Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-14 / 11. szám
1988. január 14. • PETŐFI NÉPE • 5 A KIBONTAKOZÁSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT KEZDEMÉNYEZŐ, VÁLLALKOZÓ SZÖVETKEZET Nehezebb körülmények között A soksz/nű Alföld Az év kezdetével, de már azt megelőzően is, a munkahelyeken megkezdődött a korábban kidolgozott elképzeléseknek megfelelően a párt és a kormány által meghirdetett kibontakozási program végrehajtása. Ez valamennyi gazdasági egységnél azt jelenti, hogy a megváltozott, nehezebb gazdasági környezetben kell megteremteni a termelésnek azt az összhangját, amely lehetővé teszi a minőség, a gazdaságosság javítását, az ésszerű munkaerő- és anyagfelhasználást, a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást és még sok mindent, ami nemcsak az egyén, a vállalat, hanem a népgazdaság számára is meghozza a stabilitást. jobb minőseget A múlt év eredményeiről, az idei tennivalókról beszélgettünk dr. Libor Gáborral, a Kunság Volán kecskeméti üzemigazgatójával. — Milyen feladatokat határoztak meg a múlt évre? — A bevételi tervek teljesítését, de olyan módon, hogy az előirányzott termelési feltételeket év közben olyképpen változtatjuk meg, hogy a módosítás túlteljesítést eredményezhessen. A másik fontos teendő volt: akkora nyereség elérése, amely biztosítja a dolgozók jövedelmének az elképzeléseknél magasabb emelkedését. Örömmel mondhatom, a feladatokat az üzemegység kollektívája teljesítette. A bevétel — a létszám csökkenése ellenére — eléri az 513 milliót, 23 millióval magasabb a tervezettnél. Nyereségünk 76 millió, 8 millióval haladja meg a terv előirányzatát. A munkabér 5 helyett 7,2 százalékkal nőtt, és ilyen módon az egy dolgozóra jutó jövedelem 6,9 százalékkal emelkedett. — Hogyan alakult a személyszállítás és a teherfuvarozás, a nyereséget milyen módon sikerült elérniük?. — Üzemegységünkre, de ez az egész vállalatra is jellemző: a személyszállítás az elsődleges. Ezt jelzi, hogy 1987-ben az egész VII. ötéves tervciklusra elképzelt járműfejlesztést végrehajtottuk. Ennek az volt a célja, hogy Kecskemét helyi közlekedésén javítsunk. Különösen a 6-os, a 14-es és a 20-as járatokat erősítettük. A bevétel 195 millió forint volt, a kollektíva 6 milliós túlteljesítést ért el. Az árkiegészítésekkel növelve a nyereség csupán 7 millió, de a tervezettet így is kétmillióval meghaladja. Az árufuvarozás bevétele 275 millió, ez 10 millióval több a tervezettnél; a nyereség 8 milliós többlete teljes egészében a rakodási tevékenységnél jelentkezett. Az eredményeket a kereskedelmi munka erősítésével, a fuvarpiachoz való alkalmazkodással, a szakvonalak együttműködésének fokozásával, a személy- és árufuvarozási eszközök üzemképességének növelésével, a költséggazdálkodás .megszigorításával, a fajlagos költségek csökkentésével, az egyéni érdekeltségi viszonyok megteremtésével, a munkakörülmények átlagos színvonalának megőrzésével sikerült elérni. — Az új évben megszűnt az állami támogatás és megváltoztak más körülmények is. Mit tesznek az árbevétel megtartása, növelése érdekében? —- Nehezebb gazdasági környezetben kell ebben az évben tevékenyked- I nünk. Megszűnik a hétmillió forintos árkiegészítés. Újból kivetik az árufuvarozás mintegy 50 százalékára a termelési adót. A személyszállításban a bér- beadásos tevékenység, az árufuvarozásban és a rakodásban a forgalmi adó kerül bevezetésre. Mindezek mellett számolni kell az anyag és az alkatrész árainak emelkedésével is, és kapcsolódik ehhez a személyi jövedelemadóval kapcsolatos bérbruttósítás. A helyzetünk nem ^kedvező. A közgazdasági környezethez igazodnunk kell. A fuvarpiaci helyzet, főként az áruszállításban, még rendkívül ingatag. A fuvaroztatók csakis az új feltételekhez alakított terveik alapján tudnak szerződéseket kötni. Ebben az évben meg kell találnunk a bős—nagymarosi vízlépcsőnél végzett hatékony szállítási és rakodási munka várható kiesésének pótlását. A Tátra billenős gépkocsik és a Volvo rakodógépek folyamatos munkalehetőségétől függ az üzemegység sikeres éve. A személyszállításban az el-, múlt évben elkezdett kapacitásbővítés az idén befejeződik. A férőhely-kilométer 3,1, az utaskilométer 1,8 százalékkal emelkedik. A bevételt 178 millió forintra tervezzük, amely 6 százalékkal lesz kevesebb az ártámogatások elvonása miatt. Az áruszállításban a tehergépkocsi-közlekedés további fejlődésével számolunk. A külszolgálati kilométer 3,8, az árutonna-kilométer 4,7 százalékkal növekszik. Az árbevétel 179 milliós nagysága 3,5 százalékos emelkedést jelent. A rakodási tevékenység 20 millióval csökken, csupán 71 millió forint lesz. Az üzem teljes bevételét 475 millióra tervezzük, amely 5 százalékos csökkenést jelent. — A bevétel csökkenése kihat a nyereségre. Ezt- milyen módon próbálják kiegyenlíteni?- — Nem lesz könnyű, de a bevételkiesés ellenére a tervezett nyereséget is elérjük. Ennek érdekében a minőségnek elsődleges szerepet kell játszania. Változatlan létszámmal dolgozunk, ezen belül a helyi autóbusz-közlekedésben a vezetői létszámot növelni akarjuk. Tovább folytatjuk a feladatokhoz igazodó szervezeti korszerűsítést, és a napi munkaszervezés kiemelkedő jelentőséget kap. Meg kell valósítani az észszerű költséggazdálkodást, bővíteni az egyéni érdekeltségi viszonyokat, törekedni kell az emberi kapcsolatok javítására, az őszinte, nyílt légkör megteremtésére. Rendkívül fontos a gépjárművek műszaki állapotának szinten tartása és természetesen a lelkiismeretes munka — mondta befejezésül dr. Libor Gábor. Gémes Gábor CIKKÜNK NYOMÁN Nem lehetnek kilencszáz esztendősek a tölgyek Szilveszteri számunkban bemutattuk a három hatalmas bácsborsódi tölgyfát, megemlítve, hogy bizonyos levéltári adatok alapján elképzelhető, miszerint a fák életkora kilenc- száz év körül van. (Cikkünkben, sajnos, több nyomdahiba is csúszott. Józsefnek írtuk például Győrffy György történész nevét.) Jeleztük azt is, hogy várhatóan erdészeti szakemberek is véleményt nyilvánítanak a kérdésben fír. Ródd Károly és dr. Szilágyi Attila erdőmérnökök, az Erdészeti Tudományos Intézel Duna Tisza Közi Állomásának munkatársai felkeresték Bácsborsódot. Személyes tapasztalataik alapján kialakított álláspontjukról dr. Rédei Károly, az Országos Erdészeti Egyesület erdőtörténeti szakosztályának tagja az alábbi tájékoztatást adta: — A híres hazai tölgyeket felsoroló monográfiában nem szerepelnek a bácsborsódi fák, eszerint tehát eddig a szaktudomány előtt ismeretlenek voltak. Az első adandó alkalommal felhívom rájuk a tölgykutatással foglalkozó kollégák figyelmét. A fák életkorának megállapítására, sajnos, gyakorlatilag az egyetlen egzakt módszer az év- gyűrűszámlálás, amihez viszont • . . . beletartoznak a hazai tülg\matuzsálemek „tiszteletre méltó" családjába. A felvétel még lombhullás előtt készült. ki kellene őket vágni. Ennek nem volna értelme, érdemes megőrizni a szép tölgyeket az utánunk jövő nemzedékeknek is. Bizonyos esetekben szokás a fa, törzséből úgynevezett növe- dékfúróval mintát venni, és megszámlálni az évgyűrűket. A bácsborsódi tölgyek megfúrására alkalmas készülékkel azonban nem rendelkezünk, a fák keménysége és méretei miatt. Biológiailag lehetetlennek tartom, hogy a szóban forgó fák nyolcszáz-kilencszáz évesek legyenek, vagyis az 1211 -es oklevél róluk tegyen említést. Szerintem nagyjából egyidősek lehetnek a nagykőrösi „Basafák- kal”, amelyek múltját magam vizsgáltam levéltári adatok alapján. Legjobb tudásunk szerint és személyes tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a bácsborsódi tölgyek életkora négyszáz-négyszázötven év körül van. Mindenképpen beletartoznak tehát a hazai tölgymatuzsálemek „tiszteletre méltó” családjába, és védelmet érdemelnek. D , , Bálái F. István BULGÁRIA: ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAM Bulgária területének több mint 30 százalékát erdők borítják. Egy főre 0,42 hektár, többségében hegyvidéki jellegű erdő jut. Az utóbbi évtizedekben fokozott gondot fordítanak az ország „zöld kincse”, az erdők védelmére. Évente újabb és újabb kopár területeket erdősítenek. Egyre több, bolgár földön korábban nem honos, gyorsan növő fafajtát telepítenek, ezek eddig már 15 ezer hektár területet foglalnak el. Üdülőt, zöldövezetet, rezervátumokat, víztárolókat vesznek körül az újonnan telepített erdők. A facsemeték termesztésénél a fajtaválogatás és a genetika, a korszerű biotechnológia módszereit alkalmazzák. Az erdők azonban még mindig nem elégítik ki Bulgária faszükségletét, nem töltik be tökéletesen a talaj- és vízvédő, illetve szűrő, klímaformáló funkcióikat. Egy részük alacsony értékű és hozamú, másik részük a túlirtástól helyre- állíthatatlan. A 2000-ig szóló erdőgazdasági fejlesztési komplex program az erdők helyzetének további fejlesztését, újratermelésük gyorsítását irányozza elő, nem kis részben a környezetvédelem érdekében. Évszázadunk végéig százezer hektár kopár területet kell erdősíteni, 2 millió 200 ezer rossz minőségű erdőültetvényt kell rekonstruálni. Előirányozták a gyógyfüéek, a gombafajták, az erdei gyümölcsök hatékonyabb felhasználását is. Az ezredfordulóig az erdőgazdaságokat megfelelő, korszerű technikával látják el. A Kecskeméti Alföld Mezőgazdasági Szakszövetkezettel ismerkedve külföldi vendégben joggal merülhet fel egy sor zavarbaejtő kérdés. Például az, hogy tulajdonképpen mezőgazdasági vagy ipari ez az üzem? Mert bár az elnevezés utal hovatartozására, sokszínű tevékenysége ellentmondani látszik ennek. Bevételének szerkezete adja az alapját annak a kérdésnek, hogy végtére is termelő vagy termeltető ez a szervezet? A magyar gazdasági viszonyokat kell ismerni ahhoz, hogy érthető legyen az ebben a jó hírű szövetkezetben tapasztalható sokszínűség. Jövedelmező melléküzemek A legszembetűnőbb ellentmondások egyike szerint az Alföld Szakszövetkezet a tagi gazdaságokkal együtt is mindössze 800 hektáros területével megyénkben a legkisebb mezőgazdasági üzemek közé tartozik, árbevételét tekintve viszont a legnagyobbak között van a helye. Egyértelmű, hogy tavaly sem a birtokukban levő néhány száz hektárból hozták ki a 750 millió forintot. — Ha kevesebbel is beérnénk, mező- gazdasági termelésből akkor sem tudnánk megélni — mondja Domokos Zoltán, a szövetkezet elnöke. — A közösben 400-500 hektáron gabonát, 56 hektáron szőlőt, 47 hektáron szilvát termelünk. Szétszórtan levő, gyenge minőségű földjeink vannak, növénytermesztésünkben nagy költségráfordítással viszonylag szerény hozamot érünk el. Ilyen körülmények között az egyszerű újratermelés anyagi feltételeit sem tudnánk megteremteni, ezért kezdtünk különböző melléktevékenységekbe. Ezek egy részét úgy választották meg, hogy az alaptevékenységük gazdaságosságát javítsa: a közös és a tagi gazdaságok termését feldolgozva értékesítik. Szeszfőzdéjük, palackozójuk, édesipari üzemük, gyümölcsfeldolgozójuk termelését a kisgazdaságokból felvásárolt gyümölccsel, szőlővel növelik, így nyereséget is többet várhatnak. Terményforgalmazásuk sorolható még a mezőgazdasággal kapcsolatos melléktevékenységeik közé, a többinek viszont — profilját tekintve — nem sok köze van az agrárágazathoz. Baromfi- feldolgozó gépeket, berendezéseket gyártanak, nyomdát, műanyagfeldolgozót, autójavítót, építőipari részleget működtetnek, üzemanyagot értékesíteSZAKKÓNYVTÁR nek, tüzeléstechnikai szolgáltatást vállalnak, fuvaroznak stb. Teszik mindezt az ország legkülönbözőbb részein. — Ez arra enged következtetni: nem azzal a céllal kezdték el a sokféle tevékenységet, hogy tagjaiknak munkát adjanak. . — Szövetkezetünk minden életrevaló, tisztességes vállalkozást kész fölkarolni, többet mi magunk kezdeményeztünk. Mindezekhez új dolgozókat vettünk fel. Hatásos átalányelszámolás — Az ilyen szerteágazó és nagy távolságokra levő vállalkozásokba nem egy cég belebukott már. — Tapasztalataink szerint a szervezésre kell nagyon odafigyelni, és nem utolsósorban a dolgozók anyagi érdekeltségét kell megteremteni a munkában. Jelenleg tizenhétféle tevékenységet átalányelszámolásos rendszerben folytatunk, a munkahatékonyságot össze sem lehet hasonlítani a korábbival. Például régebben nagyon sok gondot okozott nekünk az autójavító részleg, kis híján fel kellett számolnunk. Amióta átalányban dolgoznak, ötször annyit teljesítenek, mint azelőtt, nyereségesen gazdálkodnak. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy megállapodunk a részleggel: fizetnek nekünk bizonyos összeget, a működésük járulékos költségeit, bevételük többi részével azt csinálnak, amit akarnak. Minél többet termelnek, annál nagyobb lesz a jövedelmük. — Esetleg több, mint a szövetkezet elnökéé? — Mi nem csinálunk ebből presztízst. Ez nem csupán az erkölcs kategóriájába tartozó, magatartásbeli kérdés: vállalkozásaink gazdasági sikere függ a belső — a szövetkezeti — megítéléstől, hozzáállástól. Az átalányelszámolásos rendszert a legelsők között vezettük be 1981-ben, kezdetben sok volt az ellendrukkerünk, most már tapasztalatcserére járnak hozzánk más gazdaságok is. Tervezés — kérdőjelekkel Ugyanilyan hozzáállással szervezik a háztáji termelést, amiből a szövetkezet árbevételének nagyobb része származik: a 750 millió forintból ez 550 millió volt tavaly. A kisállattenyésztést nyolc megyében integrálják. Igény van rá; egyes területeken egyáltalán n?m foglalkoznak ilyesmivel a helybeli gazdaságok. Alighanem a ritka kivételek egyike, ha nem egyedülálló az Alföld Szakszövetkezet ezzel az óriási háztáji ágazatával, ami a statisztikát meghazudtoló folyamatoknak is színtere olykor. Tavaly például 15-16 ezerrel több háztájiban nevelt, hizlalt sertést értékesítettek, mint 1986-ban, holott mint ismert, országosan csökkent a sertéstartási kedv. — Szövetkezetünkben minden tevékenységnek megvan a maga gazdája — folytatja az elnök —, egyik szakemberünk csak a sertéstartókkal, a másik csak a kisállattenyésztőkkel foglalkozik, igy a legapróbb részletekre is oda tud figyelni. Mi harcoltuk ki például, hogy csirkeólépítésre OTP-hitelt vehessenek fel a kistermelők, a törlesztésre szövetkezetünk garanciát vállalt. Végül is 80 millió forinttal haladja meg a szövetkezet árbevétele az 1986. évit, a tervezettnél pedig 32 millióval többre számíthatnak. Ennek döntő hányadát a jól szervezett, megfelelően ösztönzött háztáji termelés és az átalányelszámolásos rendszernek köszönhetően kibontakozott melléktevékenység adja. — Mit terveznek 1988-ra? — Erre most még nem tudok válaszolni, mivel az átalányban működő részlegeink sorsát alapvetően érintő — például az adózással kapcsolatos — hivatalos álláspontok nem egyértelműek. Nem látunk tisztán, sem azt nem tudjuk, mit ígérhetünk, sem azt, mit követelhetünk, így tervezni sem tudunk. Soha ennyi bizonytalansággal nem kezdtünk még új esztendőt, mint ezt a mostanit. De reméljük, hogy rövidesen többet tudunk már. Almási Márta • • Ötvenéves a magyar kőolaj- és földgázbányászat KFV 1937—1987 E könyvet a múlt esztendőben, a fél évszázados jubileum alkalmából adta ki a nagykanizsai székhelyű Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat nyomdájában elkészült ötezer példányból a boltok polcaira egyetlen egy sem került; az olajbányászok otthoni gyűjteményét gazdagitják, hiszen a megjelentetés célja az volt, hogy emléket állítsanak a szakma hazai úttörőinek, s hogy megörökítsék az ötvenéves út állomásait. A könyv témája tehát: szakmatörténet, a kőolaj- és földgázbányászaté. Már a 9. oldalon találunk a megyét érintő utalást: „Mind a budáfapusztai, mind a kurdi és a bajai fúrások meddők voltak; eredményt nem hoztak.” A hazai kutatások — az 1911. évi VI. törvénycikk állami monopóliummá tetté a „petróleumbányászatot” — külföldi tőke bevonásával kezdődtek. Az idézett mondat a húszas évekbeli nekirugaszkodás sikertelenségét állapította meg. A Brit -Magyar Ásványolaj és Földgáz Részvénytársaság után az European Gas and Electric Company (EUROGASCO) kapott koncessziót a Dunántúl területére kutatásra és bányaművelésre, ötéves időszakra. 1937. február 9-én a negyedik kutatófúrás helyszínén, a Zala megyei Bu- dafapuszlán gázra találtak, majd ugyanez év november 26-án a mező olaját is fölfedezték. Ettől az időponttól számítják a hazai szénhidrogénbányászat történetét — s a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalatét is, amely jogutódja lett a Dunántúlon tevékenykedő cégeknek. A vállalat e néven 1978. január l-jétől működik. A kőolaj- és földgázkutatás fejlődését, eredményeit, tapasztalatait leíró fejezetből megtudjuk, hogy az 1965—69 közötti időszakot a mélyszintkutatás megindítása és a kutatásnak a Duna Tisza közére való kiterjesztése jellemezte. Az e terület kilátástalanságáról • A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet kiérdemelt szanki Forradalmi brigád csoportképe az emlékkönyvből. vallott korábbi nézeteket az elért eredmények alaposan megcáfolták: Szánk és Tázlár térségében a kibontakozó ku- tató-feltáró tevékenység nyomán jelentős szénhidrogén-felhalmozódások körvonalai mutatkoztak meg.” „A Duna—Tisza közén a 70-es években jelentős eredmények születtek. Kiskunhalas -Kiskunmajsa térségében olyan új kőolaj- és földgáz-előfordulást sikerült felderíteni és feltárni, amely a termelés növelését, új termelőlétesítmények kiépítését tette lehetővé” - - olvasható a későbbiekben. A nyolcvanas években vált ismertté a szakemberek számára a Bácsszentgyörgy, a Soltvad- kert—K, a Kecel, a Tompa—É, a Mélykút—ÉK, a Szánk—ÉNy, a Kiskunhalas—Ny, a Kiskunhalas—É és a Kiskunmajsa jelzésű, kisebb jelentőségű szénhidrogén-előfordulás. A jubileumi emlékkönyv szerzői ösz- szefoglalják azokat a feladatokat is, amelyekre fel kell készülniük - miután a könnyebben kibányászható területek lassan elfogynak. Az olajbányászoknak a következő években bonyolultabb természeti feltételekre, nehezebben fölfedezhető előfordulásokra kell számítaniuk, s ez magasabb színvonalú szakmai munkát követel tőlük. A könyv — mint a vállalat többi egységével is — külön foglalkozik a KFV kiskunsági üzemével, amely a mai szervezeti felépítésében 1978. január l-jétől tevékenykedik. Számos grafikon, színes és fekete-fehér fotó szemlélteti a szerzők sokrétű mondanivalóját. Akiknek az élete az olajbányászat, igazában azok értékelhetik a jubileumi emlékkönyvet, de gazdag tartalmából bárki meríthet, aki e fontos ágazattal ismerkedni akar. A szakértő szerzők leírják a kutatásban és a termelésben alkalmazott technológiákat, berendezéseket, a feltárások történetét, még az egy-egy nagy vállalkozásban részt vevők nevét is felsorolják. A könyv felelős szerkesztője: Ferencz Győző. A. T. S.