Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 08. szám

1987. január 11. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGKEZDŐDTEK A FALUGYŰLÉSEK SZABAD ORVOSVÁLASZTÁS ELŐTT Imrehegy: iskola a jövő nemzedékének • Heten kapnak rendszeres szociális segélyt, s tavaly huszonnyolcán részesültek rendkívüli juttatásban. A nyolcvanegy éves, szerencsére jó egészségnek örven­dő, tanyán lakó Antóni Mihályné Juli néni csak a bevásárláshoz kér segítséget. Ottjártunkkor éppen a gyermekeitől kapott disznótorosból vacsorázott, és fel van háborodva, hogy mennyit szemetelnek az emberek. • Juszt Mihály és családja az ősszel költözött új, 122 négyzetméteres házába. Feleségével a szakszövetkezet dohányszárítójáhan dolgozik. A háztáji jövedelme, a régi ház ára, kölcsön és rengeteg saját munka segített abban, hogy most már kényelmesen élhet a család. Új Fékon-termék NSZK-technológia alapján A Fékon Ruházati Vállalat NSZK-technológia alapján új női kosztümök gyártását kezdi meg. A vállalat dunaújvárosi és kisúj­szállási üzemében már hozzáláttak a gyártási feltételek megszervezé­séhez. A kooperációban részt vevő NSZK-beli partner nemcsak a technológiát és a műszaki doku­mentációt biztosítja a kosztüm­gyártáshoz, hanem az előállításhoz szükséges gépeket kölcsönbérlet formájában a Fékon Ruházati Vállalat rendelkezésére bocsátja. Az új termékből az idén több tízezer darabot készít a vállalat az NSZK-beli partner megrendelésé­re. Ennek révén a Fékon tovább növeli konvertibilis elszámolású exportját, amely a tervek szerint 8 százalékkal haladja meg a tavalyit, s eléri a 120 millió forintot. A vállalat gyártmányszerkezeté­nek folyamatos korszerűsítése eredményeként ma már termékei­nek mintegy 70 százalékát tőkés piacon értékesíti. Az egyszerűbb cikkeket egyre inkább munkaigé­nyes, külföldre is jól értékesíthető termékek előállításával váltották fel. így kezdett gyártani a Fékon női blúzokat, majd szoknyát és ru­hát is, legújabban pedig női kosz­tümöket. A bővülő termékválasz^ ték nemcsak az export szélesítését teszi lehetővé, hanem hat a hazai ellátás javítására is. Az elképzelé­sek szerint az újonnan létrehozott kapacitás lehetővé teszi, hogy a külföldi technológia alapján gyár­tott kosztümökből a belkereskede­lemnek is szállítsanak nagyobb té­teleket az év második felében. Nem vonult ki a fúvószenekar, nem szónokolt senki, amikor átadták a tisza- kécskei lakosok­nak az új egész­ségügyi közpon- Jfí-A régi rende­lőintézetből az új épületbe csend­ben költözködtek át az orvosok és az ápolók. December 14-én még rendez­kedtek, ismerkedtek az új környezettel, s 15-én reggel megkezdődött a rende­lés. Minderről a közelben lakók szerez­tek először is tudomást, no meg a de­cember 15-én orvoshoz induló betegek. A helyi újság közölte az új intézmény elkészülésének hírét, s a városgyűlése­ken is értesítették erről a lakosságot, de mindezt hivalkodás nélkül tették. Ho­lott méltán dicsekedhetne a város ezzel a 30 milliós beruházással, amely szinte alig egy év alatt készült el. A település központjában álló új épület alkalmas a városi színvonalú egészségügyi ellátás­ra. Földszintjén öt felnőtt körzeti, két gyermek és egy ügyeleti rendelő talál­ható. A szakorvosi rendelés is megva­lósul, keresik a még hiányzó orvoso­kat. Az emeleten kapott helyet a fogá­szat, a belgyógyászat, a szemészet, a sebészet, a fül-orr-gégészét, a nőgyó­gyászat, a laboratórium. A rendelőket új műszerekkel szerelték föl, ez csak­nem 7 millió forintba került. Az orvosok és ápolók kényelmét nemcsak a tágasabb, jobban ellátott rendelők szolgálják, hanem az étkező, az öltöző és az ügyeleti szoba is. Kellemes, otthonos Az egészségügyi központ bejáratán tábla hirdeti a rendelések és az ügyeleti szolgálat időpontját, a porta előtti fa­lon újabb felirat a rendelők elosztását. Az emberek már meg sem állnak, hatá­rozottan indulnak a kartonozó felé. A váró tágas, az eligazodás könnyű benne, mindenki megtalálja a körzeti orvosa szobáját. A barna és a vajszín harmóniája nyugtatja a szemet és a lel­ket. Minden kellemes, otthonos. A bú­torok sem' fehérek, eltérnek a hagyo­mányostól, külön megrendelésre ké­szültek a csongrádi bútorgyárban. A vizsgálatra várakozó Szarvas Ká- rolynétól érdeklődöm az új rendelőinté­zetről. — Nagyon szép -é lelkesedik. — Csak dicsérhetem. Tágas, kényelmes, esztétikus. Jónak tartom a kartonozó rendszert. A régi rendelőben az orvos szobája előtt toporogtunk, hogy bead­juk a személyi igazolványunkat. Az embernek még azért is izgulnia kellett, hogy a később érkező meg ne előzze. Én megszabadultam a feszültségtől ezen az új helyen. A kartonozóba be­adom az igazolványom, s utána leülhe­tek, nyugodtan várhatom, hogy szólít­sanak. Bizonyára az orvosoknak és az ápolóknak is egyszerűbb így. Nemcsak a várakozás, a vizsgálat s az ellátás vált kényelmesebbé, a labora­tóriumban dolgozók körülményei is megváltoztak. Dr. Hanusz Béla elége­dett az új intézménnyel: — A régi laborban alig láttunk és alig fértünk. Kicsi és sötét volt. Most két világos helyiséget kaptunk. Az új műszerekkel olyan vizsgálatot is el tu­dunk végezni, amelyért eddig Kecske­métre jártak a betegek. „Senki sem fél attól, hogy beteg nélkül marad Új egészségügyi központ Tiszakécskén Egy évre szól Az egészségügyi központ dolgozói túljutottak a kezdeti nehézségeken. Az orvosok és a betegek is megszokták az új környezetét. Ez az egészségügyi centrum nemcsak külsőségekben ad újat a lakosoknak. Az intézményben folyó munka módszerében és minősé­gében is változások lesznek. A márci­usban bevezetendő új módszer azon az elven alapszik, hogy az orvosában bízó beteg gyógyulása, fölépülése gyorsabb. Az orvos és a beteg viszonyának tehát kölcsönös bizalmon kell alapulnia. A jelenlegi körzeti orvosi rendszerben arra van kényszerítve az állampolgár, ahogy olyan orvoshoz forduljon, akit esetleg nem kedvel, akiben nem bízik. Átmehetne ugyan másik körzetbe, de ez olyan tortúrával jár, hogy inkább • Az új létesítmény, amelyben kitűnő feltételeket teremtettek a fontos munkához. A váróban. • Az egyik körzeti orvos, dr. Serfőző' Katalin rendelésen. (Tóth Sándor felvételei) lemond szándékáról. A tiszakécskei la­kosok az év márciusától szabadon vá­laszthatnak orvost. Dr. Varga István főorvost faggatom a szabad orvosválasztás előkészületei­ről: — Először is értesítjük a lakosságot, hogy mindenki jelezze, melyik orvos­hoz akar kerülni. A beérkező igényeket föl kell mérni, hisz már a kezdet kezde­tén felmerült az a kérdés, hogy mi lesz azzal az orvossal, akihez túl sokan je­lentkeznek. Bizonyára nem tudná ellát­ni a betegeket megfelelő színvonalon. Ezért megállapítottunk egy számot, * miszerint egy orvosnál 3000 lehet a fel­nőtt betegek száma, 2000 a gyermekeké és a fogorvoshoz forduló betegeké 5000. Akik már ezen felül jelentkeznek, azoknak mást kell választaniuk. A vá­lasztás egy évre szól, a következő évben újra lehet változtatni, ha a beteg nem elégedett az orvosával. — Megéri-e majd népszerűnek lenni? — Természetesen. Kidolgoztuk az érdekeltségi rendszert is. Az orvosok és az ápolók az elvégzett munka arányá­ban kapják majd a fizetést. Persze ez az ösztönzési rendszer nemcsak a mennyi­ségi szemléleten alapszik. Tehát nem­csak azt nézzük, hogy egy orvosnál hány beteg jelent meg egy hónapban. A minőségi munkára is figyelünk, s ezt legjobban az igazolt gondozottak szá­mával tudjuk mérni. Hány beteget gon­doz az orvos, hányán járnak rendszere­sen ellenőrzésre, ki mennyit törődik a páciensével? Azonkívül megmaradnak a területi körzetek, s ezekért továbbra is a körzeti orvos felel. A területi mun­kában az egyik legfontosabb és legne­hezebb feladat az egészségmegőrzés, az úgynevezett rizikófaktoros betegek ki­szűrése és figyelemmel kísérése. A jó szó is sokat ér — Hogyan fogadták az orvosok a szabad választás gondolatát? ■ — Nem idegenkedtek. Persze sok kérdés felvetődött, amire válaszokat kellett találni, de mi úgy érezzük, hogy igazán nagy változások nem lesznek. Senki sem fél attól, hogy beteg nélkül marad. Az új rendszer egészséges versenyt teremthet az orvosok között, s az egyészségügyi ellátás minőségét is javít­hatja. Mit szólnak mindehhez a bete­gek? Hogyan fogadják ők ezt az új le­hetőséget? A rendelő ajtaja előtt várakozó Bulla Pált kérdezem: Élni fog-e a választás jogával?- Én megmaradok a régi körzeti orvosomnál. O mentette meg az élete­met. Héda Ferencné jobban várja a vál­toztatást: — Jó dolog ez — mondja -, felsza- badultabb lesz az ember. Nekem nem­csak az a fontos, hogy milyen szaktu­dású az orvosom, hanem az is, hogy milyen ember. Sokszor egy jó szó töb­bet ér a gyógyszernél. Rcnkc Márta Imrehegy a fiatal Bács-Kiskun me­gyei községek jellegzetes képviselője. Az egykori főkáptalani birtokon Ke- celhez, Soltvadkerthez, Kiskunhalas­hoz, Császártöltéshez tartozó külterü­leten Szentimrehegy néven alakult. Szegi Tivadar, a ma kilencszáz lelket számláló közösség tanácsának vb- titkára mesélt az anekdotaszámba me­nő esetről, amikor a meglehetősen fog­híjas — 664 lakóhelyet számláló — ta­nyacsoport központját kellett kialakí­tani. Sokan érveltek amellett, hogy a majdani központnak az 1937-ben épült iskola környékén kell lennie. Végül az, hogy az ottani Bogázó-patak malária­veszélyesnek ítéltetett, megkönnyítette í a döntést. Az imrehegyiek hamar megszerették községüket, amit bizonyítanak fejlődé­sük lépcsőfokai. 1960-ban megkezdték a főutca kialakítását, a Kossuth utcán az építkezést. Abban az évben egy or­vosi lakás falait is felhúzták. Az első ütemben a főutcán 43 ház épült, s 13 a Kossuth téren. 1965 a villamosítás esz­tendeje volt. 1971-ben népesült be a Csalogány és az Ady Endre utca, s leg­utóbb a Széchenyi utca. Sajátos trendet követ a község lakó- népességének alakulása. Szegi Tivadar [ — aki 1963 óta látja el a vb-titkári teen­! dőket — fejből mondta a népszámlálá­sok adatait: 1951: 2260 fő, 1960: 2000 fő, 1970: 1750 fő, 1980: 1024 fő, (1987 vége: 900 fő). Az elnéptelenedés okát beszélgetőpartnereim — Takács János- né tanácselnök, a vb-titkár és Molnár j Ferenc párttitkár — a korábbi megélhe­tési körülményekben és bizonyos ked­vezőtlen közigazgatási törekvésekben jelölték meg. A statisztikát rontotta az is, hogy sokan a tanyákról a más falvak­ban levő házaikba költöztek be. A Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyebizottságá­nak felhívására az idén is megrendezik a falugyűléseket. Az első ilyen fórum az imrehegyi volt. Január 6-án a kora esti órákban zsúfolásig megtelt a községi könyvklub legnagyobb helyisége. Előbb a tanácselnöknő számolt be az elmúlt évben megvalósított feladatok­ról, majd ismertette a község idei ter­vét. Ebben a legjelentősebb az új, négy tantermes iskola építésének megkezdé­se. Erre a célra 2 és fél millió forintot tartalékoltak, amit tavaly óta bankban helyeztek el, és ez a kivételkor 173 ezer förifit kamáttal gyarapszik. A község' szövetkezete, az Uj Élet Szakszövetke­zet egymillió forinttal járul az építke­zéshez, számolnak a megyei tanács anyagi támogatásával is. A falugyűlé­sen is felajánlott társadalmi munka biz­tosítéka, hogy .nem is olyan soká új iskolába járhatnak az imrehegyi kisis­kolások. Az önkéntes felajánlók közül csak néhányuk nevét jegyeztem fel: Ta­kács János, Vörösvácki András, Már­kus Károly, Juszt Mihály és még sokan I 10—10 munkanapot ajánlottak fel. A falugyűlés résztvevői által felvetett I kérdések a külső szemlélőnek segítenek ii a községről alkotott képet pontosítani. Aggódnak munkahelyeik jövőjéért. Tizenkilenc kisgyermekes anya jár há- I rom műszakban a halasi Texcoopba dolgozni, a gyár segítségét kérik, hogy könnyítsen a családok terhein. Féltik az átlagosnál is nehezebben kivívott i életszínvonalukat. Ezért nem rettennek i vissza a többletmunkától. — Csak kapjunk hozzá lehetőséget ■ ij — kérték. Az egyik utolsó hozzászólásra mi- •j | szerint ismerik az országos, a megyei kibontakozási programot, de mi a köz­ségé? — Bátayné dr. Mácsai Anikó, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának munkatársa adott ‘i választ: Az, hogy egy közösség összefog . | azért, hogy iskolát építsen a jövő nem- I zedékének. Czauner—Straszer 1 11 • A zsúfolásig megtelt klubkönyvtárban hallgatják meg a tanácselnöknél beszámo­lóját. • Szegi Tivadar vb-titkár: — Az itt élők szeretnek dolgozni, amit az is bizonyít, hogy évente több mint 50 millió forint ér­tékű háztáji ter­méket adnak le a szövetkezeteknek. Szeretnék jöve­delmüket Imrehe- gyen elkölteni, be­fektetni. • Molnár Ferenc párttitkár: — A kibontakozási programunk tíz éve kezdődött. Azóta egyfolytában, igaz kis léptekkel, de állandóan fejlődik a község. • Az egykori kapásházak helyén szép családi házak az elsőnek benépesült Kossuth utcában. • A falugyűlés előtt bontották fel az írásban beadott kérdéseket gyűjtő ládát. A község vezetői a válaszadás sorrendjét beszélik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents