Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 06. szám

1988. január 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Nagy István munka közben. (Fotó: Agócs János) A Eger-Mátravidéki Bor­/% rW gazdasági Kombinát köz- -A- m m J pontjában rendezték meg december közepén az ifjú borász szak­munkások szakmai, politikai és munka- védelmi vetélkedőjének országos döntő­jét. A vetélkedőt és a döntőt a MÉM, a KISZ KB, az ÁISH, a TOT, a ME- DOSZ és az Agroinform szervezte és patronálta. A harminc évnél fiatalabb borász szakmunkások közül az országos döntő­be 37-en kerültek. A rendkívül erős, szakmailag és politikailag nagyszerűen felkészült mezőnyből Nagy István, a Já­noshalmi Termelőszövetkezetek Közös Vállalata kéleshalmi borpincéjének ve­zetője második helyezést ért el. MEGSZŰNT A GYÁMSÁG E versenyről és a megelőző vetél­kedőkről Nagy István a követ­kezőket mondta: — Az üzemi és vállalati háziverse­nyeken legjobb eredményt elért ifjú bo­rászok Soltvadkerten, a területi vetél­kedőn mérték össze tudásu­kat. Ezen a versenyen Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megye küldöttei vettek részt, szakmai, elméleti és gyakor­lati kérdésekre adva választ. Innen második helyezett­ként kerültem az országos döntőbe. Ott az első napon egy szellemi totót kellett megoldani, mely szakmai, poli­tikai és munkavédelmi kérdéskombiná­ciókból állt. Ezután egy átfogó szak­mai, elméleti kérdésre válaszoltunk írásban. Az országos verseny második napján került sor a gyakorlati feladat­ra, amely pincemunkából, borfelisme­résből, borászatianyag-felismerésből és KÖNYVESPOLC Jánoshalmi siker az ifjú borászok országos vetélkedőjén laboratóriumi tevékenységből állt. Ezenkívül szóban is felelni kellett egyes kérdésekre. Válaszainkat a szakma ki­válóságai bírálták el, Bődő János, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanára — aki egyébként a zsűri elnöke volt —- és Gazdag László, a Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola igaz­gatója, a zsűri társelnöke. Teljesítményem alapján — mondta A „élettelen /"Y.<£í természet ezernyi csodája közül talán a leg­színesebb az ás­ványok világa: a barlangok falát borító hófehér gipsz, a hegyikris­tályok, a bazalt- ömlések különle­gesen csillogó kö­vei, a meddőhá­nyók színes, szik­rázó kődarab­kái. . Bognár László könyve megismertet a kő­zetek és az ércek legfőbb jellemzői­vel, az ásványok alkotóelemeivel, néveredetével. Mi mindent is rejt a név? Névadó le­het az alkotóelem (pl.: kalcit = Ca), a földrajzi előfordulás (pl.: Erdély latin nevé­ből, a Transzilvá- niából ered a szil­vánk), a szemé­lyekről elnevezett ásványok mecénások, tudósok nevét örökítik (pl.: a magyar Semsey Andorról nevezték el a semseyitet és az andoritot, Krenner Józsefről a krenneritet; vagy az első Holdra szálló űrhajósokról a Holdról származó kőzetet: Armstrong, Ald- rin és Collins nevének kezdőbetűit összeolvasva született az armalcolit ásványnév). Az ásványoknak, a földkéreg szilárd, természetes eredetű építőköveinek titokzatos világába kalauzoló kötet 240 ás­vány és ásványesoport rajzát, színes fotóját adja közre, vala­mint a meghatározás szempontjából lényeges tulajdonságo­kat tartalmazó táblázatokat. A talált, gyűjtött vagy kapott ásványok pontos azonosítá­sát, környezetünk megismerésén túl kalauz a kitűnően szer­kesztett, illusztrált kötet az ásványok helyesírásával kapcso­latos kérdéseinkben is, hisz jelöli az akadémiai helyesírás szerinti köznyelvi és tudományos névalak írásmódját is. (Gondolat Könyvkiadó) § Kalauz egy titokzatos világban Az idén tovább épülnek, és a tervek szerint már termelni is fognak Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál azok az új üzemegységek, amelyek a kőolaj nagyobb fokú fel­dolgozását, a termékszerkezet korszerűsítését, az energiával való jobb gazdálkodást és a környezetvédelmet szolgálják. Világbanki hitelből valósul meg az év első felére az az 1 milliárd 300 millió forintos költséggel épülő alkilezőüzem, amelyben a telítetlen szénhidrogén gázokból gyártanak ma- :as oktánszámú benzinkomponenst. Ugyancsak világbanki liléiből korszerűsítik az úgynevezett maleinsavanhidrid- termelést; új technológia alkalmazásával a maleinsavanhid- tídet benzol helyett egy olcsóbb alapanyagból, a normál butánból állítják majd elő. A két alapanyag ára közötti különbség a garancia arra, hogy a végtermék a világpiacon versenyképes maradhasson. Ezen túlmenően a megmaradó benzol a DKV export árualapját növeli. A normál butánra való átállással egyidejűleg csökken a levegő benzollal való szennyezése is: évente 700—900 tonna benzolszármazékkal kevesebb kerül a szabadba. Új technológiát vezetnek be a kenőolaj-finomításban is: fenol helyett egy, a környezetet kevésbé szennyező oldószert használnak. Az eljárással jelentős mennyiségű energiát taka­rítanak meg, s lehetővé válik a kapacitás növelése is. Felújít­ják a csőkemencéket, s kiépítik az üzem számítógépes folya­matirányítási rendszerét is. A DKV elképzelései között szerepel, és a szerkezetátalakí­tásban is további előrelépést hoz majd — a már rendelkezés­re álló nyersanyagokra, etilénre és benzolra alapozva — a sztirol-monomer és polisztirolok gyártása. Az idén elkészülő beruházásokon túl az ezredfordulóig tartó további fejlesztések is a kőolajok nagyobb fokú feldol­gozását, s meglevő értékes alapanyagok petrolkémiai ter­mékként való hasznosítását szolgálják. Az elképzelések kö­zöt szerepel egy új reformálóüzem építése, amely majd 100- as oktánszámú motorbenzint és jelentős mennyiségű hidro­gént állít elő. Ez a magas oktánszámú benzin, valamint a korábbi beru­házásokból származó termékek — krakkbenzin, alkilátben- zin — együttesen lehetővé teszik, hogy az országban forga­lomba kerülő benzinek ólomtartalma literenként 0,15 gramm alá csökkenjen, ami 1990-re a hat évvel korábbihoz képest a benzinek ólomtartalmának 75 százalékos csökkené­sét jelenti. A reformálóüzem hidrogénjére alapozva 1991-re tervezik azt a másfél millió tonna kapacitású krakkalapanyag- kénmentesítő üzemet, amelynek hidrogénjét egy harmadik üzem majd elemi kénné alakítja át. Valamennyi beruházás a gazdasagosság és a termékek versenyképességének növelé­se mellett a környezet védelmét is szolgálja. A szovjet vállalatok új életet kezdtek Nagy István, — elnyertem a szakma ifjú mestere címet. A területi döntő és az országos döntő második helyezettje­ként ajándékutalványokat kaptam. Külön öröm számomra — és úgy gon­dolom, a szakmai tudásom fejlesztésé­hez is hozzájárul, — hogy jutalomként részt vehetek egy nyugat-európai körú­ton, ahol a borászat helyzetével ismer- kedhetem meg. Cs. L. Mire költik a világbanki hitelt Százhalombattán? 1988. január 1-je — a szovjet átalakítás fordulópontja. Ezen a napon lépett hatályba az állami vállalatról (egyesülésről) szóló új törvény, amely megteremti az or­szág népgazdaságában végrehaj­tott gazdásági reform jogi alapját. Az utasításos-adminisztratív irá­nyítást az új gazdaságirányítási módszerek váltották fel. A gazdaság fő termelési láncsze­mének működésébe az új törvény két, nagy fontosságú újítást iktat be. A vállalatokat a költségvetési finanszírozásról, amelynél az egész nyereséget az állami költségvetés­be utalják át és azután „a köz­pont” döntése szerint újra eloszt­ják, a gazdasági önelszámolásra, rentabilitásra és önfinanszírozásra állítják át. A gazdasági önállóság egyben azt is jelenti, hogy teljes gazdasági felelősséggel tartoznak tevékenységük eredményeiért. A törvény az önigazgatási elvek­nek a vállalatoknál történő, széles körű fejlesztését célzó intézkedések egész komplexumát irányozza elő. így például, a dolgozó kollektívák jogot kaptak arra, hogy maguk vá­lasszák meg mindenféle rangú ve­zetőiket, egészen a vezérigazgató­kig. A dolgozók közvetlen részvé­tele a vállalat irányításában új in­tézmények — a dolgozó kollektí­vák tanácsai — és az irányítási rendszer demokratizálását célzó, más intézkedések révén fog meg­valósulni. A dolgozók jövedelme a kollek­tíva munkájának végeredményei­től függ majd: a fogyasztókkal kö­tött szerződések teljesítéséről, e MOSZKVA — INDIANAPOLIS Építőipari együttműködés Szovjet és amerikai városépítők rövi­desen megkezdik a két ország kijelölt városaiban kiválasztott épületek re­konstrukciós terveinek kidolgozását. Moszkvában, Szmolenszkben (Orosz Föderáció), Vilniusban (Litvánia) és Kirovokánban (Örményország), illetve Charlestonban (Dél-Carolina) és Indi- anapolisban (Indiana) több épületet is kijelöltek ilyen célokra — mondotta Jevgenyij Romanov, a Szovjetunió Ál­lami Építésügyi Bizottságának helyet­tes elnöke, amikor újságíróknak beszá­molt a szovjet—amerikai építőipari ve­gyes bizottság Moszkvában megrende­zett 6. ülésszakának eseményeiről. Az 1974-ben létrehozott bizottság fő feladatának tekinti a két ország közötti üzleti kapcsolatok kiszélesítését az épí­tőipar területén. Jelenleg az American Standard társasággal és más nagy cé­gekkel folytatnak kereskedelmi tárgya­lásokat a szovjet építőipari szervezetek. Megállapodást írtak alá a díszítő jelle­gű műanyagok közös kutatásáról, va­lamint azok gyártási technológiájának tökéletesítéséről. A főváros közelében, a balatoni országút mel­/I lett neander kori településre bukkantak a / M régészek. Annak rendje-módja szerint ren­dezték, elemezték a leleteket. Az ősi vermekből-kiásott ötvenezer állatcsontból megállapították a tudósok, hogy a Pest vidéki ősember étrendjében, több más vad közt, a jégkori szamár húsa is szerepelt. Szinte misztikus csodálat fogja el az embert, ha belegondol, hogy ötvenezer éve tart a legszorosabb kapcsolat ember és szamár között. Sorsunk összefonó­dásának bizonyítékai a szürke kis útitárstól átvett tu­lajdonságok. Reá hivatkozunk, ha valaki önfejű, csö­könyös, makacs. Nagy szamár, mondjuk olyan em­berre, aki mindent lenyel. Mert tudjuk, hogy a szamár a bogáncsot, szúrós bokrot, dudvát is megeszi. Abban is hasonlítunk, hogy ismert igénytelensége ellenére — italára igen kényes a szamár; a zavaros vizet meg nem issza. Nos, e téren, mármint az ital megválogatásában, némelyek mintha el is maradtak volna a sorstárstól. Zenekedvelő is a szamár. Jó füle, abszolút hallása van, és hangja esetenként kitünően beilleszkedne egyik-másik harsogó rockzeneműbe. Mit mondjunk még? Figyelték már hátulról, hogyan poroszkál a szamár? Mintha miniszoknyában és tűsar­kú cipőben kocogna. És százszázalékos biztonsággal. Mennyi ember van, aki magas csúcsokra jutva elbi­zonytalanodik, nem úgy a szamár, „ki” a szakadék szélén se szédül. Sorsközösség Türelmes kis jószág a szürke szamár. Tartotta a hátát ezer vésznek, ütlegnek, akárcsak az ember. De ha valamit megsokallott, ő is visszarúgott, úgy ám, hogy meglátszott a helye. Hordozott a hátán vizestöm­lőt, rozsét, sőt, pásztorelemózsiát. O vitte be Jézust Jeruzsálembe, de a furfangos, népi igazságtevő Nasz- reddin Hodzsát is fuvarozgatta. Beleszólt a szamár a divatba. A szürke — mindig divatos szín volt, mióta bőrünk vastagságát s ellenálló­képességét textíliákkal is növeljük. Nem beszélve arról, hogy az op-art mintát — a kereszt alakú foltot — régebben viseli magán a csacsi, mint ahogy ez a divatba is bevonult. S ha már a szamár szőrénél-bőrénél tar­tunk, bőrét különösen a dobozkészítők becsülik sokra. Gazdája szerénységéből következik, hogy a szamár- bőrnek teljesen mindegy, mit vernek rajta dobra. Az ötvenezer év alatt azért eléggé egymáshoz szelí­dültünk a szamárral. Húsa nem tartozik már minden­napi eledelünk közé. Nem vágjuk öt le, szeretjük, ha velünk együtt végelgyengülésben múlik ki. Persze, há­látlan emberek is élnek, s így vannak tájak, ahol még fogyasztják a csacsihúst. A dél-tiroliak például ebből készítik egyik reprezentatív szalámiféléjüket, a morta- dellát. Ezzel függhet össze kisgimnazista kori értesültsé- gem, amikor is Tőkés tanár úrnak arra a kérdésére, hogy miből csinálják a téliszalámit, azt találtam felelni, hogy szamárhúsból. — Ne ülj le! Mondd meg apádnak, hogy szamár vagy — honorálta legyintve a válaszomat s hozzátette. — Hozzá! róla igazolványt! Szegény apámnak átadtam az üzenetet. Törte a fe­jét, hogy is fogalmazza meg az írást. Később fogtam fel igazából, milyen huncutul megcsinálta. Ez volt a kis papíron: «Igazolom, hogy fiam, gimnáziumi tanulmá­nyai folytán— szamár..." Még egyet. Éppen a régi hús-vér kapcsolatokra való tekintettel óva intem honfitársaimat attól a hallatlan bürokratikus intézkedéstől, amelynek szülőföldje Me­xikó. Alijuk útját vaskövetkezetességgel a begyűrűzés­nek. Elégedjünk meg azzal, hogy minálunk csak a gépkocsi-tulajdonosoknak kell hajtási igazolvánnyal rendelkezniük. Mit szólnak hozzá, hogy ezek a pihent agyú mexikói hatóságok legújabban előírják ezt a sza­mártulajdonosoknak is?! Ahhoz, hogy ezt az igazol­ványt megkaphassák, pontosan kell ismerniük vala­mennyi út jelzését, és le kell adniuk nyolc fényképet: hatot önmagukról, kettőt a szamárról. Tessék elképzelni a bonyodalmakat, ha ez a bürok­ratikus merénylet a magyar szamarakat is elérné! Iga­zoltatna a hatósági közeg egy kapatos szamaragoló egyént, aki szórakozottságból a szamár fotóját nyújta­ná át. Kezdődne a packázás a kép szemrevételezésekor. — Kérem, újítsa meg ezt a fényképet, mert csak egy kicsit hasonlít önre! Tótf) ls(ván termékek minőségétől, a nyereség­től.. Az új irányítási rendszer ily módon a tudományos-műszaki ha­ladás eredményeinek optimális fel- használását, az erőforrásokkal va­ló takarékosságot, a munka maxi­mális hatékonyságát tűzi ki célul. Az a tény, hogy a vállalatról szó­ló törvény hatályba lépett, nem je­lenti, hogy az új gazdasági mecha­nizmus kialakítása befejeződik. A szovjet társadalomnak a követ­kező években sok más döntő átala­kítást kell végrehajtania: az árkép­zés, a pénzügyi-hitelmechanizmus reformját, meg kell valósítania az erőforrások vállalatok közötti központosított, úgyszólván szabá­lyozott elosztásáról nagykereske­delemre való áttérést, meg kell vál­toztatnia a minisztérium és más vezető hatóságok funkcióit. Az át­meneti időszak, amikor mindez megvalósul majd, minimálisan né­hány évig tart, a jövő tervidőszak (1991—1995) kezdetéig. így tehát, a szovjet vállalatok számára új élet kezdődött,' amely tele van bonyodalommal és prob­lémával. Másként nem is lehet, mi­vel a változások mélyreható, való­ban forradalmi jellegűek. A legutóbbi hetekben és hóna­pokban heves viták bontakoztak ki a gazdasági szabályozók körül (az állóeszköz-állomány és a nye­reség utáni befizetésekkel kapcso­latban. Jórészt ezektől függ a dol­gozó kollektívák életének minősé­ge. Egyesek szerint, a minisztériu­mok a szabályozók megállapítása során kezdettől fogva megsértik a fő elvet —, hogy egyforma köve­telményeket kell támasztani a vál­lalatokkal szemben. Ennek követ­keztében gyakran azok a vállala­tok veszítenek, amelyek a többinél jobban dolgoznak. A gyenge, vesz­teséges vállalatok pedig nemritkán indokolatlan támogatást kapnak. Sok vállalat gazdasági vezetői- > nek elégtelen vállalkozó szellemét is mindenképp meg kell említeni. Ezen a téren még hatnak azok az évtizedek, amikor a vállalatok a teljes gyámság jegyében éltek, s ez az idő rányomta bélyegét az embe­rek tudatára is. A gondolkodásmód átalakításá­hoz nyilván sok időre lesz szükség. A gazdaságirányítás új módszereit, a gazdasági szemléletet minden ember a munkahelyén fogja elsajá­títani, a mindennapos, hétköznapi munka során. Ugyanakkor a gazdasági reform végrehajtása — nem „poroszká- lás”. Az élet már most határozott cselekedeteket követel, a gazdasági reform kidolgozott programjával összhangban. A szociológiai kuta­tások adatai szerint, a társadalom­ban a fokozott igényesség légköre alakult ki. Az emberek, miközben egyre aktívabban kapcsolódnak be a reformok folyamatába, élesen bí­rálják a hiányosságokat, fogyaté­kosságokat, mulasztásokat, már most akarják látni a változások eredményeit. A szociológusok ér­tékelései szerint, a közvéleményből világosan kitűnik az, hogy a dol­gozók érdekeltek az átalakítás si­kerében. Alekszej Dumov LETÉT ÉS BETET Miért kötelező ráfizetni? Az utóbbi időben a pénzintézetek szinte valamennyi takarékossági formájukat igyekeztek népszerűb­bé, vonzóbbá tenni. Megnövelt ka­matokkal, kamatprémiumokkal akarják elérni, hogy a lakosságnak érdemes legyen a megtakarítót pén­zét hozzájuk vinnie. S valóban, ki­ki bőségesen válogathat manapság: hol, milyen formában és mennyi időre köti le forintjait. Ám akadnak esetek, amikor egyáltalában nem szabad a választás. Amikor az ál­lampolgár nem csekély összeget kö­telező jelleggel kénytelen befizetni. S a dolog külön szépséghibája, hogy éppen ezek a befizetések vál­tozatlanul nagyon keveset kama­todnak. Régi panasz például, hogy akik gépkocsi-megrendelésükkel egy időben kötelesek befizetni az autó árának a felét, az ezután következő várakozás évei alatt mindössze 2 százalék kamatot kapnak. Pedig a . pénzt — az övékét! — időközben használja valaki, felthetően jelentős kamattal. A méltánytalanság ellen berzenkedőknek továbbra is be kell érniük a forint inflálódásának mér­tékétől messze elmaradó 2 százalék­kal, s különféle magyarázatokkal. Mondhatná valaki, hogy akjnek nem tetszik a gépkocsivásárlásnak (-elosztásnak) ez a módja, az ne vegyen autót, mert a gépjármű nem létszükséglet. Nos, ennek az alapja­iban helytelen véleménynek ellent­mond a többi között az is, hogy a gépkocsi ma már sok embernek munkaeszköze. S mégis ráfizetésre kényszerül, arra, hogy tétlenül szemlélje, miként értéktelenedik esztendőkön át akár 7Ű—80 ezer forintja. A lakásigénylési letétek jelenlegi formája még ennél is irritálóbb. no­ha kisebb összegekről van szó. Irri- tálóbb, mert miközben intézkedé­sek történnek a lakáshoz jutás meg­könnyítésére, a letét ma még ezek ellentétének bizonyul. Tudvalévő, hogy nélküle el sem fogadják a la­kásigény léseket. Tehát nincs más választásunk, mint az, hogy befizetünk az OTP­nél netán 15 ezer forintot, és aláír­juk a kiszolgáltatott ügyfél által egyelőre módosíthatatlan szerző­dést, és annak kamatozási feltételét: akárhány évet kell lakásra vár­nunk, a letét mindössze évi 5 száza­lékkal gyarapodik. Ez a „gyarapo­dás” persze igencsak viszonylagos, mivel köztudott, hogy a fogyasztói árszínvonal idén a tervek szerint 15 százalékkal nő. Vagyis letétünk ér­téke nemhogy több lenne, hanem éppenséggel 10 százalékkal csök­ken. Arról nem is beszélve, hogy a lakásárak várhatóan az átlagosnál is nagyobb mértékben növeked­nek ... Kötelező tehát a ráfizetés, s nem is keveseknek. A Kecskeméti Váro­si Tanács lakásgazdálkodási osztá­lyán mintegy 4 ezer igénylést tarta­nak nyilván. Egy 1-2 gyerekes csa­ládnak legtöbbszöf 5-6 éven át ér­téktelenedik a letétje, mivel csak ennyi idő elmúltával jut lakáshoz. Ha ugyanezt a pénzt tartós betét­ben helyezhetné el, akkor —* három évre lekötve — évi 9.5 százalék ka­matot kapna érte, amihez hozzáte­vődne még 3 százalék „prémium” is. Ez összesen 12,5 százalék, két és. félszerese az 5-nek, s természetesen a nagyobb kamatláb esetén na­gyobb lenne a kamatos kamat is. Persze tény, hogy más a betét és más a letét. Ám például a Kecske­méten lakást igénylő egy sokszoro­sított nyomtatványból eleve arról értesül: több évet kell yárnia igénye kielégítésére, vagyis letétje igy tulaj­donképpen tartós betétnek tekint­hető. Egyébként a mindössze egy esztendőre lekötött betétek kamata is meghaladja a lakásigénylcsi leté­tét. Tudjuk, a pénzintézetek üzleti alapon dolgoznak, vagyis nyereség­re törekszenek. Azonban üzlet és üzlet között is van különbség. Min­denesetre úgy tűnik, lakossági meg­takarításokért folyó verseny még korántsem teljes. De mi értelme is lenne versenyezni azért, ami kötele­ző volta miatt úgyis garantálja a ráfizetéses „takarékosságot"?! Vitaszck Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents