Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 07. szám
4 • PETŐFI NÉPE O 1988. január 9. FALUSI ELLÁTÁS Mentegetőzés helyett árut Nincs. Gyakorta kénytelen kimondani ezt a szót a falusi'boltos. Nem csak akkor, ha hűtőszekrényt, porszívót, vagy egyéb tartós’ fogyasztási cikket keresnek a vásárlók. Ez a felelet esetenként akkor is, ha élelmiszerért mennek a boltba az emberek. Bosszankodnak emiatt a vásárlók, de nem öröm a boltosnak sem. Jövedelme a forgalommal arányos, s a nemleges válasz egyiket sem gyarapítja: kellemetlen azért is, mert a falusi boltost mindenki ismeri, így külön-külön kell elmagyaráznia a hiány okát. A leggyakrabban emlegetett indok, hogy nem szállítanak időben és elegendő árut a nagykereskedők. Erre persze lehet mondani, hogy könnyű a hibát más munkájában keresni. Nem állítható, hogy minden szabadkozás csupán a felelősség áthárítása, de az esetek tekintélyes részében a boltosoknak igazuk van, amikor a nagykereskedelmet hibáztatják. Fölényeskedő nagykereskedők Ez olvasható ki az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jelentéséből is, amely a kistelepülési boltok ellátását összegezte. „Az elmúlt évekhez viszonyítva nem történt lé-' nyeges előrelépés a nagykereskedelmi vállalatok szállításaiban, nem javították áruszállítási készségüket, nem igazodtak kellőképpen a kisebb boltok igényeihez” — írják a felügyelőség szakemberei. E megállapítás nem szórványos vizsgálatok tapasztalata, hiszen a főfelügyelőség tizennégy megyében 171 vállalati, 552 szövetkezeti boltban és 26 magánkereskedőnél ellenőrizte a kistelepülési élelmiszerüzletek és vegyesboltok munkáját, s közvetve a lakosság ellátását. A szakemberek árnyaltan fogalmaznak, a kistelepülési boltosok sokkal nyersebben kimondják véleményüket: „ki vagyunk szolgáltatva a nagykereskedelmi vállalatoknak.” Nem érdemes azon vitatkozni, melyik fogalmazás a pontosabb. A lényeg úgyis az, hogy a nagykereskedelem nem teljesíti a kisebb boltok rendeléseit, tiltott árukapcsolásokat alkalmaz. A főboltosok meg a többiek Ennyire persze nem rossz az ellátás a falvak többségében, mert a szövetkezetek és a boltosok más módszerekkel igyekeznek beszerezni az árukat. Sok helyen bevezették az úgynevezett főboltosi rendszert, melynek lényege, hogy 4-5 kisebb boltnak egy nagyobb üzletet jelölnek ki a vásárlás helyéül, s azt a nagykereskedelem ellátja áruval. Másutt az áfészek saját központi elosztóraktárat tartanak fenn, ahol boltvezetőik vásárolhatnak. Bármelyik módszert is vizsgáljuk meg alaposabban, kiderül, hogy a kiskereskedők átvállalják a nagykereskedelem szállítását. Ez ugyan javítja a falvak ellátását, ugyanakkor növeli a szövetkezetek költségeit. A széles körben tapasztalható gyakorlat mögött meghúzódik az a jelenség, hogy a kisebb vállalatok, szövetkezetek kiszolgáltatottak a nagyobbaknak, kapcsolatuk nem üzleti, piaci elvekre épül, hanem jórészt a méretbeli különbségre korlátozódik. A szállítások elmaradása nemcsak a nagyság fitogtatásának következménye, hanem gazdaságos- sági okai is vannak. A kisebb, szórványosan települt boltokba valóban költségesebb a szállítás, s a nagykereskedelem szűk árréseibe ez nem mindenkor fér bele. Ez a magyarázat persze egyáltalán nem vigasztaló a falun élőknek, hanem ők árut, tisztességes ellátást akarnak még a leglogikusabb érvelés helyett is. Óvatos üzletvezetők S ezt nem csak a nagykereskedők hibájából nem kapják meg. Dolgoznak a falusi boltokban túlságosan óvatos üzletvezetők is, akik rendeléseikkel nem igazodnak kellően a fogyasztók igényeihez, szokásaik , változásaihoz. Előfordul, hogy már a kora délutáni órákban nem lehet tejet, tejtermékeket, kenyeret kapni a falusi boltokban. Látni a polcokon lejárt szavatossági idejű, vagy gyengébb minőségű árukat, s e hiányosságokért elsősorban a boltvezetők marasztalhatok el. A különböző eredetű hiányosságok régiek, már-már megszokottak. Megváltoztatásuk viszont éppen napjainknak egyik sürgető feladata, hiszen az ellátás a korábbiaknál is inkább közhangulatot befolyásoló tényezővé válik. Az árak emelkedésével igényesebbek lesznek a vásárlók a minőségre, az utazási lyMtségek megtakarítása miatt még inkább lakó- és munkahelyükön 'akarják beszerezni az áruk többségét. A végleges megoldáshoz a szövetkezetek és a nagykereskedelmi vállalatok sem önmagukban, sem együttesen nem elegendők. Működésük közgazdasági feltételeinek is változni kell ahhoz, hogy a falusi ellátás érzékelhetően javuljon. * V. F. J . VALUTA — VIRÁGBAN A Kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezetről némi túlzással elmondható, hogy mindennel foglalkozik, amiből pénzt lehet csinálni. Számos tekintélyes ágazata mellett jelentéktelennek tűnhet a szárazvirág-termesztés —ám az ilyen minősítés elhamarkodott lenne. Ugyanis ez a különleges áru — a sárga cickafark, a sáfrány, az egynyári sóvirág, a gombvirág, a díszítő mák — több nyugati országba is eljut. Tíz éve termesztik a szárazvirágot a közös gazdaságban, s a kezdő 800 ezer forintról 1984-re már 9 millióra futott fel az értékesítés. Ez utóbbi évtől kezdve találhatók a vevők közt NSZK-beli, osztrák, francia, holland, angol és svájci cégek. Tavaly mintegy 8 millió forint volt az ágazat árbevétele. Képünkön: a Statice tata- rica szállítmányt készíti elő Hollandiába Szabó Jánosné és Szurok Zoltánná. (Tóth Sándor felvétele) HA CÉRNA VAN, TÜ NINCS — SZEMÉLYI ÉRDEKELTSÉG A háziipar is lehet rugalmas, kezdeményező Jelentős exportnövelés Halason képesség a löbb és az igényesebb munkára, ennek megfelelő, új alapokra helyeztük kapcsolatunkat. Ilyen és hasonló módon, minden lehetőséget kihasználva igyekszünk növelni termelő- kapacitásunkat, egyelőre nagyobb ősz- szeget igénylő beruházás nélkül. Új piacokat szereztek — Ezek szerint volt és lesz is elegendő megrendelésük? — Már 1987-ben érzékeltük a hazai vásárlóerő gyengülését, de azt is tudtuk, hogy ennek a tendenciának az erősödésével kell számolnunk a továbbiakban. Ezért a meglévő piacok mellé újakat szereztünk, így eljutnak termékeink a többi között Vas és Komárom megyébe is. A szállítási költségtöbblet — magunk szállítjuk el árunkat a megadott címre — „bejön” nekünk a többlettermelés révén. Ezt a piacpolitikát követjük a tőkés országbeli érdekeltségünkben is. Igen jó kapcsolatot alakítottunk ki a Hungarocoop külkereskedelmi vállalattal, aminek köszönhetően tavaly is a korábbinál több megrendeléshez jutottunk. S mivel a munkánk minőségével elégedettek partnereink, a szállítási határidőket is mindig pontosan betartottuk, nemcsak az eddigi megrendelésekre, hanem újabbakra is számíthatunk ajövőben. Az idén 17 millió forint értékű termékét akarunk exportálni nyugatra. Tavaly egyébként kétszer nyertünk a tőkésexport-fejlesztő pályázaton, ennek köszönhettük azt is, hogy nagymértékű — az 1986. évit 6 százalékkal meghaladó — béremelést hajthattunk végre. így lehetőségünk volt a jó és több munka anyagi elismerésére, s arra is, hogy létszámot növeljünk. Még karácsony előtt műszerészek vették birtokukba a Kiskunhalasi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet varrodáját, hogy elvégezzék a karbantartást a fáradt gépeken, illetve hogy néhányat újra cseréljenek. A varroda dolgozói — miután befejezték az 1987. évre vállalt munkát — szabadságra mentek. Keményen végigdolgozott, olykor túlórával meghosszabbított hétköznapokat tudhattak a hátuk mögött. Hogy milyen lehetett itt a munkatempó, a leterheltség, azt az a megjegyzés is érzékeltette, amit Mrazek Tibor, a szövetkezet elnöke tett a felújítás alatt álló hímzőgépre: „Húsvét óta most állt le először.” Az 1986. évit messzi meghaladó gazdasági eredményekkel zárták 1987-et. Árbevételüket 45 millió forintról 55 millióra, ezen belül a tőkés exportjukat 10 millióról 15 millió forintra növelték. Nyereségük 5 millió 200 ezer forint lett az 1986. évi 4 millió 300 ezer forint helyett. Bővítették a kapacitást Tavaly elkezdtük az új gazdasági programunk megvalósítását — mondta az elnök —, az élet rákényszerített bennünket. Célunk a korábbinál is rugalmasabb alkalmazkodás feltételeinek megteremtése volt. Először is számba vettük az anyagi forrásainkat, ennek alapján döntöttük el, mire van lehetőségünk. Egyik ilyen pénzforrást jelentett a tőkésexpórt-fejlesztő pályázat, amelynek révén nagyobb összegű támogatást kaptunk. Megrendeltünk harminc Tex- tima-típusú ipari varrógépet, tizenkettőt már meg is kaptunk ezekből. — A jelenleg is túlzsúfolt varrodájukban el sem férnek! — Építkezésre nem futotta a pénzünkből, az új gépeket a régiek helyébe telepítjük. Mégsem csak annyival bővül a termelőkapacitásunk, amennyivel ezek a korszerű, nagy teljesítményű konstrukciók többet tudnak. A régi gépeinket, illetve az újakból is néhányat odaadjuk bedolgozóinknak. Nem bérleti díjat kérünk érte, hanem eg/ bizonyos teljesítményt: havi 2500, illetve 4 ezer forint értékűt. Ezáltal azt a kapacitást is növeljük, amire biztonságosan számíthatunk. E megoldáshoz folyamodva olyan helyeken is kialakítottunk bedolgozócsoportot például Kiskőrösön —, ahol korábban nem volt. De tartalékolunk is a gépekből, mivel feltett szándékunk a létszámnövelés: amennyire lehetőségünk engedi, itt, a halasi közös műhelyben, új részleget vagy részlegeket is szeretnénk létrehozni. Olyan településeken, ahol igény van új munkahelyre — és ebben hajlandó segíteni az ottani tanács. Van két kelebiai dolgozónk, tőlük tudjuk, hogy lakóhelyükön többen is szívesen vállalkoznának varrásra. Hamarosan felkeressük a községi vezetőket ez ügyben. Tavaly egy kisebb szegedi varrodával kötöttünk szerződést, amelynek alapján a szövetkezetünk szakcsoportjaként működnek. Tázlári varrodánk korábban csak belföldi megrendelésre dolgozott. Tettünk egy próbát és kiderült, hogy például a bonyolult női ruhát is kitűnően el tudják készíteni. Azóta ők is bekapcsolódtak a tőkésex- port-termelésünkbe, az egyszerűbb munkákra pedig újabb bedolgozókat vehetünk fel. Azokkal a bedolgozóinkkal, akikben megvan a készség és a Kiaknázni a tartalékokat — Mindebből az derül ki: a halasi szövetkezetnek nincs szüksége a termelésben, gazdálkodásban lépésváltásra. — Az idei gazdasági változások ismét nehezebb körülményeket teremtenek számunkra. Előbbre lépni csak úgy tudunk, ha az eddigieknél is jobban kihasználjuk tartalékainkat, lehetőségeinket. Kezdve azon, hogy élünk mindenféle, a szövetkezet számára előnyös, a bank által teremtett lehetőséggel, folytatva azzal, hogy felszínre hozzuk minden belső tartalékunkat. Ez utóbbi érdekében a termékellenőrzés új rendszerét vezetjük be. Lényege, hogy valamennyi munkafázisban anyagilag érdekeltek lesznek a dolgozók abban is, hogy hibás termék ne kerüljön tovább a munkafolyamatban. Például még a szabász vegye észre és ne a végterméket ellenőrző meós, ha az anyag szálhibás. Sok felesleges költségtől mentjük igy meg a szövetkezetei. Másik gazdag tartalékforrást az anyagbeszerzés javításában látunk. Keserves tapasztalatokat szereztünk már eddig is a hazai anyag- ellátásról: ha .cérna van, tű nincs, ha gomb van, textília nincs és így tovább. Mindez a termelésünket akadályozza. Rendszeresen előfordul, hogy anyaghiány miatt az asszonyok átmenetileg nem tudnak dolgozni, később viszont feszített tempóban kell behozniok a lemaradást. De ha az anyagbeszerző és a műszaki dolgozó zsebbe vágóan érdekelt abban, hogy minden legyen, ami kell, akkor majd elmegy a tizedik boltba is, információkat gyűjt stb. Meggyőződésem, hogy több minden kapható ebben az országban, mint ameny- nyit kényelmesen be tudunk szerezni. Almási Márta Az „új szövetkezeti mozgalom" első lépései SZOVJETUNIÓ: A szövetkezeti mozgalom 120 éves múltra tekinthet vissza a Szovjetunióban. Ma már a mezőgazdasági nyersanyag felvásárlására, feldolgozására és értékesítésére létrehozott szövetkezeti hálózat gyakorlatilag csaknem minden falura kiterjed, és az utóbbi időben egy_- re nagyobb teret hódit a városokban is. A fogyasztási szövetkezeteknek több mint 7 ezer nagy területi szövetsége van, a részjegytulajdonosok száma meghaladja a 63 milliót. A szövetkezeti kereskedelem áruforgalmát tekintve az állami kereskedelem „váltótársának” tekinthető, a Szovjetunió egyes köztársaságaiban pedig vezető pozíciói vannak. A továbbiakban a szövetkezésnek egy olyan sajátos formájáról lesz szó, amely a Szovjetunióban egyelőre szokatlan a szövetkezeti tevékenység gyakorlatában, vagyis az úgynevezett magánmunka fejlődése révén kibontakozó kisszövetkezetekről. A lényeget illetően fogalmazhatunk egyszerűbben is: az új szövetkezeti mozgalom — a „maszekok” tevékenysége. A mindennapi életben gyakran előfordul a „maszek” szó, bár ha szigorúan vesszük, ez a kifejezés nem pontos és lényegében nern is helytálló, mert úgynevezett „magánszektor” a Szovjetunióban nincs. Az ilyen jellegű tevékenység érzékeltetésére megemlítenék néhány példát. Ezeket a múlt év nyarán láttam Rigában, Lettország fővárosában.— Néhány száz autótulajdonos két városi „maszek” taxis szövetkezetét alapított. — Öt-öt főből álló kisszövetkezetek alakultak, amelyek a tengerpart közelében „pelmenyit” — húsos derelyét árultak. — Három fiútestvér és a három feleség szövetkezeti alapon asztalosmühelyt nyitott. Telefonasztalkákat, kiegészítő kisbútorokat készítenek. Egyébként mind a hatan állami vállalatoknál dolgoznak, a „maszek” tevékenységgel munkaidő után esténként vagy a szabadnapokon foglalkoznak. Ez az úgynevezett „másodállás”. Néhány moszkvai példa: 'kisszövetkezet betegek, idős emberek és gyermekek gondozására, lakások karbantartására, bútorjavításra, KRESZ-táblák gyártására stb. Megannyi szolgáltatás, amely azt bizonyítja, hogy a „maszek” ötletek tárháza kimeríthetetlen. 1987. október 1-jéig már 8 ezer új szövetkezeti kisvállalkozás volt az országban, s ezek több mint 88 ezer embert foglalkoztattak. Várható, hogy ez a szám hamarosan „elévül”, mert az év utolsó három hónaljában az „új szövetkezetek” tagjainak száma több mint kétszeresére gyarapodott. Joggal beszélhetünk most már az új szövetkezeti mozgalom első lépéseiről, bár országos viszonylatban az „új szövetkezetek” most már az áruforgalomnak és a szolgáltatásoknak csak 0,04 százalékát bonyolítják. . A megállapításokat és az ajánlásokat az alábbiakban összegezhetjük: — Az új szövetkezeti mozgalmat bátorítani és bővíteni kell, mivel a munka szövetkezeti formáinak fejlesztésében meglévő lehetőségek még nincsenek teljesen kihasználva, tartalékok vannak. — Az ipari tevékenységükben prioritást élvez a lakásépítés és a -karbantartás, a hétvégi kertekben és a háztájikban végzett különféle szolgáltatás, a mezőgazdasági termékfelesleg felvásárlása és feldolgozása, a személygépkocsi javítása, a közétkeztetés és a lakossági szolgáltatás, másodlagos nyersanyagokból, a helyi nyersanyagokból, ipari hulladékokból stb. előállított fogyasztási cikkek termelése. — A szövetkezeteknek nem helyettesíteniük, hanem kiegészíteniük kell az állami vállalatok hálózatát. Mint mondják, egyiknek is, másiknak is akad elég munkája. — A szövetkezeti forma alapvető fejlesztési elve a következő: a munkaerő- forrást elsősorban azok jelentik, akik nincsenek állásban, vagyis nyugdíjasok, háziasszonyok, diákok, tanulók. A helyzet jelenleg nem túlságosan kedvező. A szövetkezeti tagok összlétszá- mában a nyugdíjasok aránya 1,3 százalék, a háziasszonyoké 8 százalék, a diákoké és a tanulóké mindössze három százalék. Ugyanakkor 65 százalék azoknak a személyeknek a részaránya, akik „másodállásban” dolgoznak a kisszövetkezetekben, vagyis fennáll a veszélye annak, hogy a főállásban csak félerővel végzik a munkát, és az energiájukat a kisszövetkezetekre tartogatják. — Végül egy nagyon fontos kérdés a kisszövetkezetek adóztatása, hiszen köztudott, hogy az adóztatás jelenlegi rendszere messze van a társadalmi igazságosságtól. Az optimális adózási rendszert még ki kell dolgozni, hogy annak mértéke ne legyen indokolatlanul alacsony, vagy ellenkezőleg, a túlzott adóztatás ne terhelje a magánvállalkozást. Egészében vizsgálva a kérdést, a következő megállapításra juthatunk: mivel az „új szövetkezeti mozgalom” arra irányul, hogy elsősorban a lakosság nem foglalkoztatott részét bevonja a termelésbe, a helyi anyagok, mezőgazdasági nyersanyagok és mezőgazdasági termékek felhasználásával a lehelő leggyorsabban elősegítse a lakosság áruellátását, a szolgáltatások bővítését, fejlesztését állami feládatnak kell tekinteni, vagyis olyan ügynek, amely az egész nép érdekeit szolgálja. L. Voszkreszcnszkij APN—KS • Mire a/ I asszonyok I visszatértek a I szabadságról, I a műszerészek I felújították a I régi, megfá- I radt gépeket, I beállították az I újonnan vásá- I roltakat. I (Pásztor Zol- I tán felvételei) I
