Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 07. szám
1988. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Közvetlen párbeszéd a választókkal C sendes, élettelen a táj. A napot, felhő takarja. A buckák hajlataihoz kuporodott a köd. Az ötös számú országgyűlési választókerület képviselőjével, Sztrapák Ferenccel erdők s nádasok között bújó dűlőúton az izsáki Kolon-tó partján lépdelünk. — Nézze itt ezt a nyárast! - mondja útitársam az egyik tisztásnál. — Évtizedekig vitáztak ügyében az erdészek, a, természetvédők és a vízügyesek. Csupán néhány hektár az egész, de ha nyárra is visszamaradt volna a víz a mederben, elpusztul az értékes papírfaállomány. A tavalyi egyeztető értekez- j let és a határjárás után az erdőgazdaság szakemberei úgy döntöttek: nem várnak tovább, kitermelik a mocsári erdőt. Ha a munkák elvégzése után már nem veszélyeztet nemzeti vagyont a víz, elzárhatják a zsilipet, optimális í — az emberi lakókörnyezetet nem veszélyeztető — módon emelkedhet a tó szintje. A gyarapodó talajvíz pedig megpezsdíti majd a közeli és távolabbi | környék — beleértve Orgovány, Ágasegyháza határát — gyümölcsöseit, szőlőit erdőit. Megfelelőbb életterük lesz majd a rezervátum növényeinek és állatainak is. Persze előbb - hogy a fűré- szesbrigád dolgozni tudjon — le kellett engedni a vizet. Azért jöttem most, hogy megnézzem: mi történik az átmentő apasztással. Hivatalos út tehát a mostani séta, de tagadhatatlan: kikapcsolódás is. A képviselő gyakran jár erre. Úgy ismeri a vidék ösvényeit, mintha itt. született volna valamelyik halásztanyán. Jól érzi magát a csend birodalmában. Itthon van. — Először' 1983-ban választották meg; azután nemsokára, az újabb megméretésnél 1985-ben, megint bizalmat kapott. Minek tulajdonítható ez a ragaszkodás? — Talán, hogy rövid idő alatt aránylag sok emberrel sikerült közvetlen kapcsolatba kerülnöm, s az idő bizonyítással telt el. Bár két évtizedig dol- | goztam a megyei lapnál, nem ismertem mélyebben ezt a vidéket. Amikör felkerült nevem a listára, tartottam is attól, hogy nem tudok megfelelni a várakozásnak. Végső biztatást adott azonban, hogy az itt lakók —.bár több ajánlat is volt — engem választottak meg. Elhatároztam: keresni fogom a közvetlen személyes kapcsolatokat is kerületem lakóival. A vezetőkkel való együttműködés mellett figyelek arra is, hogy a községlakók miként vélekednek a döntésekről. Újságíróként megtapasztaltam, mennyire torzíthat, ha kósza hírekből vagy formális jelentésekből ismerhetjük csak a valóságot. — Ön szerint mi a legfontosabb feladata egy országgyűlési képviselőnek? — Nehéz meghatározni, hiszen időszakról időszakra változik a parlament szerepe, hatásköre. Ma úgy látom: törvényalkotói részvétele mellett, elsősorban koordinátor legyen az itteni képviselő. Közvetítse, közelítse egymás felé a kisebb nagyobb közösségek részérdekeit, szem előtt tartva az ország javát, haladását. Jó példa erre éppen a Kolon-tó gondja. A sokféle hasznot ígérő és több községet, közös és állami gazdaságot érintő tájrekonstrukció ügyé-,- ben — sajnos, majdnem megkésve már legegyszerűbben egy . „kívülálló” egyeztethette az érdekeket. — Gyakran járja a Kecskemét környéki, homokhátsági falvakat. A találkozókon a választott testületek vezetői és a lakosság elmondják gondjaikat, terveiket. Hogy tud rangsorolni: mi lesz fontos és mi fontosabb? — Bár a munkahely és család is sok feladatot ad, őszintén mondhatom, együtt alszik el, s ébred föl velem az ágasegyháziak, ballószögiek, helvécia- iak, izsákiak, jakabszállásiak orgová- nyiak, városföldiek sok-sok gondja és öröme. — Milyen problémákról van szó? — Ágasegyházán például a vízhálózat megépülése után, a gázvezetés is zöld utat kapott. Van mód arra, hogy új telefonközpont készüljön, bekapcsolódva az országos távhívóhálózatba. Történelmi idők ezek Kecskemét egykori pusztája, a szépen fejlődő kisközség életében. Fontos, hogy segítsek! Izsákon további út- és távközlési fejlesztés, Városföldön például tornaterem, Orgoványon nagyobb iskola, crossbar telefon és majd, a nem is túl távoli jövőben, gázhálózat kell, bármennyire is megnehezültek a fejlesztés lehetőségei. Ugyanilyen joggal sorolhatnám a mozgékony jakabszállásiak, ballószögiek, helvéciaiak példáit. Persze csak részben múlik a siker a „koordinátoron.” Sokat számít az, hogy a tanácsok, a munkahelyek és a lakosság mennyire ismeri föl, hogy közös érdekért való cselekvésről van szó. Természetesen az egységesülő közakarat jobban vonzza a képviselő segítségét, aktivitását is. — Ön megválasztásakor még a Petőfi Népe irányítója volt. Ma pedig egy szakmai folyóirat, a Magyar Sajtó főszerkesztője Budapesten. Könnyebb volt a cselekvés, amikor az ügyintézést a napilap hasábjain publikáló újságíró is segítette? — Valóban másféle politizálás volt az, mint a mostani. Húszéves szerkesztőségi munka után választanom kellett: a növekvő képviselői elfoglaltságok és az egyre sokasodó munkahelyi feladatok között. Úgy gondolom, a nagyobb cselekvési szabadságot választottam, választókerületem érdekében is. Olyan lehetőséget kerestem, ahol az évek során megszerzett tudás és tapasztalat alkotóbb módon bontakozhat ki. Választókörzetem ügyeinek jobb s gyorsabb intézését segíti, hogy közelebb kerülhettem az országos főhatóságokhoz, megőrizve persze a fontos megyei kapcsolatokat is. — A váltás nem jelentett elszakadást a kistelepüléseken élő választóktól? — Szó sincs róla. Időközben sikerült egy tanyát vennem, édesanyámmal együtt, Izsák határában Matyópusztán. Szőlőt is telepítettünk családi alapon, részben osztozva a tájbeli emberek' életformájában. Ha időm engedi, örömmel dolgozom, időzöm ott, ahová elkísér feleségem, fiam, néha egy-két barátom is. — Eddig szinte csak helyi ügyekről beszéltünk, pedig gyakran idézik a lapok az Országgyűlés kulturális bizottságain elhangzott éleshangú fölszólalásait. — 1985-től veszek részt a bizottság munkájában. Igyekszem legjobb tudásom szerint képviselni a társadalom véleményét akár az oktatás elmaradottságáról, akár az alapítványi vagyonok kezeléséről, a községi kis mozik vagy a közgyűjtemények sorsáról van szó. A parlament ülésein kétszer nyilvánítottam véleményt. Legutóbb a sajtótörvény vitáján mondtam el javaslataimat. — Nehéz idők járnak: csökkennek az állami támogatások, mostantól még nehezebb lesz a homoki gazdaságoknak. Hogyan ítéli meg a jövőt? — Körzetemet súlyosan érinti a költségvetési kiadások visszafogása. Ez a terület a korábbi évtizedekben is sokszor kimaradt az állam által finanszírozott fejlesztésekből, s most, hogy végre nagyobb léptékű változások indultak meg, najgy lakossági áldozatvállalással, fájó lenne a megtorpanás. Bízom az itt élőkben, akik a történelem folyamán megismerték a kemény küzdelmet, hogy amikor valóban a települések komfortjáról, az életminőségről van szó, nem riadnak vissza a mindenkit érintő fokozottabb erőfeszítésektől sem. Reméljük, persze, azt is, hogy közösen gyorsabb lesz a kibontakozás. Esteledik, lassan már két órája gyalogolunk. Ébred, nyújtózkodik a köd . . . Farkas P. József AIDS-megelőző intézkedések a Vajdaságban Jugoszláviában eddig 13 AIDS- megbetegedést jelentettek, de számuk januárban elérheti a harmincat is.' A számítások szerint még vagy 2-3 ezer fertőzött lehet az országban. A Vajdaságban 34 fertőzött személyt tartanak számon, közülük kettő már meghalt. A szövétségi egészségügyi és szociális védelmi bizottság adatai szerint Jugoszláviában az AIDS vírusa 698 személyben mutatható ki anélkül, hogy maga a betegség észlelhető volna. A Vajdaságban az AIDS-megelőző program rendszeres alkalmazását két évvel ezelőtt kezdték meg. Az ' első vérvizsgálatokat 1985. szeptember 29-én végezték, s azóta is mintegy 1300 személyen hajtották végre; azokon, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak, azaz homoszexuálisok, kábítószeresek, vérzékenyek, illetve vírus- hordozó szexuális partnerek. A vérátömlesztő intézetek eddig 927'’ önkéntes véradót vizsgáltak meg, s közöttük találták meg a már említett 34 fertőzött személyt. Minden fertőzött embert értesítenek, s megfelelő egészségügyi ellátásban részesítik őket. Már eddig is előadás-sorozatokon ismertették az egészségügyi dolgozókkal a betegség mibenlétét, kezelésének módszereit, a védekezés lehetőségeit. Augusztusban pedig határozat született, hogy minden véradó köteles megjelenni a szűrésen és AIDS-teszt elvégzésére vállalkozni. A védekezés egyik legjobb módszere a felvilágosítás. A lakosságot rendszeresen informálja a rádió, a sajtó és a televízió. Megjelentek az AIDS-tájékoztató füzetek. Már az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályában, illetve a középiskolákban is tartanak előadásokat az AIDS-ről. A jelenlegi tanévben orvosok, később már tanárok látják el ezt a feladatot. Él az Újvidéki Járványtani Intézet AIDS- felvilágosító és segélykérő telefonja is, amelyen a betegséggel kapcsolatos legkülönbözőbb kérdésekre válaszolnak az ügyeletet tartó szakemberek. Mivel a program igen sok pénzt igényel, amit az amúgy is szegény egészségügy alig képes magára vállalni, latolgatják egy nagyméretű akció lehetőségét, külön folyószámla és más alapok létesítését, hogy a polgárok, intézmények önkéntes adományaikkal segítsék a betegség elleni harcot. r Uj sorozatok a televízióban Egy régi sorozatát, a Nyitott könyvet eleveníti fel januártól a televízió. A január 21-én induló Új nyitott könyv a magyar kiadók és folyóiratok termését kíséri majd figyelemmel, s évi tíz adásban tíz könyvet mutat be. Kezdetben a jelenkori magyar prózát megjelentető két nagy kiadó, a Magvető és a Szépirodalmi könyveiről adnak hírt, a későbbiekben, pedig kiegészül az adás a többi kiadóról és a folyóiratokról készülő műsorokkal. Az ötvenperces adásokon belül 40-45 percben tévéjátékot sugároznak, öt-tíz percben pedig riport hangzik el. Elsősorban a mai realista magyar prózát igyekeznek népszerűsíteni, de a tervek szerint minden évben jelentkezik a sorozat drámával, publicisztikával, a külföldi magyar irodalom alkotásaival, valamint a közelmúlt magyar prózájával is. Az idei év első felében Temesi Ferenc, Cseres Tibor, Spiró György, Szabó Magda és Nagy Olga egy-egy könyvének bemutatását tervezik. Mától új ifjúsági sorozatműsor is indul a képernyőn, amely Hol-mi? címmel havonta egyszer, szombat délelőttönként jelentkezik. Az élő adás állandó helyszíne a Petőfi Csarnok lesz, s a műsor országos kitekintést kíván nyújtani a művelődési házak, ifjúsági klubok tevékenységére, programjaira. A sorozat készítői támaszkodnak majd a városi televíziók, kábeltévék anyagaira is. Az adások beszámolnak a fiatalokat érdeklő aktuális kulturális és sport- eseményekről, felkutatnak öntevékeny művészeti csoportokat, bemutatnak ifjúsági, közművelődési egyesületeket. A Hol-mi? szolgáltató rovata pedig — telefonon és személyesen is — segítséget ad a fiatal nézőknek egyebek között elhelyezkedési, jogi és továbbtanulási ügyekben. Bővül a kereskedelmi bankok megyei hálózata A kereskedelmi bankok, már működésük első évében, országszerte kiterjedt hálózatot építettek ki. Vidéki igazgatóságaik révén lényegesen felgyorsult a hitelügyek intézése, számos megyében jelentősen növekedett a banki szolgáltatások színvonala. Verseny alakult ki a bankok között az üzletfelek megnyeréséért, számos megyében ma már több pénzintézet szolgáltatásai közül választhatnak a vállalatok, szövetkezetek. A múlt év elején Komárom megyében három új kereskedelmi bank kezdte meg működését. A Magyar Külkereskedelmi Bank szolnoki fiókja hat — Szolnok, Borsod-Abaúj, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Csongrád és Sza- bolcs-Szatmár — mégye gazdálkodóival tartja a kapcsolatot. Eddig 140 hitelszerződést kötöttek, s a fiók által kihelyezett hitelek összege elérte a 2,5 milliárd forintot. Hiteleket nyújtott többek között a Tisza II. vízlépcső térségének mezőgazdasági fejlesztésére, az öntözés korszerűsítésére, a géppark felújítására. Ha a gazdálkodóknak előnyösebb, a bank hajlandó korszerű termelőberendezések kölcsönzésére is. Számos, nehéz gazdasági helyzetben lévő tsz-nél teremtették így meg a termelőberendezések korszerűsítésének feltételeit. A bank tanácsokkal segíti magyar és külföldi cégekkel létrehozandó vegyesvállalatok alapítását is. Azt tervezi, hogy az ilyen vállalkozásokba saját tőkével is bekapcsolódik. Jelenleg négy vegyesvállalat előkészítésén dolgoznak a Külkereskedelmi Bank szolnoki fiókjának szakemberei. Fejér megyében három kereskedelmi bank hozott létre fiókot. Baranya megyében a Magyar Hitelbank létesített igazgatóságot. „ Szív kell hozzá és szeretet” Az Őszi napfény szociális otthonban — Szív kell ehhez a hivatáshoz és szeretet — állítják egybehangzóan a bácsborsódi Őszi napfény szociális otthon vezetői: Petrich István igazgató és Illés Istvánná főnővér. — Az a célunk, hogy ne csak lakást és ellátást adjunk a munkában megfáradt öregeknek, hanem megpróbálunk igazi „otthont” teremteni számukra. Száznyolcvanöten élnek itt. A legidősebb 92, a legfiatalabb 17 éves. Általában öregek laknak az otthonban. Vér Róbert, aki balesete miatt került hozzánk, kivételnek számít. Jó érzés látni, hogy az idős emberek milyen gondoskodással veszik körül a fiút. De tudja mit? Nézzen szét egyedül, remélem jó tapasztalatokat szerez — javasolja az igazgató. Idehívtam a nővéremet is Végigmentem a folyosón és találomra bekopogtam az egyik szobába. —: Szabad. A kölcsönös bemutatkozás után megtudtam Resch Károlynétól, vagy ahogy a továbbiakban szólítottam, Erzsi nénitől, hogy Budapestről ideköltözött nővérével lakik együtt a kétágyas szobában. — Nagyon jó, hogy itt lehetünk. Nézzen körül: szép és kényelmes a szobánk, és úgy rendeztük be, ahogyan nekünk tetszett. — mutat a falon lévő Munkácsy-másolatra, a Krisztus Pilátus előtt című képre. — A férjem a bajai adóhivatalban dolgozott, de megrokkant, és így kerékpárőr lett. Természetesen én is segítettem neki, 22 évig végeztük ezt a munkát a barátok templománál, majd később a belvárosinál. Azt hiszem, Baján mindenki ismert bennünket. Hétévi özvegység után költöztem be az otthonba. Mondhatom, olyan megható gondoskodásban van részünk, hogy meg sem tudjuk köszönni. Ha nem így lenne, nem hívtam volna a nővéremet is ide. Tétlenül nem lehet élni Közben megtelik a szoba: valami okkal, ürüggyel bekopogtatnak az öregek. Megnézik maguknak az újságírót, s azután Erzsi néni invitálására helyet foglalnak. Először a bent lévő kettő mellé még három széket hoznak, majd az ágyak szélére telepednek. — Ne gondolja, hogy mi itt nem csinálunk semmit — mondja büszkén Krékity Adám, akinek jólesik, hogy 70 évesnek nézem. Hát a 83-at nehezen hiszem el, de a többiek is megerősítik, hogy ez bizony igaz. Ádám bácsi Katy- márról költözött be, mégpedig élete párjával együtt. Azonnal azt nézte, hogy mit lehet dolgozni, hiszen tétlenül egy percig sem tud megélni. Van az otthonnak 13 hold földje, beültették konyhai növényekkel az utolsó négyzetméterig. — November 7-ére oklevelet és pénzjutalmat kapjam—teszi hozzá büszkén. Krékity Ádám élete valóságos regény. Már 49-ben belépett a termelőszö- ' vetkezetbe, majd 5 évig volt a tsz elnöke. — Nehéz idők voltak — sóhajt. Gondolatban visszamegy a múltba. — Hetvennyolcán voltunk, de gép, szerszám egy szál sem. Az állámi gazdaság azonban megsegített bennünket, és 2 év alatt 8-ról 20 forintra emeltük a munkaegység árát. Nagy pénz volt ez akkor! Kiss Ferenc is elégedett az otthonnal, de nincs kibékülve a nyugdíjával. 42 éves korában leszázalékolták, és a 2860 forint, amivel a postás havonta bekopogtat, nagyon kevés. Még akkor is, ha az ellátásért, szállásért mosatásért ösz- szesen 2070 forintot kell csak fizetni. Tartozom valakihez Sajnos, vannak olyanok is, az Őszi napfény otthon lakói között, akiknek családi körben volna a helyük. Felnevelték becsülettel gyermekeiket, diplomát, jól jövedelmező mesterséget adtak a kezükbe, de egy dologban kudarcot vallottak. Á hála érzését és a kötelezettségérzetet nem tudták a szívükbe csepegtetni. — Augusztus elseje óta vagyok itt, de a három gyerek, öt unoka közül egynek sem volt ideje arra, hogy meglátogasson — kesereg az egyik néni, aki arra kér, hogy még a keresztnevét se írjam ki. — Ä házat rájuk jrattam, de a kis pénzemet már nem adtam oda, innen a harag. Szerencse, hogy itt, az otthon dolgozóitól megkapjuk azt a szeretetet, melyet a gyermekeinktől hiába várunk. Azért én is tartozom valakihez. Nemrégen a garai gyermekotthonban jártunk, és én is választottam magamnak egy „kisunokát”. Két magányos ember így egymásra talált. Jó érzés, hogy rám is szüksége van valakinek: egy kis emberke engem is „nagymamának” szólít. _ _ Gál Zoltán Tanyai postás Jgács-Kiskun megyében ma is sokan élnek tanyán. Ezekre az egymástól és a faluktól is távol lévő emberekre gondolva, az országban elsőként Kunszentmiklóson, 1971-ben indította meg a posta a gépkocsis kültelki kézbesítést. Ma már 73 gépkocsival, 94 postás látja el a megyében ezt a szolgálatot. Elkészült csaknem 11 000 levélszekrény, ezekben 46 120 család találja meg leveleit, csomagját és nem utolsósorban heti- és napilapjait. Az itt dolgozó postások nemcsak kiviszik a küldeményeket, hanem pénzt is felvesznek és árulják a különböző értékcikkeket. Farkas Sándor tíz éve végzi ezt a munkát Kiskunhalas kettes körzetében. Naponta 60 kilométert tesz meg, nyolcszáz család tartozik hozzá. Minden tizedik postaládába belekerül a megrendelt Petőfi Népe is. P. Z. „ALBÉRLETBEN” KISKUNHALASON Levi Strauss vegyes vállalat Magyarországon alakítja meg első vegyes vállalatát a San Francisco-i székhelyű Levi Strauss cég, a világ legjelentősebb farmerruházaticikk-gyár- tója. Az alapítók — a Levi Strauss, a Centrum Áruházak Vállalat, a Skála- tex Ruházati Kereskedelmi Leányvállalat, a Tritex Ruházati Kereskedelmi Vállalat, a Meteor Ruházati Kereskedelmi Vállalat — képviselői írták alá az erről szóló megállapodást. A Levi Strauss (Budapest) Kft-t 75 millió forintos alaptőkével hozzák létre, amelyből az USA-beli cég részesedése 50,6 százalék. Az. új vegyes vállalat a kiskunhalasi TEXCOOP-tól bérel helyiséget, ahol korszerű külföldi gépekkel felszerelt varrodát rendez be. Emellett a vegyes vállalat gyártat is; a különböző farmer- cikkek előállításában többek között a Váci Kötöttárugyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár vesz részt. Az üzemben májusban kezdik meg a farmernadrágok, -ingek, pulóverek, szabadidőruhák és kiegészítő kellékek gyártását. A vegyes vállalat termékeinek forgalmazására speciális Levi’s-üzleteket hoznak létre a vállalkozásban részt vevő belkereskedelmi vállalatok. Az üzletekben a vegyes vállalat által gyártott termékek teljes skáláját kínálni fogják. A termékekből az elképzelések szerint már a második félévben vásárolhatnak a hazai fogyasztók.
