Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
1988. január 26. • PETŐFI NÉPE • 5 12,2%-os kamatos kam — CSAK 6 ÉVES LEJÁRAT — MÉG ADÓ- ÉS ILLETÉKMENTES — VISSZAFIZETÉSÉHEZ ÁLLAMI GARANCIA — ÉS GÉPKOCSINYERÉSI LEHETŐSÉG IS EZ A TANÁCSTAGI KÖZMŰFEJLESZTÉSI LAKOSSÁGI KÖTVÉNY 10 és 50 ezer forintos címletekben 49 millió forint értékben. KIBOCSÁTÓ: Kecskemét Város Tanácsa ÉRTÉKESÍTÉS: folyamatosan az OTP Bács-Kiskun megyei valamennyi bankfiókjánál A kibocsátó az 1988. február 15-éig megvásárolt kötvények sorszámai alapján, 10 ezer forintonként! eséllyel — 1 éves ÁB-casco biztosítással és vizsgadíjjal — egy darab 126 típusú Polski Fiat SORSOL KI 1988. FEBRUAR 22-EN, A TANACSHÁZÁN TAKA/j, BANK MTESZ-DÍJAS HIDROLÓGUS MIT TESZNEK A VÁSÁRLÓK ÉRDEKÉBEN? A tudományos együttműködés haszna Dr. Szenti János 1969-ben került Bajára. Akkor már nyolc éve tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak, amely a MTESZ egyik tagegyesülete. Két év múlva, főként az ő kezdeményezésére, az MHT és még négy tudományos egyesület összefogásával, majd 600 fős taglétszámmal, megalakult a MTESZ Baja Városi Intéző Bizottsága. Dr. Szenti János, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője, címzetes főiskolai tanár, hosszú ideig volt titkára, néhány éve pedig elnöke a Bajai IB-nek. 1971 óta az egyesületi csoportok száma ötről tizennégyre nőtt, a taglétszám megkétszereződött. Tavaly dr. Szenti János a MTESZ- ben és a Hidrológiai Társaságban kifejtett aktív szervezőmunkájáért a szövetség legmagasabb elismerését, a MTESZ-díjat vehette át. 1961-ben még Miskolcon kapcsolódtam be az egyesületi munkába — mondja —, ott lettem a Magyar Hidrológiai Társaság tagja, aztán az ottani szervezet titkára. MHT-tagságomat Baján is megőriztem. 1971-ben hoztuk létre a Bajai IB-t, ez volt a megyében az első városi intézőbizottság. Célunk az volt, hogy felkutassuk a városban azokat a vízügyi, agrár, közgazdasági, műszaki szakembereket, akik valamilyen tudományos egyesület tagjai, és munkájuk megoszlik Budapest, Szekszárd, Kecskemét között. Itt, Baján akartuk őket összefogni, hogy érdeklődési körük ide kapcsolódjon, ehhez a városhoz és környékéhez. — Vagyis elsősorban bajai üzemek, vállalatok nyerjenek velük? —: így van. Az egyesületi munkát — és ezzel együtt természetesen az intézőbizottság munkáját is mindig az vezette, hogy a bázisüzemek, intézmények (vízügyi főiskola, textil-, faipari és erdészeti üzemek, gyárak) középtávú terveiben fölvetett célokat igyekezzünk támogatni. Ha kell, szakemberek továbbképzésével, ha kell, nyílt vitafórumokkal. Munkaterveinkben olyan problémák megoldását tűzzük ki célul, amelyek Baján, sőt, esetleg az egész megyében lényeges kérdések. Rendszeres kapcsolatban állunk a városi tanáccsal, minden évben tájékoztatnak bennünket arról, melyek a legfeszítőbb gondok a városban. Amikor például megjelentek a számítógépek Baján, az egyesületi munka keretében kezdtük kiképezni az embereket. Volt olyan középiskola, ahol egy év múlva is bécsó- magolva állt a számítógép, mert nem akadt tanár, aki értett volna hozzá. Ebben megintcsak sokat tudtunk segíteni. Óriási munkát végeztünk a paksi atomerőmű üzembe helyezésével, az üzemelés környezeti hatásaival, később a csernobili események következményeivel kapcsolatos tájékoztatásban. Tagegyesületeink nemegyszer foglalkoztak olyan témákkal, amelyek országos érdeklődést váltottak ki. — A Magyar Hidrológiai Társaság, amelynek ön aktiv tagja, ma mivel foglalkozik? ' — A vízügyi mérnökképzés Magyarországon, a földrajzi fekvésnél fogva, mindig kulcskérdés volt. A vizek kártételétől évszázadokon át szenvedett az ország, ez hallatlanul sok munkát adott, és ad még ma is. A vízi mérnökök tevékenységének nyoma egy-egy nagy mü kapcsán a mai napig fellelhető, gondoljon a Tisza és a Duna szabályozására. Európai, sőt világhírű szakembereink voltak a második világháború előtt, és nagy szerencse, hogy a háború nem sodorta el őket az országból. A Hidrológiai Társaságban tömörültek, itt publikáltak, és így tudtak kapcsolatban maradni a világ hidrológiai szervezeteivel. Nekik és az utánuk következőknek köszönhető, hogy ezen a téren ma is rangunk van a világban. Nem véletlen, hogy az ENSZ fölkérése nyomán a harmadik világnak nyújtott segítségünk először éppen a hidrológus mérnökök alkalmazásában jelentkezett, és ma is küldünk szakembereket a fejlődő országokba. Magyarországon a kutatás legfőbb területei a vízellátás, csatornázás és a vízminőség-védelem. Az MHT is ezekkel a problémákkal foglalkozik. — Vannak, akik úgy vélik, hogy a MTESZ-nek, mint társadalmi szervezetnek, igazából nem sok befolyása van a gazdasági életre, a vállalatok, üzemek tevékenységére. Vitatkozik ezzel a véleménnyel? — A MTESZ szakmai összefogó tevékenységének, úgy hiszem, igenis van jelentősége. Bázisüzemeink szívesen veszik, hogy dolgozóik az egyesületekben tevékenykednek, mert ennek előbb- utóbb ők is hasznát látják. Mondok egy konkrét példát. Amikor életképessé vált intézőbizottságunk, a különböző tagegyesületekben dolgozó főmérnökök úgy gondolták, érdemes lenne megalakítani a főmérnökök tanácsát. Éppen a főmérnökök tanácsának köszönhető, hogy a Baján lévő üzemek, gyárak, gazdaságok vezetői felismerték a helyi koordináció jelentőségét, és létrehoztak egy közös irodát, amely létezik ma is! Az a feladata, hogy segítse és összehangolja az anyagbeszerzést, az értékesítést, a szállítást, az újítások, találmányok megismertetését és így tovább. Magyarán, segítse az együttműködést a szervezetek között. Hozzáteszem, Baja „nagyságrendjében” ezt nem volt olyan nehéz megszervezni. Persze, ha megvannak a feltételek, akkor is kell mozgósítani, kell néhány lelkes szervező. — Ön miért kötelezte el magát a MTESZ mellett? — Az egyesületi munka számomra azért szép, mert kötetlen és szabad. Minden mástól, beosztástól, pártállástól függetlenül, az ember csak a kutatómunkával foglalkozhat, a tudománynak szentelheti a szabad idejét. Kezdő szakembereknek lehetőséget ad, hogy kibontakozzanak, megmutathassák, mit tudnak. A MTESZ bátorítja, ösz- szefogja a tudományos egyesületeket, és bizonyos értelemben hátteret ad a munkájukhoz. Magyar Ágnes A Kiskunfélegyházi Integrál Áfész- hez 63 kereskedelmi, 22 vendéglátó egység tartozik, amelyek a város ellátásán kívül kiszolgálják Alpár, Bugac, Jászszentlászló, Pálmonostora, Kunszállás, Petőfiszáliás és Gátér lakosait is. Amikor Huszka Sándortól, az áfész kereskedelmi főosztályának vezetőjétől megkérdeztük, mit tesznek a lakosság jobb ellátásáért ebben a megváltozott helyzetben, elsőként a múlt év végi, ez év eleji rohamról szólt. Az óév utolsó szakaszában, novemberben 16, decemberben már 29,8 százalékkal emelkedett az árbevétel, ami egyértelműen a felvásárlási láznak volt köszönhető. A kereskedelemben dolgozóknak *ez fokozott megterhelést jelentett, amelyhez kapcsolódott még a leltározás és az átárazás is. Ezen túlvagyunk, most a készletek feltöltése következik, mégpedig több csatornán keresztül. A legnagyobb gond az árfeltüntetés, sokszor emiatt nincs, vagy késik az áru, de szerencsére ez nem alapvető cikkeknél fordul elő. Nem kevesebb, mint 140 szállítóval vagyunk szerződéses viszonyban, s ezzel a bolthálózatot a szükséges árucikkekből 60 százalékban ellátjuk. Árbevételi tervünk erre az évre még nincs, amelynek két oka van: egyrészt várjuk partnereink, az élelmiszer-ipari üzemek, szállítók információit, másrészt a fogyasztói szokások átrendeződését. A készletek beszerzésével vigyáznunk kell, mert ez kihat gazdálkodásunkra és a nyereségünkre is. Az Integrál Áfész nyeresége a tervek szerint 65 millió forint lesz. Nagyobb fejlesztést nem tűztek ki ebben az évben, de elkészül Jászszentlászlón a 350 négyzetméteres ABC-áruház, bővül Kiskunfélegyházán a mezőgazdasági szakbolt mintegy 150 négyzetméterrel, felépül az áfész irodaháza, s 20 millióért a tollféldolgozó üzem. Az Integrál Áfész állja a próbát • Huszka Sándor: Nem lehet • Tajti István boltvezető: — más célunk, mint az ellátás to- A jelszó: a minőséget garantálni, vábbi javítása. • Sinkó Györgyné eladó: — Én abból élek, amit a vásárló költ. — Kilenc és fél ezer tagunk van, s azt szeretnénk, ha elégedettek lennének munkánkkal — mondta Huszka Sándor. — Megrendezzük ebben az évben is a szövetkezeti hetet (a tagok 150 forint értékű vásárlási utalványt kapnak), s természetesen szervezzük a célrészjegyek jegyzését. Nem lehet más a célunk, mint a lakosság igényeinek a kielégítése, az ellátás további javítása. Tajti István a Kossuth utcai ABC vezetője. Ez az üzlet évente mintegy 88 milliós forgalmat bonyolít le, és hozzájuk tartozik egy mozgóbolt is, amely 4 milliónyit árusított. — Ehhez a pénzforgalomhoz egy év alatt 120 milliós készletet kell beszerezni, megmozgatni. Jelenleg 3 milliós készlet áll rendelkezésre. A raktárakat, a boltot áruval feltöltöttük, ehhez megkerestük a kereskedelmi vállalatokat, közvetlenül az üzemeket és a magán- termelőket. A töltelékárut a Bácshústól és a saját vágóhidunktól, vagy a solt- vadkerti áfésztől szerezzük be. Kapcsolatainkat állandóan bővítjük, tagjai vagyunk a Skála G. T.-nek is. A minőséget garantáljuk, ez az üzlet dolgozóinak jelszava, s ezért mindent megteszünk. Nem minden árut veszünk át, csakis azt, ami megfelel a minőségi követelményeknek. Sinkó Györgyné eladó a lakosság áruellátásáról, a vásárlók megnyeréséről a következőképpen vélekedik:- Az emberek az olcsóbb árut, kereskedelmi szóhasználatban a vörösárut, parizert, szafaládét, lecsókolbászt, disznósajtot, tepertőt keresik. Nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy ezek is ott legyenek a boltban, s a vásárlók azt kapják, amit keresnek. Figyelnünk kell a vásárlói szokások megváltozását, szerintem több főzelékféle, mirelitáru és baromfi fog fogyni a jövőben. Ami az eladókat illeti: kedvesnek kell lennünk, előzékenynek, hogy nálunk vásároljanak. A bevétel a lényeg, én abból élek, amit a vásárló költ. Nagyon rossz azt mondani, hogy ez vagy az nincs, erről a bolti eladó nem tehet, de ajánlhat helyette mást, vagy ha tudja, mondja meg, mikor lesz a keresett cikkből. .. Mit is mondott az eladó? Amit a vásárló költ, abból élnek! Bölcs megfogalmazás, még akkor is, ha nem új. Gémes Gábor MIÉRT FŰTÜNK TÖBBET? Miközben a termelőüzemek energiafelhasználása lassan csökken (az iparé pédául 1980 és 1985 között összesen 4 százalékkal), a lakosságé folyamatosan növekszik. Az évi átlagos növekedés 4,3 százalék, s így a lakosság energiafogyasztása 1970 és 1987 között megkétszereződött. Pedig az átlagos fogyasztói árindexet meghaladó módon drágult az energia, ez azonban csak mérsékelte, de nem szüntette meg a növekedést. Természetes — és megállíthatatlan — az igényszint emelkedése például a háztartási villamoskészülékek gyarapodása miatt. Igaz, az integrált áramkörös berendezések kevesebbet fogyasztanak, de számuk gyarapszik, választékuk pedig bővül. És az újfajta háztartási berendezések, készülékek között vannak kifejezetten nagy fogyasztók is, például az automata mosógép és a „hűtőláda. Komfortosabb új lakások A lakossági fogyasztás növekedésében mégsem a háztartások villamosítása a meghatározó, hanem a fűtés, amelyre az energiafelhasználás kétharmad része jut. Ne^n kis tétel: az ország összes energiafelhasználásának 20 százalékát veszi igénybe a lakóházak fűtése. (További tíz százalék a közintézmények energiafogyasztása.) De miért fütünk évről évre egyre többet, amikor a köz- és magánérdek egyaránt a takarékosságot indokolná? Itt is kialakult^ valamiféle automatizmus. Évente hatvan-hetvenezerrel nő az új lakások száma, s ezek többnyire -nagyobbak, komfortosabbak, mint a régiek. A meglévő lakások komfortfokozata is fokozatosan emelkedik: nő a fürdőszobák, gázbojlerek, a központilag is jobban fűtött lakások száma. Egyre több családi házba jut el a földgáz, s a növekvő energiafelhasználás folyamata visszafordíthatatlanná válik. Megváltoznak a fűtési szokások. Az ország a jelenlegi nem könnyű körülmények között is reálisan számol a lakosság növekvő igényeivel a fejlesztési, a termelési, az importfeladatok kialakításánál. A lakosság energiaellátása megelőz minden más termelési és sokféle közösségi szükségletkielégítést. A lakosságnál nincs korlátozás Üzemzavarok vagy tartósan szigorú tél esetén előfordul, hogy a termelőüzemek energiafelhasználását korlátozzák a lakosság zavartalan ellátása végett. Mindennek következtében a tüzelő- és energiahelyzet - a némelykor tapasztalt kisebb átmeneti szénhiányt leszámítva — tartósan biztonságos és kiegyensúlyozott. Nem várható a lakossági energiapolitikában 1988-tól sem lényegi változás. Jelzi ezt egyebek közt, hogy az energia- hordozók változatlanul hatósági árasak, nem terheli azokat forgalmi adó s a jövőben is — a tejhez, a városi tömegközlekedéshez, a kommunális szol- gáltátásokhoz hasonlóan — állami támogatást élveznek. Nagyon fontos marad továbbra is a lakosság ésszerű, takarékos energiafelhasználása. Ezt azonban nem adminisztratív jellegű intézkedésekkel, a felhasználható kilowattórák, köbméterek stb. korlátozásával, vagy igen magas büntető árak alkalmazásával kívánják kikényszeríteni, hanem a mindenkor legcélszerűbb választási mód és lehetőség felkínálásával. Jelenleg — a tüzelés hatásfokát is figyelembe véve — a hazai szénnel történő fűtés egyértelműen a legolcsóbb, ami adott esetben ellensúlyozhatja, hogy nem velejárója a legnagyobb kényelem, higiénia, komfortérzet. Hasonló lakáshőmérséklet elérése földgázzal 80, tűzifával 140, NDK-briket- tel 110, tüzelőolajjal 500, villamos energiával 250 százalékkal többe kerül, mint a hazai szén- fűtéssel. Érdekünk a takarékosság Ezeket a fűtési költségarányokat tudatos árpolitikai gyakorlat alakítja ki. A szén ára például nem fedezi a termelési költségeket, s a szilárd tüzelőanyag az egyetlen áru, amelynek szállítása a teherfuvarozásban mentesül a 15 százalékos forgalmi adó fizetése alól. Csak így tartható fenn a szilárd tüzelőanyagok felhasználásának vezető szerepe, az energiahordozók felhasználásának jelenlegi megoszlása. Bár a szénfűtés viszonylag olcsó, mégsem mindig a legcélszerűbb a kényelmet, a komfortot, a hosszabb távú megtérülést és a környezetvédelmet is mérlegelve. A földgáz felhasználási részaránya fokozatosan növekszik, az olajtüzelésé egyre csökken. Ézek a szerkezeti változások egyéni kezdeményezésen alapulnak, és egyben közérdeket szolgálnak. Visszatérve az alapkérdésre — miért fűtünk többet? — azzal zárhatjuk a fejtegetésünket, hogy akármivel tüzelünk, • mi fizetjük a számlát. Ezért saját érdekünk az ésszerű takarékosság. K. J.
