Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

1988. január 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A RÉGI NÖVÉNY TERET KÖVETEL Az őszi árpa reneszánsza Az őszi vetésű árpa a hagyományos paraszti gazdál­kodásban sajátos szerepet töltött be. Az állattartó gaz­dák tapasztalták, hogy abrakfogyasztó jószágaik szíve­sebben csemegéznek belőle, mint mondjuk a takar­mánybúzából. Mindez a kedvezőbb élettani hatása mi­att van így. Nem is volt baj az őszi árpával, a modern arató-cséplő gépek munkába állásáig. De mi is történt az őszi árpával? Erre kerestük a választ dr. Somoskövi István agrár­mérnökkel, a Bácskai és Duna Melléki Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségének titkárhelyettesével, akit kollégái — jó értelemben véve — megszállott „ár­pásnak” ismertek. • Dr. Somoskövi István: Ezek a jugoszláv fajták a hazai nemesítés munkáját is (Straszer András felvétele) Pénz és hitel a gazdaságban Igen élénk visszhangja van a Par­lamentben elhangzott kormány- programnak a gazdálkodók köré­ben. Vannak, akik dr. Medgyessy Péter szigorú pénzügypolitikai programjának nem jósolnak hosszú időt, mivel azt végrehajthatatlan- nak, restriktívnek minősítik. Van­nak, akik a megfogalmazott kor­mánystratégia „hogyanját” kérik számon a miniszterelnöktől. Kik­nek van igaza, és mit lehet tenni ilyen szigorú gazdaságpolitikai stratégia mellett? Először is tisztáznunk kell önma­gunkban és az általunk vezetett szervezetben, hogy egy állandóan leszálló ágban lévő, eladósodott gazdaság részesei akarunk-e ma­radni,-vagy képesnek tartjuk ma­gunkat arra, hogy a hideg zuhany­tól felfrissülve - - ami a bankok hi­telezési politikájából következett — új módon fordítsunk a gazdaság haladási irányán? Változtatni kell, és ilyen szempontból a pénzügypo­litika reális, ugyanakkor kezdemé­nyezője is a kedvező folyamatok­nak. i Vannak azonban, akik még min­dig pénzügyi „védőernyő” alkalma­zását kérik számon a bankrendszer­től, ami azért sem engedhető meg, mert az üzleti bankok pénze a gaz­dálkodó szerveké — az állam rész­vénytulajdonát most figyelmen kí­vül hagyva —, amiből következik, hogy ezt nem szabad bizonytalan üzletekbe fektetni, s el kell zárkóz- niok minden kedvezőtlen gazdasági tendencia elől. A pénz felhatalma­zás ugyan a cselekvésre, de érték­mérője is a cselekvés hasznosságá­nak. Ezek után a pénzzel foglalko­zó bankoktól azt követelni, hogy a gazdaság minden kedvezőtlen akci­ójának finanszírozói legyenek, épp úgy helytelen, mint olyan pénzek vásárlóerőkénti kibocsátásában közreműködni, amelyek nem meg­állítják az inflációt, hanem fokoz­zák. A pénzpiacnak most a helyes út megválasztásában kell segítenie a gazdaságot. Sokan ehhez pénzt, még több pénzt követelnek. A könnyen megszerezhető pénz könnyelművé tehet, a hiányzó pénz pedig takarékosságra ösztönöz. Ha a piac nem kínálja könnyen a pénzt, akkor mozgósítani kell a tartaléko­kat. Természetesen van más lehető­ség is, és ez a vállalatok fizetési fe­gyelme és a váltó. Ez utóbbit a vállalataink általá­ban nem szeretik. Érthető e maga­tartás, mert amíg a gazdaság szinte számolatlanul kapja bankjainktól a kölcsönt, addig a váltóval kapcso­latos adminisztrációt nem vállalja magára. A kereskedelmi bankoknál elhelyezett betétek minden forintjá­ra csaknem két forint kölcsönkihe- lyezés történt az elmúlt évben. Ezek a kölcsönök nem funkcionáltak ha­tékonyan. A termelés készletei nem csökkentek, a vállalatok saját fór-- rása nem növekedett. Ilyen körül­mények között a banki források nem apadhatnak el? Milyen módon tudunk úrrá lenni ezen a helyzeten? Még több pénzt a gazdaságba befektetni indokolat­lan. Például az egyik területen 70,2 milliárd forint termelés és kereske­delmi értékesítés folyik. Ehhez a ' gazdálkodó szervek 13,4 milliárd forint forgóeszközzel és 10,4 milli­árd saját vagyonnal rendelkeznek. Ez a forgóeszköz-állomány 70 na­pos forgást mutat, amiből követke­zik, hogy a 3 milliárd forint köl­csönnek is hasonló forgásának kell lennie, mert ellenkező esetben a működése nem hatékony. Ez a terü­let mégis átlagosan ennek a hitelál­lománynak több mint kétszeresét használja, nyilván azért, mert nem volt nehéz hozzájutni a pénzhez. Ennek a feleslegesen kintlévő köl­csönnek mintegy 500 millió forint a bankköltsége. Nem nehéz kiszámí­tani, hogy 250-300 millió forint va­gyonnövekedéstől fosztotta meg magát a gazdaság, mert felesleges kölcsöntőkét használt. A szakemberek sokaságának vé­leménye szerint nem csak a forgó­eszközök kiegészítésére kell a bank­kölcsön; a mezőgazdaság idénysze- rü ráfordításai és vertikális feldol­gozása is kölcsönpénzigényes. Ez igaz. De kiszámítható a kölcsön­igény, és a visszafizetés időtartamát a saját vagyon aránya, valamint a ráfordítás időszükséglete is megha­tározza. Mások szerint a vevő és szállító egyaránt pénzt igényel. Itt meg kell azt az alapelvet fogalmaznunk, mi­szerint a vevő és szállító a váltófor­galommal — nem elsősorban a sa­ját, hanem idegen váltó forgatásá­val finanszírozható. A tőkés ex­port kintlévőség finanszírozásására nemcsak váltó, hanem MNB- exportokmányok leszámítoltatásá- nak lehetősége is rendelkezésre áll. így kell a szállítási szerződéseket7 megkötni. Minden eszközzel ki kell kény­szeríteni a gazdaságból, hogy meg­szűnjön az eladók monopóliuma. Vannak gazdasági vezetők, akik már felismerték annak hatását, amit a váltóval mint olcsóbb köl- csönforrással, a hitelállomány csökkentésével, gazdaságuk élvez­het. Sokaknak az a véleménye, hogy a monetáris politika nem volt kellő­en konzekvens az elmúlt esztendő­ben és hirtelen teremtett olyan hely­zetet, hogy a gazdaság fizetésképte­lennek tűnik. Lehet, hogy a monetáris gyakor­latban még nincs kellő jártasságuk az arra illetékeseknek. Azt sem sza­bad azonban figyelmen kívül hagy­ni, hogy különböző módszerek ha­tását ki kellett tapasztalni ahhoz, hogy határozottabb pénz- és hitel- politika legyen az 1988. évi gazda­ságpolitikánk kísérője. A gazdálkodó szervezeteken a sor, hogy a kétszintű bankrendszer előnyeit okosan kihasználva, feltár­va saját belső gazdasági tartalékai­kat, olyan vállalati pénzügyi egyen­súlyt dolgozzanak ki, amelyben a pénz valóban kifejezi a gazdasági cselekvés eredményességét. Szendrey Sándor HIÁNYZOTT AZ ÜVEG ÉS A VASAL AT Jobb minőséggel válaszolt — Valamikor, amikor még gépállomá­son dolgoztam, én voltam a hazai árpa­termesztés legnagyobb ellensége — em­lékezett vissza. - A hatsoros árpák, ha beértek a gyenge száron, ami a hazai nemesítés sajátossága volt, a nehéz ka­lász a földre került. A kombájnok csak nagy kínkeservvel és hatalmas veszte­séggel tudták betakarítani. Ezért a hat­vanas években a Bácskában és a Duna mellékén, ahogy egyre több lett a kom­bájn, úgy tűnt el az árpa, a helyét átad- ta-a búzának. Szépen el is felejtettük. Tulajdonképpen csak az állattenyész­tők hiányolták. De bele kellett ebbe törődniük, mert az akkori fajtákat kor­szerű módon betakarítani nem lehetett. A véletlen segített Beszélgetőpartnerem nem is olyan régen, 1979-ben Jugoszláviában, a kö­zeli Eszéki Mezőgazdasági Kutató In­tézetben járt, ahol a tenyészkertben megmutatták az általuk előállított őszi- árpa-fajtákat, fajtajelölteket. Mint mondotta, alig akarta elhinni, hogy a kétsoros kalászú fajták némelyike hek­táronként hét tonna termést érlelt. Rá­adásul száruk is erős volt, elbírta a súlyos kalászt, így a kombájnolásnak semmi akadálya. 1980-ban felvette a kapcsolatot az eszéki intézettel. — Igen jólesett nekik szakmai érdek­lődésem — mondta erről. — Mesélték, számos magyar nemesítővei szoros kapcsolatban állnak, de az árpájuk ed­dig senkit sem érdekelt. Szívesen, in­gyen rendelkezésemre bocsátották faj­táikat. A Felsőszentiváni Termelőszö­vetkezetben másfél-két hektáros par­cellákon ki is próbáltuk őket. A máso­dik év után kiderült, hogy valóban job­bak, mint hazai fajtáink. Ekkor bekap­csolódott a minisztérium és az eszéki kutatóintézettel a Felsőszentiváni és a Jánoshalmi Petőfi Tsz-szel, a Teszöv­ösztönzik. vei, a vetőmag-vállalattal közösen há­romféle árpával elkezdtük a hivatalos kísérleteket. A Rodnik fajtajelölt, a Sladoran és a Pan fajták vizsgálatát egyszerre nyolc-kilenc helyen végeztük. Viszik a prímet Az elmúlt három év eredményeit összesítő táblázatból kitűnt, hogy a ha­zai átlagnak tartott hektáronkénti (összevont átlag) 5380 kilogrammot termő Kompolti korait 16 százalékkal előzte meg a 6220 kilogrammos Rod­nik, 12 százalékkal a Sladoran. Az összehasonlító kísérlet tehát - gondolnánk —1 bizonyított. Az adatok birtokában dr. Somoskövi István nyu­godt szívvel indult a fajtaminősítő ta­nács ülésére, ahol arról kellett dönteni: felveszik-e a két fajtát a hazai gabona- termesztés palettájára? Optimizmusát táplálta az is, hogy olyan szakmailag elismert gazdaságok is érdeklődtek a jugoszláv fajták iránt, mint a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát, vagy a Sziget­vári Állami Gazdaság. Egyébként már meg is kezdték a vetőmag „felszaporí­tását”. Ezek után mint a villámcsapás, úgy érte a döntés. A hivatalos fórum, a fajtaminősítő tanács csak a Rodnikot ismerte el. A másik kizárásának oka a Sladoran rossz fagytűrése volt, amit klímakamrás kísérletekkel véltek bizo- nyítani. Számomra elfogadhatók Somoskövi István érvei, mint mondotta: Klimakamra ide vagy oda, az el­múlt három évnél rendkívülibb időjá­rás ritkán volt a Kárpát-medencében. Ha a Sladoran termése mégis 12 száza­lékkal meghaladta a hazai átlagot, ak­kor ennek a fajtának is itt a helye. Kompromisszum született Minden jó, ha a vége jó. Hosszú utá­najárással a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium 1990-ig engedé­lyezte a Sladoran termesztését. Felfog­hatjuk ezt úgy is, hogy ennyi idő áll rendelkezésükre: bebizonyítsák, való­ban olyan jó fajta, mint ahogy az el­múlt években tapasztalták. — Ezek igényes fajták — kaptam választ arra a kérdésre, hogy milyen különleges bánásmódot igényelnek. — Alapvető fontosságú a megfelelő tápanyag-ellátás, a vetés sűrűsége és mélysége. Ehhez gazdaságainkban megvannak a megfelelő vetőgépek. Ha négyzetméterenként 900-1000 kalász terem, akkor a termés valóban hétton­nás. Az őszi árpával kialakítható egy­fajta ideális betakarítási sorrend, ami kezdődik a takarmánybúzával, folyta­tódik az őszi árpával, majd az étkezési búzával. Meggyőződésem, hogy térsé­günk 150 ezer hektáros szántóterüle­tén, a jelenleg 7 ezer hektáros őszi árpa részaránya (öt éve 2 ezer hektár volt) az új fajtákkal további 4-5 ezer hektárra növekedhet. A takarmányozáson túl ezeket az ár­pafajtákat alapanyagként a söripar is használhatná, hiszen alacsony, 10,3, il­letve 10,7 százalékos fehérjetartalmú, bőven megfelel a szabványnak. Á ta­karmányárpa új ára tonnánként 3410 forint, a sörárpáé pedig 4500 forint. Felmerülhet a használati díj kérdése "is, amit az első szaporítási fokú vetőmag után kell fizetni az eszéki intézetnek, ez azonban a számítások szerint' elenyésző a várható termésnövekedés mellett. Czauner Péter a Béfa Problémamentes esztendőnek indult az 1987-es a Bajai Épületasztalos éi Faipari Vállalatnál (Béfa), de a végén mégsem úgy sikerült, ahogy azt elter­vezték. Pedig a múlt évben még a szo­kásosnál is nagyobb volt a kereslet az építőanyagok iránt. Ráadásul, ha a Bé­fa többlettermelésre is vállalkozhatott volna, bérpreferenciát is kap. Kényszerű átszervezések — A tervek szerint mondja Föld­vári István igazgató :— tavaly 240 ezer darab terméket: ablakot, erkélyajtót és szakipari falat kellett volna gyárta­nunk, de ettől 5 és fél ezerrel elmarad­tunk. így aztán a megnövekedett keres­let dacára csökkent a termelésünk. Mi okozta az elmaradást akkor, amikor ilyen kedvező piaci helyzetben voltak? Az igazgató még ma sem tud indulatok nélkül válaszolni a kérdésre: — Néha már a korábbi években elő­fordult, hogy akadozott az anyagellá­tásunk, de 87-ben végig ezzel kellett kínlódnunk. Hol az üveg, hol a tömítő- massza, hol a különböző vasalatok, vagy éppen a megfelelő minőségű csa­varok hiányoztak a munkához. Mit te­hettünk? Szüntelenül módosítottuk a gyártási programot. Számtalanszor előfordult, hogy az üvegezettek helyett egyesített szárnyú termékek félkészen álltak a raktárakban. Foglalták az amúgy is szűk helyet. Lekötötték a Bé­fa pénzét, miközben az üvegezők tét­lenségre kényszerültek. — Korábban soha nem tapasztal­tunk ekkora fennakadást az üvegellá­tásban — szögezi le Földvári István. Tavaly az első félévben az Orosházi Üveggyár nem gyártott síküveget, mert a kemencéit fel kellett újítania. Emiatt import alapanyagból készítették az úgynevezett „Hungaropán” üveget, amiből lényegesen kevesebbet kap­tunk, mint amennyire szükségünk lett volna. Az egyetlen megoldás Mit' tehetett a Béfa? Ütem télén mun­kára kényszerült. Volt, amikor lazíta­niuk kellett, ha pedig megérkezett a várva várt anyag, a vgm-eket és a koo­perációs partnereket is bevonva, nyúj­tott, hét végi műszakokkal igyekeztek pótolni a lemaradást. A nagy hajtásnak végül meg is lett az eredménye: már-már utolérték magu­kat. És ekkor az év végén — elfogyott a fenyő fűrészárujuk. December elején csaknem teljesen leállt a termelés, ami­kor végre megkapták a fát. Sokat idegeskedtünk mondja az igazgató —, de nem adtuk fel. Úgy határoztunk, ha már kevés az anyag, abból legalább megpróbálunk minél jobb terméket előállítani. Elmondtuk' a dolgozóinknak, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítani a mi­nőségre, mert ez az egyetlen útja an­nak, hogy megfelelő nyereséghez jut­hassunk. Az őszinte szó, az egyszerű, érthető érvelés megtette hatását: a dolgozók alaposabb, jobb munkájának eredmé­nyeként jelentősen megnőtt az első_ és másodosztályú termékeik aránya. .így fordulhatott elő, hogy bár elmaradtak a mennyiségi tervüktől, nyereségük mégis a tervezett 96 millió forint körül alakult. Ez alapot adott arra, hogy 1987- ben is 10 százalékos béremelést hajtsanak végre. Biztos piacok Végül tehát a Béfa a sok nehézség ellenére mégiscsak eredményesen zárta az elmúlt esztendőt. De mit terveznek 1988- ra?- Az idénre 233 ezer termék gyár­tását irányoztuk elő — tájékoztat Földvári István,— Ebből 220 ezer lesz a hőszigetelt ablak és erkélyajtó. Az egyesített szárnyú erkélyajtóból 13 ezer darabot készítünk a belkereskedelem megrendelésére. Erre az évre bizonyos termékszerke­zet-váltást is terveznek: megszüntetik a szakipari fal gyártását, és a második félévtől megkezdik a háromrétegű — magasabb hő- és hangszigetelésű — termékek előállítását. Az igazgató bizakodva vázolja a ter­veket, hiszen ablakaik, ajtóik manap­ság is nagyon keresettek a piacokon. Akár 100 ezerrel többet is el tudnának adni, mint amennyit képesek gyártani. Munkájuk tehát van bőven. Remélik, hogy most megbízhatóbb lesz az alap­anyag-ellátásuk és zökkenőmentesen dolgozhatnak. Gaál Béla Gulya a legelőn — a tél derekán Még a legöregebb gulyás sem em­lékszik, hogy ja­nuár közepén hajtották volna ki a legelőre a marhákat. Ez a szokatlanul sokat késő télnek, az enyhe időjárás­nak volt köszön­hető. A szarvas- marhák legelőte­rületének szánt takarmányrozs- táblák dúsan zöl­dellnek Cece ha­tárában. A Béke Tsz vezetői így nem késlekedtek, nem vártak a ta­vaszra, kihajtot­ták a teheneket. A magyartarka- állomány egész nap a legelőn tar­tózkodik, az itt elfogyasztott takarmány élettani hatása előnyös, a megtakarítás is jelentős. A hidegebb időjárás beköszöntő­vel a teheneket visszahajtják majd a karámokba. A mikroprocesszorról mindenkinek Mikroprocesszoros eszközön (mik­roprocesszoros technikán) a korszerű mikroelektronikai vívmányok alapján készült elektrotechnikai gyártmányok értendők, amelyek felhasználhatók számítástechnikai eszközök gyártásá­ra, illetve alkalmazhatók adatgyűjtő és adatfeldolgozó műszerekben, készülé­kekben, gépekben és berendezésekben, elsősorban annak javításáért, amit a berendezések „értelmi színvonalának” nevezhetnénk. Rendkívül széles azoknak a gyárt­mányoknak a köre, amelyekben fel- használhatók az adatfeldolgozó eszkö­zök — az óráktól egészen a világűri berendezésekig. Ez olyan követelmé­nyeket támaszt ezekkel az eszközökkel szemben, mint a tömeggyártás meg­szervezése, a kis méret, a csekély ener­giafelhasználás, a nem túlzottan magas ár és a megbízhatóság. Az elektronikus adatfeldolgozó esz­közök iránti nagyfokú igényt elégíti ki napjainkban a mikroprocesszor. A processzor fogalma önmagában semmi újat nem jelent. Széles körben alkalmazzák a szaknyelvben, és olyan adatfeldolgozó berendezést jelent, amely minden számítógépben megta­lálható. A miniatűr és megbízható mikropro­cesszorok kifejlesztését a korszerű mik­roelektronika segítette elő. Innen az első szótag: „mikro”. Különleges tech­nológiák révén sikerült a processzort és más számítógépes berendezéseket is miniatűr elemek, úgynevezett integrált áramkörök formájában előállítani. Arzért „integráltak”, mert az áram­körök összes elemét ugyanazzal a tech­nológiai művelettel állítják elő. Ez az elv egyszerűnek és nyilvánvalónak tű­nik, ám a gyakorlatban nagy erőfeszí­téseket igényel. Először is, az áramkör roppant vékony szilíciumlemezen he­lyezkedik el, amelynek mérete 5x5 milliméter. Másrészt, a lemezen elhe­lyezkedő tranzisztorok száma ezertől több tízezerig terjed, vagy még ennél is több. A mikroáramkör formájában előál­lított feldolgozóegységet nevezzük mikroprocesszornak. Időnként hallani a mikroprocesszoros integrált áramkö­rök készletéről is, amely számos integ­rált áramkört tartalmaz. Ezekből mik­roprocesszor vagy bonyolultabb rend­szer építhető. A mikroáramkörök bázisán épült számítástechnikai és irányítástechnikai gyártmányok, tehát a mikroprocesszo­ros eszközök, felhasználásával auto­matizált gyártmányok, például orvosi műszerek, robotok, számjegyvezérlésű szerszámgépek készíthetők. • Az erkély­ajtók díszléces változatából az idén 12-13 ezer darabot készítenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents