Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
1988. január 30. • PETŐFI NÉPE • 3 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a gazdaság és a társadalom 1987. évi fejlődéséről (Folytatás az 1. oldalról) 1987-ben összesen 14,1 millió fonna gabona termett, közel annyi, mint az előző évben. Búzából 5,7, szemeskukoricából 7,2 millió tonnát takarítottak be. A búza termésátlaga lényegében az előző évivel megegyező, a kukoricáé alacsonyabb volt. A kukorica-vetésterület egy részén a termés — az aszály miatt — csak silózással volt hasznosítható. Cukorrépából 4,2 millió tonnát takarítottak be, 12,4 százalékkal többet az 1986. évinél. A répa cukortartalma az előző évinél magasabb volt. Napraforgóból 790 ezer tonna termett, az 1986. évi jó termésnél 8 százalékkal kevesebb. Az olajosmagvak ' között még kis mennyiséget képviselő szójabab termésmennyisége több mint 30 százalékkal haladta meg az előző évit. Zöldségfélékből 2 millió tonnát, az előző évinél 3,6 százalékkal többet termeltek. A burgonyatermés 220 ezer tonnával, 17 százalékkal csökkent. 1987-ben 1,5 millió tonna gyümölcs termett, az előző évi jó termésnél mintegy 16 százalékkal kevesebb. Az alma mellett körtéből, kajsziból és őszibarackból volt gyenge a termés. Szőlőből az előző évi termésnél egynegyeddel kevesebbet, 505 ezer tonnát szüreteltek. A fagykár elsősorban a magas művelésű szőlőültetvényeket sújtotta. A gazdaságok állatállománya 1987. december 31-én kisebb volt, mint egy évvel korábban. A sertésállomány 8,2 millió darabot tett ki, ami 5,4 százalékkal kevesebb az év eíejinél. Ezen belül az anyakocák száma 3,9 százalékkal mérséklődött. A szarvasmarha-állomány egy év alatt 3,5 százalékkal, 1 millió 664 ezer darabra csökkent. A tehénállományon belül a tejhasznosítású fajták aránya növekedett. A december 31-én számba vett 2,3 millió darab juh lényegében azonos az év ele- jivel. A vágóállat-termelés több mint 3 százalékkal növekedett és összesen 2,3 millió tonnát tett ki. A vágósertés- és a vágóbaromfi-termelés emelkedett, vágómarhából lényegében az előző évinek megfelelő mennyiséget termeltek, míg a vágójuh termelése csökkent. A fontosabb állati termékek közül tejből némileg többet, gyapjúból az előző évivel azonos mennyiséget, tyúktojásból annál valamivel kevesebbet termeltek a gazdaságok. A mezőgazdasági üzemek alaptevékenységen kívüli tevékenysége mintegy 4 százalékkal bővült, így a mezőgazda- sági ágazat bruttó termelése kissé meghaladta az előző évit. Az erdőgazdálkodás nettó fakitermelése az előző évit megközelítő meny- nyiségű, 6,9 millió köbméter volt. Ezen belül az iparifa és a tűzifa aránya nem változott. Erdőtelepítést és fásítást 7,7 ezer hektáron, erdőfelújítást 22 ezer hektáron végeztek. Termelő infrastruktúra A közlekedési vállalatok és szövetkezetek az év folyamán 6,3 százalékkal kevesebb árut szállítottak, mint 1986- ban, árutonnakilométer-teljesítmé- nyük 4,2 százalékkal nőtt. Ezt mindenekelőtt a tengeri hajózás — elsődlegesen a behozatalhoz és a kivitelhez kapcsolódó — nemzetközi szállításainak fokozódása tette lehetővé. Emelkedett a teljesítmény a csővezetékes szállításban, valamint a közúti és városi közlekedésben is, míg a vasúti közlekedésben csökkent. A távolsági személyszállítást 876 millió alkalommal vette igénybe az utazóközönség, ez 1,3 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. Az utaskilométer-teljesítmény némileg meghaladta az egy évvel korábbit. Ezen belül az autóbusz-közlekedés utaskilométerteljesítménye mérséklődött, a vasúté kissé, a légi közlekedésé számottevően emelkedett. A helyi tömegközlekedés által szállított utasok száma 1 százalékkal több volt az egy évvel azelőttinél. Az év folyamán 70 km vasútvonalat villamosítottak. A villamosított vasútvonalak aránya 23,9 százalékról 24,8 százalékra emelkedett, az összes vontatási teljesítménynek mintegy 60 százaléka ezekre a vonalakra jut. Az év végén korszerű biztosítóberendezéssel a vasútvonalak 36 százaléka rendelkezett, alig több, mint egy évvel korábban. Az év folyamán 140 ezer új személy- gépkocsit értékesítettek, 22 ezerrel többet az előző évinél. A kereslet kielégítésére, a járművek korösszetételének érdemi javítására a forgalmazott meny- nyiség nem volt elegendő. A személygépkocsi-állomány az év végén 1 millió 660 ezer volt. Az állomány átlagos kora meghaladta a kilenc évet. A távbeszélő-hálózat rekonstrukcióval egybekötött fejlesztése lakossági és vállalati források bevonásával folytatódott. Az év folyamán 43 ezer új főállomást kapcsoltak be, ezen belül 31,4 ezret lakásokon. Az ezer lakosra jutó lakásállomások száma 49,4-ről 52,4-re emelkedett. Az év végétől néhány helyen, kisebb közösségek részére lehetővé vált az európai műholdas televízió- adások vétele. 1987 végén az állami és szövetkezeti kiskereskedelemben 55 400 bolt és vendéglátóhely volt. A boltok száma több, a vendéglátóhelyeké kevesebb volt, mint egy évvel korábban. A magánkiskereskedők és vendéglátók száma kb. 2 ezerrel, mintegy 31 ezerre nőtt. Javító-karbantartó és egyéb fogyasztási szolgáltatást a szocialista szektor 16 ezer hálózati egysége és a 156 ezer kisiparos jelentős része végzett. A közüzemi vízműkapacitás az előző évhez képest mintegy 3 százalékkal, a közüzemi szennyvíztisztító kapacitás 4 százalékkal növekedett. A közműves ivóvízzel ellátott pépesség aránya meghaladta a 86 százalékot. A csatornázott területeken élő lakosság aránya az összlakosságon belül megközelítette a 49 százalékot. Az árvízvédelmi fővédővonalak előírt méretre való kiépítése folytatódott. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok A külkereskedelem szerepe tovább fokozódott a gazdaságban. A kivitt áruk értéke 450 milliárd forint volt, 7 százalékkal több az előző évinél. A behozatal értéke 5 százalékkal nőtt és 463 milliárd forintot ért el. Az importkiadás 63 százalékát energia- és anyagjellegű termékek vásárlására fordították. Ez az arány 1986-ban is hasonló volt. Az energia- és anyagimport mennyisége 2 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A behozatal közel 30 százalékát képviselő ipari késztermékek importjának volumene 6 százalékkal volt több az előző évinél. A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari termékek importja ugyancsak 6 százalékkal bővült. Az 1987. évi exportbevétel mintegy 35 százalékát az anyagjellegű termékek és az energiahordozók értékesítése biztosította. Kivitelük volumene mintegy 7 százalékkal emelkedett. Főként a kohászati és a vegyipari anyagok exportja fokozódott. Az ipari késztermékek aránya az exportban csökkenő, 45 százalék volt. A beruházási célú gépek exportja csak kevéssé emelkedett. A fogyasztási iparcikk-kivitel 5 százalékkal fokozódott. Főleg a könnyűipari és a gépipari fogyasztási cikkek kivitele nőtt. Az élelmiszer-gazdasági termékek egyötödét adták az exportbevételnek, kivitelük mennyisége megegyezett az előző évivel. Rubelelszámolásokban a behozatal volumene majdnem 4 százalékkal, a kivitele 2,5 százalékkal nőtt. A behozatal növekedése az ipari késztermékek körében volt jelentős, energia- és anyagjellegű termékekből az egy évvel azelőttinél valamivel nagyobb mennyiség érkezett be. A rubelelszámolású kivitel növekedésében szintén az ipari késztermékek, azon belül is a beruházási célú gépek fokozódó exportja játszott elsődleges szerepet. A behozatali és a kiviteli árak egymáshoz viszonyított változását tükröző cserearánymutató évek óta tartó folyamatos romlása 1987-ben megállt; az előző évihez képest 3 százalékos cserearány-javulás következett be. Nem rubelelszámolásokban a behozatal volumene 2,6 százalékkal nőtt, a kivitelé 5 százalékkal. Az exportnövekedés kedvezőtlen szerkezetben valósult meg: A többlet elsősorban az anyagjellegű termékeknél jelentkezett. Az ipari késztermékek közül a fogyasztási iparcikkek kivitele számottevően nőtt, a beruházási célú gépeké visszaesett. A behozatal, a fogyasztási iparcikkek kivételével, minden árufőcsoportban meghaladta az egy évvel korábbit. A behozatal az éven belül egyenetlenül alakult, az I—III. negyedévi csökkenést a IV. negyedévben nagymértékű növekedés követte. A cserearány ebben a viszonylatban nem romlott tovább, de az előző évi igen kedvezőtlen szinthez képest javulás sem következett be. A külkereskedelmi egyenleg 1987- ben jelentős, bár az 1986. évinél kisebb behozatali többletet mutat. A nem rubelelszámolású forgalomban az előirányzott aktívummal szemben passzívum alakult ki. Ennek összege az egy évvel korábbinál kisebb volt: a tényleges fuvarfizetésekkel számítva 361 millió dollár. A rubelelszámolású forgalom 141 millió rubeles aktívummal zárult. Az 1987. év jelentős eredményeket hozott a nemzetközi idegenforgalomban. Az év folyamán 19 millió külföldi érkezett az országba, több, mint eddig bármikor. Közülük 12 millió volt a turista, 7 millió a kiránduló és átutazó. A turisták száma 11 százalékkal, az itt eltöltött idejük 10 százalékkal nőtt. A külföldi vendégek által eltöltött vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken 14 százalékkal, a szállodákban 19 százalékkal haladta meg az 1986. évit. A Magyarországra érkező külföldiek 60 százaléka rubelelszámolású országokból érkezett. Számuk 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A rubelelszámolású devizabevételek 14 százalékkal nőttek. A magyar állampolgárok rubelelszámolású országokba történő utazásainak száma 5,7 millió volt, az előző évinél 19 százalékkal több. Az ezzel összefüggő devizakiadá- ♦ sok összege hasonló arányban emelkedett. A bevételek és kiadások egyenlege, a transzferábilis rubelben kifejezett aktívum megközelítette a 300 millió rubelt. A nem rubelelszámolású országokból beutazók száma 7,7 millió fő volt, mintegy egyharmaddal több az egy évvel korábbinál. Magyar állampolgárok 1,5 millió esetben utaztak az év folyamán nem rubelelszámolású országokba, valamivel többen, mint egy évvel korábban. A nem rubelelszámolású idegenforgalom bevételi többlete dollárban kifejezve, mintegy 370 millió dollárt tett ki, az előző évinek majdnem kétszeresét. Lakossági jövedelem és fogyasztás 1987-ben a lakosság reáljövedelme az előző évi szinten maradt, a fogyasztás — a megtakarítások mérséklődése mellett — nőtt. A reáljövedelem szin- tenmaradása úgy alakult ki, hogy a nominális jövedelmek és a fogyasztói árak csaknem azonos mértékben, a tervezettnél mintegy másfél százalékponttal jobban emelkedtek. A terven felüli áremelkedés jelentős részben az év folyamán végrehajtott központi árintézkedések következménye. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1987-ben 7040 forint, a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete 6220 forint volt, 8, illetve 7 százalékkal több, mint 1986-ban. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére kb. 1 százalékkal, a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó reálkeresete mintegy 1,5 százalékkal csökkent. A pénzheli társadalmi jövedelmek éves összege 162 milliárd forint volt, 9,4 százalékkal több az előző évinél. Ebből nyugdíjakra 110 milliárd forintot fizettek ki, ami 11 százalékkal haladta meg az 1986. évit. A nyugdíjasok száma egy év alatt mintegy 43 ezer fővel nőtt, 1987 végén elérte a 2 380 000 főt. Az egy nyugdíjasra jutó nyugdíj havi átlagos összege 1987-ben 3900 forint volt, 9,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban. 1987 áprilisában a nyugdíjasok 41 százalékának 3000 forintnál kevesebb, 14 százalékának 5000 forintnál több volt a nyugdíja. A nyugdíjakat az év folyamán az áremelkedésekhez kapcsolódóan áprilisban és augusztusban emelték. Családi pótlékra 1987-ben 23 milliárd forintot fizettek ki, 7,1 százalékkal többet az előző évinél. A pótlékban részesülő családok száma 9200-zal, a gyermekeké 31 000-rel csökkent. A kifizetett összeg növekedése a központi árintézkedések miatti pótlékemelésből származott. Gyermekgondozási segélyt és gyermekgondozási díjat 1987 végén 228,4 ezer fő vett igénybe, a kifizetett összeg együttesen 6,1 milliárd forint volt, 13 százalékkal több az előző évinél. A növekedés összefügg a gyermekgondozási díjat igénybe vevők számának emelkedésével. Egyidejűleg csökkent a gyermekgondozási segélyezettek száma. A gyermekgondozási díjat a magasabb keresettel vagy képzettséggel rendelkező nők egyre nagyobb mértékben veszik igénybe. A természetbeni társadalmi jövedelmek volumene — egészségügyi, oktatási, kulturális stb. szolgáltatások — mintegy 2 százalékkal emelkedett. A fogyasztói árszínvonal az év egészében 8,6 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett az idényjellegű élelmiszerek, az élvezeti, valamint a ruházkodási cikkek árszínvonala, legkevésbé a tartós fogyasztási cikkeké. A lakosság fogyasztása 2,5-3 százalékkal emelkedett. Ezen belül a termékek fogyasztása gyorsabban, a szolgáltatásoké csak mérsékelten nőtt. Az élelmiszer-fogyasztás volumene kismértékben emelkedett, az élvezeti cikkeké jelentősen mérséklődött. A ruházati fogyasztás volumene a több éve tartó csökkenés után növekedett. A többi iparcikk fogyasztásának volumene — főleg a tartós javak számottevő növekedése folytán — több mint 10 százalékkal emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom, amelyből a lakossági fogyasztás mintegy 60 százaléka származik, összehasonlító áron 5 százalékkal emelkedett. Ebben a kiemelkedő idegenforgalom mellett nagy szerepe volt az 1988. évi jelentős áremelések miatti elővásárlásoknak, amelyek az év második felében, különösen a IV. negyedévben váltak erőteljessé. A kereskedelem a cikkcsoportok nagy részében a hirtelen növekvő keresletet nem tudta maradéktalanul kielégíteni. Az év végére a készletek mennyiségben mintegy 13-14 százalékkal csökkentek. A takarékbetét-állomány december 31-én 286,6 milliárd forint volt, 11,7 milliárd forinttal több, mint egy évvel ezelőtt. A betétállomány növekedése teljes egészében a 14,4 milliárd forint összegű kamatjóváírásból adódott. Enélkül számolva a lakosság nagyobb összeget vett ki a takarékból, mint amennyit új betétként elhelyezett. Egyidejűleg a kötvényekbe fektetett lakossági megtakarítások összege az év folyamán mintegy 11 milliárd forinttal emelkedett. Emellett a lakosság kész- pénzkészlete az előző évinél lényegesen nagyobb mértékben nőtt. Népesedés, egészségügy, oktatás * 1988". január l-jén az ország népessége 10 604 000 fő volt, 16,5 ezerrel, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel .korábban. Az év folyamán 126 ezer gyermek született, 2500-zal kevesebb, mint 1986-ban. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma 11,8 volt. Tavaly 142,5 ezren haltak meg, 4600-zal kevesebben, mint 1986-ban. Ezer lakosra 13,4 haláleset jutott. A csecsemőhalandóság csökkenése folytatódott. Ezer élveszületett közül egyéves kora előtt 17 halt meg. A megbetegedések közül 1987-ben is legnagyobb számban a heveny légző- szervi betegségek fordultak elő. Az egyéb fertőző betegségek gyakorisága csökkent. Az idült betegségek ritkábbak ugyan, de jelentőségük lényegesen nagyobb állandóságuk, valamint következményeik miatt. Legjelentősebbek a keringési betegségek. A rosszindulatú daganatos megbetegedések gyakorisága 1980 óta növekvő. Az év folyamán az általános orvosi és gyermekorvosi körzetek száma 49- cel, a községi fogorvosi körzetek száma 14-gyel emelkedett. A betöltetlen körzeti orvosi állások aránya 4,2 százalék, lényegesen nem változott. Az egy körzeti orvosra és körzeti gyermekgyógyászra jutó lakosok száma 17 fővel, 1897-re csökkent. A működő kórházi ágyak száma az év folyamán 320-szal, 104 100-ra bővült. Folytatódott több kórház re• A gyest, illetve gyedet 228 400-an vehették igénybe 1987-ben. konstrukciója. Ugyanakkor felújítási pénzforrások hiányában a kórházi épületek állagának megóvása teljeskö- rűen nem biztosítható. Ugyanez jellemző a berendezésekre és műszerekre is, egyre nagyobb hányaduk válik elavulttá. Némi előrelépést jelent azonban az általános célú, valamint a speciális — például nőgyógyászati és kardiológiai jellegű — ultrahangos készülékek, továbbá a számítógépes tomográfok számának növekedése. A szociális otthoni helyek száma az év végén 39 300 volt, 750-nel több, mint egy évvel korábban. A bölcsődei és az óvodai helyek száma 2,4, illetve 1 százalékkal csökkent. Az ellátottságot ez nem rontotta, mivel a megfelelő korú gyermekek száma is csökkent. Az 1987-1988. tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1 317 ezren tanulnak, 22 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. Az osztálytermek száma 872-vel bővült. A tanulók 39,8 százaléka, az előző évinél némileg kisebb hányada napközis. A 8. osztályt befejezők 94,8 százaléka tovább tanul: a korábbiakhoz hasonlóan fele középiskolában, fele szakmunkásképző, illetve szakiskolában. A középiskolák nappali tagozatain 2900 fővel, a szakmunkásképző iskolákban 2000-rel többen tanulnak, mint az előző tanévben. Gyarapodott az osztálytermek száma is: 194-gyel, illetve 94-gyel. A középiskolában tanulók egyötöde lakik diákotthonban. 1987- ben 53 100 fő érettségizett sikeresen nappali tagozaton, 800 fővel több, mint az előző évben. A felsőoktatási intézményekben 99 ezren tanulnak, ennek kétharmada nappali tagozaton. A 18-22 éves népességből a felsőoktatási intézményekben tanulók aránya azonos az egy évvel azelőttivel, 9,6 százalék. A nappali tagozatos hallgatók 46,2 százaléka lakik diákotthonban. 1987-ben 24 400-an szereztek diplomát, ebből 14 400-an nappali tagozaton. SZOMBATI LEVÉL: M ostanában bizony előfordul velem, hogy úgy érzem, mintha az ország egy magas panaszfallal volna körülvéve, a lakosság pedig áll a fal előtt és mondja keserveit. Természetesen ez csupán egy rémlátomás — legalábbis, ami a falat illeti, mert ugyebár éppen az az érdekes, hogy nincs fal, sőt mindenki oda utazik, ahová akar, illetve oda, ahová a pénzéből telik. Bizonyára sokan vannak, akik csak egyik faluból a másik városba mennek ezután is, mert nincs eldugott valutájuk, nincs külföldi rokonuk, és egyébként sem érnek rá, mert az évi szabadságuk két-három hét, és azt sem pihenéssel töltik. A legérdekesebb azonban az, hogy nem az ő szavuk a leghangosabb a képletes panaszfalnál, hanem azoké, akik betéve tudják az összes állam- polgári jogot, sőt visszafelé is elmondják, tökéletesen tisztában vannak mások- kötelességeivel is. Tudom persze, hogy igazságtalan dolog egyöntetűen elítélni és megróni az embereket, akik panaszkodnak. Az sem biztos, hogy Bánk bánnak volt igaza, amikor rászólt Tiboréra: „munkálkodó légy, nem panaszkodó ...” De most nem Tiborénak panaszkodnak. A napokban régi ismerősömmel találkoztam. Néhány hónapos, tehát még újnak mondható autójába pakolta be az élelmiszerüzlet előtti parkolóban az ennivalót. Rajta fehér ing, nyakkendő, rövid irhakabát. Nem túl eredeti kérdésemre, hogy mi van Gyurikám, széles mosolyra húzta a száját, és kapásból válaszolt: Nyomor van, pajtikám. Nyomor a köbön. Eztán beült a Dáciába és elviharzott. Nézem a kecskeméti Alföld Áruház kirakatát, mellém szegődik egy korombeli férfi. „Ne haragudjon szerkesztő úr, de én ismerem magát, és már régen akartam írni az újságnak, hogy ez így nem mehet tovább. Lassan megélhetési gondokkal küszködök, és nem tudom, mi lesz velem.” Az illetőt alig éri át a nadrágszíja, olyan „szerelésben” van, amit sokan csak a kirakatokban látnak — és panaszkodik. Divat lett panaszkodni. Aki pedig joggal tehetné, az másképpen látja a világot. Van egy idős néni ismerősöm. Egyedül él, özvegyi nyugdijat kap. December végén beszéltem vele legutóbb, és akkor a következőket mondta: ha januártól tényleg megkapom azt a háromszáz Leadó, feladó! forintot, amiről az újságok írnak, akkor már a fejem se fáj. Több mint háromezer forintra megy fel akkor a nyugdíjam. Azért azt már be lehet osztani, igaz? Legtöbben az áremelések és az adó miatt panaszkodnak, úgy filozofálva, hogy ha nem lett volna áremelés, talán az adót is jobban kibírnánk. Sajnos azonban valahol a pénzügyi törvények, szabályok szövevényében a kettő kényszerűen összefügg. Nem vigasztalásként írom, de ez csak egyfajta adó. Amikor középiskolásként a különféle adónemekről tanultunk, a mosolyogtató emlékű Kárpáti tanár úr annak illusztrálására, hogy miféle jogcímeken szedtek adót hajdanán, sorolta, hogy volt füstadó, ablakadó, küszöbadó, leadó, feladó, kiadó. Akkor jót nevettünk ezen, de azóta rájöttünk, hogy a tanár úr majdnem igazat mondott. A példa nem hazai, de akár az is lehetne. Fennmaradt egy 1931-ben megjelent német újságban az a cikk, amely a Sarassin-cirkusz berlini szerepléséről emlékezik. Az újság felsorolja, hogy a cirkusz milyen címeken volt köteles adót fizetni a városi tanácsnak. Nem sorolom fel mindet (negyven különféle adóról, illetékről van szó), csupán az érdekesség kedvéért néhányat: hirdetési adó, vigalmi adó, tűzoltóilleték, plakátragasztási díj, az utca légterébe nyúló reklámtáblák légűrhasználati díja, ipargyakorlási adó, tűzvédelmi adó, vándor- ipari. adó, egyházi adó,játékengedély díja, a vadállatok bemutatkozási adója stb., stb. Az olyan „természetes” adókat, mint a forgalmi adó, jövedelemadó, vagyonadó, kereseti adó, már nem is említem. Persze korántsem azért idéztem a cikkből (amely megtalálható Ráth- Végh István Hatalom és pénz című kötetében, a Mindenki adósnak születik fejezetben), hogy az adóhivatalnak ötleteket adjak, hanem, hogy vegyük észre: itt azért még'nem tartunk, és reméljük, nem is fogunk. Az emberi elme azonban leleményes, főleg ha a szükség erre kényszeríti. A legképtelenebb helyzetekben is kiötli, miből lehet pénzt keresni. Ennek a leleménynek napjainkban is tanúi vagyunk, mert van már fülcimpalyukasztó, társkereső, falradírozó stb. Elődeink sem voltak azonban ötlet- szegény emberek. Az 1941. évi magyarországi nép- számlálás „egyéb foglalkozások” címszó alatt a következő kereseti forrásokat jelöli meg: pipakupak-készí- tő, pipakupak-reszelő, csutorás, ga- tyamadzagfonó, meggyfabotkészítő, rongyválogató, bajuszpedrő-készítő, gabonalapátoló, pacaltisztító, lúdko- pasztó, kutyaidomító, barlangvezető, planétaárus, tízparancsolat-író, sátoros cigány (hogy ez a foglalkozás miként jövedelmezett, örök rejtély). De megtalálható a listán a gyógyfűházaló, nadályházaló, önálló kontár, sőt mint valóban különös foglalkozás: az állandó munkanélküli is. S mindezek bizonyára adót is fizettek, vagy ha nem, akkor jött az újabb vállalkozó. Ez szintén különös foglalkozás, ma úgy mondanánk talán, hogy ellenőr. Nem hazai alakulatról van szó, hanem amerikairól. New Yorkban ugyanis megalakult (a század elején) a szökevényvadász részvénytársaság. Ez arra vállalkozott, hogy felkutatja azokat, akik „elszöktek” az adók, számlák fizetése elől. Tizenöt év alatt 200 ezer esetben sikerrel járt a társaság. A legravaszabb munkakör azonban — szerintem — az ugató ember feladata volt. Egyik európai nagyvárosban a tanács illetékese úgy látta, hogy sokkal több kutya van, mint amennyi után ebadót fizetnek. Fölfogadott egy ugató embert, akinek az volt a feladata, hogy éjszakánként végigjárta az utcákat, minden ház előtt ugatott. Ha volt kutya a házban, az válaszolt. A koma felírta a címet, és ment tovább. Másnap a listával jelentkezett a hivatalban, ahol már gyerekjáték volt kiszűrni a vétkes ebadó-mulasz- tókat. A kutyáról és az emberi ravaszságról álljon itt egy anekdota: Az egyik polgár vásárolt egy kiló húst és kitette a szita alá a hidegre. Igen ám, de a szomszéd ügyvéd kutyája átfúrt a kerítés alatt és megette a húst. No, megy a polgáríaz ügyvédhez és kérdezi: ha egy kutya megeszi a szomszédban a disznóhúst, ki téríti meg a kárt? — Hát természetesen a kutya gazdája! — válaszolt gyanútlanul az ügyvéd. — No, akkor adjon nekem száz forintot az ügyvéd úr, mert a maga kutyája ette meg az én húsomat. Az ügyvéd szó nélkül átadta a pénzt, és a koma zsebre gyűrte, távozni akart. — Álljon meg, barátom! Egy jogi tanács kétszáz .forint.
