Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

1988. január 26. • PETŐFI NÉPE • 3 LEHETNE, HA AZ LETT VOLNA, DE NEM VOLT AZ, HÁT NEM LEHET Vb-titkár(z)űrök Kelebián betöltetlen a tanács végrehajtó bizottsága titkári posztja. Kerestek titkárt, eddig csaknem húszezret költöttek hirdetésre, de megfelelő jelölt nem akadt, most tehát megint fogalmazzák a pályázati felhívást, újabb húszezerért. A titkárhi­ány telis-tele ellentmondásokkal. Lenne ugyanis ember, ráadásul helyi, aki képes ellátni a teendőket (mint a megbízott megbízottja el is látja), de érvényes jogszabá­lyok nem teszik lehetővé beiktatását (ám, ha a jogszabály életbe lépésekor már titkár lett volna, meghagyták volna beosztásában), arról már nem is beszélve, hogy pályá­zatkiírás ide vagy oda, cseppet sem biztos, hogy akár egy jelentkező is lesz. A megkí­vánt képzettséghez ugyanis egyáltalán nem párosul valami kiemelt fizetés ... — Először talán azt foglaljuk össze, mi is a végrehajtó bizottság titkárának a dolga, jó? Dr. Simon Jenő, a Bács-Kiskun Me­gyei Tanács személyzeti osztályának a vezetője így summáz: — A törvényesség legfőbb helyi leté­teményese. Ez magyarul — kicsit eltú­lozva — azt jelenti, hogy egyszemély­• ben ügyvéd, ügyész és bíró: napraké­szen figyelemmel kíséri a jogszabályok változását, ügyel arra, hogy az irányí­tása alatt működő szakigazgatási szerv ezeknek megfelelően, az előírt határ­idők betartásával dolgozzék. Részt vesz a vadkárbecslésen, gondja van az ülések jegyzőkönyvének formailag is megfelelő elkészítésére, és ezenkívül még elvégez és elintéz mindent, amivel hozzá fordulnak, abból az alapelvből kiindulva, hogy a tanács mindenben illetékes. Még abban is, amiben nem. A kelebiai tanács csöndes. Elnök nincs, a szobájában hamarosan feste­nek, a bútorokat összetolták és lefóli­ázták, ő maga pár hónapja betegállo­mányban. — Titkáruk miért nincs? — A férje elvégezte a katonai főisko­lát Pesten, megkapta a beosztását vala­hová, persze, hogy ő sem maradt a faluban, jelzem, ezt meg is mondta elő­re. Az előszobában Klinkó Boldizsárné igazgatási előadó felelget a kérdéseim­re, előrebocsátva, hogy nincs fölhatal­mazása „nyilatkozni”. Már a második mondatból kiderül jártassága a tanácsi ügyintézésben, a harmadikból pedig az is, hogy szakvizsgája mellett kiképzett anyakönyvvezető, azaz, sok mindent™ meg tud ítélni, el tud intézni, amivel hozzá fordulnak. — Dolgavégezetlenül innen senki se menjen el, ez az elvem — mondja. — Mi várna itt egy titkárra, ha lenne? Lakást kapna? — Ó, válogathatna! Van társasházi lakás, családi ház kerttel. Amilyen kell, olyant tudunk adni. — Mit várnának cserébe? — A tanácstagok szerint olyan titkár kellene, aki ma beleül a székébe és már intézi is a dolgokat, rögtön tud min­dent. Lehetne éppen ez az ember Galam- bosi Jenő is. Mindjárt az elnöki iroda mellett van a szobája, tehát tanácsi al­kalmazott, a szakigazgatási szerv he­lyettes vezetője. Vezetője — tehát a végrehajtó bizottság titkára — képesí­tési okok miatt nem lehet. — A tanácsakadémiát ugyan elvé­geztem, de a különbözeti vizsgát nem tettem le; kimaradtam valahogy az üte­mezésből — magyarázkodik. Három vizsga hiánya választja el őt és Kelebiát attól, hogy vb-titkár lehessen. A jog­szabály különössége azonban, hogy ha a képesítési előírások életbe léptetése­kor— 1982. január 1-jén — már titkár, most is az lehetne. — Egyáltalán nem is volt jelentkező a pályázatra? De, hárman írtak. Egy el sem jött az elbeszélgetésre, egyet pár perc múlva eltanácsolt a bizottság, a harmadikról a leinformáláskor derült ki, hogy vaj van a füle mögött. — Pedig, ha még egyszer meg kell hirdetni a pályázatot, akkor már csak­nem negyvenezrünkbe lesz a keresgélés — deríti ki Kozla Erika gazdálkodási előadó. — Mennyi ez a negyvenezer? — Nagyon sok, irodaszerre egész esztendőben költünk ennyit, amihez azt kell tudni, hogy 1200 ügyiratot adunk ki. Közben hivatalos leveleket hoznak be, Galambosi Jenő gondosan aláírja őket.- — Milyen minőségben? — Most megbízott végrehajtó bi­zottsági titkárunk van. Káposzta Jó- . zsefj^ikL a. tompái, tajjácw'b-titkáau.ö héteíhte kétszer jár át. Az ő távollétében a napi feladatokat -- megbízása alap­ján — én látom el. — A képesítési előírások szerint tit­kár csakis jogvégzett, de lagalábbis államigazgatási főiskolán diplomázott ember lehet. Mit gondol erről? — Mit gondoljak? A fiam alig van huszonhárom éves, elment vámosnak, helyből többet keres, mint én. Vagy egy vasutas itt Kelebián: a 24 órás szolgálat után két napig szabad, azt csinál, ami­ből pénze van. Ezzel szemben mi kilencezerig mehetünk el, ennyit adha­Divat- bemutató a Gellért Szállodában Divatbemutatót tartott a Magyar Divat Intézet a Gel­lért Szállodában. A nagyszá­mú érdeklődő azokat a mo­delleket láthatta, amelyek a szocialista országok öltözkö­dési kultúrával foglalkozó ruházati szakértőinek de­cemberi, moszkvai tanácsko­zásán a magyar divatterve­zést reprezentálták. tunk maximum a titkárnak. Kérdem én, lesz-e vajon jogász, aki ennyiért haj­landó eljönni ide? Galambosi egyébként megkaphatná az „örökös helyettesítő” címet is: éve­ket töltött már el megbízásból vb- titkárként. Az megint csak elgondol­kodtató, hogy a megbízott titkár kap valamennyi honoráriumot a helyettesí­tésért, az ő megbízottja, Galambosi pe­dig nem. — Az én két napom teljesen be van sűrítve, alig elég a tennivalókra — bó­logat Káposzta József, Tompa kineve­zett, Kelebia megbízott vb-titkára. — A kelebiaiaknak miért lenne gya­korlati okokból is jó, ha végre állandó titkáruk dolgozna? — Nézze, ez olyan beosztás, ahol mindenre kell figyelni, mert esetleg egy újsághírből is hasznot lehet hajtani. En például Tompának a Petőfi Népe alap­ján „szereztem” közhasznú munkahe­lyeket, azután, hogy azt olvastam: Ka­locsán már van ilyesmi. Telefonáltam a megyének, mondták, milyen feltéte­leknek kell megfelelni — a többi már rajtunk múlott. Ez persze kis ügy, de sok ilyen adódik. Tavaly Bács-Kiskunban a titkárok egytizede kicserélődött, és a folyamat­nak igazából ez csak a kezdete. Elkép­zelhető tehát, milyen gondokkal küz­denek a kinevezések illetékesei. Nem lehetne megoldást találni kompromisz- szumokkal? Dr. Simon Jenő: — Lehetne és kellene is. — Például? — El tudom képzelni, hogy egy falu­ban az egyébként tanácstag, közéleti szerepet játszó pedagógus megkaphas­sa a kinevezést, ha mondjuk vállalja: két éven belül megszerzi a másoddiplo­máját az államigazgatási főiskolán. Ez azonban ma nem egyéb ötletnél: beis­kolázni csak azt szabad, aki már a ta­nácsnál dolgozik. — Attól „terem” majd tehát megfele­lő ember, hogy egyszerre több újságban, súlyos ezreket fordítanak közpénzekből hirdetésre? — Szerintem ennek is véget kell vet­ni: nem föltétlenül a kettős keretbe tett pályázat a pályázat, lehet azt soros hir­detésként is föladni, tizedannyiért. Meg kell mondjam: vagyok annyira izgága ember, hogy minden értekezle­ten föl is szólalok ez ügyben. Az alapel­veket megértem, el is fogadom, de he­lyet kellene engedni a k'óinprömísszu- moknak is. Hát, erre valóban meglenne minden ok. Ma ott a levegőben a kérdés: vajon egy pár ezres lakosú faluban meg kell-e — de főleg meg lehet-e — követelni ugyanazt a végzettséget, képzettséget, mint amit a Minisztertanács titkársá­gán? Mert ugyan a törvény egy és oszt­hatatlan, végrehajtói között vannak különbségek. Ballai József JANUÁRTÓL CSAK BANKI GARANCIÁVAL Egyensúly a hazai kötvénypiacon Fokozatosan egyensúlyi helyzet ala­kul ki a hazai kötvénypiacon. A múlt évben a kereslet és a kínálat jelentős ingadozása után január első heteiben stabilizálódott a helyzet. Mint ismeretes, 1987 szeptemberé­ben és októberében a kötvénytulajdo­nosok egy része pénzzé tette értékpa­pírjait. Az eladási hullám csak novem­berben, illetve decemberben az új, ma­gasabb kamatozású értékpapírok meg­jelenésével csillapult. Az Országos Ta­karékpénztár által kibocsátott 12 szá­zalékos kötvényből eddig 4,5 milliárd forint értékben vásárolt a lakosság. A legnagyobb kötvénypiacot fenntartó Budapest Bank több sikeres akciót hir­detett, amelyek nagymértékben hozzá­járultak az értékpapírpiac stabilizálá­sához. Korábban kibocsátott kötvé­nyeikre — 30 fajtára — kamatprémiu­mot vezettek be, s kialakították az ár­folyamgaranciás értékpapír-vásárlást. Ezek hatására .jelentősen megnőtt a kötvények kereslete. A Budapest Banknál a számottevően felduzzadt készletek csökkennek, de még most is egymilliárd forint értékű visszavásárolt kötvénnyel rendelkezik a bank. Ezek olyan értékpapírok, ame­lyeket még az előző években bocsátot­tak ki, így állami garanciával rendel­keznek. A banknál arra számítanak, hogy keresletük hamarosan növekedni fog, már csak azért is, mert az év első hónapjaiban a vállalatok előrelátható­lag tartózkodnak új kötvények kibo­csátásától. Az OTP sem kíván újabb lakossági értékpapírokat forgalomba hozni rövid időn belül. Januártól már csak banki garanciá­val forgalomba hozott értékpapírok ki­bocsátására van lehetőség. Az új adó­rendszer bevezetésével a kötvények ka­matát jövedelemadó terheli. Ezt a ki­bocsátó fizeti meg, ami megdrágítja az értékpapírok útján szerezhető hitele­ket. A Budapest Banknál arra számíta­nak, hogy néhány hónapon belül új helyzet állhat elő, teljes mértékben el­fogynak a bankok kötvénytartalékai, és az értékpapirok kereslete ismét meg­haladja a kínálatot. JÁSZSZENTLÁSZLÓI TAPASZTALATOK Ahol növekedett a kommunisták száma Manapság — hallani megyeszerte — nem könnyű a pártépítési munka, nagyon nehéz főleg a fiatalokat meg­nyerni a párt számára. Van ebben némi igazság, de mégsem teljesen igaz, ugyanis akadnak olyan üzemek, válla­latok, sőt községek is, ahol főként fizi­kai munkások, nők és férfiak kérik fel­vételüket a pártba. Ilyen község Jász- szentlászló is, ahol Csűri Péternével, a pártbizottság titkárával erről váltot­tunk szót. — A nagyközség felnőtt lakosságá­nak 7,5 százaléka tagja a pártnak. Úgy vélem, hogy a pártalapszervezeteknél a tagfelvétel nagyon megalapozott. Bizo­nyítja ezt, hogy 1985—87-ben, tehát három év alatt a tervben meghatáro­zott 53 .helyett 34 új párttagot vettünk fel, s a végrehajtó bizottság csupán egy felvételt helyezett hatályon kívül. Némi magyarázatra szorul az 53 és a 34 kö­zötti különbség. Az természetes, hogy a nevelési tervben mindig magasabb számokat tüntetünk fel, de nem élünk ezek bűvöletében, s csak azok kerülnek a pártba, akik azt kiérdemlik. A kilé­pések száma a már említett három év alatt kettő volt, s ilyen módon 1985. január 1-jén 174, 1988. január 1-jén pedig 205 kommunista dolgozott, élt a községben. A statisztikai adatok felsorolása — annak ellenére, hogy mutatják a ténye­ket mindig rideggé teszi a nagyon is emberközeli tevékenységet, a tagfelvé­telt. A módszerekre kerestünk választ, arra, hogyan sikerült ezt a jó ered­ményt elérni és megtartani. — A módszer nem új — mondta a pártbizottság titkára —, hatékonysá­gát az állandó tettrekészségben vélem felfedezni. Az alapszervezetek vezető­ségei folyamatosan foglalkoznak a tag­felvétellel, illetve azokkal a jelöltekkel, akiket szeretnének megnyerni a párt számára. Minden pártcsoportban re­szortfelelősök vannak, akiknek kifeje­zetten ez a megbízatásuk. Az alapszer- vezgtek élp éis.szprps kapcsolatot tarta­nak a KISZ-szervezetekkel, három év alatt 15 KISZ-tag került a pártba; a párttagságra kiválasztottakat már ko­rábban pártoktatásra küldjük, felké­szítjük. Mindezek mellett nagy segítséget nyújtanak a pártalapszervezetek veze­tőségeinek azok a kommunisták, akik vezető beosztásban dolgoznak. A veze­tők 90 százaléka tagja a pártnak, s a társadalmi munkát, a pártmegbízatást erkölcsileg elismerik. Nem közömbös a konzulensek alapos felkészültsége sem. — Az előkészítés talán hosszabb, mint máshol, de mi a környezet véle­ményét is kikérjük, a hozzátartozókkal is megbeszéljük. A pártalapszervezetek tekintélyét növeli, hogy differenciáltan, magasabb követelményeket támasz­tunk a párttagokkal szemben, s szemé­lyesen ismerjük valamennyiüket, de nemcsak őket, hanem munkahelyüket és családi környezetüket is. Ezek után az ajánlás nyilvánvalóan megalapo­zott, s a jelölttel nyílt párbeszédet foly­tatunk. Reális, őszinte válaszokat adunk, nem hitegetünk senkit, nem be­szélünk mellé a dolgoknak, nem mon­dunk mást, mint ami tapasztalható. Ezért a falugyűléseken, a Hazafias Népfront tanácskozásain, a tanácsban a kommunisták érdemi munkát tudnak • végezni, mért mindig vannak'elképzelé­sek, amelyek a jobbítást szolgálják, s A TÁRGYALÓTEREMBŐL Gátlások nélkül Élete során mindenki kerülhet olyan válságos, kiszolgáltatott állapotba, amikor mások gondoskodására szorul. Segíteni a magatehetetlen emberen — elemi kötelesség. Több ezer éves erköl­csi parancs. Visszaélni bárki kiszolgál­tatott helyzetével — a legvisszataszí- tóbb bűnök egyike. % Különösen fontos a másik émber iránti tisztelet és felelősségérzet azok­nál, akik munkájuk során kerülnek szembe a betegség vagy másféle ok mi­atti kiszolgáltatottsággal. Például a kórházakban. Az egészségügy terüle­tén dolgozók túlnyomó többsége nap mint nap bizonyítja: hivatásának te­kinti mások ápolását, gyógyítását. Nem csupán az orvosokra, ápolónőkre igaz ez, hanem a nagy létszámú kisegítő gárdára is. A beteghordók munkája sem pusztán fizikai, hiszen nem zsáko­kat cipelnek, hanem emberekkel foglal­koznak. Ám az egészségügyben ugyanúgy, mint az élet más területein, akadnak kivételek. Olyan emberek, akik gátlá­saikat levetkőzve megszegik az írott és íratlan normákat. Bár ritka, kivételes az ilyesmi, ha megtörténik, jogosan kelt közfelháborodást. Amint az az eset is, melyet a közelmúltban tárgyalt a Kecskeméti Városi Bíróság. Bizalom előlegbe Az ügy vádlottja, Óbora István fiatal ember. Még nincs 24 éves. Elvégezte a nyolc általánost, de szakképzettséget nem szerzett. Életútja a felnőtté válás éveiben a normális társadalmi beillesz­kedés és a bűnöző életmód határvidé­kén kanyargott. Hol erre, hol arra. Családalapítás, gyereknevelés az egyik oldalon, sorozatos lopási ügyek a mási­kon. Először 17 évesen került a bíróság elé ittas vezetés és kisebb lopások mi­att. Mint fiatalkorú, néhány hónapos szabadságvesztéssel megúszta. Ám két évvel később ismét többféle vétségért — a lopások mellett közokirattal való visszaélésért — kellett felelnie. Vissza­esőként 7 hónap szabadságvesztés a büntetés. A legutóbbi alkalommal — 1985-ben —- ismét kisebb lopásért pénzbüntetésre ítélték. Nem sokkal ezután kezdett beteg­szállítóként dolgozni a Hollós József megyei kórházban. Hogy megfelelő munkahely-e ilyen jellegű intézmény egy többször büntetett ember számára? Ezt bizonyára mérlegelték a felvétel­kor. S úgy döntöttek, megelőlegezik a bizalmat. Megbizonyosodni a döntés helyessé­géről nemigen nyílt alkalom, mert a fiatalember munkába állása után nem sokkal bevonult, hogy letöltse katonai szolgálatát. Az elmúlt évben, október 26-án kezdett ismét dolgozni korábbi munkakörében, betegszállítóként. Ám alig telt el két hét, amikor egy szerdai napon . . . A történtek megértéséhez szükség van még egy rövid kitérőre. Belopózott a betegszobába A beteghordók feladata — munka­köri leírásuk szerint — a betegek szállí­tása mind a rendes munkaidő alatt, mind pedig az ügyeleti időben. Egész­ségügyi feladatok végzésére nem jogo­sultak. Ebben a munkában, jellegéből adódóan, akadnak üresjáratok. Oborá István november 4-én reggel állt munkába. A vizsgálat megállapítá­sa szerint napközben folyamatosan na­gyobb mennyiségű bort, pezsgőt és pá­linkát fogyasztott. Az italozást délután megkezdett ügyeleti szolgálata alatt is folytatta. Úgy látszik, nem tűnt fel sen­kinek a betegszállító ittassága. Igaz, túl sok dolga sem akadt ebbén az ügyeletben. Este nyolc óra körül ezért elsétált az idegsebészeti osztályra, egy kis beszélgetésre az ügyeletes nő­vérrel. Itt, az egyik kórteremben elkülö­nítve — eszméletlen állapotban levő beteg feküdt. Egy fiatal nő, aki súlyos balesetet szenvedett. Folyamatosan in­fúziót kapott, katétert vezettek a testé­be, végtagjait rögzítették. Állapota mi­att az ügyeletes orvos és ápolónő órán­ként ellenőrizte. Az életét próbálták megmenteni. Ejfél körül, amikor az éjszakás nővér a feladatait végezte a beteg körül, a betegszállító is bement a szobába. Néz­te, mit csinál az ápolónő. S amint a tárgyaláson elmondta, szexuálisan megkívánta a magatehetetlen embert. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: • Csűri Rétemé a pártbizottság titkára: — A módszer nem új, de hatékony ... ezekért a célokért a párt politikájának a megvalósításáért meg lehet és meg kell nyerni az embereket. A tagkönyvcserét, megelőző beszél­getések során a kommunisták élesen bírálták a jó határozatok megvalósítá­sának hiányát, mások tekintélyveszte­ségről beszéltek. Ebben a községben mi a helyzet? — Az eszmecserék során a kommu­nistákat főként a helyi kérdések foglal­koztatták. Több bírálat és önkritika is elhangzott. A kommunistákban az fo­galmazódott meg, hogy a demokráciát, a bizalmat nemcsak elvárjuk, hanem közösen alakítjuk is, s minden fonto­sabb, alapvetőbb kérdésben egység van. A beszélgetések során hárman je­lezték kilépési szándékukat. Ketten egészségügyi állapotukra hivatkoztak, a. harmadik párttag egyéni sérelem mi­att lépett ki... Nincs tehát különleges jászszentlász,- lói módszer a pártépítésben. Az embe­rek ,— akárcsak máshol — igénylik az őszinte, tisztességes véleménycserét, a lényeges összefüggések magyarázatát, a nyíltságot, kérdéseikre a reális vála­szokat, s ezt megkapják! Ezek, s a kitű­zött célok azok, amelyek hatnak Jász- szentlászlón a fiatalokra, hogy vállal­ják a párttagsággal járó kötelezettsége­ket. ......'"v"' ’ G émes Gábor vajon nem volt tisztában a beteg álla­potával? Miféle észjárás, az erkölcsi normák miféle hiánya vagy zavara kell ahhoz, hogy valakinek egy élet és halál között lebegő emberről ez jusson az eszébe! Elég ehhez csupán az alkohol gátlásokat feloldó hatása? Néhány órával később, már hajnal­tájban, Óbora észrevétlenül visszalo- pózott a betegszobába. Az ügyeletes orvos és nővér a folyosó másik végén épp injekciót adott be az egyik beteg­nek. Á részeg betegszállító felmászott az ágyra, és már a kitakart beteg fölé hajolva térdelt, amikor belépett a kór­terembe az ügyeletes orvos és a nővér. Megjelenésükkel megakadályozták, hogy bármi is történjen. A részeg be­tegszállító az orvos határozott felszólí­tására gyorsan kiment a kórteremből. Ezután ellátták a beteget és természete­sen értesítették a nyomozó hatóságot. Súlyosbító körülmények így játszódott le a hajnali jelenet, mely sokféle változatban, alaposan el­torzítva és kiszínezve bejárta az egész várost. Szerencsére nem történt semmi jóvátehetetlen. Ám csak a véletlenen múlott, hogy a bűncselekmény kísérlet maradt. A szükséges intézkedések meghozá­sa az ilyen esetek megelőzésére termé­szetesen az érintett intézmény feladata. Figyelmeztető lehet, hogy bizonyos dolgokban súlyos következményekkel járhat a legkisebb engedmény is. Amint a tárgyaláson kiderült, Óbora István maga is beteg: súlyos magatartászava­rokkal küszködő, alkoholista életmó­dot folytató ember. Semmiféle kény­szerhelyzet nem indokolhatja, hogy va­lakit ilyen előélettel és életmóddal épp egy egészségügyi intézményben alkal- ' mazzanak, beteg emberek körüli mun­kára. Az élet más területén talán meg­találhatta, megállta volna a helyét. A tárgyaláson egyébként beismerő vallomást tett, megbánó magatartást tanúsított. Természetesen így sem ke­rülhette el a büntetést. A bíróság sú­lyosbító körülményként vette figyelem­be* hogy magatehetetlen ember rovásá­ra kísérelt meg olyan bűncselekményt, mellyel a város köznyugalmát megza­varta és közfelháborodást okozott. A Kecskeméti Városi Bíróság — dr. Vas Árpád tanácsa — erőszakos közö­sülés bűntettének kísérletéért ötévi bör­tönre és ötévi, közügyektől való eltil­tásra ítélte Óbora Istvánt. Az ítélet nem jogerős. Lovas Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents