Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 24. szám

1988. január 29. • PETŐFI NÉPE • 5

MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK A TRÓPUSOKON

A cukornád rágó kés,

a machete a Kubában járó magyar turisták kedvenc emléktárgya. Cipelik hazafelé a fél világon át, vállalva még azt is, hogy a repülőtéri biztonsági szolgálat embere gyanakodva néz rájuk. A tompa végű, leginkább talán szablyára emlékeztető vágószerszám kapható az ajándékboltokban. A turista számára azonban nagyobb értékű a kubai munkásoktól néhány pesóért, vagy egyszerű „árucserével” megszerzett kés. Azon ugyanis meglátszik, hogy használták.

A machete-nek valójában már nem sok szerepe van a cukornádültetvényeken. A cukornádnak viszont annál nagyobb Kuba mezőgazdaságában, a belőle készült cukornak pedig a külkereskedelemben. Az exportbevételek majd 80 százalékát ma is ez a termék adja. A cukor tartósan alacsony világpiaci ára ezért érinti érzékenyep a szigetországot, még így is, hogy a 7 millió tonna körüli évi cukortermelés több mint felét a szocialistatábor országai veszik meg.

A megművelt területek hetven százalékán állami gazdaságok működnek, a szövetkezeti mozgalom nyomán eddig 1370 földművesszövetkezet alakult. A kubai mezőgazdaság termelése a forradalom győzelme óta megduplázódott, de az ország néhány fontos mező- gazdasági terményből és élelmiszerből behozatalra szorul.

Kubában ma a legfontosabb tennivalónak tartják a hatékonyság, a minőség, s ezek révén a közellátás javítását. Mindez természetesen vonatkozik a mezőgazdaságra is.

1%*tág*'

Kuba,

romantika nélkül l

A narancs a mandarin mellett

Citrusfélék

belföldre

— Az európai KGST-országokban mindig elfelejtik, hogy a narancs mediterrán gyümölcs — mondja kissé bosz- szúsan Antonio Llody. — Trópusi körülmények között nem lehet ugyanolyan, mint a mediterrán országokban. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a kubai narancs béltartalmában értékesebb, vitamindúsabb és ízlete- sebb. A KGST-szabványok megállapításakor elég gondot okoz nekünk, hogy folyton a mediterrán narancshoz hasonlítgatják!

Antonio Llody a Ceiba citrustermelő gazdaság igazgatója. Bosszúságának oka, hogy gyanútlanul szóvá tettük: a kubai narancs „béltartalmához” csak komoly munkával lehet hozzájutni, és ettől az ember előbb-utóbb elveszti a türelmét. A vita végül — és egyelőre — az igazgató javára dől el, miután megkóstoljuk a gazdaságban termett mézédes gyümölcsöt, és szemléltetést kapunk, hogyan lehet ügyesen és gyorsan késsel meghámozni, mint az almát.

A ceiba szót nem lehet magyarra fordítani, tulajdonképpen egy fa neve. Az afrikai majomkenyérfához hasonlító, óriásira növő ceiba a Kubába hurcolt fekete rabszolgák szent fája volt, hazájukra emlékeztette őket. A ceibáról azt mondják, hogy az alája menekülőt, a többi fafajtával ellentétben, megvédi a villámcsapástól.

A különös fáról elnevezett állami gazdaság 1968-ban alakult, részben állami, részben felajánlott paraszti földekből. (Két hektár körüli területet meghagytak a felajánlóknak családi kertgazdaságként.) Talajvizsgálatok alapján döntötték el, mit érdemes termelni, így maradtak a citrusfélék mellett.

— Hatezer-kétszáz hektáron termelünk narancsot, mandarint, grape-frui- tot, lima citromot, 400 hektáron pedig egyéb gyümölcsöt — mondja Ulises Herrera igazgatóhelyettes. — Feladatunk Havanna tartomány ellátása friss gyümölccsel. 1340 dolgozónk van, a területünkön négy iskola található, ami annyit jelent, hogy hatezer diák tud segíteni a munkában. Éves bevételünknek 5 százaléka a tiszta nyereség.

A Ceiba gazdaság büszkesége a válogató és csomagoló üzem. A 45 ezer négyzetméter alapterületű fedett csarnok végén az itthoni boltokból ismerős, Cuba feliratú kartondobozok sorakoznak, tele hatalmas grape-fruit gyümölcsökkel. A héjuk, mint kiderül, nemcsak a kétszeri mosástól ragyog, hanem a csomagolás előtti parafinos kezeléstől is. A kubai gyártmányú gépsoron hatféle nagyság szerint osztályozzák a gyümölcsöt, és kézzel szedik a kartondobozokba. A dobozok oldalára pecsételt számok alapján azonosítja az üzem „meósa”, ki csomagolta az esetleg kifogásolt dobozt.

— Az exportárut a Cubacitrico, a belföldit az Acopio nevű szervezet veszi át helyben, államilag szabott áron — magyarázza az igazgatóhelyettes. — A szállítás már nem a mi dolgunk. Eddig termelésünk 80 százaléka ment exportra, ebben az évben már csak a fele. Ezt az arányt szeretnénk megtartani, jövőre ugyanis a legfontosabb tervfeladatunk lesz a belföldi ellátás javítása.

• Az Április 19. Állami Gazdaság vendégházát indián hagyományok szerint, pálmafából építették.

Paradicsomok a vörös ioldon

Havanna tartományban, a fővárostól harminc kilométerre délre, Quivi- can városka mellet húzódnak az Április 19. Állami Gazdaság földjei. A gépkocsi jól megépített műúton fut a gazdaság központjáig. Ha nem lenne olyan vörös a föld (egyébként ezt tartják itt a legértékesebb termőtalajnak), és nem látnám a távolban a pálmafákat, akár Magyarországon is érezhet- ném magam — egy paradicsomtábla szélén.

— Nálunk legfontosabb a zöldség — mondja Augustin Hernandez főkertész, miközben az irodában forró kubai kávéval kínál. — Úttörők vagyunk a zöldbab meghonosításában, kidolgoztuk a paradicsom és a hagyma helyrevetésének itteni technológiáját. Főleg Havanna szállodáit és éttermeit látjuk el friss zöldséggel, de más turistaközpontokban is találkozhat a nálunk termett paradicsommal vagy fodormentával. Kutatóintézeti bázisgazdaságként feladatunk, hogy Kubában meghonosítsunk olyan nem hagyományos zöldségféléket, mint a broccoli, a padlizsán, a karfiol vagy a petrezselyen.

Az Április 19. gazdaságban próbálták ki és termesztették először a HC jelű paradicsomfajtákat is. A HC azt jelenti: Hungria—Cuba. A fajták „szülőatyja” Bács-Kiskun megyei szakember, Báldy Béla nemesítő, aki hosszú éveket töltött Kubában. A HC paradicsomok, mint á főkertész mondja, az itteni körülmények között kitűnően beváltak.

Rafael Sanchez igazgatóval, aki ugyanolyan elfoglalt ember, mint mifelénk az igazgatók, ebédnél találkozunk a gazdaság vendégházában. A kubai őslakó siboney indiánok módszere szerint épített házikó pálmatörzs falai és pálmalevél teteje kirekeszti a forrósá- got. Ebben persze segít a zümmögő légkondicionáló is. Az asztalon jellegzetes helyi ételek: congri, azaz fekete babbal főtt rizs, yucca, sült banán, kubai módra sütött hús, hámozott narancs. Étvágygerjesztőként a kubai rumból kevert, fodormentalevéllel ízesített koktél, a mojitó szolgál.

— Gazdálkodásunk három éve eredményes veszi át a szót Rafael Sanchez. — A nyereséget jórészt az álsok más

déligyümölcsöt is termesztenek Kubában, például a pápáját, amelynek íze a túlérett sárgadinnyére emlékeztet.

lamnak fizetjük be. Ebből finanszírozzák a veszteséges vállalatokat. Nálunk egy állami gazdaság termelési értéke is az állam tulajdona. Az állam ad pénzt a termelés fenntartására és a beruházásokra. A beruházásokat öt évre előre megtervezzük, egy állami bizottság bírálja el, és ennek megfelelően kaphatunk rá engedélyt.

Magyar—kubai együttműködés

'A gazdaságban ismerősen hangzik Kecskemét neve. Van, aki szinte akcentus nélkül ejti a szervuszt, és egy kis nekigyűrkőzés után azt is ki tudja mondani: egészségedre. Több mint öt éve, hogy a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság és az Április 19. vezetői először írtak alá együttműködési megállapodást. Azóta sok magyar járt itt, és jó néhány kubai szakember ismerkedett megyénkben a mezőgazdaság eredményeivel, gondjaival.

Rafael Sanchez huszonkét éve dolgozik a mezőgazdaságban, de csak négy éve vezeti az Április 19. gazdaságot, így tulajdonképpen „qrökölte” elődjétől a magyarokkal folytatott együttműködést.

— Közelebb kerültünk bizonyos technikai, ökonómiai kutatási eredményekhez — mondja erről. — A gazdaságirányítás, a gazdaságosság kérdéseiben új szemlélettel ismerkedtünk meg. Számunkra az is sokat jelent, hogy szakembereink eljuthattak Magyarországra. A vetőmagtermesztés területén látok olyan együttműködési lehetőségeket, amelyek mindkét félnek kölcsönösen hasznára válhatnak. A mi szempontúkból két nagyon fontos eredményt említek: a zöldbabtechnológia átvételét és a paradicsomfajtákat, amelyeket Báldy Bélajiemesített. A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságon keresztül Szeretnénk más megyei gazdaságokkal is kapcsolatot kiépíteni, és ugyanígy segítségére lehetünk Kubában a szikraiaknak is.

Az együttműködést szeretnék folytatni. de azért Sanchez igazgatót is jobban foglalkoztatják a napi gondok. Például az, hogy a kubai vezétés határozata szerint a mezőgazdaságban javítani kell a talaj-előkészítő munkák minőségét. A közellátás javításából is ki kell vennie részét a gazdaságnak. Havannában, a bóklászó turistának is szembetűnően, megindult a rekonstrukció, felújítják a régi épületéket, a külső kerületekben pedig új emeletes házakat húznak fel. Az építkezéseken dolgozó mikrobrigádokat, amelyek tagjait különböző vállalatoktól toborozták, központi konyhákon étkeztetik. A konyhák ellátásának egyik felelőse az Április 19. gazdaság, 400 hektáron termelik majd erre a célra a zöldségféléket.

Sanchez igazgatótól búcsúzáskor egy-egy cukornádvágó kést kapunk, „Patinás” tokban, megfelelően használt állapotban, hogy otthon akár rá is foghassuk: ezzel valamikor még cukornádat vágtak. Az igazgató nem mondja, de lehet, hogy éppen a több éves együttműködés során tapasztalta; a magyar vendégeknek igy az igazE Használtan, kopottan, mögéje képzelve valami izgalmas romantikat, ami tulajdonképpen soha nem volt és ma sincs Kubában. Machete-vel vagy nélküle, de az eredményekért itt is „csak” dolgozni kell. Magyar Ágnes

• Dél körül a „vörös földön” is ebédszünet van.

SZOKA TLAN DÖNTÉS

Téeszből szakszövetkezet

Fordult a világ a magyar szövetkezeti mozgalomban. Január elsejétől szak- szövetkezetként gazdálkodik a Tompái Kossuth Termelőszövetkezet. Ez az első példa a hazai gyakorlatban, hogy egy úgynevezett magasabb szövetkezé- si forma egyszerűbbé alakul. VoTtakép- pen erről van szó, bármennyire is szokatlan a dolog első hallásra. Az 1978- ban megjelent Szövetkezeti enciklopédia így fogalmaz: mezőgazdasági termelői típusú szövetkezeti forma a szak- szövetkezet is, a mezőgazdasági termelésre alakult szövetkezetnek ez az egyszerűbb formája. A parasztemberek, a szövetkezeti szakemberek még jól emlékeznek arra, hogy a hatvanas évek elején, a szövetkezetek szervezésekor a szakszövetkezeteket csupán átmeneti formának, középútnak tekintették a kollektivizálás és a magángazdálkodás között. Később ez a szigorú megítélés enyhült, de legalábbis kevesebbet beszéltünk róla, ugyanakkor az arányok alig változtak: a termelőszövetkezetek száma meghaladja az ezerkétszázat, szakszövetkezetből pedig csak hatva- nat tartanak nyilván.

Mi indokolta?

A tompaiak megtörték az eddigi gyakorlatot. Miért döntöttek az átalakulás mellett? Erre valószínűleg a gazdálkodás eredményei adnak választ. A 27 aranykoronás földeken dolgozó termelőszövetkezet egy évtizede még kiemelkedő eredményeket ért el, a múlt évet pedig mintegy 6-7 millió forintos veszteséggel zárják, A gazdaság vezetői a tavaly megválasztott elnök irányításával elemezték ennek az okait, s hamarosan kiderült, hogy a termelőszövetkezet termelési szerkezete nem korszerűsödött, nem igazodott a megváltozott körülményekhez; tartották a veszteséget termelő ágazatokat is; megosztottá vált a vezetés. A bajokból való kilábalás legrövidebb útjának azt tartották, ha egyszerűbb formában, szak- szövetkezetként dolgoznak tovább.

Az elhatározás persze nem szikraként pattant ki a tompái téesztagok fejéből, hanem csatlakoztak egy frissen kidolgozott országos koncepcióhoz. A mezőgazdaság 1990-ig szóló munkaprogramja a vállalati, szövetkezeti korszerűsítést is napirendre tűzi. A minisztérium ismertetője szerint: „az elkövetkezendő években indokolt esetekre korlátozva — a jogi szabályozás eszközeivel lehetővé kívánjuk tenni, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az eredményes nagyüzemi gazdálkodás feltételei hiányoznak, a termelés kisebb-nagyobb hányada a tagok bérleten alapuló gazdaságában, tagi kockázati alapon folyjék, ennek érdekében biztosítani kell az egyszerűbb szövetkezeti formák létrehozását, például, hogy a téeszek szakszövetkezetté alakulhassanak.”

A rossz földeken

E hivatalos megfogalmazásból szinte természetszerűen következik, hogy elsősorban nem azok a termelőszövetkezetek alakulnak át szakszövetkezetté, amelyeknek a gyenge vezetés miatt alacsony hatékonyságú a gazdálkodásuk, hanem a rossz termőhelyi adottságú közösségek választják majd az egyszerűbb szövetkezeti formát. S ez az átalakulás nem visszaminősülést jelent a számukra, hanem a legfontosabb termelőeszközzel, a földdel való hatékonyabb gazdálkodás lehetőségét. Ezt a formát már a szövetkezetek megalakulásakor is többen választották volna, mint ahányan megtehették; de az elképzelést a helyi tekintélyelv, a szelí- debb vagy erőszakosabb rábeszélés keresztezte. Sok helyütt a szakszövetkezetek nemcsak egyszerűbb, hanem alacsonyabb rendű formának is tartották, s a mezőgazdaság kollektivizálását akkor tekintették befejezettnek, hfl termelőszövetkezet működött a községben.

A felsorolások megyénként változtak. Bács-Kiskunban például kezdetben is hagyták a tagok szabadabb választását, s az ország szakszövetkezeteinek mintegy fele jelenleg is ebben a megyében gazdálkodik. A szakszövetkezetek negyedszázados útjuk során bizonyították is életképességüket. A kiskunsági termelőszövetkezetek területi szövetségéhez tartozó téeszek és szak- szövetkezetek közül a tázlári szakszövetkezet került a hatékonysági ranglista élére a múlt évben. De elég átutazni Kecelen, vagy más, szakszövetkezeti hagyományokat ápoló községeken, s azonnal szembetűnik a falvak és lakóinak gazdagsága, melynek fő forrása éppen a szakszövetkezet. Voltaképpen csodálkozmi sem lehet ezen, hiszen a jórészt tagi gazdálkodáson alapuló szakszövetkezetekben erős az egyéni érdekeltség, s a szervezeti forma is jól igazodik a természeti adottságokhoz.

Újabbak követhetik

A sikereket még erősíti is, hogy a szakszövetkezetek sok, számukra hátrányos megkülönböztetéssel gazdálkodtak. Ingadozott megítélésük, ebből következően változott szabályozásuk, s ez természetszerűen a szövetkezeti tagok létszámára, munkakedvére, gazdálkodására is hatással volt. A nehézségeken azonban mindig úrrá lettek, ez volt az érdekük, hiszen a család jövedelme egyenes arányban változott a gazdálkodás eredményességével.

A szakszövetkezetek jövőjének fontos állomása, hogy kedvezően megváltozott megítélésük, az eddigi termelő- szövetkezetként működő közösségek átalakulhatnak, választhatják ezt a formát. A becslések szerint az idén mintegy 20-40 termelőszövetkezet él is az újabb lehetőséggel. A negyedszázados tapasztalatokból viszont az is következik, hogy a megújuló szövetkezeti forma egyszersmind stabilabb megítélést és szabályozást is vár. V. J.

A MUNKA ÉS AZ ÉLÉT TELJESSÉGE

T elepvezető Érsekcsanádon

Az Érsekcsanádi Búzakalász Tsz tojótelepének fiatal vezetője, Nagy József nem hord magával órát. Reggel, mielőtt munkába indul, megnézi othon, napközben tájékoztatja az időérzéke, ha ráfigyel egyáltalán. A delet a gyomra jelzi, munkaideje végét pedig az, hogy arra a napra nincs több munkája. Ha szállítás van, az az éjszakába is belenyúlhat. A két hónapos technológiai szünetben — amikor a tojóállományt lecserélik és az ólakat fertőtlenítik — előfordul, hogy már délután hazamegy. Nagy József nem rabja a munkájának. Solt Árpád, a szövetkezet elnöke mégis azt mondja róla: „Nem azt nézi, meddig terjed a kötelessége, annál többet nyújt”.

Pedig az a napi kötelesség sem kevés.

• Nagy József— aki többet nyújt, mint amennyi a kötelessége.

Exportra csomagolják a tojást.

Ha a baromfi számára ideálisak a körülmények - mai gyarázza a telepvezető —, ha jól ettek, ittak, ha megfelelő a klíma, szóval, ha jól érzik magukat, akkor szorgalmasan tojnak. Ez a legalapvetőbb, amit mi, a telep dolgozói elérhetünk. Ehhez az állandóan ismétlődő, semmi változatosságot nem nyújtó, de pontosságot. igénylő munkához kitartás kell. De még ez sem garancia a jó eredményhez, hiszen az alapanyag azaz: a jérce —, a táp, a takarmány, a szemes termény minősége; ez utóbbit az időjárás, tehát számtalan más tényező is befolyásolja. Ennek megelőzéséhez állandó figyelem kell, illetve, ha mégis bekövetkezik, a baj okának gyors-felismerésére, orvoslására van szükség.

Mindehhez pedig a szakmája alapos ismeretére, sőt szeretetére is!

Nem ez a szakmám, eredetileg növényvédő szakmérnök vagyok. Annak idején azért ezt a szakot választottam, mert az egyetemen ez volt a legnehezebb, ehhez kellett a legtöbbet tanulni. Túl nagy elképzeléseim voltak róla. Amíg a képzettséget megszereztem, valóban többet kaptam mi, növényvé- dősök az ismeretek halmazából nagyobb részt sajátítottunk el, mint mások , de ebből keveset hasznosítottam a gyakorlatban. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy az üzemek nem tulajdonítanak akkora jelentőséget ennek a munkának, mint kellene, nem

(Pásztor Zoltán felvétele)

használják ki a tudományág adta lehetőségeket. Én pedig nem szeretek félgőzzel dolgozni, Mivel megnősültem és feleségemmel Érsekcsanádra költöztünk, munkahelyet is változtatnom kellett. Amikor a helyi tsz elnöke, Solt Árpád megkérdezte tőlem, vállalnám-e a tojótelep vezetését, először meghökkentem, de rövid gondolkodás után örömmel mondtam igent. Ez tíz évvel ezelőtt történt.

Gondolom, nekiesett a szakkönyve knek . . .?

Pontosan így volt! Nekiestem a szakkönyveknek, folyóiratoknak, napközben dolgoztam, tervezgettem. Mi alakítottuk ki a technológiát ezen belül csak a tartástechnológia volt adott —, mi választottuk ki a tojófajtát: a Shaver St. 288 fajta mellett döntöttünk. Ez egy kistermetű, fehér tyúk, nem elterjedt megyénkben, tudomásom szerint nem foglalkozik vele más üzem. így nekünk kellett kiismernünk a fajta igényeit a takarmányozásban, tartásban, valamint a teljesítőképességét. Bár fehér héjú a tojása, amitől a vásárlók idegenkednek, s így nehezebb értékesíteni a barna héjúnál, anyagilag mégis ezzel a tojófajtával éri meg foglalkozni. Persze, ha jól csináljuk ...

Tehát kedvére való munkára talált ebben a szövetkezetben. Mintha azok közé tartozna, akik akkor érzik jól magukat, ha feladatuk meghaladja azt a szintet, amit már elértek.

— Ez csakugyan így van, de nem mindegy, mi az a feladat. Telepünkön hosszú ideig nem volt megfelelő műszaki gárda, így még a szerelési munkák szervezése, irányítása, ellenőrzése is rám maradt. Jobb híján ebbe a szakmába is bele kellett kóstolnom, műsza- _ ki könyveket bújnom, olyap műszaki megoldásokat is nekem kellett kitalálnom, amelyek kifejezetten a gépészekre tartoztak volna. A legjobban mégis akkor szenvedtem, amikor a katalógusokból össze kellett állítanom a következő évi alkatrész-megrendelést... Most már nem fenyeget hasonló veszély, van műszaki vezetőnk.

— Gondolom, rosszul eshetett ez a nemszeretem munka, mivel a második gazdaságtól vette el az időt.

Nincs második gazdaságunk. Azért, hogy évi 30- 40 ezer forinttal több legyen a bevételünk, nem dolgozunk látástól vakulásig. Évekig a feleségem szüleinél laktunk, három éve költöztünk a saját otthonunkba. Az építkezésben a szülők, az OTP, a tsz segítettek bennünket. Mostanában kezdjük égy kicsit utolérni magunkat, egyik-másik kölcsönt már visszafizettük. Árra nagy gondot fordítottunk a kezdettől a feleségemmel, hogy munka után családi életet éljünk. A gyerekeket segítjük a tanulásban, ha kell kitűnő tanuló mindkettő

, de a velük való foglalkozás nem merül ki ennyiben. Sokat beszélgetünk, nyáron strandolunk, kirándulunk. Együtt vagyunk. Nem fabrikáltunk ehhez filozófiát, nem gyártunk elveket. Nekünk ez belső igényünk, számunkra így teljes az élet. Almást Márta