egészségügyi, szolgáltató és kereskedelmi dolgo­zói közt is szép számban vannak olyanok, akiknek valahol a kör­nyékben, 10-14 kilométerre épült a házuk, ott élnek a családjukkal. A falu és a város közti távolság a szó szoros értelmében sem áthidal­hatatlan. Négy helységből vonattal is beutazhatnak a bejárók. Autó­buszt minden faluba indítanak. Tá­volsági Volán-járatok három köz­séggel kötik össze Kiskunfélegyhá­zát. Erős láncszem a környék falvai- val, tanyáivak az élénk forgalmú félegyházi piac. Ide még Kistelek­ről, meg Tömörkényből is jönnek árut eladni. A kereskedelem és a szolgáltatások különböző fejlettsé­ge az egyes településeken megint- csak nélkülözhetetlenné teszi a vá­ros ellátási szerepkörét. Ami az egészségügyi szolgáltatásokat illeti: javarészt ezeket is itt kapják meg a szóban forgó hat település lakói. Hogy mekkora a különbség az egyik vagy másik helységben élő állampolgárok ellátási körülményei között, azt Gátér példája jelzi legin­kább. Onnan a betegek ma még Kiskunfélegyházára járnak körzeti orvoshoz is. Az egymásrautaltság a város és környéke között természetesen le­het gyümölcsöző, és nem csak a piaci áruértékesítésben. Kiskunfél­egyháza ipari szakmunkásképző in­tézetében, gépészeti szakközépisko­lájában és gimnáziumában a hely­belieken kívül a környék kisebb te­lepüléseiről való fiatalok is tanul­nak. Rájuk mint leendő munkavál­lalókra számítanak lakóhelyükön. Egyéni terveik megvalósítása mellett az állampolgárok közérze­tét befolyásoló másik tényező to­vábbra is — milyen az élet körülöt­tünk. Azért, hogy hivatalos ügyei­ket egyszerűbben intézhessék, a já­rási rendszer megszüntetése után — következő lépcsőként — további korszerűsítésre nyújt lehetőséget a tervezett kétszintes közigazgatás, így 1989-től Bács-Kiskun települé­sei közül — a városi helyett a Kis­kunfélegyháza környéki községek is egyenesen a megyei tanácshoz tar­toznának az építési, kisajátítási, szabálysértési és más hatósági ügyek másodfokú elbírálásában. Ezzel bővülhet a hat település ellá­tásszervező szerepe. Együttműködésükhöz jó alapot ad, hogy a városkörnyéki koordi­nációs bizottság tanácselnök tagjai már korábban is megbeszélték egy­mással a fejlesztési elképzeléseket. Miként lehetne a szűkösebb anyagi erőforrásokat a közösség javára job­ban hasznosítani? Ez foglalkoztatta őket 1987-ben is, amikor városkör­nyéki alapot hoztak létre. Ebbe 20- 20 forintot fizetett minden olyan lakó, aki személyes ügyének érzi az életkörülmények javítását falujá­ban vagy városában. A sok kicsi sokra megy befizetések révén — ka­matmentes kölcsönnel — főként azokat a falvakat támogatják, ame­lyek alacsony lélekszámúkkal és csekély beruházási pénzükkel egye­dül nem sokra mennének. A koor­dinációs bizottságban már megálla­podtak arról, hogy melyik telepü­lésnek mennyit ajánlanak föl az alapból. Hatvan százalékából — 600 ezer forintból — elsőként ifjú­sági tábor felépítését segítik Tisza- alpáron. A városkörnyék tanácsai és lakói közvetlenül — bármilyen lépcsőfok és beleszólás nélkül is — tudják, hogy nekik mire van szükségük, mi a legfontosabb. K()hl Anta, MAGÁNSZEMÉLYEK IS VÁSÁROLHATJÁK Új befektetési forma: a kincstárjegy Tőkeátcsoportosítás a termelésbe Rövid lejáratú hitelszükségletének fedezésére a magyar állam január l-jétől kincstárjegyet bocsáthat ki. A kibocsátás megszervezésére a Pénzügyminisztérium a hazai bankok és pénzintézetek számára pályázatot hirdetett. Ezzel kapcsolatban Kevevári Béla, a Pénzügyminisztérium csoportvezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy a pályázaton valamennyi pénzintézet részt vehet. Január végéig várják a különböző ajánlatok beérkezését. Közülük azt fogadják el, amely a legjobb feltételeket kínálja a kincstárjegyek forgalomba hozatalához szükséges feltételek biztosítására, illetve az értékesítést végző konzor- . cium létrehozására. A költségvetés a jövőben mind nagyobb mértékben kívánja értékpapírokkal finanszírozni az államháztartásban jelentkező hiányt. Ennek egyik formája a kincstárjegy, amely egy évnél rövidebb lejáratra szól. A költségvetési törvény alapján az idén várhatóan 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki az állam kincstárjegyet. Ennek egy részét még az idén visszafizetik. Az idén kibocsátott kötvények másik részét viszont csak jövőre fizeti vissza az állam, az ilyen kötvé­nyek összege nem lehet több 10 milliárd forintnál. A kincstárjegy kamata előre a központi jegybanktól, a Magyar Nemzeti Bank­tól felvehető refinanszírozási hitel — jelenleg 13 százalékos — kamata körül fog alakulni, vagy ennél valamivel alacsonyabb lesz. A vállalatoknak, szövetkezetek­nek igy is kedvezőbb befektetési lehetőséget kínál az állami értékpapír, mintha pénzüket bankban helyeznék el, vagy kötvényt vásárolnának. Más a helyzet a pénzintézetekkel. Amennyiben a pénzintézeteket is be kívánják vonni a kincstárje­gyek vásárlásába, ez magasabb kamattal vagy külön ösztönző megoldások beve­zetésével képzelhető el. A kincstárjegyeket a pénzintézetek, vállalatok és szövetkezetek mellett magán- személyek is megvásárolhatják. Visszafizetését az állam szavatolja. A kincstárjegy — a korlátozott körben kibocsátott vagyonjegy és az igen népszerűvé vált kötvény mellett — új befektetési formát kínál a lakosságnak. Alkalmazásával tovább növelhető a lakosság megtakarításainak átcsoportosítása a termelő szférába. Évindítás az önállósult Ganz­vállalatoknál Általában zökkenőmentesen kezdték az évet az egykori Ganz-MÁVAG-ból alakult hét önálló gyárban, illetve az ál­taluk létrehozott leányvállalatoknál és közös vállalatóknál. Sikerült időben előre feltölteni a raktárakat a termelés indításához szükséges alkatrészekkel és alapanyagokkal, így a gyors átállás a termelőmunkában eddig nem okozott fennakadást. A részletesebb vállalati tervprogramok most készülnek, a ter­vező munkát azonban több helyen bi­zonytalanságok kisérik, rendeléshiány nehezíti. Viszonylag kedvező helyzet­ben indította az új évet a Szerszárpgyár, a Felületnemesítő Gyár és a Felvonó­gyár, más üzemek viszont piaci gon­dokkal küzdenek. A Vasúti Járműgyár például rendelkezik ugyan korszerű, pi­acképes termékszerkezettel, hiszen mo­dern metrószerelvénycket, villamoso­kat és motorvonatokat gyárt, mégsem kap elegendő belföldi megrendelést, s így referenciával sem szolgálhat esetle­ges külföldi partnereinek. A Ganz-MÁVAG vezetői a múlt év decemberében írták alá a vállalat meg­szűnéséről szóló megállapodást a Sza­náló Szervezettel. Ezt követően vezető vállalati szakemberek részvételével operatív bizottság alakult a vállalat fel­számolásának, illetve az önálló gyárak megindításának összehangolására.

Next

/
Thumbnails
Contents