Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
1988. január 27. • PETŐFI NÉPE • 3 IDEGENFORGALOM, FOGORVOSI RENDELŐ Falugyűlés Nemesnádudvaron 0 Nemrég még homok volt a Szőlő utca helyén. Nem vártam szenzációt a nemesnádudvariak falugyűlésétől. Jól ismerem a községet, sőt bátran mondhatom, a lakosságot is: ismerőseim, barátaim élnek itt. Tudom, hogy szorgalmas, rendes népek lakják ezt a szép és rendezett községet, melyet 1724-ben kezdtek betelepíteni német ajkú lakossággal, ugyanis a vidék a török uralom alatt pusztasággá változott. Már jóval a hatórai kezdési idő előtt mindenfelől siető embereket láttam, akik azután — a régi gyakorlat szerint — megtöltötték a művelődési ház nagytermét, hogy első napirendi pontként meghallgassák dr. Lakatos Józsefet, a Hazafias Népfront elnökét. A kibontakozás programjának végrehajtásáról elhangzott, hogy a döntések előkészítése mind nagyobb nyilvánosságot kap a jövőben. Mégpedig olyan terveké, melyek a község további fejlődését meghatározhatják. így például megteremtik az idegenforgalmat, a té- esz építette új tavon horgászati, strandolási lehetőséggel, egyes présházakat pedig átalakítanak vendégváró szállásokká. Bizonytalanok a bevételek Hidasi Antal tanácselnök beszámolójából minden lényeges dolgot megtudtunk a község 1987-es esztendejéről. (Az egyik hozzászóló, Nagy Dezső javasolta, hogy a jövőben a több száz adatot stencilezve adják közkézre). Tavalyelőtt 670 ezer forintnyi bevétel hiányzott a községi közös zsebből, s miután ugyanennyi kieséssel számoltak a 87-es esztendőre is, szigorú takarékosságra kényszerültek. Szerencsére a saját bevételek terven felül folytak be, és pénzmaradvány is enyhítette a gazdálkodási gondokat. Ennek ellenére le kell mondani a népesség megtartása végett oly fontos építési telkek, a környezet védelme miatt égetően szükséges szeméttelep és a folyékony hulladékok elhelyezésére szolgáló tároló kialakításáról. A körzeti orvosi rendelő kapott egy hallásvizsgáló és egy EKG-készüléket. A CB-rádió az azonnali orvosi segítséghez teremti meg a feltételeket. Nagy —- és augusztus 20-ára biztosan megvalósuló — célkitűzés a fogorvosi rendelő kialakítása. A másfél milüó forintos költség előteremtésénél számítanak a további összefogásra, a gazdálkodó. egységek és a lakosság áldozatkészségére. A tanácselnök szólt a 603 méter hosszban összefogással megépített aszfaltúiról, a 200 köbméteres hidrogló- busz beszerzéséről, a valóban imponáló eredményekről. Árt-e a fiatalodás? Jólesett hallani a tanácsi és intézményi munka önkritikus elemzését. De amikor a következő mondat megütötte a fülemet, rögtön a jegyzetfüzetem után kaptam. Szó szerint így hangzott: — Igaz az is, hogy iskolánkban az oktató-nevelő munka színvonala romlott, az utóbbi években történt fiatalodás miatt. Schadt Mária, az általános iskola tanárnője megkérdezte, hogy honnan vette az elnök ezt a sommás megállapítást. Ugyanis a szaktanácsadók jó véleményeket írtak a jegyzőkönyvekbe, a gyerekek a középiskolai oktatásban megállják a helyüket, és köztudomású, hogy a tanulmányi versenyeken szép eredménnyel szerepelnek. A tanácselnök válaszában elmondta, hogy ismeri az iskola szép eredményeit, és a maga részéről úgy gondolja, hogy a pályakezdő pedagógusok előtt bárki kalapot emelhet. Sajnos ő nem ért a pedagógiához, ezért a beszámolóban a városi tanács művelődési osztályától kapott adatokra támaszkodott. Kishegyi Simon iskolaigazgató megemlítette, hogy az elmúlt tanévben egyetlen látogatója sem volt a felettes hatóságtól, így számára is megfoghatatlan akár a jó, akár a rossz megítélés. Bíznak önmagukban Délity János felszólalásában rengeteg témát érintett. Rosszallotta a kenyér minőségét s felvetette, hogy nem lehetne-e a szeméttelepet csak bizonyos időben nyitva tartani, akkor nem vinnék oda némelyek a törmeléket és a trágyát. Kérte, hogy a Czeizel-filmet vetítsék le, és — más témáról szólva — ültessenek fákat mindenhova. Kívánságait nem követte egyértelmű helyeslés. A nézők kissé hosszallották a parlamenti expozé terjedelmű felszólalást, a tsz-elnök pedig arra utalt, hogy János bácsi maga sem úgy cselekszik, ahogy embertársaitól megkívánja. A méheit például odatelepítette a híd mellé, ezért egyetlen állat sem volt hajlandó átkelni. A Kossuth téesz egyébként három hektár erdőt kivágott, de huszonötöt ültetett. Egy nagygazdaság, mely gépekkel munkálja meg a földet, nem telepítheti tele enyhet adó fákkal a területet. Annyi kérdés hangzott még el, hogy aligha vállaikozhatom valamennyi felemlítésére. Végezetül inkább egy benyomásomnak szeretnék hangot adni: a nemesnádudvariak bíznak önmagukban és abban, hogy közös erőfeszítéseik meghozzák gyümölcsüket. Akik élenjártak a közösségért végzett munkában, átvehették — most első alkalommal az alapítás óta — a Nemesnádudvar Községért kitüntetést: Mihó János, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke és a téesz Ifjúsági szocialista brigádja. Gál Zoltán Látogatóban fegyverbarátainknál Nem mindennapi alkalom, ha az újságíró bepillanthat a szovjet hadsereg életébe, amelynek születésnapja előtt a honvédelmi tudósítók egy csoportja meghívást kapott. Élve a lehetőséggel, ellátogattunk a hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet katonai alakulat laktanyájába. A magasabb egység parancsnoka fogadta az újságírók népes csoportját, majd a politikai osztály vezetője adott tájékoztatást a magasabb egységnél folyó politikai, katonai, harckészültségi kiképzésről. Alkalmunk volt az egyik gépesített lövészegységgel közvetlenül is megismerkedni, amelyik már jó ideje megszerezte a kitüntető gárda címet. Az egység egyik századának fiatal katonái később harcgyakorlatot mutattak be, s azt is megtudtuk a parancsnoktól, hogy ez a század részt vett a második világháborúban á Szovjetunió, Románia és Magyarország felszabadításában, sőt az Alföldön Szeged, Kecskemét térségében is harcoltak. A már említett század katonái máig is őrzik elhelyezési körletükben annak a fiatal tisztesnek az emlékét, aki halála után kapta meg a Szovjetunió Hőse aranycsillagát. A körlet, amelyet megmutattak az alakulat tisztjei, igazán barátságos, kényelmes. A háló- és tisztálkodóhelyiségek mellett klub, benne televízió és sokfajta játék, amellyel el lehet ütni a szabad időt. A haditechnikai bemutató rendkívül érdekesnek ígérkezett. A rendszeresített legmodernebb kézi fegyverekkel ismerkedhettek meg a tudósítók. A különböző sorozatlövőkön, a kézi rakétaindítású páncéltörőkön, gránátvetőkön kívül az éjszaka is pontos célzást lehetővé tevő infravörös technikával ellátott, nagy tűzerőt képviselő lövege- ket, harckocsikat is bemutatták. A leglátványosabb mégis a gyakorlótéren eltöltött idő volt. Az újságírók megtekinthették annak a gépesített lövészszázadnak a harcgyakorlatát, amelyről korábban már említést tettünk. Az éleslövészettel egybekötött gyakorlat, amelyen felvonult a század teljes arzenálja, bizonyította: fegyverbarátaink jól elsajátították a harci mesterséget, méltó utódai a második világháború győztes szovjet hadserege katonáinak. Gémes Gábor • Ez a 19 éves harcijár- mű-vezető mesterien kezeli a rábízott technikát. • Az éjszaka is látó fegyverek, amelyek egyaránt alkalmazhatók harckocsiban és kézi működtetéssel. SZOCIALIZMUSRÓL GONDOLKODVA Érdekütközések • 1 r • •• rí 1 •• •• a a jelen es jovo kozott Van-e a politikának fontosabb dolga, mint megteremteni a társadalmi érdekérvényesülések feltételeit a jelenben, és bővíteni ezeket a feltételeket, lehetőségeket a jövő számára? És van-e nehezebb dolog, mint a jelen és a jövő érdekeit egyeztetni, az ütközéseket levezetni? A jövőbeni érdekeknek az a bajuk, hogy áldozatokat követelnek a jelenben. A jelen érdekeinek az a bajuk, hogy gyakran erőket vonnak el a jövőépítés elől. Látom én ezt a magam családjában. Igyekeztünk a gyerekeket rendesen felnevelni, sínre rakni, jó feltételekkel útra bocsátani. A legnehezebb „jövőépítő feladat” a lakáskérdés megoldása volt. De azért sok áldozatot kellett hoznunk nekünk is, a gyerekeknek is, sőt még az unokáknak is. Hányszor volt, hogy fájó szívvel mentek el a kirakatok elől, ahol szép ruhácskák vagy gyönyörű játékok voltak. Nem vehettük meg, nem jutott rá pénz. Áldozat és ígéret De látom a jelen és a jövő konfliktusát a vállalatoknál. Milyen jó lenne olyan mértékben emelni a kereseteket, mint ahogyan a fogyasztói árszínvonal emelkedik! Legalább a reálkereset ne csökkenjen. De a jelen helyzetben ezt nem lehet. Sok pénzt kell fordítani a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, törlesztésre, adóra — és pillanatnyilag erre sincs elég. A vállalati tanácsokban véget nem érő viták folynak arról, hogyan lehet fennmaradni, és hogyan lehetne a vállalat jövőjét stabil alapokra építeni. Az ország sincs különb helyzetben. Hiszen most.kel! segíteni a létminimum határán Iéyo csajadokon,' a versenyképesség alsó határán lévő vállalatokoíi; most kell legalább megtartani azt a színvonalat, amelyet nyugdíjrendszerben, szociálpolitikában, oktatásban és egészségügyben már elértünk. Legalább szinten kell tartani a tömegközlekedést, a lakossági ellátást, a szolgáltatásokat. Sokszor erre is kevés a pénz, nemhogy a jövő építésére. Szép dolog az élénkülés, a gazdaság dinamizálása, a kibontakozás, de azért nem árt tudni, ez a jelenben milyen áldozatokkal jár, és a jövőre mit ígér. Van-e egyáltalán kidolgozott elképzelés, szocialista és magyarjövőkép? Tudjuk-e, merre megyünk? Olyan eszmerendszerre, ideológiára volna szükségünk, amely a nehéz helyzetben a cselekvéshez támpontot ad, és eszmeileg is irányt mutat, áldozatra lelkesít. Ennek kimunkálásában mintha egy kicsit el lennénk maradva. Sok olyan intézkedés, szabályozómódosítás történt az elmúlt tíz évben, amely nem mutatott egyértelmű, jól érzékelhető szocialista jövőképet. Napi kérdésekre napi válaszokat adtunk, holott jövőt is építő válaszokat kellett volna adnunk. A népen nem múlott Ha nincs egységes, jól felépített és megfogalmazott eszmerendszer — ideológia —, akkor nem lehet valódi koncepció sem, amely a tennivalók fő irányait és tartalmát megjelölné. Koncepció és jövőkép nélkül nehéz átfogó országos programokat csinálni és a tömegeket emellé állítani. Nehéz megmagyarázni és elfogadtatni, hogy most éppen a jövő miatt kell áldozatokat hozni. Gyakran elhangzó kérdés: hol a biztosíték arra, hogy nem válik hiábavalóvá a nép áldozata? Legalább hét éve folytatunk egy restriktiv (visszafogó), defenzív (védekező) és deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gázdaságpoli- tikát, de ez eddig sehová sem vezetett. A jelen és a jövő érdekei közötti összeütközés tovább nőtt. Nem igaz, hogy az emberek nem hajlandók áldozatot vállalni, akár a családban, akár a vállalatnál, akár lakóhelyükön. Nem igaz, hogy nem hajlandók a szebb és jobb jövőért odaadóan dolgozni. Ha megnéznénk, hogy a rengeteg túlóra, túlműszak, vgm-munka által keresett munkajövedelem mire megy, kiderülne, hogy nem ivásra, nem tengerparti üdülésre, hanem lakásépítésre, bútorvásárlásra és hasonlókra. Vagyis: emberibb jelen- és jövőépítésre. Megnőtt a lakossági vásárlóerő, de ez nem lendítette fel a gazdaságot. Áremelésekkel, adókkal, elvárásokkal (pbbnyire lefölözték a jövedelmeket, legyen az családi, vállalati, tanácsi vagy egyéb jövedelem. A belső felvevőpiac szűkülése azonban a termelést is visszafogta, mert ami nem fogyott el itthon, azt nehezen tudtuk külföldön haszonnal értékesíteni. A ráfizetéses eladások meg ugyancsak csökkentették jövedelmeinket. Csökkent a vállalatok rendelésállománya és kapacitáskihasználása. A magas vállalati rezsi megnövelte a gyártmányok önköltségét, rontotta ár-versenyképességüket. Nem nőtt a nemzeti jö- vedejemnek az a része, amelyből mint megtakarításból törleszthet- tük volna adósságunkat. A népen nem múlott, hiszen az emberek többsége dolgozik, a jelenben a jövőért napi 10-12 órát is. Az sem rajtuk múlik, hogy a jelenben hozandó áldozatokért nem túlságosan lelkesednek, hiszen az 1988. évi szabályozók, adók számukra még nem a jól érzékelhető kibontakozást, nem a várt megújhodást szolgáló reformot közvetítik, hanem csupán azt, hogy addig takarózzon, amíg a takaró ér. Összébb megy a takaró, mi is menjünk összébb — amitől a takaró, még kisebb lesz ... Nem haszontalan dolog tehát alaposan megvizsgálni, milyenek is nálunk jelenleg a társadalmi és a gazdasági folyamatok; milyen a tömegek és a politika viszonya: hogyan kell úgy spórolni, hogy annak értelme is legyen. Ezek bizony alapvető elméleti, ideológiai kérdések. És alapvető nemzeti kérdések. Itt az ideje, hogy a nemzetbiztonságot ne csak katonai szempontból értelmezzük. A gazdasági, jóléti értelemben vett jövőépítés, jövőbiztosítás —, ha fenn akar maradni — minden nemzet örök feladata. El kell érnünk, hogy biztonsággal el legyünk látva nyers- és alapanyagokkal, energiahordozókkal, bármikor hozzájussunk a gazdaság jó működéséhez szükséges pótalkatrészekhez, korszerű gépekhez, műsze- rekhez. Nem „jövőépítés”, nem takarékosság az, amikor egy olcsó importalkatrész hiánya sokmilliós kárt okoz az országnak, nehezítve éppen azt az exportot, amiből pénz születne a későbbi importbeszerzésekhez? Ez olyan „áldozat” a jelenben, amely a jövőt is feláldozza. Spórolni csak ott és akkor érdemes, ahol és amikor kimutathatóan nem több a kár, mint a haszon. A történelem nem rendező pályaudvar A jövő persze mindig a jelenre épül, abból nő ki. A jelen érdekei nagymértékben meghatározzák a jövő érdekeit, érdekérvényesüléseit. Csak akkor kell a jelennel végképp leszámolni, ha képtelenné válik ä jövőépítésre. Hazánk nagy szerencséje, hogy a gazdasági és a társadalmi reformfolyamatot viszonylag harmonizáltan vittük végig. Szinte nincs is olyan megkezdett út, amelyet nem lehet továbbépíteni, hanem előbb néhány kilométert le kell rombolni. Érvényesítettük —-, ha nem is hibátlanul— a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikában is az arányos fejlődés törvényét. Ebben meglehetősen jó helyet foglalunk el a szocialista országok közösségében. Stabilitás és változás. Folyamatosság és megújulás. A történelem nem rendező pályaudvar, ahol a nemzet vonatát át lehet rakni a 2-es vágányról a 18-asra. Egyetlen egy váltóállítást is nehezen bír a nemzet, nagy Tehet a megrázkódtatás. A legnehezebb időkben is meg kell őrizni a társadalom és a gazdaság szerelvényének kezelhetőségét, kontrollálhatóságát, szabályozha- tóságát. És az utasoknak minden körülmények között tudniuk kell, hogy hová viszi őket a vonat. ________ Dr. Piritvi Ottó K REATIVITÁS, INNOVÁCIÓ, IPARJOGVÉDELEM, ÚJÍTÓMOZGALOM Felhívás vetélkedőre / Az Országos Találmányi Hivatal, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a KISZ KB, a MTESZ, a minisztériumok, (országos hatáskörű szervek), szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a szakszervezetek megyei tanácsai támogatásával Országos Mű- szaki-Iparjogvédelmi Vetélkedő címmel, országos versenyt hirdet. A vetélkedő célja a műszaki-szellemi alkotómunka kibontakoztatásának elősegítése, az alkotó erőfeszítéseknek a legfontosabb feladatokra való összpontosítása, az alkotó kedv fellendítése, az újítások, találmányok megvalósításának, hasznosításának ösztönzése, mindezekkel a gazdasági hatékonyság növelése. A vetélkedőn való részvétel feltételei: A versenyzőket a gazdálkodó szervezetek nevezik, azon munkatársak közül, akiket a kiírás alapján alkalmasnak ítélnek a versenyben való részvételre. A nevpzés négy kategóriában lehetséges. I. kategória: Kreativitás. A versenyzők konkrét műszaki-alkotási feladatokat kapnak, amelyek a műszaki szakemberek számára azonosan értelmezhetők. II. kategória: Innováció. A versenyzők a műszaki megoldások gyakorlati hasznosításával kapcsolatos innovációs feladatot kapnak. III. kategória: Iparjogvédelem. A versenyzők konkrét iparjogvédelmi ismeretekről, azok alkalmazási készségéről adnak számot. IV. kategória: Újítómozgalom. A versenyzők az újítási-találmányi tevékenység mozgalmi ismeretanyagából adnak számot. A nevezés rendje: A versenyben részt venni kívánó szakembert munkáltatója nevezi nevezési lapon, melyen a következő adatokat kell közölni: a munkáltató megnevezése, a versenyző neve, kora, beosztása, iskolai végzettsége, személyi száma, a versénykategória, amelyben indul. Nevezési díj személyenként és kategóriánként: 700 Ft. Egy személyt csak egy kategóriában lehet nevezni. Nevezési határidő: 1988. február 1. A nevezési lapok a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsánál vehetők át és oda is kell 2 példányban beküldeni a nevezési díj egyidejű befizetése mellett. A megyei elődöntőre az év második felében, várhatóan szeptemberben kerül sor. Levonulóban a Sajón a szennyező hullám Mint már hírül adtuk az elmúlt héten, csütörtökön súlyos környezet- szennyezés történt a szlovákiai Nyus- tyán. Egy ottani vegyi üzemből kátrány- és nitrogéntartalmú hulladékanyag került a csatornarendszeren át előbb a Rima, majd onnan a Sajó folyóba. A szlovák vízügyi szervek azonnal értesíették az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóságot. Tájékoztatásuk szerint a mérgező fenoltartalmú vegyi anyagok húsz percen át folytak a vízbe. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság nyomban elsőfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el a Sajó teljes magyarországi szakaszára. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy levonulóban van a szeny- nyezett víz. A folyamatos vízvizsgálatokat természetesen ennek ellenére sem szüneteltetik, változatlanul állandó kapcsqlatot tartanak a Sajó vizét használó ipari üzemekkel: az Ózdi Kohászati Üzemekkel, a Borsodi Vegyi Kombináttal, a Borsodi Hőerőművel és a Lenin Kohászati Müvekkel is. A szennyezés eddig nem jelentett gondot az említeti ipari üzemek vízellátásánál. Ugyancsak állandó kapcsolatot tártának az illetékes szlovákiai vízügyi hatóságokkal.
