Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 06. szám

1988. január 8. • PETŐFI NÉPE • 3 HÁZI SOFŐRBŐL FIÁKERES Miska bácsiék jeles ünnepe Szemüveges, ősz, magas férfi 1» lépett be egy alacsony, fekete ruhás asszonnyal 1988. január 2-án a kecskeméti tanácsháza kapuján. Velük érkezett családjuk és a rokonság is az emeleti díszterembe vezető piros szőnyegen, hogy tanúja legyen az idős pár gyémántlakodalmi igenjének. Hat­van évvel házasságkötésük után ismét egymás ujjára húzták az együvé tarto­zást kifejező gyűrűt a mai anyakönyv­vezető előtt Két dédunokájuk, Virág Anikó, és Újlaki Katalin nekik szóló versel is mondott tiszteletükre. Az 1928-dik esztendő kecske­2. méti házassági anyakönyvét la­pozgatva, kevés az olyan név. amely mellett már ne lenne születéssel ellentétes bejegyzés is. Életkornak is szép idő telt el azóta. Ezek után tényleg fehér hollónak számít az olyan ember­pár, mint az ünnepeltek: Szűcs Mihály és Majoros Mária, akik ennek az évnek a negyedik napján házasodtak össze, és ma is itt élnek közöttünk! Ritka, kivé­teles alkalom, hogy hat évtizedes éle- tútjukról hallgathatom őket takaros, tiszta Szécsi Mária utcai lakásukban. Miska bácsi: 3. Ahol először dolgoztam, a Csongrádi úti Bódogh gyógysze­résznél, ott ismertem meg a mamát, azaz a feleségemet. Ő laboránsa volt a patikus úrnak, én meg a parádés kocsi­sa. Később úgy hozta a helyzet hogy 1928-ban szerzett jogosítványommal, Kecskemét első gépkocsivezetői kö­zött, három évig egy háztulajdonosnál sofőrködtem. Tőle kapott munkát a párom is: házmester lett. Nehezen éltünk. A szó szoros érte­lemben a mindennapi kenyérért küsz­ködtünk. Valamit azért tenni kellett, hogy elsőszülött fiunkkal, Mihállyal, majd Máriával és Évával, két leányunk­kal családi boldogságunkat megőriz­hessük. Parádés kocsisból és házi so­főrből mi más lehettem volna akkor — abban a jégveréses 1933-as eszten­dőben —, mint fiákeres. Ma már kihalt foglalkozás, a múlté. — Beszéljen, Miska bácsi, az 4. ekkor következő három évti­zedről! Az volt csak igazán emlékezetes sza­kasza életemnek! Nappal harminc, éj­szaka meg tíz kocsival álltunk ki az utcára, hogy ennek, vagy annak az utasnak szolgálatára lehessünk. Ezt úgy értem, örültünk, ha munkát kap­hattunk, ha dolgozhattunk. Azt néz­ték, kinek milyen tiszta a fiákere. Ame­lyik legjobban tetszett, abba ültek bele. A mama de sokszor lemosta a kocsit! Télen meleg téglákat tett az ülések alá. hogy az utasok lába és az enyém ne fázzon. Délben hozta nekem a meleg ebédet. így nem veszítettem semmit ab­ból az időből, amit munkára fordíthat­tam. Orvost vittem éjszaka beteg kisgye­rekhez és felnőtthöz. Utazott velem a pap az utolsó kenetet feladni. Enged­tem katonatisztek kérésének, hogy leg­kedvesebb lipicai fehér lovamat, Ked­vest, a Rákóczii úttól az Izsáki úti lak­tanyáig hajtsák. Utasom volt Tildy Zoltán, felszabadulás utáni magyar mi­niszterelnök, akiért négylovas kocsival mentem ki a vasútállomásra. Alkal­mam volt Tóth László egykori kecske­méti polgármestert is egyszer Kisfaludy utcai lakására fiákereztetnem, miután a Beretvás étteremben megvacsorázott. Sok-sok emlék fűz még ehhez az idő­szakhoz. Megtörtént, hogy valaki HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Ur(es) ígéret A Petőfi Népe december 21-ei számában nagy érdeklődéssel ol­vastam Márton Lajosnak, a kecs­keméti IKTV igazgatójának cikkét a kábeltelevíziózás helyzetéről, le­hetőségeiről. Már a cikk alcíme megragadta (gondolom többezred- magam) fantáziáját: „Super Chan­nel karácsonyra?”. Az IKTV veze­tője a cikkben elmondta, hogy a pénz rendelkezésre áll, nincs techni­kai akadály sem, így, ha a döntés megszületik, kísérleti jelleggel a csehszlovák II. műsor helyén több mint 6000 kecskeméti családnak le­hetősége nyílik az angol nyelvű Su­per Channel adását nézni. Bevallom, a döntést illetően nem voltak kétségeim, hiszen a lapokból értesültem arról, hogy több váro­sunkban (Dunaújváros, Hódmező­vásárhely, Zalaegerszeg, Székesfe­hérvár stb.) a kábelhálózatra csat­lakoztatták a fenti adót, sőt azon kívül a Sky Channelt és az RTL Plust is — ezzel a három társaság­gal kötött eddig szerződést a Ma­gyar Posta. Az elmúlt hetekben — gondolom ezzel nem voltam egyedül — több­ször kapcsoltam a csehszlovák t-v- re, mint előtte két év alatt összesen. Félreértés ne essék, soha nem volt kifogásom északi szomszédunk műsorai ellen, de egyrészt nem be­szélek szlovákul, másrészt pedig a vételi minőség legtöbbször nagyon rossz. Ez persze a távolság miatt érthető. Arra már csak titokban mertem gondolni, mi lenne, ha a helyi csatornán is valamelyik mű­holdas adást nézhetnénk, amit hét­fő esténként a maga másfél órájára megszakítana a helyi tv. (Ahogyan azt például a budapesti Gazdagré­ten teszik.) Megtudtam azt is a cikkből, hogy miután a közvetlen műsorszóró műholdak (DBS) megkezdik adá­sukat, azok vételére is meglesz a lehetőség, igaz ehhez a jeleket a ká­belrendszeren át kell konvertálni UHF sávra, azon ugyanis lényege­sen több csatornahely alakítható ki. Felhőtlen örömömet még az a gondolat sem tudta beárnyékolni: vajon miért nem eleve így készült el a rendszer, hiszen már akkor a ká­beltévé egyik előnyének tüntették fel az illetékesek, hogy az alkalmas az égből jövő műsorok vételére. Aztán elmúltak az ünnepek, hon­fitársaimmal kissé szorongva belép­tünk az új esztendőbe, s a képer­nyőn azóta sem tűnt fel az ígért műsor. Bizony irigykedtem, amikor az ünnepek között hódmezővásár­helyi rokonaimnál jártam, bár én legalább néhány óráig láthattam részleteket a három „űrműsorból”. Megtudtam tőlük azt is, hogy az egész bekötési munkát két kisiparos végezte el egy hét alatt, s még egy hetet igényelt, míg minden család vállalta a havi 8 forint előfizetési díjat. A kezdeti örömömet egyre in­kább felváltotta a kételkedés. Va­jon mire vár az IKTV? A cikkből is, de ismerőseimtől is tudom, hogy az Árpádvárosban, de a Széchenyivá- rosban is több lakóközösség is a kábeltévé bekötése ellen foglalt ál­lást. Ez pedig nyíltan ellentétes az IKTV érdekével. Nehéz elképzelni tehát, hogy miért hagyták ki ezt az óriási reklámlehetőséget? Bizony a tél beálltával az ismert távfűtési anomáliák sem tettek jót hírnevük­nek. Milyen hatásos lett volna, ha ezzel a (számunkra) új műsor vételi lehetőségének megteremtésével kí­vánt volna boldog új évet több mint hatezer kecskeméti családnak az IKTV. S ebben az esetben arra is joggal számíthattak volna, hogy si­kerül meggyőzni azokat is, akik ma még nem kívánnak csatlakozni a hálózathoz. Hiszem, hogy legtöbb magyar ál­lampolgár megnyugvással vette tu­domásul, hogy a szorító gazdasági nehézségek, az áremelések, a csök­kenő életszínvonal ellenére orszá­gunk vezetése igyekszik minél több — nem titkoltan — közérzetjavító intézkedést hozni. (Új útlevélrende­let, az illegális lakossági valuták „tisztára mosásának” lehetősége stb.) Dehogy akarom én ehhez mér­ni a műholdas tévézés lehetőségét. De tudjuk, hogy legtöbbünk legol­csóbb napi szórakozása a televízió. Így ez a lehetőség — az űrműsor — javítaná közérzetünket. Ránk férne! Dr. Sándor László Kecskemét, Szabadság tér 3/A pénzt adott, s rám bí/ta a lakáskulcsát is azzal, hogy vásároljak be neki. Máig is emlegetjük családommal: nem gon­doltam volna egykoron, mennyi min­dent megélek én, Kecskemét 2-es szá- • mú bérkocsisa. Egy, újból összerakott határral, törött lábbal, szerepeltem az 1956-ban Kecskeméten is forgatott Dollárpapa című film egyik jelenetében. Miska bácsi, felgyógyulva a 5. lábtörésből, ezután még hosz- szabb ideig járt dolgozni. Igaz, már nem fiákerrel. Nyolcvanöt éves korára nyugdíjjogosultságot szerzett azzal, hogy elment portásnak meg éjje­liőrnek a Kecskeméti Konzervgyárba, az Amfora-kirendeltségre és a 623-as Számú Vágó Béla Szakmunkásképző Intézetbe. Erre még bőven futotta ere­jéből, azután, hogy életükben minden — az öt sor tégla, többi vályog (1400 pengőért épített) lázárfalui, majd ké­sőbb a Szécsi Mária utcai ház is — saját munkájuk gyümölcse a gyémánt­lakodalom előtti évekből. Az összetartó család tagjai erre, és a nagyszülők további megbecsülésére koccintottak 1988 kezdetének e jeles ünnepén, a hűségre és egy dolgos életút- ra emlékezve. Kohl Antal Negyvenegyezer újítás A Koreai NDK-ban 1987-ben több mint 40 ezer műszaki újítási és ésszerűsítési javaslatot találtak bevezetésre alkalmasnak. így vált le­hetővé 40 ezer tonna hengerelt acél, 600 ezer tonna szén, 100 ezer tonna cement és 30 ezer köbméter faáru előállítása — terven felül. Ez­zel párhuzamosan jelentős volt a nyers- és üzemanyag-megtakarítás, az ipar kevesebb elektromos energiát fogyasztott. Ugyanez idő alatt csaknem kétezer mér­nök, technikus és szakmunkás kapott szaba­dalmi jogot. Szakemberek szerint a műszaki újítások olyan fellendüléshez segítik az ipart, hogy az 1993-ig terjedő hétéves terv célkitűzé­seit a tervezettnél korábban tudják teljesíteni. Magányos-e a párttitkár? A MÚLTKORIBAN az egyik párt­titkár ismerősöm hangosan méltat­lankodott; mindent neki kell csinál­nia, a vezetőségi tagok pedig csak asszisztálnak. S ami megragadta a figyelmemet, hogy azt is megemlit- te: gyakran magányosnak érzi ma­gát, bár rengeteg a tennivalója, és sok emberrel tart intenzív munka- kapcsolatot. Beszélgetésünk során arra is fény derült: valójában nejn is szívesen adná ki kezéből a mun­kát, szereti, ha lehetőleg saját el­gondolása szerint történnek a dol­gok. Mindebből arra tudtam követ­keztetni, hogy elmagányosodásá­nak tényleges okát nem a vezetőségi tagok passzivitásában, hanem in­kább a vezető kollektíva tagjaival szembeni bizalmatlanságában érde­mes keresni. Az említett probléma nem elszi­getelt jelenség, hiszen sokunk isme­rőse a lótó-futó párttitkár, aki szin­te élvezi a nagy terheket, imád sze­repelni, de közben állandóan pa­naszkodik a körülményekre, a munka alól magukat kivonó társai­ra. Sajátos magányosság akkor is létrejön, ha a párttitkár tájékozó­dásban és feldolgozásban nem tart lépést a politikai folyamatokkal, vonatkozzon ez akár központi, akár helybeli kérdésekre. Ebben ta­lán az az érdekes, hogy a lemara­dást itt nem években, hanem sok­szor csak hónapokban, nemegyszer hetekben lehet mérni. A lépéstartás hiányának következménye a tö­megkapcsolatok láthatatlan szálai­nak lazulása, nemegyszer foszlása, hiszen az emberek mást és más sor­rendben tartanak fontosnak, igaz­nak, mint a helyi párttitkár. Ám a tapasztalatok szerint az sem jó, ha a titkár a törekvésekben és célokban tartósan a kollektíva elé szalad, s közben a meg nem értett világmegváltó szerepét vállalja magá­ra. Ez még akkor sem vezet célhoz, amikor az előrefutás a legpozitívabb tartalmi, helyeselhető célokat tartal­maz. Ilyenkor érdemes az elutasítás okainak mélyére ásni, ahol rendszerint megtalálhatók a végrehajtás feltételei­nek hézagai, nemegyszer az érdektelen­ség jegyei. APROPÓ! ÉRDEK. Ez is gyakran lehet az elárvulás kórokozója. Például, ha helyileg két fő érdekáram van, de a párttitkár egy kreált harmadikat pró­bál érvényesíteni. így persze mindkét érdeket képviselő csoport ellene fordul, konszenzus abban lesz, hogy milyen elvetélt javaslat a titkáré. Általános re­cept a konkrét esetekben persze nem létezik, ám talán célravezető először megvizsgálni az érdekek természetét. Ezután két választásunk lehet. Az egyik, hogy határozottan, érvelő mó­don odaállunk az előre vivő, de több­ség érdekét kifejező törekvés mellé, és a párttagokat is megnyerjük annak képviseletére. A másik, hogy a két ér­dekcsoportra bízzuk a kérdéses problé­ma eldöntését. A magányosságnak van egy felemás formája is, nevezetesen, mikor a titkár a párttagok között megbecsülésnek ör­vend, viszont pártonkívüli dolgozók körében már kevésbé. E helyzetnek rendszerint az a legfőbb oka, hogy a pártszervezet munkája rejtve marad a kollektíva előtt. Az elfedés oka általá­ban nem a titkolódzás, hanem az, hogy a pártszervezetnek a helyileg lényeges kérdésekben nincs önálló mondaniva­lója, kezdeményezése. Bár a szervezeti élet rendszeres, a taggyűlések látszólag aktívak, a tagság zöme dolgozik, ám ezek többnyire önmozgásoknak, pót- cselekvéseknek bizonyulnak. SAJÁTOS ESET a párttitkár kriti- kátlan lehorgonyzása a munkahelyi ve­zető mellett, teljes azonosulása an­nak szándékaival, gyakorlati lépé­seivel. Itt jobbára nem arról van szó, hogy ne legyen jó együttműkö­dés a párttitkár és a gazdasági veze­tő között, hanem arról, hogy mind­két fél saját feladatának megfelelő­en nyilvánuljon meg és képviselje álláspontját. Ha a titkár csak a ve­zető visszhangja, ha képtelen szuve­rén módon vitatkozni, netán a dol­gozók igazságérzete mellé állni, ak­kor ezzel elsáncolhatja magát a kö­zösségtől, benne a párttagoktól is. Mit lehet tenni az ilyen elszigete­lődés ellen? A legfontosabb sza­bálynak a formalitások nélküli kol­lektivitást kell tekinteni. Mondhat­nánk: az okosság egyéni, a bölcses­ség kollektív kategória. A kettő kö­zötti különbség abban van, hogy a bölcsességben benne van a realitás- érzék, a megvalósíthatóság, az okosságban nem feltétlenül. Ezért fontos, hogy kollektivitás ne csak a testületi üléseken érvényesüljön, hanem a mindennapokban is. A fo­lyamatos kollektivitás előnyei ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint esetleges hátrányai. A közös gondolkodás eredményeként a pártszervezet azokkal a kérdések­kel foglalkozik, amelyekkel a köz­vetlen környezet. így a pártszerve­zet-és a párttitkár sem lesz magá­nyos. Erősödik a nyíltság, a kriti­kus közszellem, a pártok is szíve­sebben részt vállalnak a megoldá­sokat kereső gondolkodásból és a közös cselekvésből is. Ennek ered­ményeként kevesebb lehet a magá­nyos titkár, és egyre erősödhetnek a közösséghez tartozás láthatatlan, ám mindenki számára jó érzést je­lentő szálai. Botos Péter Több energiatakarékos fénycső Az ország egyik legnagyobb iparvállalata, a Tungs­ram Rt. múlt évi árbevétele 10 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Jelentős eredményként könyvelhetik el, hogy a hazai piacra 17 százalékkal több korszerű fényforrást szállítottak, s még az év végi lakossági felvásárlások idején sen tartoztak gyártmányaik a hiánycikkek közé. Exportbevételeik is növekedtek, különösen a konvertibilis elszámolású piacokról, ezekbe az országokba 8 százalékkal több terméket exportáltak, mint korábban. Az idén a Tungsram mintegy 5 százalékos termelés- növekedést irányoz elő. Egyelőre hazai megrendelés­re, később esetleg exportra is gyártanak majd modern elektronikai termékeket, köztük a különböző klini­káknak orvosi lézereket, továbbá robotelektronikai egységeket. Megkezdik több új energiatakarékos termék tö­meggyártását, köztük a kompakt fénycsövekét. Ezek a fényforrások a korábbi típusoknál 40 százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak, fényhasznosításuk is sokkal kedvezőbb. 1987-ben az újpesti gyárban siker­rel befejezték ezek kísérleti előállítását, s a napokban a Tungsram nagykanizsai üzemébe telepítették át a sorozatgyártó gépsort. Ugyancsak ez évtől szállítanak nagy tételeket a kereskedelemnek a kirakatvilágítási célokat szolgáló törpefeszültségű halogénlámpákból és az 50—400 watt teljesítményű komfort higanylám­pákból. Ez utóbbiakat belsőtéri világitásnál alkal­mazzák. Elsősorban ezekből a korszerű cikkekből kívánják legalább 8 százalékkal növelni kivitelüket külföldi piacaikra, a világ több mint száz országába. A színvonalasabb hazai ellátás biztosítására az év első felében Budapesten megnyílik az első Tungsram-már- kabolt. A büntető jogszabályok módosításáról m. Az Országgyűlés nyári ülésszakán módosította a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárási törvényt. A módosító rendelkezések 1988. január 1-jétől érvénye­sek. Cikksorozatunkban a legfontosabb változásokat ismertetjük: A büntető jogszabályoknak két fő ágazatuk van: az anyagi és az eljárás­jog­A büntető anyagi jogszabályok meg­határozzák a bűncselekményeket, és azok elkövetőivel szemben alkalmaz­ható büntetéseket és intézkedéseket. Változásukról az előző két részben volt szó. A büntetőeljárás szabályai a bűncse­lekmények felderítésére és az elkövetők felelősségre vonására irányuló hatósági eljárást rendezik. A következőkben az eljárási szabályok leglényegesebb vál­tozásairól szólunk. Gyorsabb, egyszerűbb eljárás A büntetőeljárás gyorsítása és egy­szerűsítése a hatályos eljárási törvény egyik fontos újítása volt megalkotásá­nak idején. E törvény lehetővé teszi, hogy az egyszerűbb ügyekben a nyo­mozó hatóság és a bíróság ún. vétségi eljárás szabályai szerint folytassa le az eljárást. Vannak azonban a tövénynek olyan rendelkezései, amelyek gátolják az eljárás mielőbbi befejezését. Ezek a szabályok főként a nyomozási határ­időkkel és a nyomozó hatóságok hatá­rozatainak ügyészi jóváhagyásával kapcsolatosak. A nyomozás szabályai több olyan határidőt állapítanak meg, amelyek meghosszabbítására az ügyész jogo­sult. Ez a nyomozó hatóság és az ügyészség munkaterhét egyaránt növe­li. A bűnözés növekedése folytán nem­csak a büntetőeljárások száma növeke­dik, de egyre gyakoribbak az olyan ügyek, amelyeknek a tényállása szerte­ágazó, bonyolult. Az ügyben számos gyanúsított szerepel, vagy a szakértői bizonyítás teszi szükségessé a nyomo­zás határidejének meghosszabítását. A szabályozás fogyatékossága az is, hogy a nyomozás befejezésének a határideje minden ügyben, bármilyen bűncselekmény esetében harminc nap. Ha ez az egysíkú szabályozás megma­rad, a nyomozás határidejének meg- hosszabításával kapcsolatos munkate­her tovább növekedne, s e bürokrati­kus előírások teljesítése egyre inkább elvonná a nyomozó hatóságokat és az ügyészeket az érdemi munkától. Ezért volt indokolt a nyomozási határidők jelenlegi szabályainak a kiiktatása. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomozást mielőbb befejezzék. Ezt szolgálja, hogy a rendőrségi vezetők­nek a nyomozás elrendeléséről szóló határozatban rendelkezniük kell majd a nyomozás határidejéről. Ez lehet har­minc napnál kevesebb is. Az új szabályozás tehát a konkrét ügyhöz igazodik. A törvény azonban meghatározza a nyomozás végső határidejét, amelynek elteltével a nyo­mozó hatóság akkor is köteles az iratot megküldeni az ügyésznek, ha a nyomo­zást még nem fejezte be. Ez a határidő a bűntetti eljárásban egy év, a vétségi eljárásban hat hónap. Hangsúlyozni kell, hogy a nyomozási határidők meg­hosszabbításának az elhagyása nem .csorbítja az ügyésznek a nyomozás tör­vényessége feletti felügyeleti jogát. Előzetes letartóztatás Változnak az előzetes letartóztatás­sal kapcsolatos szabályok is. Az előze­tes letartóztatás a büntetőeljárásban el­rendelhető legsúlyosabb kényszerintéz­kedés: elvonja a letartóztatott személyi szabadságát. Az új szabályok az előze­tes letartóztatásra csak az ügyészt és a bíróságot jogosítják fel. A hatályos törvény igen részletesen — hat pontban — határozta meg azo­kat az okokat, amelyeknek fennállása esetén az előzetes letartóztatás elren­delhető. Ez azonban a gyakorlatban sokszor az előzetes letartóztatás indo­koltan elrendelésének a forrásává vált. Az új szabályok szűkítik az előzetes letartóztatás okait, és három vagylagos feltételt határoznak meg. Ezek: a szö­kés, az eljárás meghiúsításának vagy megnehezitésének, illetőleg újabb bűn- cselekmény elkövetésének veszélye. Külföldön tartózkodók felelősségre vonása Az eljárás egyszerűsítését szolgálják még a következő új rendelkezések: kis­korú állami nevelésbe vételének az a feltétele, hogy a bíróság megszüntesse a szülői felügyeleti jogot. Jelenleg erre csak polgári perben ke­rülhet sor. Ha azonban a szülői fel­ügyeleti jog megszüntetésének az az alapja, hogy a szülő a gyermeke sérel­mére szándékos bűncselekményt köve­tett el, az eljárást gyorsítja és egyszerű­síti, ha nem kell polgári pert indítani, hanem a bűncselekmény miatt eljáró büntető bíróság szünteti meg a vádlott szülői felügyeleti jogát. Az új szabályo­zás erre megteremti a lehetőséget. A társadalmi fejlődés, nemzetközi kapcsolataink bővülése megkívánja, hogy a büntetőeljárást új jogintéz­ménnyel gazdagítsuk: célszerű lehetővé tenni, hogy a Magyarországon felelős­ségre vont, külföldön élő személy biz­tosítékot helyezzen letétbe. A biztosí­ték letétbe helyezése esetén engedélyez­ni kell, hogy az eljárás alá vont külföldi elhagyja az országot. A biztosíték összegét az ügyész, ille­tőleg a bíróság határozza meg. Változnak a jogszabály megszegésé­vel külföldön tartózkodó személyek fe­lelősségre vonásához kapcsolódó sza­bályok is. Jelenleg ilyen esetben a bün­tetőeljárást a- terhelt távollétében le­folytatják, az ügyész indítványára a bí­róság tárgyalást tarthat, ítéletet hozhat és büntetést szabhat ki. Az új szabályozás szerint az minden­képpen szükséges, hogy az ügyet felde­rítsék, a bizonyítékokat rögzítsék ak­kor is, ha a bűncselekménnyel gyanúsí­tott jogszbály megszegésével külföldön tartózkodik. A nyomozást tehát le kell folytatni, majd az ügyész az eljárást felfüggeszti, és annak folytatására ak­kor kerülhet sor, ha a gyanúsított az elévülési időn belül hazatér. A büntetőjogszabályok módosításai remélhetőleg jelentősen fokozzák a bűnüldözés és bíráskodás hatékonysá­gát, elősegítik a bűnüldöző és az igaz­ságszolgáltatási szervek munkáját és ezzel a bűnözés elleni eredményesebb küzdelmet. Akit bővebben is érdekel a büntető törvénykönyv módosítása, megtatálja a Magyar Közlöny 1987. évi 30. számában. (Vége) Dr. Stcfancsik RajmunA, a megyei bíróság elnökhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents